Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-23 / 118. szám

Községi klub — Szokott a klubba járni? — Szoktam — mondja Petre János — csütörtökön és vasárnap van mozi, oda el szoktam menni néha, amikor harcos filmeket játszanak. — Miért érdeklik a „har­cos” filmek? A középkorú férfi moso­lyog. — Hát azért, mert az iz­galmas. A községi klub vezetője, Pázmándí Erzsébet két éve érettségizett, azóta vezeti a klubot, amely Nagykökénye­sen a művelődés házának a szerepét tölti be. — Kik segítenek a klub vezetésében? — Helybeli értelmiség nincs. Orvosa, gyógyszertára nincs a falunak, a pedagógu­sok java része bejáró, ma­radok én, egyedül vezete’m a könyvtárat és van egy ifjú­sági klubom, ahová körülbe­lül harminc fiatal jár. — Kik járnak még a klub­ba? — Kevesen. Kétszáznyolc- vanan minden nap eljárnak dolgozni a faluból. Reggel fél négykor kelnek, este hét- kor-nyolckor érkeznek, örül­nek, ha kipihenik magukat az emberek. A tsz-tagok nyáron nem érnek rá, ma­radnak a fiatalok. Közülük már egy kis csoport ide szo­kott be. Elkérik a magnót, beülnek a klubszobába, té­véznek, beszélgetnek. Sajnos, ők vannak kevesebben, a többség szívesebben látogat­ja a szomszédot. Az a kocs­ma. — Miből áll össze a klub programja? — Kéthavonként van bál, évente három magyarnóta- est, vannak TIT-előadások havonta és két három zenés vígjátékot mutatunk be éven­te, az xORl által kiközvetí­tett művészekkel. Felütjük a vendégkönyvet. A beragasztott fényképekről huszad- vagy harmincadran- gú táncdalénekesnők nagy­menőket utánzó pózokkal mosolyognak ránk, természe­tesen autogram kíséretében. Az egyik oldalon a magukat Vígszínpadnak nevező művé­szek aláírásai sorakoznak, fölötte pedig' nagybetűkkel a darab címe, az együttes mű­vészeti vezetője által oda- pingálva ; NEM SZÜLETEM GRÓFNAK. így ahogy olvassák: egy t-vel. Estefelé Robotka Lajos ér­kezik elsőnek a fiatalok kö­zül a klubba. — Miért néztél be? — Mondták, hogy újság­írók vannak. MU. május Z2* átérd'» — Máskor nem szoktál el­jönni? — De. Hetenként három­szor bejárok. Én szeretek idejárni. Csak az a baj, hogy a lányok nem jönnek be. Itt állnak kint, az ajtó előtt. Ha elhiszi, fia nem, télen meg lehetett fagyni, de akkor is 1 kint álltak az ajtó előtt és nem jöttek be. Egyszer Er­zsiké, a vezetőnk nagy ne­hezen behozta őket. Persze, tudom én mi a baj, otthon beoltják őket a nagy szö­veggel, hogy itt magnó szól, a fiúk a lányokkal táncol­nak. Szerintük ez erkölcste­len. A könyvtárszoba ablaká­ból a falu főterére látni, ahová sorba érkeznek haza Budapestről, és még ki tud­ja hány helyről, a munkás­buszok. Az emberek fárad­tak. Sietnek haza. A fiatalok sorra érkeznek, tizenketten ülünk az asztal körül. Erzsébet, a klubveze­tő elmondja, hogy a fiata­loknak minden hónapban kétszer külön előadás hang­zik el, tematikusán felépítve. A fiatalokkal filmekről, munkahelyi gondokról be­szélgetünk, már egész jól 'összebarátkoztunk, amikor bevetjük a tematikus előadá­sok ellenőrzésére kidolgozott kérdést. — Gyerekek, ki tudná meg­mondani, hogy mióta van ; Magyarországon új gazdaság- irányítási rendszer? Fagyos csend, aztán halk < találgatások. Tavaly óta. Nem, két éve, annyi ideje; még nincs, de, hetven óta. — Ki tudja, hogy mi a lé- nyege az új gazdaságirányí- í tási rendszernek, tehát ami- - ben jelenleg élünk? Hosszú várakozás után egy kéz a magasba emelkedik. — A szigorú tervutasításos • berendezkedésről átértünk a < vállalatok önálló gazdálkodó- ' si rendszerére, központba ke­rült a nyereséges gazdálko­dás kérdése. — Megmondanád. ■ hol vé­geztél, milyen iskolában? — Esztergomban, a papok­nál ... , egyszóval, természetes szituá­cióban kell kezdeni. Az más kérdés, hogy hol van erre elég népművelő, és egyálta­lán hajlandó-e erre a népmű­velő. — Ma is változatlan az a meggyőződésem, hogy min­den pedagógusnak egyben népművelőnek kell lennie, a legtöbbet ő érintkezik az em­berekkel. Ha ezeket a min­dennapi találkozásokat aktí­van ki tudnák használni, ha nemcsak formailag, de sze­mélyes emberi viszonylatokat kihasználva bele tudnának kapcsolódni a falu életébe, embereket tudnának új érté­kekre rászoktatni, majd ké­sőbb bevinni a művelődési otthonokba, könyvtárakba, klubokba és ott már valósá­gosan tömegméretekben foly­tatni a nevelőmunkát, prog­resszív népművelésről beszél­hetnénk. — Mert a dolgok, itt, ilyen részletekre lebontva dőlnek el. Nem nagy kon­cepciókban, nem is az Élet és Irodalom hasábjain vitat­kozva a kultúra új fogalmá­ról, vagy az új kultúra fo­galmáról. Szigethy András »MSE iwmc — ön szerint, hogyan le­het hatékony népművelést folytatni falun? Szántó Lóránt pedagógus: — Ez döntő kérdés. A baj az, hogy nincs helyesen meg­válaszolva. Szerintem a nép­művelést nem lehrt hivatal­lá szervezni. Ez a mai gya­korlat egyik legnagyobb hi­bája. A művelődési otthonok, házak, községi klubivönyvtá- > rak nagyon jó, hogy vannak, S de ez önmagában véve sem- > mi. Ott kezdődik az egész, \ hogy rögtön azt szeretnénk,$ ha ezek a házak estéről es­tére zsúfolva, lennének em­berekkel. Az emberek azon­ban nem fognak bemenni a művelődés házába maguk­tól, a népművelőnek kell ki­mennie hozzájuk. A népmű­velést spontán beszélgeté­sekkel, az utcán, a boltban, Adathalmaz helyett összefüggések Mit ígér a tananyagcsökkentés? Segít a korszerűség 10. Azt mondja egyik alka­lommal a Kicsi: — Te! Arra a barna srác­ra vigyázz. Valamit forral ellened, nézd meg a sze­mét. Milyen ember ez? Az ilyenek álmában ■ gyilkolják meg az embert. Tarzan azt mondaná, sok a kromoszó­májuk. Ez az ürge egyszer még megkérdezi tóled, hány éves vagy? Azt is, hogy mit vacsoráztál? — Hadd kérdezze. Majd én is kérdezek tőle valamit — válaszolta Kapelláró. — Mit tudnál kérdezni? — Azt, hogy mit énekelt neki az anyja esténként, amikor kicsi volt? Emlék­szik-e még rá? És mi a vé­leménye a nemzetközi hely­zetről? — Azt hinné, froclizod. — Felőlem hihetné. Amíg gondolkozik a feleleten, nyu­godtan megnézhetem, mi van a kezében. A közoktatás továbbfej-, lesztését megszabó párthatá­rozat végrehajtásénak jelen­tős állomásához érkeztünk: megjelentek az általános és középiskolai tantervek módo­sítását elrendelő utasítások, s azok az irányelvek, ame­lyek a végrehajtás tenniva­lóit rögzítik. Megvalósul egy régi óhaj: végre csökken az általános és középiskolai tananyag. Augusztus végére a szakta­nárok kezébe kerül a rész­letes útmutató, s az új tan­évet már ennek szellemében kezdi mind a diák, mind a pedagógus. Cél — a gondolkodás fejlesztése Jókor jött a rendelkezés, mert a tanulók helyzete hosszú évek óta tarthatatlan. A mai diák reggel nyolckor kezd az iskolában, végig­hallgat öt vagy hat órát. Utá­na rohan ebédelni, haza vagy a menzára. Ha bekapkodta az ételt, kezdődik a délutáni program: sportkör, külön­óra, szakkör, s jó ha este tankönyvei mellé ülhet, ké­szülhet az órákra, magolhat­ja az évszámokat, a képlete­ket, a városneveket, írhatja a házi feladatokat matemati­kából, fizikából, oroszból, ké­miából, magyarból. Jóformán minden percet betáblázták, a pihenés, a szabad idő elér­hetetlen számára. A tanulás időt őrlő megterhelés, hi­ányzik belőle a lényeg: az is­meretlen világ megismerésé­nek frissítő öröme. A diák csak a napi penzumot érzi, az adathalmazt, s nem sejti az összefüggéseket, azokat a törvényszerűségeket, ame­lyeket épp a tényadatoknak kellene illusztrálniuk. A fia­tal megtorpan, elveszti ked­vét, nem látja a fától az er­dőt. Mindez szeptembertől jó­részt a múlté, hiszen a tan­anyagcsökkentés változtat ezen a tarthatatlan állapoton. Nem kell majd felesleges adatok tömegét biflázni, csak annyit kell megtanulni, amennyi épp szükséges a lé­nyeg megértéséhez. Azt a mi­nimális „nyersanyagot”, ami­re a gondolkodás alapozhat. A diák iránytűt kap az el­igazodáshoz: ha érdeklődőbb, ha egy-egy téma vonzza, már a maga útján halad, s meg­— Es ha föltartja a két kezét? — Hát ha nincs a kezében semmi. Akkor azt mondom neki, komám, tied a har- minckettedik korsó sör. Akarsz hozzá egy fél cse­resznyét? — Csak tudnám, mit mon­dana erre Tarzan! — Azt itt is megtudha- juk. Minden tanári testület­ben van egy gyomorbajos Tarzan, akinek a csúfneve becenév. — Kiszúrtál valakit közü­lük? — Igen. — Melyik az? — Nem mondom meg. Nézd ki magadnak, ki az, akit én kiszúrtam. Es egy­szerre mondjuk ki a nevét. — Nagy marha vagy te Kapelláró — mondta Kicsi. '— Te tudod. A fiúval, akit Kicsi állí­tása szerint késelés miatt ítéltek el, utóbb Kapelláró is közelebbről megismerke­dett. Ügy esett a dolog, hogy egyik nap gerendahordásra osztották be őket és négyen kerültek egy partiba. Ez a beosztás, hogy négyen vi­gyenek egy fagerendát, a felügyelők részéről túlzot­tan humánusnak bizonyult, alig fértek hozzá és szállí­tás közben egymás sarkát taposták, a gerendák rövid­sége miatt. A fiú erre el­kezd ott intézkedni. — Hosszúbajusz, gyere ide mellém — szólt Kapelláró- nak — mi hordjuk ketten, amazok meg külön. — Miért, olyan jó erőben vagy? Majd nem lesz ilyen nagy a pofád estére! —ok- vetetlenkedett harmadik tár­suk, Bika, akinek meztelen felsőteste valami ferde ízlé­talál mindent a szakköny­vekben, a lexikonokban. Az önálló gondolkodásra nevelés a ma pedagógiájának egyik legfontosabb feladata. Ezt igényli korunk az iskolától, csak így nőhet fel a jövő életképes nemzedéke. Tanulni, de hol? Korábban így válaszol­tunk.: természetesen otthon, délután, három-négy, vagy még több órát. Az iskola csak számonkért, s ismereteket nyújtott. Az új tanévben másként lesz. A tananyag- csökkentés órákat szabadít fel. Ezeket gyakorlásra, rög­zítésre kell felhasználni. El­képzelhető — s ez elsősor­ban a nevelők tettvágyán múlik —, hogy az otthon he­lyett az iskola lesz a tanuló munkahelye, itt, az órákon sajátítja el a tanulnivaló jó részét. Nyűg volt a sok házi fel­adat is, mind az általános, mind a középiskolában. Kü­lönösképp annak, aki sehogy sem bírt eligazodni a mate­matika, a fizika vagy a nyel­vek rejtelmeiben. így hát kínlódott órákat, vagy vá­lasztotta a legegyszerűbb megoldást: másolt, reggel, délelőtt az iskolában. Ügy is fogalmazhatnánk: a pedagó­gus meglovagolta a semmit, a jó szándék ellenkezőjét szül­te. Ezentúl az órán kell meg­értetni, elsajátíttatni a tan­anyagot. . A felszabadult idő, a gyakorlás erre lehetőséget ad. Az irányelvek megszabják: arra kell törekedni, hogy az alsó tagozatosok napi egy, a felsősök napi két órát tanul­janak otthon; ennyi időt for­dítsanak az írásbeli és a szó­beli feladatok megoldására. Szigorú utasítás az is, hogy az V.—VIII. osztályban .írás­beli házi feladatot csak ma­gyarból, oroszból és számtan- mértanból adhat a tanár, természetesen hétfő kivételé­vel, mert a vasárnapi pihe­nőnapot biztosítani kell. Könnyebb lesz a középis­kolásoknak is: magyarból, matematikából, fizikából ha­vonta csak négyszer kapnak házi feladatot, idegen nyel­vekből óráról órára legfel­jebb 5—10 mondatos írásbe­lit adhat a tanár. sű őrizetes tetováló művé­szetének elszomorító nyoma­it őrizte. Mellén tengerikí­gyó szerű kék liánok kanya­rogtak össze-vissza, telt ido­mú, gombaszemű aktokat fogva közre. Nevek és év- számok emlékeztettek vala­mire a karjain, a hátán egyetlen hatalmas szomorú­Kétségteien: szeptember­től csökken a túlterhelés, nő a diákok szabad ideje. Ám ezzel arányosan gyarapszik az iskola, az oktató'-nevelő gárda feladata. Gazdaságo­san kell felhasználni az óra minden percét, el kell érni, hogy valóban az iskolában, s ne otthon tanuljon a gyerek. Hagyományos módszerekkel ez szinte megvalósíthatatlan. Lépést tartani a korral, s pedagógia friss eredményei­vel, elsajátítani, alkalmazni az új módszereket; csak ez lehet a7, eredményes előrelé­pés útja. Fokozni kell az ön- tevékenységet, a megfigye­lést, a gyűjtést, a kísérlete­zést, a szakkönyvek haszná­latát, az olvasmányok elem­zését, a feladatmegoldást a tanítás minden szakaszában. Sok múlik a pedagóguson, az ő áldozatkészsége, hiva­tás- és munkaszeretete fe­dezete a sikernek. A tanárok tettvágya azonban nem old meg mindent, tennivaló — s nem is kevés — vár a szü­lőkre is. Ma még nem egy apa, anya hajtja gyermekét, azt szeretné, ha nemcsak kivá­lóan tanulna, hanem szak­körökre, külön nyelvórákra járna, balettel, hangszeres zenével foglalkozna. Mit te­het az áldozat, csinálja egy­re lankadó buzgalommal azt, amit mondanak. Ezen a szemleleten kell változtatni, mert csak így csökken a túlterhelés, igy válik a gye­rek. felszabadult fiatallá, aki maga választ, maga dönti el, hogy az iskolai tennivalókon túl mivel foglalkozik, mihez van kedve. Azt ugyan ren­delkezések szabályozzák, hogy ki lehet szakköri tag, ki milyen sportágban gyako­rol délutánonként; arra azonban nincs regula, hogy a szülők túlbuzgóságát csök­kentsék. Az iskola csak jó tanácsokat adhat, ezekre lenne érdemes felfigyelni a túl sokat követelő apáknak, anyáknak. Éppen gyermekük érdekében. Szeptembertől előbbre lép oktatásügyünk. A lehetőség, a távlat biztató. Csak élni' kell vele ... Pécsi István lyen bajuszod, van —, hogy engem kiröhögj. Ezt már megpróbálták mások is. Es­te majd beszélünk. Mire a felügyelő a köze­lükbe ért, nyoma sem volt a szóváltásnak.,- Ketten áll­tak egy-egy gerenda alá et­től kezdve, s hordták, rá­érősen; anélkül, hogy bárki fűz eresztette le hosszú ágait, Kapelláró, amint rá­nézett, elnevette magát. — Te aztán jól kivirágzói­tól — mondta — s a kö­vetkező pillanatban kényte­len volt félreugrani, a felé­dobott féltégla elől. — Ide figyelj. Te ahhoz még fiatal vagy — akármi­is siettette volna őket aa udvar egyik végéből a má­sikba, nem gondolkoztak a rájuk bízott feladat célsze­rűségén, hiszen a múló he­tek valamennyiteket meg­győzték arról, hogy ehe­lyütt ilyesmiről gondolkod­ni teljes értelmetlenség., (FolycatyukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom