Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
Kner limre: 3 íiünp nräraiE „Egy megírandó, de talán soha , meg »nem íródó könyv” Kitér Imre nyomdász, könyvkiadó, szakíró, a magyar könyvművészet egyik legnagyobb alakja volt. Működésének különös jelentősé get ad. hogy nyomtatványt igényességével nem bibliofil célokat kívánt szolgálni, hanem „mestersége nemes eszközeivel. a technika becsületes és természetes lehetőségeivel” szép és művészi könyveket akart létrehozni. A kötet legfőbb érdeme, hogy a magas színvonalú tanulmányok egy művészi érzékű. a nyomdászat elméleti és gyakorlati problémáiban járatos aktív nyomdász tapasztalataiból leszűrt elveket tartalmaznak, s olyan ismereteket közölnek a tipográfia történeti, technikai és művészi problémáiról, amelyek az olvasók jelentékeny része szamara ma, 30—50 év múltán is ismeretlenek. Naiman György, Rner unokaöccse és tanítványa tartalmas bevezetésben bepillantást ad a Kner-mű- helybe. Az első részben a nyomda történetéről, működéséről, a másodikban Kner Imréről, mint mesterről és könyvnyomtatóról is. (Szépirodalmi Kiadó) Aforizmák Az emberiség egész ismeretanyagából a legkevésbé fejlett a házasságról szóló tudomány. (Balzac), A hallgatás az a barát, aki sohasem árui el bennünket. A boldogság olyan különös alak, amelyet csak a negatívról ismerünk meg. (Gilbert Cesbron) A jó szándék olyan csekk, amelyet többnyire fedezet nélkül állítanak ki. (Jules Renard) Ne nézzünk hátra, és ne álmodozzunk a jövőről sem. Az egyik nem hozza vissza a múltat, a másik nem elégíti ki az álmokat Kötelességed, jutalmad, sorsod: a jelen. (Dog Hammarskjöld) Vetítés a térben Nemrég kaptuk a hírt arról, hogy az NSZK-ban a magyar származású Nobel-dí- jas tudós, Gábor Dénes szabadalma alapján —, Galilei életéről forgatják az első térhatású hologranikus filmet. __ Az újdonság — mint arról dr. Dékány Sándor professzor tájékoztat —, érdekessége, hogy a nézők nemcsak a vásznon látják a képet. Az emberek, tárgyak, a térben szemlélhetek. Ez egyébként már régen nem ábránd. Az ötvenes években kitűnő operatőrünk, Bodrossy Félix bátor, érdekes kezdeményezésének lehettünk tanúi a budapesti Corvin-moziban. Ehhez a technikához „Polaroid” szemüveg, vagy nézőke kellett. A módszer még nem volt tökéletes. A kép sötét volt, az eszközök használata pedig nehézkes. (Ezt egyébként oktatási célokra pilótáknál, gépkocsivezetőknél még ma is használják). Térhatású mozgógép azonban szemüveg és hasonló eszközök használata nélkül is elérhető. A Szovjetunióban például az úgynevezett Tvanov-rendszerrel olyan háromdimenziós filmet tudnak vetíteni, amelyhez nem kell szemüveg. Ennek technikája leginkább a nálunk is ismert térhatású levelezőlapokéhoz hasonlít. (E furcsa levelezőlap titka: finom elosztású üveghéngerecskék mögött két kép van. Ezeket két géppel veszik fel, külön a jobb és a bal szeműek. Két szemünk tehát más-más képet lát, „összegződésük” adja a térbeli látást. A levelezőlap hasábocskái aztán a két külön képet egyetlen térhatású képpé egyesítik. A lézersugaras holografikus film vetítésekor is az emberek és a tárgyak kellő fényerővel, élethűen jelennek meg a térben. Ehhez azonban semmiféle segédeszközre nincs szükség. A térhatású film ma még drága mulatság. Elterjedésére ezért várnunk kell. A tv technikai fejlődése (nagy képernyő, színes adás), azonban a filmet is versenyre sarkallja. A cinerama, a cinemaszkóp eljárások a versenyt még korántsem döntötték el. László Änna.* 1964 —- Baratkoztok még Varga dók- tórákkal? — „Még?” Életre szóló barátság a miénk! Nemigen emlegetjük a fiatalságunkat, de mindig velünk vannak azok az évek... Néha úgy szedtük össze a vacsorára valót, mint az anya Móricz Hét krajcárjában ... Csakhogy egymástól. Ide-oda szaladgáltunk a közös fo-. lyosón. Én Hédihez: „Nincs egy kis élesztőd?” Hédi hozzám: „Elfogyott a zsírom, adnál egy kanállal?” Akkoriban kerültek állásba, mikroszkopikus kezdőfizetéssel. A nagyobbik fiam csecsemőkorában Tamás, a férjem félóránként becsengetett hozzájuk orvosi tanácsért. Megmosolyogtató ... hogy Tamás milyen izgatott apa volt akkor. Vargáék gyönyörűen haladtak. Tavasszal vettek családi házikót, zöldövezetben. A kérte szinte nélkülözhetetlen a két kislányuk miatt. Korábban mindig sápadtak voltak, folyton megfáztak. Öröm látnunk, mennyire megerősödtek fél év alatt! Nem semmiség az ilyen kertes családi ház. Hédiék évekig gyűjtötték rá a pénzt. De ha felhőkarcolót építettek volna, akkor is azt mondanám: többet is érdemelnek! Valószínűtlenül sokat dolgoznak, éjfélkor, vagy karácsonykor is hívhatja őket a páciens. És legyünk csak tárgyilagosak: a mi munkánk is jelentős a társadalom számára, de azért az orvos munkájánál nincs fontosabb. Amikor a beteg kíríló- dik, retteg, elveszettnek érzi magát ... Vargáék nemcsak jó orvosok, de emberek. Ez a mi szótárunkban a felsőfok. A barátságban is, persze .. Hogyan fogalmazak ? ... Könnyen félreérthető ... Egyszóval a külvilág a legkevésbé sem találja rendkívülinek, ha egy — divatszóval: —, menő orvosházaspár tanárházaspárral barátkozik. Bizonyos értelemben mi mégis kevesebbek vagyunk... A keresetünkben, a lehetőségeinkben, az életstílusunkban ... De ezt ők soha, egyetlen gesztussal nem éreztetik velünk. Mintha még ők lennének a ra- gaszkodóbbak. Rosszul mindom, hiszen teljes a kölcsönösség. Egyébként is hűséges és következetes a természetünk. Néha azon mulatunk Hédivel, hogy — ki tudja —, talán nászok leszünk. Mókás ez a régies szó. Nekik két lányuk, nekünk két fiunk, elképzelhető, hogy egyszer összeházasodnak. Egyelőre zsengezöldek mind a négyen. De remekül hancúroznak együtt a kertben. A nyáron majdnem minden vasárnap náluk voltunk reggeltől estig. Kicsit bánt, hogy nem viszonoztam eléggé. Majd a télen. A mi lakásunk inkább téli vendégségre való.. * Nekünk megfelel, ha szívesebben néznénk is a fákat az ablakból. Az az egy kár, hogy szűk az utca, s a szemközt lakók a gyom- | runkba bámulhatnak. Igaz, nincs szégyellnivalónk. Rendesen élünk, lényegében mindenünk megvan. Tamás szerint én a beosztás zsenije vagyok. Erős túlzás, de az kétségtelen, hogy a takarékossághoz érteni kell. Havi négy- és ötezer között ingadozik az összjövedelmünk, aszerint, hogy adhatunk-e különórákat. Moziba eljutunk, színházba ritkábban. Jól kosztolunk, az viszi el a legtöbb pénzt — az ilyen sáskafiúk mellett. Mázsaszám falnak ezek. Csak tartsa meg a jósors az étvágyukat' A lakásra bizony szívesen költenék többet. Ennek ellenére barátságos nálunk. És a két szoba hallt is meg kell becsülni. Laknak még családok ablaktalan, üzlethelyiségekben is. 1972 . — Olvastam az újságban, hogy Varga doktorék villája leégett. Megdöbbentő... — Mennyi szerencséjük volt, mint mindig. Egyikük sem tartózkodott otthon. Semmi bajuk sem történt. Veszteségnek veszteség, de Vargáék elég ügyesek, mire felocsúdtunk, ők már új villát szereztek, bizonyára még különbet az előzőnél.. Ha, ne adj isten, minálunk égne el egy rekamié, azt én keservesen pótolnám, ha pedig az egyik szoba égne le, azt egyszerűen képtelen lennék pótolni, Maradna egy szoba hall! Noha a kettő hallban is nehéz élni. A fiúk vagy a tévét, a rádiót böm- böltetik, vagy társaság'ot hívnak, nekünk annyi nyugalmunk sincs, hogy egy könyvet figyelmesen elolvassunk. És ebből a lakásból nincs szabadulás. Amióta a fiaim az eszüket tudják, ugyanaz a szemközti ház néz vissza rájuk... A szemközti ház egyre siralmasabb, egyre több vakolat hullik le róla — ez a változás. Évek óta hallom, hogy majd tatarozzák, majd és majd. Talán megérjük még. Friss vakolat és festék kerül rá. A legkedvezőbb eshetőség. Íme, a mi perspektívánk! Vargáék vadonatújonnan rendezkedtek be. Bútor, ruha ... minden vadonatúj lesz. Az ember is fiatalabb, újabb, ha körülötte minden új. Hédi amúgy is aggályos gonddal konzerválja magát. Ezentúl még inkább sikerül neki. Mi megtartjuk, a lomokat, mert nincs helyettük más. Ne hidd, hogy túlságosan izgatnak az anyagiak. Az ügyetlenségünk nyomaszt. Hogy balekok vagyunk. Tamás is, én is. Még a kollégák közül is sokkal többre viszi némelyik. Gátlás nélkül otthagyják az iskolát, elhelyezkednek idegen területen, s megduplázódik á jövedelmük. Mi nem tudjuk rászánni magunkat. A tehetetlenségünk miatt. És a fiúk- a mi fiaink. Egyszer megjegyezted, milyen szép, hogy ők is tanárnak készülnek, mind a ketten. Hát én meghatónak nevezném! Egyenesen fenn- költnek!... Ahogyan a villájuk kigyulladt, az is jellemző. Központi fűtést, csináltattak, gázaL Egy vagyonért. És akkor is fűtötték az egész villát, amikor senki sem tartózkodott otthon. Nem volt tétel nekik. Aztán gázömlés történt, vagy szikra pattant ki, nem is tudom. Előzőleg igen szórakoztató volt végignézni, hogyan alakul át a családi házikó luxusvillává. Előbb szobát ragasztottak hozzá, azután emeletet építettek rá. Utóbb garázs következett. Igaz, ma is rengeteget dolgoznak. De hát Tamás nem dolgozik rengeteget?! És én?! A foglalkozás neve önmagában nem jelent minőséget. Láttam én már takarítónőt, aki nagyszerűen, imponálóan töltötte be ,a helyét. És láttam futtatott professzort, aki sarlatán volt. Vargáék elegánsak. A viselkedésükben is. Pompás á fellépésük. Ez egy orvos körül mítoszt teremt. A betegek hamar megszédülnek. Nem veszik észre, hogy a másik orvos, aki olyan, mint egy köznapi ember ... Az esetleg jóval többet tud. Az előkelő orvosnak tekintélyes összegeket dugnak. Kötelezőnek érzik a komoly summát. A mi igazgatónk azért is morog, ha virágot hoznak a gyerekek. Egy doboz csokoládét, vagy fél kiló kávét elfogadni a legszigorúbban tilos. Vargáék évről évre, nem, inkább hónapról hónapra gyarapodnak, nekünk. meg változatlanul semmink sincs. Nyolcezer gyűlik ösz- sze havonta nagy nehezen, ha agyongyötörjük magunkat, legfeljebb kilencezer. A fiúk még nem keresnek egy fillért sem, viszont a költekezéshez értenek, örülhetünk, ha győzzük a hónap végéig, ha kihúzzuk valahogyan a következő fizetésig. Nincs nekünk semmink. • Nézd, mire a családi ház luxusvillává nő, a lakói felsőbb kasztba kerültek. Nem szokás használni ezt a szót, pedig kifejező. Külön kaszt az bizony! A levegő is más körülöttünk. Még szó szerint is. Világhetemben tárgyilagos vol- ? tarn, most sem állítom, hogy érez- s tettek velünk ... Erre- niílös szükség, j éreztük mi magunktól iS 1.. A fia- j im már tavaly leszakadtak, és ne- > kik volt igazuk. Kérdeztem, miért S nem tartanak velünk, előbb azt fe- > lelték: unalmasak a csajok. Fag- S gattam őket, mivel a Vargáék Iá- | nyai, meg kell hagyni: csinosak is, j okosak is. Végül a fiúk kibökték a 5 valódi okot. „Nem a mi közegünk;’ § — mondták. Ezzel beértem, ebben 5 minden benne van, bőségesebben \ úgysem lehet megfogalmazni. Három hónapja annak talán ... < Hazafelé indultunk Vargáéktól... < Késő este baktattunk a villasoron < Tamással >.. sehol egy lélek, de < autó autó hátán ... Zöldövezet. < Egyszer csak megszólal Tamás: < „Többé ide nem jövünk! Elég volt! < Én rábólintottam, mert ugyanazt < gondoltam, ugyanabban.a pillanat- < ban. Egy idő után mesterkélt az emlé- < kék dédelgetése... Hol van már a I mi közös fiatalságunk?! Olyan, « mintha regényben olvastuk volna, < Azt is régen. Persze, még jó néhányszor hív- ; tak bennünket. Telefonálgattak ; utánunk. „Köszönjük, most riem ; érünk rá... kedvesek vagytok/de ; azt se tudjuk, hol áll a fejünk...” ; Ürügyekre hivatkoztunk. Elhitték ; mindet. Abból látszik, hogy... hogy | amikor leégett a villájuk, nekünk J telefonáltak, rögtön. És azt kérdez- ; ték: nálunk alhatnak-e aznap ej- ! szaka? Kitalálhattam volna vala- ! mit... Vidéki rokont, effélét... ! De nem kenyerünk a hazudozás. ! Nem a mi formánk. Matracokat rakhattam volna a ; földre, összetolhattam volna az ; ócska karosszékeinket... Csakhogy ; ők annyival különbhöz szoktak! ; Például még az ágynemű is... ; Náluk nylon-költemények, nálunk ; muzeális darabok ... Anyám adta ; nászajándékul... Egyszóval... Ke- ; reken megmondtam: a mi lakásunk ; alkalmatlan erre, menjenek szál- ; lodába, az ő erszényükből telik. : Hédi hápogott, furcsán válaszolt... ; sértően ... A szavaira nem ‘emlék- ; szem pontosan, csak a magamé- ! ra.., búcsúzóul... Mondtam: zseb- ! re vágom a sértést, harag nélkül, ■ megértem, hogy feldúlta őket a ! tűzeset... Mi következetes emberek va- '• gyünk és ezen nem lehet változ- j tatni. Alaptermészetünk a követ- ; kezetesség. l HOLY KI ISTVÁN: PETŐFI Felfelé a jégországba (Foto: Elvira Satajeva)
