Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-20 / 92. szám
Himes tojás helyett. . . h gyerek állt, vagy inkább rogyadozott a fal mellett. A felnőttes szabású kiskamasz öltöny gyűrött — szennyesen lógott rajta, nyakkendője félrecsúszott. Tiszta kisfiú arca szürkére sápadt-, szeme megtört. Szánalmasabb és visszatetszöbb volt a látványa, mint a felnőtt részegeké. Merthogy részeg volt. Nem lehetett több 10—11 évesnél — elkeserítő volt, ahogy húsvét hétfő delén ilyen esetten, tehetetlenül roarko- lászta a falat. Két hasonló korú társa aprópénzt szedegetett a földről, amit a szerencsétlen kis srác pár pillanattal előbb tétován szétszórt. Tavalyi emlék ez a kép. Rosszízű, lehangoló. Mások Is panaszolják: ezen a napon valami nincs rendben a gyerekek körül. Disszonáns jelenségek rontják a locsolko- dás kedves hagyományának jókedvét, derűjét, Gyerekeket, itatnak le a felelőtlen vendéglátók, beláthatatlan és veszélyes következmények lehetőségét idézve fel. — Egy pici nem árthat — mondják a locsolkodásra érkezett gyerekeknek, és megtöltik a likőrös, boros poharat. Nem gondolnak rá, hogy a gyerekek nem egyetlen helyre látogatnak el ilyenkor. Valóban ne gondolnának rá? 1 A gyerekek kettes, hármas csoportokban szinte házról-házra, lakásról-lakásra járnak. Idegenekhez is. Ez a másik visszatetsző jelenség, torzulás a húsvéti ünnepen. Vállalkozó szellemű srácok aat hiszik, így szokás, régen is így volt. fogalmuk sincs a húsvéti népszokásokról, tradíciókról, úgy vélik, a szagosvízért pénz jár cserébe. Nincs verses mondóka, nincs tavaszünnep, hímes tojásra nem várnak. Pöl sem érik ésszel, hogy közönyös felnőttek közreműködésével egyszerűen koldussá teszik magukat erre a napra. Eltűrt koldussá, akinek jókívánságaira, a hagyománynak eleget tevő locsolkodásra — hiszen ismeretlenek, idegenek —, valójában nem is tartanak igényt. De mert kidobni szégyen lenne, ám ajándékra nem ítélik méltónak, hát aprópénzzel és gyűszűnyi itallal kifizetik őket. Es a gyerekeknek nem is több a vágya. A sok-sok gyűszűnyi ital felnőttes, férfias részegséget hoz, a forintokból, ötösökből — ha igazán ügyeskedik valaki, és sok helyre betolakszik —, tetemes összeg gyűlhet össze. Tulajdonképpen szörnyű, ami ilyenkor a gyerekekkel történik. Szörnyű, amikor kipirult arccal számolgatják az utcásarkon, mennyit is kerestek már. Nem örülnek, ha véletlenül mégis csokoládényuszit, vagy tojást kapnak, eluralkodott rajtuk a pénzszerzés mohósága. A gyerekek felnőttektől kapnak jóváhagyást arra, amit tesznek. Nem aggódnak az anyák, apák emiatt a furcsa húsvéti szokás, megalázó kolduskodás miatt? C* M: Érdekes témát vitatott meg csütörtökön délelőtt a Pedagógusok Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága. A beszámoló azt összegezte, hogy a tanulók társadalmi és közéleti aktivitását milyen tényezők befolyásolják. Dr. Somos Lajos, nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar Pedagógiai Társaság Heves—Nógrád megyei Tagozatának titkára ismertette annak a felmérésnek az eredményeit, amelyet a megye középiskoláiban — elsősorban a fizikai dolgozók gyermekei körében — folytattak. Az elmúlt évben kiküldött kérdőívek nyomán érdekes adatokra, ösz- szefüggésekre derült fény. Sajnálatos, hogy az ifjúsági mozgalom diákvezetői elsősorban a kitűnő, jeles és jó atlageredményű tanulók kőiéből ' kerülnek ki, akiknek zöme természetesen nem fizikai dolgozók gyermeke. A közélet és anyanyelvűnk Ezek a fiatalok több megbízatást is vállalnak, s emiatt néha legfontosabb munkájukat, a tanulást hanyagolják el. Köztudomású, hogy a diákok nagyobb része nem érdeklődik a társadalmi és közélet iránt. A felmérés — épp a fiatalok válaszai alapján — igazolta, hogy ennek nem elsősorban a közömbösség' az oka, hanem az, hogy a fiatalok zömének anyanyelvi műveltsége, kifejezőkészsége, alacsony színvonalú. Ezért húzódoznak minden nyilvános szerepléstől. A Pedagógus Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága egy évvel ezelőtt figyelemre méltó kísérletet indíA nyugdíjas „masiniszta hobbyja Békéi Vilmos 81 éves, nyugdíjas mozdonyvezetőnek már 35 éve hobbyja a vasútmodellezés. Ráérő idejében Vilii, április 20., péntek azokat a MÁV állományba tartozó, különböző mozdony modelleket építi 1:20 arányban, amelyeket valamikor e is vezetett. 1964-ben a Nem zet közi Vasút modellező Sz • vétség első díját nyerte el modelljével. tort a gyöngyösi Vf-os számú Általános Iskolában. Önképzőkör jelleggel olyan szakkört létesített, ahol a tanulók felkészülnek a közéleti aktivitásra. Együtt jártak, járnak színházba, moziba, találkoztak a város vezetőivel, megvitatták a közérdekű kérdéseket. Így észrevétlenül olyan jártasságokra tettek , szert, melyeket különben sosem sajátítottak volna el. A beszámoló szerzője javasolta, hogy az eddiginél sokkal több munkás-paraszt fiatalt vonjanak be az ifjúsági mozgalom vezetésébe. Felhívta a figyelmet arra is, hogy teremtsék meg a közéleti tevékenység és a tanulás egészséges egyensúlyát; hogy több megbízást ne vállaljon egy tanuló; hogy az iskolákban szervezzenek a gyöngyösihez hasonló szakköröket; hogy biztosítsák a tanulók szamára nélkülözhetetlen szabadidőt; hogy a tanárok törődjenek az anyanyelvi, a szóbeli kifejezés fejlesztésével. A beszámolót vita követte. Az ülésen abban is megállapodtak, hogy a színvonalas és hasznosítható anyagot juttassák el a megye összes iskolájához, s ezt vitassák meg a jövő év első szakszervezeti ülésén. (pécsi) KEREKES IMRE: A tkotóműhelyben Klasszikusok vállalói Minden kornak megvannak a divatos szakmái, divatos emberei- Ma a kiváló fizikusokat tiszteljük, rájuk figyelünk, mert az űrhajósok az ő szervezett, összehangolt munkájuk nyomán hódították meg a holdat, lesték el az űr mindannyiunkat izgató titkait. Arra ritkábban gondolunk, hogy a tudomány minden területén produkál kis és nagyobb sikereket, s ezek mögött is nem egyszer hosszú éveket igénylő kutatómunka rejlik, s az alkotások az emberi tudás tárházát gyara- pítják. Ilyen kévéssé ismert alkotóműhely ajtaján kopogtattunk, felkeresve az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola irodalomtörténeti tanszékét. Négyen dolgoznak itt; nap mint nap. Feladatuk kettős. Az első, a legfontosabb: az oktató-nevelő munka, a jövő tanárnemzedékének felkészítése a katedrái’^, az irodalom tolmácsolására. Csak ezután jöhet a második hivatás, a kutató, az alkotómunka. Hogy ezt miként képzelik el. arról beszél dr. Nagy Sándor adjunktus, megbízott tanszék- vezető : — A helyi irodalom történetét vizsgáljuk, a szűkebb haza, Heves megye alkotóinak munkásságát elemezzük elsősorban, arcokat villantunk fel, portrékat formálunk, összefüggéseket sejtetünk és magyarázunk. Természetesen nem a provincia- lis túlzások inspirálnak bennünket, Iranern olyan törekvéseket igyekszünk megmenteni a feledéstől, amelyek nélkül szegényebb lenne a magyar irodalom. S hadd osszak el még egy közkeletű félreértést; nem akarunk elefántcsontíoronyba zárkózni, túllátunk a kuta- tószobók falain, arra törekszünk mindannyian, hogy eredményeinket — amennyiben azok arra méltók — közkinccsé tegyük. Ezeket az irodalomkedvelő egri és megyei közönség elsősorban TIT-előadósok, vagy népszerűsítő publikációk révén megismerhette, megismeri. Azt valljuk, hogy csak az élettel közösséget valló tudománynak lehet polgárjoga. A tanszékvezető kutatómunkáját érdekes oldalról közelíti, megvilágítva azt: hogyan lesz helyi témákból 1 (MTI Foto fclv,j Tóth Isti Régen nem járom már nappá] a várost, időm sincs, meg pem is érdekel. Ruhát kellene venni, meg cipőt. Nyár Vége van, de még erősen süt a nap, a szem meg elszokott az ilyen világostól, csak hunyorog. Veszek egy napszemüveget, így jobb, most már olajzöldes árnyékban úszik minden, az ég pedig olyan, mintha fátyolfüggönyt húznának egy nagy ablak elé. Ez már más. A Nelli tévét akar. Négyszögben kerülőm a háztömböket, így jutok lassan kifelé a városból, mintha a gyárat kerülném szüntelen, de mindig más gyárat, ahol soha nem lehet a kerítésen belül kerülni. Közben figyelem a járókelőket, ki merre tart, ninesenek-e köztük gyanús alakok, nem járnak-e rossz úton és csak úgy tesznek, mintha semmi más dolguk nem volna, csak az, hogy menjenek tovább. Figyelem a tévés kirakatokat. így kerülök egyre jobban kifele a városból, a gyár irányába. Két napja, mielőtt eljöttem, átadtam a kulcsokat, aztán azt mondták, a többi már nem az én dolgom. De most ismét itt állok a portásfülke előtt, az emberek jönnek-mennek, villamosra, autóbuszra szállnak, meg se emelik a kalapjukat, oda se köszönnek, annyit se mondanak. hogy most már mindenki elmehet. A gyárkapu most is úgy áll, ahogy utoljára láttam, csak a fekete vasrészeken lett vastagabb a por, meg u portásfülke ablakán. Benn >r.< asztal meg a szék most is azon a helyen, ahogy ottmaradt. A szekrény tetején üres konzervdobozok, a prices sarkán pedig valaki ottfelejtett egy olajos szerszámládát, A postás most viszi a leveleket. Az órán tizenegy lesz, ha nem késik, talán úgy jó öt perc múlva, A hosszú utca ablakain még reggel leengedték a rolókat, nyitva a trafik, az önkiszolgáló, a patika, a talponálló előtt egy pincér támasztja a hátát a fiúnak, napozik, A gyárkerités, így országos, ar. egész irodalmat érintő kérdés.-- Doktori disszertációm Gárdonyi munkásságából írtam, azt az utat kutatva, amit 1901-ig megtett. Mivel ő a XIX. század végi és a XX. század eleji magyar próza egyik legjelentősebb alakja, foglalkozni kezdtem a századforduló irodalmával, elsősorban a novellairodalmat elemezve. Ettől már csak egy lépés vezetett a mai magyar próza taglalásáig, Jó érzés, hogy a közeljövőben napvilágot lát — az Akadémiai Kiadó gondozásában, a Kortársaink sorozatban — egy kötetem, amelyben Re- menyik Zsigmond munkásságát ismertetem. Érdekel az élő prózairodalom, ha csak módom, lehetőségem van rá, recenziókban, cikkekben értékelem, elemzem, figyelemmel kísérem folyvást változó világát. Dédelgetett tervem a kandidátusi disszertáció, remélem, hamarosan megegyezünk a témában. Dr. Gál István docens, főigazgató-helyettes nemrég védte meg doktori disszertációját. Gaál József és a reformkori magyar próza ösz- szefüggéseit kutatva, a történelmi tudat formálódásának mozzanataira derített fényt. Kutatószomja egyébként érdekes területet választott; az irodalomtanitás új módszereit vizsgálja, hatásukat, értéküket mérlegeli, elősegítve ezzel a pedagógusjelöltek jobb felkészülését leendő hivatásukra. Ezután pillantsunk az alkotóműhelybe. hallgassuk meg kit, mi foglalkoztat, Itt min dolgozik. . Abkarovits Ferenc docens: — Két terület izgat különösképp. A Hadtörténeti Múzeum megbízásával Zalka Máté-kutatásokkal töltöttem sok időt. Valósággal de- tektívmunka volt, míg azt a Klein Reginát megtaláltam, akihez annyi szerelmes verset írt. A búvárkodás eredménye egy terjedelmesebb tanulmány lett. Érdekel az ifjúsági irodalom, annál is inkább, mert ezzel kevesen törődnek, holott nevelőereje rendkívül jelentős, s tennivaló akad bőven. Dr. Lökös István adjunktus akarva akaratlanul arról is beszél, hogy miként választ a kutató témát: — Szakdolgozatomat az egri Vitkovics Mihályról készítettem, akit a szerb és a » napsütésben, kopott, de masszív, mint az öreg várialak, amit csak rág az idő, de nagyon lassan rágja. , Délelőtt titzenegy, most már eljött az óra, hogy megkerüljem a gyárat'. A túloldalon, a hosszú üteg gyalogjáróján igyekeznek az emberek, van aki átnéz,, hogy mit keresek itt. baktatva a kerítés mellett, de én mkit nem ismerek közülük A nappali, népség ez. sós. láttam őket.! Idegenek vagyunk egymásnak. A Nelli vacsorával vár. Most látom csak, hogy az utca aszfaltja, ahol az autók rohangálnak, milyen töredezett. Itt a kerítés mellett szinte jobb az út. a csapás, amit én vágtam. Kétoldalán a füvek és a gazok elszaporodtak. A sarkon, ahol legközelebb vagyok a talponállóhoz, megállók. Leveszem a napszemüvegemet. A másik irányból, a temető felöl süt most ilyen élesen a nap, de a vágóhíd felől, a másik oldalon felhők gyülekeznek. Eső lesz. Most, ahogy befordulok, a kis utcával párhuzamosan, ismerősebb a táj. Forgalom nincs, az ablakok itt Is zárva, hütik a lakást. Az ott az árnyékos oldal, a gyalogjárón gyerekkocsit tol egy asszony, időnként a kocsi fölé hajol, megigazítja a takarót, a gyerek fényében sütkérezik. Mennyi fényforrás vant itt a közelben!... A sötét oldal sarkán most is megállók. Ügy mint máskor. Kifele, nézve a réten megszáradt a tű, de lepkék magyar irodalom egyaránt magáénak vall. Ez adta az ötletet arra, hogy a délszláv ée magyar irodalmi kapcsolatokkal foglalkozzam. Érdekelt, vonz a XVIII. századi magyar Ute- ratúra is. Kazinczy és Day- ka Gábor kapcsolatairól nagyobb tanulmányt írtam az irodalomtörténet című folyóiratban. Ez lett doktort disszertációm témája. Később a XVIII. századtól eljutottam a máig. Jelenleg «gy núötobb munkán dolgozom; tanulmánykötetet készítek Krlezsákról. Ennek egy három és fél íves része Krlezsa és a magyar forradalmi törekvések címmel hamarosan megjelenik az Akadémiai Kiadó gondozásában. A Magvető Kiadó vállalta év végéig Hidak jegyében címmel, egy tanulmány- kötetem megjelentetését. A tervek? A Krlezsa-monográ- íiát befejezni 1975-ig, ez lesz a kandidátus disszertációm. Mindannyian tanárok és kutatók, ügy adják a többet, hogy folyvást gyarapítják ismereteiket, hisznek az élet- izű, alkotó tudományban. De vajon mennyire ismerik egymás munkáját, miként teremtenek többre serkentő belső alkotóműhelyt, ahonnan nem hiányoznak a jobbító észrevételek, sőt, a kritika sem, — Én nemrég csöppentem a főiskolára, a gyakorlóban tanítottam, amíg nem kerültem aspirantúrára. Mint óraadó gyakran vagyok itt, megkapott nemcsak a bárdit légkör, a segítőkészség, hanem az is, hogy mindenki érdeklődik a másik munkája iránt. Elhatároztuk azt is, hogy ezentúl néha összeülünk és részleteket olvasunk fel egymás tanulmányaiból. Készülő művek számára sokat jelent a szakértő észrevétel, kritika, — válaszol dr. Bicskei István, aki kandidátusi disszertációját készíti, s a magyar barokk irodalommal foglalkozik. ízelítőt kaptunk a mindennapi nevelőmunkaból is. Beszélgetés közben fiatalok, hallgatók kopogtattak, jöttek, tisztelettudóan, de a fölösleges formaságokat mellőzve kértek tanácsot, ötleteket. Az alkotóműhelybe betört az élet, s nem fogadták fanyalogva ... Pécsi István azért vannak. Káposztalepkék, hogy meg ne zavarjam őket, felcikáznak a kerítés fölé, aztán eltűnnek a gyárudvaron. Milyen egyszerű. Innen a sötét oldalról semmit nem mutat a rét. Semmit nem mutat jobban vagy pontosabban, , mint éjszaka. Ha nappal megszokjuk, hogy semmit se látunk pontosan es mégis meg kell érteni valamit, ennél többet nem várhatunk az éjszakától. Világos, Ezen az oldalon bontották ki a kerítésfalat, a csapás mellett még most téglatörmelék, míg be nem falazták, nappal innen be lehetett látni a gyárudvarra. Ha most még nyitva lenne, itt beléphetnék, aztán a targonca- meg a dömpernyomok mentén eljuthatnék keresztbe, a raktár mellett, ami leégett, meg a műhelyek mellett, ahol a Perecz Vince vacka volt, ahonnan ugatták a kutyás Elzát, meg a mucusok öltözője, meg a kultúrház mellett és a mélyhangú gépterem mellett, meg az ócskavasak mellett amelyekből évek óta már csak a rozsda táplálkozol t — szóval így eljuthatnék egészen a portásfülkéig. De így csak azt érzem, hogy a gyárudvarból, a kerítésen át a vasreszelék szaga meg a géptermek levegője árad, meg a dohos pára. aaok- rcl a helyekről, ahol éjszaka a patkányok rohangálnak, meg a tolvajok neszeznok. Csak az irodaépület áll úgy, mintha annak semmi levegője nem volna, Végignézem az ablakait, nincs egy törött üveg rajta. (Folytailuk.)
