Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

Vízi élet a Hnkncai taron Borsod megye egyik jelen­tős víztárolóján, a Rakacai tavon a horgászok mellett megjelentek a vízi- sportolok is. A kazincbarcikai Vegyész Sportegyesület vízi szakosz­tályának vitorlásai még jú­nius elejen vitorlát bontot­tak. ' Képünkön: vitorlások a ta­von. (MTl-foto. Erezi K. Gyula lelő.) A könyveknek és az írók- / nak megvan a maguk sor­sa. Most például kezdjük felfedezni a harmincas évek jeles egyéniségét, Bibó La­jost, aki nemrég hunyt el. Ez az író akkor, amikor nem volt sikk a paraszti életet, az alföldi nyomorú­ságot és a társadalom na­gyon is aszályos vidékén élő embereket témává avatni, őszinte szívvel és együttér­ző szándékkal szólaltatta meg ezt a kegyetlenül ne­héz sorsú emberfajtát. Ku­bikosok, subások és minden­fajta földhöz ragadtak a hő­sei, akik úgy élnek ebben az „édes” hazában napról napra, falatról falatra, mint­ha egy ki nem mondott íté­let rabjai lennének. A harmincas években az értelmiség keresi a kiutat az úttalanságból. Célokat tűz maga elé, hogy hitével és munkájával, de leginkább valamicske eredményeivel biztassa magát a jövő irá­nyába. Ezek fajtájából való Meszlényi, a lápot csapolni akaró főmérnök. Nem ad­hat írásos bizonyítékot a ku­bikosoknak a földről, mert ő is a tőke foglya, ő sem lehet biztos eredményében. A gya­nakvás összezavarja a fron­tokat, s mint ahogyan az már lenni szokott a nagyon haragját. Mennyivel vadabb és harsogóbb lett volna ez a konfliktus, ha a főmérnök szemtől szembe csaphat ösz- sze ellenfeleivel, éppen a zsiliprombolás felfedezése pillanatában. Az író nem tehette veszélyessé, ennyire vaskossá-vaddá ezt az írást, mert mit szók, volna hozzá a kor, amelyben nem volt kő'..nyű az igazságot meg­mondani. Szönyi G. Sándor szolid rendezése atmoszférát te­remtett, mert összehangolt játékban, jó jellemszínészek- ke] oldotta meg a filmes!tés feladatát., Mestyán Tibor operatőri munkája is elis­merést érdemel. Ahogy a szabálytalanságot poentiroz- ta és a töprengő arc köze­péből — mindep nézetből — a két szemet hangsúlyozta ki beszédesen, külön nyeresege ennek a munkának. A tévé zenés színháza egy bájos operaszatirával került közelebb a nézőkhöz. Azt hinné az ember, hogy röpke huszonöt perc alatt szépsze- rével csak elkezdődik egy valódi opera. Nem, itt min­den végbemegy ennyi idő alatt, mert a mondanivaló semmi több, csak az, hogy Bibó Lajos: A láp JNusic-Kalinsk) : A gomb az adott, de sorsdöntőnek vélt pillanatban egy gomb elgurul. A kicsi embert va­csorára hívta a miniszter és amikor már felöltözne, tűnik fel az a fránya gomb. Elgurul. Keresi ez a buta, kis ember, az ő még kisebb asszonya, a butácska szoba­lány, majd jön segíteni az anyós és az após, de az utóbbi, ez az élelmes, vén csibész az asztal alatt, a * szobalány blúzáról letépett gombot találja meg és mu­tatja fel, tettenérésekor. Zenében ritkán hallani ennyi humorral jellemfes­tést. Nusic novellája, szöve­ge hálás fordulatokat ad a zeneszerző Kalinskynak és ő nem is fukarkodik a szatiri­kus zenei elemekkel. A férj korlátoltságát, kicsiségét és ostobaságát a rettentő za­vart ugyan nehéz élethűen eljátszani «'s közben énekel­ni, de Palcsó Sándor jól oldotta meg ezt a feladatot. Déry Gabriella, Radnay György, Szilvássy Margit és Csengery Adrienne érdeklő- ’ dést keltenek játékukkal, amelyet Szitányi András reridtező mozgalmassá tett. Sok ilyen félórás tévé- színház kellene a műsor vál- i tozátossá tételére. (farkas) Nyári ifjúsági programok Füzesabonyban (Császár István tudósí­tónktól): A járás) művelődési köz­pontban — a szerény lehe­tőségekhez képest — gazdag nyári program várja a fü­zesabonyi fiatalokat. Néhány klub, csoport nyári szünetet tart ugyan, a kulturális élet azonban nem lesz zajtala­nabb, mint az év más ré­szeiben. Rendszeresen meg­tartják a próbákat a népi tánccsoport, á kamarakórus, illetve a helyi tánczenekaf tagjai. A hétvégeken. ötórai teadélutánok. össztáncok várják a szórakozni vágyó­kat. A pyár folyamán több kiváló beat-együttes — leg­közelebb a Bergendiék — lép fel a művelődési köz­pontban. Hivatásos művé­szek is ellátogatnak a köz­ségbe, hogy önálló estjeik­kel változatossá tegyék a helyi programokat. Az iskolai szünetben még lendületesebben folytatják a munkájukat a gyermekklub és az ifjúsági klub tagjai is. A programjukban sport- versenyek. irodalmi vetélke­dő, kirándulások és gyer­mekmatiné előadások szere­pelnek, de jut idő a stran­dolásra, a kerékpártúrákra és az új könyvek megisme­résére is Az ifjúsági, klub tagjai a Bükkbe és a Tiszá­hoz kirándulnak, majd ellá­togatnak Boldogra, a test­vérklubba. SZEMBE KELL NÉZNEM a ténnyel: szaladnak az evek. Tegnap (?) volt, vagy tegnapelőtt tán, hogy Moszk­vában jómagam is ott, vol­tam az öt-világrész fiataljai­nak magával ragadó kaval- kádján, az 1957-es VIT-en, s most jó másfél évtized múltán az 1973. évi berlini VIT-ből nekem csak a „hin­terland” jutott. Híradás a készülődésről. A tova loholó évekért cserébe csak az a vigasz, hogy mint Moszkvá­ban, vagy éppen Szófiában, most Berlinben is ott lesz munkatársunk, hogy immá­ron — úgy tűnik — hagyo­mányosan és személyesen számoljunk be a feledhetet­lennek ígérkező találkozó­ról. A hivatalos statisztika, úgy gondolom, minden érdeklődő előtt ismert, mint ahogyan ismert és indokolt az is, miért most és miért Berlin­ben rendezik meg — immá­ron másodízben az NDK fő­városában — a VIT ünnep­ségsorozatát. Talán csak any- nylt és még egyszer nyoma­tékül: nem véletlen, hogy a VIT rendezvényei, általában a nagy ifjúsági, találkozóra való felkészülés egybeesett és esik a két német állam közötti kapcsolatok norma­lizálásával, az NDK nem­zetközi státuszának teljes elismerésével, amely min­den bizonnyal az ENSZ-tag- sággal tetőződík. Higgadt megelégedettség, lázas készülődés a VIT-re, pezsgő, zsongó élet — ez ragadja meg az utast, aki, ha csak néhány napra i6, ügyei során az NDK-ba ke­rül. Halléban, a kecses ívű alul- és felüljárókkal meg­komponált és a fehér-kék magas épületek övezte Thálman-platz felett ott vi­rít a margaréta virága, a berlini VIT ismert emblé-i mája éppen úgy, mint a meseszépségű, középkori Quedlinburg szűk utcácskái felett kifeszített transzpa­renseken. Testvériapunk, a haliéi Freiheit éppen úgy, állandó rovattal, a rovat fe­lett az állandó margaréta« VIT-emblémával jelenik meg, napról napra beszá­molva az előkészületekről, mint ahogyan így jelennek meg a' többi újságok is az NDK-ban élükön a Neues Deautschlanddal. EUROPA EGYIK legna­gyobb vegyipari központja Halié. A három óriási vegy­ipari üzemében majd ötven­ezer ember dolgozik. A Buna homlokzatán — egy a DESSEWFFY LÁSZLÓ: LÁNCOK a harcban, Ica elsírta magát tehetetlenségében. Gerzson kívülről tudta márt ezt a sí­rást, kapcsolatuk kísérőzené­jét, nem szerette az értelmet­lenségig szép arcon a sírás torz vonásait. Elfordult, fel­kattintotta a lámpát, szem­egyszerű és nagyon fájó ér­dekeknél, azt marják meg, aki a szenvedésben a legár­tatlanabb. Fügefalevélnek, bűntakarónak mindig ott kí­nálkozik fel az emberi gyen­geség és egy kicsi aljasság, ahol éppen szükség van rá Itt nem is nagyon kellett. A meseszövés elviszi az írót a könnyebb megoldás felé, beleállít a nagy tragé­diába egy kicsiny asszonyi szereplőt, hogy aztán ezzel tompítsa az összeütközés Munkásdalosok Szombathelyen Vasárnap befejeződött a szombathelyi országos mun­kás dalostalálkozó, amelyen negyven magyar és három külföld: együttes vett részt A seregszemle zárónapján a vendéglátó város különböző pontjain önálló szabadtéri hangversenyt adtak az ének­karok. A záróünnepségre a dombtetőn álló monumen­tális felszabadulási emlék­műnél került sor. Mama* 1973. július 3.. kedd Gerzson utálta az egész környéket, ezt; a házat külö­nösen, a körfolyosó rácsába nyíló ajtók sokaságával, de ez volt az ár. amit a tilosban csúszkálásért fizetnie kellett. A konvhaajtó mögött már leskelődik Ica. hogy azonnal beeressze — jaj. csak ki ne figyelje valaki, be ne köpje a házinéninek, mert a szipir- tyó egész télen ki se teszi többé a lábát, nehogy le­gyen egy meghitt pillanatuk. Az ajtó halkan nyikkant. és Gerzson belépett a félho­mályba. — Hol késtél ilyen soká? — Egy percet se... A lány ajka merevebbek viszonozta a csókot. mint máskor. Fejét is elfordította, míg egymást átkarolva a szo­bába léptek. — Örák óta várlak! — Meskete. . egy órája sincs, hogy az irodában ültél. Vagy nem te mórikáltad ma­gad a vonal túlsó végén: ..Ica beszélek, szevasz, te vagy az?” — Gerzson éneklő hang­súllyal utánozta a lányt. — Hát akkor kivel beszéltem én? — Már akkor is vártalak... —, Vártalak, meg zsatand­ré... Mi az a fontos, amiért rohannom kellene? Baj van? Fáj valamid? — Mindenem fái mikor itt. kuksolok, és várlak, és néni jössz, és eszembe jut az egész keserves albérleti élet, hogy így kell bujkálnunk, hogy senkim sincs rajtad, kívül, akihez szólhatnék, meg min­den. .. , — Ugyan ki hagyta otthon a népes atyafíságát a kiskun- micsodában? Ki kényszerí- tett. hogy Pestre jöjj? Talán éppen én vagyok az oka? Az ember rohan. töri magát, csúcsforgalom, köd, piros lampa, síkos utak, hóbuckák, nekea ez semmi? Na, csin- \csin. Hoztam egy kis konya­kot. ..'aztán munkára! Gerzson az orra elé emelte az üveget, vágyakozón belé- szimatolt, de inni — azt nem mert. Magához húzta a lányt, a hajat kócolta, kicsit huza- kodtak, Ica még ellenkezett. — Mi van ma veled? — Nézd! Egy gyűrött papírt húzott, elő a divánvpárna alól. S fér­fi felé nyújtotta, és egy pilla­nat. múlva, mintha megbánta venna, vissza akarta venni. Gerzson kikapta a kezéből. — Ahá, valami szerelmes­levél? — Nem, add. vissza... fé­lek. .. Gerzson a lány orra elé tartotta. meg elkapta a pa pírt, mintha kölyökmacska í ugratna, de amint Ica egyre v-.