Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

» Rém a múzeumban A kijevi őslénytani mu­seum új, értékes kiállítási tárggyal — egy dinoteriusz csontvázádal gazdagodott (ez a görög szó „rémítő állatot" jelent). A csontváz hossza 5 méter, magassága 3.75 méter. A történelem előtti korban élt emlősállat maradványait Guszjatyin ukrán falu köze­lében találták. Ez a Szovjet­unióban a második. (Moida- vában is van egy), a világon pedig az ötödik példány. A lelet különleges értéke: a jó állapotban maradt koponya. i\ dinoteriusz az ormányo­sok rendjéhez tartozik és külsőre az elefánthoz és a mammuthoz hasonlít, de jóval nagyobb náluk. Ennek az óriási állatnak az agyarai nem a felső állkapocsból nőt­tek ki, mint az elefántéi, ha­nem az alsóból. Az ovális ke­resztmetszetű, lefelé görbülő agyarak segítségével tépte ki a földből a gyökereket. A fo­gak elrendezése is az állat növényi étrendjéről tanúsko­dik. Az erősen fejlett állka­pocs-csont alapján joggal fel­tételezhető, hogy a dinoteri- usznak rövid ormánya vagy előreálló felső ajka lehetett ’'WWW WAWAAAAAWWVAWMAÍ Tudja bölcsen minden lajhár: sok sietség sok, bajjal jár. így lajhár a lajhár! .lobb hát békén élni-halni. ráérősen lombot falni, így lajhár a lajhár! Nem sietve, uem kapkodva, éjjel-nappal csimpaszkodva, így lajhár a lajhár! Illik hagyni gondos műnké' lekoppasztott. lombtalan IV így lajhár a lajhár! ÜZBEG TÁNCOS 'JŐiwhoiizg !(j álat Egy római társaságban a férfi a következőket mond­ja nagyon önérzetesen: — Én úgy bánok a nők­kel, mint a lovakkal: cu­kor és sarkantyú a módsze­rem! — ön bizonyára nem vesz­teget időt azzal, hogy ruhát vásároljon a feleségének — jegyzi meg a társaság egyik hölgy tag ja. — Eltalálta, asszonyom! — És sohasem tette fel a kérdést Önmagának: vajon ki vásárolja a feleség új ruháit? ★ Vittorio Gassman rég nem látott barátjával találkozik az utcán, akin a nagy ivá- szat kétségtelen jelei mu­tatkoznak. — Hogy vagy? — Megnősültem. — Ahogy elnézem, a há­zasság nem sokat változta­tott rajtad. Még mindig « régi iszákos vagy. — Ez igaz — válaszolja a barát —, csakhogy koráb­ban maga az ital vonzott, most pedig bánatomban iszom, # — Kinek dolgozol pilla­natnyilag? — fordult egyik hollywoodi kollégájához Henry Fonda. —■ Mint mindig — hang­zik a válasz —: három fele­ségemnek, hat fiamnak és az impresszáriómnak. ★ Egy milánói kávéházban két barátnő beszélget: , — Hallottod, hogy amikor Maria férje hazatért, rajta­kapta feleségét Riccardó- val? — Gondoltam, hogy előbb- utóbb sor kerül. erre. — Gondold csak el, Riccar- do és Maria férje elkezdtek vitatkozni a Közös Piacról, majd rátértek a legutóbbi választásokra és, természe­tesen a végén összepofoz­kodtak! * A legtöbb nő — mondot­ta Franco Parent* — ngy beszél boldogságáról, mint a férfiak a karrierjükről. Sokkal könnyebb átjutni azon a falon, amely egy is­meretlen férfi és nő között emelkedik, mint áthidalni azt a szakadékot, amely az egymást túlságosan jó! is- . merő férfi és nő között tá­tong. Egy este Alexandre Dumas felkereste Gioacchino Rossínit a Poissy pályaud­var melletti lakásán. Meg­kérdezte: — Nem idegesít a vonat­fütty? — Drága barátom — vá­laszolta mosolyogva Rossini —, aki hallotta azt a fütty­koncertet, amellyel a Sevil­lai borbély bemutatóját fo- fadta a közönség, annak számára a vonatfütty való­ságos üdülés! A kaliforniai egyetem női hallgatói körében végzett közvélemény-kutatás során arra a kérdésre, hogy „sze­retne-e férfi lenni”, 5 00 hallgató közül 388 válaszolt igennel. Mikor ugyanezek­nek a hallgatónőknek fel­tették a kérdést: „Első gyermekként fiút vagy lányt szeretne?”, 369-en válaszol­ták: lányt. Henry Ford, pályája kez­detén váratlanul belépett gyárának egyik irodájába, ahol azt látta, hogy egyik alkalmazottja lábát az asz­talon pihentetve nyugodtan újságot olvas. — Ezer bocsánat, nram — ugrott fel zavartan az alkal­mazott. — Kérem, ne zavartassa magát — válaszolta kedve­sen Ford. Folytassa csak az újságolvasást és amikor el­érkezik az utolsó oldalra, kü­lönösen figyelmesen olvassa az álláshirdetéseket. Megbetegszik a hőstenor. Beugrik a tartalékénekes. Íme életének nagy lehetősé­ge! Az első ária után döb­bent csend ... majd hatal­mas tapsorkán. Az énekes megismétli az áriát. Ismét kitör a tapsvihar. A negye­dik ismétlés után verejté­kező homlokkal megáll a színpad elején, széttárja kar­ját és így szól:’ — Mélységesen fájlalom, de képtelen vagyok újból elénekelni az áriát... — Márpedig — hangzik a nézőtérről —, addig kelle­ne gyakorolnia, amíg meg nem tanulja! ist a kígyók ellen At alább! eset Is Jöl bizonylt­ja, hogy- az. új dolog többnyire nem más, mint elfeledett régi. A zoológusok hosszú Ideig tartó kí­sérletek után megállapították, hogy a kígyók elijesztésére a legegyszerűbb és leghatásosabb szer — a közönséges étkezési mustár. A mustárral bekent kü­szöb elháríthatatlan akadályt je­lent a különböző fajta kígyók­nak. India déli államaiban el H kezdték a mustár széles körű reklámozását. Ekkor egyszerre kiderült, hogy a -helyi lakosok jól ismerik ezt a módszert és időtlen idők óta használják a mustárt kígyók ellen. Aztán, higgadt bölcs módjára, átsétálni másik fára. így lajhár a lajhár! Aknakutató bálnák Az Egyesült Államok haditengerészeti flottája a bar­na delfinekkel és tengeri oroszlánokkal folytatott hosszú ideig tartó eredménytelen titkos kísérletek utón (arra akarták megtanítani az állatokat, hogy észleljék és jelez­zék, hol vannak aknák), most bálnákkal ért! el eredmé­nyeket. A Hawai-szigetek térségében folytatott kísérle­tek során egy körülbelül 540 kilogramm súlyú bálna áll­kapcsai között tartott speciális berendezéssel 500 méter mélységbe merült alá. Ez a berendezés segíti a bálnát, hogy 270 kilogramm súlyú terhet hozzon felszínre 300 méter mélységből, vagy 135 kilogramm súlyt 600 méter mélyrőL Hogyan maradhatunk szépek? Hagyjuk abba a dohányzást! — A megrögzött dohányosokat a szív és a tüdő súlyos megbetegedésein kívül még korai ráncok is fenyegetik — állítja hosszas megfigyelések alapján Harry W. Daniel amerikai orvos. Daniel doktor több mint ezer, 30—70 éves férfit és nőt kérdezett ki átélt betegségeikről, a nyári szabadság alatti napozás erősségéről, s időtartamáról, valamint ar­ról, hogy mennyit dohányoznak. Ezután megszámolta az arcukon levő ráncokat, megmérte azok szélességét és mélységét, fényképfelvételeket készített, amelyeket ezután mikroszkóppal megvizsgált Megfigyelései azt mutatták, hogy különösen ráncos páciensei mind megrögzött dohányosok. ♦ Azoknak a 40—49 éves embereknek az arcán, akik naponta 10 cigarettánál többet szívnak, legalább annyi mély ránc volt, mint a nem dohányzó 60—69 éves em­bereknek. De nemcsak a ráncok származnak a dohányzástól, ha­nem a megpattant kis véredények sokasága és a bőr via­szos sárga színe is. Lehetséges, hogy a kérdés „kozmetikai” oldalának megmutatásával eh lehet érni azt, amire az orvosok leg­komolyabb figyelmeztetései sem képesek? Nincs kizárva, hogy a korai ráncosodás veszélye több. férfit és nőt kész­tet a cigarettázás abbahagyására, mint az egészségügyi megfontolások. WNAAAAAAAAAA^WWWS/WVN^VWV\AA/VWWWWWVW^\A^VWVWW'^WVWWWSAAAywWWVW\AAAAAAAAAAí Aki gondjait akarja fojtani, az gond úszni tudj alkoholba bolond. A A jó kávé titka — Szóval, te nem hiszel abban, hogy bármelyik pesti presszóban lehet in­ni jó kávét? — kér­dezte tőlem Kabó- cza, miközben már egy félórája a hazai vendéglátóipar fo­nákságait szapultam előtte. — Nem. — Hát ide figyelj! En most bebizonyí­tom neked, hogy nincs igazad. Pesten igenis lehet jó kávét inni, csak annak <***■ ka van, öregem, tit­ka van! Érteni kell hozzá. Nem akarok sen­kit untatni a vita to­vábbi részleteivel, csupán azt szeret­ném közölni, hogy Kabócza tényleg be­invitált egy csésze jó kávéra az általam megjelölt presszóba. Előzőleg azonban kénytelen voltam hosszú, taktikai meg­beszélésen részt ven­ni, amelynek lénye­ge a következő: — Tehát beme­gyünk — mondta Kabócza — én meg­váltom a blokkot és bájos mosoly kísére­tében átnyújtom a kávéfőzőnőnek. Amíg ő főzi a kávét, addig mi beszélge­tünk. Természetesen úgy, hogy a nő min­den szavunkat hallja és megértse. Mert ebben van a nagy ti­tok, a nagy lélekta­ni trükk, amire a teóriám felépül. Majd én vezetem a beszélgetést, a te dolgod csak az lesz, hogy néha közbeko­tyogsz valamit. — Szóval, kérlek szépen —, kezdte Kabócza a nő miatt emelkedettebb han­gon — a múlt héten a feleségem megkap­ta azt a kis gebines presszót itt, a Lapa) utcában. Egyszerű­en áttelefonáltam Fonyódi elvtársnak- a minisztériumba, is­mered, nem? ... Fi­gyelsz? — Persze, persze —, kotyogok közbe, Kabócza pedig han­gosabban magyaráz tovább. ■ — Mondom, átte­lefonáltam Fonyódi elvtársnak a minisz­tériumba, mondtam neki, pajtikám, mi lesz már azzal a presszóval, és két nap múlva el volt intézve minden... Szóval, sikerült, ba­rátom, sikerült... Egy telefon Fonyó- dinak ... Már me­gint nem figyelsz?... Mondom, egy telefon a Fonyódi Zsozsónak a minisztériumba és rendben van min­den; —• Tessék, itt a ká­vé! — szólt közbe a kisasszony. — Köszönjük szé­pen. Hát akkor igyuk meg ezt a remek duplát! — áradozott Kabócza. A számhoz emel­tem a poharat és le­nyeltem az első kor­tyot ... Mondom, le­nyeltem és hirtelen az a régi, gyermek­kori játék jutott az eszembe, hogy el­dugtunk valamit és a társunk kereste, mi pedig biztattuk sze­gényt, hogy víz. ■ • víz ... langyos.'. ■ langyos ... meleg ... meleg víz.., Kabóczának sem juthatott hirtelen más játék az eszébe, mert letette a poha­rat és összetörve sut­togta maga elé: — Te, ez... ez nem kávé... ez csak meleg víz... Ez csak lötty . .. Meleg víz •—, morogta, majd hirtelen rátámadt a kávéfőzőnőre. — Kis­asszony, mondja, mi­ért adott nekem ká­vé helyett ilyen löty- työt? A kisasszonyt nem érte váratlanul a kér­dés, mert rögtön vá­laszolt: — Hogy mért? mert azt a gebines presszót, amit a fe­lesége kapott, erede­tileg a Fonyódi elv­társ nekem ígérte!!! Kiss György Mihály lAAAAMAAAAAAAAAAViNA J Sok .lehetőség' 00 Furcsa ellentmondás van abban,' hogy m;g öltözködé­sünkben, szobáink bútorza­tában nem szeretjük a sab­lont, s egyre inkább keres­sük az egyedit, a változa­tost, a különlegest, addig nyelvhasználatunkban job­ban fertőz a nyelvi sablon. Ezzel a jelzős szerkezettel minősítjük azokat a nyelvi formákat, amelyeket az egy­formaság, a merevség, az elcsépeltség, a természetel- lenesség, a közhelyes kifeje­zések kedvelése s az elsze- mélytelenítésre való törek­vés jellemez. Egyre ritkábban halljuk és olvassuk pl. ezeket a ki­fejezéseket: módunk, kilátá­sunk, reményűnk, eshetősé­günk van valamire stb., mert nyelvi szerepüket az egyetlen elcsépelt s elvont jelentéstartalmú lehetőség szóalak vette át. Nem azt mondjuk és írjuk, hogy pl. a Mátrában sok szép kirán­dulóhely található, hanem meglehetősen elvontan, ter­mészetellenesen így fogal­mazunk: A' Mátrában sok a kirándulási lehetőség. A hi­vatali nyelvben, a hivatalos stílusban elsorvadásra van­nak ítélve ezek az igék is: fejlődik, kifejlődik, növeke­dik, növekszik, fellendül, előrehalad, tökéletesedik&th., s helyettük ez a terpesz­kedő kifejezés jut nyelvi szerephez: „Szélesen kibon­takozik a fejlődés felé” (?!). Túlságosan személytelen, kaptáfaszerű, minden egyéni íz nélküli az egyre több­ször hallható és olvasható hiányosság szó is az alábbi szókapcsolatokban: A válla­lati hiányosság megszünteté­se vonatkozásában intézked­tünk; egyes húspótló áru­féleségekben nőtt a hiányos­ság; alapvető ellátási hiá­nyosság nem mutatkozott stb., stb. Itt is elsősorban azért kell harcolnunk e nyel­vi sablon ellen, mert a hiányosság szóalak szertelen használata miatt egyre rit­kábban beszélünk és írunk lemaradásról, fogyatkozás­ról, elégtelenségről, hibázás- ról, gyatraságról, megrövidí­tésről, fejletlenségről. A nyelvi sablon elterjedé­sében elsősorban az játszik nagy szerepet, hogy egyesek beszédében, írásában nincs meg a gondolat és a nyelvi forma egysége, s eluralko­dik az időt kitöltő, fontos­kodó, üres beszéd. Nincs használati értékük a való­ban „szótlanná vált” sza­vaknak. Ma már igen sokan így fogalmaznak: „Állandó jelleggel folyik a munka.” — „Tartós jelleggel hoztuk a tervet.” (?!) A valamelyik dolog különleges ismertető jeleinek összességét, valami­nek meghatározott voltát, sajátságát, tulajdonságát megnevező jelleg szónak semmi keresnivalója nincs az idézett kifejezésekben. Hogyan védekezhetünk a nyelvi sablon ellen, a köz­helyek ellen? Merjünk egyé­nileg színesen, változato­san fogalmazni: kerüljük a fontoskodást, a mellébeszé­lést, az elködösítést. Dr. Bakos József ^WWWVV'MA\VWWWVVVáAAVWWVWáa/VáV'MV CSANÁDI IMRE: ■“”1 r r ff a * ■ r Ráérős layhar

Next

/
Oldalképek
Tartalom