Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-21 / 93. szám

Plusz mínusz cß\f rtap Fábri Zoltán új filmje Fábri Zoltán legújabb filmje — hol van mar a Kör­hinta., a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban, a Húsz óra és a Pál utcai fiúk sikere? — nem keltette fel az érdeklő­dést. S mindezt nem a ren­dező terhére mondjuk így. Azt nem értjük, hogy a ma­gyar közönség nem reagál erre a filmre kellőképpen. Hehet, hogy a talányosán odavetett filmcím nem hoz­za közelebb a nézőhöz az egyébként sem szórakoztató fémét, vagy a mai magyar közönség egyáltalán elriad a ieikiismeret piszkálásától, vagy érzéketlen olyan erköl­csi kérdések iránt, amelyek ma is visszaüthetnek és visz­ek» is ütnek, ha az alkalom úgy adódik. Baradla Géza tiszt volt » háború végén és adott pa­rancsra fel kellett gyújtania néhány házat abban a köz­ségben, ahol ő volt a teljha­talom. Benne is égtek ebben a néhány házban, néhányan. Ott lakott korábban, akkor ő is, hatalmával, érzéseivel, leplezett és félig kiélt hajla­maival, a beteges érzékeny­ség minden irányú fékezésé­vel, vagy éppen féktelensé­gével. Akkor lei tüntetést, vas­keresztet, egyebeket kapott a gyújtogatásért és ülésért, most huszonöt év börtön után találkozni akar a múlt­tal. Azokkal az emberekkel akar szembenézni, akik még emlékszenek mindarra, amit ő vitt véghez, önigazolás ez, felkél’dezése az elmúlt vizs­gatételnek azoktól, akikben meg élnie kell ennek a há­ború végi eseménynek. Ba­radla nem veszi észre, hogy csak benne állt meg az idő. A közben eltelt bő félember­öltő nemcsak a falut változ­tatta meg. Nemcsak a ku­tyáéi hiányzik abból a ház­ból, ahol Zsófit szerette és annak csitri húgát füröszt- gette, így szoktatva őt aka­ratlanul a szemtelenül tola­kodó szerelemre. Hogyan te­remti meg a gátlásos ember, a mindenre elszánt férfi a bátorságot a találkozásra? Megkapaszkodik önmaga el­lentétében, az ugyancsak bű­nös, élvbajhászó, de jópofa fél világi alakban, Obiad Si­monban, aki jó pénzért segít neki a nagy műveletben? És mi a nagy művelet? Oda­menni a faluba, be a kocs­mába, ahol a régi cinkos ma is méri a bort. Lerészegedés közben várni, hogy a koos- márosi üzenetre a falu lelki- ismerete feltámadjon. A cso­da, a varázslat, amit Barad­la 25 év raboskodás alatt annyiszor elképzelt bűntuda­tában, nem történik meg, nem esketik meg, mert 0% Momm as 1973, április 21., szombat * felejtés, az emberek cserélődése, fejlődése, meg- másulása, vagy egyszerűen a feledékenysége, felszínessége, — nem árt, ha ezt kimond­juk — üressége elsöpri az idő tanulságait. A faluban az egyszerű emberek mennek a tejbolthoz, a falu intelligen­ciája pedig halotti tor címén jókat vigyorog félrészegen azon, akit eltemettek. A hús-vér, itt-ott szennyes, de mindenképpen eleven va­lóság lerohanja Baradlát. El­képzeléseiben valahogyan lé­giessé, testetlenné vált ez az egész egykori világ, az ő bű­nével együtt és mégis: ott akarja, vagy ott szeretné folytatni, ahol annak idején abbamaradt, megszakadt. Az ő egész élete, úgy, ahogyan 6 erkölcsiekben és hajlamai­nak engedve kiszínezte azt. S mert részegen is rádöbben, hogy mindez értelmetlen áb­ránd, ostoba módon még an­nak a lehetőségéről is lema­radt, hogy nagy kihagyással, de tovább építse sorsát, a széttéphetetlen, gyötrelmes magány megint ölni küldi. Azt hiszi, a rajta esett újabb sérelmek a múltját és ide­áljait szennyezték be ebben a találkozásban, amikor az éjszakai, pityókos hangulat­ban az ő egykor becézgetett Rózsija lefekszik a mocskos lelkű és külsejű Obrád Si­monnal, akiben csak egy tu­lajdonság igaz, hogy önfeled- ; ten tud csatlakozni az embe­rekhez. Pedig ez a Baradla nem gonosz, csak szemmértéket j tévesztett akkor, a háború ' végén. Azt hitte, hogy a ka- i tonai hiúság és az esztelen ■ pusztítás együtt járhat és; felmentést kaphat, bármi; magyarázat és indok árán.; Még most is rosszul lát. Bodor Ádám novelláit' használta fel Fábri Zoltán egy sokrétű, valóban izgal- • más, lelkiismereti téma fel-; térképezésére. Eszközeiben '• most is egyszerű, mert tragé- l diát nem lehet csak a legtö- . mörebb szövegezésben a nép ; elé vinni. Nem kendőz sem­mit, felnyitja a mai emberek 1 hibáját, is, hogy a végsőkig j kiélezett ellentétekben még! nyilvánvalóbbá váljék Ba-; , radla Géza tragédiája. Aki lemarad az időről, az nem; tud mit kezdeni magával; ezt állítja Fábri Zoltán Ba- radláról, de nem mond sok- j kai kevesebbet azokról a í maiakról sem, akik ugyan; benne vannak az időben, de! csak úgy, mint a dudva, amely minden tavasszal ki -1 nő és kéri u magáét. Fábri Zoltán nemcsak egy; fuszes tartásé, mélyre kuta­tó filmet rendezett, de azzal; is újat húgot 1, boti kitunö: jellemszínészeket vonultat fel, olyanokat, akiket eddig legfeljebb epizódokban, vagy vidéken, vagy ott se láttunk. Anatol Constantin Baradlája telitalálat a szereposztásban és játékban egyaránt, Ben- cze Ferenc Obrádja szug- gesztív erejű és természetes. Andrássi Márton, Simon György, Pécsi Ildikó, Kern András, Héjjá Sándor fontos elemeit valósítják meg a ke­mény játéknak. Illés György, mint opera­tőr, most is remekel, képi körüljárásai most is ponto­san jellemeznek, adják az at­moszférát és rögzítenek pil­lanatokat, amelyekben a lé­lektani csata eldől, amikor Baradla veresége fokról fok­ra követhető. A halotti to­ros társaság éjszakai fecse­gése a filmen belül is mes­termű. Petrovics Emil zenei betétei néha főszerepet kap­nak, mert a rendező szerint is akadnak helyzetek, ami­kor már a kép nem adhatja vissza a túlegyszerűsítés ve­szélye nélkül azokat a lelki rianásokat, amiknek az ér­zékeltetésére csak a zene ké­pes. Fábri filmjét nem azért nevezzük most müvészíilm- nek, mert kevesek kíváncsi­ak erre a nagyszabású lel- kiismeretvizsgálatra, hanem azért, mert kamarakiadás­ban ugyanazt a tetemrehí- vást vázolta fel, mint a Húsz órában. Farkas András KEREKES IMRE: SsbjTí és a „Szerelmi álmok" Változatok műsor húsvétkor a tv-beu A húsvéti ünnepeken sem unatkoznak majd a tv-né- zők. illetve a rádióhallgatók. Április 22-én a televízióban délelőtt „A koppányi aga testamentuma” című film pereg, délután helyszíni köz­vetítést láthatunk az Albert- irsai úti galopp-pályáról. Het- venötödik születésnapján 17.05-kor Fodor Józsefet kö­szöntik az „.Emlékekről be­szélek” című összeállításban. A „Szerelmi álmok” című filmet 20.19-kor láthatjuk, a produkció második részét pedig hétfő este. A késő esti órákban kezdődik Hasek „Svejk” című regényadaptá- cigjának helyszíni közvetíté­se a veszprémi Petőfi Szín­házból. Hétfőn a televízió délelőt­ti műsora „Az Aladdin és a csodalámpa” című francia rajzfilmmel kezdődik. Az „Állatokról bizalmasan" cí­mű angol sorozat 17.45-kor újabb epizóddal jelentkezik, amelyet a tanyasi emberek mindennapjairól szóló ,,Sze­gedi madzagvasút“ című film követ. Méhes György romániai magyar író „Heten, mint a gonoszok” című víg­játéka mellett Thor Heyer­dahl expedíciójáról szóló két­részes filmet vetít a televí­zió. A Horváth Teri-portré- filmet, majd egy burleszk- filmsorozatot, a „Marty Feldmann” első részét is lát­hatjuk, • Fifi Minden évszaknak megvan a maga szépsége, bája. han­gulata. A tavasz a szerelmesek, a sétálók, a kirándulók Ide­ié elsősorban. Április vége felé pedig fújhat a szél, jöhet havas eső, visszavonhatatlanul tavasz van. Estefelé, szom­baton, vasárnaponként érdemes megfigyelni a tereket, par­kokat, sétányokat. Ki gyerekkel, ki egyedül, ki szerelmesével sétál. És szembetűnően szaporodik a kutyát sétáltatok száma. Semmi félreértés! Pártolom az ebtenyésztőket, nem ha­ragszom a kutyabarátokra, és azt tartom: mindenkinek sa­ját ügye, hogy maga válassza meg a hobbyját... — Mondja, kérem! Mennyit ér ez a kutyus? Barátságosan mosolyog és ülni parancsolja a kutyát. — Ez, kérem — látom, laikus —, egy híres törzsköny­vezett családból származó egyed. Hároméves, első osztályú nyomozókutya. Értéke mintegy negyvenezer forint. A kutya nagyot ásít, mintha méla undorral akarná mondani: — így bizony, kérem! Én kereken negyvenezret érek. Jön egy kedves ismerős, a kezében feszül a póráz. — Kérlek szépen, ez egy fajtiszta szetter. ír szetter. Vigyázz, össze ne téveszd a gordon szetterrel, mert az tel­jesen más faj. Tudod, az ír szetterek... Az én vizslámnak különben —- ha még nern hallottad volna —, dédapja volt az a híres kutya, amelyik részt vett azon a nagy vadá­szaton ... Mesés vizsla ez, kérlek. Ez nem ugrik be, fegyel­mezett, füttyszóra hallgat és ami a legfontosabb, szépen állja a vadat. Nem is beszélve az apportlrozásról. Tényleg szépek ezek a kutyák. A falumban éppen a múlt héten beszélgettem az öreg juhásszal, aki a fél nyáj­ért nem adná a puliját. Egy füttyentés, egy kézmozdulat, és máris a helyén a nyáj. Egy idős hölgy érkezik két szőrgombóccal. — Fifi! Gyere, édes Fifikém! Ejnye-ejnye, de udvariart- lan vagy. Ki hallott még ilyet, hogy a nejed társaságában idegen kutyusok iránt érdeklődsz? — Kedvesek ezek a kutyák. A nő szeme felcsillan. — Ugye, magának is tetszenek? Imádom ezt a két drá­gát. Tudja, ők az én kedvenceim. Naponta fürdetem, fésü­löm őket. Helyesek, aranyosak, bár Fifi egy kissé pajzán, hogy úgy mondjam; szeret udvarolni... De nem is csoda. Nézze csak meg a szemét! Vizsgálgatjuk a gazdi néni által ölbe kapott kutyust, majd a hölgy egy cuppanós puszit nyom a kutya orrára. Szétnézek. Tizennyolc kutyát sétáltatnak a pariiban. Egyik szebb, kedvesebb, mint a másik. Dédelgetik, becéz- getik őket. beszélnek hozzájuk, mintha emberek lennének. Vagyis, sokkal szebben, megértőbben, türelmesebben, na­gyobb szeretettel. Pedig ezek mégiscsak kutyák. Mi pedig, ugye, „mégis­csak” emberek vagyunk... Szalay btvan Bemutatóra készülnek Színjátszó csoportot alakítottak a besenyőtelki fiatalok A tavaszi teendők megnö­vekedése sem okoz gondot Besenyőtelken a népművelé­si feladatok végrehajtásában. A könyvtár és a művelődé­si ház érdekes programok­kal várja a látogatókat. Rendszeresen megtartják a próbáikat a helyi Lenin Ter­melőszövetkezet által támo­gatott Röpülj páva kör tag­jai, akik Bozsik Gabriella la­29. Eltűntek a felhők a vágó- hit! 1 előli oldalon. Én is meg­fordulok, el a gyártói. Kilé­pek a kiserdő felé, ha jól meghúzom, egy-kettőre ott vagyok. Befelé tartok a ré­tén át. az Országúitól és a temetőtől egyre távolabb V&n.nak még ür?% helyek. Mire tartogatják ezt a ré­tet, nem tudom. Állat nem le­gel itt, fel nem szántották, építkezni se akarnak, mert még csak egy eövoket se ver­teit be, hogy ’ alamit kijelöl­jenek. Fát se üllőitek, az ala­csony bokrok is csak maguk­tól nőttek itt-ott szétszórtan, távol egymástól. Ürge az van. Évekig jártam körül a gyá­rat. de ezt sose tudtam, hogy Sit a réten ürge is van. A kiserdő szép Nincsen Ürme semmi -különös, csak szép. A fák 1 imbjait, ahogy clt.e/em nem nyestek, a lom­bok alatt, ami véd a naptól, megnőtt a fű. Letel item a kabátot, mert nem mindegy az. hogy az embee hol fek­szik. Itt aztán érzem, hogy magam vagyuk. Mert csak hiszik, hogy az éjjeliőr éjszaka egyedül ma­rad. Aki nem próbálta, az úgysem érti, hogy hiába van ü csend, és hiába vannak az éjszakák, amiket nem lehet leírni. Mert igaz, hogy sem­mi se moccan a sötét kerítés­oldalon, még a száraz füvek se mocorognak, nem dörzsö­lik egymáshoz sovány olda­lukat és hiába van az a csend, mert mennél nagyobb, annál jobban árad az éjsza­kán át az üzem egész napos kattogása, zörgése, az embe­rek káromkodása, a haverok csapkodása, a mueusok sírá­sa, a sok beszéd. És mennél csendesebb hz éjszaka, mind­ez annál jobban átvonul az emberen és mindezt meg kell szenvedni. És az ember hiába tudja ezt, mert másnap újra neki­indul az éjszakának, mert szeretné tudni, hogy miben különbözik egyik éjszaka a másiktól. És újra nakiindul, bármennyire is tudja, hogy a Kovw-ikeZtí éjszaka se é,,i.il el masáról többet, aunt u elűző námő vezetésével készülnek az újabb fellépésekre. Az ifjúsági klub tagjai minden csütörtökön és szombaton találkoznak, hogy közösen töltsék el az estéiket. Itt tartják a próbákat az irodal­mi színpad tagjai Is. Hét­főnként ismeretterjesztő programokat szerveznek, előadásokat tartanak a híres biológusokról, a házi kertek növényvédelméről, az állat­ős tele van olyasmivel, ami­ről még csak nem is álmo­dunk. A nappalok egyformák. Hátonfekve el lehet itt gon­dolkozni. hogy miért kék az ég. Többre nem érdemes gondolni. A nappal nem mu­tat magáról többet, mint ami. Aztán í^y, a 1- iserdő lomb­jai közt az eget nézve és a gyárkerítésre gondolva, a szemem sarkából észrevet­tem, bogy abból az irányból, amerről én jöttem, egy másik ember közeleg. Hogy milyen, azt már nem tudnám meg­mondani. Az emberről, ma­gáról semmit nem tudnék mondani. Csalt annyit lát­tam, hogy a kezét hátrave­tette és nagyon elgondolkoz­va jár. Mint aki valami na­gyon fontos dolog előtt, vagy után elhatározza, hogy jár egyet. Így járt a réten, de nem jött a kiserdőig, csak addig, hogy jól lássam. Ami­kor ebben már biztos volt, éles szögben hirtelen megfor­dult, egy ideig így lépett, az­tán újra éles szöget vett és ezt tette meg kétszer, tehát összesen négyszer, minthogy így szabályos téglalap alak­ban járt körül egy síkot, ' ahol nem volt más, csak rét, szárazfű és még fák se vol­tak, még bokrok se. És így járt, anélkül, hogy csapás ve­zette volna, de mégis ponto­san azon az úton, ahogy elő­ször meglépte a négyszöget. Pedig nem vezette semmi, se iránytű, se ego csiplutboköL betegségek megelőzéséről, valamint a családi házak korszerű berendezéséről. Ezek közül a programok közül ezekben a hetekben mégis a fiatalok kezdemé­nyezése, a színjátszó cso­portok felkészülése emelke­dik ki. Most próbálják azt a 3 felvonásos darabot, amely­nek a bemutatójára április végén kerül sor. se rövidhullámú adó-vevő, amely mutatta, vagy mondta volna neki. hogy hol fordul­jon szögbe és hol menjen to­vább egyenésen. Senki nem zavarta így az útján, talán észre sem vet­ték, vagy nem is akarták ész­revenni, bár ott a négyszögön túl egy bizonyos távolságban világosan látszott, hogy a ha­verok ügetnek a mueusok után, a mueusok meghúzzák a lépést, hogy jobban mutas­son a lábuk, a Richter úr pedig befordul az utcába, de nem jön, hanem egy óriás halom sörösüvegen lovagol­va tart hazafelé. Vajda úr, a KÖZÉRT-es kiszáll egy taxi­ból és anélkül, hogy fizetne, lepkehálót vesz elé és a leve­gőben röpködő konzervdobo­zokat, sajtokat és a szalámi­darabokat akat'ja elfogni. Er­délyi úr, a festő, modell nél­kül érkezik, ám ecset van a kezében és vászon helyett a levegőbe festi figuráit, ame­lyek megmaradnak ugyan és színeiket is megőrzik, de olyan bizonytalanul tartják magukat, mintha leitatták volna őket. Csupán Slezákné viselkedik úgy, mintha őt meg lehetne érteni. Egy sám­lin ül a ház előtt, ahol lakik, fejét a tenyerébe hajtja, mintha aludni készülne és mivel számára már lement a nap, azon gondolkozik, hogy miban különbözik ez az éj, a többi éjjelektől. I V egei

Next

/
Oldalképek
Tartalom