Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

Kiosztották a pénzt Hatvani kerekasztal a tanácstagi kíiítiiefesro? „Ha ezt az ujjamat harapom, fáj...” * AZ UTÓBBI ÉVEK egyik legnagyobb, egyik legizgal­masabb számolási versenye ért véget a napokban üze­meinkben. Számolt az igaz­gató, a párttitkár, a férj, a feleség, a húszéves törzsgár- datag, s érdekelt volt a szá­molásban a vándormadár is. Amíg az egyik tábor azt számolta, hogy mennyit le­het adni, addig a másik — nem kevesebb mint 1 300 000 munkás — azt latolgatta; mennyit lehet kapni. Jellemezte továbbá a nagy *ki mit tudott, ki mit ka­pott vetélkedőt” az is, hogy ez alkalommal a számolási műveletek közül az osztás kapta a főszerepet. Most ugyanis azoknál az üzemek­nél, vállalatoknál is osztot­tak, ahol eddig csak összead­ni, szorozni és kivonni tud­tak elsősorban. \ Ráadásul a megoldandó példa sem volt túlságosan nehéz, mert az osztáshoz szükséges pénz nagyobb ré­szét — mintegy 60 százalékát — a költségvetésből biztosí­tották, így a legnagyobb ne­hézséget mindössze az okoz­ta: ki mennyit érdemel, ki mennyit kapjon? Illet­ve, hogy mit mondjanak azoknak, akik státuszuk sze­rint nem tartoznak az állami ipar állami munkásai közé, s ez alkalommal nem is ré­szesültek a központi bérren­dezésben, így nem vettek részt a számolási versenyben sem. A VERSENY véget ért, a pénzt kiosztották. A garan­tált minimumot mindenki megkapta, a többi pedig a végzett munka, az emberi, * A vasútnál tavaly eisak- »♦■m 5 mii Hóval kevesebb túlórát vettek igénybe, mint a korábbi években, s ezzel több mint 20 millió forin­tot takarítottak meg. Az üsz- szeget az előre meghatáro­zott feladatokat kiválóan teljesítő é» az egyéb, arra érdemes dolgozók jutalma­zására tordították. A vasutasok szakszerveze­tében, értékelve a MÁV dol­gozóinak munkaidő helyze­tét, megállapították, hogy a túlórák Ilyen örvendetes mértékű csökkentése tervsze­rű intézkedéssorozat, évek óta tartó folyamat eredmé­nye. A szakszervezet és a MÁV gazdasági vezetése az utóbbi években sokat tett a dolgozók munkakörülmé­nyeinek javítására, különö­Fályázali fel híva?* a korróxió- védelemre Minden évben óriási kárt okoz a korrózió, megrongál­ja az épületeket, fémeket, használati cikkeket, s ezáltal egy-két százalékkal csökken­ti a nemzeti jövedelmet. Egy lakosra számítva minden évben ezer forint jövedelem­kiesést okoz. A téma vala­mennyi hozzáértőjét ezért pályázati munka készítésé­re hívjá fel az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság. A pályázatra jelentkezhetnek különböző anyagok, bevona­tok, inhibitorok előállításá­val. korrózióvédelemre hasz­nálható berendezések, eszkö­zök készítésével, új eljárások kidolgozásával, valamint a korrózió mértékét meghatá­rozó vizsgálati módszerekkel. A pályázaton kutatók és gya­korlati szakemberek, magán- személyek és intézmények egyaránt részt vehetnek. A pályázat benyújtásának ha­tárideje májup X5, s az elbí­rálásra szeptember 3-ig ke- rSl sor. A díjakat is szep- tnoaberben osztják ki. (MTI) szakmai értékek alapjan ke­rült „szortírozásra”. A nagy osztás során megyénkben is 38 ezer munkásnak lett vas­tagabb a borítéka. Elismerve, megbecsülve a művezetők felelősségét, a nők munká­ját, az éjszakai, a több mű­szakot. Ismerek családot, ahol a három műszakban dolgozó asszony bérét 450, a férj fi­zetését pedig 470 forinttal emelték. Ez akárhogyan is számoljuk: pontosan 920 fo­rint. Ezt a pénzt — ahogyan a feleség mondta — már igen erősen észreveszi majd a család. Igaz, nem mindenki kapott ennyit, van, akinek csak száz, százötven, kétszáz forint ju­tott. A tehetség, a szorgalom, a hűség, az áldozatvállalás döntő szerepet játszott a most véget ért osztásban. Abban te biztosak va­gyunk: néhány napig még gyakran „téma lesz” a nagy osztás. Sokan a vártnál is jobban örülnek, s többen vé­rig sértődnek meg. Hogy X mért kapott annyit, hogy Y többet érdemelt volna. Ahogy ez nálunk szokás. Érvelni, vitatkozni termé­szetesen lehet Egy dologról azonban senkinek sem sza­bad megfeledkeznie. Ez pe­dig a munka, a termelés. Még pontosabban: az értéke­sebb, a jobb munka, a gaz­daságosabb termelés. Egyrészt, mert társadal­munk fejlődése, gazdagodása is ettől függ, másrészt a most kiosztott milliók 4« százaléka a vállalati forráso­sen 3 munkaidő csökkenté­sével. A 'MÁV ipari ée épí­tőipari jellegű területein — ahol a jogszabályok lehető­vé tették — már több mint 6í.000-en dolgoznak heti 44 órás munkaidőben. A fordu­ló- és a forgalmi szolgálat­ban csaknem Ö0.000 dolgozó kötelező munkaidejét csők- - kentették havi 240 óráról 210 órára. Az ered­mények annál értéke­sebbek, mert olyan időszak­ban születtek, amikor a vas­út létszáma fokozatosan — az utóbbi öt év alatt például 15,000 fővel — csökkent. A szakszervezet felhívta » figyelmet, hogy az eredmé­kat, terheS, s ugyancsak munkával kell fedezni gaz­daságunknak a költségvetés­ből juttatott milliárdokat is. Nem a vezetők, a béreme­lésből most kimaradt műsza­kiak bosszúja tehát — ilyen véleménnyel is találkoztunk már —, ha felülvizsgálják a normákat, ha emelik a kö­vetelményeket, ha több pén­zért többet is várnak. Jobb minőséget, kevesebb selejtet, több felelősséget, nagyobb rendet és fegyelmet. Ne lepődjön tehát senki se meg, ha az eddigi elégre most azt válaszolják: ennyi kevés. Mert ahol nem ezt teszik, ahol továbbra is csali beszélgetnek a belső tarta­lékokról, az üzem- és mun­kaszervezésről, ahol jelentő­sen nem növelik a termelés gazdaságosságát, a termelé­kenységet, a hatékonyságot, ott jövőre s az elkövetkezen­dő években is csak összead­ni, kivonni és szorozni tud­nak majd. A most végrehajtott bér­rendezésnek nemcsak a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek javítását kell te­hát szolgálnia, hanem a ter­melés növekedését, a terme­lés gazdaságosságát, az ol­csóbb, az ésszerűbb, a haté­konyabb munkát is. A MŰVEZETŐ, az essster- gályos, a gépmunkás, a vil­lanyszerelő pénze március 1-ével ■ már lényegesen több, mint addig volt Most a munkán a sor. A népgazda­ság, az üzemek, a vállalatok, társadalmi, politikai céljaink, az újabb osztások érdekében. ' Koős József nyék etlenéne a kötelezően meghatározott munkaidőn felül még mindig sok a vas­útnál a túlóraíelhasználás, rendszeresen túlóráznak pél­dául az utazószolgáiatnáL s esetenként a munkás állo­mánycsoportoknál is. A szakszervezet álláspontja, hogy ezen a létszám stabili­zálásával a termelékenység növelésével lehet segíteni. Jelenleg még mintegy 60.000 vasutas munkaideje vár rendezésre. A vasutasok szakszervezete a MÁV Ve­zérigazgatóságával egyetér­tésben kidolgozta h munka- időcsökkentés további tenni­valóit. (MTI) ©ma beszélgetésnek in­dult, de aztán fellángolt a vi­ta tüze. Mindenkinek volt ér­ve, ellenérve atékintetben, hogy szétválasztható-e a ta­nácstagi megbízatás. Vagyis: apró személyes ügyekben el kell-e járnia egy-egy kerü­let képviselőjének, vagy csak olyan kérdésben foglaljon ál­lást magasabb fórumokon, amelyek már nagyobb közös­ség, utcák és lakótömbök pol­gárainak gondjaihoz tapad­nak, Azt hiszem, dr. Bartos Im­re, a Hazafias Népfront váro­si titkára fogalmazott ez ügy­ben a legtalálóbban, amikor azt mondotta: egyéni érdek és közügy legtöbbször talál­kozik valamilyen ponton, te­hát a tanácstag választóinak minden észrevételét helyezze mérlegre, majd illessze kerü­letének problémakörébe.^ ★ Lőrinc Ferenc cipőboltve­zető, a hatvani 27-es válasz­tókerület tanácstagja, ezt a szisztémát mindjárt meg is erősítette egy kitűnő, érzékle­tes példával. — Jött hozzám egyszer va­lamelyik választópolgár, ne­vére nem emlékszem, hogy neki sehogyan sem tetszik a Palkó-tanyához vivő út men­tén, a lyukhídnál, az a nagy gödör. Öt ez kifejezetten ide­gesíti. Rontja az egész kör­nyék képét. Mit lehet erre válaszolni? Mondtam, nekem sem tetszik, s van még sok egyéb, amivel a kerületben nem vagyok kibékülve. A be­szélgetés után azonban egyre többször megfordult a fejem­ben az a gödör. S morfondí­rozni kezdtem, vajon mi len­ne, ha eltűntetnénk onnan? Tudja, hol tartunk most már? Eldöntött tény, hogy társadal­mi összefogással, a kerület népességét megmozgatva be­foltozzuk azt a horpadást, a tanács pedig piztositja a fel- töltött helyen egy játszótér tárgyi feltételeit. Látja, a Báthory utcában lévő köz­kifolyónál igényelt es­teli világítás megte­remtése nem ilyen könnyű ügy! Pedig sok-sok panaszos igénye nyomán kilincselek évek óta a műszaki osztályon, ígérik is, hogy kialakítják 'a lámpahelyet, de marad mini­den a régiben. Srcj Sándor üzemgazdász a vasútnál, s a 2tl-ás válasz­tókerület" tanácstagjaként a Bornemissza, Gorkij, Czu- ezor Gergely és Újvilág utcák lakóit képviseli a város par­lamentjében. ö azzal kupcso- iódik beszélgetésünkbe, hogy igen-igen minimálisra csők; kent utóbb azoknak 'a száma, akik „különbejáratú" kis ügyeikkel traktálják. Azt mondja: kezdenek az embe­rek közösségben gondolkodni. Hajdan, amikor a városszéli réten egy villanylárnpa alatt tartotta tanácstagi fogadó­óráit, s az esteledésben oly­kor százhúsz polgár is össze- serfegiett, még sokan zaklat­ták íülemileperes dolgaikkal. Ma már inkább az érdekli őket, hogy rendben legyenek a Járdák, kifogástalan Jegyen a közvilágítás, eltűnjön a bel­víz. És tesznek is érette! Nem kellett a lábát lejár­nia, hogy a villanyoszlopok ásásához, vagy a szanálásból kikerült kőlapok lerakásához megfelelő létszámú társadal­mi munkaerőt toborozzon. Egyetlen fontosabb „aktát” nem tudott még lezárni: mindmáig nincs egészséges ivóvíz az Újvilág utcában! ★ — Sanyikám, beadványod­ra írást küldtünk, 1975 , után erre is sor kerül! — reflektál a vitapartner megjegyzésére Cserkúti István tervcsoport­vezető, az 5-ös kerület ta­nácstagja. S teheti, mert hi­vatalból az ő. „asztala" ez az ügy. X i Valljuk be, Cserkúti Ist­vánnak nincs könnyű helyze­te. Ezt maga elismeri. Sok-1 szór kerül belső konfliktusba. Hozzá tartoznak a városfej­lesztési kérdések, s tanács­ülésen olyan dolgoknak elő­terjesztője, amelyekkel ke­rületének képviselőjeként ta­lán vitáznia kellene. — Van viszont egy nagyon jó módszerem az összeütkö­zések klüszöbölésére! Divat a Tabán és Bányász utcákban, hogy az emberek estente, dél­utánonként kiülnek tercieré­re a házuk elé. Amikor időm engedi, arra sétálok. Ilyenkor szóba elegyedek velük. El­mondják gondjukat-bajukat. Fontos intézkedés megho­zataláról. kellett dönteni. A demokratizmus egyik alap­vető szabálya, hogy ilyen­kor meg kell hallgatni a kollektívát, s bár a vezető egy személyben dönt, a dön­téshozatalánál jól jön a kol­lektív bölcsesség. A vezető a játékszabályokat betartva járt él: harminc gépelt ol­dalon kiadta az elképzeléseit a testület képviselőinek as­zal, hogy másnap délig mondjanak véleményt. A testület, tagjai másnap határozatképesen — kéthar­mados jelenlét — összejöt­tek. Valaki felolvasta a har­minc oldalt — akkor hallott ták először majd vitát nyitottak az elhangzottakról. Néhány rutinhozzászólás hangzott csak el, s egyhan­gú lag elfogadtak, támogat­ták a döntést. j Egy másik helyen már ' több időt. jó egy hetet ad­tak a döntés tervezetének megismerésére. De közölték a dolgozókkal, hogy a terve­zetet támogatja a főmérnök, a felügyeleti szerv, a mi­niszterhelyettes. Csak éppen a dolgozók „ámen”-je hiány­zik. Mindkét esetben formáli­san eleget tettek a demokrá­cia követelményeinek, kikér­ték a testület, a dolgozók véleményét, s a dolgozók mindkét esetben jóváhagyó­lag vették tudomásul az elő­terjesztést. Csak éppen mindkét kérdés tárgyalásá­nál kevés volt a hozzászóló. főleg azok nyilvánítottak véleményt, akik minden al­kalommal elpufogtatják köz­helyeiket. 8 akik természete­sen támogatták az előter­jesztést. Formailag tehát minden rendben ment, tana Imilag azonban mindkét esetben csorbát szenvedett a munka­helyi demokrácia. Az első példában a megkerdezettek.­a fejlesztéssel kapcsolatos el­képzeléseiket. Én kifejtem a költségvetés adta. lehetősége­ket, vagyis a „takaró hosz- szád”. tgy aztán megelőzzük a szalmacséplést, a felesleges ajtódöngetést. Példának el­mondom a Bányász utca dol­gát. Fel kellene újítani, s fontos lenne a csapadékvíz elvezetése. Hivatalból tudom, hogy az idén még nem megy, mert nincs rá fedezet, de az ötéves tervbe belefér.' El­mondtam választóimnak, s most nyugalommal várnak! ★ „Humorban pácolva!” Ol­vastam hajdan egy ilyen cí­mű könyvet. írója nem él már, de a szellem, ahogyan témáihoz nyúlt, friss bennem. Megkérem tehát kis kerek asztal-beszélgetésünk résztve­vőit, tőmondatokban, s „hu­morban pácolva”, idézzenek valami emlékezeteset elmúlt ciklusaikból. Dr. Bartos Imre: Jön egy választóm. Válni akarok, mondja. Adjon már tanácsot, magának olyan sok életta­pasztalata van. Bocsásson meg, így én, nem tévesztette össze a népfrontbizottságot az ügyvédi munkaközösséggel? Srej Sándor: A lányom férj­hez megy, lakás kellene, se­gítsen, Sanyi öcsém, zörget rám a választópolgár. Kiuta­lás rendben. De lakás a vá­ros túlsó felén. S leánya után költözik oda az én emberem is! Lőrinc Ferenc: Fogadó hi­vatalom a cipőbQlt, jön a pa­naszos mondván, beázott, te­gyek valamit. Férfi, női? Ta­nácsi, dülleszti rám mérges szemeit az ügyfél. Cserkúti István: Ha ezt az ujjamat ha­rapom, fáj. Ha amazt, az is fáj! (S nyírott kis bajuszát megpödörve magunkra hagy bennünket a népfrontirodánl Moldvay Győző nek idejük sem volt érdem­ben foglalkozniuk a vezető elképzeléseivel. Nem tudták ezt alaposan átgondolni, hogy kialakitsák saját el­képzeléseiket. Hogyan mó­dosíthatták volna az eléjük került tervezetet? Valójá­ban tehát nem tudtak Vele szólni a döntésbe. A második példánál ma­radt idő a töprengésre. De az egyféle „változatban” el­készült tervezet annyira „előkészített” volt, annyi fontos ember bólintott már rá, — amelyre természetesen nyomatékosan felhívták a fi­gyelmet —, hogy ember le­gyen a talpán, aki nem úgy gondolkozik: itt már nincs más hátra, mint megszavaz­ni az előterjesztést. A valóban demokratikus döntéselőkészítés kellő időt ad a dolgozóknak vélemé­nyük kialakítására, Sokolda­lúan informálja a közössé­get, megteremti az informá­ciós szintet, mert csak ez adhat alapot a vélemény nyilvánításra, csak ilyen feltételekkel érvénye­sülhet a demokratizmus. Egy lehetőség — nem lehe­tőség, az egészséges, demok­ratikus vitához alternatívák szükségesek. Annak ismere­te, hogy mi várható az egyik és mi a másik esetben. Munkahelyi demokratiz­musunk formái többé-kevés- bé kialakullak. De tartalom nélkül ezek mit sem érnek, mert a legjobb szándék is visszájára fordulhat, ha hol­mi játékszabályok betartásá­vá degradálódik mindennap­jaink demokratizmusa. (G. J.) cHwmaaes I8W, március U„ vasárnap Folyamatos acélöntőm!! * Dunai Vasrlicn A Dunai Vasmű folyamatos acélöntőmüve nek építése a tervezeti ütemben halad, Ma befejezték az egyik gépegység vezérlőpultjának szerelését es már a másodikhoz is hozzá­láttak. A tervek szerint a hatalmas létesítmény üzemi próbái 1973. második felében megkezdődnek. Képünkön: rövidesen elkészül -az acéltömbök szállítására szolgáló szairnó- ssalap, (MTI Foto — Bisztray Károly felvétele) 60 ezer vasutas munkaideje Sokat tettek a vasutas dolgozók munkakörülményeinek javítására Mindennapjaink demokratizmusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom