Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
’^*AA^AAAAAAA/VA.A.A.AAA*AAAAAA>'k*AAA>MV»‘AAAAy*AAAAAAAAAAAA'WSAAA' iVAAMMAAAAAAAAAAAAS* \AA*AAAAAA> LÖRINCZY ISTVÁN: VARGA ZOLTÁN: Szép sápadt szeretői» megrogyott a Napban szeméért tél dalol és a fehér hegyek lobogó rőt haját csókolják hőmezők s az Egén megálló jégmezőfellegek szép sápadt szeretőm haján kék csillagok szemében fény dalol s égő búzamezők melléről a Nap szív piros virágszirmot s a száját csókolják trópusi hegytetők, Szegény ipse milyen árva - az ultija megkontrázva. Folyton izgat, folyton lázad, kontrázza a negyven-százai. Ennek ára öt kis kifli: kiterített piros betli. Fejedelmi dáridó — negyven-száz, és ultimo! Fcnekedtek ellenem? Betli ez, nem Betlehem! Dudorász az öreg hippi: Forradalmi-vörös betli. <D <v &cn ^önnwuzú (<j JO MÓDSZER Egy csinos nő feltette a kérdést Jean Rostandnakj — Elképzelhető-e, hogy egy napon valaki feltalálja azt a genetikai csodaszert, amelynek révén a nő — akár a jó bor — az idő múlásával egyre kívánatosabbá válik? — Igen — válaszolt a nagy francia biológus —, ez nagyon is lehetséges. — És ugyan mi szükséges hozzá? — Óriási adag képzelőerő. ROSSZ ELŐJEL Christi an Malesherbes, XVI. Lajos minisztere, akit 1794-ben lefejeztek, a kivég- zöhely felé menet megbotlott egy kőben. — Rossz előjel? «=» kiáltott fel az ugyancsak halálra ítélt veje, aki mellette haladt. — Az bizony — bólintott Malesherbes. — Egy nápolyi a helyemben visszafordulna! IDE A GYŐZTEST! Alberto Sordi langusztát rendel egy étteremben. — Mondja csak — fordul a pincérhez —, miért hiányzik ennek a langusztának az egyik ollója? — Bizonyára tudja urasá- god, hogy a languszták gyakran harcolnak egymással... — Rendben van — válaszolja Sordi —, de akkor már hozza inkább a győztest! FAJDALOM Egy középkorú úr a temetőben sírva borul rá egy fejfára: — Istenem, miért is haltál meg? Micsoda igazságtalanság a sorstól! A temetőőr igyekszik vigasztalni a kétségbeesett férfit: _ Uram, szedje össze magát! A sírás nem segít! Ki a megboldogult? Apja, testvére? — Sem egyik, sem másik, a feleségem első férje. TANÁCS Firenzében egy férfi betér a nóiruha-szaküzletbe es a következő szavakkal fordul az riadóhoz: _ Ajándékot kell vennem e gy negyven év körüli nőnek, aki körülbelül 140 centi magas, kövérkés, ritka, keseszínű haja van. nem sóin«! törődik a színekkel és «mrvrlfíiM-fl nem ad az öl- isre. Mii tud tana— Vegyen valaki másnak ajándékot, uram — hangzik a bölcs válasz. ★ Párizsban egy álarcosbálon egy férfi szarvasbőr ruhában és szép nagy szarvakkal jelent meg. Elsa Martinelli, a neves színésznő megkérdezte: — ÁUatimádat, vagy önismeret? •ir Eladó 24 kötetes használatlan enciklopédia, vadonatúj állapotban, a feleségem mindent tud” — olvashatjuk egy londoni napilap hirdetésrovatában. ★ nA nők — mondotta Voltaire — már akkor féltékenyek, amikor még nem is szerelmesek!” ★ A nők — mondta Elsa Martinelli —, megcsalják azokat a férfiakat, akikben bíznak, éspedig olyan férfival, aki nyugtalanítja őket Majd az elsőnek szemére vetik; miért nem olyanok, mint az utóbbiak. ★ A nőknek ritkán van szükségük arra, hogy hazugsághoz folyamodjanak — állítja Philippe Leroy. — Ügy csűrik-csavarják az igazságot, mint a legtehetségesebb illuzionista. ★ Firenze egyik központi cipőüzletébe betér egy elegáns asszony és felpróbál egy pár cipőt. — Vigasztalhatatlan vagyok — sóhajt fel. — Az első pár cipőt, amit felpróbálok, tetszik és jól is áll! ■ár A házasság olyan intézmény, amely biztosítja a nő számára egy olyan férfi oltalmát, aki elég erős ahhoz, hogy tartsa a létrát, amíg a nő felakasztja a függönyt. ★ A New York-i Parke-Benet galéria egy árverési katalógusában a következő olvasható: „Aranyszelence, Kopasz Károly hajtincsével.” •úr A hatvan éves férfinak döntenie kell — mondotta Alfred Kinsey, a neves amerikai szexológus: — vagy az ifjúságát, vagy az életét hosszabbítja meg. ★ Ha ismerősöd gépkocsit cserél — mondta Henry Miller —, biztos lelhetsz benne, hogy inkább feleséget szeretne cserélni, csakhogy a nehézségeket mérlegelve a könnyebb megoldást választja. Vissza a galambpostához! Egyes londoni lapok és folyóiratok napjainkban kénytelenek úgy szétküldeni a városba riportereiket, hogy egy speciális táskában postagalambokat visznek magukkal. Ennek az az oka, hogy a postagalamb gyorsabban el tudja juttatni a lapnak a friss információt, sőt az előhívott filmet is, mint az autóval közlekedő tudósító. WWWV'VWVi v. Pucéran a századmásodpercekért ? Ügy tűnik, hogy az olimpiai rekordok elérik az utolsó tized-, század-, vagy ezredmásodperceket, a német úszók azonban feltaláltak egy módszert, amellyel egy egészen kicsikét ki lehet bővíteni az ember abszolút képességeinek terét. Nem másról van szó, mint hogy meztelenül, teljesen meztelenül kell úszni. Az ember hitetlenkedve hallgatja ezt a megállapítást, viszont a német szakfolyóirat, a Sport Illustrierte cikke szerint Axel Mitbauer, NDK-versenyző, a százméteres táv specialistája az úszónadrágban elért 1’10”4 teljesítményét ádámkosztümben l’0”7-ra javította. A volt világbajnok, Gerhard Hetz, aki manapság trénerként működik, hasonló kísérletre beszélte rá az úszónőket. Arra a meggondolásra jutott ugyanis, hogy a női úszóruha — nagyobb felületű lévén —, még nagyobb ellenállást fejt ki, mint a férfiúszónadrág. A kísérlet során azt tapasztalta, hogy 0,7—5,9 másodperccel jobb eredményeket úsztak 100 méteren. Pusztán aerodinamikai szempontok alapján valóban elképzelhető az ádám- és évakosztüm ilyesfajta előnye. Most már csak azt kellene tudni, vajon az olimpiai sport- bizottságok engedélyezik-e hivatalosan ezt az újítást, amely semmivel sem botrányosabb, mint néhány olyan színdarab, vagy film, amit szórakozásnak szánnak. fogyó- verseny Üjsághir: „Fogyókúra-versenyt hirdet a Békés megyei egészségügyi csoport. A legeredményesebb ver- ! senyzök díjakat kapnak. — Ez igen! — csettintettem a hír hallatán és olvastán, mert e nemes vetélkedésről szóló hírt bemondta a rádió, megírták a lapok, sőt minden bizonynyal igricek és regő- cök is terjesztik szerte e gömbölyödő országban, hogy széles körben biztosított legyen a verseny nyilvánossága. Sokfajta versenyt láttam már életemben, nem egyben magam is részt vettem, mint vesztes. Nem felejtem például soha a „hízókúra-versenyt”, igaz, az ötvenes évek elején, de amely a győztesei számára díjként tortát tartogatott, s az a torta, amely ma rémületet váltana ki hazám fogyni akaró hölgyeiből és uraiból — Békés megyében és másutt is — akkor a közirígység tárgya volt vala. Most azonban fogyni fogunk. A Békás megyei egészségvédelmi csoport kezdeményezése nyomán! Legalábbis remélem, hogy a ver~ senyfelhivás nem marad puszta étterembe kiáltó szó ár mi is fogyni fogunk e nemes vetélkedő keretein belül, akik ugyan nem vagyunk Békés megyeiek, de versenyen kívül talán mégiscsak indulhatunk a kalóriaszegény ételekért folytatott küzdelemben. Hogyan zajlik le egy ilyen verseny? Ügy gondolom, nem kell különösebb találékonyság mindehhez: mérlegre áll a versenyző a verseny kezdetén és mérlegre áll a végén. A két mérés közötti különbség a versenyző szó szerint is mérhető eredménye. Nyilvánvaló, hogy a nemes vetélkedésben az győz, az előzi meg társait a kalóriasze gény ételek arénájában, akinek a két mérés között a legtöbb dekát vagy kilót sikerült leadnia. Részrehajlás nincs, nem is lehet: egyetlen deka is döntő lehet a verseny végső kimenetelét illetően. — Ez igen! — csettintettem még egyszer megelégedetten, amint a zsűriben képzeltem magam, hiszen nemesebb célért soha versenyt nem indítottak, egy verseny győzteseit nem díjaztak és egy versenyt nem zsűriztek még, mint éppen ezt. — Kérem a következőt! — mondtam képzeletben, hogy pártatlanul és mielőbb dönthessék, amikor a rémület sikolya forrt a torkomra: egy csontváz csörgött elém, behízelgőnek aligha nevezhető mosollyal. — Kovács Urbán vagyok... A 12-es számú versenyző — mondta, kihúzva bordáit, de zsüritársaim már intettek is: felesleges a mérlegre állnia. A fogyóversenyt ő nyerte. Nagy fölénnyel! Igazuk volt. — Hogyan sikerült ezt a nagyszerű eredményt elérnie? — kérdeztem a zsűri egyhangú döntése után, a díjkiosztás előtt Kovács Urbánt, de ő nagyon szerényen csak ennyit mondott: — A Békés megyei egészségügyi csoport felhívása mélyen megragadott. Ügy éreztem, indulnom kell a versenyben. Indultam. Nem ettem három hétig. Ennyi az qgész. Győzelmemnek semmi más titka nincs — tette hozzá megelégedetten. Megértettem megelégedését: nagy élmény lehet és örökre feledhetetlen marad egy ilyen jelentős vetélkedő győztesének lenni. Béke poraira. kegri) 'llr'é&uj Mátra A Zagyva, a Tárná közötti sík területből kiemelkedő hegység neve eredetéről igen eltérő magyarázatokat ismerünk. Vannak, akik kelta szónak ítélik, mások inkább germán eredetűnek vélik. Üjabban az a felfogás alakult ki, hogy a Tátra, Fáira, Mátra nevek egy nyelvből való származékok. Kiváló szófejtő tudósunk, Melich János szerint a Maira hegységnév a honfoglalás kori ószlovák anya jelentésű mater köznévből eredeztethető. A Mátra szó helynévként máshol is előfordul hazánkban, így a Bükkben és a gömöri vidékeken. A névtudományi vizsgálódások azt is megállapították, hogy a Mátra névvel eredetileg az egész hegység közepét, legmagasabb részét jelölték meg. A hegység lábánál meghúzódó falvak lakói ma is ismerik még ezt a jelentést. A Mátra lő csúcsának, legmagasabb részének a neve, a Kékes helynévé természet «szemlélet nyomán alakult ki. A távolból valóban kéknek, kékesnek tűnik hazánk legmagasabb csúcsa. Költőink sem véletlenül használják a „kék Mátra” jelzős szerkezetet. Petőfi „A hevesi rónán” című versében is ezt olvashatjuk: „Halványul a Mátra, az esti nap piros fényt lövell kék homlokára.” A Mátra neve gyakran szerepel a népköltészeti alkotásokban, a népballadákban, a népdalokban. Mi most azokról a szólásformákról írunk, amelyek a Mátra nevéhez kötődnek. A szólások általában ismertek az egész országban. Az ifjúság nyelvéből azonban már kihullanak. A magyar szólásgyűjteményekben is olvashatók ezek a változatok: Annyi, mint a Mátra szele (sok van belőle, sok a munka, az elfoglaltság). — Állandóbb a Mátra hegyénél (állhatatos, kitartó). A nép száján ma is élnek ezek a szólások: Vénebb a Mátránál (nagyon öreg, igen idős). Környékünkön gyakran emlegetik ezeket a mondásokat: Ködöl a Mátra (eső lesz). — Tőgyei a Mátra (eső készül). — Pipál a Mátra (esőre áll). Játékos íiépi rigmusként el-el hangzik ez a forma is: Tőgyei a Mátra, megellik mára. Alapot ehhez a változathoz áz adott, hogy a tőgyei szónak nem az esőre ködözik jelentéstartalmára gondolt a rigmus megalkotója, hanem a ma használatosabb megtelik a tehén tőgye tejjel fogaim) értékre. Dr. Bakos József fk áTUUUii' ■ r í Kártyarigmusok Jégkorszak
