Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-13 / 86. szám

WA*AA/kAAAMAAAAAA**<^AAAAAA/NAAAAAAAA#VXAAAA*AAAAAAAi<VUVWVv%AA'* ? \ | Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk f í A kambodzsai légi híd DlFK-nyilntkozatf a helikopfer­szcrencsé t lenségpr ő I A NAGY NYUGATI HÍRÜGYNÖKSÉGEK drá­mai hangú jelentésekben számolnak be arról, hogy Kambodzsa fővárosát, Phnom Penh-t egyedül és kizá­rólag az immár harmadik napja megszakítás nélkül üzemelő amerikai légi híd látja el élelemmel — és persze hadianyaggal. Ennek a hírnek mindkét része figyelmet érdemel. Mindenekelőtt az derül ki belőle, hogy az ame­rikaiak emlékezetes álamcsínyje, amellyel annak ide­jén Lón Nol-t és katonai klikkjét tették az ország uraivá, hosszabb távon is teljes kudarcnak bizonyult. Már akkor is nagyon sokan mondták és írták, hogy a CIA közreműködésével hatalomra került Phnom Penh-i rezsimmel még sok baja lesz Washingtonnak, köztük a híres, öreg kommentátor, Walter Lippmann. ÜGY TŰNIK, a jóslat mindinkáb beigazolódik. A fővárost a szó fizikai értelmében szorongatják a népi erők és az ország déli részében is összehangolt táma­dást indítottak az ottani legjelentősebb város, Takeo ellen. Eddig Lón Nol szóvivői mindig azt hangsú­lyozták, hogy a városok környékén egyértelműen kéz­ben tartják a katonai és a politikai helyzetet. Ma már nem mondják. Maradt az amerikai légi híd és általában: az USA nem olyan láthatatlan kambodzsai jelenléte. Kam­bodzsából nézve kissé furcsán hangzanak azok az amerikai megállapítások, amelyek szerint az USA ka­tonai jelenléte ugyancsak Vietnamban szűnt meg tel­jesen, de Indokma más országaiban is „jobbára jelké­pes”. Azok a bombák, amelyek szinte szünet nélkül zuhognak a Phnom Penh-t bekerítő népi erőkre, Ame­rikában készültek és amerikai katonák oldják ki azo­kat, amerikai repülőgépekről. A kambodzsai fővárost a világgal összekötő légi híd természetesen szintén amerikai gépekből áll, amelyeket amerikai katonák működtetnek. És ez még nem is minden. A hírügy­nökségek jelentései szerint Washingtonban olyan hí­rek terjedtek el, hogy a Fehér Házban komolyan la­tolgatják egy újabb, Kambodzsa elleni saigoni invázió tervét. Amikor erről kérdezték, Ziegler szóvivő kitérő választ adott. INDOKÍNÁBAN NEHEZEN, vajúdva születik a I béke. Ha a fenti hír igaznak bizonyul, sok minden kérdésessé válhat. VN#>^SAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVVV*vV,VVVVVSA^VV^/VV\AA/S/VVVVlVVVVVWWW» * (Folytatás az 1. oldalról.) zátartozóit. Részvétét nyil­vánította a két dél-vietnami fél képviselőiből álló ve­gyesbizottságban Hoang Anh Tuan tábornok, a DIFK- küldöttség vezetője is. Ko­moly tárgyalásokat javasolt a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottsággal és a saigoni kormányzattal, hogy megtalálják az ilyen sajná­latos esetek megismétlődése elkerülésének módját A Dél-vietnami Köztársa­ság Ideiglenes Forradalmi Kormánya erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy segítse a Nemzetközi El­lenőrző és Felügyelő Bi­zottságot e sajnálatos sze­rencsétlenség következmé­nyeinek felszámolásában. A szerencsétlenségben maga a DIFK is több káderét vesz­tette el. Ezzel szemben az Egye­sült Államok és a saigoni kormányzat a közvélemérty felizgatására, a helyzet sú­lyosbítására használta fel a szerencsétlenséget. A wa­shingtoni Fehér Ház helyet­tes sajtótitkára április 9-én arcátlan rágalmakat ter­jesztve, az esetet, „a nem­zetközi bizottság helikopte­rei ellen intézett fegyveres támadásnak” minősítette. Az amerikai külügyminisztéri­um szóvivője durván meg­sértette a Dél-vietnami Köz­társaság Ideiglenes Forra­dalmi Kormányát; a szeren­csétlenség kapcsán azt mon­dotta, hogy „kegyetlenül gúnyt űztek” a vietnami tűzszüneti megállapodásból. A saigoni kormányzat kül­ügyminisztériuma pedig, szo­rosan az Egyesült Államok nyomdokain haladva, „a Nemzetközi Ellenőrző és Fel­ügyelő Bizottság munkájá­nak szabotálására, a párizsi megállapodás végrehajtásá­nak megakadályozására irá­lonep^ég a Csillagvárosban A szovjetunióbei! Csillagvárosban ünnepélyesen emlé- [keztek meg az Űrhajósok Napjáról. A szovjet űrkutatás szá- : mos kiválóságának nyújtottak át magas kitüntetéseket. (N épú jság-telef oto — TASZSZ—MTI—KS) A MINAP párbeszéd zaj­lott le egy késő esti tévé­műsorban, amelyben az ABC „összeeresztette” Nixon be­szédeinek egyik íróját, Ag- new volt sajtótitkárát a Washington Post főszer­kesztőjével, valamint egyik munkatársával. Az utóbbiak közismerten vörös posztónak számítanak a Nixon-kor- mányzat szemében. A más­félórás vita a kormányzat és a sajtó viszonyáról szólt. Az alábbi nagyon jellemző esz­mecsere megértéséhez tudni kell, hogy tavaly kisebbfaj­ta botrány kerekedett abból, hogy a CBS tévé-hálózat ri­porterét az FBI heteken át „megfigyelte”, utánanyomo­zott, majd a dolog kipattaná­sakor a kormány azzal vé­dekezett: magas állami állást akart kínálni a riporternek, ahhoz kellett „ellenőrizni" az előéletét... Nos, az ABC minapi vitájában szóba ke­rültek a kormány „sérelmei”: ki mindenki „elfogult” a Fe­hér Házzal szemben az ame­rikai sajtóban. A Nixon- kormányzat a „kommentá­rok egyensúlyát” akarja megteremteni, magyarán a túlzott bírálókat móresre ta; nítani. S egy ilyen bíráló az említett CBS-riporter, Daniel Schorr. Róla közölte a követ­kezőiket Buchanan, az elnöki beszédíró: „Daniel Schorr személyes ellenszenvvel viseltetik a mai kormányzat iránt, és én azt hiszem az utálat sző sem túlzás... Persze, ehhez joga van. Joga van a képer­nyőn is szerepelnie. Joga van nézeteit kifejtenie. Ám ha a CBS éppen Daniel Schorrt bízza meg a Nixon- kormány szociálpolitikájának megmagyarázásával 20 millió néző számára, az szerintem UmUs&B I97J. április 13, péntek Állami állás egy „bohócnak”? A kommentárok egyensúlya Amerikában — Washingtoni tudósítás — tipikus esete az elfogultság­nak”. A VITA egyik résztvevője erre meglepődve kérdezte meg, vajon miért kínál ál­lást a kormány valakinek, akiről a Fehér Házban ez a vélemény? Buchanan válasza ijesztő gondolkodási mélysé­geket tárt fel: „Ha egyszer itt van egy fickó, aki estéről es­tére elveri az emberen a port, meglehet, hogy azt mondod magadnak, miért ne ajánljunk fel ennek a bo­hócnak egy állást és adjunk neki egy vaskos fizetési bo­rítékot, miáltal megszabadu­lunk tőle, s más kerül a he­lyére a képernyőn?...” Természetesen aligha volt valaki Washingtonban, aki elhitte a nyomozás hivatalos magyarázatát, a mesét a kormányállásról; mindenki élt a gyanúperrel, hogy a ha­tóságok „fekete pontot” ke­restek a bíráló riporter múlt­jában. Buchanan körmönfont magyarázata azonban egy­szerre feltárja a gondolkodá­si stílust, és azt is, hogy a Nixoh-adminisztráció képte­len elviselni azokat a bírála­tokat, amelyeket — a polgá­ri demokrácia óvatos játék- szabályait messzemenően megtartva és az amerikai íz­lés-középszerűséget figyelem­be véve — a vezető sajtó­szervek, főleg a tévék külön­ben eléggé csínján, adagol­nak. Hiszen mondani sem kell, hogy a három legna­gyobb tévétársaság nagyonis ügyel az objektivitás látsza­táéi*. A Buchanan-íéle magya- rázkódás arra vall: a jelenle­gi amerikai kormányzat el­lenségének tekinti azokat, akik — ugyanazon osztály­alapon bár — bírálják egyik­másik lépését. Walter Hickel, Nixon korábbi belügyminisz­tere írja könyvében, hogy amikor a kambodzsai kaland miatt összerúgta a port elnö­kével (akit különben azóta is kedvei, és csupán féltett!), Nixon arról beszélt: őt egyál­talán nem bántja, ha valaki a kormányzaton belül „ellen­fél”. .. Félóra múlva jöttem rá — írja Hickel —, hogy amikor bírálóról és „ellen­félről” beszél, akkor valójá­ban ellenséget gondol... S ha már a kormánykörökön belüli bíráló is „ellenség”, hogyne volna az az „objek­tív” sajtó liberális munka­társa, akinek, mondjuk ki­fogása van — éppen az ame­rikai kapitalizmus védelmé­ben — bizonyos szociálpoliti­kai módszerek ellen? A KORMÁNY sajtófőnöke, Herbert Klein mondotta a minap, amikor azt tudakol­ták tőle, miért „felejtette el” Nixon elnök a választási kampány során jelezni, hogy meg akarja kurtítani a szo­ciális költségvetést? Naiv kérdés — mondta erre buc- hanani cinizmussal Klein. — Az ember nem vet fel szük­ségtelen kérdéseket egy vá­lasztási kampányban... Szó­val egy létfontosságú kérdés *szüi4&éatelén”, viszont, aki megkérdőjelezi a kormány­zat szociálpolitikáját, az „el­fogult bohóc”! S ebből megérthető, hogy Nixon és Agnew környezeté­nek sorozatos sajtóellenes ki- fakadásai milyen szemlélet­ből következnek. S hogy a „kommentárok és híranya­gok egyensúlyát” követelő kormányzat, (amely titkoló­zásával eleve rákényszeríti a sajtót a „feltáró” munkára) valójában a maga hírszolgá­lati előnyét még meg is akar­ja tetézni a bírálatok elfoj­tásával. Hiszen Schorrnak ugyan „joga van a képer­nyőhöz”, (és Hickel bírálatát „sem bánja” az elnök,) de ha a CBS éppen Schorral tagialtatja a kormány szo­ciálpolitikáját, az — elfogult­ság (és a miniszter is repült, persze). KÖZISMERT, hogy az amerikai tévék a hirdetések­ből élnek, vagyis a hirdetők aszerint fizetnek. hányán néznek egy műsort. Nyilván­való tehát, hogy a nagy tár­saságok a tömegízlést mesz- szemenően figyelembe ve­szik. De lám, még ezek az ízlésbeli és — az amerikai politikai érettség adott álla­potából származó — politikai fékek sem elegendők; a Ni- xon-kormányzat további kö­tőfékeket óhajt a sajtóra rak­ni. Természetesen a kormány javára elfogultnak lenni — bocsánatos bűn a Fehér Ház számára.. A. J nyúló kísérletté” fújta fel a szerencsétlenséget. A DIFK külügyminiszté­riuma erélyesen visszautasí­totta az Egyesült Államok és a saigoni kormány e rá­galmait, valótlan állításait. Az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat kohol­mányai és rágalmai nem té­veszthetnek meg senkit, el­lenkezőleg, még jobban le­rántják a leplet arról a sö­tét kísérletükről, hogy a vi­lág közvéleményének meg­tévesztésére használják fel a NEFB küldötteivel és a DIFK tisztjeivel véletlenül történt szerencsétlenséget. A Dél-vietnami Köztársa­ság Ideiglenes Forradalmi Kormánya ismételten meg­erősíti rendithetetleni politi­káját, amely szerint szigo­rúan tiszteletben tartja és lelkiismeretesen végrehajtja a Vietnamra vonatkozó pá­rizsi megállapodás összes rendelkezéseit, együttműkö­dik a nemzetközi bizottság­gal és segíti azt megbízatá­sának ellátásában. A DIFK külügyminisztériuma mélyen sajnálja a szerencsétlensé­get, s arra kéri a Nemzet­közi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságot, adjon szigorú utasításokat a bizottság pi­lótacsoportjainak az effajta esetek megismétlésének el­kerülésére — hangsúlyozza befejezésül a DIFK kül­ügyminisztériumának nyi­latkozata. (Folytatás az 1. oldalról.) kaját nagymértékben meg­könnyíti, ha a névjegyzékbe felvettek már a reggeli, vagy a délelőtti órákban leadják szavazatukat. A választójogosultaknak küldött értesítésben annak a szavazókörnek a címe is szerepel, ahová az illető tartozik. (Erről egyébként az utcákon kifüggesztett hir­detményekből is meggyőződ­het.) Jó, ha ezt az értesítést mindenki magával viszi, és átadja a szavazatszedő bi­zottságnak; voksolhat azon­ban enélkül is. Személyazo­nosságát azonban feltétlenül igazolnia kell, a szavazatsze- dö bizottság visszautasítja azt a választót, aki nem tud­ja magát a szavazás lezárá­sáig személyi igazolvánnyal, vagy kivételesen más, hitelt érdemlő okirattal igazolni. A szavazóhelyiséget felke­resők a szavazatszedő bizott­ságtól — kilétük igazolása után —, egy borítékot és egy szavazólapot kapnak, s be­léphetnek a függönnyel, vagy más módon szeparált fülkékbé. A fülkében egyéb­ként egyszerre csupán egy választó tartózkodhat — ki­véve természetesen azt az esetet, ha az illető írástudat­lan, vagy testi fogyatékossá­ga miatt segítségre szorul. A szavazólapon a választó­kerület — jelölőgyűléscn el­fogadott —, egy vagy több tanácstagjelöltjének neve szerepel — több jelölt ese­tén ABC-sorrendben. Ha a választókerületnek csunán egv jelöltie van. a ráadott voks esetén a szavazólapot változatlanul kell hagvni. A jelölt ellen a név áthúzásá­val lehet szavazni. Ha a szavazólapon két. vagy há­rom jelölt neve szerepel (há­romnál több tanácstagieiöl- tet egyetlen választókerület­ben sem állítottak!, akkor közülü'- csak egyet lehet vá­lasztani. Ezért a szavazónak félre­érthetetlenül meg kell je­lölnie, hogy ki nyerte el bi­zalmát. Ez esetben a kivá­lasztott nevet meghagyja a szavalálanan. a többit pedig áthozza. Va^ameetwi név tör­lése az összes jelölt ell°n 'irdalt érvényes szavazat, érvénytelen azonban a voks, ha azon egy névnél több marad. Az a szavazat is ér­vénytelen. amelyről nem le­het megállapítani, bőgj kire MOSZKVA: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és 8 szovjet kormány meghívásá­ra csütörtökön hivatalos lá­togatásra Moszkvába érke­zett Luis Echeverria Alverez mexikói köztársasági elnök. A magasrangú vendéget Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alek- szej Koszigin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyisé­gek fogadták a két ország zászlóival feldíszített Vnu- kovói repülőtéren. BECS: A maganlátogatáson Bécs- ben tartózkodó Otto Winzer, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere csütörtökön vezető osztrák személyiségeknél tett tisztel­gő látogatásokat. Délelőtt fo­gadta őt Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság szövet­ségi elnöke. GENF: A genfi leszerelési értekez­let csütörtökön megtartotta a fennállása óta 600. ülését. A három felszólaló, Svédország, India és Olaszország képvi­selője sürgette a mostani ülésszak két legfontosabb feladatának, a föld alatti nukleáris kísérletek és a ve­gyifegyverek betiltásának megoldását. tudnivalók adták, s az is, amelyet nem hivatalos szavazólapon adlak le. A szavazólapot még a fülkében kell borítékba ten­ni, majd a szavazatszedő bi­zottság előtt elhelyezett ur­nába dobni. A lakásukon fekvő betegeket, a járókép­telen választókat a szava­zatszedő bizottság két tagja mozgóurnával keresi fel. Eh­hez azonban az szükséges, hogy néhány nappal a vá­lasztás előtt értesítsék a he­lyi tanács választási csoport­ját. vagy legkésőbb a vá­lasztás napján a szavazat­szedő bizottságot. Ismét felhívjuk a figyel­met arra, hogy a választás napján kizárólag azok sza­vazhatnak, akiknek a neve a váiasztójogosultak név­jegyzékében szerepel és csak abban a szavazókörben le­het szavazni, ahol a válasz­tót a névjegyzékbe felvették. Különösen azokat érinti ez a szabály, akik a névjegy­zékbe történt felvételük után más választókerületbe köl­töztek. Ismeretes, hogy az állandó lakóhely szerinti ta­nács végrehajtó bizottsága — bejelentése alapján —, törli a választót a névjegy­zékből és erről igazolást ál­lít ki. Ezzel az igazolással a választót az űj állandó lak­helye szerinti választókerü­let névjegyzékébe felveszik. Erre azonban csak akkor ke­rülhet sor. ha az igazolást legkésőbb a választás előtti napon bemutatja. Április 15- én igazolással nem lehet szavazni, mert az nem pó­tolja a névjegyzékbe való felvételt. Korábban lehetőség volt arra, hogy a lakásbejelent,) szerint ideiglenes, de való­jában állandó tartózkodási helyen, például munkásszál­láson, diákotthonban lakókat is felvegyék a választók név­jegyzékébe. Ezek a válasz­tópolgárok természetesen nem szerepelnek az állandó­an bejelentett lakások sze­rinti névjegyzékben. Ha va­laki a választás napján ha­zautazik, akkor szüksége van az emlí'ott igazolásra, de azt legkésőbb szombaton délig be kell műfaji az otthoni névjegyzékbe történő felvé­tele érdekében. Más ideigle­nes tartózkodási helyen — például iidiW'kben — nem lehet szavazni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom