Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-11 / 84. szám
Helyünk a világban A mezőgazdaság felzárkózik az élvonalba * Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének, a FAO-nak az évkönyvében megtaláljuk a világ élelmiszer-termelésének 1971-es adatait. Ebből ugyancsak a »magyar gazdaság közepes fejlettségére következtethetünk. íme hogyan alakultak a legfontosabb szántóföldi növények hektáronkénti termésátlagai hazánkban, illetve más országokban. 1971, ÉVI TERMÉSÁTLAGOK Q-BAN Búza Kukorica Burgonya Cukorrépa Bulgária 29,5 41,7 123 302 Csehszlovákia 31,7 40,1 169 370 NDK 36,7 28,0 189 370 Magyarország 30,7 35,4 115:7 277,7 Lengyelország 24.4 26 184 312 Románia 20 24 103 187 Szovjetunió 14,1 28,8 116 233 Ausztria 35,6 57.7 258 444 Belgium 45,2 57,7 300 431 NSZK 46,2 51,1 274 444 Görögország 18,2 33.3 125 505 Portugália 13,1 13 122 400 Spanyolország 14.9 37,2 131 263 VSA 22,8 54,5 257 416 E termésátlagok sem teljesen egyértelműen jelzik^ a mezőgazdaság fejlettségét, teljesítő képességét. A természeti viszonyok (mindenekelőtt az időjárás), az egyes növények vetésterületének nagysága — például a Szovjetunióban közel 70 millió hektáron, az Egyesült Államokban 22 millió hektáron, Magyarországon 1,3 millió hektáron termesztenek búzát — erősen befolyásolják a termés eredmények alakulását. Mégis az 1971. évi magyar termésátlagokat vizsgálva megállapíthatjuk: búzából és kukoricából meghaladtuk az európai átlagot (a 28,5, illetve a 35 mázsát hektáronként), míg burgonyából illetve cukorrépából jelentősen elmaradtunk a 190, illetve 354 mázsás európai átlagtól. Különösen burgonyatermeié-» sünk fejletlen. Cukorrépából a szokásosnál rosszabb volt a termés 1971-ben. (A magyar búza és kukorica termésátlagai mintegy háromszorosan haladják meg az ázsiai és az afrikai átlagszintet, a burgonya termésátlagai pedig csupán 20, illetve 50 százalékkal magasabbak mint e gazdaságilag elmaradott földrészeken). A növénytermelésnél kedvezőbbek az állattenyésztés fajlagos mutatószámai. A magyar hústermelés például, akár a mezőgazdasági területhez, akár a lakosság számához viszonyítjuk, a nemzetközi élmezőnyben helyezkedik el. (Mint ismeretes a húsexport a tőkés világpiacon a legjelentősebb magyar devizaszerző eszköz.) Az egy lakosra jutó tejtermelést tekintve viszont Magyarország a KGST partnerei közül is a legutolsó. A íejési átlagokban pedig közepes helyet foglalunk el: egy tehén évente és átlagosan 60—80 százalékkal kevesebb tejet ad Magyarországon mint a világ élenjáró országaiban. A teljes képhez tartozik, hogy a magyar mezőgazdaÁpriiis 14-én: Kommunista műszakokkal nyitják meg az ifjúmunkás napokat megyénkben A KISZ Heves megyei Bizottsága az idén is megrendezi az ifjúmunkás napokat megyénkben. Az április 14-től június 5-ig tartó rendezvénysorozat sokoldalúan igyekszik bemutatni a megye fiatal munkásainak életét, több fórumot biztosít a különböző üzemekben dolgozó fiatalok egymás megismeréséhez, illetve a X. Világ Ifjúsági Találkozóra való felkészülésre Lá. A gazdag, változatos program ünnepélyes megnyitására április 14-én kerül sor. Ezen a napon megyénk üzemeiben, vállalataiban kommunista műszakokat tartanak a fiatalok. Ugyancsak az ifjúmunkás napok keretében kerül sor május 3-án az ifjúsági szocialista brigádvezetők megyei tanácskozására is. A tanácskozás fő témája: az ifjúsági szocialista brigádok gazdasági, politikai munkája, a iözéletiség, az üzemi demokrácia. Ezenkívül aktíva értekezleten találkoznak az ifjúmunkás KISZ-vezetők is, ezo lesz a pályaválasztásról, a munkavállalásról, a beilleszkedésről, valamint az üzemek és iskolák kapcsolatáról is. Ezzel kapcsolatban találkozót rendeznek, amelyen a szakmunkástanulók, a fiatal szakmunkások, pedagógusok, gazdasági