Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-12 / 135. szám
KOSSUTH ».00 ».05 10.05 10.27 12.20 12.05 14.01 11.48 15.10 lb.Üj íb.io 16.20 16.46 11.05 17.25 17.35 18.00 18.30 19.25 20.17 20.37 21.03 22.15 22.35 23.19 0.10 Népi zene Harsau a kürtszó! Gounod operáiból Meseregény. 2. rész Handel: Debora. Oratórium Hi nyer ma? Melódiákoktól Rádiójáték gyermekeknek Éneklő ifjúság Beethoven: Hegedűverseny Petoti-kalcndárium Puccini-áriák Kerületről kerületre. Kispest SHakespeare-* dalok Fiatalok stúdiója Régi magyar táncok A lakásprogram szállítói Könnyűzenei Híradó - A Szabó család Duke Ellington zenekara játszik A szenvedély etikája« 111. rész Lemezmúzeum Kilátó Súlyemelő EB. (Pehelysúly) Fischer-Dieskau és a Schubert-dalok. VI. rész Népdalok Operarészletek PETŐFI ».05 Kórusmflvek 8.14 Operarészletek 8.40 Fúvószene 9,03 Zenésjáték-nészletek 9.30 Táncdalok 12.03 Kamarazene 13.03 Törvénykönyv 13.20 Kodály-kóruack 14.00 Kettőtől — hatást Zenés délután 18.10 Emlékezzünk régiekről 18.35 Népdalok 19.00 Verdi: A trubadúr, 4 felvonásos 22.05 Könnyűzene 22.15 Olvasólámpa 22.30 Nóták 23.15 Zenekari Szolnoki Rádió Alföldi Krónika A mezőtúri Petőfi Kórus énekel Tallózás flsemi lapokban Népdalok Esti Jegyzet Szerkesztik a hallgatók; Közben: A tehetség kötelezi Tea MAGYAR Hírek Óvodások filmműsora Mindenki . közlekedik. ^ Játék a betűkkel Esti mese Tv-hiradó Balzac: A vörös vendég- fogadó c. regényének lengyel tv-változata Színházi Album Tv-híradó POZSONYI 9.30 A boszorkány visszatér. Tv-játék 16.25 Telesport 19.00 és 21.20 Híradó 20.00 Zsiráf az ablakban. Cseh film 17.38 17.45 18.20 18.50 19.15 19.30 20.00 21.00 22.05 EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4 órakor ' Felszállási engedélyt kérek Szinkronizált szovjet film. Fél 6 és este 8 órakor Szabad lélegzet Magyar film. Főszereplő: Nagy Gábor. EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) B’él 4, fél 6 és fél 8 órakor Van, aki megteszi, van, aki nem Színes, szinkronizált angol film víg játék. EGRI KERT Este 8 órakor A fekete farmer Színes, szinkronizált angol film. GYÖNGYÖSI PUSKIN Harmadik nekifutás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ljubov Jarovaja GYÖNGYÖSI KERT Hideg pulyka HATVANI VÖRÖS CSILLAG A svéd asszony HATVANI KOSSUTH A sah táncosnője HEVES Farkasvér FÜZESABONY A miniszter fPETERVÁSARA 1 Fiatalok + ÖRVOSI ’ I ÜGYELET^ | Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek részére is. Ctvöngyösön ■ 19 órától szerda ■»«wjfgel 7 ó>”ug. a Jókai utca 41. Hft»m alatti rendelőben. (Tele- 117-27,). Már az idén elérjük az 1975-re tervezett exportszintet Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban — ExportunK a negyedik ötéves tervidőszak eddigi szakaszában több mint 50 százalékkal gyorsabban nőtt a tervezettnél, s így az 1975- re előirányzott exportszintet valószínűleg már az idén elérjük — mondotta hétfői sajtótájékoztatóján Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes. A szocialista országokba 43, a nem szocialista államokba 35 -százalékos export- növelést terveztünk az 1971— 75 közötti időszakra, a számítások szerint azonban az export valójában 60—65, illetőleg 50—55 százalékkal nő. A tőkés export fokozásában erősen közrejátszik az árak emelkedése. Ugyanannyi termékért most átlagosan 1-5 százalékkal nagyobb árat kapunk, mint például három évvel ezelőtt, így az export-többletnek csak egy része adódik a tényleges kiszállított áruk többletéből. Természetesen a Nyugatról származó importcikkek árszintje is emelkedik, a cserearányok azonban számunkra kedvezőek. Mivel tőkés exportunk jelentős része élelmiszeripari cikk, s ennek világpiaci ára az átlagosnál nagyobb mértékben nő, az export- és importárak növekedésének egyenlege Magyarország számára pozitív. A szocialista országokba a fokozódó kereslet nyomán nőtt exportunk. Most az a legfontosabb, hogy a szocialista államokból mi is az eddiginél több gépipari terméket és fogyasztási cikket hozzunk be, ily módon Is megalapozhatjuk az export további fokozását. A szocialista országokból származó import ösztönzésére különböző pénzügyi és hitelpolitikai intézkedéseket dolgoznak ki. Amidőn tilos volt Egerben a borfogyasztás . : 3 írott emlékeink nem beszélnek arról, hogy mikor telepítették az első szőlőket az s egri határba. Lehet, hogy a ' környék szőlőtermelése az ősi magyarság keletről hozott ismereteire vezethető vissza, de kétségtelen, hogy a XIV.—XV. százaidban az erhez közeli dombokon entékeny hányadát már szőlőskertek foglalták el. Ettől az időtől kezdve azután a város gazdasági életének, ha néha kisebb megszakításokkal ugyan, de egyik legjélentő- sebb tényezője volt a bortermelés, és növekedett mindenfelé a borfogyasztás. Igen, fogyott a jó egri bor, még akkor is, ha erre valamilyen tilalom állott fenn... És mikor volt ez így? A XVII. század végéig tartó itteni török uralom nem ked-. vezett a bortermelés fejlődésének: a mohamedán vallás tiltotta a szeszes ital élvezetét. Annak ellenére azonban, hogy a Korán nem engedélyezte a borivást —, a szőlő- termelés és a borfogyasztás Egerben egyáltalán nem szűnt meg. Erről szól egy régi elbeszélés: Simplcissimus története is —. amelyről az alábbiakban kívánunk megemlékezni! Simplicissimus a XVII. Század elején született valahol Németországban. Szülei halála után vándorútra kelt, mint ifjú, és előbb Lengyel- országba, innen a Kárpátokon át az északi magyar városokba: Bártfa, Eperjes, Lőcse, Kassára, majd az ónodi várba került, és ott mint katonai dobos szolgált. Az 1650- es években történt azután, hogy egy alkalommal Simpli- cissimus egy Német Márton ? nevű mészároslegénnyel „az > Önód vidéki erdőkben sétált, s az ott leskelődő török marta- < lócok őket megrohanták, s megkötözték és az erdő bel- > sejébe hurcolták, ahol egy lahoz kötözött asszony, leányával várta már szomorú sorsa további bonyolódását... A martalócok hamar elvitték foglyaikat Egerbe, az akkor neveztes török városba, egyenesen a piacra, ahol élénk rabvásár tárult eléjük. Az anya leányával gyorsan elkelt. Egy török mészárosmester Német Márton is megvette, Simplicissimusért ! egy török „úr” 40 aranyat idott, amelyből a martalócok -■gyet a szerencsétlennek liándékoztak. Az első nehézségek után Símjplicissimussal török gazdája már kezdett jől bánni, megszerette a rabot, aki neki hasmos szolgálatokat is tett, ezért hát éjjelenként — mert csak az éj leple alatt tehették — együtt iddogálták a jó egri bort! A török „gazdának” egyébként szőlője is volt, oda is kijárt a rab munkára, gazdájával. Ék — szerencsére, a legtöbb rossznak is vége szakad egyszer —: Simplicissi- must a régi barátok 400 forint váltságdíjért kiszabadították rabságából. Ekként minden kiegyenlítődve, egy teljes napi mulatozás következett be, mely alkalommal a török szomszédok és atyafiak kitörő kedvvel iddogál- tak úgy, hogy még az asz- szonyok is hajtogatták a kupát, fújva együtt a „duhán.” füstjét, és a gazda fogadko- zott, hogy soha többé keresztényt rabbá nem tesz. Ezután Simplicissimus elhagyta Eger városát, ;,mely falakkal övezve, kiváló erősségnek tűnt fel előtte... * Íme egy példa: mindig fogyott a jó egri bor, bármilyen tilalmak, nehézségek is léteztek, mutatkoztak! (Hevesy Sándor) Korcsolyacipők exportra A Gyöngyösi Kékes Ktsz- böl az év folyamán 60 ezer pár női, férfi- és gyermek- korcsolyacipőt szállítanak exportra. A 25 éves szövetkezetben évente hat—nyolc modellt gyártanak. (MTl-foto — Erezi K. Gyula) Amerika útjain 1. Autótemetés Borisz Sztrelnylkov, a Pravda washingtoni tudósítója és Vaszilij Peszkov, a Komszo- molszkaja Pravda kiküldött tudósítója amerikai országjárásuk során 16 000 kilométert tettek meg autóval az atlanti partoktól a Csendes-óceánig és vissza. Útközben találkoztak munkásokkal és farmerekkel, tudósokkal és diákokkal, cowboy okkal és indiánokkal. A két moszkvai lapban közölt útleírások —, amely az APN sajtóügynökség közvetítésével jutott el hozzánk — az emberekről és a természetről, az amerikai társadalom néhány problémájáról szól. Talán két éve történt, hogy a kaliforniai egyetem diákjai temetést rendeztek egy autó tiszteletére. Az évfolyam összeadta a pénzt, vásároltak egy Ford kocsit, megásatták a sírt, a kocsit eltemették és a sírdombra kereszt helyett karót tűztek. Szomorúságnak vagy fájdalomnak nyoma sem volt, a szertartás részvevői mintha ellenségüket temették volna el. Pedig a Ford kocsi teljesen ártatlan volt. Rövid élete alatt senkit sem ütött el, senkit sem tett nyomorékká. Erős volt, szép és engedelmes, s amikor lekerült a futószalagról, mindenki gyönyörködött benne... És mégis?... Első Henry Ford nem volt filozófus. Tehetséges, autodidakta technikus, élelmes és jó pszichológiai érzékkel rendelkező vállalkozó volt. Az angol nyelvben a férfira és az emberre egy szó van. Egy híres Ford-reklám azt kürtölte világgá, hogy nem is ember az, akinek nincs saját gépkocsija. Henry Still amerikai történész szerint már abban az időben olyan, mindent meghatározó szenvedély a gépkocsi birtoklása, amely szüNy. Nyikitin: Szerettem őt, vünt a tavaszi ibolyát. A neve is Ibolya volt, kar-> csú, szép leány, illatos és gyengéd, mint testvére, a virág. Amíg haza- kísértem a táncból, törékeny vállát átölelve arról ábrándoztam, hogyan menthetném meg, ha valamilyen vesiély fenyegetné. Ha kigyulladna a ház, amelynek ötödik emeletén ö lakna, én egy tigris vakmerőségével, egy majom ■ügyességével kúsznék ki az ablakon,- végig az esőcsatornán, hogy öt a biztonságos föld-, re vigyem. Ha harmadfokúi ■ ég isi sebeket s. vedme, utolsó bőrömet is oda- rónám, hogy meg- foltozzak. Ha űrhajóval repülnénk a világűrben és kevés lenne az oxigén, én neki adnám az én adagomat is, nem törődve azzal, hogy a biztos halálnak néznék elébe ... Szívem megtelt büszkeséggel, nemeslelkűségem .teljesen elérzéke- nyitett és még szorosabban és védőn öleltem át törékeny vállát. Észre sem vettem, hogy a fényesen kivilágított főutcáról letértünk egy sötét mellékutcába. Hirtelen, mintha a földből nőttek volna ki, két gyanús fickó állta utunkat. Oda- ::t gtam a lánynak: — Ibolyka, ezek az én penzemre pályáznak. Itt van nálam az egész fizetésem. Próbáld elcsavarni a fejüket, én meg addig elszaladok segítségért. Es ordítva kirohantam a főút- ra: — Segítség! Kirabolnak! Amikor a két rendőrrel visszamentem, az egyik fickó már elmenekült, a másik a földön feküdt, és csendesen nyö- szörgött. Inkább mentőre, mint rendőrre volt szüksége. Ibolya kissé zavartan nézte, aztán hozzám fordult és kedvesen felajánlotta: — Ha akarod, szívesen hazaki sérlek... Fordította: 2. H. M. letésétől haláláig minden amerikait hatalmában tartott. Teltek az évek. A gépkocsiállomány gyorsabban növekedett, mint Amerika lakossága 1900-ban Amerikában 76 millió 995 ezer ember élt és 4192 gépkocsi futott az országúton. 1970-ben az ország lakossága már 204 millió 765 ezer főre növekedett, s az utakon 110 millió gépkocsi futott A gépkocsi egyre nagyobb hatalomra tett szert az emberek fölött. Először is új utakra volt szükség. 1921-ben az Egyesült Államokban az autóutak hossza 387 000 mérföld ; húsz évvel később az autópályák hosszúsága 1.400.000 mérföldre növekedett. Ma pedig a körülbelül 4 millió mérföldet kitevő autóutak Amerika büszkeségei. Az autóhoz benzin, gumi, tartalékalkatrész és szerviz kellett. Az Egyesült Államokban több mint 300.000 benzintöltő állomás és azokat kiegészítő szervizállomás működik. A kőolajipar évente 75 milliárd gallon benzinnel látja el ezt az autóparkot (1 gallon — 3,78 liter). Az autógyártásra használják fel az Egyesült Államok acéltermelésének negyedrészét, ólomtermelésének 51 százalékát, gumitermelésének 75 százalékát, és cinktermelésének 35 százalékát. Majdnem 13 millió amerikai, lényegében minden hatodik munkaképes ember vagy autógyárban dolgozik, vagy a javítóműhelyekben, a benzintöltő állomásokon keresi mindennapi kenyerét, esetleg a gépkocsireklámban vagy az autókereskedelemben foglalkoztatják. ,„Állítsátok le a gépkocsik gyártásának ütemét — írta 1970-ben a „Life” folyóirat — tiltsátok meg, hogy óránként 70 mérföldes sebességgel száguldjanak az országutakon, és majd meglátjátok, hogy a mi fogyasztói társadalmunk, amelyet mi úgy elitélünk és mégis any- nyira ragaszkodunk hozzá, csődbe jut, darabjaira hull, mint az 1911-es gyártmányú „Apperson—8” — tömör gumijaival és csöpögő radiátorával." Az autó utazó társadalommá változtatta -az amerikaiakat. Megváltoztatta az amerikai városok és települések arculatát. Megváltoztatta magát az amerikai embert is. Vegyétek el tőle a gépkocsit és többé nem lesz ember, nem lesz „szuper- men”. Elveszti presztízsét és nevetségessé válik, tehetetlenné és ügyetlenné, mint a lovasság közé keveredett gyalogos. A magánautó úgyszólván minden városban megölte a tömegközlekedést. Teljesen eltűntek az utcákról, az autóbuszok, trolibuszokra már nem is emlékeznek. Vegyétek el John Smithtől a gépkocsiját és ő égnek meredő hajjal állapítja meg, hogy nemcsak a munkahelyétől, hanem megszokott üzleteitől. barátaitól, mozijaitól — az egész világtól elvágták. Pedig a szóban forgó John Smith reggelenként, amikor a gépkocsi volánja mellett a New York-i forgalomban munkahelye felé igyekszik, százszor is elátkozza a széles utcákon, hidakon, alagutakon keletkező közlekedési dugókat. Csúcsforgalomban egy-egy dugó okozta gépkocsisor gyakran eléri a 10—15 mérföldes hosszúságot. Több ezer gépkocsi egymástól néhány centiméteres követési távolságra, a teknősbéka gyorsaságával halad. , Az amerikai országutakon évente hozzávetőlegesen 16 millió szerencsétlenség történik, minek következtében 55—60 ezer amerikaj veszti életét. 1900 óta napjainkig a gépkocsi több mint másfél millió amerikai polgár halálát okozta. Ez több, mint amennyit Amerika az összes eddigi háborúkban vesztett halottakban. A 17 és 25 év közötti fiatalok halálának első számú oka — az autószerencsétlenség. Az Egyesült Államok közlekedésügyi minisztériumában kiszámították, hogy az országban 1980-ra 138 millió, 1990-re pedig 162 millió gépkocsi lesz. De mennyi lesz ekkorra a széndioxid mennyisége abban a levegőben, amit az amerikaiak beszívnak? Los Angelesben W. Bray, az ismert vegyész borúlátóan, teljes komolysággal jósolja: „Ha most azonnal nem foganatosítunk komoly intézkedéseket, pusztulásra vagyunk ítélve". Még 15—20 esztendő — mondja Brown, egykori kaliforniai kormányzó — és valamennyiünket pusztulásba visz a négy keréken száguldó szörnyeteg.” Kiszámították, hogy Los Angeles a szó szoros értelmében fellélegezhetne, ha 80 százalékkal csökkentenék a gépkocsik számát a város központjában. Ahhoz azonban, hogy a város mindennapi élete ne károsodjék, tömegközlekedésre lenne szükség, ami Los Angelesben gyakorlatilag nincs. Körülbelül 10 ével ezelőtt került szemétdombra az utolsó városi troli. A város megkérdezett lakosságának 57 százaléka azt vallja, hogy szívesen hagyná kocsiját garázsban és menne autóbusszal munkahelyére, de autóbusz sincs. Nem véletelen, hogy az amerikai városok polgármesterei olyan gondosan tanulmányozzák a moszkvai, le- ningrádi és kijevi tömegközlekedésének tapasztalatait. Útközben igen sok amerikai mondta nekünk: „Tudjuk, hogy hamarosan a Szovjetunióban is sok lesz a gépkocsi. Vigyázzanak, hogy ne ismételjék meg a nu társadalmunk hibáját." ’ V. Peszkov B. Sztrelnyikov 1973. június 1Zn
