Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-25 / 120. szám

[i iskola­köpenyek A Divattervező Vállalat mintegy 50 féle iskolakö vényt mutatott be a peda­gógusoknak, kiskereské delmi és ipari szakembe reknek, hogy ezekből a modellekből kiválasszák azt a 15—20 fazont, ame­lyet a jövő tanévben már megvásárolhatnak a szü lök. (MTl-foto — Hadas János) Egy nőbizoftság Detken „NEM ÉL IGAZAN az az ember, aki bezárkó­zik” — mondja. S a csöndes, lehiggadt, de minden csepp- jében vegytiszta derű, amely egész lényéből csakúgy ra­gyog, minden kétséget kizá­róan bizonyít. Hogy is le­hetne ennyi jóakarést, sze- retetet, tennivógyást bezár­ni?! Még akkor is, ha a két iskolás kislánya és a hét községet ellátó orvosférj olyan buzgón gondoskodik idejének, erejének minél tö­kéletesebb lekötéséről... A szép és hasznos anyai és háziasszonyi hivatás odaadó, igényes betöltése mellett mindig ott volt benne a vágy: bekapcsolódni a kö­zösség, a közélet áramköré­be. így érthető, hogy nagy örömmel fogadta, amikor harmadéve egy huszonöt ta­gú nőbizottság vezetésével bízták meg. Pedig új munkaterületén csöppet sem problémamen­tes napok várták dr. Takács Józsefnét. Erre az időre esett ugyanis a község asszonyai­nak három nőbizottságra va­ló felosztása. így született meg a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, és a nem ilyen il­letőségűket magához gyűjtő népfront-nőbizottság. Nagy városokban, közsé­gekben kétségtelenül szük­séges volt a jobb összefogás, eredményesebb, differenciál­tabb munka érdekében a nagy létszámú asszonyközös­ségek kisebb bizottságokra való felosztása. De az 1500 lelkes kis faluban, Detken a három csoportra osztás nem is lett ilyen természetes. A TSZ MEG AZ ÁFÉSZ sok, igazán gavalléros, nő­napi, ünnepi gesztusainak, a kirándulásoknak, csak kül­ső szemlélője maradt a har- . madik, melynek gondjait dr. ? Takács Józsefné vállalta. € Nehéz volt a kezdés, de azután sínre kerültek a dol­gok, Ezernyi ötlete, nagyon sok munkája fekszik az el­múlt években, de megérte. Nem kaptak sehonnan anyagi támogatást? Nem voit pénzük? Fogták magu­kat, kimentek közösen a tsz-be napszámért szüretel­ni. Farsangkor apák napját, házaspárok bálját rendeztek. Hófehér abroszoK ragyogtak a kultúrház nagytermét kör­befutó asztalokon, a büfé roskadozott a maguk készí­tette sok jóféle ételtől-ital- tól. Igazán nem .srófolták* fel az árakat, mégis ki ügyes­kedtek egy kis bevételt. És : jut a szíveiből, a zsebükből mindenre. Ott vannak apró, : de kedves ajándékaik KISZ- eskü vökön névadókon, tár- : sadalmi ünnepségeken. Jó látni, hogy ez a hu­szonöt asszony nem vonult sértődötten félre, A detkl 1 .iszonyok nem szerencsés szét választása a három nő- bizottság közös klubjában úgyszólván teljesen megszű­nik. November első hetétől március végéig — tehát az egész falusi nőtanácsi évad­QMimsm [ ti«3, május 25., péntek ban — együtt vannak mind­nyájan. Afféle „szendvics­foglalkozások” ezek. A szó szoros értelmében is, hiszen minden alkalom valóságos kis zsúr. Cola, kávé, szend­vics, sütemény kerül az asz­talra foglalkozás közben. Rétegesen összerakottak, szendvicsformák maguk a foglalkozások is. Előadás a családvédelemről, közben kézimunka, azután egy kis zenehallgatás, majd az ál­latorvos „ugrik be”, hogy a baromfibetegségekről okosít­sa ki az asszonyokat, végül mondjuk, egy gyors próba az újra alakuló menyecske­kórusnak ... KÉT ESTÉT Petőfi emlé­kének szentelt Takács dok- torné. És — ahogy az asszo­nyok hívják — az Évike Petőfi keresése csupa öröm volt, mert sok tudatos, szép ismeretet talált. Nem tudott péidáuál olyan megzenésí­tett Petőfi-dalba fogni, amit az asszonyok ne énekeltek Volna' rögtön Véle ..V IMRE lA'tlLÓ: mr ev mm te 12. Gondoltam egyet, ha szép szóval nem megy, majd viszek én haza pénzt más­képp. Amikor nem figyelt rám, odanyúltam a fárzseb- hez, kikaptam belőle a rossz bőrtárcát és usgyi, ameny- nyire csak bírtam, húzni kezdtem a csíkot hazafelé. Az apám részegségében or­dítani kezdet; tolvaj! fogják meg! kiraboltak! utána! Az utcán, - a sötétben elébem álltak hárman is. Amit én ott kaptam! Mire apám oda­ért, már fölállni se bírtam a két lábomra, azt se tu­dom, hogy kerültem haza. Én aztán jól kihúztam a gyufát. De nem emiatt ke­rültem sittre. Elhatároztam, valamiképpen megpróbálok segíteni anyámon és úgy in­tézem a dolgot, mintha az öreg adná a dohányt, így nem fog gyanút. Hallottam srácokról, autókat rámoltak ki, menő külföldiek kocsija­it, gondoltam, megpróbálko­zom ezzel. Egy ideig ment is a bolt, Budára jártam át, bagóért elcsencseltem a szer­zeményt Pista bácsinál, ez egy reszketős lábú, idős ür­ge, azóta biztosan kinyif­fant már a börtönben, a A hétfő esti tartalmas, sokszor mély eszmeiségű és mégis igen oldott klubössze­jöveteleken mintegy „mellé­kesen” sok gyönyörű kézi­munka készült el. Nagyon örülök, hogy láthattam évad­záró kiállításukat. Valósá­gos, színpompás tündérkert volt az. Kalocsai hímzések, keresztszemes csodák, egé­szen különleges suba fali­képek, színes szettek, abro­szok, futók szívet-szemet gyönyörködtető tarka soka­sága. Azóta már elnéptelene­dett a detki asszonyok klub­ja. A fárasztó mezei munka, a család, a gyermekek mil­lió gondja fárasztóbb, mint­sem erejük és idejük ma­radjon az esti összejövete­lekre. Későn sötétedik és nagyon korán virrad. Ami közte van, kell a pihenésre. DE NOVEMBER első hét­főjén ismét eljön majd a 25 asszony ■ is. T. Mányi Judit külső Józsefvárosban lakott, hozzá vittem a száj rét, tás­karádiót, autótakarókat, volt közte báránybőr is, külföl­di cigit, mikor mit. Egyszer is megyek, hát Pista bácsi helyett egy nyomzó van ott, mit hoztál, kisöreg? — kér­dezte — és jó erősen meg­fogta a karomat, amikor el akartam spurizni. Nem volt mese, oda kellett neki adni az egész cuccot, úgy, ahogy volt, a Pista bácsival egy­szer találkoztam a vizsgála­tiban, azt vallotta, nem is ismer, de a házból, ahol la­kott, rámvallottak többen is, mert volt olyan hét, ami­kor kétszer, háromszor is ott voltam nála, én aztán nem is tagadtam. lefárad­tam, ez az igazság, ha csak rámnéztek is, összecsuklot- tam, mindig a muteromat láttam magam előtt, a sírás­tól vörös arcát, látod, ilyen nagyfiad vagyok én neked, szégyent hoztam rád, pedig elég a magad baja úgyis. Hallottam később, hogy apámat kényszerelvonóra vitték, a kissrácok állami intézetbe kerültek, úgy kel­lett kitépni őket az anyám kezéből, utána injekciókat kapott, itt volt nálam be­szélőn, hát alig ismertem rá, annyira megöregedett, nem baj Anyu, mondtam neki, majd kiszabadulok és akkor kihozzuk a kis krapekokat is, mert állásba megyek és nem fogok piálni soha. Ér­ted? Soha! Kés itt elhallgatott, aznap nem is beszéltek többet, Ka- pelláró pedig tudta, hogy akárhová veti az élet, min­dig emékezni fog rá, mert igaz ugyan, hogy otthon, a téren a srácok mindig elő­jönnek valami sztorival, de ez más, mint amiket ott hal­lott, akármilyen szomorú is, van benne valami elmond­hatatlanul szép, már ami ennek a srácnak a gondola­tait illeti, és az egész életét a hülye, lehervadt apjával, a zaciba szatadgáló muterjá- val, meg a kleöccseivel, akik nyilván mást se csilláinak, Napirenden: a pedagógus-bérgazdálkodás Ülést tartott a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége Az elmúlt két eszten­dő pedagógus-bérgazdálkodá­sának tapasztalatait össze­gezték csütörtökön a Pedagó­gusok Szakszervezetének központi vezetőségi ülésén. Az Élelmezésügyi 'Dolgozók Szakszervezete tanácstermé­ben tartott tanácskozás mély­rehatóan elemezte az alsó- és középfokú, valamint a felső­fokú oktatási intézmények­ben elért eredményeket, mér­legelte a hiányosságok okait és a továbblépés lehetőségeit — Az a bérgazdálkodósi rendszer, amelynek szüksé­gességét az akkor érvényes, túlzottan a szolgálati időre alapozott bérrendszer kriti­kája során éppen tíz évvel ezelőtt ismertünk fel, bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket — hangsúlyozta szó­beli előterjesztésében Hámori Sándor osztályvezető. — Be­vezetése megszüntette a ko­rábbi kötöttségeket. Növelte a ténylegesen gazdálkodó ok­tatási, szakigazgatási szervek, ezen belül is különösen az intézmények önállóságát, ha­táskörét és felelősségét. Az elmúlt esztendőben el­ért eredmények összességük­ben is jelentősek. A pedagó­gusok alapbéreben élért 2,6 százalékos, az egyéb dolgozók 2,9 százalékos bérszint-növe- kedése a megfigyelt öt év viszonylatában a legmaga­sabb. A pedagógusok 74,8 szá­zaléka, az egyéb dolgozók 73,1 százaléka kapott tavaly átlagban a két heti fizetést már meghaladó összegű ju­talmat. A felsőoktatási intézmé­nyek helyzete az alsó- és kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben elért eredmények­hez hasonlítva kedvezőtlen. Az elmaradást sajátos hely­zetükkel — a bérgazdálko­dásnak, a központi ellenőr­zésnek a későbbi bevezetésé­vel — lehet magyarázni. To­vábbá tennivalóként az elő­adó javasolta, hogy a Műve­lődésügyi Minisztériumot a központi vezetőség kérje fel; lehetőleg még ebben az év­ben valamennyi felsőoktatási intézményben vizsgálja felül a bérgazdálkodást. A felső- oktatási intézményekben az összes oktatók átlagbére még évi egy százalékot sem növe­kedett. Az alsóbb oktatói munkakörökben stagnál a bérszínvonal, egyes intézmé­nyekben csökken is, A tanár­segédek átlagbére nem ér: el a középiskolai tanárok átla­gát sem. Az egyes megyék, megyei városok átlagbérei az orszá­gos átlagtól meglehetősen nagy eltéréseket ' mutatnak, elsősorban a megyei városok és Budapest javára. Ebben fontos szerepet játszik, hogy az egyes megyék mi! cn szintről indullak. Budapesten például az elmúlt öt év alatt az átlagbérek növekedése el­marad az országos átlagtól ennek ellenére rangsorban ma is második helyen áll.' Az átlaghoz képest rendkívül alacsonyak a bérek Borsod, Hajdú. Szabolcs megyében. A bérpolitika, a bérrend­szer és a pedagógus-ellátott­ság közötti kapcsolatot a jö­vőben sokrétűbben kell vizs­gálni. ' Hasznosan, jól tölteni a szabad időt A kompolti ifjúsági klub életéről fVáradi Anna tudósítónk­tól): Három esztendős múltra te­kinthet vissza a kompolti ku­tatóintézet ifjúsági klubja. A harminctagú klub fennállása óta szép eredményeket mond­hat magáénak. Irodalmi szín­paduk minden nemzeti ün­nep alkalmával tyiűsort ad. A Hámán Kató női' kórus mun­kájában is több klubtag be­kapcsolódott, szívesen és lel­kesen járnak a próbákra. Rendszeresen szerveznek a klubban előadásokat, politi­kai tájékoztatókat, vetélke­dőket. Nagy sikert aratott a klubtagok körében a Petőfi születésének 150. évforduló­jára rendezett műsoros est, melyen Dariday Róbert és Győrváry János színműve­mint naphosszat várják a mamájukat abban az inté­zetben, és egyszer el is megy értük a mamájuk és együtt lesznek megint, szo- ba-konyhás boldogságban, ami, ha egyáltalán létezik ilyesmi, az olyan emberek boldogsága, akik megtalál­ták egymást. Igazság szerint ezt szerette volna elmonda­ni neki, érezte azonban, sőt tudta, hogy elakadna az el­ső mondatnál, elidegenitené magától a fiút, akkor is, ha történetesen a saját életével példálózna, mit adott volna érte, ha egyszer, csak egyet­len pillanatra érezte volna azt, amit Kés az anyja iránt, az öccsei iránt érez! Erő­sebb lett volna, holtbizo­nyos, s nem került, süllyedt volna ide, ahol minden nap egyforma és úgy néznek rá­juk a felügyelők, mintha gyilkosok lennének, mint akikbe bármikor bárki be­lerúghat büntetlenül, s ne­kik egy szavuk se lehet, s ez így igaz, nincs, nincs szavuk, nincs életük, olyan útra léptek, amely sehová se vezet, jó lenne erről az útról visszatalálni, ha az olyan könnyen menne! Elfogyott a munka, estére járt az idő. A nap lement, következett a tisztálkodás, a vacsoraidő, a percekre be­osztott esti foglalatosság ide­je, amihez vagy hozzászokik az ember, vagy beleőrül, de azzal is mit ér, jobb, ha a fejét lehajtja, összeszorítja a száját, de úgy, hogy a foga ne csikorogjon, mert az már gyanús, vagy az lehet. Kapelláró este, lefekvés előtt kiment a mosdóba, dolgát végezvén már kifelé indult, amikor a helységben az egyetlen villanyégő hir­telen elaludt. Egy pillanatig arrra gondolt, az égő éghe­tett ki, de aztán oldalról valaki eléje ugrott, megfog­ta nyaká.n a zubbonyt, hogy elakadt a Lélegzete. — Szóval, te kiröhögöd az emlékeimet, te röhögsz rajtam Hosszú bajusz — hal­szele működtek közre. Hason­ló fogadtatása volt a szabad­ságharc 125, évfordulójára meghirdetett történelmi ve­télkedőnek is. Mindezen túlmenően ki­rándulásokat. közös színház­látogatásokat szerveznek, írókkal találkoznak. A kül­földön járt klubtagok beszá­molókat tartanak. Rendszere­sen szerepel a programban kül- és belpolitikai tájékoz­tató, amelyet az intézet párt- vezetőségének tagjai tarta­nak. Részt vállalnak a klubta­gok a családi ünnepségek megszervezésében is. Segítik és ösztönzik a klubtagok kö­zött a továbbtanulást. Kitesz magáért á klubtag­ság a társadalmi munkában lotta Bika hangját, s körü­lötte a mocorgásból azt is észrevette, hogy Bika nincs egyedül, A sötétben árny­alakok mozogtak, lefogták, hogy moccanni se tudott, valaki letépte róla a felső­ruhát, borzongás fűtött vé­gig rajta, majd a bal vállá­nál gyors egymásutánban finom tűszúrásokat érzett, fájdalmánál a meglepetés volt nagyobb, kiabálni azon­ban nem mert, annyit is, ott voltak azok között, akik vállalták a parkosítási munkákat. Nincs lemaradás a sportban sem, A klub sak­kozói, asztaliteniszezői és fo­cistái eredményesen szere­pelnek különböző jegyei versenyeken, A VíT-re való készülődés jegyében a közel­jövőben műsoros estet ren­deznek, s kiállítást a baráti népek országainak életéről. Említésre méltó, hogy igye­keznek baráti kapcsolatokat kiépíteni a szomszédos állam fiataljaival. így többek között cseh. szlovák és német fiata­lokkal leveleznek. A közel­múltban vendégül láttak egy szlovák ifjúsági szervezetet, s a látogatás viszonzására is sor kerül. el. az árnyalak összegör­nyedt előtte, feinyógött a fájdalomtól. Most, hogy tá­madóit egy pillanatra lerázta magáról, s kezei szabaddá lettek, ütése az összegör­nyedt Bikára sújtott le, az­után megfogta, a fal felé lökte, hallotta a koppanást, a feje ütődhetett oda, és ma­gához rántotta Ismét, mint­egy pajzsként maga előtt tartva az elalélt testet, a villanykapcsoló felé próbált ugyanis megtanult már az itteni élet szabályaiból, hogy ez az. amit semmiképpen nem szabad, pokollá válik az élete, ha' támadóit kiadja, ellene fordul az is, akit ed­dig a barátjának tartott. Megfordult maga körül, min­den erejét ebbe a villám­gyors mozdulatba sűrítve, támadói egyikét ily módon a falhoz préselve, lábával egy­úttal teljes erőből Bika felé rúgott, épp a térdén találta tájékozódni, de nem érte el, valaki gáncsot vetett neki, elvágódott teljes hosszúsá­gában, már érezte, hogy Bi­ka is kezd magához térni, re­ménytelenül alulmaradt a dulakodásban, ütések hulltak a fejére, a mellére, már ere­je sem volt védekezni, úgy érzte, meghal a minden ol­dalról ránehezedő nyomás aUU, (folytatjuit)

Next

/
Oldalképek
Tartalom