Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

Kedd est> külpolitikai kommentárunk Egy bojkott aikonya \ ANNAK LÉPÉSEK, amelyek ugyan formailag kizárólag a közvetlenül érdekelt két országra vonat­koznak. tartalmilag azonban távolról sem. Érzelmi és politikai alapállástól függően lehet így vagy úgy kom­mentálni dr. Hector Campora új argentin elnöknek azt a bejelentését, hogy országa felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a Kubai Köztársasággal, és azt termé­szetesen a nyugati fővárosokban meg is teszik. Azt azonban semmiképpen nem lehet vitatni, hogy az ar­gentin elismerés nemcsak Havanna és Buenos Aires számára jelentős esemény, hanem egész Latin-Ame- rika történetében számon tartják majd. Közismert és gyakran ismételt igazság, hogy ezen a feszültségektől terhes szubkontinensen a kis Kuba törte át először a jenki, spanyol szóval a gringo im­perializmus monopolhelyzelének láncát. Ezt tulaj­donképpen még Washingtonban sem ismerték fel azonnal. Amikor annak idején Fulgencio Batista, a véreskezü diktátor, nyolcszázmillió dollár értékű ösz- szerabolt kincsével, Constellation-típusú amerikai re­pülőgépén felemelkedett a havannai repülőtérről, hogy megkezdje luxus-száműzetését a Portugáliához tartozó Madeira szigetén, ezt a State Departmentben egyáltalán nem bánták. ÜGY VÉLTÉK, havannai emberük amúgyis lejá­ratta magát és a személyi változás érintetlenül hagyja az alapvető viszonylatokat. Amikor bebizonyosodott, hogy Kubában ezúttal nem személyi, hanem rendszer- változásról van szó, felvonultatták egész hatalmas fegyvertárukat a floridai partok közelében levő kis köztársaság megfojtására. Csakhogy ekkor már olya­nok voltak az általános nemzetközi erőviszonyok, hogy ez lehetetlennek bizonyult. De a bojkott, amelyet az amerikai államok szer­vezetén keresztül Washington szövetségeseire erőlte­tett, a közelmúltig megmaradt. Most azonban már nagy rések tátonganak rajta. A Biztonsági Tanács pa­namai ülésén már nyilvánvalóvá lett, hogy a chilei, perui és más latin-amerikai változások után a Kuba- ellenes blokád napjai is meg vannak számlálva. CAMPORA BEJELENTÉSÉVEL a szubkontinens második legnagyobb országa ismerte el a nép Kubá­ját, amelyet most már nyolc latin-amerikai állam ösz- szesen 93 millió lakosa vall egyenjogú partnerének. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a szám ezután még gyorsabban növekszik. A Fehér Ház tiltakozik Közvetlen hajójárat létesült Leningrad és New York között. Képünkön: a hétszáz személyes ..Mihail Lermontov” szovjet óceánjáró, amely úton az amerikai metropolis felé nyugatnémet, angol és francia kikötőket is érint. (Népújság-telefoío — AP—MTI—KS) Olasz kormányválság Uj politikai helyzet alakult ki Ronald Ziegler, Nixon el­nök sajtótitkára „a jogható­sággal való megbotránkoz­tató és felelőtlen visszaélés­nek” minősítette azokat — a Watergate-ügyben vizs­gálatot folytató ügyészeknek tulajdonított —, kijelentése­ket, amelyek szerint a vád­hatóságok „indokoltnak” ta­lálják, hogy Nixon elnök a szövetségi nagyesküdtszék előtt kérdésekre válaszoljon. A Washington Post keddi számában egyszerre közölte az erre vonatkozó értesülése­it és a Fehér Ház szóvivőjé­nek tiltakozó nyilatkozatát. Magyar Péter, az MTI ró­mai tudósítója jelenti: Az olaáz képviselöház hét­fő esti ülésén felbomlott a kormányt támogató parla­menti többség — ezzel for­málisan is kezdetét vette az Az Olasz Republikánus Párt, amelynek képviselői ugyan nem vettek részt a kor­mányban, de szavazataik, külső támogatásuk nélkülöz­hetetlen volt számára, beje­lentette, hogy nem támogat­ja tovább. Az Andreotti vezette jobb­közép kormány ezzel elhá- ríthatatlanná vált bukása látszólag „baleset” következ­ménye. Az Olasz Republiká­nus Párt és a kormány kö­zött ugyanis egy másodren­dű kérdésben támadt ellen­tét. A postaügyi miniszter a közelmúltban rendelettel til­totta be az egyre szaporodó vezetékes televíziók működé­sét. (A politikai vezetés ugyanis félti a televízió mo­nopóliumát és rövid úton elejét akarta venni egy je­lenségnek. amely azt fenye­getni kezdte.) Az Olasz Re- publikános Párt nem értett egyet azzal, hogy a kormány a parlament megkerülésével döntött a dologban és inter­pellációt intézett a minisz­terelnökhöz. követelve a postaügyi miniszter lemon­dását. Andreotti az interpel­lációra adott válaszában megvédte a minisztert, mire a republikánus párt meg­vonta a bizalmat a kor­mánytól. Mivel az Interpellációk után nincs szavazás, ez még nem jelentette a kormány bukását. Az ellenzék azon­ban rögtön bizalmatlansági indítványt terjesztett elő. A szavazásra közös megegye­zésre a legközelebbi ülésén kerül sor. A vezetékes televízió ügye természetesen csak ürügy volt, az utolsg apró kérdés, amely felbomlasztotta a kor­mánytöbbséget. Az már ko­rábban is jóval nagyobb horderejű politikai kérdések­ben is rendre alul maradt a vitában. A jobbközép irány­vonal, amely egy esztendő­vel ezelőtt sok vita és ne­hézség után — rendkívül csekély és ingatag parlamen­ti bázisra támaszkodva — indult útnak, nem tudott megbirkózni a problémák­kal. Alessandro Natta, a kom­munista parlamenti csoport elnöke a hétfő esti ülés után rámutatott: „A hosszú par­lamenti harc, amelyet a jobbközép irányvonal felszá­molása érdekében folytat­tunk, sikerrel járt. A képvi­selőház megállapíthatta, hogy új politikai helyzet alakult ki. A kormány ezek után nem tehet mást, mint levonja a következtetést és lemond.” DIFK-jegyzék a NEFB-hez Bup Thanh Khuet ezre­des, a két dél-vietnami fel képviselőiből álló kétoldalú katonai vegyesbizottság DIFK-tagozalanak helyettes vezetője a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ság elnökéhez intézett jegy­zékében sürgette, hogy a nemzetközi testület fejezze be a Loc Tan térsége ellen intézett amerikai bombatá­madás kivizsgálását. A jegyzés emlékeztet ar­ra. hogy a vizsgálatot má­jus 23-án kezdték meg, s a NEFB elnöke jelezte, hogy másnap folytatják. A saigoni fél azonban má­jus 24-én nem bocsátott a DIFK összekötő tisztjeinek rendelkezésére szállítóeszkö­zöket, amelyekre szükségük , lett volna, hogy eljussanak Loe Ninh-be és ott csatla­kozhassanak a NEFB vizs­gáló csoportjának tagjaihoz. Ugyanakkor saját összekötő tisztjeit is visszatartotta. „Ez az eljárás, nem ken­dőzheti el azt a tényt, ame­lyet a vizsgáló csoport tag­jai által már korábban ösz- szegyűjtött bizonyítékok is alátámasztanak, nevezetesen, hogy az Egyesült Államok valóban megszegte a viet­nami békemegállapodás 2., 3. és 4. cikkelyét.” A DIFK-küldöttség he­lyettes vezetője végül fel­kérte a NEFB-et: tegye meg a szükséges lépéseket a tűz­szünetet sértő cselekmény kivizsgálásának befejezésére. SKYLAB Napernyő horgászbotokból HOUOTON: A NASA vezetői négy hor­gászhatnak és egy ügyes barkácsolónak köszönhetik a Skylab, és ezzel a két és fél milliárdos űrprogram megmentését. Az eset hőse Jack Albert Kinzler. a houstoni űrköz­pont egyik szerelője. aki szabad idejében szenvedé­lyesen barkácsol. Kinzler, aki a. lakásához tartozó ga­rázsban valóságos műhelyt rendezett be magának, meg­szokta, hogy a nehéz hely­zetekből gyors elhatározás­sal vágja ki magát. Most a megsérült védőpajzs kijaví­tásához olyan 7x8 méteres hatalmas „napernyőt” kellett fabrikálni, amelynek tartó­része befér a Skylab „tör­zsén” levő 20 centiméter át­mérőjű nyílásba és kívül­ről beszerelhető. Mikor Kinzler értesült a feladatról, beült, a kocsijába és a városban négy egymás­ba csúsztatható részekből ál­ló horgászbotot vásárolt. Ezekből eszkábálták össze a houstoni űrközpontban azt a hét méter hosszú, alig tíz kg súlyú szerkezetet, amely­nek végén elhelyezték a „nagyernyőt”. A munkával alig néhány órával a Skylab legénységének stratja előtt’ készültek el és 150 ember­nek kellett éjjel-nappal fe­szített ütemben dolgoznia ahhoz, hogy a remek ötlet nyomán ezzel az egyszerű „napernyővel” megmenthes­sék a Skylab-programot. A Skylab űrhajósait ked­den délben ébresztette a föl­di ellenőrző központ. Ezután a rádióösszeköttetés megsza­kadt. Az összeköttetés hely­reállítása után került sor ar­ra a „magánbeszélgetésre”, amelyet a program parancs­noka, Sharles Conrad még korábban kért a földi központtól. Conrad a kérést bejelentve hangsúlyozta, hogy „nincs különösebb probléma”, részletekbe azon­ban nem bocsátkozott. A délután folyamán orvo­si kísérleteket végeznek és kipróbálják a napteleszkó­pot is. (Képünk az űrhajó kabinjában készült.) A HARMINC ÉVVEL ez­előtt kiadott magyarországi térképeken nem lehet meg­találni azt a Szabolcs-Szat- már megyei községet, mely ma Európa egyik legna­gyobb szárazföldi kikötője. Záhonyról van szó. A Tisza hegyes könyöké­ben található Záhonynak a felszabaduláskor alig volt ezer lakosa és a villanyt is hírből ismerték. Záhonyról Móricz Zsigmond és még néhány haladó író egy-két írásában lehetett csak ol­vasni ... » 1945 Záhony életében is óriási változást jelentett. Akkor naponta már mint­egy 30—40 kocsiból álló szál­lítmány kirakására volt le­hetőség egvs.^erűen azért, mert a magyar—szovjet gaz­dasági kapcsolatoknak ott volt a kapuja. Egeressi Zoltán pályames­ter „Záhony krónikása” név­vel dicsekedhet, hiszen ő az, aki összegyűjtötte az elmúlt 25 esztendő fejlődését. A krónikából kiderül, hogy a felszabadulás után új híd épült a Tiszán, ezén át ér­kezett 1945-ben a Szovjet­unióból Záhony helyreállí­tott négyvágányu állomására az első segítség, az árukkal, élelmiszerrel dugig megra­kott szerelvény. Néhány hét múlva már 30—40 . széles nyomközű kocsit raktak át Záhony: Európa egyik legnagyobb szárazföldi kikötője M)73. május 30, szerda a záhonyi állomáson. Az áruforgalom növekedése év­ről évre újabb rakodóvágá­nyok építését tette szüksé­gessé, és 1948-ban hozzá kellett fogni Záhony terv­szerű fejlesztéséhez. MINT A MÁV vezérigaz­gatóságán elmondották, az első lépés a két határállo­más — Csap és Záhony — közötti jó összeköttetés meg­teremtése volt. 1957-ig Tu- zsér és Komoró állomását is bekapcsoltak a záhonyi határforgalmi körzetbe. Meg­indult a fejlődés Záhony­ban, új személypályaudvart, normál- és széles nyomközű rendező pályaudvart, koksz- és széncsúszdákat, darus át­rakóvágányokat, vasérctáro­lót, darabátrakót építettek. Egyszerűen erre nélkülözhe­tetlen szükség volt, mert a magyar ipar nyersanyagának jelentős többségét a barát' Szovjetunióból kapta és kap­ja. Ha Záhonyban leállna a forgalom 3—4 napig, akkor számos magyar gyárban, üzemben automatikusan megszűnne a munka, hiszen a termelést elősegítő nyers­anyag jelentős része itt ér­kezik be ... 1958-tól 1963-ig tartott Fé­ny esti tke állomás rendező pályaudvarának az építése, amely szintén ehhez a vas­úti szárazföldi kikötőhöz tar­tozik. A legnagyobb létesít­mény, amit abban az időben létrehoztak: a tuzséri hatal­mas ERDÉRT-telep volt. Az újabb fejlődés időpontja 1963—66, amikoris Eperjeske és a Szovjetunióbeli Batye- vó között megépült a máso­dik vasúti összeköttetés, szé­les nyomtávú rendező pálya­udvarral együtt. A most folyamatban levő harmadik szakasz, amely 1974-re ké­szül el véglegesen, Eperjes- kén, modern átrakó pálya­udvarral, gépesített átrakás fejlesztésére stb. készül. MIT JELENT NEKÜNK ez a szárazföldi pályaudvar, amely most ünnepelte ne­gyedszázados jubileumát? A mai napig elvégzett építke­zések, beruházások összege meghaladja a négy milliárd 500 millió forintot. Tavaly 11.4 millió tonna árut rak­tak *át és szállítottak el a hazai felhasználó helyekre vagy tranzitként Jugoszlá­viába és számos nyugati or­szágba. 1975-re 14,8 tonnára, 1980-ban pedig már 18 mil­lió tonnára növekszik az át­rakásra váró áruk mennyi­sége. Záhony óriásit fejlődött 1948 óta. Akkor 300 vas­utas dolgozott a szárazföldi kikötőben, számuk ma eléri a hatezret. Az ország talán legkorszerűbb vasutasvárosa itt alakult ki, és lakótelepe a korszerű követelmények­nek mindenben megfelel. A petróleum világításról a legifjabb záhonyiak már csak este a mesében halla­nak ... Fejlődött Záhony üzlethálózata, egészségügyi intézménye és azt lehet mondani, hogy egy új, kor­szerű szocialista centrum alakult ki Szabolcs-Szatmár megyének abban a csücské­ben, ahol három évtizeddel ezelőtt a nincstelenség, a szegénység, a munkanélkü­liség volt a jellemző. Hiszen Szabolcsban abban az idő­ben 10 ezer lakosra mind­össze 33 ipari foglalkozta­tott jutott, s egyetlen üzem munkáslétszáma sem halad­ta meg a 200 főt. MEG KELL EMLÉKEZNI az ünnep során a Szőgyéni családról. Szőgyéni Berta­lan szolgálattevő élete ve­szélyeztetésével mentette meg 1944-ben a kis vasúti épületet, melyet akkor a németek aláaknáztak, hogy felrobbantsák Az állomás- épületet megmentő forgal­mista már nem volt jelen az ünneplők között, emléke azonban kísérte, mert há- ,vom fia: Sándor, Bertalan és Géza ott volt, mindhárom mint vasutas ... t\ J. nem az égből hozza a tűzet, de olaj-és gáz­égőinek üzembiztonságát szavatolja a Prométheus­szal kötött rendszeres karbantartási szerződés l Ti IZELÉS1LCHMKAI VÁLLALAT SZERVIZ LÚOSZTÁL V Budapest X., (iyomrni >.m J40. Telefon: 272-OI8: 274-092. CZEMHIZIOIKSÁG - KARRASTARTÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom