Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

hatvanból Kubába, Vietnamba... Hajún, vonaton utazik a gomb Sárga, kék, lila, fehér >mbok. Aprók és nagyob- ak. Műanyagtáskába öm- sztve, vagy katonás rend­in, kartonra varrva. És indebből 80 millió egyet- n év alatt! Nyolc esztendeje lesz las- n, hogy tartja ezt a tem- >t Hatvan talán legkisebb eme, a száztíz embernek egélhetést nyújtó Mű- lyagipari Vállalat, amely­ik műhelyei a Horváth Mi- ily utca 30. alatt sorakoz­ik, csomagolórészlege pedig Mártírok útján kapott he- ät nemrégiben. Horváth titán telepvezető mindjárt t is elmondja, hogy a mbokhoz alapanyagul olgáió poliészter rondella tente, a cég pesti központ­ból érkezik hozzájúk. S sgtudom: a tízféle méret- n, százféle színárnyalat­ai és százötven fazon sze­lt készülő fehérnemű pity- ■k, divatgombok jelentős nyada hajón, vonaton kül- Idre utazik. Kubába, Vi­támba, Bulgáriába, Albá- ába, s a Szovjetunióba, nely legrégibb megrende- jük. • • • Ezek után már az sem eglepő, amit Princz Osz- rné mesél, félig tréfásan, anyagkiadóban: — Még a szállításban is nne a kezünk! Amit itt ártunk, talán a fiam viszi ssszi tengereken túlra. Há­ti szolgál, a legnagyobb agyar hajón, a Petőfin, igutóbb Fokvárosból je- ntkezett. Egy • ajtóval odébb, kézi rmázógépe mellett, Vígh iklósnéval beszélgetek. Két ztendeje „kiváló dolgozó”, napi teljesítménye 15 ezer mbocska. Ennyi műanyag nongból alakít férfiingre iló tetszetős gombot. Ideg- pő lehet másodpercenként íjolni a gép fölé, s mind­annyiszor feszült figyelem­mel illeszteni a fehér lapocs­kákat. a gép „pofái” közé. Víghné ellentmond. — Erre is születni kell, mint minden munkára. Én már fel sem veszem az egé­szet. Véremmé vált az apró munkafázis. Akkor is megy, ha oda se nézek. Nem, nem fárasztó! Nem egészségte­len .. . Az utcára néző mintázó­teremben más véleményen van Horváth Zoltán. Bár a porszennyeződés szintje a megengedett alatt van, rövi­desen reformálni kell az el­szívóberendezést. Hordós Lászlóné arca például olyan, mintha liszttel fújták volna be. A központ ígéri a cserét, de az egyelőre ígéret. • • • A kis üzem termelési érté­ke tavaly elérte a 11 millió forintot, amiben komoly sze­repük volt a munkába állított formázó és lyukasztó auto­matáknak. összesen öt da­rab van belőlük, s Tőzsér László felügyelete mellett olyan ördöngős gyorsasággal dolgoznak, hogy teljesítmé­nyük felér 30—40 asszony három műszakban végzett munkájával. Itt kell szólnom Papp Józsefről, a tank-mű­hely vezetőjéről, akinek ne­véhez az egéSz géppark ki­építése, az asszonyok betaní­tása fűződik! Meg valami még: — A három lyukasztó au­tomata az én újításom, ma­gam is állítottam össze őket! Igaz, zsebre vágtam már ed­dig 35 ezer forint újítási dí­jat értük, de ha azt veszem, hogy a két pesti telephelyen üzemben levő olasz import­gépekért súlyos dollárezre­ket kellett kiadnunk, úgy vélem, senki sem sajnálja tőlem ezeket a forintokat! • • • A formázó, lyukasztó, min­tázó kezek alól a kikészítő­Üzemek a pályaválasztókért Egri vendéglátó napok a csuvas fővárosban Az Országos Pályaválasz- si Tanács nemrég alakult sémi szekciója most fejez- be az ország 18 üzemé­in annak vizsgálatát, hogy gyárak, vállalatok mi­int segítik elő a munka- ő-utánpótlást, hogyan se- tik a pályaválasztókat? A ;ekció sok jó tapasztalatot .erzett. A Magyar Gördü- csapágy Műveknél, Debre- mben például csak az idén i ezer forintot fordítottak szakmunkástanulók üzemi inműhelyének fejlesztésé- A gyár pályaválasztási legbízottja Hajdú megye egyven községében, 70 ál- ilános iskolát keresett fel, agy tanulókat toborozzon. ,z „Egy üzem — egy isko- i” mozgalom keretében az [GM jelentős . társadalmi igitséget nyújtott a város égy általános is!; >' i.i inak, nlitechmkai szaki. írókét ozott létre, ahol a diákok legismerkedhettek jó né- ánv szakmával még tanu- í éveik alatt. Az üzem a akáció idején néhány he­ss munkára ezekből az is- olákból fogadja a gyereke- et, s a brigádok is mindig észek arra, hogy a munká- ukról tudósítsanak. Nem sajnálta a költsége­st a jászberényi Lehel Hű- ögépgyár sem. „Hív a Hű- őgépgyár” címmel 22 per­es színes filmet készíttetett, melyet a Jászság 14 közsé­gben vetítettek a pályavá- asztás előtt álló általános skolásoknak. Az idén ta­passzal 1500 nyolcadik osz- ályost fogadtak szüleikkel igyütt egész napos üzemiá- ogatásra. Nincs is gond ná~ uk a beiskolázással, a fia- alság szívesen jön a gyár- 3a dolgozni. Az üzem nép­szerűségéhez hozzájárul az ;gész megyében példás la- sásépítési akciójuk is; a gyári lakótelep lakásainak S0 százalékát fiatalok kap­A Kaposvári Ruhagyár az elmúlt években csak fiúkat szerződtetett szakmunkás- tanulónak, az 1972/73-as tanévre azonban már hat­van leányt is fogadott. A pályaválasztás előtt itt is gyakori vendégek voltak az általános iskolások, ilyen alkalmakkor fiatal techni­kusok vezették az üzemlá­togatást. Kaposvárott az ipa­ri tanulók tanulmányi se­gélyt kapnak, kedvezményes ruhavásárlást és térítésmen­tes üdültetést biztosít szá­mukra az üzem. A Dunai Cement- és Mész- mű hat tanműhelyben és a hozzátartozó szociális létesít­ményekben fogadja a szak­mát tanuló fiatalokat. A pá­lyaválasztókat felkeresik az üzemi megbízottak az isko­lákban és osztályfőnöki órán ismertetik a lehetőségeket. A fokozott törődés eredmé­nye: az 1970-ben végzett hu­szonöt szakmunkástanulóból mindössze öt maradt náluk, az 1972-ben végzett huszon­öt fiatalból viszont csak öten mentek más üzembe. A Dunai Cement- és Mészmű- ben a szakmunkástanulók ösztöndíjára évente 147 000 forintot fordítanak. A diósgyőri Lenin Kohá­szati Művek a melegüzemi szakmákban 137 tanulóval kötött társadalmi tanulmá­nyi szerződést. Szerződtek szakközépiskolásokkal is, közülük 12-en már olvasz­tárként dolgoznak az acél­műben, huszonhatan pedig az idén végzők közül érkez­nek a diósgyőri gyárba. Tár­sadalmi ösztöndíjra az LKM- ben tavaly 552 ezer forintot fordítottak, az idén meg­emelték ezt az összeget 800 ezer forintra. Itt alakították meg az országban elsőnek a vállalati pályaválasztási tanácsot is, amely tervsze­rűen és átgondoltan foglal­kozik a kohász-szakmunkás utánpótlással. műhelybe kerülnek a gomb­milliók, hogy fényt, ragyo­gást kapjanak. Ezt követi a válogatás, felvarrás: mégpe­dig bérmunkában. A város másik üzemében, a Szociális Foglalkoztatóban jut így ke­resethez 90 csökkent munka- képességű nő és férfi. Majd jön az utolsó stáció, a csomagolás! Itt, a Mártírok útján, ismerkedem meg a pártalapszervezet titkárával, Móricz Máténéval is. Tulaj­donképpen ő tartja kezét az egész részleg munkáján, ezért sokoldalúan tud Infor­málni. — Legszívesebben arról beszélek, mennyire megnőtt nálunk a termelés intenzitá- J sa a márciusi bérrendezés óta! Átlagban ez a mutató eléri a 6—7 százalékot, s pénzben kifejezve dolgozón­ként 3—400 forint jövede­lemtöbbletet jelent. Egyéb­ként most éppen taggyűlés­re készülődünk, amelyen a nők, az egyedül álló anyák helyzetét vitatjuk meg. S ér- Í tékeljük hét szocialista brigádunk eddigi munkáját. • • • Itt meg is állhatunk egy szóra! Vagy többre. Mert a hét szocialista brigád mun­kája, termelésének harmoni­kussága fontos előfeltétel a „nagy ugrás” megvalósításá- náL Mi ez a csodabogár? Magyarázza meg Horváth Zoltán! — Vállalatunk központjá­ban felvetődött az a gondo­lat, hogy áttérünk az ötnapos munkahétre. Természetesen az ilyesféle horderejű változ­tatás sok mindentől függ. Fokoznunk kell az automa­tizálást, csökkentenünk a se- lejtet, három műszakról át kell térnünk kettőre. S épít­keznünk is szükséges, mert az új gépeknek hely kell. De végső soron dolgozóink kezében a kulcs! Szervezett­ségük, a munkamorál folya­matos növelése az út az öt­napos munkahéthez. Ennek elérésében valóban döntő szerep jut a szocialista bri­gádoknak. Fiatal üzem va­gyunk, néhány esztendő alatt minden brigádunk meg­felelt a követelményeknek,' a „Béke” és „Hámán Kató” bronzkoszorút is szerzett. Miért ne bíznánk hát ben­nük, amikor ilyen fontos szo­ciális, jóléti intézkedés alap­jainak megteremtéséről be­szélünk ... ? Valóban: miért ne? S ha így kérdezünk, tegyük mind­járt hozzá, őszintén kíván­juk, hogy e tervek mielőbb valósággá formálódjanak! A város első ötnapos üzeme lesz a „Műanyag”. Moldvay Győző Tíznapos szovjetunióbeli útjáról haza érkezett a Pa­noráma Szálloda és Vendég­látó Vállalat 27 fős szakmai csoportja. A szakemberek — szakácsok, cukrászok, fel­szolgálók, zenészek — nagy­szabású program, az egri vendéglátó napok rendez­vénysorozatának szereplőig közreműködői voltak, amely­re május 16—20 között ke­rült sor a testvéri Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában, Csebokszáriban. A szakmai csoport két vezetőjét — Miskolczi Lászlót, a Heves megyei Tanács kereskedel­mi osztályának helyettes ve­zetőjét és Perrnay Gyulát, a Panoráma igazgatóhelyette­sét — utazásuk eredményei­ről kérdeztük hazaérkezésük után. — A szakmai csoport ket­tős feladattal utazott Csu- vasiába: tapasztalatátadás és tapasztalatszerzés. Arra vál­lalkoztunk, hogy bemutas­suk a magyar gasztronó­miát, hogy megismertessük a csuvas embereket a ma­gyar konyha és cukrászat jellegzetes készítményeivel, ínyenc ételekkel, kiváló bo­rainkkal, a magyaros ven­déglátás fogásaival. Felada­tunkat — úgy érezzük — AZ 1972. ÉVI statisztika az előző esztendőkhöz hasonlóan a balesetek további csökke­nését jelzi. A halálos bal-, esetek tavaly, — évek óta nem tapasztalt mértékben, — 17,7 százalékkal csökkentek. A bejelentett üzemi balese­tek aránya 6 százalékkal mérséklődött 1971-hez ké­pest. A halálos üzemi balese­tek nagyarányú csökkenésé­hez hozzájárult, hogy a tö­megszerencsétlenségek halá­los áldozatainak száma mér­séklődött. A tavaly 524 halá­los üzemi baleset közül 282-t okoztak járművek (gépkocsi, traktor, motorkerékpár, vo­nat, csille, lovas kocsi). A csonkulásos üzemi balesetek száma 1971-ben 601, 1972-ben 558 volt Hosszabb távra visszate­kintve különösen kedvező képet mutat az állami ipar, az építőipar, valamint a szál­lítás és hírközlés baleseti sta­tisztikája. Az összes bejelen­tett üzemi balesetek abszolút száma 1950. óta nem volt még olyan kicsi, mint 1972-ben, jóllehet az állami szektor tel­sikerrel teljesítettük. Ren­dezvényeinket igen nagy ér­deklődés kísérte, s azokon nemcsak a szakma, de a legmagasabb szintű párt- és állami vezetés is képvisel­tette magát. Már egy héttel a program kezdete előtt több mint 10 ezer volt azok­nak a száma, akik előre je­lentkeztek, hogy rendezvé­nyeinken részt vehessenek. A csuvas főváros egyik kis (90 férőhelyes) éttermét varázsolták magyar vendég­lővé öt napra szakembere­ink, s a forgalom megha­ladta a 12 ezer rubelt. Az öt nap során 120 féle meleg- étellel, 25 féle cukrászter­mékkel és a legkülönbözőbb hidegkonyhai készítmények- t kel ismerkedhettek meg az étterem csuvas vendégei. Ételek közül természetesen a töltött káposzta volt a sztár, az újházi tyúkleves és a hevesi finom falatok, a cukrásztermékek közül pe­dig a csokoládés torták vit­ték el a pálmát. Nagy kö­zönségsikere volt Váradi Sándor zenekarának, s a két népdalénekesnek, Mozsár Imrének és Szentendrei Klá­rának is. Az egri vendéglátó napok programjában nagyméretű jesítménye és létszáma az el­múlt 22 esztendő során több­szörösére nőtt. A halálos üze­mi balesetek száma ugyan­ezen ágazatok állami szekto­rában tavaly 271 volt, 1950— 1954-ben évi átlagban 445. A 100 ezer munkásra jutó ha­lálos balesetek száma ugyanezen idő alatt 45-ről 17- re, az ezer munkásra jutó összes balesetek száma 92- ről 43-ra csökkent. Az üzemi balesetek száma és aránya tehát kedvezően alakul, jelezvén a munkakö­rülmények javulását, társa­dalmunk humánus törekvé­seinek eredményességét. De azért ezekkel a javuló ará­nyokkal sem büszkélkedhe­tünk, hiszen a még olyan kedvező fejlődést tükröző számok mögött is az emberi szenvedés, a személyes és a. családi tragédiák sokasága reüjk. A társadalmi, gazdasá­gi kár sem csekély. Az üze­mi balesetek miatt 2,4 millió volt a táppénzes napok szá­ma 1972-ben. Tavaly 492-en részesültek járadékban, 540 fő részére állapítottak meg tablókon, színes fotók mu­tatták be Heves megye ven­déglátóipari egységeinek há­lózatát. Kiállítást rendeztek a megyénkben előállított élelmiszeripari termékekből, ahol a Hatvani Konzerv­gyár, az Egri Dohánygyár, a Heves megyei. Szeszipari Vállalat, az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság és a SZÖVTERMEK készítményei szerepeltek. Filmbemutatóra is sor került, amelyen a megye idegenforgalmát rep­rezentáló filmeket vetítették le. A szakmai csoport tagjai több magyar étel és cukrá­szati termék készítésére megtanították csuvas kollé­gáikat, s így az az étterem, amely az egri vendéglátó napok rendezvényeinek adott helyet, továbbra is híveket hódíthat majd a magyar gasztronómiának. A közös szakmai megbeszéléseken felvetődött az az igény, hogy csuvas fiatalok jönnének Égerbe a magyar vendéglá­tás fortélyainak elsajátítá­sára. Az egriek csebokszári sze­replése után bemutatkozik Egerben a csuvas vendéglá­tás is — 1974-ben az új Vadászkürtben. rokkantsági nyugdíjat, illet­ve 261 esetben a hozzátarto­zók részére állapítottak meg ellátást. NAGYON SOK balesetnek a tapasztalatlanság, a figyel­metlenség, a könnyelműség, a fegyelmezetlenség az elő­idézője. Különösen nagy felelősség terheli a vezető­ket, akiknek feladata nem csak a munkakörülményok szüntelen javítása, a balese­ti források feltárása és megszüntetése, hanem a dol- , gozók kioktatása, a fegyelme­zett, gondos munka számon­kérése is. Ennek a felelősség­nek a tudatára azonban gyak­ran csak a baj, a szerencsét­lenség pillanatában, vagy még akkor sem döbbenek rá a vezetők. Sokszor az áldo­zatot teszik felelőssé a bal­esetekért. Az üzemi baleseteik egyré- szét a vállalatok, a szövetke­zetek szándékosan, vagy gondatlanságból be sem je­lentik. Tavaly a Központi Statisztikai Hivatal, vala­mint a szakszervezetek mun­kavédelmi szervei 111 válla­latnál végzett vizsgálatai so­rán kimutatták, hogy átlago­san az üzemi balesetek 11 százalékát nem jelentették be. BÁRHONNAN is közelít­jük meg a témát, az üzemi balesetek tavalyi kedvező ta­pasztalatai sem okozhatnak megnyugvást. A kezdeti ered­mények legfeljebb arról győzhetnek meg mindenkit: lehet és kell is még többet tenni a dolgozók életéért, egészségéért és testi épsé­géért. Kovács József Partizánok találkozója Találkozót tartanak Eger­ben, a megyei pártbizottság székhazának tanácskozóter­mében a Partizán Szövetség Heves megyében élő tagjai. A találkozóra — amelyen részt vesz Úszta Gyula, a Partizán Szövetség titkára is — május 31-én, csütörtökön délelőtt kerül sor. 1973. május 27„ vasárnap Vadkacsa- és fácántenyésztő telepen Erdő- és" Vadgazdaság a Fejér megyei Soponyán szárnyas apróvad-tenyésztő telepet létesített, ahol az idén 45 ezer vadkacsát, valamint 40 ezer fácánt keltetnek és nevelnek. A szárnyas- vad-utánpótlás a gazdaság vadászterületére kerül állománygyarapítás és vérfrissítés cél­jából. A korszerűen felszereli telep lehetővé tette, hogy kofán kezdhessék á keltetést, s a szárnyasok nyár elejére röptelésre alkalmas nagyságra növekedjenek. (MTI-foto — Jászai Csaba.) Csökkennek a balesetek Kedvező tapasztalatok — nem megnyugtatásként

Next

/
Oldalképek
Tartalom