Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-14 / 61. szám
A felelősség — kötelesség Y Nem könnyű felelősséget I Vállalni. De akár vállaljuk, «kár nem, a felelősség hoz- aánk tartozik, mint. naphoz az árnyék. Más kérdés, hogyan élünk Vele, egyáltalán tudatában Vagyunk-e felelősségünknek, készek vagyunk-e vállalni? S Itt mutatkozik meg a kommunista sajátos helyzete. Hiszen őt — többek között — mindenekelőtt felelősségének tudatos vállalása kell, hogy jellemezze. S jellemzi is — különösen, ha-a pártszervezet céltudatosan '' törődik azzal, hogyan jut érvényre az egyes, párttagok személyes felelőssége. f\ buzdítás mellett Aligha van olyan összejövetel, beszélgetés, ahol ne kerülne szóba a felelősség. Hangsúlyozzuk szükségessé-, gét — és joggal. Felvetődik azonban: elegendő-e általáaosságokban történő emlegetése? Ez ugyanis olyan kötelesség, aníelynek a konkrét tevékenységben kell teljesül- aie. A buzdításnak is megvan agyán a szerepe, de —■ mint azt az idei beszámoló taggyűlések is érzékeltették — mindennél nagyobb hatása van a személy szerinti értékelésnek. Néha csak egy-két szó ez: „köszönjük”, „elmaradtál”, „nagyobb aktivitást várunk” és így tovább. Es máris ébredezik a kollektíva kényelmes névtelensége mögé bújt személyes felelősség. Máskor Is értékelték a párttagok munkáját, — de ilyen nagy nyilvánosság előtt, s ennyire őszintén, ilyen következetességgel ez korábban nem volt általános gyakorlat. Valahogy most ért be igazán az a sokat emlegetett tétel, hogy az alapszervezet egész politikai. tevékenységéért az ott élő, dolgozó párttagok a felelősek. A vezetőség is persze, de nemcsak ő, hanem együtt és külön-külön mindannyian! Ez érződött abban is, • ahogyan a végzett munkáról, az újabb feladatokról a hozzászólók elmondták véleményüket. Az is igaz: helyenként még nem tudták hová tenni ezt „hangvételt”. Egy taggyűlésen a mellettem ülő asz- szony, amikor két kommunista magatartásbeli hibáiról 'volt szó, rosszallóan meg is jegyezte: „hát még ezt is kihozták!” Szinte úgy érezte, — csorba esett a taggyűlés tekintélyén. „Én csak egy kis pont vagyok” Amikor a felelősség szó elhangzik, , többek gondolatában á nagy központi apparátusok, a megyei szervek jelennek meg. Ügy vélik: csakis ott lehet a helye, mert hiszen ők maguk csupán kis pontok, teszik, amit kell, és kész. Ezt a felfogást maga az élet cáfolja napról napra. Mégis újra meg újra éled. Talán, mert ideig-óráig menlevelet ad, kényelmet biztosít. Pedig mindenütt ott a felelősség: „lent” is, „fent” is. Nem lehet bérbe adni, nem lehet róla önkényesen lemondani. A mérce természetesen más és más. Ez azonban csak az elbírálásnál lényeges, a dolog lényegén mit sem változtat. A bevált politika jobb végrehajtására a Központi __ Bizottság a múlt év novemberében meghozta a döntést. Semmi ok és jog nincs hát a tétlenségre, immár nem lehet helye a „semmit se tenni, de azzal is várni” mentalitásnak. És annak a szemléletnek sem — amiről már előzőleg szó esett —, hogy „én csak egy kis pont vagyok”. A párt határozatát ugyanis nem lehet úgy általában megvalósítani, csakis az adott munkahelyeken, konkrétan. A nagy egészből gazdasági és politikai téren egyaránt meg kell találni és meg kell határozni a helyi tennivalókat. Éppen ezért a Központi Bizottság határozatának végrehajtásában különös felelősség terheli az egyes párttagokat is, A tettek miránk várnak Minden munka jó elvégzésének alapja a személyes felelősség, nemcsak magunkkal, hanem környezetünkkel szemben is. Sokszor ez annyit jelent, hogy nem adjuk tovább a hibás terméket, hogy nem nézzük tétlenül a pazarlást, hogy nem megyünk tovább közömbösen a visszás jelenségek láttán, hogy sürgetjük a megérett döntéseket, hogy megértésre, • türelemre neveljük a reális szemléletet nélkülözőket. Mert ilyen és ehhez hasonló „apróságokból” tevődik össze a „nagy” politika. De ki valósíthatja ezt meg. ha nem mi magunk? Várhatunk-e valaki másra? Aligha. Aki csak azt várja: mi lesz, s maga nem tesz s’emmit, az nem kommunista módon értelmezi a feladatát. Csak zsebre tenni az eredményt, vagy méltatlankodni, hogy mások nem úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna — különös felfogás lenne egy párttagtól. A felelősség és az ember összetartozik általában. Nem így a párttagsággal járó felelősség. Ezt önként vállaljuk, vagy nem vállaljuk, hiszen a párttagság nem kötelező senkire nézve. De vállalása azt is jelenti: a párttagnak kötelességei vannak, felelősség azért, hogy munkahelyén, területén a párt politikája érvényesüljön, hogy megvalósuljanak a párt határozatai. Nem könnyű ezt a kötelességet sem vállalni, sem teljesíteni. Ezért nélkülözhetetlen az alapszervezét nevelő, segítő ereje. Az egyes párttag csali így teljesítheti kötelességét, Helikoptert vásároltak Kiemelt feladat: a műszaki fejlesztés Farkasdi Gyulával, a?. Eger—Gyöngyös vidéki fcsz- szövetség titkárával arról beszélgettünk, hogy az elkövetkezendő időszakba^ tagszövetségeiknek milyen főbb feladatokat kell megoldaniuk, illetve fejlődésük milyen irányú lesz, — A tervidőszak 'hátralévő részében — mondta — kiemelt feladatként tekintjük a közös gazdaságokban a műszaki színvonal emelését, Ennek több oka is van. Elsősorban azt szeretném megemlíteni, hogy a korábbi években a termelő- szövetkezetekben a beruházások nagyobb része építés volt. Ennek következtében az épületberuházások elértek egy bizonyos szintet, viszont a műszaki fejlesztés kissé lemaradt. Az elmúlt évtől kezdve azonban megkezdődött a harmóniateremtés, nagy energiát fordítunk a műszaki színvonal növelésére. 'Erre különben szükség van azért is, hogy a termelékenységet fokozottabban növelhessük, másrészt pedig: pótolni kell a mezőgazdaságból kieső munkaerőt is. — A különböző termeteken miként valósul meg a műszaki fejlesztés? — Kezdjük először a növénytermesztéssel. Egyik legfontosabb ágazatban, a gabonatermesztésnél már megoldott ' a komplex gépesítés. Megvannak a megfelelő fajták is és egyre nagyobb gondot. fordítanak a gazdaságok a kellő műtrágyázásra és növényvédelemre is. Egyetlen gond van, az, hogy a termelőszövetkezetekben meglevő kombájnpai-kkal a betakarításhoz 35—40 nap szükséges. Ez elég hosszú idő, az ideális az lenne, ha húsz nap alatt végezni lehetne á munkákkal. Ehhez viszont több és nagyobb teljesítményű kombájnra lenne szükség. Sajnos, a kombájn- beszerzési lehetőségek jelenleg nem a legjobbak. Heves megyében évtizedek óta hagyománya van a zöldségtermesztésnek. E területen is előbbre kellene lépnünk, hiszen az utóbbi években viszonylag kevés ar zöldség'. Szükséges lenne a műszaki fejlesztés már csak azért is, mert a zöldségtermesztés a legjobban munkaigényes. A helyzet azonban rendkívül nehéz, mert egy sor műszaki .probléma még elvileg sem megoldott. — A szarvasmarha- és a sertésprogram kapcsán felmerült, hogy az üzemeknek fokozott figyelmet kell fordítaniuk a takarmánybázis biztosítására. Mi- a helyzet e területen? — Az egyik legfontosabb takarmánynövény a; kukorica. Az utóbbi időben a kukoricatermesztésben egyre inkább teret hódítanak az úgynevezett zárt rendszerek. A tervidőszak hátralevő éveiben ezek a rendszerek évente országosan 2—300 ezer hektárnyival növekedtek. Megyénkben is viszonylag újszerű rendszer meghonosítását tervezzük. Meg kell azonban mondani, hogy a korszerű termesztési eljáráshoz fel kell készülni, s nem csupán a tárgyi feltételeket, szükséges biztosítani, hanem kellő szakértelmet is. A ta- karmánytermesztésnéi azonban nem csupán a kukoricára, hanem a szálas takarmányokra is figyelmet kell fordítanunk. Egyrészt növelni szükséges a területet, másrészt pedig itt is komplex gépsor beállítását tervezzük. Az ipari növények közül egy példát említenék, a cukorrépáét. Sok gond után megnyugtatóan rendeződött a helyzet. A termesztés gépesítése a vetéstől a. betakarításig megoldott, s 1975-re a betakarítás 90 százalékát gépek végzik. — Mi a helyzet az állat- tenyésztésnél? — Itt egy kissé visszakanyarodnék. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy a szövetkezeteknél az építkezési beruházások háttérbe szorultak. Viszont azt is el kell mondani, hogy továbbra is feladat az új, iparszerűen termelő állattenyésztő telepek létesítése, valamint a meglevő, de elavult férőhelyek felújítása, korszerű, technológiával való felszerelése. A kieső munkaerőt jelénteg az állattenyésztésben a legnehezebb pótolni, s ezért itt fokozottan elő kell segíteni a műszaki fejlesztést. — A területi szövetség milyen segítséget nyújt a gazdaságoknak a műszaki színvonal emelésében? — Az országos irányelvek figyelembevételével elkészültek a megyei koncepciók s ezek megvalósításán fáradozunk. Konkrét segítségét adunk az úgynevezett zárt rendszerek bevezetésénél. közreműködünk a-szükséges fájták, a kellő műtrágya. valamint a gépek beszervezésénél . Megemlítem. hogy a ' gabonatermesztés színvonalának emeléséért múlt év ószén igen sok figyelmei fordítottunk arra, hogy a gazdaságok felújítsák vetőmagkészletüket. Hiszen csupán az új, jobb minőségű vetőmag következtében 20—25 százalékkal növekedhet a termés. Az AG■ ROKER-vállalattal és a bankkal közösen segítséget nyújtottunk a termelőszövetkezetek erőgépellátásában s megemlíteném, hogy a bank jelenleg az erőgépvásárlásra is ad középlejáratú hitelt. Említést érdemel, hogy 12 tagszövetkezetünk és egy állami gazdaság társulást hozott létre és 7 millió forintért egy helikoptert vásárolt. Ezzel jelentős területeken megoldjuk a műtrágyázást és a korszerű növényvédelmet. Ezentúl több tapasztalatcserével elősegítettük a korszerű módszerek, eljárások, az új fajták megismertetését. Munkánk a jövőben is arra irányul, hogy egyrészt konkrét segítséget is adjunk az egyes programok kidolgozásához, a szükséges eszközök beszerzéséhez, de nem kevés gondot fordítunk arra, hogy a különböző ankétok, tapasztalatcserék, tanulmányutak szervezésével minél több szövetkezeti szakember tanulmányozhassa a korszerű módszereket — mondta Farkasdi Gyula. Kaposi Levente Hektáronként húsz mázsa „Nézd meg jól őket; hogyan dolgoznák; ezekben a fiúkban, lányokban van lelkesedés. Meg is csinálják, amit egyszer elhatároznak, jő velük együtt dolgozni ...” Akikről szó van, a Mát- raalji Szénbányák Vállalat petőfibányai gépüzemének KlSZ-fiataljai. Pontosabban: a „Csikós György” alapszervezet tagjai, ök bizonyultak a legjobbnak a vállalat fiataljai közti versengésben, amelyben egy esztendő munkája alapján végeztek rangsorolást. Bozsik József hegesztőtől, a KISZ-titkártól akkor kaptam ezt a rövid jellemzést, amikor ismerkedve a munkahelyekkel s a fiatalokkal, végiglátogattuk a hegesztők, forgácsolók üzemcsarnokait. Itt dolgoznak az alapszervezet tagjai, szétosztva, szakmájuk szerint. Reggelente több környékbeli helységből — Hatvanból, Szűcsiből, Herédről — utaznak ide a közös munkahelyre, barátok közé. — A mi alapszervezetünk a legfiatalabb az üzemben — folytatta a bemutatást Bozsik József. — Átszervezés után vált ki egy másikból,, és akkor még kicsit féltékenyek is voltunk a többiekre. Itt vannak a legfiatalabb munkások, sok az ipari tanuló, nagy a szétszórtság a lakóhelyek szerint. De aztán mégis összerázódtunk. Mint később kiderült, nem is rosz- szul. — Miért lett Csikós György az alapszervezet névadója? — Olyan fiatalt választottunk,, aki a megye szülötte, s életévei példamutató volt, Csikós Györgyöt 1956-ban ellenforradalmárók ölték meg Budapesten. Egyébként nemrég kaptunk egy levelet a húgától, Hevesről. A Népújságból értesült a névadónkról, s érdeklődött, miért éppen őt választottuk. Azt írta: utca, kultúrház, több emléktábla őrzi a bátyja nevét. Közben előkerült maga a levél is. Látszott, sok kézben fordult már meg, újra és újra elolvasták a sorokat. A lap alján ez állt: „Örülök, hogy a bátyám nevét egy élenjáró szervezet tagjai vették fel”. Balogh Géza esztergályos művezető és Ocsovai Tibor esztergályos szintén ebben az alapszervben dolgozik. — Nálunk most az a rendszer alakult ki, — mondta Ocsovai Tibor —, hogy mindenki felelősséget vállal valamilyen részfeladatban. így nem lóg ki senki a sorból, több ötlet is összejön: egyik csoport úttörőrajt patronál, a másik, ahol gyakorlottabb szakmunkások dolgoznak. az a hozzánk került kezdőkkel, nemrég vizsgázott fiatalokkal foglalkozik. A forgácsolóban sok lány is van, itt a KISZ esek nagy része nő. — Ezt a parkot mi alakítottuk ki,* itt a műhely mellett. Tavasszal, . nyáron, ha jó idő van, mindig itt tízóraizunk. Hát nem sokkal kellemesebb, mint hogyha vasdarabokkal lenne teleszórva? — Mi szerepel a mostani vállalásokban? — A mi csoportunk például nyolc újítást ajánlott fel — válaszolt Balogh Géza. — Itt elég sok a régi gép, haEgy kis eligazítás a műszaki rajzról a forgácsolóban, (Foto: Tóth G.) mar elromlanák, fia nem vigyázunk eléggé., Vállaltuk, hogy társadalmi munkában elvégezzük a karbantartást is. — Sikerül-e elkészíteni a nyolc újítást? — Azt hiszem, igen. Én magam már hármat adtam be, mindegyiket el is fogadták. Mint hallottam, Balogh Géza mindegyik újítása több tízezer forintos megtakarítást jelént az üzemnek. Egyébként ő lesz az egyike azoknak a szerencséseknek, akik a győztes alapszervből ingyen utaznak a nyáron a berlini VIT-re. A kotrós-motoros műhelyben az óriás bányagépeket javították. Az ecsédi külfejtésről ideérkezett, szétszerelt hányőrendezők voltak éppen soron. — A KISZ-csoportunk szerződést kötött a gazdasági vezetőkkel — mondta Kozsa Tibor elektrolakatos. — Ott leszünk a felújítás munkái után a beépítésnél is, a vi- sontai külfejtéses bányában. Garantáljuk a pontos munkát, a határidőket. Közös pénztárban gyűjtjük a kapott pluszpénzeket és felhasználjuk a közös programokhoz, jutalmazásokhoz. Kozsa Tibor egyebek mellett a sportfelelős. Helyben, Petőfi bányán lakik és egyik szorgalmazója az új klubnak, a lakótelep szép művelődési házában. — Eddig is volt egy klub, ahová összefutottak a fiatalok, s beszélgettek, magnóztak, de legfeljebb csak mozi előtt. Most olyat akarunk, ahol mindegyikünknek lenne helye, a bejárók Is itt maradnának egy-egy alkalommal. Nálunk most alakul például egy kultúrcsoport; ők ott kedvükre szerepelhetnének A klub is segítene abban, hogy minél kevesebb legyen az olyan KISZ-es, aki csak tagdíjat fizet. Mert azért nálunk is van... Sok mindent fel lehetne sorolni még, ami igazolja, megérdemelték, hogy a sok száz KISZ-es közül ők kapják a legjobbnak járó kitüntetést. Röpke bemutatás ez arról, hogyan él és formálódik hasznos közösséggé a különböző falvakból összejáró fiatalok, kezdő munkások egy csoportja, ök mondták: jó együtt dolgozni... lickeíi Sándor Kutatók segítenek a rizstermelés stabilizálásában Szolnok megye „vizes” területein, a Nagykunságban és a Tisza völgyében található az ország rizstermő területének mintegy fele. A gazdaságok, a hazai szükséglet kielégítésére irányuló országos programnak megfelelően, megkezdték e fontos kultúrnövény termelésének stabilizálását. Á több mint két évtizedes tapasztalatokkal rendelkező karcagi Lenin Tsz-re alapozva előkészítik a rizs zárt termelési rendszerét. A Lenin Tsz-ben több mint ezerkétszáz hektáron termelnek rizst magas szintű technológiával. Több éves átlagban a hektáronkénti hozamok meghaladják a húsz mázsát. A szövetkezetben most a szarvasi rizstermesztési kutató intézettel, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézettel és más tudományos intézményekkel együtt országosan alkalmazható technológiai rendszert munkálnak ki. Szolnok megye tsz-ei az idén mintegy tizenkétezer hektáron termelnek rizst. Az érintett gazdaságok a talajelőkészítéstől a betakarításig figyelemmel kísérik a karcagi gyakorló gazdaságban kialakuló zárt rendszerű termelési technológiát, s ezzel égvidőben maguk is előkészítik a módszer bevezetésének feltételeit. A tervek szerint 1974-ben és 75-ben az új termelési rendszert már széles körben alkalmazzák. (MTI) 1913. március 14.» szerda Gj/őzM a gépüzemben
