Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-18 / 166. szám
Kereskedelemfejlesstés és áruellátás A földművesszövetkezetek Heves megyében ’ A céltudatos, tervszerű, a megyei és helyi szervekkel egyeztetett sokéves fejlesztési munka alapján alapvető változások következtek be a földművesszövetkezetek kereskedelmi hálózatában Heves megyében is. A régi, szétszórtan települt, elmaradott, apró, elavult berendezésű üzletek, szatócsboltok helyett egyre több korszerű ÁBC-üzlet, iparcikk-áruház, szaküzlet, vendéglő, cukrászda, presszó létesült. A fejlődés szemléltetésére jellemző, hogy az 1952 és 1972 közötti időben a szövetkezeti boltok száma 252-ről 661-re szaporodott, a boltok kereskedelmi forgalma pedig az évi 262 millió forintról 1756 millió forintra nőtt. A vendéglátó hálózatban ugyancsak minőségi változás következett be. A vendéglátó éttermek, cukrászdák, presz- szók száma 1956-től több mint ötszörösére emelkedett és ma 97 ilyen egység működik. Nincs a megyének olyan települése, ahol a szövetkezetek új építkezéssel, korszerűsítéssel ne végeztek volna fejlesztést. Megyénkben 1959. január 18-án nyílt meg az első önkiszolgáló formában dolgozó élelmiszerbolt Hevesen. Azóta népszerűvé vált, elterjedt ez a forma, és ma a boltok egynegyede 178 egység dolgozik az új módszer szerint. Az egységek korszerűsítésére, raktárak létesítésére s bővítésére, gépesítésre és hűtőkapacitással való ellátására nagy gondot fordítottak szövetkezeteink. A hálózatban bekövetkezett változással egyidejűleg a forgalom összetételében is nagy eltolódás mutatkozik a nagyobb tápértékű élelmiszerek, valamint a tartós fogyasztási cikkek javára. A korszerű vendéglátó egységekben lehetőség van az ételforgaloin választékos növelésére és különböző társadalmi rendezvények, névadók. esküvői összejövetelek tartására. Az utóbbi években egyre gyakoribbak az ilyen rendezvények a szövetkezeti tagság, a lakosság megelégedésére. A kereskedelmi hálózat fejlesztését és a lakosság áruellátását szövetkezeteink és szövetségünk elsőrendű ellátáspolitikai feladatának tekintjük. A fejlesztésnél alapvető célkitűzésünk: a működési területen élő lakosság alapvető élelmiszerekkel, napicikkekkel és gyakran keresett áruféleségekkel helyben, kulturált körülmények között való ellátása; a háztartási munkát könnyítő félkész és konyhakész áruk, mirelit-áruk és tejtermékek szélesebb körű árusítása, a kereskedelmi szolgáltatások bővítése, s nem utolsósorban a nagyobb értékű és tartós fogyasztási cikkek biztosítása a kereskedelmi , alközpontban és központokban. A szövetkezetek kereskedelmi tevékenysége szervesen illeszkedik a megye gazdasági életébe. A 119 településből 103 községben szinte kizárólag a szövetkezetek biztosítják a lakosság zavartalan áruellátását. Más településeken és a városokban az állami kereskedelemmel együttesen tevékenykednek: a megye bolti kereskedelmi forgalmából több mint 45 százalékkal, a vendéglátáséból több mint 50 százalékkal részesednek. összforgalmuk 1972-ben meghaladta a 2,1 milliárd forintot. A szövetkezetek tevékenysége sokoldalú, jog- és alapszabály szerű fejlesztése során nem feledkeznek meg működési körzetükről. A legkisebb településen is, ahol a szövetkezetek tagjai élnek, a lehetőségeken belül gondoskodnak az ellátásról. A szövetkezeti kereskedelem új szellemű, ahol az ellátás a fő cél és nem a •Berészkedés. Az ellátást essrény gazdasági eredmény mellett még sokszor ráfizetéssel is elvégzik. Parádóhuta kistelepülésen boltot, italboltot létesítettek például és a kedvezmények ellenére jelentkező veszteség mellett is gondoskodnak az ellátásról. Mátracserpusztára — nem is Heves megye —, amely mintegy száz lelket számlál, kiegészítő fuvarral, az időjárás és az útviszonyok viszontagságaival is küzdve, öszvérfogattal juttatják el az árut. E kis település ellátására évente, sok gond és probléma mellett, több mint 40 ezer forintot fizet rá a szövetkezet. A szövetkezetek több olyan kereskedelmi és egyéb szolgáltató tevékenységet is folytatnak, amelyek szükségesek a lakosság, a tagság részére, de nem gazdaságosak a szövetkezeteknek. Többek között edény- és kisgépkölcsönzés, háztartási fűtőolaj-kutak létesítése és az olaj hazaszállítása, gázcseretelepek szervezése és a palackok eljuttatása a körzet községeibe a telepekről, az iskolás gyerekek tízóraiztatásának megszervezése. Ilyen jellegű tevékeny- séget a községek egyharma- dában folytatnak jelenleg. A szövetkezetek szolid gazdálkodási eredménye különben is törvényes keretek között kerül felhasználásra és társadalmi, fejlesztési, célokat szolgál. A meglévő eredmények mellett azonban gondok, problémák is jelentkeznek. Az elmúlt évek nagyarányú fejlesztése ellenére még mindig sok a kis, 20 négyzetméter alapterületnél is kisebb bolt — ez az összes egységeknek közel 20 százaléka, de sok még a bérelt épületekben működő üzlet is. Ezeknek a fejlesztése sok akadályba ütközik, azonban fenntartásuk ellátáspolitikai okoknál fogva még hosszabb ideig szükségszerű. E problémák megoldásához nagyobb fejlesztési lehetőség és türelem kell. Az egyre javuló áruellátás mellett jelentkeznek gondok az árubeszerzés, a választéknövelés és az áru minősége terén is. Tapasztalataink szerint egyes nagykereskedelmi vállalatok az árurendeléseknek jelentős százalékát nem tudják kielégíteni. A hevesi szövetkezet megrendeléseinek ez év májusában ruházati cikkekből 82 százalékban, vasműszaki cikkekből csak 57,8 százalékban tettek eleget. A pétervásári áruház megrendeléseit a Textilnagy- ker 80 százalékban, a Cipő- nagyker 70 százalékban, a RÖVIKŐT 80 százalékban, az ÜVÉRT 68 százalékban, a Vasműszaki mindössze 53 százalékban elégítette ki. Sok tehát a hiánycikk, aminek az oka döntően a termeléssel függhet össze, de probléma lehet az áruk területénkénti elosztásával, illetve a nagykereskedelmi vállalatok áru- beszerzésével és készletezésével. A rendelt és nem szállított áruk zömmel a lakosság által gyakran keresett cikkekből tevődnek ki. Gyakran találkozunk minőségi problémákkal is. A fogyasztó a pénzéért a szabványban előírt, a minőségnek megfelelő árut kívánja megvásárolni. Sajnos, elég gyakori, különösen a cipőáruféleségeknél, a minőségi reklamáció. Szemléltetésre ugyancsak a hevesi és pétervásári szövetkezet adatait említem meg, de ehhez hasonló a helyzet a többi területen is. A hevesi áruház 1970- és 1972-ben, közel azonosan 5,5 millió forintot forgalmazott és ebből reklamációként visszakerült az első évben 495 pár cipő 108 ezer forint értékben, a második évben 617 pár, 132 ezer forint értékben. Péter- vásárán ez évben öt hónap alatt 450 ezer forintot forgalmaztak és ebből 28 ezer "forint értékű áru került visz- sza minőségi kifogások, például talpleválás miatt. Ezek a jelenségek jogos eiégedet- lenseget szülnek, bosszúságot okoznak a vevőknek és sok huzavonát, pénzügyi nehézséget jelentenek a szövetkezeteknek is. Az is tapasztalható, hogy a nagykereskedelmi vállalatoktól távolabb eső községek bolt jai hátrányos helyzetbe kerülnek az árubeszerzésben, egyrészt kisebb igények, másrészt a távolság miatt. Ezek áthidalását szolgálhatja a szövetkezeti összefogás, illetve a társulások további elterjesztése. Elég gyakran jelentkeznek gondok az árukiszállítás rendszerisége és ütemezése terén. Az úgynevezett túrák sokszor késnek. Ezek a panaszok különösen gyakoriak a FÜSZÉRT-re. A rendeléseket 60—70 százalékban tudják kielégíteni és gyakori a túrakésés. A tíznaponkénti szállítási tervtől egy-két napot eltérnek, sőt a súlyáru leszállítása többször 4—5 napot is késik. A késedelmes szállításról az értesítés nem minden esetben érkezik meg a boltok részére. Emiatt a boltosoknak sokszor kell készenlétben és feleslegesen várakozniuk. De nem tervszerű a göngyölegek visszaszállítása sem, különösen az üveges áruk göngyölegeit szállítják későn vissza a kereskedelmi vállalatok. Ez esetenként hónapokig is feleslegesen köt le pénzügyi eszközöket és okoz raktározási nehézségeket az egyébként is kis szövetkezeti boltokban. Olyan gyakorlatot alakított ki a FŰSZERT, hogy az árurendeléseket leszámlázza és egyidejűleg elkészíti a visszárujegyzéket is. Így a felületes szemlélő előtt úgy tűnik, mintha a rendelést teljesítették volna. Annak egy része azonban eleve csak számlázva lett, de kiszállítva már nem. Ezen a módszeren is változtatás szükséges. A szövetkezetpolitikai elvek az utóbbi években tisztázódtak és szövetkezeti törvény jelent meg, amely világosan rögzíti a szövetkezetek tevékenységének szükségességét és működési lehetőségét. Többek között az is rögzítést nyert, hogy a szövetkezetek azonos feltételek biztosításával működhetnek, és nem lehet megkülönböztetés az állami vállalatok és a szövetkezetek között. A szövetkezetek sajátosságából adódóan jelentős társadalmi bázissal rendelkeznek. Heves megyében a fogyasztási szövetkezetek több mint 100 ezer tagot számlálnak és jogszerű, alapszabályszerű tevékenységükkel szolgálják a lakosság széles rétegét. Nem helyes, ha a gyakorlatban az egységes ellátáspolitika helyett bárhol is a „cégtábla” szemlélete érvényesülne. A szocialista kereskedelem, állami és szövetkezeti ágazata egyenrangúan, azonos követelmények előírása és azok jogos érvényesítése mellett fejlődhet igazán. Dr. Havellant Ferenc, a Heves megyei MÉSZÖV elnöke J íz cpTftf szentével.,. Mi újság a beruházásokon ? Műszaki ellenőrzés, szemle, belső vizsgálat, átfogó tájékozódás a saját portán. Valahogy így lehetne jellemezni azt a körutat, amelyen a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat vezető szakemberei vettek részt a napokban. Ilyen szemlén általában nem szívesen fogadnak vendéget, hiszen belső ügyek, s nem általánosítható részproblémák is „terítékre” kerülnek. Ezúttal azonban sikerült útjukra elkísérni az építőket, s lehetőséget adtak ügyeik, gondjaik alaposabb megismerésére; őszintén, kritikusan. A megyeszékhely főbb beruházásain jártunk, s a tapasztalatok — úgy hisszük — ugyancsak tanulságosak ... ALVALLALKOZÖK A „TEREPEN” A kenyérgyárral kezdtük. Azzal az építkezéssel, amelyről jó egy esztendővel ezelőtt még azt írtuk: hiányzik kilenc millió. Hogy végül is sikerült elegendő pénzt biztosítani rá, ahhoz az építtető erőfeszítésein kívül terv- módosításokra is szükség volt. Mindezeken túl vagyunk, már. Jelenleg az ELGÉP szakiparosai dolgoznak — nem kis késéssel — a szerelésen, szeptember 25-re ígérték a befejezést, s ezután a fővállalkozónak még el kell végeznie a javításokat, amelyek 20—25 napot vesznek igénybe. Meg kell jegyezni, hogy a szakiparosok által okozott hibák kijavítására 100 ezer forintot terveztek, ® már eddig elhasználtak hatvanat. A látottak alapján pedig állíthatjuk, javításra még legalább 60 ezer forint kell, ha nem több ... Persze, ezek a gondok nem nagyon érdeklik a kívülállót, az viszont annál inkább érdekes, hogy most a befejezés előtt derült ki: az egri 26 fokos vezetéki víz túl meleg a dagasztógépnek, zavarja a technológiát, hűtést kell alkalmazni. Az utólag tervezett speciális hűtőt nem gyártják még sorozatban, elkészítését egyelőre senki nem vállalta. Ahol pedig az építők „sárosak”: a belső párás levegőnek is ellenálló műanyag falburkolat ügye. A burkolatot bizony ki kell cserélni. GONDOK A CENTRUM KÖRÜL, Az átadás előtt álló kenyérgyár. (Foto: Tóth «?.) Tessék valami új dologról is beszámolni — mondhatja joggal az olvasó, hiszen, hogy gondok vannak a Centrum Áruház építése körül, azt már néhány éve tudjuk. Ez kétségtelenül igaz. S azt is töredelmesen be kell vallanunk, hogyha arra kíváncsiak, mikor lesz kész az áruellátás javításában döntő szerepet játszó létesítmény — nem tudunk válaszolni. Pedig megkérdeztük. A számtalan tervmódosítás, változtatás eredménye az, hogy új szerződést kellett kötni az összes alvállalkozóval, nincs meg még a módosított villamosterv, a klimaberendezés egyik részét a Jászberényi Hűtőgépgyár csak a jövő év augusztusára vállalta. A módosított szerelési tervek nincsenek összhangban az építési tervekkel, s az eladóterület mennyezete emiatt máris 30 centiméterrel lesz alacsonyabb a tervezettnél. Oldalakat lehetne írni erről, egyelőre summázva annyit: az építők most is csökkentett létszámmal kénytelenek dolgozni, s néhány hét múlva már nem tudnak mit csinálni tervek, engedélyek híján. Fennáll a veszély, hogy le kell állni az építkezéssel... Megkockáztatjuk a gondolatot: a Centrum körüli huzavonák . megérdemelnének egy alapos vizsgálatot, már csak azért is, hogy föltárják, hogyan nem szabad egy beruházást elkezdeni.. _ Az ÁFÉSZ Áruház és szolgáltatóház építkezésén a piac mellett jobb a helyzet, bár az alvállalkozó, a MEZÓGÉ'P lengyeltóti gyáregysége hét hónapot késett az acélszerkezet szerelésével. A napokban viszont már befejezték, így nincs akadálya az utolsó munkálatok zavartalan elvégzésének. A TERV: 2100 LAKÁS Ennyit kell átadniuk a IV. ötéves tervidőszakban az állami építőknek Eger északi Nem mondhatunk le róluk A tanácstagokkal szemben évről évre nagyobb a követelmény, a választók magasra állítják a mércét, s a mérce a — munka. A közösség érdekében végzett, foly- tonos, gyakran látszólag csekély eredményű, de mindenképpen fontos munka. Aki vállalja ezt, vállalja annak a lehetőségét is, hogy esetleg nem tud a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelelni. Mint tanácstag: Választói megvonhatják tőle a bizalmat, a legritkább azonban, hogy az embertől, a közösség munkásától is megvonták volna. Az áprilisi választásokon a tanácstagok 16—18 százaléka cserélődött ki. Számos ok miatt. Sok olyan idős, a közéletben évtizedek óta tevékenykedő ember található, aki megmondta őszintén: az évek elteltek, kissé elfáradt. Sokakat azért nem jelöltek újra, mert nem abban a körzetben lakik. Az újra nem választottak százaléka viszonylag nem egy- Egy-egy községben átlag öt, hat ember. De az ilyen emberekből öt, hat — nagyon sok. Mert a közösségért való cselekvés, vagy akár annak csupán szándéka is nem cím kérdése. A volt tanácstagok fáradozását megköszönték a párt- szervezetek, a népfrontbizottságok. Sok helyütt néhány szál virággal kedveskedtek nekik, emléklapot kaptak. Kedves figyelmesség ez, de nem elég. Vannak példák, amelyek azt bizonyítják, hogy számú tanak — és joggal számítanak —, a volt tanácstagokra. Számos városban, községben, a népfront — élve a tanácstörvény adta lehetőséggel —, az újjáalakult tanácsi bizottságokba volt tanácstagokat is javasolt. Múltbeli társadalmi tevékenységük tapasztalatait itt kitűnően tudják hasznosítani, hatékonyabbá válik segítségükkel a bizottságok munkája. Az említett példák jellemzőek egy-egy városra, községre, járásra. De a közreműködésüket váró közösségi igényre nagyon sok helyen ma még nem jellemző ez. Pedig a közösségért tevékenykedők munkájáról nem mondhatunk le. a G. lakótelepén. Emellett a két óvoda-bölcsőde kombinátot, illetve a távfűtés energiáját szolgáltató kazánházat építik. Az elmúlt két év alatt 446 lakást adtak át, az idén 510-et. Előbbre hozták-a befejezés határidejét az első óvodánál és bölcsődénél; a műszaki átadás a napokban történt meg. Hozzátartozik a krónikához, hogy az úgynevezett C A jelű hetvenlaká- sos épülettömb kivitelezéséért a vállalat külön elismerést kapott. A minőség átlagon felüli, s ez a jövőre nézve is igen biztató. Éppen ennél az épületnél azonban kis üröm is keveredik az örömünkbe: bár kész, jó az épület, az építtető nem veheti át, mert a közműbekötéshez alig egy-két hete fogott hozzá a Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Szívesen tolmácsoljuk az építők vállalását. Bejelentették, hogy a lakótelep második óvodá j át-bölcsődé j ét 1975-ben a tervezett határidőn belül szeretnék befejezni. Ehhez viszont az szükséges, hogy a tervek megfelelő időben álljanak a rendelkezésükre. Két lakótömb készül még házgyári elemekből, a többinél már a térzsalus technológiát alkalmazzák. Kísérleteznek a térzsalus épületek homlokzatának előregyártá- sával is, mindezt a munkás- szállójuk bővítésénél próbálják ki. Nem az élvonalbeli cégek között tartják számon a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot. Nehéz helyzetükből, amely jórészt még mindig a korábbi évek öröksége, megfeszített erővel igyekeznek kilábalni. Általános tanulságként azonban az is elmondható a körút tapasztalatai alapján, hogy a beruházások körüli huzavonák az építőket sújtják, nehezítik a nyereséges gazdálkodást. Nem mentegetésképpen mondjuk, ezek nyilvánvaló tények. Túlnyomórészt hibákat, hiányosságokat sorakoztattunk fel a szemle tapasztalataiból. Nem azért, mintha csak ezt vettük volna észre, hiszen a kétségtelen fejlődés bizonyítéka, hogy a belvárosban két modern kereskedelmi egység épül, s hogy gombamódra gyarapodik új lakótelepünk. De a feladatok az évek során csak sokasodnak, s mindegy, hogy hogyan oldjuk meg azokat. Hekelj Sándor Kßnfiitßß Q nmISfmSfsUÉSÍi 1973, július-1§„ sasrda