őab'bul kapott utána, bele- nielegedett a játékba, mara­kodtak a papírért. titkolt gyűlölet keveredett tüzesedő érzékeik összecsapása Da. A férfi fél kézzel is erősebb volt üveget kotort elő. és böngész­ni kezdte az ákombákomot. — Szent Antal lánca? Ez már döfi! Ilyet se olvastam három óriás közül — lako- nikus rövidséggel a két embléma között csak egy mondat: „X Berlin!” Az óriási, emeietmagas betűk messzire világítanak az égre kavargó füstfelhők alól. a betűk mögött és „alatt” dol­gozó tízezrek között a több­ség: a VIT korosztálya. A már említett Quedlinburg az NDK egyik legrégibb váro­sa. de házai közül néhány kétségkívül a legrégebbi e német államban. Szűk utcá­in, vagy fenn az ősi vár tornyai tövében állni látszik az idő, imniáron századok óta. Legalábbis egy-egy tű­nő pillanatra látszik állni, hogy aztán zajosan, derűsen átvegye jogát az ifjúság zsi­vaja. Az ősi város lakóinak jó része is fiatal. 'Meinlében mezőgazdasági központ az NDK délnyuga­ti részében: néhány ezer la­ke» itt, s néhány ezer a környező három-négy köz­ségben. Ám. amit itt lát­tam, az kedvben, fényben, hangulatban látható volt az Unter den Linden immá­ron ifjú hársfái alatt is Ber­linben például, vagy Naum- burgban, Frevburgban, Drez­dában, Lipcsében, avagy Memlebennél is még kisebb településeken is — ezekben a napokban. Színpompás, maszkos, ze­nés felvonulások, eljátszva mintegy a község, a város vagy a környék történelmét és történetét, korhű kosztü­mökben, vagy tréfás alapok­ban, tizenévesek zenekarai­val, élükön a néha csak né­hány arasz magas tambur- majorokkal. Felvonulás, ze­ne, csillogás, műsor és ve­télkedés a VIT jegyében, válogatás is egyben persze, kik vagy mely amatőrcso­portok lehetnek majd mun­kájuk, avagy produkciójuk révén részesei a berlini nagy ünnepségsorozatnak. AZ NDK TELEVÍZIÓSAI nyilatkoztak már különben: elkészült a telje« közvetítési program és a műhold segít­ségével szerte a világon hallható, látható lesz a világ ifjúságának berlini nagy se­regszemléje. Mj itthon, aki­ket részben az évek, rész­ben a lehetőségek kizártak abból, hogy személyesen is ott legyünk Berlinben, azért mégis mindenről tájékozot­tak leszünk így. Kép és hang és írott szó: Berlin várja a vendégeit és a világ ifjúsága várja a X., a berlini VIT-et. Gyurkó Géza még. Aszongya, hogy... „aki nem továbbítja öt címre ezt a levelet, és nem imádkozza el a lap aljában lévő imádsá­got kilenc napon át jócsele­kedetből, az megszakítja a láncot, azt Szent Antal szörnyű büntetéssel sújtja... ” A bosszúálló mindenit! „Egy asszony, aki megszakította a láncot, az rákos lett, és bor­zasztót szenvedett, amíg meg­halt. Egy férfi, aki gúnyt űzött a Szent Antal láncból, ás megszakította, másnap a nya­kát törte ki egy autószeren­csétlenség által... ” — Hallgass márt Gerzson kántálva sorolta az átkokat, mintha litániát olvasna. Ica, arcát a tenyeré­be hajtva, hallgatott. Szépsé­gesen üres arca nem látszott, csak a nyakán kunkorodó haj, hátának feszített íve, izmos combja a rátapadó szoknya alatt, ettől abba kellett hagy­ni az olvasást. — ..Dicsértes­sék Szent Antal! Ámen!” — Gerzson odakúszott a lány­hoz, és a combjára paskolt. Sokáig feküdtek szótlanul a homályban. Gerzson testé­ben a fáradtsággal együtt szétáradt az idegenkedés, Ilyenkorra nem maradt, csak az ellenszenves környezet, és tovább nem vihető kapcsola­tuk, íellobbanó együttléteik kiúttalansága. Hiszen ez a lány értetlenül botorkál, örökkön-örökké. testének és ős-butaságának sötétségében, vonzása taszítássá válik, és nincs menekvés, hacsak nem a kényelmetlen szakításé... (Folytatjuk) Jegyzetek az JXDK-ból VST-láz a VIT előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom