Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-13 / 136. szám
Méltóbban a várakozáshoz Megszünnek-e a hibák az egri tégla- és cserépgyárban? f Mint minden új létesít* ! tnény születését, érthetően ! nagy várakozás előzte meg ! az egri, Homok utcai mo- I dern cserépgyár eiőkészüle- I tét is. A városban és a megye más részein egyaránt érdeklődött még az is, aki különben távol áll a szakmától, mert a mintegy százmillió forintos beruházásra — egyszerűen oda kellett figyelni. Egyrészt a tetemes pénzösszeg sorsa izgatta az embereket — jó helyre kerülnek-e végső soron közös forintjaink? — másrészt az eredményt várták kíváncsian. Ezek után — mondani sem kell, hogy sokak számára valósággal hideg zuhanyként hatottak a szállingózó hírek: a próbaüzem korántsem hozta azokat az eredményeket, amelyeket egyébként remél- tele: Tetézte a bosszúságukat, hogy ugyanekkor a közös portán levő téglagyár is „lerobbant'’: testvérei között tavaly egész évben „alárendelt szerepet” játszott a vállalatnál. Még az időközben módosított tervvel szemben is másfél miliió téglával maradt adósa a népgazdaságnak. A helyzet hovatovább tarthatatlanná vált — végül is új vezetők kerültek a gyár élére. Csaknem fél esztendő telt el azóta, a régi történetre csupán azért kérdeztünk rá, amiatt néztünk a száraz tények, a rideg valóság mögé, hogy jobban eligazodjunk, a mában, látogatásunk alkalmával inkább a jelenről próbáltunk tájékozódni, * a jövőről .érdeklődtünk. Kapóra jött, hogy éppen Egerben tartózkodott az Észak-magyarországi Tégtaés Cserépipari Vállalat termelési osztályvezetője, Kákái József is, aki készséggel adott tájékoztatást a „pártatlan ember” szerepében. — Kétségtelen, hogy a cserépgyár elég nehezen „rázódik be a régi kerékvágásba” — mondta. — Igaz azonban az is, hogy egy-egy új beruházás téljes sikeréhez idő kell. Jellemző erre, hogy tavaly, még a próbaüzem. befejezésével, szeptember végén is valami 50 százalékos teljesítménnyel dolgozott a gyár, pedig elvileg csaknem minden rendben volt. S a legnagyobb igyekezet ellenére is, ma sem „hoz" többet az ígért kapacitás háromnegyedénél. Türelem, kitartás kell egy ilyen létesítmény „bejáratásához”. Más persze az, hogy tavaly azért előbbre léphettek volS miközben belemerültünk az érdekes beszélgetésbe, kiderült, hogy a tavalyi hibáknak sok összetevőjük volt. Bár a külföldi partnerek általában kifogástalanul teljesítették megbízásaikat, leszállították, felszerelték, munkába állították berendezéseiket, több hazai alvállal- kozó is csalódást bkozotí. Később küldte a gépeket, vagy éppen hibásan, úgy. hogy nem egy esetben jelentős javításra, sőt konstrukciós változtatásra is szükség volt. Annak ellenére, hogy a fizikai munka számottevő felszámolásával kecsegtetett a nagy beruházás, még most is — amikor jócskán benne vagyunk már az időben! — a lag-meglepSbb helyeken van. szükség az emberi erőre. „Szerencsére” ez jelenleg már nem okoz olyan gondot, mint tavaly, amikor Nem dicsekvésképpen mondják... Az ŐJssakai váltást szállító gépkocsik már kigördültek a visontai külfejtéses üzem felolvasójának kapuján. Vidám nevetés, néhol hangos kurjongatás tört át a motorok zaján. Vo-na János, a szenesek szocialista brigádvezetője veszi a szót. — Ä legtöbbje évtizedek óta bányász. Kenyere a munka és a jókedv. — Akinek kenyere, az jól is végzi. Hallottam, hogy Vona János kényes a brigád jó hírnevére, és a vállalt kötelesség teljesítésére is. — Múlt év októbere óta elsők vagyunk a szenelésben. Ha kell, fehéren feketével bizonyítom. — TudjfJz ezt mások is? Már mint a vezetők? — Hallottak róla, mert gyűléseken elmondtuk. A januári termelési tanácskozáson hivatalosan is ver-, senyre hívtuk a többi szakot. Sándor József, termelésirányító az utolsó szavakra lép hozzánk, de azonnal bizonyít. — Restellj ük mondogatni, mert lennének olyanok, akik dicsekvésnek gondolnák. Egy ilyen üzemben a munka nem lehet öncélú, ezt nem is mondjuk és nem is akarjuk. Néha persze olyan is előfordul, hogy a nagy igyekvésbe hiba csúszik. Beszélgetésünket a szalagok indulása, a munka, a műszak kezdése fejezi be. Talán az első igazi nyárias- nak mondott éjszaka ez a mostani. Enyhe levegő, ragyogó csillagok és akácvirágillat a falu felől. — Ilyen éjszakán több száz méterről meghallja az ember, ha megáll a szállítószalag — jegyzi meg Tóth János villamos telepkezelő az Sz—2-es szalagfejnél. — És akkor...? — Akkor rohanni kell, hogy csak úgy repül az ember után a kabát. Főleg, ha wHlamoshibából áll, hämey Jóska bácsi, a villamos gép mester „harap” a mulasztás- J ra. — Maga is a szenes brigádhoz tartozik? —■ Természetesen. — Mit tud a brigádjuk termelési eredményeiről? — Az első helyen állunk. Ezt tudja mindenki a brigádban. Azt is tudjuk, menynyit termel a többi szak. Utó végre is versenyben állunk. Távolabb a reflektorok fényében kotrógép merítéksora marja a szenet. — Az ott a HM—4-es kotrógép ... — szólal meg a szalag mellett Pilinyi János lakatos, és nehéz szerszámos- táskáját lassan a földre engedi. — Merre tart. . ? — A szalagokat vizsgálom végig, nehogy kiesés legyen valami apró hibából. Fontos ez, mert nálunk a tonna a miatyánk, meg az üdvözlégy is. — És sok a tonna? — Október óta első helyen állunk a szakok között. Tudják, hogy aktív cselekvő részesei egy olyan bonyolult mechanizmusnak, amelyet úgy hívnak, hogy: termelés. A másik igazság pedig, hogy egy olyan üzemrésznél, ahol a termelési terveket teljesítik, nem is beszélhetünk rossz brigádról, csak jóról, vagy jobbról. A jobb pedig azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló perceket gazdaságosabban használják ki. Reggel van, vége a műszaknak. A nap már a Gagarin Hőerőmű hűtőtornyainak felső pereméig kapaszkodott. Az emberek, arcán finom szénpor, az átvirrasztott éjszaka fáradtsága és derű látszik. Igazi munkásemberek, akik dacolva az időjárás és a föld váratlan szeszélyeivel, létrehozták, üzemeltetik az ország legnagyobb bányaüzemét. fafflczrfc János hihetetlenül nagy volt a létszámmozgás, s ráadásul a meglévők mindegyikére sem lehetett számítani. Szinte napirenden voltak az igazolatlan hiányzások, sokan hadilábon álltak a fegyelemmel. A beruházásból fakadt hibákat csak tetézte, hogy a vezetőség nem tudta ösz- szetartani a gárdát, sok 'mindent elnézett a vétkeseknek. Amikor pedig a h.ely- zet magaslatára ’ próbált emelkedni — egyszerűen megfeledkezett például a szomszédos téglagyárról. Az idén határozott jelei mutatkoznak már a fejlődésnek: fokozódik a termelés és javul a minőség a cserépgyárban. Ez Hitóbbit bizonyítja a Tégla- és Cserép- ipari Központi Laboratorium napokban kiállított igazolása is. miszerint a Homok Utcai termékek mind a hat próbát kitűnően állták. Az elfogadható cserepekben 84 százalékos az I. osztályú termékek részaránya, ami Horváth Róbert gyárvezető és Kókai József a vállalat központjának osztályvezetője szerint: nem rossz. Nem lehetnek elégedettek azonban ma sem a selejtszázalékkal. Ideális esetben ugyanis csak tíz lehetne, itt viszont a türelmesen engedett 15-nel is magasabb még! _ Kemencetechnológiai t éma ez. sajnos — magyarázta gondterhelten a gyárvezető. — A kemence megfelelő, folyamatos kiszolgálása esetén kétségkívül kedvezőbbek tennének az eredmények. Ezért, már gondoskodtunk is az ütemesebb termelés biztosításáról, több tartalékunkat igyekszünk jobban kihasználni. Bár meg ma sem mondható tökéletesnek a tmk-részlegunk. kétségkívül sókat erősödött, s a korábbi, esetenkénti javítás, végre kezd igazi tervszerű, megelőző karbantartássá válni. Éppen a .napokban vezettük be a heti egy. teljes műszakot a hibák megelőzésére, a berendezés rendbetételére. Reméljük, hogy meglesz a sikere, rövidesen eltüntethetjük a beruházási hiányosságokat is, s rátérhetünk a simább útra. Jólesett hallani, hogy „egyenesben van’L mar a téglagyár is, s a felevet adósság nélkül zárhatja. Örvendetes , hogy mindkét üzemben megszűnt az egészség te len létszámmozgás használt a néhány, példás figyelmeztetés’ — az embe- rek megállapodtak, megnyu- j godtak. egyre jobban meg-: szokják a rendet. Kezd erősödni a gárda. Az ujabba.i között sem ritkaság mar, hogy egész családok dolgoz-1 nak együtt, s a kétezer ot- venkjlöméteres utazást vallalva is nap nap után meg- [ jelennek munkahelyeiken és becsülettel végzik feladataikat. A vállalati központban és a gyárban egyaránt bizakodnak. Nekik legyen igazuk! Gyóni Gyula 3 csányi tanyavilágban Áprilisban, amikor a tanácsválasztás volt, közel kétszáz parasztember voksolt jelöltjeire a csányi tanyavidéken. Ha gyerekeiket hozzávesszük, a hatvan tanyában legalább négyszázan élnek. Ki törődik velük? Gondjaikkal.' örömeikkel ? Leginkább a termelőszövetkezet, amelyben mindmáig dolgoznak, vagy nyugdiját élvezik. , Persze, nehéz éveken gázolt át a közös gazdaság, mire összeszedte magát. S a múltért kicsit ezek a tanyasiak is felelősek. Befelé fordultak inkább, mintsem az összetartozás szálait szövögették volna. Előbbvaló volt a tehén, az ólban rívó malac, meg a háztáji vetemé- ~nyes az ósszeszántott határnál; ahol fejlettebb, nagyüzemi módszerekkel indult a munka. Elárvultak a vezetők, nem akadt, akikbe átplántálják megváltó terveiket. Hogy azokba is csúszott hiba ? Ott kellett volna lenni mögöttük, figyelmeztető szóval ... D D □ Bordás Ferenc az ilyenék közé tartozott. Közel ötven holddal iratkozott fel a csányi termelőszövetkezet alakulásakor. S olyan lombos, fás, gazdasági épületekkel ellátott tanyája volt, amilyen kevés akadt a Pethes-soron. Most is meg lehet nézni, noha a hetvenediket tapossa, s mindössze 100 / forint a nyugbére, amit a feleségevei élvez. — Amíg jut egészség, exigent ne féltsen senki! Van egy tehenem, a tej literjét 5 forintjával a tanyából elviszik. Baromfit nevelünk. S tavaly is vállaltunk a szövetkezettől egy hold paprikát vészes művelésre. Csak abból húszezret raktunk zsebre. Ne mozduljak el innen, ha nem így volt-! Nádtetős, frissen meszelt épületek, élénk kék festékkel elhúzva. Ferenc bácsi vizet ..fakaszt” a gémeskut- nál, felesége .indul, hogy a juharfák hűvösében legelésző jószágot vályúhoz csalogassa. Közben jegyzi meg Tóth Péter, a szövetkezet elnöke, hogy ez a tanyatelepülés évente legalább 1500 hízót ad a népgazdaságnak: Velünk van Tiliczky József képviselő, aki gondosan jegyez minden adatot. Folyik az országos tanyavita, talán lesz ez ügyben néhány sza- 1 va az itt szerzett tapasztalatok nyomán. Megnézzük még az üresen ásító borospincét, amely a kiöregedett szőlőtőkék után sír. Majd a tisztaszobában ülünk le rövid időre, Rákóczi Ferenc olajnyomatának társaságában. Kíváncsi vagyok, mi sajog' a két öregben? — Elsőbb az a hat kilométer, ami a falutól elválaszt! Mivelhogy nincs tisztességes utunk- üt csak a bicikli járja, mert ló, fogat régen a múlté. S hát a villany, meg az-egészséges ivóvíz.’.. Tudják, hogy ez a hatvan tanya milyen bázisa lehetne a közös gazdaságnak? □ □ □ Nehezen válók meg ettől a tanyától, meg az öregektől. S a kontraszt, ami Petites Géza otthonában fogad, engem igazol, Szives szóval, pálinkával traktál, de ahogyan körbetekintek az udvaron, kicsit összeszorul a szívem. Asszonyért, rendet parancsoló nőszemélyért kiált minden. A széttúrt trágyadomb. a felseperetlen házeleje, az istálló levert vakolata. — Minek ide asszony? — harsogja a megrögzött agglegény. — Csak hogy kerülgessem, meg, szekálását. hallgassam? Amilyen anyám volt. olvan nő úgysem születik. Egészen nem vetem meg őket, jut még nekem menyecske most is! Pedig a hatvanat súrolom ..... Mosollyal nyugtázzuk a vénlegényes kérdést, aztán Géza bácsi örök hobbyjára terelődik a szó. A naploírás- ra! _ Mióta csinálom? Már n em is emlékszem pontosan. De ha akarják megmondom, milyen volt l»»9- március 12-én reggel 6-kor a hőmérséklet, hányat halt két évvel később az anyakocám. kit vitt be tavalyelőtt a falusi doktorhoz Pista bácsi a termelőszövetkezet beteghordó szekerén, s melyik hónapban hull a legtöbb és leghevesebb csapadék? Nem bolondság ez, kérem. En mindig ezekhez o-z észlele- telthez igazodom a következő esztendőkben a kis tanyatelkemen, veteményesben és a' jószágoknál egyaránt! Ű □ □ Míg az istenverte monostori úton tovább igyekszünk, Juhász Árpád főagronomus- nak van némi megjegyeznivalója Géza bácsiról. Maszek az öreg. Jo par eve, talán oktalanul, kitettek a szűrét -a közösből. De senkinek egy rossz szava nem lehet róla. Az idén is beadott már egy ötmázsás bikát az államnak, s talán negjyen hízó felnevelésére vállalkozott. Ami még papírra kívánkozik: búcsúzóban olyasféle húrokat pengetett Géza bácsi, hogy jövőre talán mar itt sem találjuk. Beköltözik a faluba, s ha számít rá a közös, újra nekirugaszkodik. Időközben megérkeztünk egy újabb portára, ahol csinos fiatalasszony áll egy dinnyetábla szélében. Piroszöld kockás szoknya, kék pulóver feszül testén, arca és keze nápégette, Kónya Pál- né. Apjával-anvjával tizenegy hold földet vállaltak művelésre a szövetkezettől. Ennek majdnem fele dinnye, a többi paprika, paradicsom, uborka. Fiát itt takaros tanya nincs, csak gazzal, náddal fedett kunyhó, ami nem a legkényelmesebb. Márciustól őszig kihúzni, becsületére válik bárkinek. Hát még Konyánénak, aki csak szülei miatt vállalta ezt az életet. — Szerettem volna továbbtanulni. Hídvégi igazgató bácsi biztatott is, mondván, hogy jól fog az eszem. De hat nein engedett a föld. Apámék vittek magukkal, tavasztól az országot jártuk, hol ide, hol oda szerződtünk. Első esztendő, hogy itthon próbálkozunk. Rettentő primitív ez az élet. Egyetlen szórakozás a táskarádió, vagy hét végén egy mozi a -faluban. Ha felveszik óvodába Gyöngyit, a kislányomat, elmegyek gyárba dolgozni... □ □ □ A termelőszövetkezet irodájában rendezgetjük a délután tapasztalatait. Van mit felmérnie a képviselőnek, a járási hivatal osztályvezetőjének, s természetesen az újságírónak, aki krónikásként csatlakozott a határjárókhoz. Véleménykülönbség nemigen akad! Elsősorban a monostori út 4—5 kilométeres szakaszát kell valamilyen módon, akár kölcsönnel rendbe hozatni. Nem csupán a csányi tanyatelepülés jó négyszáz lakosát viszi. közelebb a faluhoz', a civilizációhoz, hanem évente 300 vagon zöldáru gyors beszállítása függ e beruházástól. Tapogatózni érdemes továbbá olyan irányban, hogy az ottlakók némi hozzájárulásával villany jusson a tanyákba. S ha artézi kút fúrására nem jut pénz. naponta induljon egy-két lajtos kocsi Csányból, a háztartások ■ vízszükségletének biztosítására. Különösen nyáridőben nagy ennek a fontossága, mert a környező gabonatáblákról, kukoricásokból is a coli-fertőzött, ásott tanyai kutakhoz jár sok-sok munkásember szomjoltó italért. Summa summárum: ha valahol, Csányban érdemes áldozni, költeni a kis tanya- rendszerre! Természetesen a gyümölcsözőség határáig. .Vem a nosztalgia, nem az itt élők személyes érdeke, Bordás Feri bácsi bölcs megállapítása mondatja ezt velünk, hanem az élet törvény- szerűsége, amely legtöbbször érintkezik a matematikával. Az pedig nem csal! Moldvay Győző MmFűtnn A i«m. június Rl„ Pűuúé
