Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

... hogy kolbászból fonják-e a kerítést, mint a mesében, avagy egyszerűen csak vasból? Ki vonhatná kétségbe, hogy a kerítés kolbászból messze ízletesebb, s ha valami, hát a kolbászkerítés messze illatozóan hirdetné e kerítés mögött élők jó módját. Vagy legalábbis azt, hogy van mit aprítani a kenyérre. Mert kérem, ahol annyi a kolbász, hogy még kerítésre is futja, ott olyan élet lehet, amelyet mindenki csak irigyelhet. A jobb szomszéd is, a bal szomszéd is, a szembenlévő is, de még az arra vetődő idegen, más falubéli, vagy városi emberfia is.

így tehát azt máris megállapíthatjuk, hogy a „ki vagyok, mi vagyok” igazolására a legjobb és legbiztosabb dolog kolbászból fonni a kerítést

Mert uradzani tudni kell!

Nos, mert azt tudni kell, hát tudnom kellene nekem is, akinek ugyan nincsen semmiféle kerítése, de aki most mégis belebonyolódott a „miből legyen is a kerítés” nagy gondjába, hogy kolbászból manapság nem rangos dolog a kerítés. A kolbásszal ugyanis csalni is lehet ám, mert ki tudja azt ellenőrizni, hogy miből is készült az a kolbász? Hány olyan megátalkodott van, aki nem átallana a. régi anekdota szerint ötven-ötven százalékos liba-lókolbászt készíteni a kerítéshez, márminthogy egy ló, meg egy liba: fele-fele, ugye. És még ez lenne a kevésbé rafinált mert olyan is lenne, aki csak lóból lopná oda a kerítésnek és dicsekvésnek valót, nem jófajta yorkshire- iből, vagy akár csak mangalicából is.

Sok csalafintaságot él lehetne követni a mások becsapására, önmaga fitogtatására ezzel a kolbászkerítéssel. Így tehát aki ad magára falun, városon és keze munkája, vagy szerencséje, öröklése, vagy há- zasodása házhoz juttatja, az bizony ilyen mesebéli oktondisággal nem henceg osztályosai előtt Aki ad magára, annak vaskerítés dukál!

Vasból!

Piros, zöld, kék színre festve, fehéret rápingál- va, olyan nehézre megmunkálva, az egész házat úgy körbefogva véle, hogy a hetedik határban is a tyúkszeméhez kapjon, aki látja, mert hogy nézni sem bírja nehezét, így még a tekintetét is elejti tőle. Olyan vaskerítés kell és dukál minden valamire való ház köré, hogy az hatalmasságával és színeivel egyrészt azt hirdesse, telik itt, kérem, drága vasra, nem filléres festékre, másrészt azt harsogja zöldjével, pirosával: hogy az én házam, az én váram!

Még lőrések is vannak rajta: a vasrudak közti rések, a vassodrony likai. Jön is Mari nénje a kerítéshez, mint az egykori várúmő öreg dajkája, hogy körülnézzen, merről hát az ellen, dé szerencséjére csak a hatodik szomszéd malaca rohamozza meg az árokparti paréjt — így tehát nagy veszély nem lévén, Mari néne akár vissza is ballaghat a belső várba. Akarom mondani: a nyári konyhába. Mert van ugyan rendes konyha is, azazhogy van olyan helyiség, ami konyhának épült, világos is, tágas is, mutogatni is lehet, de már csak nem főz az ember olyan tiszta, szép helyiségben, még megártana a falaknak a tyúkpaprikás illata.

De ne kövessük mi csak Mari nénémet bé a sötét odú nyári konyhába, maradjunk csak mi itt kinn a kerítésnél, csodáljuk meg és várjunk türelmesen. Nem kell sokat vámunk. Néhány nap, talán csak néhány rövidke hét és sorba mind épülnek a vaskerítések. Hát csak nem maradhat el bárki is a másiktól egy ilyen drága dolog dolgában, még azt hinnék, hogy egy nyomorult negyven-ötvenezer forintos vaskerítésre nem telik nekik. Ezeknek. Meg azoknak.

Igaz, hogy a vaskerítésnél órmótlanabb portaválasztót még emberfia ki nem talált, az is igaz, hogy rideg és hideg és csúnya, mégha hupikékre is mázolja a háziasszony, vagy a mázolást mesterségének valló fusizó „erre-arra járó”, de legalább drága. Mint ahogyan azt most oly divatos mondani a városon: státusszimbólum. Az bizony. Mert nehogy azt higgye bárki is, hogy a falu elmaradt a várostól bármiben is. Se a miniszoknyában, sem a szeszben, de a státusszimbólum dolgában sem. Egy tapodtat sem. Utóvégre történt egy s más ebben az országban, hogy eltűnjék a város és a falu közötti különbség, így hát semmi ok a gúnyolódásra, a státusszimbólum dolgában is eltűnt ez a különbség.

Csak hogy itt a vaskerítés a kivagyiság egyik ^íania. Mert csak az egyik, e kétségkívül utcahosszat állandóan látható, és ha jól ki van találva a szín, akkor messze virító státusszimbólum a csak tán tonna- számra mérhető kerítése egy különben csendes, kedves, rendes emberek lakta falusi otthonnak.

Éj, hol vagytok, mesék, s hol vagy te, meséből és

kolbászból font kerítés — gyermekkorom nyálcsorgató világa? Nem sírom én vissza se a múltat, se a gyer- de ha választanom kellene, melyiket szeressem a kerítésekből, a vasat-é, avagy a kolbászból 'öntet. Istók uccse az utóbbit választanám.

Mert harapott már valaki egy jóízűt egy cinóber szírű vaskerítésből?

Na, ugye!

AAAAAl^»V^AAA^^AAA^V^AAAAA^^AAA/V^AAAA/VVV^>^.^AA^^A.^AAA/^AAA^wVVVVV^

Korszerű

rr *9

löldművelés

Kenyában

A mezőgazdasug problémája Fekete-Afrika égjük legnagyobb gondja ma is.

(Foto: L’ Humanité < Dimanche) ;

AZ ÍROK nem társaslények — állapította meg egyszer Móricz Zsigmond. Nem élnek társadalmi életet. Mégpedig két ok miatt: nincs rá idejük és nincs rá pénzük. Az első a fontosabb, mert ha az író olyan emberfaj volna, aki lelki szükségét érzi a gyakori találkozásnak, akkor sietne egymáshoz. De az író szinte fél az írótól. Mástól is fél, de a kollegától különösen. A halászok magányos emberek, kivetik a hálójukat a csöndes vizen és megdühödnek, ha emberi zaj megzavarja a nesztelen egyedüllétet.

Ennek a típusnak egyik legkiválóbb jelensége Gárdonyi Géza fí- állapította meg- Zsiga bácsi. S ebből az alka- - lomból Vallott kettőjük találkozásairól, köztük egri látogatásáról.

Egyszer egy éjféli órában a New York Kávéházban találkoztam vele. Nagyon régen volt Én akkor még fiatal író voltam, a Sári bíró idejében. (Ezt a közlést úgy a harmincas évek elején tette Móricz Zsigmond.) Azonnal hozzám melegedett: „Ha Pestre jövök — mondta — erre a két helyre föltétien elmegyek. Ebbe a kávéházba, meg a Császárfürdőbe. Ott jó az iszap a csontjaimnak, itt pedig az epémnek ..

Arra célzott, hogy itt mindig talál egy csomó társat, akivel kibeszélheti magát a kiadókról. Rettenetesen nem szerette a kiadókat. Egész reggelig beszélgettünk, nem engedett haza és életének minden keserűségét elmesélte, azt mondván: „Maga

még fiatal, tanuljon”, öreg író a tanulást a szerződéskötés és a végrehajtás terén tartja fontosnak. Jól tudja, hogy ehhez nem ért a fiatal generáció. Onnan tudja, hogy ő sem ért hozzá. .

Mikor a kiadóba belefáradt, a színházigazgatókat kezdte támadni. „A színházigazgató a legutolsó; az író legnagyobb ellensége. A kiadó mégis, nem ronthatja el a szöveget — de az igazgató megöli”. (Beöthy László mesélte, hogy a Nemzetire azért haragudott meg, mert nem volt _ bokáig érő sár a színpadon, ahogy ő előírta)

GÁRDONYI oly kedves

volt hozzám, hogy meghívott Egerbe. Látogassam meg s én körülbelül tíz év múlva el is viziteltem hozzá.

Sose láttam Egert, csak arckor, s el voltam ragadtatva a várostól. Rendkívül szép város és Gárdonyi fent lakott egy kis hegytetőn, két jó kis házból álló lakásban. A kilátása a városra gyönyörű volt, de nem olyan szép mint a Babitsé Esztergom fölött

Nem is sokat törődtem vele, nem engedte, hogy nagyon szemlélődjem, legyintett, hogy nem érdemes azt nézni: hangyaboly. Sietve, mint valami zsákmányt, cipelt be a bibliotékájába.

Ez egy.T .csodálatos hely volt. Nem volt semmi ablaka. Egy ajtó: volt rajta, s' nagy üvegmennyezet a tetőre. A ház ugyanis magas tetejű, falusi ház volt, tehát hogy világosságot kapjon, a tetőn is üvegfalat csináltatott, azon szűrődött be valami fény.

Kérdeztem, miért falazta be így magát, mert én meg a nyílt ablak szerelmese vagyok, csupa ablakkal szeretem magam körülvenni, hogy amennyire lehet, a természet maga beléphessen a szobába.

— Eh, itt annyit harangoznak — mondta. — Nem lehet gondolkozni a harangszótóL

A szobának mind a négy fala könyvespolcokkal volt beépítve, s fel a mennyezetig megrakva fűzött könyvekkel. Könyvkötéssel nem igen törődött. A könyveknek csak kisebb része volt magyar nyelvű, nagyobbrészt külföldi művek több nyelven és klasszikusok.

Egy sarokban jelentéktelen íróasztal állott, mellette párnázott karosszék és rajta rengeteg pipa. Dohányszita szivardoboz. Én abban az időben még nem dohányoztam és nagyon nem szerettem a szellő- zetlen, avult pipái üsttel itatott levegőt.

Aztán rögtön folytattuk ott, ahol tíz év előtt abbahagytuk: a kiadóknál...

Egész délelőtt elbeszélgettünk, de hiába vittem a beszédet irodalmi térre, nem akart afféléről beszélni. „Az új írókat nem ismerem, — mondta — öreg vagyok már, engem nem érdekel semmi.” Nagyon csodálkozom most rajta, ő akkor annyi idős volt, mint én most. Miért érezte magát annyira öregnek? Csupa lemondás és csupa keserűség volt minden szava. Az egész ország ismerte a nevét, tisztelte és hálás volt neki a friss örömökért és ő bús, keserű volt.

SZIKÁR ember volt, barna bőrű, apró feketeszemű, kellemes, kissé érdes hangja volt, külsőségben igénytelen. Mindig azt vetik szemére, hogy tanító volt, néptanító, s hogy a néptanító jelleget megőrizte haláláig. Gondolom, ebben valami úri ítélet van vele szemben, mert lelke szerint egyáltalán nem veit pedagógus. írásaiban egy

szikra nincs, ami a pedagógia ideáit, vagy céljait árulná el. Tapasztalatai voltak a néptanító élete köréből, mert igen rövid ideig valóban ta- nítóskodott s a falu közeli ismerete végtelenül meggazdagította lelkét De sem beszédében, sem írásban nincsenek ott a népnevelésnek, vagy bármiféle nevelő törekvésnek a vágyai. Vele szemben Arany János igazi tanító egyéniség, akinél minduntalan kiütközik a tanítási célzat. Gárdonyi abszolút író volt, akinek soha nem volt más célja az írással, csak a szépség és az életigazság keresése.

, írásainak alapja a- nép ismerete. Ö volt az eiső író,, aki á parasztot,' mint individu- mot ismerte fel. A nevetés és a sóhaj, a gond és a derű a parasztember lelkében, nála szabadult fel először. Az 6 parasztjai jelennek meg legelőször a magyar irodalomban, mint lelki életet élő emberek. A társadalmi korlátozást ő nem ismerte. Az ő népének egyéniségei nem szociális lények. Sem szociális sérelmeik nincsenek, sem szociális korlátozások nem veszik körül. Idill van körülöttük, amit a természet, a föld, az ég, a falu kerete határol. Tiszta lelkiségek, akik soha egy gondolattal nem akarnak áttörni gátakat, hanem leélik a magúk egyszerű és nemes lelki életét az adott és megváltoztathatatlannak érzett életkörülmények között

Ez olyan megbecsülése a földműves ember életének, ami abban a korban valósággal fölemelte a magyar nép életét a legmagasabb irodalmi, tehát emberi jelentőségre.

Mert a zsánerkép, amit Gárdonyi festett, megszűnt zsáner lenni. Azzal, hogy teljesen kiirtotta a genre kisszerű jelentését, legalább is homéroszi életformát adott nekik.

Ez a magyar irodalom fejlődésében korszakot jelent a parasztkérdésben. Odáig a parasztot jóakarattal s így bizonyos lekicsinyléssel mutatták be. Még Jókainál is, aki a legjobb paraszt figurákat rajzolta meg, a paraszt csak mellékalak. Kíséret; Alkalmazott, akit illik néha észrevenni. De csak a huszár, a főispán háta megett, akinek nem járhat olyan jogszolgáltatás, mint a főispánnak. Még álomban sem. Gárdonyinál ezek az emberek az emberiség tényezői, semmivel sincsenek hátrább, emberi jogokban s elbírálásban, mint más társadalmi osztályok tagjai.

Ez Gárdonyi nagy jelentősége.

PRÓBÁLTAM megkérdezni, olvas-e szocializmusra vonatkozó könyveket?

Lagyinlgjfc- ^Paraszt éypen

olyan ember, mint más ember.”

Ebben teljesen benne van az ő felfogása, ami a maga korában, a népszínművek érzelgősen parasztbecéző korszakában forradalmi jelentőségű volt. Akik a parasztot istenítették, éppen ezt akarták megmutatni, hogy a szegény paraszt nem olyan ember, mint más ember, már mint a magas kultúrában élő ember, hanem egy kicsit olyan dolog ez, mint mikor az állatokról mesélnek a szaktudósok, hogy: tudnak-e gondolkodni és érezni?

Mikor a delet harangozták, — mert azért behallatszott a harangszó az elfalazott kis házba — azt mondja Gárdonyi: „Nem tudlak meghívni ebédre, hanem gyere l^e a vendéglőbe. Én ugyan' nem voltam már ott néhány esztendeje, de biztosan főztek a számunkra is valamit.”

Lementünk a nagy papi városba. Előkelő paloták régi Mária Terézia kori építkezés. „Látod — azt mondja, mert ekkor már tegezett, ami igen meggondolt doiog volt nála — végig mehetek ezen az egész városon, de senki nincs, aki köszöntene.” Később azt is mondta: „Tudom, ha nevemet kocsira lehetne ültetni és körülhordozni az országban, mindenfelé meg- süvegelnék, de nekem még a magam falujában sem köszönnek.”

Csakugyan, a pincérek úgy szolgálták ki, mint az idegent, s mivel halk és kevés ingerlékenységű, úgy tűnt fel, mintha ő volna az én vendégem a magam otthonos városában, s nem én az övé.

Soká elüldögéltünk egy pohár bor mellett. O sem volt ivó, én sem. Belső mámor volt bennünk, s aztán úgy belemelegedtünk, hogy ott maradtunk az asztal mellett, vacsoráig.

És lassan megnyilatkozott és beszélt, beszélt, elmondta az életét s lelki küzdelmeit is egy kicsit, míg a végén rátért arra, hogy ez az egész élet, amit itt leélünk, csak propedeutika az igazi élethez ... Halkan, ridegen és szárazon arról beszélt, hogy amit miszticizmusnak neveznek: ott . van az élet igazi kulcsa. Okkultista tudományokkal foglalkozott abban az időben és ott kereste az élet értelmét.

És ebből a nebéz, zárt, fojtott létekből milyen friss, tavasz, üde, szikrázó harmaté dialóg bugyborékolt a toUa varázshegyén, ha írni kezdett finom parányi, szinte notes betűket. A vágyat élte kj a költészet által, a tiszta, nemes érzékenységű, drága humorú, cserülően patakzó őstermészetességet a boldog időkben.

A MAGYAR életet meggazdagította édes lángokkal. És e lángok fájó életének parazsa fölött libbentek fel.

— * flmiROP

Móricz Zsipond Sidoiiy nál jirt