Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
>/*•• ...hogy emlékezel-e arra a napra, avagy aem? Egyszóval, hogy az a nap — milyen napra esett? Hétfőre, szerdára, vagy tán’ vasárnapra? — Nem emlékszem... — De arra talán csak emlékszel, hogy milyen idó volt akkor? Szép-e, napsütéses-e, ahogyan egy ilyen ünnephez illik, avagy borongó«, hűvös, avagy netán esős is? — Nem emlékszem . 1; — S arra sem emlékezel, hogy egyáltalán milyen volt mégis az a nap? Hiszen már nem voltál kisgyerek, akkor emlékezned kell arra a napra, hogy milyen is volt! Ünnepélyes? Zászlós, lobogó* nap volt? — Nem emlékszemE meglehetősen egyoldalú párbeszédet önmagámmal folytattam, miközben állandóan a naptárért, vagy az újságért akartam indulni, hogy emlékezzem, hogy jól és pontosan emlékezzem arra az április negyedikére, amikor ezen a földön véget ért a háború, • nyomában, a nyomor és az üszkös romok tövében nemcsak a fű, de az új élet is diadalmasan sarjadni kezdett., Milyen volt az a nap? Nem és nem emlékezem. Még arra sem emlékezem, hogy egyáltalán akkor és aznap megtudtam-e, hogy e sokai szenvedett földön utolsót kaszált a háború... Emlékszem, arra a nyitott platós tehervagonra, emlékszem, ott Pesten, a Kerepesi temető mellett, amelyen márványra fagyva hevertek a meztelen hullák. Arra emlékszem. És a bombákra tt emlékezem és a karszalagosokra is, a romokra is. as éhezés«, a kínba görbült sínekre is emlékezess*. Is as daft szovjet katonára is, aki csak bedugta a fejét as óvó- hely ajtaján, s mindenféle regény, novella fdasaba- ■Wó hősétől eltérőé» meglehetősen mogorva arccal mérte végig as óvóhely Lakóik ú® cgpe&an sót tam szélt hozzánk. Hozaám as! A Bevetetlen! Most, hogy megírhatnám, sál nsendott akkor a felszabadító. De nem mondott semmit, Nem ért rá. Éppen felszabadított De m .sara ápHU« 4-én történt fe valamikor februárba« vsit A&kéa emlékszem arra is, hogy a lapát nyelénél alig szélesebb sáliakkal, mint küszködtem a kora tavasai nap csalók« fényébe», hogy a minket befogadó fahud öregasszony kertjét hálából felássam. A kert akkora volt erre is emlékezem, hegy a vakond egy ssuBBsaaással is felásta volna, én meg úgy éreztem, hogy betonba nyomom az ásót és nem a tavasztól pá- rádaó kerti földbe. Arra Is emlékezem, hős?' fecskék még nem voltak és arra is, hogy milyen mend volt, milyen kék volt as ég és az égen felhők tteztek, s nem bombázóra jók És elsírtam magam kamae* létemre, mert a szomszédban valahai becsaptak egy ajtót Akkor sírtam el magam, amikor as állat föld- re szorító ösztönén győzött bennem végül az ember és sssár felálltain, hogy hd enévvet éjra a ««g*« kék égbe, De ez sem áprffls 4-én volt, Márehss-e, vagy április: nem emlékezem vissza pontosan, csak arra, hogy S3 a nap nemcsak befejezett, de meg is kezdett vanyú tojásleves, sok tejföllel. Lám még arra is emlékezem. Még a tejfölre is. És tudok, mindent tudok, amit ülik és kell ta tudni április 4-rőL Tudom a hadi jelentéseket, tudom, hogy az a nap nemcsak befejezett, de meg is kezdett valamit az én életemben is. Tudom, hogy mit szenvedtem én és láttam, hogy mit szenvedtek mások, tudom, mert megtanultam és tudják mások is, mert tankönyvi anyag, érettségi tétel, hogy mi volt ez az ország és mivé tették ezt a népet egykori urai. Almomból felkeltve is felcitálom a koalíciós pártok neveit, s érzem, még ma is érzem tapintását a bili-, meg trillpengőknek, amelyek mind félelmetesebbre és szennyesebbre dagasztották az infláció áradatát Tudok a Don-kanyarról és tudok az önkéntes budai ezredről, tudok a keretlegényekről és tudok a partizánokról, tudok, majd mindent tudok immár az elmúlt, az alig híja harminc esztendőről. Felnőttem a korral és felnövelt a kor és felnőtt mögöttem, előttem és velem a nemzedékek egész sora. Mindent tudok magunkról, tiszta, szép a számvetésünk, s nem szégyellem a magam számvetését se. Mindent tudok, mindent! Csak azt nem tudom hogy az a bizonyos *1*5 napja a szabadságnak, milyen is volt. Szégyen? De hiszen azt sem tudom, hogy milyen volt az én megszületésem első napjai A moszkvai ^*^2 Budapest közelében harcoló csapattestnél ért .Azonnal utazzon Debrecenbe, vegye fel a kapcsolatot a Külügyi Népbiztosság képviselőjével, Puskinnal.” A város központjában, az Aranybika Szálló bejárata előtt gépkocsik sokasága várakozik. Percenként nyílnak- záródnak az ajtók. Alighogy belépek az előcsarnokba, az egyik fotelból határozott mozdulattal felemelkedik egy negyven év korüli szovjet tiszt, bőrkabátban, alezredesi rendfokozattal a vál- lán. — Laponogov elvtárs? — megszorítja a kezem és bemutatkozik: — Zuszmar.ovic* Alekszander Zaharo- vies. Már nagyon» vártuk. Moszkvából közölték, hogy a TASZSZ tudósítójaként részt vesz az Ideiglenes Nemzetgyúlé* ülésein ... Menjünk a diploma taép4- keibe. Nincs messze... — Örülök, hogy megérkezett — mondta az egyikük, amikor bemutatkoztam. „Nyil ván, Puskin, a Külügyi Népbáztoaság képvis»- lője” — gondoltam, felióéa- ■m a moazkvai táviratot. As érkeneacm utáni «*= pan as Ideiglenes Nemzetgyűlés első üléséről, a küldöttekről beszélgettünk Puskinnal, Sajátos helyzet ala= kult ki A többséget alkotó munkások, és parasztok mel- lett, képviselt® magát as ülésen a buraoáziájaak, a klérusnak, a rétf üssük**- síak *s a része is, amely szakított a nézne tskk«i ás a eyilaeckkaá. — Igyekezzék ®^!sBín= Vedni a nemzetgyűlés eln*= kévéi, akit ma választottak meg — tanácsolta. — Egyúttal majd aekem is elmond- ja a véleményét róla... Este betértem az Aranybika éttermébe. Zsúfoltság, nagy zsivaj fogadott, a küldöttek és az aznap alakult Ideiglenes Kormány ministem mindet» helyet lefoglaltak. Az egyik asztalnál egy széles váltó, markáns arcvonás!» férfira lettem figyelmes, akinek a haja ezüstös boglyára hasonlított = Zsedényí Béla profess- «nt Miskolcról mutatta he a távolból egy helyi újságíró, akivel hamar öesze- bará tkoztam. — Érdekes ember. Miskolc környékén szőlője és hatalma* borpin- céj vannak. Csodálom, hogy egy teljes hétre otthagyta ókét. Másnap 2Steremben sikerült beszélgetnem a miskolci szőlősgazdával. Láthatóan elégedett volt, hogy magára vonta egy moszkvai tudósító érdeklődését — A kormányzó úr őföméltóságát valamennyien nagyon szeretjük — mondta. Valószínűleg feltételezte, hogy magam is osztozom Horthy iránti rokonszetivé- ben. — Amikor megtudtuk, hogy a németek elvitték, valódi könnyeket sírtunk... Később egy érdekes történetet meséltek nekem Zse- dényiről. A Debrecenbe tartó gépkocsin munkásküldöttekkel utazott együtt. Rövid időre Egerben megálltak, hogy felmelegítsék meggém- beredett testüket. Egy-két pohár bort is lecsúsztattak a torkukon. Valaki énekelni kezdte az Intemacionálét, a többiek követték. Zsedényi nem titkolt iróniával megjegyezte: „Ügy látszik, a vörös egri bor hatása alatt kirajzolódik Magyarország jövő- . Je." .. Az első, demokratikus kormány megalakításával az Ideiglenes Nemzetgyűlés Miklós Béla altábornagyot bízta meg. Erről az ötvennégy esztendős tábornokról — aki húszéves korában végezte el a Ludovika AkadóIván Laponogov? Debpscrni napok és , emberek Történelmi eseményekről a barát szem évei ndät, részt vett as ekő világháborúban, katonai attakéként külföldöm szolgált, * az utolsó időben a szovjet— német fronton harcoló Első Magyar Hadsereg parancsnok* volt — hallottam már. A magyar hadsereg vezérkarában az elsők között fejezte ki azt a véleményét, hogy * fegyvereket a németek ellen kell fordítani Hasonló fellépést tulajdonított magának egy másik tábornok, Vörös János is — akit ugyancsak beválasztottak * kormányba. Az Aranybika Szállóban a legkülönbözőbb poli tikai nősetek-áramlatok képviselői gyűltek össze; egyetlen közős vonásban hasonlítottak egymásra: nyíltan kifejezték Hitler-ellenea érzelmüket Emlékszem egy szellemes megjegyzésre, amelyben valaki az Aranybikát Noé bárkájához hasonlította. Valóban: idejött mindenki, aki tehette — habár különböző okokból — az ország ideiglenes fővárosába, ahol éppen csak megalakult a kormány, szerveződtek a kormányhivatalok, tevékenykedni kezdtek a politikai pártok, s ahol mind több döntés született fontos állami és egyéb kérdésekben, A fényesen £?“£ terem mindig zsúfolt volt A nagy, kerek, fehér abrosszal terített asztalnál gyakran láttam Vörös Jánost katonai díszöltözetbe». Rendszerint felesége és fia társaságában foglalt helyet — utóbbi egy fiatal százados, több kitüntetés-sávval a mellén, ö volt a tábornokpapa adjutánsa. Miklós Béla külön asztalnál ült *gy kellemetlen külsejű ezredes társaságában. Kéry ezredes az Első Hadsereg vezérkaránál szolgált s parancsnokával ő is átállt a mi oldalunkra. December 24-én, a sajtéba« közzétették az Ideiglenes Kormány tagjainak névsorát. Újabb ismerős névvel találkoztam: „népjóléti miniszter; Molnár Erik”. Tudtam róla, hogy kommunista, a Szovjetunió őszinte barátja. Rajta kívül a kormányban még két tárcát kapott a kommunista párt: a földművelésügyi és a kereskedelemügyi miniszterét Két-két minisztert adott a szociáldemokrata és a kisgazda párt. S bekerült a kormányba három volt horthysta tábornok, s egy pár- tonkívüli miniszter: gróf Teleki Géza A Nemzeti Parasztpártot dr. Erdei Ferenc belügyminiszter képviselte. Néhány nap múlva, december 29-én. leien voltam a debreceni pá.yaudvaron a Moszkvába utazó magyar kormányküldöttség búcsúztatásán, amelynek az volt a feladata, hogy fegyverszünetet kömön a Szovjetunióval iákból, miért, hogyan le« Író; miféle belsó kényszer hatására ragad tollat — ezt, a tehetség mellett, sok minden befolyásolhatja. Leginkább persze az élmények felgyülemlése, áradni kívánó feszítése. Kétsé gtelen, hogy Iván Laponogovot ez utóbbi késztette rá, hogy egyéb munkája közepette közkinccsé tegye lerakódott, de még friss, közel sem kövesedé élményeit. Életútja oly sok szovjet emberéhez hasonló, akit a háború kiszakított mindennapi környezetéből, hogy a haza védelmének hosszú országújára vezesse. A fiatal újságíró, a TASZSZ katonai tudósítójaként végigjárja a különböző frontokat, tanúja Bukarest, Belgrád, Budapest felszabadításának. A hivatás azonban esztendőkre Magyarországhoz kötötte, ott van Debrecenben az újjászülető Magyarország lázasan tevékeny első napjaiban, majd Budapesten, a felszabadulást követő esztendőkben. Egy nemzet sorsfordulójának tanúja tehát — s bosszú esztendők után iz tanúskodni akar. Könyveiben mindegyre a Nagy Élmény tér vissza — Így a legutóbbiban, a Dunai történetek című doko- memtumregényében is. E könyve különösen érdekes számunkra: jelentős részét a magyarországi élmények alkotják. A dokumentumregényben a dokumentum kap hangsúlyt; nem önmagát mutatja fel, hanem az eseményeket, s mozgatóit, a* embereket. S éppen ez a legértékesebb benne — az események és arcok élesen-bű kontúrjai, csaknem harminc esztendő távolából is. S bár ez események már a történelemkönyv lapjaira kerültek, mégis érdekes számunkra a szemtanú, a barát emlékezése. Újdonságát pedig az adja, hogy először kap nyilvánosságot magyar nyelven a Debreceni napok és emberek etmü fejezet egyik részlete. és a szövetséges hatalmakkal. A delegáció Gyöngyösi János külügyminiszterből. Vörös János hadügyminiszterből, s egy szegedi katolikus lelkészből, a miniszteri iroda titkárából; Balogh Istvánból állt A félsötét, öreg, súlyos háborús sebektől rongált épületben sokan ösGzesereglettek * búcsúztatásra: miniszterek, pártvezetők, katonatisztek. Debreceni újságíróbarátom, a Néplap munkatársa megjegyezte.* — Mennyire különböző emberek ... Már ami a politikai nézeteiket illett — tette bomá halkan. Igaza volt kormány összetétele a Magyar Nemzett Függetlenségi Front szerkezetét tükrözte. A kommunisták mellett, akik a fasizmus éveiben a földalatti éUenállásá mozgalom léikét képezték, a függetlenségi frontba tömörülték azok a kispolgári pártok is, amelyek vezetői nem értettek egyet a Magyar Kommunista Párt eszméivel, a szocializmus magyar földe® való felépítésével. ...Égy februárt napon m behavazott debreceni utcákon, egy impozáns külsejű, egyenruhás magyar tábornak tűnt íeL A legfeltűnőbb rideg és gőgös viselkedése volt. A helyi lakosság hamarosan felismerte benne Béldy tábornokot, Szálad egyik legközvetlenebb munkatársát, a fasiszta ifjúsági szervezet vezetőjét. Béldy a legutolsó napokig szilárdan követelte a Szovjetunió elleni háború folytatását, irányította a speciális különítmények partizán- és kommunistaellenes hajszáját. S íme, Budapest felszabadítása után, ez az ember is Debrecenben, az Ideiglenes Kormány néhány tagjánál igyekezett menedéket keresni. S a hadügyminisztérium valóban nyugdíjba helyezte — teljes fizetésé meghagyásával. Másként álltak az eseményekhez a debreceni munkások! A helyi Nemzeti Bizottság felháborodott tagjai magyarázatot követeltek a minisztériumtóL S a Nemzeti Bizottság határozott követelésére néhány nap múlva, mégis csak letartóztatták a fasiszta tábornokot. Ez áronban nagyon jellemző epizód volt. Budapestről akkoriban sok reakciós, sőt, háborús bűnös is menekült a munkások haragja és a felelősségre vonás elől, arra számítva, hogy Debrecenben, valamelyik minisztériumban menedéket, védelmet talál. A kommunista párt Arany János utcai székháza állandóan telve volt emberekkel. A kétemeletes épület minden szobájában lázas munka folyt. Ide érkeztek Budapestről, Szegedről, Miskolcról, s az ország más városaiból, falvaiból a felszaés M rigamrfrkra Hifiig átalakuló* tefi, örömteli hé1 rei. Néhány -j kommunista párt áktívaülé- séa, amelyre az. Aranybika nagytermében került " son Ekkor lépett először nyilvánosság elé a nemrégiben hazaérkezett Rákosi Mátyás. Beszédében már az újjászülető ország jövőjét vázolt* fel. Ezután tartottak tömeggyűlést a szociáldemokraták, amelyen Szakasit* Árpád, * párt elnöke tartott beszédet. Meglepett engem az az előrelátás és határom zottság, amellyel a két munkáspárt egyesülésének szükségességéről beszélt nemcsak az érzelmeim diktálják — mondta —, hane» a politikai realitások te. Csak a két párt egyesülés® teremtheti meg az új Magyarország szilárd alapját* Körülijeiül ezekben a napokban — az említett eseményektől nem függetlenül — fogadott, el rendeletté a* Ideiglenes Kormány a nép- bíróságok létrehozásáról. A rendélei kiharcolásában nagy szerepet játszott a nép- tömegek felháborodás*, és* kommunista párt határozott követelése. Vale»tiny igazságügy-miniszter — a külső nyomásra — a Népszava tudósítójának már így nyilatkozott: „A rendelettel arra törekszünk, hogy minden háborús bűnös és népellenes személy elnyerje méltó büntetését® Nehezek, ellentmondásosak voltak e debreceni napok — mégis itt tette meg első lépéseit az újjászülető, demokratikus Magyarország, Egy február eleji napon különvonat gördült be a debreceni pályaudvarra. A szalonkocsiból Voro&ilov, a Szovjetunió marsall ja lépett ki és kezet szorított Miklós Bélával, Zsedényivel, az Ideiglenes Kormány tagjaival, ellépett a felsorakozott díszőrség előtt... Fnntnc esemény volt ez ! UHlUo Debrecen és az egész ország életében. Voro- silov a Szövetséges Ellenőrző Bizottság fejeként érkezett Magyarországra, azzal a feladattal, hogy ellenőrizze a fegyverszüneti szerződés betartását, segítse az élet megindítását a háború pusztította országban. S valóban, hamarosan fény derült a SZEB szovjet részének jelentős szerepére a háborús maradványok felszámolásában, az új élet alapjainak lerakásában. Element Jefre- movics Voro6ilov személyes szerepét, baráti érzelmeit a magyar nép iránt, ma már nyilvántartja a történelem, kedves, végtelenül egyszerű egyéniségét sokan őrzik emlékezetükben. A SZEB szovjet apparátusa különösen nagy segítséget nyújtott a földreform megvalósításában. E történelmi eseményt is itt készítették elő, a tiszántúli városban, ez izgalmas, és tettekben gazdag napokban. Havas Ervin fordítása
