Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-21 / 169. szám
\ Az utolsó Mozidőadás Amerikai film Edelényi János rendező főiskolai diplomamunkájaként vitte képernyőre Salamon Pál Állomás című tv-játékát, amelyet a jövő hét péntekén láthatunk. Az Északkeleti- Kárpátokban dúlt harcok élni vágyó őrmesterét Gábor Miklós, Klárát Vass Éva alakítja. A film kezdő és záró képében a texasi kisváros Szeles főutcáján a szél söpri a port és a piszkot. Nemcsak az utcán söpri végig a nemkívánatos hordalékot, de beviszi a lakások ajtaján, az ablakon át, a meghittebb emberi környezetbe is. Ha' ez a meghittebb emberi környezet egyáltalán létezik itt, ebben az ábrázolt és mozaikszereién összerakott kisvárosi életben. Poros és piszkos ez a kisváros, mert a benne levő emberek is olyanok. Sőt! Inkább fordítva kellene mondanunk: azért ilyen ez a kisváros, piszkos, szeméttel és ócskaságókkal teli, mert lakóiban sincs más a piszoknál, a szemétnél, az ócskaságnál. A regényből készült film a megrendítsen száraz igénytelenséget, az őszinteségnek és a szeretetnek, az emberi melegségnek a teljes hiányát beszéli el. Ez a kisváros olyan közösség, ahol az emberek kerülgetik egymást. Talán azt tudják valahol, belsejükben, hogy az iskolában tanult anyag mellé, vagy aiiölé kellenének erkölcsi normák és ideálok, amelyek 'lendületbe tudják és akarják hozni “az emberi lelket és akaratot. De erre itt nincs lehetőség. Egyszerűen azért, mert kialakult valamikor egy rend — gazdasági és erkölcsi is —, amely az embereket nem összetereli, inkább elválasztja. Mindenki beleszületik egy keretbe, ahonnan — ha csak rendkívüli ereje nincs a robbantáshoz és a kiemelke- ' déshez — kiválni, mássá lenni, emberibb élethez kezdeni nem tud. Nincs jó íze a szerfelemnek sem, mert a lányok otthonról hozott erkölcsi adottságaikkal, céljaikkal a férjhez ' menést tartják legfőbb céljuknak. Az otthon csak akkor szól bele a szándékba, ha nem felel meg a társadalmi és a gazdasági követelményeknek. S mik a követelmények? Kétségbeejtőek. Mit tehet egy egészséges, jószívű, szeretetre vágyó fiatalember, aki elvégzi az iskolát, leérettségizett, kikopott az iskolai baseball-csa- patból, s nem tud Dallasba menni, az egyetemre, mert ahhoz sok pénz kellene? Marad itthon, a kisvárosban, ahol mindenki, mindenkiről, mindent tud. A bisztróban hangosan fecsegik ki egymás hálószobatitkait, mert ennél romantikusabb és szívszag- gatóbb ebben az erkölcsileg tompa világban nincs és nem is lehet. Mindenki fél- és negyedember, mert mielőtt még az életet elkezdhette volna, megalkudott, eladta magát egy biztonságért, vagy a ybiztonság látszatáért. Nem tudja, vagy nem akarja senki ebben a világban észrevenni, hogy a testen és az anyagiakon túl van valami, amit ak anyagi biztonsággal nem lehet megváltani és elnémítani: a lélek igényét, » többre és a nemesebbre. Országszerte befejezéshez közelednek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák. A nappali, esti és a levelező tagozatokon az első összegezések szerint csaknem 64 000- en írták meg írásbeli dolgo- ■zataíkat, illetve feleltek a szóbeliztető felvételi bizottságok előtt. Nem végleges adatok szerint mindössze néhány százan nem jelentek meg a jelentkezők közül az írásbeli felvételi vizsgákon. Azokat a pályázókat, akik két tárgyból is elégtelen dolgozatokat írtak — vagyis az írásbelin nulla pontot értek el — nem bocsátották, szóbeli vizsgára. A következő tanévben a nappali tagozatokon mintegy tizenötezren kezdhetik meg felsőoktatási ta-hul- mányaikat. A túljelentkezés melleit ebben az esztendőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti arány- alan és egyenetlen pályázati megoszlás. Emiatt most is úőfordulhat, hogy azokon a karokon és szakokon, amelyekre túl sokan kérték felvételüket, viszonylag magas pontszámmal is el kell utasítani jelentkezőket, míg más karokon és szakokon alacsonyabb pontszámmal is felvételt nyerhetnek a jelentkezők. A szóbeli vizsgák befejeztével országszerte megkezdődött a felvételek elbírálása: a szakemberek jelzése szerint ez a munka befejezéséhez közeledik. A különböző karok felvételi ■ csúcsbizottságai zömében ezekben a napokban döntöttek végérvényesen arról, hogy kiket vesznek fel, kiket nem. és kik fellebbezhetnek. Azokat a pályázókat, akik a felvételi vizsgán két elégtelen osztályzatot kaptak, vagy ~ kik 50 százalék alatti teljest, menyl nyújtottak, eleve alkalmatlannak 1 tekintették. Természetesen többen feleltek meg. mint amennyit Döntöttek a felvételi csúcsbizottságok Gyorsjelentés az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákról Isis. július 21.» szombat országosan felvehetnek az egyetemekbe,. főiskolákra. A ponthatárok az idén is viszonytag magasak: a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának nappali tagozatán például 16,5, az építészmérnöki karon 16. a vegyészmérnökin 15, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán a magyar—francia szakon például 18 pontban, a magyar—ahgolon 17,5 pontiban, a történelem-oroszon pedig 17 pontban állapították meg a „megfelelt” határvonalat.- Szegeden a természettudományi karon „sláger” volt a fizikus szak, itt 18 az idei ponthatár. Változatlanul divatosak a jogi fakultások: a fővárosban és Szegeden 17,5, /Pécsett pedig 17 pontnál húzták meg á szakemberek a ponthatárt. Azok a jelöltek, akik a felvételi vizsgákon megfeleltek — tehát elérték a felvételhez szükséges pontszámot —. de felvételt nem nyertek, olyan értesítést kapnak, hogy a következő évben, ha kívánják, ugyanazon a szakon elért pontszámaikkal pályázhatnak, és nem kell új felvételi vizsgát tenniük. Néhá- nyan — olyan értesítést kapnak, hogy más;- hasonló jellegű műszaki felsőoktatási intézményben úgynevezett ,.átirányítással” élhetnek a továbbtanulás lehetőségével. A vizsga eredményéről szóló értesítésben a sikeres vizsgát tett, de fel nem vett hallgatókkal közlik, hogy fellebbezhetnek a döntés ellen. A fellebbezés ügyében a minisztérium és az illetékes felsőoktatási intézmény vezetőiből alakult bizottság dönt: ez tölti be a maradék 6 százalék helyet. E bizottság határozata ellen további fellebbezésnek nincs helye. Ezekben a napokban kapták meg a pályázók a felvételi bizottságok döntéseiről szóló írásos értesítést. A sikeresen vizsgázott, de elutasított pályázók a bizottság elutasító határozata ellen — a határozat kézbesítésétől számított 8 napon belül — az illetékes miniszterhez címezve — fellebbezhetnek. A kérelmeket a felsőoktatási intézmény vezetőjéhez kell benyújtani. A fellebbezéseket előreláthatóan augusztus végén bírálják el. (MTI) Az a legfájdalmasabb és legmegrendítőbb ebben. a túl reális és túl naturális képsorban, hogy az ösztönök életén túl szeretnének jutni ezek a fiatalemberek, de maguk elé meredő szemmel belátják, hogy sorsukon, állapotukon változtatni képtelenek: így élnek, sunyi szerelmekben, egymás háta mögött, látra és látszatra, mint a hamiskártyások, akik tudják egymásról, hogy mikor blöffölnek, de mégis úgy tesznek, mintha hinnének a másiknak. Pedig önmaguknak, önmagukban sem hisznek. Nincs miért. Élni kell — miért? Megint egyszer egy amerikai regény, Lurray McMurtry írása került mozivászonra, Peter Bogdanovich rendezésében. Sok fiatal jellem és sors határozott írói megfogalmazását kapjuk, mert a rendező komolyan veszi azt az erkölcsi szándékot, amely az íróban munkált: megmutatni azt az isten háta me- getti, rejtett, hatodrangú Amerikát, ahol az erkölcsi és társadalmi kosztól nem lehet még tiszta levegőt sem szívni. Az író belülről rajzolja meg hőseit, élményanyaga nyilván saját fiatalsága, ifjúkora, amely a koreai háború idejére esik. Mi minden esetlegesség türem- Hk/ itt fel, mennyi fojtottság, elégedetlenség és jóra való restség! A környezet, a szennyes mindennap, a megalázó kiúttalanság ragasztja egymáshoz az embereket. Ismeretlen, de kitűnő színészek játsszák el ezt á texasi krónikát. Timothy Bottoms Sonnyja rokonszenves egyéniség, kitűnő teljesítmény. Utána mindjárt a Jacy Farrow-t játszó Cybill Sheperdet /említenénk, aki az önnön szűkkörűségébe zárt, tehetetlen lányságat alakítja elviselhetetlennek. Robert Surtees operatőr munkája a naturalisztikus részeknél igyekezett az ízlés és a téma közötti egyensúly tartására. Farkas András tófalumban járok. Elillant gyermekéveim hangulatát keresem. Szívfájdítóan kicsire zsugorodtak az utcák, házak, egykori birodalmam szinte tenyérnyivé lett. Fájó nosztalgiával kutatok udvaron, padláson olyan tárgyak után, melyek még nem süppedtek el a tűnő , időben. A régi kacatok között kis színes üvegre leltem. Tenyerembe vettem, letöröltem gondosan a címkéjét, amely már megsárgult, de még jól olvasható a felírás: GYULANTIN. Különös, gondolom, hogy a lassan permetező idő városokat, piramisokat is elborító homokjából éppen ez a kis üveg bukkant elő. Egy őszi délután hangulatát ébreszti bennem, s különös ízekkel telik meg a szám. Megsimogatom a karcsú üveget, alig nagyobb féldecis- nél. Orromhoz emelem nyílását, enyhe penészszag csap meg. Makulánvi sem maradt abból a vérszínű folyadékból, amely annyi éve — erős illatával betöltötte az egész szobát.,i tem, hogy megrakott kocsik, szekerek, kerékpáros és gyalogos emberek véget nem érő csoportokban kocogtak, surrogtak el ablakunk alatt. — Hova megy a sok ember? — kérdeztem nagyanyámtól. Ketten voltunk otthon nagyanyámmal, aki hosszú évek óta nyomta már az ágyat. — Vásárra. Tóváron vásár lesz. Emberek, sátrak, tarka állatok színes kavalkádja jelent meg előttem. Egyszer már jártam édesanyámmal a tóvári vásáron. Cukrot vett nekem, meg madórhangú sípot. Hirtelen arra gondoltam, ahol annyi ember jelen van, nekem is érdemes lesz szerencsét próbálnom. Talán hozzájutok valami keresethez. Édesanyámat három napja vitték be a kórházba. Igaz ugyan, hogy a mentőt nagyanyámért hívatták ki. De amikor megérkezett a szirénázó autó, a mentőorvos azon tanakodott, édesanyámat, vagy a nagyanyá0 Füstkarikák Miközben világméretekben folyik a küzdelem a cigaretta ellen, naponta tíz- és százmilliók nagy élvezettel fújják a füstöt. Ha valaki a szívére panaszkodik, az orvos mindjárt kérdezi: dohányzik? Ha bekövetkezik a tragédia és valakit temetnek, nyomban tudakozódunk: cigarettázott? Ma már valamennyien tudjuk, hogy a dohányzás semmiképpen sem gyógyhatású, sőt ártalmas szervezetünkre. Akadnak, akik a pipát ajánlják a cigaretta helyett, mások — a dohányzás élvezetének hódolva —, rendszeresen igénybe veszik a Szuperfiit szipkát. — Mióta szívsz Szuperfiltből? — Két éve. • — Bajos a tisztítása? — Inkább maszatos, piszkos művelet. De ha arra gondolok, hogy mindaz a kátrány, nikotin, amit a szipkából kimosok, az én tüdőmbe kerülne... Szóval, milliók fújják a füstöt rendületlenül. Kik szenvedélyből, kik csak szokásból, inkább magának a műveletnek gyakorlása miatt. Mert ugyebár, ha az ember dolgozik, vitatkozik, felbosszantják, milyen jól jön egy kis rágyújtás. Elővesszük a cigarettásdobozt, esetleg másokat is megkínálunk, kihúzunk belőle egy cigarettát, lassan a szánkba csúsztatjuk, előkotorjuk az öngyújtót, lángot csapunk, tartjuk mások elé, magunk is ráfüstölünk, szipkába helyezzük a bagót és hosszan magunk elé fújjuk a füstöt. — Mióta szívja? Csak legyint. — Nem vagyok én komoly dohányos. Inkább a szertartás miatt. Nézze csak! Nem is szívom le. Szép szipkám, gyújtóm van ... — Ha lenne nikotinmentes cigaretta, akkor is dohányozna? — Feltétlenül! Én nem tudom, miért nem gyártanak? Vonják ki belőle a nikotint és hagyják meg nekünk a füstöt, a rágyújtás-pöfékelés örömét... A minap egy mérnök ismerősöm mutatja az újságot. — Nézze! A skandináv államokban kitiltják a bagósokat a közhelyekről. Nem engedik szennyezni a levegőt, Mert én, ugyebár, nem dohányzom. Vigyázok az egészségemre, az életemre. Hogyan jön ezek után valaki ahhoz, hogy az én orrom után fújja a füstjét? Miért vagyok és köteles egy közhivatalban, vendéglőben füstös levegőt szívni? Jó elhatározás. Nálunk is be kellene vezetni! — Sohasem dohányzott? ^ — Az első infarktusomig igen. Négy éve egyetlen darabot sem szívok. — Ha akkor, régen mondták volna magának azt, amiről most beszél? Gondolkodik, a vállát vonogatja. — Nem Is tudom! Most rpár itt állok, a nem dohányzók növekvő táborában harcolok a füst ellen és tiltakozom, sőt emberi jogaim megsértését látom abban, hogy nekem, a nem dohányzónak el kell viselnem mások bagófüstjét. Rágyújtok, összecsapja a tenyerét: — No, tessék! Miért vagyok én köteles most szívni azt a levegőt,, amelyet a maga füstje megfertőzött? — A csodába is! Tényleg nem köteles... Én viszont nem vagyok köteles a dohányzást abbahagyni. Mi legyen akkor? Talán folytassuk még tovább a vitát * és majdcsak kisütünk valamit előbb, vagy utóbb . . Szalay tslváo mat vigyék-e el? Mindketten riasztóan rossz bőrben voltak, s első pillanatra nem is lehetett megállapítani, kettőjük közül melyik szorul rá jobban a gyors orvosi beavatkozásra. Végül mégis úgy döntöttek, édesanyámat viszik el, mondván, hogy a fiatal életet még érdemesebb menteni. Kimásztam az ágyból, s mielőtt még nagyanyám megkérdezhette volna, mit akarok, kisurrantam a szobából. Üres gyomorral, de reménykedve szegődtem a siető lábú emberek, surrogó kerékpárok nyomába. Párás, csípős volt még a hajnal, amikor kiléptem a kapun, mire azonban Tóvárra értem. már magasan járt a nap az égbolton. A tóvári falu végtől már messze hangzott a vásári zsibongás, s hamar elvegyültem a portékájukat kl- nálgatók, vevők gyűrűjében. Hosszan elidőztem az egyik lacikonyha előtt, s boldog voltam, hogy kedvemre szippanthattam a párolgó pecsenyék, sistergő kolbászok mindent átható, fenséges illatából'. De nem bírtam sokáig a finom húsok párázásának közelében, menekülnöm kellett, mert az ínycsiklandó illatok egyre csú- fondárosabban ingerkedtek korgó gyomrommal, táguló orrcimpámmal. Céltalanul sodródtam a tömeggel, hol ide, hol oda csapódtám a színes kaval- kádban. Egyszerre éles hang hasított a fülembe. Nem messze tőlem, a legnagyobb tumultus közepén egy bőrze- kés, vadászkalapos férfi emelkedett az örvénylő fejek fölé. Miközben harsányan kiáltozott, többször is megfordult saját tengelye körül, és széles mozdulatokkal gesztikulált. — Szenvedő testvéreim Álljatok meg nehány pillanatra o. vásár siető forgatagában! Fejfájós, fogfájós. gyomorfájós testvéreim, csak néhány pillanatra jöjjetek közelebb! Megszületett a Gyulantin nevű , csodaszer! Tizenhétféle külföldi vegyszerből állították elő! Minden csepp je csodákat tesz, gyógyít! Fogfájós, fejfájós testvéreim, ne mulasszátok el a nagy pillanatot, lépjetek közelebb! Pillanatok alatt megszabadítlak benneteket rút fogfájástoktól! Fájdalommentesen eltávolítóm a szuvas fogakat, gennyes gyökereket! Ügy kavarogtak körülötte az emberek, hogy őt magát, is majdnem lesodorták alkalmi emelvényéről. Miután úgy találta,1 hogy sikerült elegendő ember érdeklődését magába vonni, körülnézett, s a kíváncsiskodó gyerekeket vette szemügyre. — Gyerekek, ki szeretne keresni közületek öt forintot? ' Kézerdő magasodott abőr- zekés férfi felé. Valójában még senki nem tudta közülünk, hogy miről is van szó, de gyors reflexszel én is a magasba lendítettem karomat. Talán azért, mert valamennyi közül én látszottam a legelesettebbnek, vagy csak azért, mert én álltam hozzá legközelebb, rám mutatott: — Emeld fel azt a nagy táskát, add kézre a kisüvegeket! A szék lábánál hatalmas táska állt. 'Alig tudtam felemelni. A bőrzekés férfi kinyitotta a hasas táskát. Soksok apró üveg tárult a szemem elé. Az üvegekben pedig vérszínű folyadék. A férfi a táska aljából vattacsomót húzott' elő, majd kibontott egy üveget. A vért színű folyadékból cseppentett egy keveset a vattacsomóra. aztán körülnézett, _ Nos. testvéreim, kj lesz a z első, aki meg akar szabadulni sokat kellemetlenkedő, rossz fogától? (Folytatjuk.) t