Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
Ä termelékenység nő és a mutató? TSTásra minden ropti pant egyszerű: ha azonos idő alatt, azonos számú munkaerővel többet termelünk, emelkedik a munka te melékenysége. Valóban, a vi ághódító szakíogalom, a századunk minden bonyolultságát egyetlen viszonyszám- má tömörítő, szerény képlet; a termelékenység, alapjában ve ve arról tudósít, amit ez a közhellyé egyszerűsített jellemzés kifejez: mennyi értéket állítunk elő azonos időegység alatt. A nagy igazságok madártávlatból nézve mindig kézenfekvőén egyszerűek; csak a mikroszkópikus közelség, tehát az elemzés, a vizsgálódás deríti fel a valóság árnyalatait, az igazság bonyo- Ivltságát. Így van ez a termelékenység esetében is, amelyről csakhamar kitűnik: maga a látszatra egyértelmű fogalom is megannyi tisztázatlanságot, sőt világszerte hí vés szakmai polémiát fed, maga a puszta meghatározás is széles körű kutatások tárgya. Vágjunk át Itt napjaink gondjainak, feladatainak közé »pontjához: ismeretes, hogy a gazdaságirányítás módosítását követő években átmenetileg lassult majd stagnált a termelékenység, később ez az irányzat változott, s ma már a termelékenység határozottan emelkedik. Érdemes közelebbről is szeméi; /re vennünk az iménti mondattal jelzett grafikonvonalat, mert kétféle félreértés, tévhiedelem olvasható ki belőle. Az egyik oly módon Jellemezhető, hogy korábban sokan a gazdaságirányítás módosításának számlájára írták a termelékenység növekedésének lefékeződött ütemét, általánosan és egészében minősítve ezzel a változást, mintegy az irányítási rendszer természetéből származtatva a termelékenységi gondokat. Cáfolni ezt az álláspontot ma már természetesen felesleges, hiszen időközben a tényeit vállalták « 1 bizonyítás szerepkörét. Teen- d "ink, gyorsabb gyarapodáséi nk szempontjából nézve a ónban nagyobb figyelmet érdemel ama — jelzett — második félreértés, termelékenységi irányzataink nyomán keletkezett él mindmáig érzékelhető. A szocialista iparban t975ben az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés — tehát a termelékenység — a tervezett 5 százalék helyett 6,5 százalékkal nőtt, s ez olyan eredmény, amit hiba lenne lebecsülni. Tegyük hozzá azt is: nemkevésbé hiba lenne ezt az előrelépést túlértékelni,elvonatkoztatva a háttértől, létrejöttének okaitól. Ilyen ok például az, hogy az egy főre jutó termelés növelését a körülmények nagymértékben kikényszerítették, a foglalkoztatott létszám ugyanis nem nőtt — mert nem nőhetett —, sőt, 0,8 százalékkal csökkent Ebből pedig az is következik, hogy a termelékenység — önmagában rendkívül örvendetes — javulásában még nem szerepelt kellő súllyal a korszerűbb munkaszervezés, a céltudatosabb vállalati vezetés, a tartalékok módszeres feltárása. Am tatán ennél is fontosabb rámutatnunk arra az összefüggésre, amit bevezetőnkben a termelékenység fogalmának homályaival jellemeztünk. Arról van szó, hogy az imént említett arány — az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés — a lényeget tekintve meglehetősen pontatlan képet ad a termelékenység társadalmi méretekben értelmezett, valódi dinamikájáról. Ez a mutató- szám ugyanis, amint szövegéből kiolvasható, a foglalkoztatottak számához, szakszerűbben: az élőmunkához méri a termelékenységet Könnyű belátni azonban — és szakkörökben terjed ez a felismerés —, hogy a társadalom számára legalább ennyire fontos az te: menynyi lekötött eszközzel, tehát géppel, készlettel érték el a termelékenység emelését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a termelésben lekötött eszközök, amint elnevezésük te kifejezi: a holtmunka — szintén a társadalom befektetett munkáját képviselik, még akkor is, ha ezt a munkát egy korábbi termelési szakaszban (a gép, a berendezz elóáUftásaknc; vagy — import esetén — az érte járó deviza kitermelésekor.) állította elő a társadalom. Alapigazság az te, hogy a vállalati gazdálkodás gyakorlatában ez a két tényező — az ember és az eszköz, tehát az eleven és a holt munka — egymást helyettesítő elemek, pontosabban: választási lehetőség nyílik abban, hogy az egyiket vagy a másikat fogyasztja-e” jobban a vállalat. Következésképpen: a társadalom tartósan akkor jár jól, ha a termelékenység a munkaerővel és az eszközökkel való gazdálkodás egyetemes javulása nyomán növekszik. Ilyen összegezett mutatószámmal vizsgálva: a negyedik ötéves terv a nép- gazdasági hatékonyság növekedését (az élő- és a holtmunka együttes hozamát) évi 1,9 százalékos ütemben irányozta elő, s tavaly az emelkedés 1,4 százalék volt, amiből a feladatok egyértelműen kiolvashatók. A termelékenység — ilyen átfogóan értelmezett — növelését egyébként nemcsak a gazdasági szükségszerűség, de a jövő egész sor elkerülhetetlen társadalmi folyamata is sürgeti, sőt, előbb-utóbb kikényszeríti. Ilyen tényező mindenekelőtt a demográfiai előrejelzésekből kirajzolódó munkaerőhelyzet, és munkaidő várható további csökkentése. Az ipar távlatilag, 1975 után általában már aligha növelheti létszámát, a mezőgazdaság további inten- afikálásával felszabaduló munkaerő ugyanis mind erőteljesebben áramlik majd az úgynevezett harmadik szektorba, a társadalmi szolgáltatások törvényszerű növekedésének megfelelően. E bből pedig az következik, hogy a társadalom — benne mindhárom szektor, tehát az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatás — csak úgy növelheti teljesítményét, ha a munkaerővel, amely hovatovább a legnagyobb hiánytényezövé lép majd elő, jobban, szervezettebben gazdálkodik, s ha a gépesítés, a technológiai korszerűsítés is ehhez kapcsolódik, jobb működési hatásfokával munkaerőt pótló hasznosításával. T. A. A korszerű legelőgazdálkodás — és a húsprogram Korszerű eszközök: öntözés és műtrágyázás. Első hallásra talán úgy tűnik, mintha e két fogalom — legelőgazdálkodás és húsprogram — nem éppen együvé tartozó dolog lenne. Pedig ha alaposabban meggondoljuk: nagyon is összefüggő viszonyban állnak egymással, hiszen állattartás — elsősorban a szarv asm arha- és a juhtartás — egyik legfontosabb takarmánybázisáról van szó, amikor a legelőgazdálkodás helyzetét, távlati céljait vizsgáljuk. Megyénk mezőgazdaságában is egyre jelentősebb helyet foglal el az állattenyésztés, összhangban a kormány sertés- és szarvasmarhaprogramjával, valamint a juhtenyésztés fejlesztésére hozott legújabb határozatával Az is közismert, hogy Heves megye mezőgazdasági művelés alatt álló területének több mint egyharmada — főleg az északi tájegység és a déli, Pély környéki szikes terület — leggazdaságosabban a rét- és legelőgazdálkodásra alkalmas. Ezt nemrégiben a megyei tanács tervgazdasági bizottsága is aláhúzta, amikor azt a megyei tanulmányt vitatta meg, amely a gyenge termőhelyi adottságú területek távlati fejlesztéséről készült. Ugyanakkor a legelőgazdálkodás, — KÉREK egy csomag Fecskét, és egy csomag Symphoniát! — Naponta gyakran elhangzik a fogyasztó részéről ilyen és ehhez hasonló kérés az élelmiszer-, vagy dohányüzle- tekben. A fogyasztó természetesnek veszi, hogy igényét kielégítik, és ilyenkor nem is gondol arra, milyen hosszú folyamat eredményeként gyújthat rá kedvenc cigarettájára. Pedig a jó minőségű cigaretta alapja a jó minőségű dohány, amelyet a termelő gazdaságok juttatnak az iparnak. Heves megyében a Tárná völgyi községekben hosszú évtizedes hagyományai vannak a dohánytermesztésnek. A verpeléti és a feldebrői kerti dohány — amely ma is megőrizte jelentőségét — már a 30-as években külföldre is eljutott. A 40-es évek elején azonban változott á helyzet A növekvő cigarettafogyasztás miatt a kerti dohány mellett virginiai dohány termesztésével egészítették ki a Tama völgyi területet Ez a dohányfajta először hazánkban, itt a hevesi térségben terjedt el és ma is megőrizte e táj nevét. Ma már természetesen megyénk határain túl másutt is termesztik. Az utóbbi években a nagy hírű hevesi dohány területe, az országoshoz hasonlóan, megyénkben is jelentősen lecsökkent. Hogy miért? Egyszerű az ok, a termelő- szövetkezetekben a tagsag elöregedésével jelentősen csökkent a kézi munkaerő is. A dohány pedig köztudottan kézimunka-igényes növény, amelynek agrotechnikája az elmúlt 50 évhez viszonyítva szinte semmit sem változott. Csökkent a kézi munkaerő, s ezzel párhuzamosan a dohányterA verpeléti példa nyomán Heves megyében ismét lesz jövője a dohánytermesztésnek »»észtéi jövedelmezősége Is. Hazánkban a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésével viszont lehetővé vált, hogy a tudományos-technikai forradalom eredményei a növénytermesztésbe is bevonuljanak. Teljes egészében gépesítették a gabona- és kukoricatermesztést, megoldás alatt van a gépesített cukorrépa-termesztés is. A kémia forradalma érezteti hatását az új növényvédő szerek bevezetésével, amelyek nélkül korszerű termelés ma már el sem képzelhető. Ezzel szemben a do- hányatermesztésben egyedül csak a palántaültetést gépesítették kisebb-nagyobb sikerrel. Nem is csoda tehát, hogy a 70-es évek elejére a dohánytermesztés megyénkben is elérte mélypontját. Az adatok szerint minden idők legkevesebb területén — 500 holdon —termesztettek dohányt a Tama völgyében. AZ ORSZÁGOS gondokat felmérve két évvel ezelőtt nagy jelentőségű kormányprogram született a dohány- termesztés korszerűsítésére. Hetvenszázalékos ártámogatással segítik a gazdaságok erre irányuló gépvásárlását. Tavaly az európai országok közül elsőként Magyarország importált univerzális dohánykombájnokat Kanadából. Ezek a gépek több műveletet végeznek. Fartőt- leniUk a talajt, elültetik a palántákat, permetezne a növényt és a kézi erő kiiktatásával letörik a beérett dohányleveleket. A múlt évben 45 importgép segítette a hazai dohánytermesztést, az idén pedig már 100 működik majd az üzemekben. Megyénkben tavaly örvendetesen kimozdult mélypontjáról a dohánytermesztés. Az idén pedig már több mint 600 holdon termelik ezt a növényt 12 községben a Tárná mentén: Verpelét- től Hevesig. A termelésben területileg, a korábbiakhoz hasonlóan a, verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet áll az élen 120 holddal. A fólia alatti korszerű dohánypalán- ta-nevelés megvalósításával pedig a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet vezet, amelynek eredményei országos jelentőségűek. Verpeléten a hagyományok továbbfejlesztésére az idén — elsőként megyénkben — mintegy 50 holdon gépesítik a dohánytermesztést. A dunántúli és a Duna —Tisza közi dohányfermentáló vállalatokkal együttműködve április végén már géppel ültetik el a palántákat, gép munkálja el a talajt, nagyobb műtrágyaadagot juttat a homokos földbe, locsolja a palántákat és betakarítja a termést. A gépi palántaültetéssel csökken a tőszám, viszont arányosam nő * levelíelütet éfi ezzel javul a dohány minősége. A verpelétiek nein te titkolják, hogy ez utóbbi a céljuk, bár korábban sem volt különösebb probléma a verpeléti dohány minőségével. Tavaly például megyénkben a legmagasabb beváltási árat fizették érte. A dohánytermesztés gépesítése az idén mintegy nyitányként még csak Verpeléten valósul meg. Jövőre már várhatóan más gazdaságokban is bevezetik, növelve a termelés jövedelmezőségét. Ezzel jelentős kézi munkaerő szabadul fel a gazdálkodásban, amely egyébként is komoly szervezési problémát jelent a szövetkezeteknek. A termelés korszerűsítésével együtt tökéletesítik a dohányszár rítás technológiáját is. A kápolnai dohánybeváltó központjában például a hagyományos eljárás mellett olasz licenc alapján, automata * gépsorral szárítják a felfűzött dohányleveleket. Mindez leegyszerűsíti a korábbi munkaigényes folyamatot és növeli a teljesítményt A MŰLT hagyományaiból kiindulva, korszerűbb alapokon, lesz tehát jövője megyénkben ismét a dohány- termesztésnek. Ennek eredményes kibontakoztatásához azonban a verpelétiek kezdeményező példáját más gazdaságoknak is követniük kell... Mentusz Károly az ágazat arányait jól érzékelteti a megye jelenlegi legelőterületének nagysága is, amely kereken 30 ezer hektár. De a harmincezer hektárból az 1960-as évek óta tartó tervszerű, ártámogatással öntözött és telepített legelőterület mégis alig haladja meg az összes terület tíz százalékát. A Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőségen vezetett statisztikából az is kitűnik, hogy évente megyénkben mintegy hárommillió forint ártámogatást osztottak szét a legelőfejlesztő termelőszövetkezetek között. A húsprogram célkitűzéseinek megfelelően ez az összeg 1973-ban már egymillió forinttal emelkedik, s így 1975- ig majdnem megduplázódik a jelenlegi korszerű legelőterület megyénkben. A dotáció mértéke továbbra is három-, illetve kétezer forint katasztrálig holdanként. Háromezer forint az öntözéses, kétezer a száraz művelési viszonyok között. Mezőgazdasági nagyüzemeinkben — érthető módon — fokozódik az igény a korszerű legelő-, illetve rélgaz- dálkodás gyors ütemű kialakítása iránt. Ez nem csupán a jelentős állami támogatás következménye, sokkal inkább a minél nagyobb meny(MTI-foto) nylségű és minél jobb minőségű takarmányalap megteremtése a cél. Természetesen csak áz üzemi cél, hiszen népgazdasági méretekben a minél több és egyre olcsóbb hús előállítása szerepel a kormány húsprogramjában, a párt életszínvonal-politikájában. Az egyre több és olcsóbb hús előállításának pedig — ez kézenfekvő — a minél több és magasabb tájértékű, s a lehető legolcsóbban megtermelt takarmány az egyik legfontosabb alapfeltétele. A korszerű legelők előnyét, gazdaságosságát ma már több mint egy évtizedes tapasztalatok bizonyítják Heves megyében is. Ezek közül elegendő két fontos tapasztalati tényre utalni: a telepített és öntözött, műtrágyával kezelt legelőkön 3—5-szöröse a fű tápértéke a hagyományosnak, mennyiségileg pedig több mint tízszeres a hozama. Ugyanakkor az is igény, hogy a korszerű legelők kialakítása jelentős költségráfordítással jár, de ennek mértéke* jóval alatta marad — főleg hosszú távon — az ilyen módon megtermelt takarmány mennyisége és minősége növekedésével együtt járó gazdálkodási haszonnak. (faludi) Ünnepi termelési tanácskozás az iparcikk kisbérnél Szombaton délután, ünnepi termelési tanácskozáson adtak számot Egerben a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat elmúlt évi munkájáról. Mint Báry József igazgató beszámolójából — egyebek mellett — kitűnt: tavaly a vállalat üzleteiben, összesen 47,7 millióval emelkedett a forgalom, s így az értékesítés meghaladta már a 774 millió forintot is. A legerőteljesebb növekedést továbbra is a vegyesiparcikkek körében tapasztalták. Az ellátás javítására tovább erősítették kapcsolataikat a nagykereskedelemmel, 14 százalékkal növelték a megyei helyiipari beszerzéseket, s így az esztendő folyamán már 251 partner szállított az üzletekbe. Húsz árudában eredményesen kísérleteztek a szabad készlet- gazdálkodással, ami lehetőséget teremtett arra, hogy később szélesebb körben is alkalmazzák a forgalom növelésére. Tovább erősödött a vállalati előadóhelyek szakboltjellege, sikerült ismét korszerűsíteni néhány üzletet, növekedtek a szolgáltatások. A vállalat tavaly több sikeres akciót kezdeményezett — kiállításokat, vásárokat rendezett — s ezek alkalmával jelentős kedvezményeket adott a vásárlóknak. A fogyasztók érdekvédelmében 1122 vizsgálatot tartottak, s 4325 tételnél végeztek aruellenörzest —, amelyeknél mindössze kisebb szabálytalanságokat tapasztaltak. A jogoß panaszokat minden esetben orvosolták. Jobb eredményeik mellett azonban változatlanul is gond a sok — többnyire elhelyezése miatti — korszerűt len üzlet, s különösen Egerben nem kielégítő a kirakatok dekorációja sem — amelyeken természetesen változtatni akarnak. A ' beszámolót követően ismertették a vállalati munkaversenyt is. Ennek során kitüntetéseket, jutalmakat adtak át a legjobbaknak A vállalat kiváló brigádja lett a 18. sz. áruda dolgozóinak csapata, mások arany-, ezüst-, bronzérmet, szocialista címet, illetve közel félszázan Kiváló dolgo-. zó-kitüntetést kaptak. A termelési, tanácskozáson, egyidejűleg megemlékeztek felszabadulásunk Közelgő évfordulójáról is. s méltatták az esemény jelentőségét Az ünnepség részvevői között volt dr. Varga József, a megyei tanács elnök- helyettese és Pilisy Sándor, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára is. (—ni) 1973. április J_ vasarnap