és mozgalmi vezetők mondják majd el véleményüket a közös tennivalókról. A megyei KISZ-bizottság különböző szakdolgozatok készítésére pályázatot hirdetett, ugyancsak várják a művészetekben jártas, tehet- j séges fiatalok jelentkezését * az „Ifjúmunkás”, valamint „A megye kiváló ifjúmunkás kollektívája” című plakettek megtervezésére is. Gazdag továbbá a rendezvény sport és kulturális eseménynaptára is. ság termelésének évi növekedési üteme igen alacsony, 0,7 —0,8 százalék volt 1935 és 1965 között. Ugyanezen 30 esztendő alatt valamennyi földrészen Kelet-Európábán és a Szovjetunióban is évente átlagosan valamivel több mint két, a mezőgazdaságilag fejlettebb Nyugat-Európában 1,6 százalékkal nőtt a mező- gazdasági termelés. A mező- gazdaság a termelés növekedési ütemét tekintve 1957-től zárkózott fel a világátlaghoz. A magyar agrárpolitika jelentős eredménye, hogy a mezőgazdaság a szocialista átszervezés időszakában is töretlenül, évi 2 százalékkal növelte termelését, s a legutóbbi öt évben valamelyest még fokozta is azt (átlagosan évi 2,8 százalékra). Így évről-év- re valamelyest javul a magyar mezőgazdaság pozíciója a világranglistán. És csökken hazánkat a világ színvonalától elválasztó távolság. Ez a távolság egyébként nem olyan nagy, mint az ipa:'ban, vagy az infrastrukturális ágakban (pl. a közlekedésben). A viszonylag gyors felzárkózáshoz a feltételek is kedvezőbbek. Alig egy évtized alatt egységes osztállyá szerveződött a termelőszövetkezeti parasztság, megváltozott a termelő- eszközök s a munkához való viszonya. bővült látóköre, termelési tapasztalata. Az alsó-, közép- és felsőfokon szakképzett dolgozók tízezrei munkálkodnak a termelés korszerű nagyüzemi módszereinek meghonosításán és továbbfejlesztésén, a munka- folyamatok magasfokú gépesítésén és kemizálásán. A gyorsuló fejlődésnek kedveznek az üzemméretekben, a szervezeti lehetőségeken és a személyi feltételeken túl az utóbbi évek nagy mezőgazdasági beruházásai is. A szocialista nagyüzemek mind hozzáértőbben hasznosítják épületeiket, gépeiket, termelő berendezéseiket. Végezetül pedig a magyar mezőgazdaság természeti adottságait sem mondhatjuk kedvezőtlennek. Különösen magas a megművelhető földterület aránya: Magyarország összterületének több mint a fele szántóföld. Érdemes tehát becsülni, védeni és jól hasznosítani legfőbb természeti kincsünket, a mezőgazdasági termelés alapját, a termőföldet. Kovács József (Folytatjuk) Épül a Transz- Európa gázvezeték A Transz-Európa gázvezeték juttatja majd el a szovjet földgázt a nyugat-európai országokba. A vezeték nagy része Csehszlovákia területén húzódik végig, s építésében közel tízezer ember vett részt. Teljes üzemeltetése során a vezeték évi kapacitása 28 000 millió köbméter gáz lesz. A képen: Jó ütemben halad az építés Nyugat-Szlovákiában. (Foto: CTK—MTI—KS) Kerül-e valaki vezető beosztásba...? Ni a hatvani vasútállomáson Késő kapcsolás — Akármelyik vezető beosztást nézem, rendelkezni kell, mégpedig súlyos felelősségtudattal! Emberek százainak élete, milliós értékű rakományok biztonsága függ egy szolgálattevő intéző határozottságától, idegállapotától. Nőt nehéz elképzelni ilyesféle vezető munkakörben a vasútnál. Megállapításom természetesen nem kizáró jellegű. Akadhat olyan tapasztalt, energikus vasutas asszony, aki megállná nálunk a helyét... Soós Károly főtanácsos, a hatvani pályaudvar főnökhelyettese fent idézett szavai vezették be azt a beszélgetést, amit vasutas asszonyokkal folytattunk. Éspedig abból a tényből indulva ki, hogy a csomóponton egyetlen nő nincs vezető munkakörben, holott például az állomásfőnökség több mint hétszáz dolgozójának húsz százalékát ők teszik ki. Ahol elképzelhető Aki véleményt nyilvánít: Szappan Mátyásáé vonat- felvevő, Basa Zoltánná fizető tiszt, Marosvári Jánosné gos. A tanácsok évente 30 millió üggyel foglalkoznak. Nem lesz-e ezután még több, miután a jogkörük átadása folytán több ügyben intézkednek? AZ ELLENTMONDÁSOK csak látszólagosak. Jól meg kell érteni a lényeget; a „kevesebb dolog” és a „megnövekedett hatáskörök” összhangban vannak! A decentralizálás célja, hogy a tanácsok hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyekben első fokon a helyi, a községi, városi tanácsok döntsenek. Vagyis ne kelljen máshol kilincselni! A döntéshez biztosítani kell a törvényességet, a szakszerűséget, a megfelelő szakembert — persze ez nem megy varázsütésre —, hogjr a döntés ne igényeljen fellebbezést, újabb kilincselést. A több hatáskör így valósítja meg azt a követelményt, hogy kevesebb dolgunk legyen a hatóságokkal. Közismert adat, szerint csak egy százalék azoknak a hatósági határozatoknak az aránya, amelyek ellen a fellebbezési eljárás után panasszal élnek az állampolgárok. Kis szám ez. Konkréten mégis évente több tízezer ügyet jelent. Erre sincs szükség. _ Az eljárást tehát egyszerűsíteni, szaksze- rűsiteni kell, így lesz kevesebb dolgunk a hatósággal. A tanácsoknak viszont több a dolguk, de hozzánk közel, mondhatni, a szomszédban intézik. A hatásköri jegyzék elkészülése részükre is megkönnyíti az eligazodást. Nyilvánvaló, hogy minderről jó felvilágosító munkával tájékoztatni kell a lakosságot is. Az új tanácsoknak ez is a feladatuk lesz. A korszerűsítés sem megy azonban máról holnapra, még ha komoly eredményeink is vannak. A korszerűsítés jelentőségét és újszerűségét, azt hiszem, jól megérteti, ha legvégül csak annyit mondunk: a magyar közigazgatás történetében először rendezik az előbbiekben röviden vázolt és jelzett módon a hatáskörökéi. £fcov, —> bérelszámoló. Első tisztázandó kérdés: milyennek ítélik a hatvani helyzetet, illetve mely munkaterületen képzelnek el vezetőt a női nemből? Megállapításuk sum- másan elítélő. Mintha nem is lenne egyenjogúság. Főtisztnél magasabb rangot még nemigen ért el vasutasnő Hatvanban. A vezető beosztást ne is említsük, ott még rosszabb a helyzet. Pedig csak az állomásfőnök - ségen 140 nő dolgozik évek óta!-~ A rendelkező szolgálat- tevői poszt, a vágányok életének irányítása valóban olyan munkaterület, amelyen nehezen képzelek el közülünk valót — mondja Basáné. — Én próbálkoztam vele. Kezdtem az alapoknál, befejeztem a forgalmi, kereskedelmi tiszti vizsgánál. Nem merném vállalni az önálló irányítást, a nehéz, tizenkét órás szolgálatot. De van más terület, ahol vezethetnének a nők. — Például? — Elképzelek kereskedelmi főnöknőt. Személyzeti vezetőt. Belső ellenőrt. Pénztári főnököt. Kereskedelmi oktató tisztet. Persze a szükséges tiszti iskola, illetve szaktanfolyamok elvégzése után. Sajnos, mi még rendkívüli előléptetést sem kapunk a ranglétrán, nemhogy vezető beosztást! Miért nem tanulnak ? Érettségi után, további másfél esztendő, amíg valakiből tiszt lesz a vasútnál. Ennyit kell előkészítőn, illetve tanfolyamon eltöltenie, tanulnia. Ez az első alapfeltétele a felelős tisztségnek. Ehhez jön aztán a megfelelő szakági gyakorlat. Vajon, a hatvani vasutasnők igazodnak-e az alapfeltételekhez? — Lehetőségünk messzemenően biztosított. Ha valaki tanulni akar a vasútnál, megteheti — jegyzi meg csendben a nyúlánk, szőke Szappan Mátyásné. — Más kérdés, miért csak nyolc-tíz tiszti vizsgásunk van Hatvanban! Mi legtöbben egy-egy családi otthont tartunk rendben odahaza, gyerekeket nevelünk, férjünkkel törődünk. Ennyiféle gond közepette nehezen szánja rá magát bármelyik asszony, hogy előkészítőre, felvételi vizsgára, majd tiszti iskoláoa járjon. Tavaly rendezték fizetésünket. Mint vonatfelvevő, kétezer forint körül keresek, s ez három- évenként emelkedhet. Tehát elég jól megfizetnek. Ma már emiatt sem törekszik annyira «ay nő vezető funkcióba. 1973. április EL, szerda Tiszti vizsgát tett, számviteli és ügyviteli tanfolyamokat végzett Marosvári Já- nosné, aki kilenc éve dolgozik az állomás bérelszámolásában. Hozzászólását azzal kezdi, hogy jelenleg ugyan nem tiszti beosztásnak megfelelő munkakört lát el, de majd csali kiío- rogja azt is az idő. — A vasút százesztendős, ennek megfelelően kicsit konzervatív a felső irányítás szelleme is a nők helyzetének megítélésében — mondja félig tréfásan. — A kutya mégis ott van elásva, azt hiszem, hogy mi, nők, későn kapcsoltunk! Későn ébredtünk, későn kezdtünk érdeklődni a vasutas pálya iránt. Pénztárban, belső irodai munkában még megtaláltak bennünket, de a forgalom, a műszaki tevékenység sokféle ágazata csali az utolsó évtizedben férkőzött tudatunkba. Ha kiszorultunk a vezetésből, legalább any- nyira emiatt van, mint amennyire a forgalmi lebonyolítás feltételeinek fizikai, fiziológiai okokból nem felelünk meg! A jövő változást hoz — Érvek, ellenérvek hangzottak el. A főnökhelyettes, úgy is mint férfi, milyen végkövetkeztetésre jutott? — Figyelemreméltó, érdekes a vasutas asszonyok állásfoglalása. S végső sorban engem igazol, amikor azt mondtam, hogy az operatív irányító munka a vasút esetében távol esik a női mentalitástól. Az viszont kétségtelen, hogy kereskedelmi, műszaki és adminisztratív vonalon nagyon ‘sok becsületes, lelkiismeretesen helytálló asszonyt, . leányt dolgoztatunk, akik közül nem egy vesető funkcióra is alkalmas. Gondolom, a jövő meghozza a szükséges változást e tekintetben. És itl említem igazolásként Maros- váriné szavait: a nők eléggé megkésve kezdtek érdeklődni a mi pályánk iránt. Meg kell tehát várniuk, amíg megteremtődnek az. előfeltételek ahhoz, hogy a vezetésből részt vállalhassanak! Természetesen a nekik leginkább testhez álló munkaterületen ... Ezzel egyetérthetünk! Moldvay Győző I A hatóság nem „mumus” RÖVIDESEN ELKÉSZÜL az a jegyzék, amely pontosan tartalmazza, meghatározza a tanácsoknak, mint szakigazgatási szerveknek hatáskörét. Ha netán akadnak, akik ezt a közlést „csak a tisztviselőket érdeklő, belső ügynek” tekintik, rögtön fel kell világosítanom őket, hogy tévednek. Nem tisztviselői szakkérdésekről van csak szó, hanem a lakosság ügyes-bajos dolgában történő könnyítésről, korszerűsítésről. A minap bepillantottam az egyik fővárosi kerületi tanács ügyfélszolgálati irodájának a vendégkönyvébe és ott olyan meleg, elismerő sorokat olvastam, amelyek meggyőzően bizonyítják, hogy a korszerűsítés, a jobb ügyintézés találkozik a lakosság őszinte hálájával. Velem együtt érvelhetnek így mindazok, akik már élvezik az egyszerűbb, gyorsabb ügyintézés előnyét, akiknek például nem kell a járáshoz fordulniok az építési engedélyért, mert helyben, a községben megkapják. Folytathatnám a sort, de nem az a célom, hogy körvonalazzam a helyi tanácsokat megillető hatásköröket. A hatáskörök, döntési jogkörök felülvizsgálatának jelentőségét szeretném aláhúzni, mert ez elsősorban a lakosság érdekeit szolgálja. Mindezek előtt emlékeztetek itt a X. párt- kongresszus egyik megállapítására, amelyet a kormány elnöke tett. Ennek lényege: törekedni kell arra, hogy az állampolgároknak az eddiginél kevesebb dolguk legyen a hatóságokkal. Nem arra utalt ez a megállapítás, hogy a hatóság „mumus”, amelytől tart az állampolgár, hanem arra, hogy az egyes ügyeket, amelyeket hatóságilag kell intézni, kevesebb herce-hurcával, hivatali packázás nélkül döntsék el. Hogy kevesebb dolgunk legyen a hatósággal? Nem mond-e ellent ennek a gondolatnak, hogy éppenséggel manapság több a tanácsoknak, mint szakigazgatási szerveknek a hatásköre? Több hatáskör, több ügy! Ez vili-
