Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

Kedd esti külpolit'kai kömmentárunk Tiizüi ló^köi* Kedden a 127 tagszervezetet tömörítő ausztráliai szakszervezeti tanács bejelentette, hogy a tervezett csendes-óceáni francia nukleáris kísérletek elleni til­takozásként megtiltja, leállítja az országba tengeri vagy légi úton érkező francia áruk kirakását. A helyzet ugyanis az, hogy a francia nukleáris robbantás elleni tiltakozó kampány eltér a megszo­kott gyakorlattól. A kapitalista világban általában megszoktuk, hogy hasonló békeakciók, leszerelési kampányok kezdeményezője valamely tömegszervezet, tömegmozgalom, és a hivatalos állami körök vagy ellene fordultak a mozgalomnak, vagy — ha nem te­hettek mást —, kénytelen-kelletlen eltűrték. Az idők változásának jele, hogy Ausztráliában most máskép­pen történt. Miután az általános választásokon a kü­lönben meglehetősen mérsékelt munkáspárt került hatalomra, a Whitlam-kormány néhány látványos kül­politikai lépésre szánta el magát. Annak idején nagy feltűnést keltett, és akkor az amerikaiak rosszallását váltotta ki, hogy a Whitlam- kormány első lépésként, szembefordult a vietnami há­borúval, visszarendelte az ausztráliai katonákat a dél- vietnami frontról. A következő ilyen erőteljes lépés a tervezett csendes-óceáni nukleáris kísérletek meg­bélyegzése volt. Az ausztráliai kormány panaszt emelt a hágai nemzetközi bíróságnál, és éppen hétfőn ér­kezett Murphy igazságügyi miniszter a Hollandiában levő nagy tekintély < nemzetközi szervezethez, hogy személyese« wu„«r- , Ausztrália álláspontját. A csendes-* a ínségben végrehajtott nukleáris kísérleteknek tegxor' szennyező és a nemzetközi vi­szonyokat is mérgező hatását nem lehet vitatni. Ilyen módon teljesen jogos és ésszerű az a követelés és az azt támogató tömegakció is, amely Ausztráliában ki­bontakozott annak érdekében, hogy a francia kor­mányt elhatározása megváltoztatására késztesse. Események — képekben Laoszi küldöttség Moszkvában. A Laoszi Hazafias Front Pártjának küldöttsége Moszkvában tárgyalást folytatott a Szovjetunió delegációjával, amelyet M. Szuszlov (jobbról), az SZKP KB PB tagja vezetett. Balról Nouhak Phoumsavan, a KB tagja. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Panama telies függetlenségre törekszik PANAMA (MTI) A panamai kormány ar­ra törekszik, hogy az Egye­sült Államokkal a Panama- csatornáról kötendő új szer­ződés tükrözze a nemzetkö­zi életben végbement mély változásokat — jelentette ki Juan Antonio Tack, külügy­miniszter katolikus egyházi személyiségek előtt tartott beszédében. Tack elmondotta, hogy az Egyesült Államokkal a csa­torna kérdéséről folytatott tárgyalásokban semmilyen haladást nem sikerült elér­ni. Rámutatott arra. hogy az 1903-as szerződés (amely­nek értelmében az Egyesült Államok megszállta a csa­tornát és övezetét) nem tár­gyalások eredményeként szü­letett, aláírását erőszakkal kényszerítették ki, és csak az erőszak segítségévei si­került máig is fenntartani. örökre elmúltak azok az idők, amikor Panamára, mint „banánköztársaságra” tekin­tettek. Az ország teljes füg­getlenségre törekszik — mondotta a külügyminiszter. Panama külpolitikájáról szólva Juan Antonio Tack rámutatott arra, hogy kor­Dr. Dimény Imre a Szovjetunióba utazott Antonov szovjet hús- és tejipari miniszter meghívá­sára kedden dr, Dimény Im­re mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter vezetésé­vel élelmiszérgazdasági kül­döttség utazott a Szovjet­unióba. A küldöttség búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőté­ren megjelent dr. Madas András és Kazareczki Kál­mán mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyet­tes, va’gmint a szovjet nagy- követség képviselője. (MTI) Q • 1973. május 1«., szerda mánya, szimpátiával kíséri a nemzeti felszabadító moz­galmakat és elutasítja a gyarmatosítás és az újgyar- matosítás minden formáját. Fejszal Párizsban. Georges Pompidou az Orly repü­lőtéren fogadja a hivatalos látogatásra érkezett Fejszal sza- úd-arábiai királyt. (Telefoto — AP—MTI—KS) Rogers Laíin-Ámer&kában Havannai tudósítónk kommentár!a Latin-amerikai körútra indult William Rogers, az Egyesült Államok külügymi­nisztere, hogy — Nixon szavaival élve —, „keresse a jószomszédi kapcsolatok további bővítésének lehetőségeit”. A hír kapcsán napvilágot látott kommentárok annak a vé­leménynek adnak hangot, hogy a Fehér Ház megkezdte latin-amerikai politikájának felülvizsgálatát, s új „partnerségi” viszonyt akar kialakítani a térség 23 országával. Ennek időszerűségét illetően egyik részről sincs vita. A latin-amerikai országok természetesen nem a protokolláris látogatást hiányolják, hanem azt, hogy Nixon — ígéretei ellenére —, valójában nem sokat tett annak érde­kében, hogy a legkisebb mértékben is or­vosolja a térség országainak jogos pana­szait. A többi között nem tett semmit az egyoldalú kereskedelmi kapcsolatok tartha­tatlan helyzetének megszüntetésére, amely­nek a következtében az elmúlt évben — Venezuela kivételével —, minden latin­amerikai ország deficittel zárta az USA-val kereskedelmi mérlegét. A deficit megha­ladja az egymilliárd dollárt. Hasonlóan régi ügy a segélyek felhasználásának kor­látozása, az USA-árukat védő vámrend­szerek és sok más hasonló téma. Nixon, hogy megnyugtassa a déli félteke országait, a Kennedy által létrehozott ,„Szövetség a haladásért” helyébe egy ködös megfogal­mazású „Akció az amerikai haladásért” ne­vű programot próbált adni, de ez is csak a rózsaszínű Ígéretek szintjén maradt. Az amerikai diplomácia vezetőjének — a tervek szerint tíz országba szóló — láto­gatási sorozatát olyan időszak előzi meg. amikor néhány hét alatt, több — az egész térséget érintő —, nemzetközi tanácsko­zásra került sor. Gondoljunk a Biztonsági Tanács panamai ülésszakára, a Latin-ame­rikai Gazdasági Bizottság quitoi tanácsko­zására, az olaj és energiai miniszterek ecuadori értekezetére, az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) közgyűlésére. Az AASZ washingtoni ülésszakán — a latin-ameri­kai országok a szervezet átértékelésére irá­nyuló kísérletei láttán —, az Egyesült Ál­lamok küldötte kénytelen volt elismerni, hogy „meg kell reformálni a Washington és Latin-Amerika közötti viszonyt”. Ezen az ülésen tulajdonképpen csak a brazil és a paraguayi küldött támogatta fenntartás nél­kül az VSA politikáját. Hol vannak már azok a szép napok — mutatnak rá a hír- magyarázatok —, amikor Foster Dulles, vagy Dean Rusk egyetlen intésére a déli félteke delegátusai jóváhagyták a Kuba el­leni blokádot, a guatemalai, vagy a domi­nikai agressziót. Ma már más szelek fújnak Latin-Ame­rikában. Kuba után Chile, Peru és Pa­nama mellett a többi ország is egyre erő­teljesebben száll síkra nemzeti érdekei vé­delmében. A brazil, a paraguayi és a bo­líviai rezsimet leszámítva, szinte minden országgal van közvetlen megoldásra váró problémája az USÁ-nak (felségvíz, olaj, halászat, stb.). Nem beszélve azokról a té­mákról, amelyek egységesen sújtják a kon­tinens népeit. A Nemzetközi Pénzügyi Alap legfrissebb adatai szerint Latin-Amerikában volt a múlt esztendőben a legmagasabb az inflá­ció. Ennek egyik oka az USA monopó­liumainak egyre nagyobb méretű behatolása az országok gazdasági életébe. Az ameri­kai tőkések három dollárt nyernek minden befektetett dollár után. Az így szerzett hasznot az USA bankjaiba utalják át, megfosztva a latin-amerikai országokat at­tól a lehetőségtől, hogy ezeket az anyagi eszközöket saját gazdaságuk fejlesztésére fordítsák. Nem beszélve azokról a washing- toni intézkedésekről, amelyeknek következ­tében az elmúlt 15 év alatt az USA-ba exportált latin-amerikai nyersanyagok ára 24 százalékkal csökkent. Ugyanakkor csak­nem ennyivel növekedett azoknak az ipari termékeknek az ára, amelyeket az USA szál­lított. Csak az árkülönbség miatt, mintegy 60 milliárd dollár veszteség érte a térség országait. Minden olyan kísérlet, hogy eze­ket a veszteségeket, az említett országok a termékek exportjának növelésével ellen­súlyozzák. szembeütközik az USA védő­vámrendszerével. Mindezek következtében ezeknek az országoknak adóssága évről év­re nő. s tavaly már elérte a húszmilliárd dollárt. Rogers a gondosan előkészített és meg­választott (Chilébe. Peruba eleve nem megy), érdekegyeztető útjára tehát olyan időszakban indul, amikor a latin-amerikai gazdasági problémák olyan mélységet ér­tek el, hogy a sokat hangoztatott partner­ségi viszony csak az USA-politika gyökeres megváltoztatásával érhető el. Erre pedig aligha kerül sor. Chile és Peru példája — ihol mélyreható társadalmi és gazdaság •áltozások valósulnak meg —, egyre töb? ország kormányát győzi meg arról, hogy c tényleges nemzeti függetlenség felé vezei: út csak akkor nyílik meg, ha veget vetne' a külföldi monopóliumok hatalmaskodásá­nak. Havanna, 1973. május. Király Ferenc Uj gazdasági körzetek a Szovjetuniód Hét új nagy gazdasági körzetre osztották a Szov­jetunió területét. A szovjet állami tervbizottság az or­szág 1990-ig terjedő távlati népgazdaság-fejlesztési ter­vének kidolgozásakor már az új területi elv figyelem- bevételével gondoskodik a termelőerők arányos elosztá­sáról. Az újonnan elfogadott gaz­dasági körzetbeosztás, amely­re a távlati terv épül, nem azonosítja a Szovjetunió gazdasági körzeteit a köz­társaságokkal, jóllehet a táv­lati terveket köztársasági szinten is elkészítik, hanem hét, úgynevezett „megna­gyobbított gazdasági körzet­re” osztja fel az országot. A hét körzetből kettő van a Szovjetunió európai részén, az egyik — a balti köztár­saságokat, Leningrádot és Moszkvát is magában fogla­ló — északi és középső ösz- szevont körzet, a másik a déli összevont körzet, az Ural-vidék és a Volga men­ti ipari—olajbányászati köz­pontok önálló gazdasági kör­zetet alkotnak. Szovjet- Ázsia négy tervgazdálkodási egységből áll: Szibéria, Tá­vol-Kelet, Kazahsztán és Közép-Ázsia. A Planovoje Hozjajsztvo a területi elv alkalmazásának jelentőségét kommentálva többek között arra is felhív­ja a figyelmet, hogy mit je­lent az új tervezési módszer a nemzetközi munkameg­osztás — a KGST-országok- kal való együttműködés — fokozása szempontjából, s olyan tényezőként értékeli, amely „jelentős hatással lesz az államközi csere méreteir re, az ipari üzérnek szakosí­tására és kooperációjára, va­lamint azok elhelyezésére”. A most már nagyobb gazda­sági egységekben gondolkodó szovjet tervezők szerint a Szovjetunió európai részén a KGST-országok egyesített erőfeszítéseivel „nagytelje­sítményű villanyerőműve­ket, gépgyárakat, olajfeldol­gozó üzemeket és vegyipari üzemeket lehetne építeni a termékek és félkésztermékek együttes felhasználásával”. Derülátó nyilatkozatok , . . BEJRUT: A libanoni és a palesztin fél a napok óta folyó tár­gyalások ei'edményeképpen az eddiginél nagyobb derű­látással nyilatkozik a liba­noni válság megoldásának lehetőségeiről. Frangié libanoni elnök hétfőn fogadta a szociális­• • Összeesküvés Bolíviában LA PAZ: A bolíviai rendőrség hét­főn rövid tűzharc után le­tartóztatott nyolc szélső- jobboldali összeesküvőt, akik a kormány megdöntésére szövetkeztek. A letartózta­tottak között volt az össze­esküvés vezetője Andres Selich Chop ezredes, volt belügyminiszter, de ő mi­közben összekötözött kezek­kel megpróbált elmenekül­ni, két emelet magasságból lezuhant és a helyszínen meghalt. Selich ezredes részt vett abban az 1971. augusztu­si jobboldali lázadásban, amelynek következtében há­romnapos polgárháború tört ki Bolíviában. A több száz halálos áldozattal járt vé­rengzés megdöntötte Juan Jose Torres haladó kormá­nyát és a jelenlegi elnököt, Hugo Banzert juttatta ha­talomra. A szélsőséges jobb­oldali Selich a továbbiak­ban sem tudott közös neve­zőre jutni a kormánnyal, ezért négy hónappal a puccs után kegyvesztett lett. ta ellenzék vezetőjét,. Ka-’ mai Dzsumbatt-ot, aki köz­ismerten a palesztinok olda­lán áll. Az ismert libanoni politikus az elnöki palotá­ból távozóban kijelentette, hogy „rendkívül őszinte esz­mecserét” folytatott az elnök­kel. és meg van győződve arról, hogy az államfő • a helyzet rendezése érdekében hajlandó engedményeket ten­ni. Dzsumblatt ezután fel­kereste Jasszer Arafatot, a palesztin ellenállási mozga­lom vezetőjét. Libanonban második napja nyugalom van, ös; kapá­sokról nem érkezett jelentés, a kijárási tilalmat gyakorla­tilag az éjszakai órákra kor­látozták. Gyorslefo'yásű árhullám a Maroson A korábbi nagy esőzések megduzzasztották a Tisza erdélyi bal parti mellékfo­lyóit, elsősorban a Marost. Ez utóbbin ritkán tapasztalt gyorsaságú árhullám vo­nul le. A folyó magyaror­szági szakaszán két nap alatt több mint két méterrel emelkedett a víz szintje. Az Alsótisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság jelentése szerint az árhullám fő jellemzője a rendkívül gyors lefolyás. Ez azzal is magyarázható, hogy a Tiszába torkolló áradat szabad medret talált és a Tisza szinte „kiszippantot­ta” a Maros víztömegét. (MTI) Bi*ucc Pék ingben Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Hétfőn este megérkezett Pekingbe David Bruce, az újonnan létrehozott ameri­kai összekötő iroda vezetője, hogy a két képviselet meg­nyitásával csaknem negyed- százados szünet után újra megteremtse a magasszintű amerikai hivatalos jelenlétet Pekingben. Az összekötő iro­da nevét és protokollbesoro- lását kivéve mindenben a nagykövetség funkcióját tölti be. Brucet a repülőté­ren Csang Ven-csin kínai külügyminiszteri asszisztens, továbbá a protokollosztály helyettes vezetője, valamint több ország nagykövete, il­letve diplomáciai képviselő­je fogadta. Ausztrál tiltakozás A 127 tagszervezetet tö­mörítő ausztráliai szakszer­vezeti tanács kedden hatá­rozatot hozott arról, hogy a tervezett Csendes-óceáni francia nukleáris kísérletek elleni 'tiltakozás jeléül leál­lítja az Ausztráliába tenge­ri, vagy légi úton érkezett francia áruk kirakodását. A anácshoz közelálló körök ..özlése szerint a szervezel kérni fogja a kormányt, hoz­zon szigorú diplomáciai és gazdasági szankciókat Fran­ciaország eilen. Whitlam ausztráliai mi­niszterelnök a nap folyamán felhívásban kérte az auszt­ráliai szakszervezeti taká­csot, álljon el szándékától és ne akadályozza a francia áruk kirakodását. Kérelme indoklásaként Whitlam ar­ra hivatkozott, hogy a szak- szervezetek tervezett akció­ja zavarólag hathat a hágai nemzetközi bírósághoz be­nyújtott ausztráliai panasz elbírálására. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom