Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

» Egyetlen, drága VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI XXIV. évfolyam, 104. szám ÄRA: I.— FORINT A nyaföld — mondja csodálatos tömörséggel nyel­vünk. A szóban a bizakodás, a hála, a biztonság sóvárgasa és reménye, hogy lesz kenyér, lesz élet, lesz folytatásuk tavaszoknak, nyaraknak. Földanya -—, az em­beriség egyetemes kultúrájában, a legszebb szimbólu­mokban, megszemélyesítésekben jelenik meg az anya, az anyaság fogalma. A művészi alkotások egész sora áb­rázolja; szobrokban, képeken jelenik meg a gyermeknek örülő, diadalmas, boldogságos Madonna és a megtört, fáj­dalmas Pieta. A lét legnagyobb, legfontosabb, máig legtitkosabb je­lenségével néz szembe az életadó anya alakjában az em­ber, az embériség. Hajdan misztikus kultuszok övezték, istennővé emelve a gyermeket szülő anyát. Vallások szer­tartásaiban vezekelte le az ember az élet ellen elkövetett bűnöket, a gyilkos háborúk okozta lelkiismeret-furdalást, iszonyatot. Korunk, amely talán a föld emberségesebb és végre boldog korszakának nyitánya, másként áldoz a régi oltár előtt. Egyre több jele van annak — mi, Magyarországon különösen büszkék lehetünk rá —, hogy kultusz nélkül, de annál valóságosabban megkapják végre az anyák azt az elismerést, azokat a jogokat, amelyek méltán meg­illetik őket. Erről tanúskodik az is, hogy május első vasárnapja, az anyák napja nálunk ma már nem csupán családi ün­nep. Életünk jó változásainak árama egyre több ember, egyre inkább az egész közösség ügyévé teszi. A naptár nem jelzi ugyan — miért is nem? —, ám országszerte sokasodnak az üzemek; intézmények, amelyek ezen a .na­pon ajándékkal, jutalommal, segéllyel fejezik ki a társa­dalmi megbecsülést, elismerést a gyermekes, dolgozó anyák, iránt. Az óvodák, iskolák jó előre figyelmeztetik, felkészítik a gyerekeket; köszöntsék ezen a napon édes­anyjukat. Számtalan jel, intézkedés bizonyítja: az anyák ügye közügy, sorsuk, gondjaik a közösségre is tartozik. Még mindig nagyon sok, ami súlyos teherként kizá­rólagosan rájuk hárul, olykor elvégezhetetlennek látszó kötelességhalmazzal állnak szemben, napról napra ál­landó társuk a. fáradtság. Ennek ellenére — anyának lenni a mi társadalmunkban egyre biztonságosabb, egyre in­kább: státus. így van ez rendjén, így természetes, És van is még, lesz is nagyon sok további tennivalója a társadalomnak. De azért egy pillanatra se feledjük el, hogy bármit nyújt­son a közösség, ezt az ünnepet, az anyák napjat elsődle­gesen mégis a gyerekeknek kell megtartaniuk. A kicsi és a felnőtt gyerekeknek. Hiszen az anyák anyák maradnak akkor is, ha felnőnek a gyerekek. Az anyaságot az egész életre vállalták, el sem feledkezhetnek róla. Kapjanak bármilyen Segítséget, elismerést, jogot, gyermekeik szere- tetére nélkülözhetetlenül szükségük van. Ezen a májusi vasárnapon az' anyák a gyermeküktől várják a kedves szót, egy szál virágot. És leginkább talán azok, akik ma­gányosan élnek, akik már útra bocsátották övéiket, akik­hez esténként nem tér haza senki. A költő a halálra készülve, szorongva, kétségbeesve halott anyjához szólt: „Édesanyám, egyetlen, drá­ga ...” Vigyázzunk, lágyén időnk, hogy addig mondjuk a senki másnak nem mondható szavakat, amíg van ki­nek. Ha máskor nem. legalább ilyenkor, az első májusi vasárnapon. Anyák napján. Csontos Magda fVSAAAA/V\AAAAAAAAAAA/V\AAAAAAAAAAA/NAAAAA/V\AAA/VVVVVVVVVVV\AAAAAA#' Élüzem az egri téglagyár Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Válla­lat Il-es számú egri gyárának dolgozói szombaton délután, a Mecset étteremben ünne­pelték tavalyi munkasikérei- ket. Ez alkalomból Bakonyi Tibor, a vállalat igazgatója köszöntötte a részvevőket, s emlékezett az eredményekre. Hangsúlyozta, hogy, a külön­ben kisebb üzemekhez tarto­zó gyár az elmúlt évi ver­senyben első helyezést ért el kategóriájában, s teljesítmé­nyével az egész vállalat ki­lenc gyára között- is a leg­jobbnak bizonyult. Jelentősen túlteljesítette termelési fela­datait, a tervezettnél jobb minőséget ért el, bérszín vona­Család a cukorgyárból Egy arany koszorús hatvani szocialista brigáddal ismer­tet meg munkatársunk írá­sa, lapunk S, oldalán. Útban a világ' színvonal felé Az iparszerű termelés tér­hódítását mutatja be a po­roszlói November 7. Tsz- ben szerzett tapasztalatok alapján munkatársunk, a 3. oldalon.. A galyatetői iskola sorsa Viták, összecsapások, nézet- eltérések a galyatetői isko­la miatt: erről olvashatnak a 4. oldalon. Ősszel már termel az egri új kenyérgyár Munkatársunk arra keresett választ, hogy mikor oldó­dik meg végérvényesen az egri kenyérellátás gordiuszi csomója. Az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat vezetőinek és szakemberei­nek a véleményét olvashat­ják a lap 5. oldalán közölt írásában. Heves megyei termékek a BN\?-n A Budapesti Nemzetközi Vá­sáron szereplő Heves me­gyei üzemek, vállalatok egy részének készülődéséről, be­mutatásra■ kerülő termékei­ről írunk a lap 5. oldalán. Akar néhány évvel tovább élni ? Ennek útját-módját nyo­mozta hatvani munkatár­sunk, akinek írását a lap 6. oldalán olvashatják. Kiskörei pillanatok Május 16-án, ünnepélye­sen átadják rendeltetésének a második tiszai vízlépcsőt. Betonszerelők, korrózióvé­dők és segédmunkások egész hada végzi az utolsó simí­tásokat a monumentális be­ruházáson. Fotóriporterünk az át­adás előtti napokon örökí­tette meg lencséjével az épí­tésének befejezéséhez köze­ledő vízlépcsőt. Fenti képünk a betonpil­lérek közé szorított Tiszát mutatja. Hazánk második legnagyobb folyóját Kisköre határában új mederbe terel­ték. Május közepén áthalad az első hajó a zsilipen (közé­pen). A „kapukat” a meg­figyelőtoronyból, elektromos szerkezettel nyitják és zár­ják. Most, néhány nappal a megnyitás előtt, többször is ellenőrzik a működését. Lenti képünk a magasból mutatja az építkezést. A munka ünnepeltjei lát és nyereségrészesedését az átlag fölé emelte. , Ezután az igazgató átadta Géczi Györgynek az „Él­üzem” címet jelentő okleve­let, Szabó Zoltánnak és Leisz- ner Bertalannak pedig a „ki­váló dolgozó” kitüntetést. Többen pénzjutalomban ré­szesültek. Miniszteri dicsérő oklevél a MEZŐGÉP-nek Szombaton délután az egri, központi gyáregységben ren­dezték meg ünnepségüket az egri MEZŐGÉP Vállalat dol­gozói abból az alkalomból, hogy tavalyi eredményük alapján elnyerték a MÉM miniszteri dicsérő oklevelét. Kirchner János, vállalati párttitkár a vendégek sorai­ban üdvözölte dr. Sipos Ist­vánt, a megyei pártbizottság titkárát, Fekete Győr Endrét, a Heves megyei Tanács elnö­két, Devcsics Miklóst, a Nóg- rád megyei pártbizottság tit­kárát, Trezsenyik Sándort, az egri városi pártbizottság tit­kárát, Szabó Istvánt, az SZMT titkárát, Pusztai Lász- lóné országgyűlési képviselőt és a MÉM, a vállalattal együttműködő intézmények, üzemek képviselőit. Kaszab Pál, a MEZŐGÉP Tröszt gazdasági igazgatója tolmácsolta a mezőgazdaság és élelmezésügyi miniszter, a MEZŐGÉP Tröszt vezérigaz­gatójának jókívánságait, majd elemezte az egri — He­ves és Nógrád megyében mű­ködő — vállalat 1972. évi eredményeit. A hét gyáregy­ségben közel fél milliárd fo­rint volt az árbevétel, 113 szá­zalékra teljesítették ipari ter­melési tervüket, ugyanakkor a létszám emelkedése nem ha­ladta meg a két százalékot. A vállalat úttörőmunkát vé­gez a különböző szőlőműve­lő gépek hazai gyártásában. Török István, vállalati igaz­gató válaszolt a méltató sza­vakra, majd sor került a mi­niszteri dicsérő oklevél át­adására. Az ünnepségen átadták a gyáregységek jutalmait, s. több dolgozónak szóló elis­merést. i TANÁCS NAPILAPJA 1973. május 6., vasárnap (Foto: Perl Trfátrton és MTI-foto: — Kovács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom