Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
I Dániel és a krokodilok Új magyar dráma az egri színházban A kezdeményezés bátorságát mindig tisztelet övezi. Külön öröm és elismerés, ha igazi értéket emel. színpadra a rendezői elképzelés. Még inkább öröm, ha új magyar dráma születésének lehetünk tanúi, olyan alkotásnak, amely rólunk, amely értünk szól. Gosztonyi János Dániel és a krokodilok című kétrészes játéka ilyen alkotás. A bibliai legenda Dániel prófétája túlélte az emberhúsra éheztetett oroszlánokat, miképpen a dráma Dánielje is — aki pedig nem volt próféta — megmenekült a fasizmus gyilkoló gépezetéből. Megmenekült, mint annak idején sokan mások, és egyedül is maradt, mint annak idején, ugyancsak sokan mások. S ez a Dániel kétségbeesett elszántsággal nyomoz egy gyilkos után. Ebből a körülményből persze senki ne gondoljon arra, hogy egyszerű, bűnügyi história pereg a színpadon. Gosztonyi János, az emberi tragédiák és a közösségi problémák iránt egyformán érzékeny író, nem bűnügyi történetet ígér, társadalmi méretű önvizsgálatra hívja a közönséget. S az önvizsgálat impulzusai nemcsak őszinték, olykor kegyetlenek is. mint amilyen kegyetlen tud lenni maga az igazság. A történet vázlata néhány mondatban elbeszélhető. Dániel a háború végén hazaérkezik a haláltáborból, családja elpusztult, megölték hatéves kisfiát is. A döbbenet fokozódik: megtudja, ki volt a kisfiú gyilkosa. S ekkor mintegy megszállott, lélekben sebzetten, elindul keresni a gyilkost. „A bosszú — mondja Dániel — nem embernek való dolog. De némely végletes esetben ránk szakad, s akkor csak egy embertelenebb, vacakabb dolog van: kitérni előle”. Dániel ámolifutóként ■ hajszolja a fantomot, miközben észrevétlenül telnek az évek, s tekintete nem vonja látókörébe az új valóságot, azt a társadalmat, amelynek építéséhez közösen hozzákezdtünk. Közel két évtizedig nyomozza fia gyilkosát, amíg végre megnyugszik valamelyest, és egy szerelem is segíti abban, hogy visszanyerje egykori önmagát. Ekkor találja magát szembe fia gyilkosával. S Dániel emberségből, rosz- szul értelmezett humanizmusból elmulasztja a cselekvést, s ez újabb tragédiát okoz. E néhány sorból is kitűnik, hogy az író szinte a végletekig hegyezi a történetet. s negyedszázadnyi időt felölelve három ember sorsán és kapcsolatán keresztül igyekszik fontosat mondani múltunkról, de jelenünkről is. Gosztonyi abból a nagyon is hétköznapi igazságból és tapasztalásból indul ki, miszerint a mi társadalmi körülményeink között is bizonyos értelemben tovább élnek, sőt újratermelődnek azok a nézetek, amelyek már nemegyszer vezettek tragédiához. Igaz, a fasizmusnak nincs nálunk társadalmi alapja, de az emberek gondolkodásában, mentalitásában itt-ott még megmutatkozik, mint ahogyan kitapintható ennek velejárója, az antiszemitizmus is. Tévedés lenne persze azt hinni, hogy a most bemutatott dráma csakis a fasizmus maradványait veszil célba. Az író mindenkori „krokodiljai” általánosabb érvénnyel képviselik az erőszakot, a gyűlöletet. Ez a szélesebb mondanivaló adja az 1964- ben megírt dráma mai aktualitását. Nem beszélve arról, hogy ebből a politikai és pszichológiai töltésű színpadi játékból kicsendülnek más gondolatok is. Bizonyos érteledben a megtorpanásról, a tétovázásról, a cselekvőképtelenségről is szól ez a dráma. Dániel története ugyanis nagyszerűen példázza azt az embertípust, aki lényegében soha semmit sem tett az erőszak ' ellen. A drámának van gyenge pontja is. Ez László alakja. Szerepe azért is fontos, mert ő az, aki összekapcsolja Dánielt a társadalommal. S napjainkban már jóval erősebb és tartalmasabb ez a kapcsolat, nem olyan tétován esetleges, mint ahogyan Gosztonyi ábrázolja. Zaklatott dramaturgiai szerkezet, plasztikus szerepek és ihletett dialógusok hordozzák az írói mondanivalót, azokat a kérdéseket, amelyeket a közönségnek kell tovább gondolnia. Jó és modern művel alkotott Gosztonyi, ' in drámát, amely bátran .i terít a görög hagyományokból, de magába foglalja az új színházi törekvéseket is. s Nyüassy Judit számos siker részese volt már az egri színházban, most vendégként rendezte az előadást. Az évad egyik legizgalmasabb előadását. A tehetséges rendező tiszta értelmezésben tolmácsolta az írói gondolatokat, s a jól összefogott együttessel láthatóan arra törekedett, hogy a részletek gazdaságán és hitelességén túl a játék egészével gyakoroljon szug- gesztív hatást a közönségre, Nyilassy színpada leginkább Brecht politikai színházával rokonítható, hiszen itt is egy különleges kávalkádról van szó, olyan játékról, amelyben megfér egymással, sőt jól kiegészíti egymást a dialógus, a zene, a kórus, a song és alkalmas pillanatban a pantomim. Sikerült a rendezőnek megteremtenie az egyes képek, szituációk sajátos hangulatát is. Félelmetes volt például a csendőridomítás, ötletes a gólkirály megbuktatása és egyszerűségében is szemléletes az ellenforradalmat bemutató jelenet. De sokat mondó volt a derűs fiatalok jelenléte is akik már egy ; felszabadultabb korszakot ; jelképeztek. Végül említeni ; kell a döbbenetes erjű befe- ; jezést, amelyből egyértelműen kicsendül az alkotói intelem: emberek, vigyázzatok, csak együtt, csak közös erővel ... Bíró Attila nyugtalanító zenéje, Wegenast Róbert sejtésekre alapozott szinpadké- ! pe, valamint Gergely István jelmezei jól szolgálták az! írói és rendezői elképzelést. s Dániel szerepét Sallós Gábor játszotta. Érdekes figurát formált, olyan embert, aki nem hős, csak egyszerűen valamiben igaza vám. A Heves megyei fiafalok a Knappensee-parti YlT-táborban Az NDK-ban dolgozó Heves megyei fiatalok a német fiatalokkal közösen készülnek fel a X. VIT-re. A közös felOíMbmM üf32. újijua 20» vasaruap színész játéka emellett jól érzékeltette Dániel kételyeit, sőt ellentmondásait is. Alakításából kicsendült a történelmi tapasztalat: nincs helye az oktalan gyűlölködésnek, de a felejtésnek sem. Somló Ferenc formálta meg a gyilkos csendőr szerepét. Jól kihasználta a sokszínű figura lehetőségeit, s alakításával emberi arculatot varázsolt a lapuló „krokodilra”, Somló drámai ereje szinte hitelesíti az egykori gyermekgyilkosságot, de hihetővé teszi azt is, hogy napjainkban békés polgárként belesimul társadalmunkba. Eszter könnyelmű mai lány, aki nem nagyon érti a múltat, — a jelent se —, de természetes életszemlélete elítéli a gyilkos borzalmakat. S ez a lány, aki szeret, aki élni akar, elérkezik ahhoz a pillanathoz, amikor gyilkost kiált tulajdon apjára. Nagy ívű, drámai szerep, tragikus hős. A bemutatón Polonyi Gyöngyi játszotta. Csak érzékeltette a drámái pülanato- kat, meggyőzően eljátszani nem tudta. Elsősorban vitatható, helyenként érthetetlen szövegmondása gátolta ebben. Páva Ibolya meglepő drámaisággal játszotta Eszter szerepét. Nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legjobb. de feltétlenül, legértékesebb alakítasa ez, olyan színészi munka, amelyik megbecsülést érdemel. Nem beszélve arról, hogy a fiatal színésznő ez alkalommal új szerepkörben mutatkozott be. László vázlatos figuráját Kulcsár Imre becsületesen eljátszotta. A krokodilok természetrajzához Dariday Róbert, Szili János, Bánó Pál, Hegedűs László és Hídvégi Elek nyújtott hiteles adalékot. Az egyszerű embereket, a társadalom képviselőit Csiszár Nándor, Gyarmathy Ferenc, Győri Ernő, Györváry János, Koroknay Géza, Marffy Vera, Nagy Mari. ifj. Somló Ferenc és M. Szilágyi Lajos személyesítette meg. Márkasz László IMRE lA'Sjió i Kér tv Hatvant és környékét járva... Vissza az úton ? készülés utolsó szakaszában a Cottbus megyei Knappensee partján a magyar KlSZ-fiata- lok és a német FDJ tagjai közös találkozót szerveznek. A június 9-től Xl-ig szervezett, háromnapos táborozás gazdag kulturális, politikai és sport- programjában képviseltetik magukat a hevesi fiatalok is. a. — Fogadjunk, hogy a hathússzassal jöttél — mondom neki, inert a beszédjéről mindjárt hallottam, hogy vidéki. — Nem igaz, mert a hétnegyvenessel. — Gyere, sétálj velünk, 'úgyse jön az a srác. Közbejött neki valami, biztos túlórázik. — Te azt honnan tudod? — kérdezte elbizonytalanod- . va. így szövegeltünk ott, már tudtuk a nevét, azt is, hogy a nővére itt dolgozik a városban, hozzá jött látogatóba, csak pár napig marad, a fiú akire vár, ott lakik a házban, egy fiú a házból, ismerjük ezt a mesét. Aztán, hogy elindultunk mintha menni készülnénk, hát frankón jön velünk, mint a kiskutya, nézem Je- zsót, alig bírja a röhögést visszafojtani, el ne röhögd magad, te állat, még gyanút fog, Orgonás fölemel és otthagy, megnézheted magad. Elindultunk, hármas- baji a kiserdő felé. Évtizedek óta folyik a küzdelem: megbecsülést szerezni a közművelődésnek! Oda hatni, hogy súlyának, jelentőségének megfelelően bírálják el, kormányköröktől a falusi tanácsokig. Mert hiszen nincs ipari forradalom, nincs szocialista tudat, nincs általános előrelépés szellemi végzettség nélkül. S a jó munkahelyi közérzethez, társadalmi rendszerünk megbecsüléséhez, az emberi én kiteljesedéséhez úgy hozzátartoznak kulturális javaink, a belőlük eredő táperők, miként szervezetünk igényli a sót, kenyeret, vizet. Céltudatosan, eme elvek alapján követték tehát egymást azok a párthatározatok, miniszteriális • intézkedések, amelyek közművelődésünk rendszerét nemzetközileg elismertté tették. A sorban fontos vívmány, hogy városon és falun — elvileg! — ma már nem ötletszerű a szellemi javak terjesztése, illetve ez a munka megfelelő alapképzettséghez, szakmai irányítókészséghez kötött. Szomorú, hogy Heves megye meglehetősen hátul kullog az utóbbi követelmény dolgában. De még inkább elkeserítő, hogy sokfélé ott is megrekedt ennek az elvnek a kibontakozása, ahol egyszer már a kitűzött útra léptek! Herédi kompromisszum Elsőként egy háromezer lelkes község, Heréd példáját kívánom felvillantani. Már csak azért is, mert alig két esztendeje, követendő jó sarjadt ki ezen a tájon. A megépült, csinos és tágas művelődési otthon, s a benne működő könyvtár élére — tanácsi és szövetkezeti összefogással — szakavatott népművelőt állítottak, aki igen sokat tehetett volna a település szellemi életének felvirágoztatására. Mi lett a nóta vége?’ Egy esztendeig sem dolgozott munkahelyén a kultúrház igazgatója, s útilaput kötöttek a talpa alá. Azóta pedig: ahogy esik, úgy puffan! A termelőszövetkezet igen jóindulatú alkalmazottja tüstént— Ne arra menjünk — húzód zkodott. — Ne viccelj, ott mindjárt a fákon túl irtó klassz maszek fagylaltos van. Nem szereted a fagyit? Hiszen nyár van! Adunk a babádnak is. — Attól kezdve szé- gyellte, hogy nála a baba. Amikor az erdőhöz értünk, visszafordult, ő nem megy tovább, neki haza keli menni, a nővére várja. Még jókor előlépett Orgonás, mellette Bütyök, a kövér pofájával, mintha mindig zsírt zabálna, zsíros a szája széle örökké, harmadiknak, hogy le ne maradjon, Bölény, na, srácok, együtt a nép. Mondom a kislánynak, miről van szó. Hogy innen nem lehet elmenni csak úgy. Hol piros lett, hol fehér, mint a meszelt fal, elkezdett sivalkodni, segítségért kiabálni, ahogy a torkán kifért, nagy mázlink volt, nem járt arra senki. Orgonás megfogta, neki. aztán hiába kapálódzott, mentek, vitték, én ottmaradtam' falazni. Hallottam, hogy sír, nyüszít, jajgat, az anyját hívja, aztán a nővérét; hülye egy nővéred lehet, kis- anyám, neked a szoknyádra kellett volna, hogy üljenek, mert közben sajnáltam, ez nagyon rohadt érzés volt, de hirtelen csönd lett, na, ilyen csönd lesz az esküvődön is, ott állsz majd talpig fehérben az anyak"nvv- vezető előtt, nézed a hímzett címert, meglátod, addigra el is felejted az egészet, a csöndben azután lépések hallatszottak, előolda- logtak egymás után a srácok, nem néztek egymásra, Orgonás megszólalt, Kicsi, te jössz. Látta, hogy nem mozdulok, erre lökött egyet rajtam, nem volt mese, menni kellett. Odamentem, nézem a kis csajt, egész ie volt hervadva, de igazság szerint nem is ezen akadt kedik a szép kulúrhózban. Másodállásban! De mondjam azt, hogy „civil a pályán”? Tévedés ne essék, ami volt, elmúlt! A helyi tanács vezetőinek szuverén joguk elbírálni, hogy egy szakkáder menynyire felel meg a bizalomnak. Becsületességüket nem is vonjuk kétségbe a korábbi _ igazgatóval szemben foganatosított eljárás dolgában. De, amikor olyan káros, retrograd kiegyezésbe bocsátkoznak, mint a jelenlegi i.s, fel kell vetnünk a felelősség kérdését. , Ki hát az igazgató ? Talán a herédi kompromisszumnál is sajnálatosabb következtetéseket vonhatunk le azokból a jelenségekből, amelyek a hatvani városi művelődési központ háza táján utóbb észlelhetők. Ami ezekből sommásan leszűrhető: nincs határozott, koncepciózus irányítója itt a közművelődésnek! Illetve, ami történik, az közel sem a mi társadalmunk etikai normáihoz igazodik, hanem hangulat és személyes érdek függvénye. Röviden a lényeget! V Hatvanban egy, másfél év után senki sem jó. Mármint a kuitúrháznál. A múlt esztendő végén úgy tűnt, talpraesett, szervezőkészséggel bíró .igazgató került az intézményhez. Mindjárt fel is zárkózott melléje egy tágasabb társadalmi vezetőség, kiegészítve munkáját, s energiáját adva a dús program megvalósításához. Az' immár milliós költségvetéssel dolgozó központ fŐ feladatai azonban további függetlenítóst igényeltek. Ez meg is történt, de úgy, hogy semmi köszönet benne. A tanácsi illetékesek jóvoltából, semmibe véve az igazgató igényét, jogkörét, két képzetlen, gimnáziumból éppen kikerült ifjú ült olyan fontos székbe, mint a művészeti előadóé és a gazdasági főnőké. Mi több, egyiküket, ugyancsak az igazgató és a fennálló rendeletek semmibevételével, beiskolázták. Ilyenformán pillanatnyilag a hatvani kuitúrháznál mindenmeg a szemem, hanem a babáján, miket érnek meg a négerbabák itt a Kis-Duna parton. Akár hiszed, akár nem, Kapelláró — neked ez a rendes neved? —, megfogadtam, kiszállok a bandából, ez nekem nem gilt, elég, .menjen a . bánatos francba az Orgonás. Néztem a kislányt, körülötte az elhányt ruhadarabjait, ha kést emelnek rám, akkor se tudtam volna megtenni, na! — szóltam neki — öltözz föl, elfordulok, itt a cuccod. látod, hiába volt felhúzva a farmered zippzárja, na gyere! El is indultunk, hanem ki tanul — ami önmagát*» jó és tiszteletre méltó! —, <jei nincs, aki a várossal törődjék. Nem hiszi el az olv-aso: az igazgató nemrég arra kérte a társadalmi vezetőséget, hogy álljon le a munkával, mert a függetlenítettek képtelenek vállalni nyomukban a szervezést. Együtt az idővel Jártam Boldogon is az utóbbi hetekben. S ha az iménti példák lehangoltak, itt azt tapasztaltam, hogy' a község vezetői együtt lépnek az idővel. Benne van ebben a pártszervezet, a tanács éppen úgy, mint a termelőszövetkezet, amely szintén részt vállalt a kulturálódási igények kielégítéséből. Pedig Boldogon nem kaptak fedezetet a megyetói a közművelődés letéteményesének,, irányítójának anyagi támogatására. De úgy gondolkodtak, összekaparják a maguk háza táján, hátha aztán erőfeszítésüket „ott fenn” respektálják, s egyszer megterem a státus. A községben —• immár egy esztendeje — így került egy nagyon agilis, a nép ügyéi, művelődését szenvedéllyel szolgáló fiatal pedagógus a kultúrházat, könyvtárat egyesítő intézmény élére. S most, amikor a tanácselnökkel, meg egynémely falubelivel beszélgettem, csak elragadtatással szólnak az útról, amit a helyi népművelés utóbb megtett. A tanácselnöki még azt ie elismerte, hogy olykor merülnek fel közöttük nézetkülön- bözöségók. Ettől függetlenül, ők a célt nézik, csak azt tekintik. Szubjektív érzület nem befolyásolja értékítéletüket. , * Előre vagy vissza az útoíf1? Ma már szorosan szakmai kérdés ez közművelődésünkben, s erősen kapcsolódik káderpolitikánkhoz. Futó vizsgálódásom jelen esetben így tapad e témához. Pro és kontra szólnak az észrevételek, éspedig abból az alapállásból kiindulva, amit a boídogi vezetők képviselnek. Moldvay GyöaS kora frászt, hogy elnyúltam ott a füvön. Könnyű pofozkodni az erőseknek! Amikor föltápászkodtam, valameddig nyilván hevertem ott, a zsebemből valami kidudorodik, nézem, hát a négerbaba, na jól van, itt most már csak haza lehet menni, különben ez volt Orgonás utolsó ügye, legalábbis ebben az évtizedben, mert a csaj befújta az egészet a nővérének, az meg egyenesen a rendőrségre ment, összeszedtek bennünket egymás után, hát így volt. Ha láttad volna Orgonást a tárgyaláson! Pléh pofával bei»» akkor előkerült va! ahonnét Betyár, később az óberhén azt vallotta, ott horgászott a közeiben. Kétszáz métert haladtunk, akkor a kislány kezét lefogták, majd hátracsavarták. Orgonás megint rámparancsol, Kicsi, őrködni. Azt mondtam, bízzák másra, nekem most el kell mennem, erre kaptam egy, aknáért mindent, azt is, hogy kétszer egymás után lefogta a kis szőkét, csak a tárgyaláson tudtam meg, hogy nem tud írni, olvasni és még ő dumált nekem, akinek egyszer azt mondta Tarzan, a matektanárunk, ez a csúfneve volt, a nagy hajáról neveztük el. I
