Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-11 / 108. szám

I Napirenden: a tananyagcsökkentés Módosított tantervek, óratervek Már szeptembertől érvényes Az állami oktatás tovább­fejlesztéséről szóló elmúlt évi párthatározátnak megfe­lelően, a szakemberek kidol­gozták az általános és kö­zépiskolai tanulók túlterhe­lését mérséklő újabb intéz­kedéseket. Ennek során nap­világot látott a művelődés- ügyi miniszter utasítása az a. alános iskolai tantervek módosításáról. Egyidejűleg közzétették az irányelveket amelyek alapján végre kell hajtani a szeptember 1- én életbe lépő utasítást. Az irányelvek hangsúlyoz­zák. az oktató-nevelő mun­ka hatékonyságának növelé­se és a tanulóifjúság egész­séges fejlődésének biztosítá­sa halaszthatatlan feladattá tette az általános iskolai tan­anyag csökkentését. Valamennyi tantárgy taní­tási anyagát és tantervi uta­sítását módosítják. Változat­lanul érvényben maradnak az általános iskola céljával, feladataival és az egyes tan­tárgyak tanításának felada­taival foglalkozó tantervi ré­szek. Nem módosul az osz­tályfőnöki órák tanterve, to­vábbá a testnevelés szakosí­tott tanterve és a matema­tika szakosított tanterv-kiegé- szítő. A tananyagcsökkentés egyes tanítási anyagrészek­nek a kihagyását, módosítá­sát. esetenként átcsoportosí­tását jelenti. A tananyag- csökkentéssel együtt részben pontosabbakká váltak, rész­ben csökkentek a tantervi kö­vetelmények. A tantervi anyag csökkentésének megfe­lelően csökken a tankönyvek és az egyéb tanulási segéd­eszközök anyaga is (elha­gyással, kiegészítő anyagga, olvasmánnyá minősítéssel), sőt, esetenként a tananyag- csökkentés — a tanterv ál­talános szövegezése miatt — elsősorban a tankönyvet ve­szi alapul. A követelménye­ket a csökkentett tananyag segítségével kell elérni. Célul kell kitűzni, hogy az iskola és ne az otthon le­gyen a tanulóknak az a munkahelye, ahol feldolgoz­nák és elsajátítják a tan­anyagot és teljesítik a tan­tervi követelményeket. Ezért alapvető fontosságú a taní­tási órák intenzív és gazda­ságos kihasználásának foko­zása és a házi feladatok lé­nyeges csökkentése. Az írás­beli és szóbeli házi feladatok elvégzésének együttes ideje az átlagos képességű tanu­lók számára — évfolyamon­ként fokozatosan emelkedő­én — az első-negyedik osz­tályban napi egy, az ötö­dik-nyolcadik osztályban na­pi két óránál nem lehet több. Május 20—27: Tiszai napok Poroszlón (Tudósítónktól): A községi tanács és a mű­velődési ház csaknem egy 'évtizedé minden májusban megrendezi a hagyományos tiszai napokat. Az elmúlt he­tekben elkészült az idei ese­ménysorozat forgatókönyve, meghívókra, plakátokra ke­rült a VIII. tiszai napok itogramja. A poroszlód rendezvényso- ozat május 20-án békenagy- gvűléssel kezdődik. Ekkor nyitja meg az ismeretterjesz­tő előadásokban, szórakozta- e fii rendezvényekben, látvá- < r.yosságokban bővelkedő - kulturális hetet Vadkerti Miklósáé országgyűlési kép­viselő Az est folyamán a megyei irodalmi színpad mu­tatkozik be a közönség előtt. A következő nap az ismeret- terjesztés jegyében zajlik le: vetélkedőn mérik össze tudá­sukat a helyi tsz traktoro­sai, gépszerelői; előadás hangzik el a rákról: csillagá­szati bemutatóra várják az érdeklődőket. Május 22-én Poroszló és a Tisza II. cím­mel Óváry Mariann tervező- mérnök tart előadást a köz­ség távlati fejlesztési, rende­zési terveiről. A következő napon a termelőszövetkezet és a körzeti ÁFÉSZ szocia­lista brigádjainak tagjai ta­lálkoznak. majd egy műsort tekintenek meg Rákos Sán­dor költő és Szent,púi Mónika dfiadóművésznő közreműkö­désével. A kulturális napok továb­bi programjában a füzesabo­nyi járás gyermekkönyvtá­rainak csapatai vetélkednek a poroszlói könyvtárban, ez­után az ifjúsági klub tagjai hallgatnak meg egy előadást a községük földrajzi nevei­ről. A filmek kedvelői egy vetítésen ismerkedhetnek meg a legújabb természet­rajzi filmalkotásokkal, majd Szabó Gyula, poroszlói szár­mazású élsportoló tart él­ménybeszámolót. A május 27-ig tartó poroszlói tiszai na­pok szórakoztató műsorokkal zárulnak: zenés vígjáték te­remt majd jó hangulatot a művelődési házban, a Tisza partján pedig a horgászok versenyére látogathatnak ki az érdeklődők. Röpülj páva népdalbemutató, gyermek- rajzkiállítás, illetve egy Pe- tőfi-emlékbemutató, s egy műszaki tárlat várja a láto­gatókat az eseménysorozat utolsó programjaként. Lázár Ervin: Az ötödik-nyolcadik osztály­ban elsősorban az írásbeli házi feladatok csökkentése szükséges. írásbeli házi fel­adat csak magyar nyelv éa irodalomból, orosz nyelvből és számtan-mértanból adha­tó. Hétfőre sem az első-ne­gyedik, sem az ötödik-nyol­cadik osztályban nem sza­bad írásbeli házi feladatot adni. Napközis és tanulószo­bás tanuló nem vihet haza házi feladatot. A művelődésügyi minisz­ter utasításban szabályozta a gimnáziumok nappali tago­zatának óratervét is. Az uta­sítás többek között meghatá­rozza, hogy az általános tan­tervű első és második osz­tályokban a kötelező heti óraszám 30, gyakorlati fog­lalkozás esetén 33 lesz. Az általános 'tantervű harmadik és negyedik osztályokban a tanulók választása szerint vagy a második idegen nyelv (angol, francia, olasz, spa­nyol, nemzetiségi nyelv, la­tin), vagy a gyakorlati fog­lalkozás tanulása lesz köte­lező. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztá­lyokban így a heti kötelező óraszám 31 lesz. A szakosított tantervű — tagozatos — első és második osztályokban a miniszteri utasítás a kötelező óraszá­mot heti 33-ban jelölte meg. A tagozatos harmadik és ne­gyedik osztályok tanulóinak a heti kötelező óraszáma 30, a második idegen nyelv vá­lasztása esetén 33. Az utasítás egyik érctekes- sége, hogy a gimnáziumok valamennyi osztályában az eddigi heti kétórás testneve­lést háromra emeli fel. A he­ti három óra testnevelés órakeretének beosztását az iskolák igazgatói határozzák meg, az adott lehetőségek fi­gyelem bevételé vei. A miniszteri utasítás ha­tályba lépett, rendelkezéseit a gimnáziumok nappali tago­zatának valamennyi évfolya­mán 1973. szeptember 1-től alkalmazni kell. (MTI) A drezdai Neuer Kórus egri hangversenyéről A kórusmuzsika egri hívei szerdán este gazdag zenei él­mény részesei lehettek. A Hájnán Kató Üttörőházban hangversenyt adott a drez­dai pedagógusszakszervezet Neuer Kórusa, Manfred Win­ter karnagy vezetésével. A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő együt­tes, amely a jászberényi Szé­kely Mihály zenei napok ke­retében már nagy sikerrel szerepelt hazánkban, méltán vívta ki az egri közönség el­ismerését is. A megjelenésé­ben is impozáns, több műit nyolcvan tagot számláló énekkar hazája gazdag kó­ruskultúrájáról (csupán Drezdában negyven énekkar működik) csiszolt, kiegyen­lített énekük, magas rangú zenei hagyományokról ta­núskodott. A műsor első részében a kóruszene nagy klasszikusai­nak műveit hallhattuk. Há­rom Bach-mű: egy kantáta­részlet, egy motetta-tétel, és a h-moll mise békekönyör­gése, a „Dona nobis pocem” csendült fel, majd Palestri­na-, Lassus- és Schütz-mű- vek következtek. Leghitele­sebb tolmácsolásban Bach és Schütz alkotásai szólaltak meg, a reneszánsz mesterek darabjai pedig a németföl­di. tartózkodóan fogalmazó előadási gyakorlathoz képest bővérű, már-már romanti­kusnak tűnő felfogásban hangzottak el. Az őszinte, szívből jövő éneklés egyre jobban átforrósította a kö­zönséget, a kórus pedig fá­radságot nem ismerve újrá­zott, a vastapsot hallva. A szünet után Lukovsky Ének az éneklésről és Lohse Ha napot és álmot széretsz- című művei hangzottak el. A századunk zenéjét' képviselő két virtuóz kórusdarab elő­adásával nyújtották az éne­kesek talán legnagyobb tel­jesítményüket az est folya­mán. A modern harmóniák­kal, r^rrátorral megszólaló Lukovsky-mü klasszikus for­málásával, szép példát adott arra, hogyan lehet aktuális mondanivalót is igényes, ze­nei köntösbe öltöztetni. Két Mendélssohn-mű után különböző népek dallamai következtek. A műsor első részében felvetett béke^on- dolatra rímeltek ezek a mü­vek. Német, cseh, olasz nép­dalfeldolgozások követték egymást, ezen a napon aka­ratlanul is szimbolikus je­lentést hordozva... Befejezésül Kodály Esti dal című műve szólalt meg magyar nyelven, szűnni nem akaró taps közepette, újra és újra. A közönség hálás volt a szép gesztusért, s lelkesen ünnepelte az együttest es karnagyát, Manfred Wintert, aki szimpatikus egyéniségé­vel, takarékos és fegyelme­zett mozdulataival szinte együtt élt és énekelt kórusá­val. Ocskay György Megjelenés előtt Szakmai tájékoztatót adott ki a megyei könyvtár Könyvtári jegyzetek cím­mel egy nyolcvan oldalas szakmai tájékoztató jelent meg a napokban a megyei könyvtár gondozásában. A megye könyvtárosainak hír­adója, amely első ízben lát ilyen formában napvilágot, sokoldalúan foglalkozik szű- kebb hazánk könyvtárpoliti­kai kérdéseivel: az olvasó, a könyvtáros és a könyvtár kö­zötti kapcsolat jellemzőivel, a könyvtárosi munka mű­helytitkaival. Reflektorfény­be állítja a különböző típusú és nagyságú könyvtárak fenn­tartási gondjait és ezek meg­oldásának lehetőségeit, s így — mint a bevezető is említi — „egy kissé tükre is egy megye sokszektorú közműve­lődésének. .. ” A tájékoztató cikkei a könyvtári tevékenység és az oktatómunka kiváló ismerői­nek, gyakorlati szakemberei­nek a tollából kerültek ki. Éppen ezért nem okozhatott gondot a színvonalas kiad­vány rovatainak összeállítá­sa, a cikikeli, tanulmányok közlése a szerkesztőknek, akiknek a munkáját a me­gyei könyvtár részéről Rét- kai István irányította. A Műhely rovatban két olyan írást közöl a híradó, amelyek közül bármelyik méltán kelthet nagy érdeklő­dést — sőt vitát — az érin­tett kérdésben. Dr. Sipos Istvánná írása az iskola és a könyvtár kapcsolatának elemzésén belül arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen hasznos kezdeményezés vált gyakorlattá a megyei könyv­tárban: az olvasótermi pol­cok előtt, a könyvek között tartják meg a középiskolai irodalmi. órák egy jelentős részét,.. Nagy József né ta­nulmánya már egy sakkal szakmaibb kérdés megoldá­sának gyakorlati oldalát mu­tatja be Állománygyarapítás és katalógusszerkesztés cím­mel. A könyvtárosaink jól hasznosítható bibliográfiát kapnak kézhez a kiadvány­ban: az általános és középis­kolai kötelező és ajánlott ol­vasmányok jegyzékét! A híradó további részében szó esik a gyermekkönyvtár­ban folyó irodalomkutatási nevelőprogramról, a könyv­tárhasználati játékról, majd a könyvtárosok kislexikona magyaráz néhány ma hasz­nálatos fogalmat. Mit olvas­son a könyvtáros? — teszi fel a kérdést a tájékoztató, amelynek a szerkesztői vála­szolnak is egy 15 művet fel­soroló bibliográfiával. 1 Külön említést érdemel a híradó Heves megyei téka című rovatának két tanul­mánya, amelynek szerzői — Rátkai István és Németi Gá­bor —, könyvtár- és hely- történeti témát dolgoztak fel. A dualizmus kori könyvtár­ügy Egerben, illetve Hatvan város nevének eredete cím­mel. A Heves megyei könyvtá­rosok tájékoztatójának gaz­dag témaválasztékú, színvo­nalas első kiadványa biztosí­ték arra, hogy a közművelő­désünk e területének dolgo­zói korszerű és rendszeres fórumot — ebben az esetben nyomtatott formában — te­remtenek munkájuk aktuális kérdéseinek megvitatására. (szilvás) CSAPDA DluJUS péntek Belépett egy kiskölyök nevetségesen pici farmer- nadrágban, fehér rövid uj­jú trikója elején egy há- romárbócos kalózhajó pom­pázott, kékkel volt ugyan kivarrva, de nem lehetett más csak kalózhajó. A kocs- matöltelékek tekintete el­surrant a srác feje fölött, szakadatlan folyt tovább az elszórt rikkantásokkal, sze­mérmetlen röhejekkel elegy zsongás. Pedig a fehér ú'i- kós kölyök vonzotta a sze­met, a füst megritkult kö­rülötte, szégyenlősen a mennyezet felé sompolygott, meg be a kocsma sötét zu­gaiba. a füst észrevette a gyereket. Körülnézett. Arcán a had­vezérek harciassága és a titkos küldetésben járók óvatoskodó ravaszsága. Va­lamit forralt. Az asztalok fehér kővel lerakott utat hagytak a . söntéspultig. Egyetlen fekete kő árválko­dott közöttük, közelebb a bejárathoz, az út tengelyé­től kicsit jobbra. Nagyon szerény, nem hivalkodó fe­kete kő. Ki törődött a léte­zésével? Ki vette addig észre? Nyilván senki. A gyerek azonban alapo­san megnézte, előre dőlt, olyan félguggolásfélébe ereszkedett (ennek nagy mesterei a gyerekek), a ke­zét a térdére támasztotta. Szemvillanásig tartott az egész, mert * Wüyöfc vett valakit a bejárat felől közeledni és villámgyorsan az egyik oszlop mögé ugrott A férfi láthatta a kalózhajó­val ékes gyereket, nemcsak a mozdulatot, ahogy az osz­lop mögé ugrott, de a ku­kucskáló fejet is. De úgy látszik, tudta a szabályokat. Mert kitartóan az ellenkező irányba nézett, erőlködött, hogy szemmeresztgetése tö­kéletesnek tűnjék, s amikor riadtságot mímelve újra meg újra végigpásztázta te­kintetével a kocsmát, az oszlop mögül diadalmas vi- gyorral kandikáló fejet le­vegőnek tekintetté. Alacsony, harminc körü­li, hízásra hajlamos, de még korántsem kövér, mo­solyra kész arcú férfi volt. — Hói ez az Al Capone? — tanács talankodott az aj­tóban, mintegy magának té­ve föl a kérdést, de ahhoz megfelelő hangerővel, hogy maga a diadalmas Al Capo­ne is tudomást szerezzen rejtőzködése tökéletességé­ről. A kérdés után kettőt lé­pett. Mind ez ideig csak kette­jük magánügye volt a kis­ded intermezzo, a kocsma rájuk sem hederített. De a második lépésnél minden merőben megváltozott. A kölyök ugyanis előugrott re j tekéből és lenyűgöző dia­dallal «LXiosujrtovta magái: — Benne nagyi Föl a zekkel! A férfi szerencsétlen arc­cal lendítette magasba a kezét s nem lehetett tudni, ábrázata bizonytalansága fogságba esésének, vagy an­nak az egyszerű -ténynek tudható-e be, hogy nem tud­ta, miben vah benne. Föl­tartott kézzel végignézett inasán, rendellenességek . után kutatott, először a bal, aztán a jobb lábán siklott végig a tekintete s akkor már fészket vert benne a gyanú. Jobb lába ugyanis a fekete kövön állt. — A csapda — kiáltotta Al Capone, miközben arcá­ra egy csapdával vadászó indián törzs összesített ra­vaszsága sűrűsödött. A férfi sziszegett, fájdal­masan mozgatta a jobb lá­bát. Fel is emelte volna, de a csapda szemmel látható­an nem engedte. A kocsma már figyelt. A kissé bizonytalan tekintetek gyújtópontjában állt a fel­emelt karú férfi és a har­cias Al Capone. A hátrébb ülőknek kissé fel kellett emelkedniük, hogy Al Capo- nét is láthassák. A férfi fájdalmas ábrázata láttán Al Capone arcára némi szánalom költözött. Leha­jolt, megtapogatta a csapdát és guggoltából felnézett a felemelt karú áldozatra. — Fáj? — kérdezte. — Nagyon — möndta az áldoz#». — Ktpftydm zúzta a bokámat. Elengedhetnél. — Fizetsz hadisarcot? — Egy málna hadisarcot kapsz. — Helyes — mondta Al Capone még mindig gug­golva — leengedheted a ke­zed. Szakszerű mozdulatokkal kiszabadította a csapdába szorult lábát. A férfi sánti- kálva odébb állt. A gyerek még mindig a csapdát fog­ta. — Vigyem? — kérdezte — vagy húzzam fel útra? — Nem, bánom — mondta a férfi — legalább más is megtudja, mi a magyarok istene. Nem volt idejük leülni, mert egy malaclopós úr je­lent meg a bejáratnál. — Figyeld — suttogott Al Capone. A férfi figyelt es figyelt az egész kocsma. A malac­lopós észrevette a ráirányu­ló figyelmet, zavarodottan megállt, végjgsimítoll poros- tás egérarcán. Netán azt hi­hette volna, régies malac- lopója váltotta ki ezt a köz ­figyelmet, ha nerh törzsven­dégként érkezik, aki nap- •jában többször is megfor­dul itt a legkisebb feltűnés nélkül. (Folyt,aljuk-) «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom