Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

Tagfelvétel a pártba r II párttagság körében, de • párton kívül is élénk visszhangot keltett a Köz­ponti Bizottság novemberi határozatának a tagfelvétel­re vonatkozó döntése. Gyak­ran felvetődik a kérdés: mi­ért ilyen konkrétan — évi 3 százalékban — szabta meg «zúttal a Központi Bizottság • tagfelvétel mértékét? Amit elértünk — és amit nem A X. kongresszus megál­lapította, hogy a párt tag­létszáma és összetétele meg­felelően alakult. Ügy érté­kelte, hogy a taglétszám évi 3,3 százalékos emelkedése összhangban van a kommu­nista eszme vonzóerejének, a párt politikai befolyásá­nak növekedésével. Felada­tul tűzte ki, hogy a párt továbbra is a munkában élenjáró fizikai és szellemi dolgozók köréből nyerjen új harcosokat. Hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a párt munkásjellegének erő­sítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók leg­jobbjainak kommunistává nevelésére és a pártba való felvételére. Célul tűzte a nők és fiatal nemzedék so­raiban folyó pártépítő mun­ka erősítését is. Hol tartunk e határoza­tok végrehajtásában? Kezd­jük azzal az örvendetes ténnyel, hogy jelentős mér­tékben emelkedett pártunk­ban a nők aránya. Számuk a kongresszus óta huszonöt- ezerrel növekedett, s jelen­leg párttagságunk 25,7 szá­zalékát teszik ki. A 18—21 éves fiatalok aránya a párttagságon belül megközelítően 1 -százalék, amit jó kezdeti eredmény­nek kell tekinteni. Fiatalo­dott egész párttagságunk, lé­nyegesen növekedett a 40 éven aluli korosztályokhoz tartozók száma, ami a párttagság átlagos életkorát 44 évről 43 évre csökken­tette. A nők és fiatalok fel­vétele tekintetében tehát eredményesen folyik a kong­resszusi határozat végrehaj- tása. A felvétel üteme viszont eltér a kongresszus útmu­tatásaitól, s lényegesen gyor­sabb a korábbinál. Ugyan­akkor nem sikerült elérni, hogy a párton belül erőtel­jesebben növekedjék a fizi­kai munkások száma és ez­zel javuljon a párttagságon beiüii arányuk, erősebben jusson kifejezésre a párttag­ság összetételében a' párt munkásjellege. A gyors növekedés hátrányai A kongressszus óta elteli időszakban több mint száz­ezer új párttagot vettünk fel. Párttagságunk száma je­lenleg erősen megközelíti a háromnegyed milliót. A tag­ság tiszta növekedése két esztendő alatt csaknem ak­kora volt, mint a IX. es a X. kongresszus közötti négy esztendőben. Pártunk tekin­télye és politikai befolyása a X. kongresszus után kétség­kívül tovább erősödött a párton kívüli dolgozók köré­ben, ami indokolttá is teszi a felvételi ütem szolid nö- v ekedését. A tagfelvételi korhatár leszállítása szintén indokolja ezt. A végbement gyors emelkedést azonban már nem tekinthetjük egész­ségesnek. Milyen veszélyekkel jár a gyorsabb növekedés? A té­nyek igazolják — így a ki­zárások, kilépések, törlések indokai —. hogy a felvéte­lek számának gyors növeke­désével bekerülhetnek a pártba olyan emberek is. akik még nem értek meg arra, hogy a párt tagjai le­hessenek. Ezek az emberek nem képesek teljesíteni azo­kat a követelményeket, ame­lyet a párt tagjai elé állít. Pártszervezeteink jó része nem fordít kellő gondot ar­ra, hogy a pártba jelentke­zőket a kommunistává ne­velés egy bizonyos útja után vegyék fel a pártba, akkor, amikor már bizonyították a párttagságra való alkalmas­ságukat. és. aaozfiaimi munka vég­zése, a közéleti érdeklődés, a politikai, világnézeti alap­kérdésekben való tájékozott­ság, a példamutató munka, a vonzó emberi magatartás, kiegyensúlyozott, rendezett magánélet, a képesség a környezet helyes irányba történő formálása, a tekin­tély a munkatársak körében — ezek mind szükségesek a pártba való felvételhez. Meg­fogalmazhatjuk ezt úgy is: szükséges, hogy az illető felvételével növekedjék a párt tekintélye. A párt po­litikájának megvalósítására ugyanis a párttagok csak ak­kor képesek mozgósítani, kö­vetésre késztetni a párton- kívülieket, ha ők maguk élenjárnak a mindennapi munkában, és magatartá­sukkal is megbecsülést vív­nak ki , dolgozó társaik kö­zött. A párttagfelvételek sza­bályozásának elsődleges cél­ja éppen az, hogy az alap­szervezetek a mennyiség he­lyett nagyobb figyelmet for­dítsanak a minőség javítá­sára, d pártba kerülők elő­zetes kommunista nevelésé­re. Ezért kell tehát emelni a követelményeket a belépők­kel szemben, mint ahogy szükséges a pártban már bent levők aktivitásának nö­velése, fegyelmének javítása is. E két törekvés szorosan kapcsolódik, az egyik a má­sik nélkül nem valósítható meg. A munkásjelleg erősítése Az új tagok felvételével erősíteni kell a párt mun­kásjellegét. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha az újon­nan felvettek többsége a fi­zikai dolgozók soraiból ke­rül ki. Pártszervezeteink — az abszolút számokat te­kintve — az elmúlt évben jelentős számú fizikai mun­kással erősítették pártunk sorait, arányuk alakulásával mégsem lehetünk megelé­gedve. A fizikai dolgozók arányá­nak alakulásában döntő sze­repet játszik a nagyfokú társadalmi mobilitás, amely­ben ma már nem a pa­rasztság soraiból a mun­kásság soraiba való átréte- geződés a jellemző, hanem a fizikai dolgozóból szellemi dolgozóvá válás. A X. kong­resszus óta annyi kommu­nista munkás vált szellemi dolgozóvá, mint az újonnan felvett fizikai dolgozók negyven százaléka. Ez társa­dalmi rendünk lényegéből fakadó pozitív folyamat, amit helyeselni és támogat­ni kell. A párttagság jelen­tős része tanul, képezi ma­gát, és ezáltal sokan maga­sabb beosztásba kerülnek. Másrészt a legjobb szak­munkások tömegei kerülnek folyamatosan műszaki kö­zépirányítói munkakörbe, s természetes, hogy közöttük is sok a kommunista. Ezál­tal viszont a fizikai dolgo­zók aránya a pártban ter­mészetszerűen csökkén. A párt élő organizmus, amely állandóan a mozgás, fejlődés állapotában van. Soraiba nemcsak bekerül­nek emberek, hanem szük­ségszerűen ki is válnak, ami természetes folyamat. Mindezeknek a tendenci­áknak a hatását csupán az­zal ellensúlyozhatjuk, ha az új párttagok között döntő többséget biztosítunk a fi­zikai dolgozóknak. Termé­szetesen továbbra is lehető­vé akarjuk tenni elsősorban az értelmiségiek, de más irányító munkakört betöl­tők és szellemi foglalkozá­súak részére is, hogy a párt soraiba kerüljenek. Persze csak akkor, ha munkájuk­kal, a társadalom érdekében végzett önzetlen tevékeny­ségükkel, a párt politikája melletti nyílt kiállásukkal, politikai és ideológiai fel- készültségükkel és emberi magatartásukkal azt kiér­demlik. Vagyis, ha felvéte­lük erősítik azt, ami to­vábbra is a legfontpsabb: pártunk élcsapatjellegét. Barát Károly, az MSZMP KB alosztályvezetője Társak között jobb Az emberi cselekvés, el­határozás rugóját meglelni: mindig érdekes és izgalmas vállalkozás. De még egy olyan prózainak tűnő eset­ben is, hogy valaki eldönti, ide megyek dolgozni és nem máshová. De megtoldhatjuk még egy kérdéssel: miért éppen ide? Ugyan mi irá­nyítja az embereket ilyen­kor? Ezekre a kérdésekre ke­restünk feleletet a Heves megyei Ruhaipari Vállalat­nál, Gyöngyösön. ■ a a a Nagyon gyorsan kiderült Szőke Imréné esetében, hogy őt az ismerősök irányítot­ták ebbe az üzembe. Gyön- gyösorosziból jött, ahol szép házuk van, és ő korábban csak ennek a falai között tett-vett, viselte a család gondját. A férjéét, aki a bá­nyában dolgozott, most pe­dig a KAEV-nál Gyöngyö­sön és a két gyerekét. — Már nagyobbak a gye­rekek, tudok tőlük dolgozni — válaszolta a kérdésünkre, — De (nert nagyobbak, több pénz is kell rájuk. Amíg a férjem a bányában dolgo­zott, jutott szerényen min­denre. Most már nekem is be kell segítenem. Szokatlanabb választ kap­tunk Bolya Józsefnétól: — Beadtam az ipart. Visz- neken dolgoztam, de Gyön­gyösre akartunk jönni lak­ni. Elég volt az otthoni munkából. Igaz, akkor még kiszaladhattam napközben az udvarra, de most a sza­lag mellől nem lehet feláll­ni. Most mégis könnyebb. Amíg otthon dolgoztam, so­kat kellett éjszakáznom. De a megrendelők sem mind angyalok. Egészen prózai okot kö­zölt velünk Kovács Ildikó: — Fájt a szemem az Izzó­ban, ahol forrasztó voltam a tranzisztorgyártásban. Ott­hon senki sem adott taná­csot, de a barátnőm egyik ismerőse ezt a vállalatot ajánlotta. Mindig szerettem Parlagon maradt földek Erdei Ferenc, a nemrég el­hunyt akadémikus és neves politikus „Város és vidéke” című könyvében a követke­zőket írja: „...Korunk min­dent összesűrítő jelensége a városok növekedése és a vá­rosiasodás kiterjedése, egy­szóval az urbanizáció. Ez az, aminek a mindenütt szem­mel látható áradata folyvást nyomon követhető, s ami önnön előidéző okait is ki­fejezésre juttatja; a techni­ka fejlődését, , a munkameg­osztás kiterjedését és az em­berek közötti társadalmi vi­szonyok tágulását...” Való igaz ez. A felgyor­sult időben a népgazdaság fejlődésével járó szükségsze­rű területfe]használással vi­szont évről évre csökken a mezőgazdaságilag hasznosít­ható terület. A föld pedig pótolhatatlan termelőeszköz, amely tetszés szerint nem növelhető. Ezért az emberi munka arra' irányul, hogy a talaj természetes termékeny­ségét mindjobban kihasznál­ja és ezt különböző módsze­rekkel növelje is. Ezeket messzemenően szem előtt tartva, napjainkban fo­kozott követelményként je­lentkezik, hogy o földeket használóik — az állami gaz­daságok, termelőszövetkeze­tek, avagy kiskert-tulajd.ono- sok — a jó gazda gondossá­gával kezeljék, és minden hasznosítható terület műve­léséről gondoskodjanak. Heves megye földrajzi fek­vése és közgazdasági adott­ságai alapján tájegységei kü­lönböznek egymástól. Külö­nösen a dombokkal és ala­csony hegyekkel „megtűz­delt” vidékeken a nehéz te­repviszonyok miatt még ma is sok a parlagföld. Főként az egri járásban , és a gyön­gyösi járás északi részén, a földek aranykorona-értéke az átlagosnál is alacsonyabb. Ezenkívül a sok meredek lejtő miatt lehetetlenné vált a gépesített növénytermesz­tés. Az ilyen földeken pedig kézi munkával ma már lehe­tetlen hatékonyan termelni, mert a tapasztalatok szerint még gépi műveléssel is alig haladja meg a búza hozama a hektáronkénti tíz mázsát. A parlagföldek egy másik része viszont a nagy ipari létesítmények — mint a vi- sontai Gagarin Hőerőmű, a Lőrinci Hőerőmű szomszéd­ságában vannak, — ahol ezek kormozó hatása, vagy Andor- naktálya földjein például az olajfoltok, több helyen pedig az utak rendezetlensé-’ ge. mind az eredményes földművelés akadályai. Prob­lémát okoz az is, hogy a me­zőgazdasági üzemeknek az utóbbi években átadott álla­mi tartalékföldeket, kispar- cellás jellegüknél fogva, sok helyen nem hasznosították. Az egyéni tulajdonban levő földek művelése viszont a tulajdonosok elöregedése, va­lamint a gépek hiányában megoldatlan maradt. Erre utal az is, hogy megyénkben a parlagföldek csaknem felét művelés nélkül „otthagy­ták ...” A városok közelében az utóbbi két évben, különösen Eger és Gyöngyös környékén — a Heves megyei Földhiva­tal szervezésével — a ko­rábban parlagon maradt kül­területi földeken kertszövet- ' kezetek alakultak. Eger ha­tárában Almárban, az An- dornaktályai út mentén és az Eged aljában felparcellázták a területeket. A statisztikai adatok szerint megyénkben mintegy kétezer — 200—350 négyszögöles — parcellái osztottakt szót az elmúlt idő­ben. Ezeket a korábbi par­lagföldeket ma már eredmé­nyesen megművelik, és zöld­séget, gyümölcsöt, szőlőt ta­karítanak be, elsősorban egyéni szükségletek kielégí­tésére. A Heves megyei Földhiva­tal adatai szerint tavaly, az előző évekhez képest, örven­detesen csökkent a művelet­len területek száma. Ez a kedvező időjáráson kívül, a mindjobban meghonosodó földhasználati szemléletnek, a helyi tanácsok és földhiva­talok körültekintőbb, aktí­vabb munkájának köszönhe­tő. A tavalyi határszemlé­ken, alig több mint ezer hektár műveletlen parlag­földet jegyeztek fel me­gyénkben. Ebből 888 hektár az egri járásban volt. A gyöngyösi járás északi ré­szén 116 hektár, megyénk dél-alföldi részéri, a hevesi járásban viszont alig har­minc hektár volt a parlag­föld. Egyedül a füzesabonyi járásban sikerült már tavaly /hasznosítani a műveletlen területeket, s így minden talpalatnyi földet növények­kel vetettek be. A legnagyobb problémát viszont továbbra is az egri járás parlagföldjei okozzák, amit leginkább a jelenlegi művelési ágak megváltozta­tásával, erdő- és legelőtele­pítéssel lehetne hasznosíta­ni. Ez pedig az üzemek köz­ponti feladata kell, hogy le­gyen a jövőben. Mert a ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gú környezetben, a dombor­zatot és a talajt eredménye­sen védeni és a földet gaz­daságosan hasznosítani csak így lehet. Erre szolgálnak a mind több termelőszövetke­zetben elkészített meliorá­ciós és talajvédelmi tervek. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium nemrég felhívást tett közzé. „Műveljük meg a földet:..” Ennek nyomán a megyei földhivatal dolgozói határ­szemléken térképezik fel a művelési helyzetet. Ahol mű­veletlen földre lelnek es a tulajdonos — legyen az nagyüzem, vagy kerttulaj do- nos —, a felszólítás ellenére sem tesz eleget kötelezettsé­gének, vagyis nem műveli meg, — ott egy hónap után nem marad más hátra mint a földvédelmi jogszabályok szerint állami tulajdonba ve­szik a földet. Miután ezt a rendelkezést nem ismeri mindenki, így tudatosításé ■ mindenképpen helyénvaló. Menlusz Károly; ; varrni, nem törtem tehát a fejem sokáig. Az összegezés nagyon könnyű. Mindegyiküknek ajánlotta valaki a mostani munkahelyet. Nem ők ke­resték, nem ők érdeklődtek, hanem a megbízhatónak tartott ismerős, barát szavá­ra hallgattak. Eléggé bátor emberek, ezt is kimondhat­juk ezek után. Csak Bolyené a szakmun­kás a hármuk közül. De ,a nagy átlag is hasonlóan osz­lik meg. Gyorsan közölték azt is, hogy szívesen szerez­nének oklevelet a szakmá­ról, ha a vállalat szervezne valami belső tanfolyamot, is­kolát. Erre Katona Béla igazgató tamáskodva válaszolta, hogy ,a kezdeti nekibuzdulást bi­zonyára a letörés követné, ahogy megtörtént ez a mes­tervizsgáknál is. A végére csúzlin ketten maradtak a kezdeti sokadalomból. Közbe szólt Kovács La- josné, a Il-es szalag műve­zetője. Szerinte a két tan­folyamot nem lehet össze­vetni, mert a mestervizsga nagyon magas követelmé- " nyékét állít az emberek elé. De a szakmunkás-oklevelet megszerezni... Hogy is mondta erre az alig tizenhat éves Kovács Ildikó? — Más az, ha megkérdik az embertől, mi a szakmád, és azt kell válaszolnia, hogy nincs, segédmunkás vagyok. A fiú előtt is szégyellem. Fogadjuk el nyugodtan ezt az érvelést, mert az embe­ri önérzet vagy — uram bocsá’ — hiúság: nagy erő. Egyikük sem elégedetlen­kedett a keresetével. A kez­deti havi 1400 forintot nem keveslik, bár azt várják, hogy az idő múltával, a gya­korlat megszerzésével ők is az 1800 körül vihetnek majd haza. No és még valamit re­mélnek a jövőtől. Elkerül­nek majd a gőzvasalótól a varrógépek egyikéhez. Ott ülni lehet, nem kell egész nap állni, és a vasalónak is van azért súlya. Csak annyit fűzött mind­ehhez az igazgató, hogy most a vállalat bizonyos szivár­gási folyamatot tapasztal. A központi rendelkezésű bér- intézkedések hatása már ér­zékelhető. Jönnek a jelent­kezők, hiszen a kétezer fo­rintot meghaladó havi kere­set sem kivételes eset ma már. Tennivaló még akad ugyan, mert szűk a helyük, toldotta meg az igazgató. Ha sikerülne az udvaron a könnyűszerkezetes épületet felállítani, akkor a szalagok mellől ki tudnák hozni a mostani férfiöltözők helyére a gőzvasalókat. Végre meg­szűnne' a nagy meleg bent, a vasalók helyén lehetne bő­víteni, és jutna lehetőség a női öltözők kényelmesebbe tételére :s. Azok a bizonyos, sokat emlegetett zuhanyzók is elkészülhetnének. De hát. a tűzrendészet! hatóság nem engedélyezi még ideiglene­sen sem az udvaron felállí­tani azt a bizonyos faépüle­tet. a a a ■ A két művezető közül az egyik férfi: Spiettzmüller Ernő. De abban megegyezett a véleménye Kovács Lajosné- val, hogy nem könnyű eny- nyi nőt irányítani. Az okot is azonos módon jelölték meg: a nőktől nem kell pénzért venni a szót. Igaz. könnyen jár a szájuk, de azért szorgalmasak, lelkiis­meretesek. A női vezetővel könnyebben megosztják a gondjaikat, ez is tény. Ugyanakkor ez újabb fára­dozás is, mert a mások gondját átvállalni nemköny- nyű, hiszen ebből is jut min­denkinek elegendő. Érzékenység, lelkizés, oly­kor kicsinyesség is. Akár­hogy állunk is az egyenjo­gúsággal, a női lélek mégis különbözik a férfiétól. Te­gyük hozzá gyorsan: még ez a szerencse. De hát ehhez is türelem kell, idegek is kel­lenek hozzá. Szóval: a ve­zetőnek az élete sem vidám majális. Gyorsan megegyezhetünk valamiben ezek után: a gondját mindenki maga ér­zi. és mindenkinek a saját gondja a legégetőbb. Aki a szalag mellett görnyed egész nap, azt hiszi, könnyű a művezetőnek, mert csak ide megy és oda megy, aztán letelik a nyolc óra. Mit mond a művezető? Jó an­nak, aki ott ülhet a gépnél, csak az érdekli, van-e ele­gendő munkája, hogy keres­hessen eleget. ■ ■ ■ ■ Ha elővesszük a* eredeti kérdésünket, akkor a választ így fogalmazhatjuk meg: az. újonnan belépőket a válla­latról hallott jó vélemény vonzotta. De arra is rájöt­tek, hogy üzemi keretek kö­zött jobb dolgozni, hiszen minél többen vannak együtt, annál inkább érezni mind­egyikük, hogy társak között él. Az üzem, mmt szerveze­ti forma, a döntő. De ehhez hozzátartozik a légkör is, mint meghatározó tényező. Egyszóval: amelyik válla­latról a közvélemény elis­merően szól, oda akarnak menni dolgozni az emberek. Hát nem egyszerű es? G. Molnár Ferenc Zsebszámológép kanadai licenc alapján «i««j A Híradástechnikai Szövetkezet a Budapesti Nemzet­közi Vásáron mutatta be először a kanadai licenc alapján kanadai kooperációban készülő elektronikus zsebszámolópé­pét. A zseblámpa nagyságú rendkívül elmés műszer minden alapműveletet automatikusan végez. Egy-egy műveletet Maed másodperc alatt old maft ___________—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom