Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-20 / 168. szám

Ülést tartott a Minisztertanács f (Folytatás 02 í, oldalról.) té&et a mezőgazdasági ésélel- Hiezésipari gépgyártás hely­zetéről és fejlesztéséről. Több más szervezeti intézkedés mellett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá került két mezőgazdasági gépgyártó vállalat. A nehézipari miniszter a fővárosi tanáccsal egyetértés­ben javaslatot teljesztett elő Budapest hőellátásának meg­oldására. Az elmúlt évek ro­hamos fejlődésének eredmé­nyeként a fővárosban az energiahordozók között a szénhidrogének aránya jelen­tősen meghaladja az országos ’ átlagot, a budapesti lakások közel 60 százalékában már olaj-, gáz- vagy távfűtést al­kalmaznak. Ki kell dolgozni a távfűtőművek fejlesztési terveit, és a hőellátást az épülő lakótelepeken továbbra is a már bevált távfűtéssel kell biztosítani. A város bel­ső negyedeiben — a levegő­tisztaság érdekében — foly­tatni kell a gáztüzelésre va­ló átállást. A Minisztertanács az előterjesztést jóváhagyta. A kormány megtárgyalta az V. ötéves népgazdasági terv kidolgozásává! kapcso­latban a vállalati tervező- munka feladatait. A tervek készítését a vállalatok a jö­vő év közepén kezűik meg a minisztériumok irányításával, A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter, a pénzügymi­niszter és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének jelentését a lakásépítés elő­irányzatainak teljesítésével kapcsolatos rendszabályok­ról. Sor került a lakásépítési formák pénzügyi feltételei­nek kedvezőbbé tételére, a munkások lakásépítésének fokozott támogatására, Bu­dapest és az öt kiemelt nagy­város építési programjának arányos teljesítésével és az infrastruktúrával kapcsola­tos problémák rendezésére. Intézkedések születtek töb­bek között a központi fejlesz­tési célkitűzésektől való elté­rések megszüntetésére, a sza­nálások mérséklésére, az építkezések költségeinek sta­bilizálására, a költséges vá­rosközpont átépítési törekvé­sek megakadályozására. A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter, a pénzügymi­niszter és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének előterjesztését az állampol­gárok által építhető lakás és üdülő maximális nagyságá­nak meghatározásáról. A szabályozás célja, hogy meg­akadályozza a személyes szükségleteket meghaladó építési törekvéseket. Á ren­delet meghatározza az ezzel kapcsolatos építési kölcsön- feltételek elveit is. A Mi­nisztertanács az előterjesztést elfogadta és úgy döntött, hogy szabályozni kell a lakos­ság által építhető, nem lakás céljait szolgáló he­lyiségek maximális nagy- ságát is. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter, a pénzügy- miniszter és az igazságügyi miniszter jelentést terjesz­tett a Minisztertanács elé a telek-,, lakás- és üdülőtulaj­donnal kapcsolatos rendelke­zések végrehajtásáról. A spe­kulációs, munka nélküli va­gyonszerzési törekvések megakadályozására hozott intézkedések kedvező hatást váltottak ki, gátat vetettek a további egészségtelen in­gatlanfelhalmozásnak. A megállapított mértéken felü­li ingatlanok értékesítése fo­lyamatban van. A kormány a jelentést tudomásul vette. A könnyűipari miniiszter és a munkaügyi miniszter jelentést terjesztett a kor­mány elé a könnyűiparban dolgozó nők helyzetének ja­vítására vonatkozó határoza­tok végrehajtásáról. Az in­tézkedések hatására javult a helyzet. Jobban érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. A munkarendek kialakításánál fokozottabban figyelembe veszik a több- gyermekes családanyák és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák családi elfoglaltságát. Nagyobb összegeket fordíta­nak a munka- és szociális körülmények javítására. Az eredmények iparáganként és szektoronként, az anyagi le hetőségektől függően, külön­bözőek, ezért továbbra is megkülönböztetett figyelmet, vállalati és központi intézke dést igényel a könnyűipar­ban dolgozó nők helyzetének javítása. Alapvető változást kell elérni a nők képzése, továbbképzése és vezető munkakörbe helyezése terén. A kormány a jelentést elfo­gadta. A Minisztertanács meg­tárgyalta a munkaügyi mi­niszter jelentését az ifjúsági pályaválasztásról és a pálya- választási tanácsadás fejlesz­tése érdekében tett feladatok végrehajtásáról. A kormány két év előtti határozata alap­ján hatékonyabbá vált a pályaválasztási munka, ki­épült a tanácsadó intézetek hálózata. Javult a pályavá­lasztásra történő felkészítés az iskolákban. Nőtt a tovább­tanulni akaró fiatalok száma, erősödött a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulási szándéka, intézményes se­gítésük a jövőben ínég több figyelmet igényel. Fejleszteni kell az isko­lák és az üzemek kap­csolatát, alaposabb tá­jékoztatást kell adni a Pályaválasztási lehetősé­gekről, különösen a lá­nyok számára élethiva­tást adó szakmákról, Ä kormány a jelentést jóvá­hagyólag tudomásul vette. A Központi Statisztikai Hi­vatal elnöke tájékoztatta a Minisztertanácsot az általá­nos mezőgazdasági összeírás végrehajtásáról és főbb ered­ményeiről. A Minisztertanács a tájékoztatót tudomásul vet­te. A Minisztertanács jegyző­könyvben örökítette meg 11- ku Pálnak, a kormány tagjá­nak, művelődésügyi minisz­ternek az emlékét, a ma­gyar közművelődésért vég­zett áldozatos munkáját, ér­demeit. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Nyugdíj - Műiéi ErdEinpcndde! ELETENEK nagy részét végigszámolta. A számok va­rázsa erőként szőtte át moz­galmas napjait, hónapjait. Nyughatatlan lendülettel, tö­retlen energiával dolgozott, tervezett, számolt órák hosz- szan át, sokszor kora reggel­től késő estig. Kis számoló­gépével tucatnyi statisztikát, sűrű számoszlopokat készí­tett. Ha ezeket az oszlopokat ma egymás mellé helyez­nénk, talán kilométer hosszú­ságot tennének ki. A felszabadulás után az első szövetkezeti kisáruhá- zak szervezésétől, egészen az ősszel üzembe lépő egri ke­nyérgyár építéséig nagyon sok érdekes, izgalmas mun­kából vette ki részét. Az utóbbi hetekben mégis meg­változott az élete. A dolgos hétköznapok után megpihent. Farkas József, az Észak He­ves megyei Sütőipari Válla­lat főkönyvelője négy és fél évtizedes munka után nyug­díjba ment. Hogy valóban megpihen-e a sokak által is­mert és szeretett „Józsi bá­csi’’? Nehéz elképzelni róla, hiszen túl a hatvanadik élet­évén most is tele van ener­giával, lelkesedéssel. Tősgyökeres egri. Szülei dohánygyári munkások vol­tak. Nehezen ment a nyolc testvér továbbtaníttatása, így egészen fiatalon fűszerke­reskedő lett a Hangyánál. A háború azonban a törekvő fiatalember terveit is felbo­rította. Lelkesedése, lendü­lete a felszabadulás utáni na- pokban sem hagyott alább. Már az első hónapokban be­kapcsolódott a Heves megyei fogyasztási szövetkezetek megalakításába. A SZAMOK iránti vonzal­ma mellett a szövetkezeti mozgalom iránti lelkesedése a további években is tűzként lobogott. 1959-ben elsők kö­zött kapcsolódott be a ter­melőszövetkezetek szervezé­sébe is a füzesabonyi járás­ban. Poroszlóra került az akkoriban alakult Rákóczi fő­Termelöszövetkezetb-e könyvelőnek. — November elején egy ködös reggelen érkeztem a faluba — villantja fel emlé­keit. — A szövetkezet irodá­jában egy kecskelábas asztal és két lóca volt. Itt kezdtük el a könyvelést. Nehéz idő­ket éltünk. Nappal dolgoz­tam, éjjel pedig mezőgazda- sági szakkönyveket tanul­mányoztam. Meg kellett is­mernem elméletben is a nagyüzem munkáját. Szinte a nulláról indultunk, de ahogy teltek az évek, fokoza­tosan erősödött meg a közös gazdaság. Ami a legnagyobb siker volt, megnyertük a szö­vetkezeti tagokat és közös erővel dolgoztunk sokszor kora hajnaltól éjszakáig. Az eredmény nem is maradt el. Hamarosan 34 erőgépet vá­sároltunk, 2500 sertést és_ szarvasmarhát tartottunk." Nagyon megszerettem a szor­galmas poroszlói embereket, a falut, a Tiszát. De csalá­dommal idősebb koromra mégis hazavágytunk a szülő­városba, Egerbe. 1967-ben szinte a véletlen folytán Farkas József, a sü­tőipari vállalathoz került fő­könyvelőnek. Szívesen ment, mert így nem szakadt el az élelmiszer-gazdaságtól. A szövetkezeti tervezőmunkát, a vállalati termelést befolyá­soló közgazdasági szabályo­zók mindennapi használatá­val váltotta fel. Részt vett a leendő egri kenyérgyár szü­letésénél is. — Hosszú évek munkájá­ból ez a legkorszerűbb beru­házás — emlegeti —, amely­ben részt vettem. Szeretnék majd ott lenni a megnyitásá­nál is. Ez az üzem már telje­sen gépesített. Megkönnyíti a pékek, korábbi nehéz mun­káját. Néhány héttel ezelőtt a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumba hivat­ták, ahol dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes, a Munka Érdemrend bronz fokozatá­val tüntette ki. — ÉLETEM sok munkával telt el. Most' hatvankét éve­sen úgy érzem, nem volt eredménytelen. Megkaptam azt az állami elismerést, amelyre nem számítottam. Nemrég elégedetten adtam át munkámat utódomnak. Örömmel mondhatom, hogy ez is a családban maradt, hi­szen a vejem lett a vállalat új főkönyvelője. Nekem pe­dig most már maradt a ker­tészkedés. .. Persze a számvi­teli munkától azért teljesen mégsem tudok elszakadni. Gyakran bejárok a vállalat­hoz, érdekel mit csinálnak, mit terveznek. Nem is csoda, mert éveken át második ott­honom volt, nehéz tőle vég­leg elszakadni. (mentusz) Mezőgazdasági gépgyártás Szoinbatlielyen KGST­országoknak A Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár szom­bathelyi gyárában készülnek a Szovjetunió részére az egyszintes ketreces tojóházi berendezések. A gyár ter­mékeinek mintegy 50 szá­zalékát a KGST országaiba exportálják. Képünkön: a tojóházi be­rendezést ellenőrzi Vöcsei Imre és Kardos Mihály. (MTI foto — Fehér József felv. — KS) Napirenden s a megye távlati energiaellátása Szűkebb hazaink, Heves megye jelentős iparral, seri­nek nyomán különféle olyan kommunális ágazattal ren­delkezik, amely évente egy­re több* és több energiát igényel. Elég példaként em­líteni a megyei piar gépe­sítését, automatizálását, amely a villamosenergia-fel- használás gyors növekedését eredményezi. Ugyancsak je­lentős villamos energiát igé­nyel — évente 3—10 száza­lékkal többet — a kommu­nális szektor, s ez érthető is, hiszen csak a lakások szá­ma tízezer-nyolcszázzal nő a IV. ötéves terv idején ... Mindent összevetve — ál­lapította meg a legutóbbi ülésén a megyei tervgazda­sági bizottság —, a megye összes energiafelhasználása a tervidőszak végére több mint a kétszeresére nő. Ez a statisztikai adat is jelzi, hogy a megye energiaellátá­sát biztosító üzemeli, válla­latok szakemberei előtt mi­lyen óriási feladat áll. Bizto­sítaniuk kell a megfelelő mennyiségű villamos ener­giád fűtőolajat, vezetékes és palackos gázt, illetve a táv­fűtéshez szükséges hőener­giát. Ehhez viszont meg kel­lett — már jó előre — ter­vezni, hogy miből mennyir'e lesz szükség például 1975. végére... Másfélszeres áramfogyasztás Heves megyében a IV. öt­éves terv első évében, 1970- ben 431 ezer 200 kilowattóra villamos energiát fogyasz­tottunk: Ennek a mennyi­ségnek a jelentős részét az ipari üzemek és a bányá­szat igényelte. A vezetékhá­lózat ennek megfelelően a megye északi részén —Eger. Gyöngyös és a Zagyva völ­gye — épült ki a legkorsze­rűbben. Ez az elosztó- és energiaszállító hálózat azon­ban további korszerűsítésre szorul, mivel 1975-ig a me­gye áramfogyasztása csak­nem a másfélszeresere emel­kedik. A tervekben éppen ezért a meglevő hálózat re­konstrukciója, a létesítmé­nyek felújítása és bizonyos hálózatfejlesztési elképzelé­sek szerepelnek. Erre az il­letékes üzemeknek és válla­latoknak több mint kétmil­lió forint áll rendelkezésük­re. Vezetékes gáz Gyöngyösön és Hatvanban A megye területén jelen­leg 41.4 kilométer hosszú földgázvezetéket tartanak nyilván. Ez biztosítja Eger gázellátását: a csaknem négyezer háztartás napi szükségletét. Mint a gázszol­gáltatási szakemberek fel­mérései bizonyították, to­vábbi fogyasztók bekapcso­lására van lehetőség, mivel az országos távvezetékháló­zatról megfelelő mennyisé­gű földgázt biztosítanak az igények kielégítésére. Ez te­szi lehetővé egyebek között, hogy az elkövetkezendő két és fél évben épülő lakások­ba is gázzal fűthessenek és főzhessenek a lakók. A ház­tartási gázfogyasztók száma ■így a jelenlegi 4 ezerről 7 ezerre emelkedik, nem be­szélve arról, hogy több ipa­ri üzem is rátérhet a gáz­energiára tervezett techno­lógia alkalmazására. A megye más települései­nek . és ipari üzemeinek a földgázellátása is a követke­ző években valósul meg. A Budapest—Zsámbok—Hat­van—Kisterenye között meg­épülő vezetékről kap majd elegendő mennyiségű gázt Hatvan, valamint Apc és Selyp meglévő üzeme. A Budapest—Zsámbok közötti vezetékszakasz biztosítja majd Gyöngyös gázellátását. Az északi távvezetékről le­ágazó hálózat megépítése te­szi lehetővé — igaz, csak az A késfogás többet ér IJ gy szokás — és szép szokás —, hogy a nyugdíjba vonulóktól rög­tönzött ünnepségen vesznek búcsút a régi munkatársak. Szó ami szó, van helye ilyenkor a meghatottságnak. Hiszen olyan ember lávözik a közösségből, aki negyven, negyvenöt éven át — gyak­ran ugyanazon a munkahe­lyen — dolgozott, jól ismert mindenkit s őt is ismerte mindenki. De távozik, nem lesz többé velünk és közöt­tünk. Lehet, hogy be-beláto- gat majd hozzánk fehér ing­ben és vasalt nadrágban, mo­solygósán és megelégedetten, pihenten. De ez már nem az a mindennapi találkozás. Ez már más. Az egymásra utalt­ság, az együvé tartozás köte­lékei lazábbak lesznek... S talán, mert a maradók tudják, éráik ezt, azért pró­bálják meghitté, emlékeze­tessé tenni a búcsút. Min­denki mond egjf.-e& kedves szót, nrtegölelgeti a távozót, kezét szorongatja, s egy ki­csit — bár nem mondja — sajnálja is. Mert valami vé­get ért. És a nyugdíjba vo­nulóval együtt egy kicsit ta­lán magát is sajnálja, hiszen az ő életéből is kilép egy kedvelt ember. Üj jön a he­lyébe, akit meg kell szokni, ismerni, s vajon tudja-e pó­tolni azt, aki elmegy? Elmegy, mert mennie kell. „Tartson meg bennünket emlékezetében s fogadja e kis ajándékot, amit a kollek­tíva nyújt át szeretettel, em­lékeztesse ez is az együtt töl­tött hosszú évekre és ránk, akik tiszteltük, becsültük.” Szép gesztus az ajándéko­zás. Mert az ajándékot csu­pán az emlékeztetés eszkö­zéül szánják. Ajándékot kap a távozó a közvetlen kollé­gáktól, a brigádtól, s egész műhelytől, a szakszervezet­től, esetleg valamelyik társa­dalmi szervtől. És — nem is ritkán — az első számú ve­zetőtől. ö is elküldi a maga ajándékát. Az a baj, hogy elküldi. Mennyivel emberibb lenne, ha maga is megjelenne a kis ünnepségen, megszorítaná a távozó kezét, s mondana né­hány keresetlen szót. Pél­dául ezt: köszönöm, Jani bá­csi, mindannyiunk nevében köszönöm ezt a negyven évet. És az órát — az ajándékot — csak úgy mellékesen adná oda. Nem a negyven év ju­talmaként, mert egy óra nem lehet negyven év jutalma. Csak jelképe a tiszteletnek. Csak eszköze az emlékezés­nek. /ima kézfogás se juta- lom! Nem is köteles­ség. Egyszerűen: emberi gesztus. Becsületemre mon­dom: ez a búcsúkézfogás töb­bet ér és emlékezetesebb a távozónak, mint az óra. Csala László V. ötéves tervben — a bél­apátfalvi cementgyár gázel­látását is. Megvizsgálták az energia- ellátás tervezésekor a pa-, lackos propán-bután gáz iránti igények várható ala­kulását is. Kiderült, hogy míg 1965-ben 5500 háztar­tásban használtak jyalackos gázt, addig 1970-re több mint 46 ezerre nőtt a fo­gyasztók száma, amely 1975. végére eléri a 60 ezret. Az igények növekedése tette szükségessé, hogy a jelenle­gi 30 cseretelep mellett újabb 17 nyissa meg a kapuit 1975- ig. S hogy a palackos gáz­hoz akadály nélkül hozzá­jussanak a fogyasztók, He­ves megyében egy korszerű töltőüzemet létesítenek. Több gázolaj kell és kevesebb szén! Az olajkályhák elterjedé­sével ugrásszerűen megnö­vekedett a gázolaj iránti ke­reslet. Heves megyében pél­dául az országos olajforga­lom 6' százalékát bonyolít­ják le. A lakosság gázolaj- ellátását öt kirendeltség' végzi, közülük a két legna­gyobb Füzesabonyban és Hatvanban működik. Bár az elmúlt időszakban nehézsé­gekbe ütközött egy-egy — főleg kisebb — település el­látása, ma már viszonylag megoldott az olajellátás. Közrejátszott ebben a ja­vulásban az, hogy a közel­múltban hat helyi forgalmú töltőállomást hoztak létre, s az ÁFOR hálózata mellett több mint száz viszonteladó foglalkozik a lakossági igé­nyek kielégítésével. A következő évek tervei­ben szerepel, hogy megépí­tik a gyöngyösi 1. és 2. szá­mú töltőállomást, amely mind az üzemanyag-, mind pedig a fűtőolaj-ellátás ja­vítását eredményezi. Fejlő­dés várható a kis települé­sek olajellátásában is, hi­szen az ÁFÉSZ-ek egymás után nyitják meg ezeken a helyeken a kútjaikat. Az olajkályhák elterjedé­sére vezethető vissza a la­kossági szénfogyasztás csök­kenése. Ennek ellenére sze­repel a távlati tervekben az ellátás mennyiségi és minő­ségi javítása. A szénfogyasz­tás csökkenése ellenére a tervek a szénbányászattal, mint fontos energiabázissal számolnák: fokozatosan nö­vekszik például a Mátraalji Szénbányák Vállalat termő- lése — 5,1 millióról 7,5 mil­lió tonnára. — Innen bizto­sítják továbbra is — évi 7.2 millió tonna lignittel — a Gagarin Hőerőmű Vállalat energiaszükségletét. Mind­ezek mellett szinten tartják az egercsehi bánya terme­lését is. . . , Szilvás István Mimte Gk 1373. július Z0„ péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom