Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-02 / 127. szám
A direktor számvetése Harmincnégy év után — Az ember ifjú korában szenvedélyesen tervez, arról sző álmokat: hogyan is formálja majd jövőjét. Aztán, évtizedek múltán, önkéntelenül is számvetésre kényszerül. Ha úgy adódna, hogy most. túl a három évtizednyi munka után találkozna régvolt önmagával, mi lenne az első mondat? Nagy dirigens az idő. Nemcsak barázdákat varázsol az arcra, a homlokra, nemcsak béketűrésre tanít, nemcsak higgadtságra nevel, hanem a tekintetekbe lopja az emlékezés melankóliáját. Nincs kivétel, csak azt a bizonyos hangot kell megadni. Így jártam a parádi iskolaigazgatóval, Pócs Sándorral T ^ kérdés, az a bizonyos hangütés hirtelen átformálta az egyébként jókedélyű embert, s újra látta hajdani önmagát, azt a recski tizennyolc éves fiatalembert, aki mindenáron tanító, népművelő pedagógus óhajtott lenni. — Azt mondanám: érdemes volt, megérte ... S most kérdezzük a fiatalembert, a tanítóképzőst, aki az egri Lyceumban készült jövendő hivatására, aki lehetett volna orvos, mérnök, közgazdász, hivatalnok. Miért akart mindenáron pedagógus, tanító lenni? — Nagyszerű nevelőim voltak, láttam, milyen lelkesen oktatnak. Tetszett az is, hogy törődtek a falu ifjúságával, szervezték, irányították a kulturális életet. Az eszménykép nagy vonzóerő. Elégedettek voltak szüleim is, örültek annak, hogy távol kerülök a földtől, a nehéz fizikai munkától. Elkövetkezett a nagy pillanat: a fiatalember átvette az oklevelet. Milyen volt az •indulás? — A szerencse rám mosolygott. Igaz, a pályázatok nem sikerültek, sokan jártak akkoriban így; én azonban, ha fura körülrríények közt is, de csak álláshoz jutottam Bükkszenterzsébeten. Egy ismerősömet, aki ott tanított, katonának sorozták, ö ajánlotta az üzletet. Tanítsak helyette megkapom a szolgálati lakást, s ad Havi ötven pengőt. A többi járandóság, a többi pénz az övé, így legalább nem szűkölködik a katonaságnál. Nem sokat gondolkodtam, elfogadtam az ajánlatot. Kollégám jól gondolkodott, csak nem számolt a háborúval: sosem jött vissza, a frontokon maradt. Eltelt 17 év. Találkozunk most 195ö augusztusában, Recsken, Pócs Sándorral, otthonában, a kölcsönnel felépült családi házban. — Tanítottam Borsod- szentivánon, Sírokban, Pé- tervásárán igazgatóskodtam, dolgoztam Egerben, a tankerületi főigazgatóságon, hosszú évekig Tiszanánán. Nem könnyen sikerült haza, Recskre kerülni. — Mi a legmaradandóbb emlék ? — Negyvenöt után más világba csöppentünk, olyanba, amilyet szerettünk volna. Számítottak ránk, igényelték segítségünket. Közreműködtem az egri iskolák államosításában, elsősorban a cisztergimnázium átvételénél. Az utasítás világos volt: mi, volt felekezeti tanítók, egyetértettünk vele, vártuk, a végrehajtásnál azonban diplomatikusnak, emberségesnek kellett lenni. PéterVásárán én voltam az első járási úttörőtitkár, a A hatvani stúdiótárlatról Az igen szerény lehetőségek között működő hatvani képzőművészeti stúdió, amelynek gazdája tulajdonképpen a városi művelődési központ, most nyitotta meg második közös kiállítását. A tagok közül ez alkalommal tizenhármán jutottak falhoz, s munkáik száma megközelíti az öt vénét. A technikák közöl az akvarell az uralkodó, s ha itt rangsorol az ember, elsők között kell említenie László Ferenc ..Esős délelőtt” című kompom zícióját, amelynek geometrikus elemekre épült utcaké- s az előtérbe helyezett 'lakrácsozat híven kifejezi 1 :t az ellenérzést, amit a .stöben kelt az eső, a borurat, a természetből való kirekesztettség. Oldottabban szerkeszt és fogalmaz Paksi Gyula (Házak), s szigorúan, kontúrokkal formálja meg tájelemeit Bálint Sándor (Házak napsütésben, Erdei út), akinek szín- és stílus- világa Nagy István művészetében gyökerezik. Az olajmunkák közül Nagy József „Havas táj” című képe forma és tartalom dolgában az ösztönös' rátalá- lés példájaként emelhető ki. Sejtelem, finom érzelmek harmóniája az a két munka — „Várakozás”, „Újra otthon” —, amellyel a legkulturáltabb kiállító. Török László lép közönsége elé. Berta György képei ugyanekkor hatvani fogantatásukkal — „Sóderes", „Hatvani piac” — keltik fel figyelmünket. Grafikában Garami Ray- mund ott csillog igazán — „Férfi, kutyával” —, ahol legközelebb áll a realitáshoz, a látványhoz. Szegedi Árpád az ellenpólus. Két halas metszete arról vall. hogy á felbontott forma épp úgy kifejezője lehet a pillanatnak, éppúgy eljut érzelemvilágunk mélyéhez, mint a valósághű ábrázolás. Pataki József barnakréta-vázla- tai a romantika és fegyelem jegyében fogantak, s a tárlat legszebb darabjaival kell őket együtt említenünk. Bernát József, Édes Zsuzsanna, Gömöry Aranka, Somlai Lajos állított még ki. Utóbbinak munkái azt sugallják: vágy és kifejező- készség messzire esnek egymástól. Leginkább „Ecce homo” című képén érezni ezt, amely kompozíció, színvilág, de ábrázolás dolgában sem ér fel a szándékolt tartalomhoz. Nem művészek állítottak ki Hatvanban, hanem amatőrök. De a láttatás szándékával tették. Azért, hogy a város és környéke képzőművészeti életének langyos vizét felkavarják. S hogy megméretve léphessenek tovább. Jót, rosszat ezért jegyeztünk le munkáik kapcsán. (m. gy.) községekben megszerveztem a csapatokat. Tiszanánán vitázni kellett, meggyőzni az embereket arról, hogy mit jelent az államosítás, hogy nem az a fontos, hogy reformátusoknak és katolikusoknak együtt kell járniuk, egy iskolába, hanem az, hogy tanuljanak, mennél jobban, minél többet. Maradandó emlék? A legkellemesebb a diákok és a falusj fiatalság- lelkesedése. Feleségemmel kultúrcsoportokat szerveztünk. Természetesen ingyen, tettvágytól sarkallva. Ma már az ember jobban megnézi, hogy miért, mit kap. Akkor csak a világformálás láza hajtott bennünket. i Hallgassuk meg, milyen emlékek élnek ma is frissen a Recsken töltött tizenkét évből ? — Feladat itt is akadt bőven. Nemcsak a napközi otthon vezetője voltam, hanem körzeti kultúrotthonigazgató is. Ez legalább annyira tetszett, mint a pedagógiai munka.' Feleségem, akárcsak korábban, itt is segített. Kellemesen éreztük magunkat á fiatalok körében. Nincs jobb érzés, mint meglátni, felfedezni a tehetséget, a rejtett képességeket, s nap mint nap segíteni a kibontakozást, a fejlődést. Ez legalább annyit ér. mint az. elismerés, a megbecsülés. Emlékszem az egyik tiszanánai kislányrá- Kitűnő hangja volt, 'éreztem, hogv érdemes vele foglalkozni. A legnehezebben a szülők meggyőzése ment, ők hallani sem akartak róla, hogy továbbtanuljon. Csak később látták be, hogy igazam volt: a kislány ma Liszt-díjas operaénekes. Jól dolgoztak a recski népi együttes tagjai is: felfedezte őket a tévé, sikerrel szerepeltek mindenütt. f Ahogy a mához, a jelen örömeihez, gondjaihoz kanyarodunk, eloszlik a melankólia, az emlékezés nosztalgiája: Pócs Sándor éppolyan mint máskor: energikus, korát meghazudtolóan fiatalos, olyan ember, aki nehezen fogadja el a lehetetlent. — Nehéz jó igazgatónak lenni. A kollégákkal, a beosztottakkal baráti, munkatársi kapcsolat formálódott. Találkozunk a munkaidőn túl, egymás otthonában is. A valóban hasznos, az alapos jó tanácsot zokszó, sértődés nélkül fogadják, s viszonozzák is olykor. Az a bosszantó, hogy lekötik az embert a gazdasági feladatok. Sajnos, a pedagógiai munkára kevés idő jut, holott ezt csinálnám legszívesebben: szeretném átadni harmincnégy év tapasztalatait a fiatal kollégáknak. Pócs Sándor a pedagógusnapi ünnepségen vette át sikeres pályájának elismeréseként Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. A gratulációhoz kapcsolódik a kérdés: — A mesebeli három kívánság? — Az elismeréssel kettő már teljesült. Csak a harmadik marad: nyugdíjig, ugyanitt, ilyen erőben dolgozhassak. Pécsi István Árnyékos oldal Csinos, jó alakú, alig tizenhat éves lány. Ha valaki jó megnézi, határozottan kijelentheti: szép. — Foglaijon helyet! Leül, lábát hanyagul keresztbe dobja, és teljes közvet leriséggel megkérdezi: — Nincs egy cigarettája? Úgy fújja ki a füstöt, mint az előkelő dámák, rúzsos ajkáról gyakorlott mozdulattal csipegeti a rátapadt cigaret tapapírt. — Mióta dohányzik? — Már a „sitt” előtt rászoktattak a fiúk. Ha van ideje elmesélek egy édes esetet: Akkoriban egy öreg fiúm volt — harminc, talán negyven éves lehetett —, és szivarozott Két. hetet töltöttünk a Balatonnál. Nem tudta, hogy cigi zek és az első nap azt mondta: Na, Joli! Ha elszívsz eg; szivart, kapsz valamit. Én nyomban rácsaptam: — Jó! Elszívom a szivart, te pedig veszel nékem égj arany karkötőt .. Amikor a második szivarra is rágyújtot tam, dühösen földhöz csapta a kerti széket. .. — Miért volt börtönben ? Hangosan felnevet. Kacagásában az ártatlan gyermek pajkossága és a „dörzsölt” nő cinikus vagánysága keveredik — Nem kell válaszolnia! — Most már azért is válaszolok: Prostitúció, munkakerülés, lopás, betörésben részvétel és amit még parancsol. — És most? — Most államunk jóvoltából az intézetben vigyáznak rám ... — Szülei? — Ne haragudjon meg, de maga olyan hülyéket t kérdezni. Nyilván engem is a világra hozott valaki és ugye, az sem lepi meg, ha azt mondom, hogy apám is volt, pon tosabban lennie kellett. — Mikor találkozott az édesarlyjával? Egy pillanatra elgondolkodik. Hosszan maga elé fújj) a füstöt és mintha valahol a messzeségben keresné a gon dolat kezdő szavait, egészen halkan válaszol: — Én nem szeretem az anyámat. Ö az oka mindennek. Azt ne gondolja, hogy valami szegény csóró az anyám. Menő nő volt és én mindig az útjában voltam. Ha nem veszi tudomásul, hogy én nem kívánok az anyámról többet beszélni, akkor abba is hagyom. Még egy ideig beszélgetünk. Az emberi hang mintha oldaná a sokát próbált gyermekhölgy cinikus nyegleségét. — Mit gondol? Kibírom itt valameddig? Ami eddig volt, azt tényleg unom. Nekem ebben a műfajban már nem lehet újat találni. Nem győzködöm, nem bizonygatok semmit. Azok előtt a pedagógusok előtt viszont —■ gondolom, mindnyájan - fejet hajtunk, akik ezt az embert az árnyékos oldalról a napos oldalra átvezetik. A lehetősége adott! \ Szál a y István Négy évszak Az újhalvani 2-es számú általános iskola szépítésében. javítgatásában, a beiskolázás körüli munkákban nagyon sokat segít az intézet vezetőinek a fűtőházi Alkotmány szocialista brigád, az egyik honvéd alakulat, valamint a szülői munkaközösség aktívabb része. A közelmúltban fogtak hozzá például az iskolai kézilabda-pálya építéséhez, fákat vágtak ki, s lakatosmunkát végeztek el az épületeken. A Petőfi Sándor úttörőcsapa i mindezért hálából előadással kedveskedett a társadalmi munkásoknak. Műsoruk versben, muzsikában, vetített diaképekben a négy évszakot jelenítette meg, s igen szép sikert aratott a közönség körében. IM3£ lA'ljio: Kérev iwwnc IfölVAftj Hatvanból: a pesti könyvhétre (Katona István tudósítónktól.) Az idei könyvhét alkalmából új pavilont állítottak fel az Állami Könyvterjesztő Vállalat rendelésére Budapesten, a Liszt Ferenc téren. Az igen tetszetős építmény Hatvanban, az Építőipari Ktsz , műhe5l 7 1973. jtuiimsji.t vaumhai ly eiben készült, s gyártása során 30 mázsa acélt, 2 mázsa alumíniumot, valamint nagy mennyiségű vörösfenyőt használtak fel a munkások. Érdekesség, hogy a lakatosok, asztalosok a 45 négyzetméter alapterületű pavilon vázát csavaros, oldható kötésekkel, az erre alkalmazott faburkolattal készítették, s az egész építményt elemenként szállították felál!; im helyére. ________ 1 9. Kapelláró mintha oda se figyelne, de látja azért minden mozdulatát, friss lépésekkel lejön . a létra tetejéről, szólítja Bikát; „gyere hamar, megtanítlak festéket keverni. Itt ez a vödör, látod? Most háromnegyedrész vizet teszünk bele. így ni. Hol a festék Kicsi? Ez az, Most beleönt- jiik szépen, uúúgy, most föltűröd az inged ujját, egész a válladig, hadd látsszon a tetovált csaj combja a muszklidon, nyúlj bele bátran, csalc ügy ahogy jutattam, mintha a kútágast fejnéd odahaza a nyárfalombos kis faludban, na látod. így, csak ütemesen, hogy tűzbejöjj.” — Cigarettaszünet’ Bika olt áll. merő egy kulimasz vállig, mind a két keze, karja. Káromkodik . rettenetesen, kinevetik, őt senki se nevette ki spba büntetlenül, de ez most nem olyan szituáció, hogy ütni lehetne, még jobban nevetnének, elugranának, legalább egyet közülük bele kellene fojtani a vödörbe, vagy 1 inkább ráönteni a festéket, marná ki a szemét, ordítana, mint akit nyúznak. Fölkapja a vödröt. — Oda is viszed? Kösz. Akkor már vidd is oda a létrához. Jó, leteheted. Klassz. Most majd figyeld, mit tud a legöregebb pemz- li — mondja Kapelláró, mintha tudomást sem vett volna arról, mit forralt az imént Bika. Elszívja a cigarettát, majd nyugodtan fölballag a létrán, egészen a tetejére, ott a jobb lábát átveti és meg is áll a létra másik ágán, belemartja a rövidnyelű meszelőt a festékbe, kiemeli onnét, egy cseppet lerázza, s nagy hosszú -karlengetéssel elkezdi festeni a mennyezetet. — Látod Bika? — fordul egész hajlékony testével, míg közben dolgozik, dühös tekintetű társa felé — így meszeld az eget is, ha egyszer eléred. Csak egyet el ne felejts: azt kékre szoktuk. Átveszed, vagy rágyújtasz előbb? Ott a staub. Munkásnak álcázott Kent. Vigyázz, ne szívd mellre, mert akkor csicsog- ni kezd a t üdőd ... Első perctől kezdve szem- benállnak, három az egy- gyel, egy a hárommal. Ka- pellárón látszik, hogy elemében van. Ilyen nagy szava odakint soha nem volt, igaz, ott Bereczki volt a gazda. Észre sem veszi, hogy az öreg szavait, tréfában is morcos félmondatait ismétli, amiket, úgy hitte, régen elfelejtett. Jókedvű. Látja, hogy Kicsi és Kés föinéznelc ,rá, tetszik nekik, ahogyan viselkedik, jól van srácok, de azért nem kell túlzásba vinni, begurul itt nekünk és mehetünk a szigorítottba, ki fejezi be, amit elkezdtünk? Bereczki szaki biztosan nem. Van annak más dolga. Azóta már biztosan kiveszekedte magát az irodán, ..beolvasott” ennek vagy annak, az illető csakis valami fejes lehet, mert amilyen galamblelkű lefelé, annyira rátarti följebb, egészen az igazgatói irodáig, igaz, nem ért el sokat, de azt a maga erejéből, a munkája által érte el. Igen,' a munkát is kiad; i ilyenkorra a segédeknek, az inasoknak, melyiknek mi dukál, tüsténkedik ott, míg csak mindenkit el nem igazít egész napra, aztán hozzálát ő maga is, nehogy szó érje a ház elejét. Most - pedig lassan ebédhez készülődik, hideget eszik, piroskockás konyharuhából, ez a szokása, aztán elballag egy kis- fröccsre, át a köpködőbe, így csinálja negyven éve nyáron inkább, mint télen, ha fáj a gyomra — a festők között sok a gyomorbajos — sápadt arccal járkál közöttük, nem mondaná mi baja az istennek se, dehát látszik az, a beesett arcán, a lázas szemén, a szava járásán. olyankor legjobb az útjából jó előre kitérni, mert nem néz se istent, se embert — Bika! Hallod? Belőled jó szobafestő lenne — mondja Kapelláró. — Honnan veszed ezt? — Nem öntöd rá a festéket, akire dühös vagy. — Még rádönthetem. — Meggondolod te azt. Nem vagy te olyan. — Miért: ne lennék? — Meri truUüs vagy, elöltem ne játszd a bazárt majmot. Te tudsz dolgozni, meg szeretsz is. Te nem most hazudsz. Akkor hazudtál, amikor csövezni kezdték Hogy volt az a dolog Bika? — Nem érdekes. Ott kezdődött, hogy összebalhéztam otthon a tsz-ben az elnökkel. Mindig a kapáláshoz osztott be, hiába kértem, adjon más munkát, nem bánom, ha beledöglök is, de a kapát azt utálom, mint a ... Na mindegy. Elkezd ott hitegetni, majd így lesz, majd úgy, közben csak ott kapálgatok én Rozi nőnemmel és két-három öregasszonnyal egész . nyáron. Megelégeltem, a dohány is kevés volt. Mit rohadok én itt, gondoltam bemegyek mégegyszer az elnökhöz, hát be is mentem, piásan, ez volt a baj. Amikor megint azt mondta, várjak türelemmel, hirtelen fölment * pumpa, azt mondom neki, hát miért én várjak mindig. Miért mindig ABC sorrendben osztogatják a fő melót az irodán. Atyafiak, Barátok, Cimborák és csak aztán a többi. Hadovái ott nekem, jobb lesz, ha tartom a pofám, mert elintéztet. Kit intéztetsz el, te rohadt ku- lák? Akkor már nekem *s megjött a hangom, mérgemben azt hittem, ráborítom az asztalt. A többit már kitalálhatod. Följöttem Pestre, kéiflí sehol, kettőnknek adta ki az ágyat az öreglány, akinél albérletet kaptam. ii'olffietjm.) I
