Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

Ä medence széléről... Az Egri Dózsa vasárnapi OB I-es vízilabda-mérkőzé­sén két kedves epizód és az egyik „főszereplő'’ ténykedé­se adott okot arra, hogy e néhány sorral —, mely a tu­dósításban nem kaphatott helyet — visszaidézzük a történteket. A „rugalmas” főrendező Már véget ért a látványos, szép játékot és három hazai gólt hozó első negyed, mikor Hajnal Sándor főrendezőt egy Borsod megyei község­ből, Kenézlőből városunkba érkeztt 50 fős kirándulócso­port vezetője megkereste. Elmondta neki, hogy még so­ha nem voltak vízilabda- mérkőzésen és szeretnének egyet látnx, de már hazafelé tartanak és a csoport tagjai­nak kevés pénze maradt. Ké­résük, hogy bejöhessenek, megértésre talált. A főrende­ző diákjegyekkel engedte be a találkozóra a kenézlői ki­rándulókat, akik jól szóra­koztak és valóban sok min­dent megismerhettek ennek a sportágnak a szépségeiből. Láthattak formás akciókból, büntetődobásokból, ember­előnyből szerzett gólokat, ke­mény test-test elleni küzdel­met egyaránt. Bizonyára jól érezték magukat, mert a ta­lálkozó lefújása után megkö­szönték Hajnal Sándornak ezt a figyelmességet. Ügy érezzük, hogy a főrendező sportszerű tettéért dicséretet is érdemel. Nemcsak a vízi­labda népszerűsítését szol­gálta ezzel, hanem Eger ven­dégszeretetéről is meggyőzte a kenézlői csoport tagjait A hasznosított példa A vidéki rangadóra elláto­gattak az NB I/B-s egri lab­darúgó-csapat tagjai, s ez már önmagában is örvende­tes. Jó az, ha egy sportegye­sület különböző szakosztá­lyainak versenyzői figyelem­mel kísérik egymás szereplé­sét, s ha módjuk van rá, ak­kor elmennek buzdítani is a többieket. A vízilabdázókkal gyakorta találkozhattunk a labdarúgó-mérkőzés ekem Nyilván ezt viszonozták most a focisták, mert ^ehetőségük volt Néhányán tréfálkozva meg is jegyezték: nem árta­na, ha a kiesés ellen küzdő csapat okulna a pólósok pél­dájából, ugyanolyan lelkesen vetné magát a küzdelembe délután a Bp. Spartacus ellen. Nos, akik erre a mérkőzésre is kijöttek, láthatták, hogy a labdarúgók komolyan vették a „tréfát”. Nagy erővel roha­moztak már az első percek­ben és tulajdonképpen ne­gyedóra alatt két gyors fejes­góllal biztosították győzel­müket. Nem hinnénk, hogy az ellenfélen és annak szurko­lótáborán kívül bárki is rossznéven vette volna a „plagizál ást”. Alkalmazkodás a vízben ? Mihez és kihez kell alkal­mazkodni? Mármint a vízi­labda-játékosnak. Sorolhat­juk ide a technikai feltétele­ket — a pálya mérete, a víz hőmérséklete, nyitott, fedett helyiség — sorolhatjuk az ellenfél taktikáját, az egyéni képességeket, a pillanatnyi formát, és sajnos még min­dig ide kell sorolni a mérkő­zés játékvezetőjét is. Évien­ként hiába hozzák szóba, hogy egységes felfogásban kell vezetni a találkozókat. Az ígéret — „így lesz” — el­hangzik, de hétről hétre a bajnoki találkozókon válto­zatlanul egymástól lényege­sen eltérő ítélkezést tapasz­talhatunk. Senki nem vitathatja pél­dául, hogy egy héttel koráb­ban az Egri Dózsának a Va­sas Izzó elleni döntetlenül végződött mérkőzése — egyébként ezt az eredmény is mutatja — jóval keményebb, küzdelmesebb összecsapás volt, mint ez a legutóbbi, amelyen a második negyed végén már ötgólos előnnyel fordult együttesünk. Azon a találkozón Kőnigh játékveze­tő — szerintünk helyesen — mindössze négy alkalommal élt a kiállítás lehetőségével, mégsem fajult el, mégsem lett sportszerűtlenségektől tarkított a küzdelem. Ezzel szemben Ferenczi játékveze­tő, egy jóval könnyebb, való­jában lefutott találkozón — Eger—Szentes — négy bün­tetőt ítélt meg és tizenötször küldött partra játékost. Ha csak ezeket az adatokat tesszük egymás mellé, akkor is megállapítható, hogy ez az utóbbi játékvezetői felfo­gás egyáltalán nem használ a vízilabda-sportnak. Aka­dályozza a folyamatos, a kombinatív játék kialakulá­sát és zavarja a játékosokat is, akiknek állandóan arra kell figyelni, hogy most ép­pen milyen felfogásban veze­ti a mérkőzést a bíró. Ügy véljük, helyesebb lenne, ha a síp megszólaltatói tarta­nák magukat egy egységes elvhez, mert ezzel elősegíte­nék, hogy a játékos ne ve­lük, hanem magával a játék­kal törődjön... Pártosság vagy őszinteség Végezetül még egy — való­jában nem közvetlenül ehhez a találkozóhoz kapcsolódó — véleményünk szerint helyte­len jelenségről néhány szót: a sporteseményeket tudósító újságíró feladatáról. Nem sa­ját hivatásunkat kívánjuk magasztalni, jelentőségét bi­zonygatni, de az kétségtelen, hogy nem mindegy: mit, vagy kit emel ki, melyik ese­ményt hangsúlyozza, vagy mutatja jelentéktelennek a tudósítás. Szerintünk az új­ságíró feladata az, hogy tu­dása, képességei szerint a leghűebben, a legjobban Igyekezzék visszaadni a lá­tottakat, elfogultság nélkül és őszintén. Ezért nem mehe­tünk él szó nélkül a Nép­sport munkatársának, Seré­nyi Péternek június 19-én, lapja második oldalán meg­jelent írása mellett Ebben ugyanis kollegánk elmarasz­talja Pócsik Dénest, az egri együttes játékos-edzőjét a BVSC elleni találkozón ta­núsított sportszerűtlen ma­gatartásáért. Tévedés ne es­sék, nem Pócsikot kívánjuk itt mentegetni, de furcsáll­juk, hogy az említett mérkő­zésről a Népsportban meg­jelent tudósítás egyetlen szó­val niem foglalkozik Vuszek játékvezető teljesítményével, pedig lapunk elfogultnak egyáltalán nem nevezhető budapesti tudósítója szerint nagyon is indiszponáltan, so­kat hibáévá, tévedve látta el a feladatát az egyébként tu­dásáról híres játékvezető. Pócsikot ez sem mentené fel, de a két tény egymás mellet­ti említése már egészen más színt adna a történteknek. Virágh Tibor Miért kell futni ? A járás, a futás az ember legősibb mozgásformája. A természetes környezetben élő emberek mindkettőt szinte egyforma mértékben hasz­nálták, míg a civilizált kö­rülmények között a futó­mozgás már csak elvétve fordul elő. A gyors helyvál­toztatást ma már gépesítés­sel oldjuk meg. A mai életviszonyok kö­zött csupán a gyerekek igyekeznek futni, ők az ösz­tönös mozgásigényüket akar­ják kielégíteni. A felnőttek azonban ezt általában rend­zavarásnak tekintik, s igye­keznek visszaszorítani ezt az igényt a legkülönbözőbb rendszabályok alkalmazásá­val. A futás kimaradása az ember életéből hátrányokkal jár. Fokozza még a prob­lémát, hogy a futás mel­lett megszűnőben vannak egyéb olyan fizikai terhelé­sek is, amelyek bizonyos fi­zikai edzettséget hoztak lét­re. Ma a városlakók már krónikus mozgáshiányban szenvednek, s ez a körül­mény aggasztó a jövőt ille­tően. A futás, mint rendszeres mozgásforma igen hasznos, majdnem nélkülözhetetlen az ember számára. Első előnye, hogy azokat az alapvető izomcsoportokat erősíti, nö­veli teherbírókészségüket amelyek a legfontosabb funkciókat látják el. Segít­séget nyújt továbbá a har- mónikus testsúlv kialakítá­sához. Azok, akik naponta rendszeresen futnak, nem híznak el. Különösen fon­1973. június 20., szerda tos ez a női szépségápolás­nál, de általánosan érvényes az a megállapítás, hogy a helyes testsúly kialakítása az egészség egyik forrása. A futásban edzett szerve­zet mozgáskészsége, frissesé- ge állandósul, így az ilyen ember könnyen eleget tud tenni a mindennapi élet ál­tal támasztott rendszeres munkakövetelménynek. A rugalmassá vált test, amely megszokta a futó­mozgásból adódó terhelése­ket, az ember kedélyállapo­tában is döntő változásokat okoz. A könnyen fáradó em­berek elkedvetlenednek, ke­délyük hullámzó. Akik vi­szont jó erőben vannak, még a kellemetlen dolgokat sem veszik annyira szívük­re. A jó kedély, a testi fris­seség növeli a tettrekészsé- get, a vállalkozó szellemet, a kezdeményezést. Ezek vi­szont már az egyének sike­reit is előmozdítják. Rendkívül jelentős az a hatás, amelyet a rendszeres futás a légzőszervekre, a szív. és érrendszerre gyako­rol. Mivel a szív is izom, ennek az edzése, erősítése nagyon fontos. Hasonlókép pen a tüdő is alapvetően fontos szervünk. A futás megnöveli a tüdő térfogatát, így oxigénbefogadó képessé gét is. Az érrendszer szállí­tókészsége, az érfalak ru­galmassága fokozódik a fu­tóedzések folyamán, tehál így csökken a különböző szív- és keringési betegségek lehetősége. Ugyanakkor ja vul az izmok vérellátása, ami a szervezet összes funk­ciójára kedvező hatással van. Nem lebecsülendő a fu­tásnak az idegnyugtató ha­tása sem. A városlakók neu­rózisom panaszainak jelentős részét meg lehet szüntetni a rendszeres futómozgás útján. Így az ideges fejfájások, az álmatlanság, a depressziós állapotok esetében nagyon jót tesz. A futás minden korban űzhető. Csupán az adagolás­ban és az intenzitásban kell különbségeket tenni a kor és a testi állapot szerint. Ökölvívó» Pontversenyben első a Zalka SE Expressz gyorsasággal fejeződ­tek be a döntő mérkőzések va­sárnap délelőtt a miskolci városi sportcsarnokban, hiszen még a legöregebb ökölvívó-szakembe­rek sem emlékeznek olyan esetre, hogy a 11 súlycsoport döntőiben mindössze egyetlen tartson három meneten keresz­tár országos TI. osztályú baj­nokság érmesei: Papirsúly: 1. Kiss (Bp. Fém­munkás), 2. Nagy (Zalka SE), 3. Csóka (Borsodi B.) és Jónás 1. (BHSE). HarmatsúLy: 1. Hor­váth (Kaposvári Dózsa), 2. Kiss (Zalka SE), 3. Konkoly (Fém­munkás) és Németh (BHSE). Pehelysúly: 1. Benézik (BHSE), 2. Lakatos M. (Miskolci ÉMTE), 3. Csikl (Zalka SE) és Szabó (Fémmunkás). Könnyűsúly: 1. Sárdy (PVSK), 2. Lencz (Chi- noin), 3. Berecz (MVSC) és Ga­lambos (Bp. Törekvés). Kis- váltósúly: 1. Rácz (Orosházi Kinizsi), 2. Hercegh (Zalka SE), 3. Kovács (Fémmunkás) és Oláh (Kecskeméti Dózsa). Váltósúly: 1. Gazdag (Óbudai Tsz SK), 2. Budai (Kaposvári Dózsa), 3. Konyha (Borsodi B.) és Tombor (Zalka SE). Nagyváltósúly: 1. Bakonyi (BHSE), 2. Bakondi (Tatabánya), 3. Harmath (BHSE) és Rigó (Kaposvári Dó­zsa). Középsúly: 1. Bukát (Zal­ka SE), 2. Szaltál! (Nagykani­zsai Olajbányász SE), 3. Be- reczki (MGM Debrecen) és Bo- hus (BHSE). F élnehézsúly: 1. Siklósi (Fémmunkás), 2. Kütsön (Nagyk. Olajbányász), 2. Bu- jáki (BHSE) és Simon (Borsodi B.) Nehézsúly: 1. Pákozdi (Zal­ka SE), 2. Péter (PVSK), 3. Ko­vács (Borsodi B.) és Szépvölgyi (Csepel). A legtechnikásabb versenyző díját Benczik Árpád (BHSE) kapta, a legeredményesebb ed­ző jutalom Puchler Lajost (Zal­ka SE) illette. A pontverseny élmezőnye: (18 egyesület, 75 versenyző): 1. Zalka SE 20, 2. Bp. Honvéd SE 19, 3. Bp. Fémmunkás SE 13 ponttal. fhorváthj Az UHV-győztes: Szabó Gabriella Az MHSZ 25 éves jubileu­ma alkalmából az idén kü­lönösen nagy gondot fordí­tottak a honvédelmi verse­nyek színesebbé és ünnepé­lyesebbé tételére. A községi és járási versenyeken népes mezőnyök álltak rajthoz, ahonnét a járási elsők a megyei döntőbe kerültek. Az úttörő honvédelmi verseny megyei döntőjén Szabó Gab­riella személyében a füzes­abonyi II. számú Általános Iskola 7/a. osztályos tanuló­ja diadalmaskodott. Eredményei alapján és a szakemberek véleménye sze­rint is e honvédelmi ver­senyág egyik legtehetsége­sebb sportolója. Az 1960. au­gusztus 14-i születésű Gab­riella tízéves korában talaj- tornával kezdte a rendsze­res sportolást, később az at­létikához pártolt át, ahol jó eredményeket ért el a futó­versenyeken, majd az isko­lában honvédelmi nevelést tanító édesapja jóvoltából a lövészettel is megismerke­dett. A lövészet mellett a kézigránát célba dobását is kitűnően elsajátította. Ezek után az előképzettség már megvolt ahhoz, hogy az UHV-n is a siker reményé­ben álljon rajthoz. Az isko­lai verseny után a járási döntőn nagy fölénnyel lett első. A nemrégiben meg­rendezett megyei döntőn sem talált legyőzőre. Az UHV-n elért sikerek jutalmául, a tanítás befe­jeztével Szabó Gabi is meg­hívást kapott Csillebércre, ahol az UHV legjobbjai be­mutatót tartanak. Reméljük szorgalma továbbra sem lankad és még sokszor meg­örvendeztet bennünket nagy­szerű eredményeivel. (szigetvárp) így látták tudósítóink a megyei labdarúgó-bajnokság küzdelmeit G1ESE—Pétervására 5:1 (3:1) Gyöngyös, 500 néző. V.: Benes. GYESE: Szalai — Balázs, Hu­szár, Kókai, Erdélyi (Csépány), Varga IH., Potye, László, Balogh, Teli, Hidvégi (Csikós). Edző: Ta­kács László. Pétervására: Perez — Forgó I., Bocsi, Csépány, Penyaskó, For­gó II.. Forgó IH., Lakatos, Sze­kér, Berecz, Horváth. Edző: Be­nedek István. A minden részében jobb baj­nokcsapat játéka és helyzetei alapján akár két számjegyű győ­zelmet is arathatott volna. G.: László 2, Balogh, Csikós, Varga III., illetve Penyaskó. Jók: Var­ga IH., László, Csikós, illetve Penyaskó, Lakatos. (szkocsovszky) Selypi Kinizsi—Zalka SE 3:2 (1:2) Selyp. 500 néző. V.: Ludányi. Selyp: Takács — Kovács, Ka­szás, Czank II., Nagy L., Szita, Bacsa. Raznyik, Pásztor, Lő- rincz II., Szűcs II. Edző: Kornél József. Zalka SE: Szekeres — Süveges (Misi), Villand, Balohg. Fodor, Czank I., Michna, Ungvári. A birkózó pap . . . Hatalmas plakát az ut­cán, ami előtt egy fiatal, reverendás pap áll, rajta a meglepő szöveggel: Michael Brooks methodista pap bir­kózik Ted „Hooker” Heath- szel, a volt rögbisztárral. . A fiatal világi papok kö­zött ma már nem ritkaság, akik valamelyik sportágban jeleskednek mint verseny­zők is. Talán az meglepő, hogy úgynevezett „showbu- siness”-ben vegyen részt az Űr szolgája... Pedig jelen esetben ez történt! Hősünk, mint methodista pap. egy­ben ismert, jó képességű birkózóversenyző is, aki 1965 óta sorozatosan nyerte meg Délnyugat-Afrika szabadfo­gású, középsúlyú bajnoksá­gát. Michaels Brooks 18 éves koráig farmer, majd beteg­ápoló volt. A dél-afrikai Rhodes egyetemen fejezte be tanulmányait, s lett metho­dista pappá. Már fiatalaob éveiben is nagyon kedvelte a hirkózást, s ehhez a sport­hoz hű maradt pappá szen­télése után is, amit persze az egyházi szervek nem néztek jó szeijuneJ. Groschler, Dénes (Marti), Bozsik. Edző: Pcczeli Szabolcs. Élvezetes, változatos küzdel­met nyújtott a két csapat. A Kinizsi kitűnő hajrájával bizto­sította győzelmét. A selypiek közül Szűcs Il-t a játékvezető kiállította. G.: Lőrinpz n„ Szűcs H., Pásztor (11-esből), illetve Groschler, Bozslk. Jók: Kaszás, Nagy L., Pásztor, Lőrincz II., il­letve villand, Czank L, Grosch­ler, Bozsik. (nógrádi) Rőzsaszentmárton—Sírok 0:0 Rőzsaszentmárton, 200 néző Vr: Varga. Rőzsaszentmárton: Szegedi — Gubis II., (Miczki), Kovács, He­gyi, Imre, Gubis I., Báti, Vakli, Dorner, Bendik, Szép. Edző: Kö­rösi Ferenc. Sírok: Nagy — Kovács S., Megyesi, Sándor, Koklács, Ko­vács L., Schwarczkopf, Simon, Szabó, Mengyi, Várkonyi. Edző: / Csáki Béla. A jó iramú mérkőzésen helyze­teik alapján a hazaiak álltak közelebb a győzelemhez. Jók: Hegyi, Kovács, Dorner, illetve Megyesi, Kovács L„ Mengyi. (körösi) mm® Michael Brooks ez idő szerint a szigetországi Lan­cashire grófság Carnforth nevű helységében osztja az áldást, de „benevezett” egy nagyszabású nemzetközi ver­senyre is, amelyre a világ minden tájáról érkeztek bir­kózók. A sokoldalú sportember fiatalabb korában nemcsak a birkózásban, hanem mint ökölvívó, rögbi-játékos és hosszútávfutó is számottevő sikereket ért el. Kedvenc sportja azonban mindig a birkózás maradt l e tjportou keresztül toborozza maga köré a fiatal gyerekeket, akiket előbb a különböző fo­gásokra ok:at s csak jóval később kerül sor a lelkek edzésére. Az öles piakáto-con meghirdetett „showbusiness” bevétele is kizárólag a fia­talok sportolási lehetőségé nek céljait szolgálja. A „birkózó” pap vándor prédikátorként sok helyre jutott már el, s mivel az igehirdetésnek is mestere, számos hívet szerzett magá­nad Heves—Tárnáméra 3:0 (1:0) Heves, 350 néző. V.: Földi. Heves: Ridegh Berki, Stolcz, Pencz, Budai I., ' Balogh, Bet- tenbuk I., Bettenbuk H., Budai II., Ignácz (Kovács), Marosi. Edző: Nagy Ferenc. Tárnáméra: Kovács — Magda, Szűcs. Farkasinszki, Balogh, Si- ke, Várkonyi. Nagy, Laskovics, Forgó, Somodi (Éles). Edző: Do­nnán Sándor. Mindkét félidőben a hevesiek uralták a játékot, s bár sok helyzetet kihagytak, győzelmük nem volt kétséges egyetlen per­cig sem. A hazaiak közül kiál­lította a játékvezető Magdát, a tarnamérai csapatban Szűcs. Nagy és Forgó kapott sárgala­pos figyelmeztetést. G.: Balogh, Marosi, Budai I. Jók: Stolcz, Balogh, Budai I., illetve Kovács, Szűcs, Várkonyi. (kakukk) Recsk—Gáspár SE 4:1 (3:0) Recsk, 100 né-ző. V.: Bárdos. Recsk: Kovács — Pécsi, Péter, Puporka, Holló (Farkas), Miko­la, Török, Dinnyési, Simon, Bo- hus, Szajkó. Edző: Kasmitter Antal . Gáspár SE: Budai — Varjú, Kasza, Siger, Haller, Czudar, Ur­ban, Gohér, Romhányi, Németh, Pusztafi. Edző: Szalontai Béla. Az idényben eddigi legjobb já­tékát nyújtó hazai gárda na­gyobb arányban is nyerhetett volna a gyenge napot kifogó Gáspár SE ellen. G.: Dinnyési 2, Bohus, Simon, illetve Romhányi. Jók: Péter, Dinnyési, Bohus, Simon, a vendégek közül senkit- sem lehet kiemelni. (zám) Karikás SE—MÁV IIAC 1:1 (1:0) Abasár. 150 néző. V.: Barta. Karikás SE: Papp — Litvin, Nagy, Nyéki, Fetliő, Szabó Gy. (Oravecz), Szabó I., Csáki, Bá­bel, Godó, Szalai (Szabó D.) Ed­ző: Horváth Lajos. MÁV HAC: Aradi — Pócs. Kó­kai, György. Sáfrán, Gug.vella, Kecskés (Huczka), Tóth, Ecse- ri, Maróti, schwetz. Edző: Pogo- nyi Lajos. A gyenge teljesítményt nyújtó, tervszerűn énül játszó hazaiak­kal szemben a második félidőre feljavult MÁV HAC megérde­melten szerezte meg az egyik pontot. G.: Bábel, illetve Nagy (öngól). Jók: Nyéki, Godó, il­letve Kókai, Ecseri. (kőváry) Egri Spartacus—Adács 4:0 (1:0) Eger. 100 néző. V.: Falcsik TI. Spartacus: Farkas — Zsoldos, Kovács, Koncz. Mezei. Srej. Tan­ner. Bata, Tóth B.. Várkonyi (Tóth D.), Szabó. Edző: Nagy András. Adács: Molnár — Kovács, Ács, Barna. Fehér, Boros, Palásti, Szécsényi. (Domlcó). Papp. Nagy, Tómács. Edző: Balogh András. Gólratörőbb játékával biztos és megérdemelt győzelmet aratott a hazai csapat. G.: Tóth B. 2, Szabó, Tóth D. a)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom