Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

: WEÖRES SÁNDOR 60 ÉVES

A XX. századi magyar líra egyik kiemelkedő egyénisége — mégis minden olvasónak talány. Költészetünk szfinksze. a vers mágusa, az átváltozás virtuóza — az ő lírai hevületével mondva: több arcú mint az indus mitológia bármely istene, de minden arca felcsillan ver- ; seiben, a széttört valóság élménytükrének ezernyi di- | rib-darabján. Weöresről sohase mondhatod: ilyen. Csak azt, hogy: itt ilyen! S e szüntelen, egyéniség-váltás, ez önmagát megsokszorozó teremtő nyugtalanság kulcsa: a játék. Forrása a változás, a változásban való örök hit. eszköze a merész képzelet, nagy fantáziájú beleélés. „A mélységet és a magasságot kutatom — mondja magáról önvallomásában —, nem a közvetlenül érzékelhető szintét. Az ösztönvilág mélyeit és a szellemi régió magasságait. Munkám irreálisnak látszik, de hát a pa- rány — és csillag-világról készült fényképek sem azonosak a napi látványokkal, mégis a realitás a céljuk és a tudásnak, s a társadalomnak a továbbsegítése.”

Költészete nem társadalmi érvényű, bár tud jó közéleti verseket is írni: erkölcsi, politikai epigrammái gyilkoló erejűek, az Oda a kispolgárhoz pedig egy magatartásforma halhatatlan szatírája.

Szüntelen maga-változása, sok színű beleélő készségből fejlődik ki. Tizennégy éves korában jelentkezett először. szinte csodagyerekként, szinte teljes fegyverzetben, tizenkilenc évesen már a Nyugat megbecsült költője, s huszonegy éves, amikor első kötete a „Hideg van” Pécsett megjelenik. Azóta a gyűjteményes „Hallgatás tornyá”-n át az „Egybegyűjtött írások” két kötetéig tucatnyi mű alkotja a pályaívet, vers-dal, gyermekvers — a „Bóbita” talán legtökéletesebb mit e műfajban magyar költő alkotott —, nagy-mű-eposz, prózavers, verses dráma és műfordítások. Kivételes beleérző képességéből következik, hogy a világirodalom szinte minden költője modorában teljes értékű magyar verset tud alkotni. Műfordításainak kötete: „A lélek idézése” sziporkázó formai bravúrok gyűjteménye. S mindez együtt egy nagy formátumú, sok színű tehetségű lírikus világa, egy olyan világ, amely önmaga játékaiban él és ebben leli meg harmóniáját. Ilyen értelemben Weöres Sándor költői világképe zárt és befejezett, csak Önmagáé — ilyen vonatkozásban költészete nem iránymutató példa, hiszen az ember kiteljesedését, önmaga megvalósítását mi a művészetben is csak a valóságos személyiség, valóságos problémáinak képében tudjuk elfogadni. Ami azt jelenti, hogy a játéknak és a művészi játékosságnak is az alkotó-termelői létet kell igényelnie, az önmagát, s világát létrehozó embert, és el kell utasítania a magányt, az izolált ént, az önmaga elől menekülő embert. Mégha szorongásait megértjük is.

' Weöres Sándor munkássága mégis nagy értéke mai irodalmunknak: mert kivételes formakészsége, öntörvényű leleményei, újra meg újra születő játékai, nagyszerű stilusbravúrjai, képzeletgazdagsága — a különben is végtelen lehetőségűnek tűnő magyar lírát — új formakinccsel és annak kísérletező valóraváltásával gazdagította. Életének ezen a szép ünnepén — 60. születésnapján —, kívánunk neki megújuló munkakedvben gazdag alkotó éveket

'.SfflSi Szalonlay Mihály

^vwvvvvwwvw^w^wvwa/vwvwvw/wwvvvwvwawwmaa

Az

antik

fadereglye

A török partok közelében a régészek mintegy 3200 évvel ezelőtt elsüllyedt hajót fedeztek fel. A Ciprus szigetéről Törökországba jutott nagyobb fajta fadereglye rendkívül érdekes terhet hozott magával: fedélzetén a búvárok török fegyvereket és kovácsolt bronz edényeket találtak.

tC

<

PC

EN

GQ

o

tó

o

Ü

Festők kamerával keresnek motívumokat

Fotorealizmusnak hívják azt a festési módot, amely jelenleg elsősorban az Egyesült Államokban teremt iskolát A művészek képük mintájául fényképet, vagy diaképet választanak, amelyet többnyire maguk vettek fel. A fényképezett alap nem segédeszköz, hanem „egy kép kepének” tudatos kiindulóhelyzete.

E kísérlet nem új a képzőművészetben. Mór Holbein es Vermeer is egy kezdetleges apparátus, illetve camera obseura segítségével dolgozott. A dagerrotípia és a fényképészet bevezetése óta, tehát a XIX. század közepétől, sok ismert képzőművész használt fel kifejezetten, vagy leplezetten fényképészetileg előre fixált motívumokat. '

A mai fotorealizmus abban különbözik ettől, hogy a művész vagy környezete mindennapjaiból származó tárgyat aprólékos részletezéssel állítja elénk. Az „új realiz- mus”-nak is nevezett ez irányzattal való vitára ad alkalmat a Stuttgartban és Frankfurtban már bemutatott „Amerikai fotorealizmus” című kiállítás.

„Kő-képek”

az

ősidőkből

Szokatlan képtárat fedeztek fel a Kirgiz Tudományos Akadémia Történeti intézetének archeológusai az Isz- szik-Kul tó vidékén: egy

völgykatlanban több mint 200 ősi rajzot számolták össze.

Az ábrák általában a hatalmas görgeiékkövek. déli részén helyezkedtek el A „kőképek” témája alapján arra lehet következtetni, hogy az ősi művészek körében tíz állatábrázolás volt a legnépszerűbb. Mivel kitűnően ismerték az állatok anatómiáját, meglepő hitelességgel ábrázolták a zergékat, szarvasokat, lovakat, tevéket és kutyákat. Érdekesek a lovas- és vadászjelenetek is.

A Nap ábrázolása minden Kirgiziában talált sziklarajz nélkülözhetetlen alkotóeleme. De Isszik-Kul-ban a Nap nem egyszerűen egy kör, ponttal a közepén, mint sok más rajzon, hanem Nap- kecs ■ Nap-szarvas és Napember. Az ilyen ábrázolások minden valószínűség szerint az öslakók vallásképzeteit tükrözik.

A jelenség bizonyára két vallás — az állatok és a legnagyobb istenség, a Nap imádói nemzetiségi vallásának r- egyesülését fejezi ki. A totemizmus és a legfőbb égitest kultuszának ilyen eredeti összekapcsolódása rendkívül szokatlan jelenség az akkori ember világszemléletében.

Kik voltak a hegyi tó partján talált képek alkotói? Hogy erre a kérdésre választ kapjanak, a régészek feltárták és megvizsgálták a szomszédságban fekvő halomsírokat ..

Kiderült, hogy egy részii- ket'az iráni nyelvet beszélő törzsek, a szakák — a Fekete-tenger menti sztyeppekről származó szkíták rokonai — hagyták hátra, a többit pedig az uszunyok, Isszík- Kul őslakói.

Ahogy a régi történetírók nevezik őket, az „aranyfejű és kékszemű uszunyok” történelme és eredete mindmáig a régészet egyik rejtélye. Az uszunyok és a szakák az i. e. első évezred második felében éltek ezeken a helyeken. A kőképtár tehát több mint kétezer éves.

(BUDAPRESS — APN)

V

eber dolgozószobája zsúfolva volt empire bútorokkal: csupa törékeny darab, csupa fehér és arany. íróasztala fölött fényképek — felvételek a villájáról és kertjéről. A fal mellett széles, modern pamlag. Veber itt aludt, ha nem tudott hazamenni éjszakára. Ez a kis magánkórház az ő tulajdona volt.

— Mit iszik, Ravic? Konyak? Dubonnet?

— Inkább kávét kérek, ha maradt még.

— Azt is kaphat — felelte Veber, és bedugta a villamos kávéfőző drótját a kapcsolóba. — Mondja csak, nem helyettesítene ma délután az Osirisben?

— Nagyon szívesen.

— Köszönöm. De nem haragszik, ugye?

— Miért? Nincs semmi dolgom. — Remek — dörzsölgette kezét Veber. — Akkor nem kell bejönnöm emiatt délután. Kedvemre . dolgozhatom a kertben. Fauchont akartam megkérni, de szabadnapos, és nem jött be.

— Majd elmegyek én. Nem az első eset.

— Nem szívesen fárasztom.

— Fáradság? Már régen leszoktam a kényelemről.

Erich Maiia Remarque:

Hetvenöt éve született Erich Maria Remarque, a németországi Osnabrück ben. Népszerű, olvasott, világhírű regényeinek alaphangja a mélységes humanizmus, a fasizmus embertelem ségéuek gyűlölete.

A diadalív árnyékában

(Részlet)

— Elég baj az, Ravic. Milyen ostoba a világ! Egy ilyen kiváló sebész, és nem dolgozhat hivatalosan, csak feketén. Hogy is mondják? A láthatatlan sebész!

— Ugyan Veber! — legyintett Ravic. — Régi história. így dolgozik valamennyi orvos, aki kénytelen volt Németországból menekülni.

— Nevetséges! — méltatlankodott Veber. — Nevetséges és felháborító. Maga végzi el Durant legnehezebb operációit, és Durant vágja zsebre a pénzt meg a dicsőséget.

— Még mindig jobb, mintha Durant maga operálna.

Veber nevetett

— Igaz, hogy nekem sincs jogom beszélni. Én sem vagyok különb Durant-nál. Az én műtétem is maga csinálja. De én nőgyógyász vagyok, és sohasem tartottam magam sebésznek.

A kávéfőző zümmögni kezdett. Veber kihúzta a kapcsolót. Két csészét vett elő, és betöltötte a kávét.

— Jó kávé — mondta. — Ehhez az egyhez legalább értek. r>e igazán nem tudom nv miévi

ragaszkodik az Internationalhoz? Szörnyű lyuk, búskomor lesz ott az ember. Miért nem bérel egy szép kis modern lakást a Bois környékén? Kéz alatt olcsón lehet bútort venni. Akkor legalább lenne otthona.

— Otthonom... — ismételte Ra- vic keserűen.

— Hát miért nem teszi meg?

Ravic ivott egy kortyot a kávéból. Keserű volt és nagyon erős.- — Mondok valamit, Veber. Ma^ ga kitűnő példa korunk kényelmes gondolkodására. Sajnál, hogy kénytelen vagyok illegálisan dolgozni itt, és ugyanakkor csodálkozik, hogy nem rendezkedem be egy rendes lakásban.

— Mi köze egyiknek a másikhoz?

Ravic türelmesen mosolygott.

— Ha lakást bérelek, be kell jelentkeznem a rendőrségen. Első kérdésük az lesz, van-e útlevelem és vízumom.

— Igaz. Erre nem gondoltam. De hiszen a szállodában is be kell jelentkeznie.

— Általában igen. Dé hála istennek, van Párizsban néhány szálloda, ahol nem ragaszkodnak a. formaságokhoz. — Ravic nehsp1'' csepp konyakot öntött a kávéjába — Az International is ilyen. Azér lakom ott. Nem tudom, a tulajdo oosnő hogyan intézi el ezeket a dolgokat. Bizonyára jó összeköttetései vannak. A rendőrség nem íud róla, vagy meg van vesztegetve. Annyi bizonyos, hogy már elég régóta lakom ott háborítatlanul.

— Értem — bólintott Veber. — Ezt nem is tudtam. Azt hittem, csak dolgoznia nem szabad. Pokoli helyzet.

— Nekem paradicsom. A német koncentrációs táborhoz képest.

— És ha egyszer mégis megtudja a rendőrség?

— Ha elfognak minket, néhány hétre lecsuknak, azután áttesznek a határon. De van annyi emberség bennük, hogy a svájci határon zsuppolnak ki. A visszaeső bűnösök már hathavi börtönt kapnak.

M

icsoda? — bámult Veber. — Ez lehetetlen. Micsoda embertelenség !

— Kezdetben én is ezt mondtam, Amíg meg nem szoktam.

— Hogy érti ezt? Magát is elfogták már?

— Nem is egyszer. Már három ízben. Mint száz és száz más emigránst. Eleinte meglepett a dolog. amikor még bíztunk az úgynevezett nurnanizmusban. Azután meguntam a dolgot, és átmentem Spanyolországba, ahol nem kőitek útlevelet. Ott. újabb leckét kaptam a gyakorlati humanizmusból Német és olasz repülőktől Amikor visszatértem Franciaországba már nem csodálkoztam semmin. Kitanultam az iskolát, és azóta értem a csíziót.

Veber felállt.

— Az isten szerelmére! Csak nem akarja azt mondani, hogy egy évet töltött börtönben semmiért?

— Szerencsém volt. összesen csak két hónapot ültem itt.

— Hogy csinálta? Hiszen azt mondta, hogy a második esetben már hat hónap jár?

— Nincs második eset — mosolygott Ravic. — Legalábbis tapasztalt ember számára nincs. Az embert kizsuppolják az egyik névvel, és visszaoson egy másik névvel. Lehetőleg a határ egy másik szakaszán. Papírjai nincsenek, nem lehet rábizonyítani semmit, kivéve, ha véletlenül ráismer valaki. De ez ritkán esik meg. Ravic már a harmadik nevem. Most már majdnem két éve viselem. Ügy látszik, szerencsét hozott nekem, mert ezalatt nem volt semmi kellemetlenségem. Úgy megszoktam és megszerettem, hogy szinte elfelejtettem az Igazi nevemet.

— Borzasztó — csapta össze kezét Veber. — És mindez azért, mert nem volt hajlandó a nácikhoz

csatlakozni.

— Ügy van A külföldön tartózkodó náciknak kifogástalan papírjaik vannak. Szabályos vízumot is kapnak— Szép világban élünk! És a kormány tűri ezt?

— A munkanélküliek, száma milliókra rúg. A kormánynak elsősorban velük kell törődnie. És így van máshol is, nemcsak Franciaországban.

R;

i avic felállt.

— Isten vele Veber Két óra múlvg visszajövök, és megnézem azt a lánvt. És eljövök még éjjel is.

Veber elkísérte az ajtóig.

(Fordította: Szinnay Tivadar.)

VVVNAAAA/VNA^A/VVVAíVVVS/SővVVNAAAAA^vVVVVVVVVVVVSAA/vVVVVVVvV^'V'-VVVV’»VV^VVVSfNA^ VAAMM/VÖAAMMAA.-W