Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-14 / 137. szám

Szerda esti külpolitikái kommentárunk Sersnyev elvtárs és Mr. Flanigan NAPJAINK EGYIK JELLEGZETESSÉGE, hogy hódít a személyes diplomácia. Most már nemcsak a hivatásos diplomaták, hanem náluk jóval magasabb rangú, a nagy horderejű döntésekben közvetlen szere­pet játszó államférfiak is sok ezer kilométert utaz­nak, hogy találkozzanak tárgyalópartnereikkel. Mégis minden nap jobban kiderült, hogy még 1973. ilyen szempontból is gazdag eseménynaptárában is meny­nyire kiemelkedik Leonyid Brezsnyev amerikai láto­gatása. „Az év utazása” — pártállásra és világnézetre való tekintet nélkül így, vagy hasonlóképpen nevezik a közelgő, hétfőn kezdődő eseményt a világsajtó kom­mentátorai. Szinte nincs újság, televíziós, vagy rá­dióállomás, amelynek már most, az utazást megelő­ző napokban ne Brezsnyev útjának méltatása, a kilá­tások latolgatása lenne a fő témája. A MÉRHETETLEN mennyiségű anyagból ezúttal mindössze két megnyilatkozást szeretnék kiragadni. Mindkettőt szovjet orgánum közölte, az egyiket a moszkvai Pravda, az SZKP központi lapja, a másikat a TASZSZ, a hivatalos szovjet hírszolgálati iroda. Csakhogy az egyik szovjet, a másik pedig amerikai szakembertől származik. A Pravda J. Sersnyevnek, a moszkvai amerika- kutató intézet igazgatóhelyettesének cikkét közli, a TASZSZ pedig Peter Flanigan-nek, az amerikai el­nök gazdasági tanácsadójának nyilatkozatát. Biztos, hogy Flanigan és Sersnyev világnézete alapjaiban tér el egymástól. Biztos, hogy a nemzetközi politika és a világ jelenségeit igen sok tekintetben egészen másképp ítélik meg. De ha véleményük szá­mos kérdésben nem is egyezhet, érdekeik jó néhány alapvetően fontos területen azonosak és ez megnyi­latkozásaikból világosan kitűnik. Mindketten úgy vé­lik, hogy hatalmas hazájuk együtt kell működjék gaz­dasági és sok egyéb vonatkozásban a másik óriási or­szággal. Hiszik, hogy ez az együttműködés nemcsak nekik, hanem az egész világnak hasznára válhat. És végül meggyőződésük, hogy Brezsnyev küszöbön álló látogatása tovább növeli az ezzel kapcsolatos esé­lyeket. KÖRÜLBELÜL ebben ért egyet Sersnyev elvtárs és Mr. Flanigan. De tárgyalási alapnak, a békés jövőn munkálkodó szándéknak ez nem is kevés. Szadat-Kadhafi találkozó Párizsban két közös kfizleménjt írtak alá Dobsa János, az MTI dósítója jelenti: tu­Le Dúc Tho és Kissinger tárgyalásainak eredménye­ként szerdán délután Pá­rizsban két közös közle­ményt írtak alá. ; i Az első közlemény, amely 14 pontból áli, a januar 27- én aláírt párizsi megállapo­dás teljes végrehajtásának biztosítására irányuló intéz­kedéseket tartalmazza, a má­sik közös közlemény, amely tulajdonképpen az első ke­retéül szolgál, megállapítja, hogy Le Dúc Tho és Kissin­ger — a DIFK és a saigoni kormány hozzájárulásául — folytatta májusi és júniusi tárgyalásait és megegyezett az előző közleményben fog­lalt pontokban. Az első közös közleményt 16 órakor írták alá. Az ün­nepélyes aláírás színhelye a nemzetközi konferencia köz­pont nagy tanácsterme volt, ahol a január ,27-i megálla­podást is aláírták. Ugyan­annál a hatalmas kerek asz­talnál foglaltak helyet a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigoni kor­mány delegációi, s a közös közleményt a négy kormány képviselői egymás után ír­ták alá. Az aláírások két külön oldalon szerepelnek. Az egyik oldalon az Egye­sült Államok kormánya ne­vében Henry A. Kissinger, s a Vietnami Köztársaság (a saigoni rezsim) ■ kormánya nevében Nguyen Luu Vien írta alá a közös közleményt, a másik oldalon a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nevében Le Dúc Tho, a Dél-vietnami Köztár­saság Ideiglenes Forradalmi Kormánya nevében pedig Nguyen Van Hien írta alá. 19 órakor került sor a másik közös közlemény alá­írására ezt csak Le Dúc Tho és Henry A. Kissinger látta el kézjegyével a VDK, illet- . ve az Egyesült Államok kormánya nevében. Képünkön Le Dúc Tho és Kissinger. Közlemény a dél-vi tnami terrorcselekményekről Június elején újabb megbeszélést tartott az egyip- tom—líbiai egyesített politi­kai vezetőség — jelentette be Szadat egyiptomi elnök a líbiai rádiónak és televízió­nak adott interjújában. Sza­dat és Kadhafi következő csúcstalálkozóján megteszik a végső előkészületeket a két ország szeptember elsején esedékes teljes egyesítésere, s nyilvánosságra hozzák a kilenc vegyesbizottság által kidolgozott törvényeket Az A1 Akhbar és az A1 Gumhurija jelentése szerint Szadat és Kadhafi keddi ta­lálkozójával befejeződtek a kétoldalú politikai tárgyalá­sok Tripoliban. HANOI: Az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat dél-viet­nami bűneit kivizsgáló bi­zottság közleményben ismer­tette azokat a cselekedete­ket, amelyek elkövetésével amerikai és saigoni részről sorozatosan megsértették a párizsi megállapodást. A párizsi megállapodás aláírása után eltelt 120 nap­ban a Thieu-kormányzat ösz- szesen 97 720 tűzszünetsértő cselekményt hajtott végre, ezek között 20 ezer olyan gyalogsági hadműveletet amely közvetlenül irányult a felszabadított területek el­len. E hadműveletek közül százat ezred, illetve hadosz­tály nagyságrendű alakula­tokkal követtek el. A saigo­ni kormányzat fokozta kom­mandóakcióit, kémtevékeny­ségét, a DIFK ellenőrzése alatt álló területek feletti felderítő repüléseket. Május folyamán az amerikai légi­erő a DIFK több térségét bombázta. Nem teljes ada­tok szerint 1973. január 27. és május 31. között több mint tízezer polgári sze­mélyt öltek, illetve sebesítet- tek meg, több mint száz fa­lut romboltak le, 20 ezer la­kóházat pusztítottak el, A Thieu-kormányzat a had­műveletekkel párhuzamosan a saját ellenőrzése alatt álló területeken kegyetlen intéz­kedésekkel nyomta el, és tartotta terror alatt azokat a személyeket, akik békére, függetlenségre, demokráciá­ra és nemzeti egyetértésre törekednek. Több mint negy­venezer rendőri akciót indí­tottak, 22 ezer embert hur­NIXON AMERIKAI EL­NÖK a nyugati kormányfők­kel folytatott tanácskozás- sorozat után sem tudott kö­zelebb jutni az amerikai kül- és gazdaságpolitika fő cél­jainak megoldásához. Így az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa, az Egyesült Ál­lamok és Japán kapcsolata továbbra is megoldatlan és feszültségekkel terhes. Ebből következik, hogy a tőkés ha­talmi háromszög másik két csúcsa, Nyugat-Európa és Japán között sem tisztázot­tak a kapcsolatok. A legújabb és legfrisebb jelzés ebből a szempontból az volt; Nixon és Pompidou találkozása után a francia v elnök környezetében azt tar­tották a legnagyobb ered­ménynek, hogy sikerült viszsautasítani a nagy nyu­gati csúcstalálkozóra vonat­kozó elképzelést. (Ezt az ame­rikaiak szerint Nixon elnök. őszi nyugat-európai útja so­rán kellene megtartani). Kis­singer azonban az izlandi ta­lálkozóról visszatérve sietve r Elátkozott és azt mondot- t • hogy a megind iló kétől- tí'i.i tárgyalásoknak szükség- ezer űen többoldalú kontak­tusokhoz kell vezetniük. Eb­ből félreérthetetlenül kide­rült, hogy az Egyesült Álla­mok mégsem adta fel egy ..nyugati csúcstalálkozó” ír (szervezésének tervét. Ez természetesen csak létkérdés és „a jéghegy Egyenlőben oldalú háromszög Jegyzetek a tőkés világ gazdasá p litikai problémáiról június 14,, csütörtök csúcsa”. Az egész ügy gyö­kere az. hogy a tőkés világ nemzetközi gazdasági erővi­szonyai megváltoztak, az Egyesült Államoknak két ha­talmas vetélytárssal: Japán­nal és Nyugat-Európával kell számolnia. Az amerikai­ak helyzetét ugyanakkor számos tényező megkönnyí­ti. Az első ilyen tényező az, hogy az Egyesült Államok továbbra is vitathatatlanul a tőkés világ elsőszámú kato­nai hatalma, amelynek stra­tégiai „jelenlétét” a vetély- társak (tehát a tőkés Nyu­gat-Európa és Japán) kor­mányai feltétlenül szüksé­gesnek tartják. Miközben te­hát Nyugat-Európa és Japán világpiaci konkurrensként lép fel Washingtonnal szem­ben — katonailag egyértel­műen függ az Egyesült Ál­lamoktól és ezen a függé­sen a belátható időben sem kíván változtatni. Ez súlyos ellentmondás. Gyengíti Nyu­gat-Európa és Japán hely­zetét az Egyesült' Államok­kal folytatott vitában. Az amerikaiak mindent elkövet­nek ennek az ellentmondás­nak a kiaknázására és kato­nai jelenlétükért „cserébe” gazdasági külkereskedelmi engedményeket követelnek. A MÁSODIK TENYElíO, amely megkönnyíti az Egye­sült Államok helyzetét s- vetélytársaiva! folytatott vi­tában,: az ellenfelek megosz­tásának iehe tősége. Az Egye­sült Államok homogén gaz­dasági hatalom, amely érde­kei érvényesítésére egysége­sen képes fellépni. Ugyanez nem mondható el Nyugat- Európáról, sőt, a kilenc ál­lamot tömörítő Közös Piac­ról sem. Az utóbbi hónapokban gyakran megtörtént, hogy különböző gazdasági szakér­tők egyszerűen összeadták a Közös Piac termelési és kül­kereskedelmi adatait, s ezzel támasztották alá azt a kije­lentést, hogy Nyugat-Euró­pa gazdaságilag „életveszé­lyes vetélytársa” az Egye­sült Államoknak. Ez a kép csalóka. Nyugat-Európa, sőt ezen belül a Közös Piac or­szágait rendkívül súlyos gaz­dasági érdekkülönbségek osztják meg. Ha az Egyesült Államok­nak sikerül kikényszerítenie hogy az USA—Nyugat-E''- ríja kapcsolatokat több o! dalú tanácskozások móds < .■ révei rendezzék —. akkor eg ilyen multilaterális konfe rencián Nyugat-Európa és a Közös Piac belső ellentmon­dásai — például a többitől eltérő francia érdekek — óhatatlanul felszínre kerül­nek. NEM VÉLETLEN TEHAT hogy Washington a multila­terális megközelítést, szorgo' mázzá — és az sem, hogy r Közös Piac országai közü éppen Franciaország ellen/.: azt a leghevesebben! Japannai kapcsolatban is érvényes mindez, noha Ja­pán természetesen (ellentét­ben a nyugat-európai integ­rációval) egységes gazdasági­politikai nagyhatalomként lép fel. Az Egyesült Álla­mok politikai és taktikai ér­dekei azt diktálják, hogy a gazdasági-katonai kérdések megvitatásának körét széle­sítsék ki és abba a nyugat­európai hatalmak mellett Japánt is vonják be. Ha ugyanis ez megtörténik —, akkor egy ilyen széleskörű tárgyaláson nemcsak a nyu­gat-európai országos egymás közötti érdekellentétei buk­kannak felszínre, hanem Nyugat-Európa és Japán ér­dekellentétei is. (Például a közel-keleti olaj felhaszná­lása és az olaj ára, vagy a japán ipari export nyugat­európai behatolásának ügyé­ben). A NAGY KÉRDÉS ezek ólán volta'. ien az, hogy íz Egyesült Államok kato­nai-stratégiai túlereje és po­litikai nyomása elég erős lesz-e a gazdasági ellenállás megtörésére. Ennek meg­bízható felmérésére valószí­nűleg csak ősszel nyílik mód, Nixon elnök nyugat- európai körútja, majd a Nemzetközi Vám- és Tari- faegyezmény (GATT) kere­tében tervezett külkereske­delmi tárgyalások után amelyen a tőkés világ min den számottevő gazdasági ha­talma részt vesz. coltak ismeretlen helyre, to­vábbi háromszázezret pedig különféle koncentrációs tá­borokba. A saigoni kormány­zat különféle mérgező vegy­szerekkel pusztította ki több mezőgazdasági körzet nö­vényvilágát, s a falusi la- lasságot ezzel erőszakkal ar­ra kényszerítette, hogy be­települjön a koncentrációs táborokba. Nguyen Van Thieu fel­oszlatta a tömegszervezete­ket, betiltotta a politikai pártokat. Több mint kétszázezer po­litikai foglyot és békeharcóst tartanak még mindig fogva a saigoni kormányzat több mint ezer börtönében. A Thieu-kormányzat nem haj­landó átadni a DIFK-nek a fogva tartott polgári szemé­lyeket, és különféle mester­kedésekkel megpróbálja fel­számolni a politikai foglyo­kat. A bizottság felkéri a világ közvéleményét, a nemzeti és nemzetközi szervezeteket, követeljék az Egyesült Álla­mok kormányától és a sai­goni kormányzattól, hogy tartsa szigorúan tiszteletben a párizsi megállapodást, és hajtsa azt pontosan végre. Az NDK Népi Kamarájának ülése Pinczési Pál, az MTI tudó­sítója jelenti: Szerdán délelőtt összeült a Német Demokratikus Köztár­saság Népi Kamarája. A parlament ülésén megjelent Erich Honecker, az NSZEP első titkára, Willi Stoph mi­niszterelnök, valamint a párt és az állam számos más ve­zetője. Az ülés napirendjén az NDK és az NSZK alap- szerződésének a ratifikálása szerepel. Az ülést Gerald Götting. a népi kamara elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót Otto Winzer külügyminiszternek, a szerződésről szóló törvény- javaslat előadójának. Winzer hangsúlyozta, hogy az 1972. december 21-én alá­írt szerződés történelmi je­lentőségű nemcsak az NDK és az NSZK viszonyát, ha­nem Európa békéjét illető­en is. A szerződés tető alá hozatalát az egész békesze­rető emberiség örömmel üd­vözölte Olasz kormányválság Leone olasz köztársasági elnök ma kezdi meg előze­tes tanácskozásait az újabb kormányválság megoldásá­ra, amely az Andreotti-kbr- mány lemondása miatt vált szükségessé. A köztársasági elnök, mielőtt megbízást ad­na valakinek a kormányala­kításra, a hagyományos for­maságoknak megfelelően, előbb több napon keresztül tanácskozik elődjeivel, majd a volt miniszterelnökkel, a pártok vezetőivel. Időközben a kereszténydemokrata párt újonnan megválasztott or­szágos tanácsa megválasztja az új főtitkárt, aki ezeken a megbeszéléseken a vezető kormánypártot képviseli. A program szerint egy hét múlva, szerdára várható, hogy a köztársasági elnök megbízást ad a háború utá­ni 35. olasz kormány meg­alakítására. Az Andreotti-kormány le­mondását a kommunisták két parlamenti csoportja úgy értékelte, mint sikeres befe­jezését annak a hosszú és ke­mény harcnak, amelyet a baloldal a konzervatív poli­tikai irányzat megváltozta­tásáért vívott a parlament­ben és a széleskörű társa­dalmi megmozdulásokkal. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Triesztben mondott beszédé­ben megfogalmazta az OKP álláspontját: Olyan kor­mányra van szükség, amely változást hoz a politikai lég­körben és új módon képes szembenézni a megoldást sürgető társadalmi problé­mákkal. Kuíatoiiajó a jég fogságában MOSZKVA: Két és fél hónapja a jég fogságában van és együtí úszik a sarki jégtáblákkal az Ob nevű szovjet Diesel-hajó, a szovjet Antarktisz-kutatás egyik „veteránja”. Egy má­sik Diesel-motoros hajó — a Navarin — nemrégiben meg­közelítette az Ob tartózkodá­si helyét, de elérni nem tud­ta. Az Antarktisznek ugyanr ebbe a nyugati térségébe irányit.-iták a Zubev proteszf szőrről elnevezett Sark—4 kutatóhajót is. Mindennek elf lenére az Ob sorsa továjpbrá is bizonytalan, legénységénél! életét azonban nem fenyege­ti veszély. A moszkvai Pravda szerdai beszámolója szerint az Ob és a Navarin geológiai, geofizi­kai és térképészeti munkákat végzett az McRobertson pari közelében és feladataik köre tartozott egy új nyugat-an- larktiszi állandó kutatóállu- más telepítése is. Március végén azonban az Ob a Le- ningrád-ljuta1 á állomás le­génységének lecserélése köz­ben 12 fokozat erősségű, po­koli viharba került. Ennek el­ültével erősen lehűlt a leve­gő, és még mielőtt a legény­ség bármit tehetett volna, a hajót már áttörhetetlen jég­páncél vette körül. Az Ob jelenleg — a jégtáb­lák közé ékelődve — napon­ta három tengeri mérföld se­bességgel úszik észak-nyugat felé. Miután a Navarin és a /tubov professzor a sarki tél ^körülményei között egyelőre ,.pem tudta kiszabadítani a hajót, megkezdték a sze­mélyzet evakuálását. A le­génységet egy MÍG—8 típusú helikopter és egy AN—2-es j-epülőgép szállítja el az Ob fedélzetéről. Az Ob a következő két hó­napban előreláthatólag to­vább sodródik a jéggel, de július végére valószínűleg könnyebb „terepre” ér, ahol kiszabadulhat a jég fogságá­ból. Azzal is számolnak azon­ban, hogy a jég nv jmása ösz- szeroppanthatja a hajé acél­lestél, ezért minden percben készen állnak a még a hajón tartózkodó személyzet elszál­lítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom