Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-14 / 137. szám
Szerda esti külpolitikái kommentárunk Sersnyev elvtárs és Mr. Flanigan NAPJAINK EGYIK JELLEGZETESSÉGE, hogy hódít a személyes diplomácia. Most már nemcsak a hivatásos diplomaták, hanem náluk jóval magasabb rangú, a nagy horderejű döntésekben közvetlen szerepet játszó államférfiak is sok ezer kilométert utaznak, hogy találkozzanak tárgyalópartnereikkel. Mégis minden nap jobban kiderült, hogy még 1973. ilyen szempontból is gazdag eseménynaptárában is menynyire kiemelkedik Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása. „Az év utazása” — pártállásra és világnézetre való tekintet nélkül így, vagy hasonlóképpen nevezik a közelgő, hétfőn kezdődő eseményt a világsajtó kommentátorai. Szinte nincs újság, televíziós, vagy rádióállomás, amelynek már most, az utazást megelőző napokban ne Brezsnyev útjának méltatása, a kilátások latolgatása lenne a fő témája. A MÉRHETETLEN mennyiségű anyagból ezúttal mindössze két megnyilatkozást szeretnék kiragadni. Mindkettőt szovjet orgánum közölte, az egyiket a moszkvai Pravda, az SZKP központi lapja, a másikat a TASZSZ, a hivatalos szovjet hírszolgálati iroda. Csakhogy az egyik szovjet, a másik pedig amerikai szakembertől származik. A Pravda J. Sersnyevnek, a moszkvai amerika- kutató intézet igazgatóhelyettesének cikkét közli, a TASZSZ pedig Peter Flanigan-nek, az amerikai elnök gazdasági tanácsadójának nyilatkozatát. Biztos, hogy Flanigan és Sersnyev világnézete alapjaiban tér el egymástól. Biztos, hogy a nemzetközi politika és a világ jelenségeit igen sok tekintetben egészen másképp ítélik meg. De ha véleményük számos kérdésben nem is egyezhet, érdekeik jó néhány alapvetően fontos területen azonosak és ez megnyilatkozásaikból világosan kitűnik. Mindketten úgy vélik, hogy hatalmas hazájuk együtt kell működjék gazdasági és sok egyéb vonatkozásban a másik óriási országgal. Hiszik, hogy ez az együttműködés nemcsak nekik, hanem az egész világnak hasznára válhat. És végül meggyőződésük, hogy Brezsnyev küszöbön álló látogatása tovább növeli az ezzel kapcsolatos esélyeket. KÖRÜLBELÜL ebben ért egyet Sersnyev elvtárs és Mr. Flanigan. De tárgyalási alapnak, a békés jövőn munkálkodó szándéknak ez nem is kevés. Szadat-Kadhafi találkozó Párizsban két közös kfizleménjt írtak alá Dobsa János, az MTI dósítója jelenti: tuLe Dúc Tho és Kissinger tárgyalásainak eredményeként szerdán délután Párizsban két közös közleményt írtak alá. ; i Az első közlemény, amely 14 pontból áli, a januar 27- én aláírt párizsi megállapodás teljes végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedéseket tartalmazza, a másik közös közlemény, amely tulajdonképpen az első keretéül szolgál, megállapítja, hogy Le Dúc Tho és Kissinger — a DIFK és a saigoni kormány hozzájárulásául — folytatta májusi és júniusi tárgyalásait és megegyezett az előző közleményben foglalt pontokban. Az első közös közleményt 16 órakor írták alá. Az ünnepélyes aláírás színhelye a nemzetközi konferencia központ nagy tanácsterme volt, ahol a január ,27-i megállapodást is aláírták. Ugyanannál a hatalmas kerek asztalnál foglaltak helyet a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigoni kormány delegációi, s a közös közleményt a négy kormány képviselői egymás után írták alá. Az aláírások két külön oldalon szerepelnek. Az egyik oldalon az Egyesült Államok kormánya nevében Henry A. Kissinger, s a Vietnami Köztársaság (a saigoni rezsim) ■ kormánya nevében Nguyen Luu Vien írta alá a közös közleményt, a másik oldalon a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nevében Le Dúc Tho, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya nevében pedig Nguyen Van Hien írta alá. 19 órakor került sor a másik közös közlemény aláírására ezt csak Le Dúc Tho és Henry A. Kissinger látta el kézjegyével a VDK, illet- . ve az Egyesült Államok kormánya nevében. Képünkön Le Dúc Tho és Kissinger. Közlemény a dél-vi tnami terrorcselekményekről Június elején újabb megbeszélést tartott az egyip- tom—líbiai egyesített politikai vezetőség — jelentette be Szadat egyiptomi elnök a líbiai rádiónak és televíziónak adott interjújában. Szadat és Kadhafi következő csúcstalálkozóján megteszik a végső előkészületeket a két ország szeptember elsején esedékes teljes egyesítésere, s nyilvánosságra hozzák a kilenc vegyesbizottság által kidolgozott törvényeket Az A1 Akhbar és az A1 Gumhurija jelentése szerint Szadat és Kadhafi keddi találkozójával befejeződtek a kétoldalú politikai tárgyalások Tripoliban. HANOI: Az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat dél-vietnami bűneit kivizsgáló bizottság közleményben ismertette azokat a cselekedeteket, amelyek elkövetésével amerikai és saigoni részről sorozatosan megsértették a párizsi megállapodást. A párizsi megállapodás aláírása után eltelt 120 napban a Thieu-kormányzat ösz- szesen 97 720 tűzszünetsértő cselekményt hajtott végre, ezek között 20 ezer olyan gyalogsági hadműveletet amely közvetlenül irányult a felszabadított területek ellen. E hadműveletek közül százat ezred, illetve hadosztály nagyságrendű alakulatokkal követtek el. A saigoni kormányzat fokozta kommandóakcióit, kémtevékenységét, a DIFK ellenőrzése alatt álló területek feletti felderítő repüléseket. Május folyamán az amerikai légierő a DIFK több térségét bombázta. Nem teljes adatok szerint 1973. január 27. és május 31. között több mint tízezer polgári személyt öltek, illetve sebesítet- tek meg, több mint száz falut romboltak le, 20 ezer lakóházat pusztítottak el, A Thieu-kormányzat a hadműveletekkel párhuzamosan a saját ellenőrzése alatt álló területeken kegyetlen intézkedésekkel nyomta el, és tartotta terror alatt azokat a személyeket, akik békére, függetlenségre, demokráciára és nemzeti egyetértésre törekednek. Több mint negyvenezer rendőri akciót indítottak, 22 ezer embert hurNIXON AMERIKAI ELNÖK a nyugati kormányfőkkel folytatott tanácskozás- sorozat után sem tudott közelebb jutni az amerikai kül- és gazdaságpolitika fő céljainak megoldásához. Így az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa, az Egyesült Államok és Japán kapcsolata továbbra is megoldatlan és feszültségekkel terhes. Ebből következik, hogy a tőkés hatalmi háromszög másik két csúcsa, Nyugat-Európa és Japán között sem tisztázottak a kapcsolatok. A legújabb és legfrisebb jelzés ebből a szempontból az volt; Nixon és Pompidou találkozása után a francia v elnök környezetében azt tartották a legnagyobb eredménynek, hogy sikerült viszsautasítani a nagy nyugati csúcstalálkozóra vonatkozó elképzelést. (Ezt az amerikaiak szerint Nixon elnök. őszi nyugat-európai útja során kellene megtartani). Kissinger azonban az izlandi találkozóról visszatérve sietve r Elátkozott és azt mondot- t • hogy a megind iló kétől- tí'i.i tárgyalásoknak szükség- ezer űen többoldalú kontaktusokhoz kell vezetniük. Ebből félreérthetetlenül kiderült, hogy az Egyesült Államok mégsem adta fel egy ..nyugati csúcstalálkozó” ír (szervezésének tervét. Ez természetesen csak létkérdés és „a jéghegy Egyenlőben oldalú háromszög Jegyzetek a tőkés világ gazdasá p litikai problémáiról június 14,, csütörtök csúcsa”. Az egész ügy gyökere az. hogy a tőkés világ nemzetközi gazdasági erőviszonyai megváltoztak, az Egyesült Államoknak két hatalmas vetélytárssal: Japánnal és Nyugat-Európával kell számolnia. Az amerikaiak helyzetét ugyanakkor számos tényező megkönnyíti. Az első ilyen tényező az, hogy az Egyesült Államok továbbra is vitathatatlanul a tőkés világ elsőszámú katonai hatalma, amelynek stratégiai „jelenlétét” a vetély- társak (tehát a tőkés Nyugat-Európa és Japán) kormányai feltétlenül szükségesnek tartják. Miközben tehát Nyugat-Európa és Japán világpiaci konkurrensként lép fel Washingtonnal szemben — katonailag egyértelműen függ az Egyesült Államoktól és ezen a függésen a belátható időben sem kíván változtatni. Ez súlyos ellentmondás. Gyengíti Nyugat-Európa és Japán helyzetét az Egyesült' Államokkal folytatott vitában. Az amerikaiak mindent elkövetnek ennek az ellentmondásnak a kiaknázására és katonai jelenlétükért „cserébe” gazdasági külkereskedelmi engedményeket követelnek. A MÁSODIK TENYElíO, amely megkönnyíti az Egyesült Államok helyzetét s- vetélytársaiva! folytatott vitában,: az ellenfelek megosztásának iehe tősége. Az Egyesült Államok homogén gazdasági hatalom, amely érdekei érvényesítésére egységesen képes fellépni. Ugyanez nem mondható el Nyugat- Európáról, sőt, a kilenc államot tömörítő Közös Piacról sem. Az utóbbi hónapokban gyakran megtörtént, hogy különböző gazdasági szakértők egyszerűen összeadták a Közös Piac termelési és külkereskedelmi adatait, s ezzel támasztották alá azt a kijelentést, hogy Nyugat-Európa gazdaságilag „életveszélyes vetélytársa” az Egyesült Államoknak. Ez a kép csalóka. Nyugat-Európa, sőt ezen belül a Közös Piac országait rendkívül súlyos gazdasági érdekkülönbségek osztják meg. Ha az Egyesült Államoknak sikerül kikényszerítenie hogy az USA—Nyugat-E''- ríja kapcsolatokat több o! dalú tanácskozások móds < .■ révei rendezzék —. akkor eg ilyen multilaterális konfe rencián Nyugat-Európa és a Közös Piac belső ellentmondásai — például a többitől eltérő francia érdekek — óhatatlanul felszínre kerülnek. NEM VÉLETLEN TEHAT hogy Washington a multilaterális megközelítést, szorgo' mázzá — és az sem, hogy r Közös Piac országai közü éppen Franciaország ellen/.: azt a leghevesebben! Japannai kapcsolatban is érvényes mindez, noha Japán természetesen (ellentétben a nyugat-európai integrációval) egységes gazdaságipolitikai nagyhatalomként lép fel. Az Egyesült Államok politikai és taktikai érdekei azt diktálják, hogy a gazdasági-katonai kérdések megvitatásának körét szélesítsék ki és abba a nyugateurópai hatalmak mellett Japánt is vonják be. Ha ugyanis ez megtörténik —, akkor egy ilyen széleskörű tárgyaláson nemcsak a nyugat-európai országos egymás közötti érdekellentétei bukkannak felszínre, hanem Nyugat-Európa és Japán érdekellentétei is. (Például a közel-keleti olaj felhasználása és az olaj ára, vagy a japán ipari export nyugateurópai behatolásának ügyében). A NAGY KÉRDÉS ezek ólán volta'. ien az, hogy íz Egyesült Államok katonai-stratégiai túlereje és politikai nyomása elég erős lesz-e a gazdasági ellenállás megtörésére. Ennek megbízható felmérésére valószínűleg csak ősszel nyílik mód, Nixon elnök nyugat- európai körútja, majd a Nemzetközi Vám- és Tari- faegyezmény (GATT) keretében tervezett külkereskedelmi tárgyalások után amelyen a tőkés világ min den számottevő gazdasági hatalma részt vesz. coltak ismeretlen helyre, további háromszázezret pedig különféle koncentrációs táborokba. A saigoni kormányzat különféle mérgező vegyszerekkel pusztította ki több mezőgazdasági körzet növényvilágát, s a falusi la- lasságot ezzel erőszakkal arra kényszerítette, hogy betelepüljön a koncentrációs táborokba. Nguyen Van Thieu feloszlatta a tömegszervezeteket, betiltotta a politikai pártokat. Több mint kétszázezer politikai foglyot és békeharcóst tartanak még mindig fogva a saigoni kormányzat több mint ezer börtönében. A Thieu-kormányzat nem hajlandó átadni a DIFK-nek a fogva tartott polgári személyeket, és különféle mesterkedésekkel megpróbálja felszámolni a politikai foglyokat. A bizottság felkéri a világ közvéleményét, a nemzeti és nemzetközi szervezeteket, követeljék az Egyesült Államok kormányától és a saigoni kormányzattól, hogy tartsa szigorúan tiszteletben a párizsi megállapodást, és hajtsa azt pontosan végre. Az NDK Népi Kamarájának ülése Pinczési Pál, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán délelőtt összeült a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája. A parlament ülésén megjelent Erich Honecker, az NSZEP első titkára, Willi Stoph miniszterelnök, valamint a párt és az állam számos más vezetője. Az ülés napirendjén az NDK és az NSZK alap- szerződésének a ratifikálása szerepel. Az ülést Gerald Götting. a népi kamara elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót Otto Winzer külügyminiszternek, a szerződésről szóló törvény- javaslat előadójának. Winzer hangsúlyozta, hogy az 1972. december 21-én aláírt szerződés történelmi jelentőségű nemcsak az NDK és az NSZK viszonyát, hanem Európa békéjét illetően is. A szerződés tető alá hozatalát az egész békeszerető emberiség örömmel üdvözölte Olasz kormányválság Leone olasz köztársasági elnök ma kezdi meg előzetes tanácskozásait az újabb kormányválság megoldására, amely az Andreotti-kbr- mány lemondása miatt vált szükségessé. A köztársasági elnök, mielőtt megbízást adna valakinek a kormányalakításra, a hagyományos formaságoknak megfelelően, előbb több napon keresztül tanácskozik elődjeivel, majd a volt miniszterelnökkel, a pártok vezetőivel. Időközben a kereszténydemokrata párt újonnan megválasztott országos tanácsa megválasztja az új főtitkárt, aki ezeken a megbeszéléseken a vezető kormánypártot képviseli. A program szerint egy hét múlva, szerdára várható, hogy a köztársasági elnök megbízást ad a háború utáni 35. olasz kormány megalakítására. Az Andreotti-kormány lemondását a kommunisták két parlamenti csoportja úgy értékelte, mint sikeres befejezését annak a hosszú és kemény harcnak, amelyet a baloldal a konzervatív politikai irányzat megváltoztatásáért vívott a parlamentben és a széleskörű társadalmi megmozdulásokkal. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Triesztben mondott beszédében megfogalmazta az OKP álláspontját: Olyan kormányra van szükség, amely változást hoz a politikai légkörben és új módon képes szembenézni a megoldást sürgető társadalmi problémákkal. Kuíatoiiajó a jég fogságában MOSZKVA: Két és fél hónapja a jég fogságában van és együtí úszik a sarki jégtáblákkal az Ob nevű szovjet Diesel-hajó, a szovjet Antarktisz-kutatás egyik „veteránja”. Egy másik Diesel-motoros hajó — a Navarin — nemrégiben megközelítette az Ob tartózkodási helyét, de elérni nem tudta. Az Antarktisznek ugyanr ebbe a nyugati térségébe irányit.-iták a Zubev proteszf szőrről elnevezett Sark—4 kutatóhajót is. Mindennek elf lenére az Ob sorsa továjpbrá is bizonytalan, legénységénél! életét azonban nem fenyegeti veszély. A moszkvai Pravda szerdai beszámolója szerint az Ob és a Navarin geológiai, geofizikai és térképészeti munkákat végzett az McRobertson pari közelében és feladataik köre tartozott egy új nyugat-an- larktiszi állandó kutatóállu- más telepítése is. Március végén azonban az Ob a Le- ningrád-ljuta1 á állomás legénységének lecserélése közben 12 fokozat erősségű, pokoli viharba került. Ennek elültével erősen lehűlt a levegő, és még mielőtt a legénység bármit tehetett volna, a hajót már áttörhetetlen jégpáncél vette körül. Az Ob jelenleg — a jégtáblák közé ékelődve — naponta három tengeri mérföld sebességgel úszik észak-nyugat felé. Miután a Navarin és a /tubov professzor a sarki tél ^körülményei között egyelőre ,.pem tudta kiszabadítani a hajót, megkezdték a személyzet evakuálását. A legénységet egy MÍG—8 típusú helikopter és egy AN—2-es j-epülőgép szállítja el az Ob fedélzetéről. Az Ob a következő két hónapban előreláthatólag tovább sodródik a jéggel, de július végére valószínűleg könnyebb „terepre” ér, ahol kiszabadulhat a jég fogságából. Azzal is számolnak azonban, hogy a jég nv jmása ösz- szeroppanthatja a hajé acéllestél, ezért minden percben készen állnak a még a hajón tartózkodó személyzet elszállítására.
