Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
Heti külpolitikai összefoglaló HÉTFŐ: AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: KEDD: Belgrádba érkezett Brandt kancellár — Befejeződtek a szovjet-mexikói tárgyalások A KGST Végrehajtó Bizottságának ülése Moszkvában — Washingtoni beismerés arról, hogy Laoszban felújították a bombázásokat SZERDA: Véget ért Moszkvában a szovjet—angol állandó kormányközi bizottság ülésszaka — Péter János befejezte mongollal látogatását CSÜTÖRTÖK: Az USA felfüggesztette a VDK vizein lerakott aknák hatástalanítását — Nixon kongresszusi üzenete a súlyos amerikai energiahelyzetről PENTEK: Kísérletek új kambodzsai kormány megalakítására — Megalakult az új libanoni kormány SZOMBAT: Echeverria mexikói elnök Pekíngben — A Watergate- botrány újabb hullámokat ver Washingtonban így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: ECHEVERRIA mexikói elnök még nem volt elnök, csak elnökjelölt és aktív belügyminiszter, amikor 1970 tavaszán Mexikóvárosban láttam, az akkori elnök- választási kampány kellős közepén. Gyorsan megtanultam a „becenevét”: Lea, ami pedig — lévén a teljes neve Luis Echeverria Alvarez, — a kezdőbetűiből kerekedett ki. Három év elteltével Echeverria elnök egyhónapos világkörüli útra indult: járt Londonban, Brüsszelben, Párizsban, az elmúlt héten Moszkvában és Pekingben. 1970 tavaszán még azt rebesgették róla Mexikóvárosban, hogy jobboldali politikus, hogy az' amerikaiak embere, és sokan idézték fel az olimpia előtti emlékezetes és gyászos diáktüntetéseket is. Akkor a rendőrséget Echeverria vezényelte ki, rendőr- sortűz fojtotta vérbe a diákok megmozdulását, amelynek jelszava Mexikó igazi függetlensége volt... Nos, Echeverria mostani útja azt mutatta, hogy a több mint 50 millió lakosú közép-amerikai ország valóban megpróbálkozik az első, szerény lépésekkel a tényleges függetlenség, mindenekelőtt az USÁ-tól való függetlenség felé vezető úton. Mert Mexikó főgondja-ba;ia évtizedek óta az. hogy ki van szolgáltatva hatalmas északi szomszédja kényének- kedvének, az Egyesült Államok tőkései mohóságának. Szó sincs persze arról, hogy Mexikó elnöke akarná vagy el tudná szakítani az USÁ- hoz fűződő kötelékeit, de legalábbis lazítani, ezeken van már lehetősége! S Mexikóváros űj kapcsolatokra keres a Közös Piaccal éppúgy, mint Moszkvával vagy Pe- kinggel Echeverria útja is bizonyíték némileg arra. hogy a mai világhelyzetben az amerikai hegemónia lassan-lassan mind kisebb területre szorul, s arra is, hogy az USA oldalán állt országok egyonásután kapnak kedvet, s bátorságot a világ más tájain új politikai, gazdasági kapcsolatokat teremteni. MKXIKÖ ÁSVÁNYI KINCSEI (az ezüstbányászatban az egész világon első ez az ország!) közül az USA számára pedig még a most kiaknázni kezdett mexikói olaj is fontos. A héten Nixon kongresszusi üzenetében megerősítést kapott az utóbbi hetekben-hónapokban általánossá lett szakértői vélemény: Az Egyesült Államok 1980-ra az olajigényének 60 százalékát már importból lesz kénytelen fedezni. Ami magyarul annyi, hogy — rászorul az olajtermelő országokra, a szomszédos Mexikótól az arab államokon át talán az Indokínai télsziget partvidékén húzódó olajmezőkre is. Ki tudja, azok között az okok között, amelyek Nixont és tanácsadóit az indokínai feszültség újabb élezésére késztettek, talán a VDK és a Dél-Vietnam partjainál fellelhető olaj szintén szereMint mór jelentettük, a demokrata ;>a.'t székhaza ellen elkövetett, tavaly júniusi kémbetörés ügyében a washingtoni nagy esküdtszék kihallgatta Mitchell, volt igazságügyi minisztert. Mitchell háromórás meghallgatása során nem tagadta, hogy tudott az ügyről, de cáfolta, hogy aktívan részt vett volna benne. &Mwsw Wi. április 22., vssárBap pel. . Egyes politikai megfigyelők ugyanakkor arra emlékeztetnek, hogy' Kambodzsában teljes a politikai és katonai válság, Laoszban és Dél-Vietnamban szintén rosszul álltak a dolgok az USA és szövetségesei szempontjából, a jelek szerint ezért a Fehér Házban a „kemény kéz” politikáját alkalmazzák újra. Méghozzá a régi séma szerint, legfeljebb kisebb változtatásokkal. WASHINGTONBAN előbb sopánkodni kezdenek a fegyverszünet megsértése miatt, aztán bejelentik, hogy ezt meg is torolják. Jönnek a barátságtalan, sőt ellenséges szándékú intézkedések: felfüggesztik a VDK tengerpartjának közelében az amerikai robbanó aknák hatástalanítását. Közük, hogy a VDK nem kaphat „újjáépítési segélyt” (magyarul jóvátételt), ha nem tartja meg a fegyverszüneti előírásokat. Ezt követően megkezdik a VDK területe fölött a felderítő repüléseket. Kilátásba helyezik a bombázások felújítását is. Kiszivárogtatják: tengerészgyalogosok készülődnek, hogy valahol Indokínában bevessék őket... Mindez igazolja a korábbi intelmeket: Az indokínai probléma még nem jutott el a megoldásig, a vietnami háború igazán nem ért véget. Az indokínai népek iránti cselekvő szolidaritásunkra továbbra is szükség van! A szovjet—angol kapcsolatok érdekesen alakulnak — mutatta az elmúlt hét egy jelentős eseménye. Moszkvában ismét összeült a két kormány állandó bizottsága a gazdasági és tudományos együttműködés lehetőségeinek megvizsgálására. Hosszú ideig pedig igen rossz volt a légkör, azok után, hogy a konzervatív kormány szervei — emlékszünk rá — kémkedés vádjával több mint száz szovjet állampolgárt, diplomatákat, hivatalos kiküldötteket utasított ki Angliából. A hidegháborús jellegű, lépést a londoni kormány más barátságtalan állásfoglalásai is követték, például a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatban. Most minden jel arra vall, hogy Londonban valamelyest fordult a széljárás... Amiben közrejátszik, hogy az angol gazdasági élet ismét exportgondokkal küszködik. A HÉTEN egy-két újabb bejelentés történt a közeljövőben esedékes csúcstalálkozókról : W ash ingtonban Nixon elnök a francia hír- ügynökség tudósítójával — Nixon elnök péntek délután kabinetül-st tartott, najd a floridai Fehér Házba •spült. Hónaid Ziegler, a Felér Ház sajlótitkára a repülőgépen adott sajtótájékoztatójában elmondotta az újságíróknak, hogy a kabinetülésen elsősorban nem a Water- gate-ügyről, hanem az Egyesült Államok energiaválságának enyhítésére előterjesztett javaslatokról volt szó. Nixon ettől függetlenül még elutazása előtt fogadta Henry Petersen igazságügyi miniszter- helyettest, aki a minisztérium részéről a Watergate-ügy ben 1 folytatott vizsgálatot vezeti, I kötetlen beszélgetés közben, mintegy odavetve — közölte, hogy a nyár beköszönte előtt találkozni kíván Pompidou elnökkel. Brandt kancellár és Pompidou — egyébként minden félév elején esedékes — találkozóját előbbre hozzák már júniusra. Mind eme tárgyalások dátumát egy nagy találkozás időpontja határozza meg, e köré csoportosulnak: ez pedig Leonyid Brezsnyev tervezett washingtoni látogatásának közelgő időpontja. Addig — ismételjük — sok kétoldalú, magasszintű eszmecserére kerül sor mind a kelet—nyugati, mind amerikai—európai, mind más vonatkozásban. Az elmúlt héten zajlott le Willy Brandt jugoszláviai tárgyalássorozata. A bonni kancellár volt az első nyugatnémet kormányfő, aki Belgrádba elment. Tito elnökkel, Bijedics miniszterelnökkel igen széles körű napirendet vitatott meg a nyugatnémet vendég. Hiszen éppúgy szó volt az európai biztonsági és együttműködési értekezletről, mint az NSZK-ban levő jugoszláv vendégmunkások helyzetéről, Brezsnyev küszöbön álló bonni látogatásáról és a jugoszláv kommunisták meg a nyugatnémet szociáldemokraták pártközi kapcsolatairól, a közel-keleti kérdésről és az NSZK-ban élő horvát és szerb fasiszták megfékezéséről. A JUGOSZLÁV—NYUGATNÉMET csúcstalálkozó külsőségei is mutatták, mekkora jelentőseget tulajdonit mindkét féL j MINDEN TEXASINAK — a régi szólás szerint — egy napon választania kell: marhát tenyészt vagy ördögöt űz. John Connally a szarvasmarhák mellett döntött. Sokasodnak azonban a jelek, amelyek arra utalnak, hogy a demokrata Connally, az USA volt pénzügyminisztere, ismét visszatér a politikai színtérre, mégpedig a republikánus Nixon jóvoltából. Nixon félre nem érthető módon tudomásra hozta, hogy Connallyt tekinti utódjának, noha a volt pénzügyminiszter hivatalosan még mindig a demokrata pórt tagja. Hogy az elnök rokonszenvez a texasi nagybirtokossal és olajmágnással, Washingtonban már jó ideje nyílt titok. Hogy azonban Connally — és nem Spiro Agnew al- elnök — a legesélyesebb jelöltje az USA 38. elnökválasztásának, azt Nixon három hónappal ezelőtt hozta nyilvánosságra egyik szóvivője útján. Nixon maga jelentette ki, hogy Connallyt olyan politikusnak tartja, aki minden hivatalt betölthet az országban, vágj' a világon. Ugyanakkor azt is elárulta, hogy a volt pénzügyminiszter tavaly májusi visszalépésével nem zárta ki ' magát a washin gtoni hatalmi központból. A leköszönés után a tetterős texasi birtokot vásárolt Jamaicában, olajjal kereskedett Szaud-Arábiában és áruházakat épített Texasban. O igazgatja a Pan American légiforgalmi vállalatot, és legalább hat bank és nagyüzem igazgatósági tagja. Connally minden elfoglaltsága ellenére talált időt Nixon számára is. Az elnök megbízásából felkereset» tizenhét országot, tanácsot W ater gate-üg y tanácskozás Az Arab Liga 18 tagállama hadseregeinek vezérkari főnökei szombaton összeülnek Kairóban, hogy mozgósítsák az arab országok erőforrásait az Izrael elleni konfrontációra. Kairói A tanácskozás napirendjén szereplő fő kérdés az egyes arab országok katonai és pénzügyi kötelezettségeinek részletes meghatározása egy egységes akcióterv keretében, amelyet az Arab Liga védelmi tanácsa dolgozott ki, januári ülésén. Kanadai rakéta A Kennedy-fokról felbocsátották Kanada második hírközlő mesterséges holdját. Az Anik—2 (az elnevezés eszkimó nyelven testvért jelent) az ország északi részén fekvő, eldugott településekkel való összeköttetés javítását szolgálja. A kis falvakkal eddig URH adó-vevő készülékek segítségével tartották a kapcsolatot. '<éptővtrönkon érkeietf Súlyos szélvthar pusztított a Bengali Népi Köztársaságban. Képünkön: Manikgany falu lakosai ideiglenes fedelet emelnek elpusztult házaik romjai felett. (Népújság — telei oto — AP — MTI — KS> Harcok Saigon körül B-52-esek bombíiielak Kain Iftodzsá kan PHNOM PENH Amerikai B—52-es nehézbombázók és vadászbombázók szombaton ismét támadták a főváros, Phnom Penh körüli felszabadított területeket. A bombák a fővárostól alig 10 kilométerre hulltak le. robbanásuk zaja Phnom Penh-ben tisztán kivehető volt. Honoluluban a csendes-óceáni amerikai főparancsnokság bejelentette, hogy két Phantom típusú vadászbombázó „tűnt el Kambodzsa felett”. A két vadászbombázót minden bizonnyal a felszabadító erők semmi ,i- tették meg. A pilótákat is eltűntnek nyilvánította az amerikai főparancsnokság. A fővárosi övezeten kívüli harcokról adott hírt a phnom penh-i katonaság szóvivője, a Phnom Penh-től 90 kilométerrel délre fekvő Takeo, tartományi székhely térségéből, valamint a főváros és a délvietnami határ között húzódó övezetből, ahol — mint ismeretes — a phnom penh-i alakulatok már csak elszigetelt településeken vagy támaszpontokon védekeznek. SAIGON Dél-Vietnam területén a saigoni alakulatok több tartományban folytatták a felszabadított területek ellen indított hadműveleteiket. Egy saigoni szóvivő közléséből kitűnik, hogy folytatódtak az összecsapások Saigontól északra, a tong le chan-i támaszpont körül, valamint az északi Thua Thien tartományban, a tengerparti Phu Yen és a Mekong deltavidékén elterülő Kién Phong tartományban. Nixon már kiszemelte utódját John Connally lesz az USA új elnöke ? nyújtott neki kormánya átalakításakor és' a dollár leértékelésekor. Egyes bizalmas jellegű külföldi feladatokra Nixon — a jelekből ítélve —• alkalmasabbnak tartja Connallyt, mint Henry Kissingert. A REPUBLIKÁNUSOK egyre növekvő aggodalommal figyelik Connally felfelé ívelő pályafutását. A demokrata Connally John F. Kennedy idején rövid ideig a haditengerészeti minisztérium élén állt, Texas demokrata kormányzója volt és Kennedy mellett ült az autóban, amikor az elnököt meggyilkolták. A merényletben ö is súlyosan megsebesült. Connally feltörése elsősorban Spiro Agnew alelnöknek okoz aggodalmat. Agnew azzal vigasztalja magát, hogy Nixon befolyása második mandátumának lejártáig mind jobban gyengül. Egy olyan elnök, akit az alkotmány’ szerint nem választhatnak újra, pártjától sem kívánhatja, hogy elfogadja az ő jelöltjét. Ezzel kapcsolatban Agnew tanácsadója, Victor Gold. így nyilatkozott: — Alkonyaikor a nap sugarai már nem melegítenek. Ezzel szemben George Christian, Connally barátja, magabiztosan jelentette ki: — Nixon elnök mindenekelőtt egy olyan jelöltet akar, aki győzni tud. Richard Nixon a tavalyi elnökválasztáskor sem sokat törődött pártjának „mezítlábasaival”. Sokksl inkább az úgynevezett új többségre számított, függetlenül a párt szabta határoktól. Connally is függetleníteni igyekezett magát pártjától: ő vezette a demokraták Nixon újraválasztásáért nevű mozgalmat. AZ ÜJ TÖREKVÉSEKKEL kapcsolatban David Broder amerikai überáüs újságíró azt írja hogy megkezdődött a pártok átalakulásának folyamata. Ennek jele, hogy a hasonló nézeteket valló politikusok egy táborba tömörülnek — íüggetle- nül attól, hogy melyik párthoz tartoznak. A republikánus liberális Lindsay átpártolt a demokratákhoz, a demokrata konzervatív Connally pedig a republikánusokhoz. Nixon ideológiája számára Connally a legmegfelelőbb férfiú. A parasztfiúból lett milliomos példája bizonyítja Nixon meggyőződését, hogy az USA még mindig a korlátlan lehetőségek hazája, ahol mindenkinek van esélye. Connally is akárcsak Nixon, bízik abban, hogy kemény munkával eredményt lehet elérni; Mint pénzügyminiszter, Connally szinte nélkülözhetetlenné tette magát Nixon számára. A The New Yrok Times azt írta, hogy a texasi millomos feladatkörén túl is adott tanácsokat az elnöknek. ö javasolta az észak- vietnami kikötők elaknásító - sát, és segített az elnöknek kijelölni a legfelsőbb bíróság bírált. A kormányból való távozása után „Nixon magánügyvédéként” tárgyalásokat folytatott Feiszál szaud-ará- biai királlyal, elbeszélgetett Husszein jordániai uralkodóval és Golda Meir izraeli miniszterelnökkel washingtoni tartózkodásuk idején, és Camp Davidban azokon a tanácskozásokon is jelen volt, amelyekről Henry Kissingert kizárták. Hiábavalóan kísérelte meg Robert Strauss, Connally ifjúkori barátja, az ellenzéki demokrata párt jelenlegi főtitkára, megmenteni a volt minisztert pártja számára. Hosszú beszélgetésük után Strauss kijelentette: — Connally nyilvánvalóan egy igen súlyos elhatározás előtt áll. A döntés, Connally csatlakozása a republikánus párthoz. a jelekből ítélve már csak hetek kérdése, noha George Christian azt állítja: nem valószínű, hogj’ már a nyár előtt elszánja magát. A BEAVATOTTAK így képzelik el Connally útját az USA legmagasabb hivatala felé: William Rogers külügyminiszter visszalép posztjáról, hogy legközelebb kinevezhessék a legfelsőbb bíróság bírájává. Connally ezután átvesszi Rogers hivatalát, a State Department főnökségét. Henry Kissinger, aki feszült viszonyban van Con- nallyval, visszavonult a Fehér Házból, Connally pedig az adm'n'srtráció legbefolyásosabb em'o’-e lesz 1973-''an. •mikor leiár Nixon ';~.dá- tuma es a republic msok megválasztják új jelöltjüket: minden bizonnyal John Connallyt. (Der Spiegeb
