Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-03 / 78. szám
Cseresznyéskert Keressük az igazi Cschovot Miért"? Keresni kell? XTgy látszik, igen. Illés István, a Cseresznyéskert rendezője, legalábbis ezt vallja. Érvel, magyaráz; nagyon szereti Csehovot. Különösen a Cseresznyésker- teí. Ezért választotta diploma munkájául, ezzel vizsgázik tanárai előtt. És a közönség előtt és. Igaz, az egri közönség a Viharos alkonyat előadásai során már találkozott a íratal rendező munkájával, dte ez csak olyan bemelegítőféle volt. A vizsgarendezés a Cseresznyéskert. Ez az igazi. Az egri premier előtt Csehovról beszélgettünk. — Csakugyan keresni kell az igazi Csehovot? — Véleményein szerint igen. Az igazi Csehov ugyanis hatvan évig nem tudott eljutni a közönséghez. Félreértették, vagy még inkább megszelídítették, Csehov műveit. A rendezők főleg a lírát, a finomságot, a szépséget ragadták meg dialógusaiban és nem vették észre a szituációk mögött m eghúzódó szatírát, komédiát. Ez alól még Sztanyisz- lavszkij sem volt kivétel, sőt ő volt az első, aki a kor ízléséhez, a közönség hangulataihoz igazította Csehov műveit. Érveléseimhez hadd hívjam segítségül magát Csehovot. Egyik levelében írjaa „ön azt mondja, sírt, amikor a drámáimat látta.,, de mások is sírták. Pedig én nem azért írtam őket. Én mást akartam. Én csak őszintén meg akartam mondani az embereknek: nézzetek magatokra, nézzétek, milyen rosszul, milyen unalmasan éltek! A legfontosabb, kogy az emberek megértsék ezt, mert ha megértik, feltétlenül teremtenek maguknak egy másik, jobb életet. Értsék meg hát, milyen rosszul, milyen unalmasan élnek! Mit kell itt siratni?!” — Tehát nem siratni kell a múltat, hanem kinevetni. Éz igaz. Mégis szokatlan a műfaji meghatározás, a komédia. — Csehovnál minden lehetséges. A Cseresznyéskertet például el lehetne játszani úgy is, hogy a nézőtéren szem nem marad szárazon. De sírattassam el az orosz nemességet? És pont akkor, .amikor levonul a történelem színpadáról? Az író sem ezt akarta. Nézzük csak. mi is történik a Cseresznyéskertben. Egy gyönyörű vidéki kúrián két hónapig él egy család. A birtok dobra kerül, oda a vagyon, de ők semmin sem változtatnak, makacsul ragaszkodnak kialakított életstílusukhoz. Pedig a körülmények már megváltoztak. Hát nem nevetséges, sőt nem abszurd ez? Csehov a nagy korszakváltás komédiáját írta meg. A régi világ megszűnik, feleslegessé válik, s közeleg egy új. A nagy emberek mindig előre látják a jövőt. Csehov is megérezte ezt még 1903- ban, s megírta az orosz polgári társadalom groteszk haláltáncát. — Azt szokás mondani, hogy Csehovnál nem történik semmi, ő mindig a drá- mátlanság drámáját írja meg. — Ez csak fél igazság. Mindig annyira drámai egy Csehov-mű, amennyire drámai az élet. Gorkij például ezt írta róla: Csehov darabjaiban semmi olyan nines, ami nem lenne a hétköznapi életben, ö nem kitalálja a történeteit, hanem úgy kezeli a valóságanyagot, hogy kirajzolódjék belőle az írói szándék, a mondanivaló. Arról van tehát szó, hogy Csehov a hétközmapiságot is drámai keretek közé tudta szorítani, s mindig megtalálta ennek színpadi formáját is. így van ez a Cseresznyéskertben is, ahol a figurák az értelem előtt vizsgába sugallják az írói mondanivalót: nem szabad ostobán élni. — Mit jelent egy fiatal számára Csehovot rendezni? — Örömet és nagy lehetőséget. Véleményem szerint Csehov a század drámairodalmának meghatározója. Napjainkban is az ő dramaturgiája és dialógustechnikája alapján „építkeznek” az írók. Nagyszerű érzés tolmácsolni egy ilyen író gondolatait, s a sorok mögött felfedezni az indulatokat is. Érdekes különben, hogy Csehov nem leplezi le a figurákat, hagyja élni őket. Indulata nem az ember ellen, hanem az ostobát sag, az értelmetlenség ellen irányuL — Mit vár az egri közönségtől? — Már a Viharos alkonyait előadásain tapasztaltam, hogy Egerben értő közönség ül a színházban. Biztos vagyak benne, megértik; Csehovot és a, rendező gondolásait is. Elsősorban az j élettapasztalatokkal eendei- kező nézőre számítok, azokra az emberekre, akik képesek a magatartások mögé tekinteni. Tehát a látó nézők derültségét, mosolygását akarom megszerezni. Csehov [ szavaival: He sírjatok, »essetek# A komédia főbb szerepe»! Mattié Éva, Polónyi Gyön-1 gyi, Gyöngyössy Katalin, Simon György, Paláncz Fe-1 renc, Markaly Gábor «*] Varga Gyula játssza. 1 Buzsábi asszonyok A Buzsáki Háziipari Szövetkezetben 60 asszony készíti a híres díszpárnákat, falvédőket, térítőkét, népviseletük mintadarabjait. (MTI-foto: Kozák Albert felvétele — KS) Bemutató szerdán egri Gárdonyi Géza házban. Márkusa Lásaftó A televízió az Őrben Gagarin, Armstrong és a többi asztronauta után, a Magyar Televízió Széchenyi téri „Bajkomur” űrteréről az őrbe lépett Pint pilóta, ez a lengyel származású, de ízig- vérig megmagyarosodott űr- őr. A Magyar Televízió eme „történelmi” Lépését csak üdvözölni lehet, utóvégre nem maradhatunk le mi sem az űr meghódításáért szerte a világon megindult nemes küzdelemben, amelyben egyaránt részt vesznek tudósok és scA-fl-szerzők, űrpilóták és színészek, nemkülönben számítóközpontok és film-, televíziós rendezői csoportok. Stanislaw Lem érdekes és a „más világok” fantasztikuma, a kétségkívül kihasznált, de nem fetisizált űrtechnika KEREKES IMRE: M. Á fix pontok mindig jól szuperalnak. Már akinek. De az biztos, hogy a tavasz nem tesz jót mindenkinek. Mindig tavasszal akartam itt hagyni ezt a posztot. Mindig ilyenkor világosodik meg igazán, persze csak új éjféltájt, az első és második kör között, hogy milyen lekvársűrű tavasszal a sötétség. Ehhez nem kell nagy ész. Most van az az éjszaka. Langyos a levegő és rongyosak a homályos szélű felhők, mert a tavaszi széljárás rongyossá tépi a felhőket. Ha eltakarják a holdat, a rét felől úgy támad a sötét, hogy még a macskák is kúszva közlekednek az alján. Csak a kutyák nem zavartatják magukat. Ahogy most araszolok, aztán meg- niegállok, a sötét kerítésnél, a tücsök mellett hallom a neszeket. Kóbor kutyák kaparnak a gödrökben, mennek a szimat után. Látni egyet se lehet. De hallani igen. Ha az éjjeliőr megtanulja hogyan neszeznek a kutyák. Ha ezt nem tudja, vége. Akkor azt hiszi, hogy a tolvajok körülfogták a gyárat ér ;sak u jelre várnak, hogy meginduljon az Általános támadás. 'íz ilyen éjjeliőr aztán ha- perezel. Nem bírja idegekkel, egy-kettőre elinal, fellármázza a rendészetet, a rendőrséget, a gyárvezetőt, még a tűzoltóságot is, kivonul az egész apparát. Valami neszez. így van ez. A kóbor kutyák tudnak ezen jóízűen nevetni. Nekitámaszkodom a kerítésfalnak. Mind kutyanesz ez, alig hallható, szaggatott, óvatos. A macskanesz más, az folyamatos. Mintha kígyó csúszna a száraz fűben. Továbblépek, most már erősebb a zaj. Farkaskutya sompolyog előttem, még a sötétben is látótávolságra, feje lekonyul, farka csüng. Az ilyen kutyának a szájából kétoldalt csurog a nyál. De így a sötétben ez már nem látható. Mintha nem is lennék, iszkol el a kerítéstől,\ a tője csüng, de szünet nélkül. Előkapom a stuk- kert. A kutya fordul egyet, mire kibiztosítok már hörög. Még meg is áll, beroggyan a hátsó lába. Ilyen állásból minden kutya támad. Van még köztünk öt méter, ha elvétem, megmar. Mint akit. a lalkerítéshez szögeztek, csak a?- ujjam játszik a ravaszon, hogy biztos legyen az érintkezés. Hörög, de most már mélyebben. Szóval támad. Ügy meglódul, hogy alig van időin meghúzni a »lakkért. FPlrengr®: és föMsft, «Hír* öleskor a disznó, visszahempereg, de talpra ugrik. Eltaláltam, de csak a bordái közt, maradt benne erő, hogy újra induljon. Most kell megcélozni, de most már én támadok. A lövés pofáin találja, ettől hanyatt esik, hempereg vadul felém dobálja magát. Mindig a szája van hozzám legközelebb. A harmadik lövés után nyúlik csak el, de az élet még mindig benne van. (Megvárom, míg elcsitul. A veszett kutya a legszívósabb. Megtorlóm a stukkert, körbejárom még egyszer a helyet, a zseblámpám fényét belemártom a sötétbe, rávilágítok. Bele nem rúgok. Ma éjszaka még kétszer meg kell kerülnöm a gyárat. De egy lövés is elég ahhoz, hogy utána halálos csend legyen a környéken. Milyen könnyű csendet csinálni. A világosabb oldal sarkán, ahol a kerítés már a hosszú ulcu lámpái felé vexes; roeßSTk» FHJre-hátra ‘ nézek, vissza világítok a zseb- í lámpával, magam sem tu-' dom miért, nehezen indulok! tovább. Tálán a fények í miatt, ahogy az útról idevi- láglamak. Ilyenkor tavasz-! szál játszik a fény, ahogy ! játszanak a gondolatok, ! megkeverik az embert és! idegesítik, nem hagyják le-! csillapodni még akkor sem,; ha már csillapodna. Elindu- ” lók, de hátra-hátranézek, < mert úgy hallom, hogy a< veszett kutya most lábra- áll. És kit nem követtek; már veszett kutyák? Valamivel el kellene ta- < karni az éjszakát. De nem mindig ilyen ez < az éj. Nem mindig ezt az ; arcát mutatja. Ha Nelli jön,! mintha valami más áradna; az éjszakából. -Mintha vala-! honnan a föld alól valami; fényt kapna, amelynek nincs! is forrása. Ott forrnak afé-; nyék yalahol az éjszaka! üstjében, csak nem lehet; hozzájuk férni. Aztán va-! laki jön és felszabadulnak, \ mintha nem is az az éjsza- < ka volna, ami volt. Nem mindenki tudja így! megváltani az éjszakát. Nel- ", li tudja. Nem a cigarettával, a iecsókortzerwéi, a főtt! kolbásszal, üveg sörrel. Ettől nem lesz más. Ezt dél-! után is meg lehet vásárolni! a KÖZÉRT-ben, a Vajda! úrnál. Csakis attól, ahogy! Nelli kezeli az árut. Pedig 1 csak egyszerűen benyúl a! szatyorba, aztán kirakja itt! a puhafa asztalra, ami még! koszos is, mert a portás is! azon könyököl, de hiába, < mert attól, ahogy ezt Nelli - teszi, megszelídül az éj- ka. (Foly latjuk.) közepette is Pirx pilótában^ ebben a kicsit esetlen, mackós, de a gondokban, a bajokban mindig emberi találékonyságát meglelő figurában szimpatikus és elgondolkodtató alakot rajzolt meg sok és izgalmas szituációban. A regényben. A magyar Pirx szidollal fényesített staniot- űrhajóival, önkiszolgáló bolt- ■ ból kölcsönvett „számítógépeivel” s a gazdagabb országok köztisztasági alkalmazotttótól átmásolt űrruháiban egy izgalomtól gondosan sterilizált űrvilágban szenve- lfegte végig mind az öt kalandját Hol nővel, hol nő nélkül. Ebben a díszlet-világban,' ahol a gombnyomásra nyíló űrhajó ajtaja mögött látni véltem a díszletmunkást akinek a tizedik gyakorlás után végre tökéletesen sikerült „automatikusan” kézzel nyitni-zárni azt az ajtót a tudományos alapigazság is irrealitássá, a lehetőség is lehetetlenné vált Isten mentsen, hogy valaha az emberiség e földnek akármilyen Ids darabján, vagy a minden- ségnek bármely pontján ilyen sivár és reménytelen robotgépe legyen saját magának. Tiszteletre méltó, hogy ez a magyar Pirx pilóta ki akart lépni az űrkalandok izgalmas világába. Nem ő a hibás, hogy rögtön az elején hasra esett Az űrrülfa az oka, amit ráadtak. A televízióra alkalmazók és a rendező. Ebben ugyanis csak ténferegni lehet, célratörően mozogni aligha! MÉZGA ALADAr is az űrben járt. Rajzfilmek méreteihez képest félelmetesen hosszú ideig. Több mint háromszáz percig! Igaz, hogy Mézga Aladár az űrben korántsem tudott már olyan népszerű lenni nekünk, földieknek, mint a megelőző sorozatban, ám minden bolygóra igyekezett magával vinni mégis valami földit, annak a szatirikus tükörképét, mulatságos, trükkös torzóját. Igaz, sok volt a felesleges beszéd, ami nem éppen célszerű a cselekményekre épülő rajzfilmekben, az is igaz, hogy a 13 rész Színvonala korántsem vu» egyonlcívla, sót bőven akadt erőltetett szitu ScfŐ, efesfl szellemesség is. Mégis Méiga Aladár űrbéli, más bolygókon történt kalandjai az űr ürügyén nagyon is földiek és emberiek voltak. S e kalandokban — lám, — Blöki, a kutya volt a legemberibb. Hiába: már ' csak ilyen egy rajzfilm! MIÉRT NEM LEHET? Mármint kabarét csinálni, — tette fel a kérdést Sinkovits Imre, a televíziótól oly sokszor számon kért és végül mégis „megcsinált” kabaréműsor elején. S hogy lehet-e, vagy sem, illetőleg hogyan lehet, s hogyan nem? — erre maga a műsor adott csattan ós választ Nem lehet kabarét csinálni a televízióban, a kamerák előtt sok beszéddel és kevés cseleménnyel, mint történt ez a bájos és tehetséges, de most csak egy soványka ötlet vázat kapó Fenyvesi Gabi jelenetével és jelenetében; nem lehet a már nemegyszer látott, s első látásra egykor talán „meg- vihogtató”, de szívből soha nem nevettető olyan jelenettel sem, mint amelyet Alfonzé és Gera Zoltán muta- tatott be. De lehet a remek telitalálat riportjelent-félék- kel, amelyben Sinkovits rájátszása a mikrofonnal még csak aláhúzta a politikai tréfa aktualitását... Vagy lehet kabarét csinálni, sőt talán legjdbban és legtelevíziósab- ban úgy lehet kabarét csinálni, mint Bárdy György tette ezt volt Kép Ernő, e nevében is remek telitalálatú jelenet sorában. LAHOTZKY, az osztrák televízió nemes filmje elsősorban nem is kissé vontatott történetével, az őszi, vagy kora tavaszi Velence magával ragadó szépségével ragadt meg, — hanem egy. számomra eddig ismeretlen, bár már nem mai színész játékával. Az Einsberget alakító Alfred Balthoff arcáról leolvashatóvá vált mindaz» amit megélt ő maga, megéltek kor-, és sorstársai, s az a megnyugodott, kicsit rezignált, mégis derűs bölcsesség is, amely csak azoknak adatott meg, akik megtanulták vé^ül is megérteni és megszerelni a soha nem bűnös emberiséget. * Televarieté és hogy nehezebben olvastassák, Chryx- kraksz, norvég est és Truffaut filmje éjszakai előadásban, labdarúgás és Ben Quick, odalent Délen, — végeredményben is gazdag hét vari a televízió és a televíziót nézők mögött. És talán egy kicsit fárasztó is. Gyurkó Géza