Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
Kiosztották a pénzt Hatvani kerekasztal a tanácstagi kíiítiiefesro? „Ha ezt az ujjamat harapom, fáj...” * AZ UTÓBBI ÉVEK egyik legnagyobb, egyik legizgalmasabb számolási versenye ért véget a napokban üzemeinkben. Számolt az igazgató, a párttitkár, a férj, a feleség, a húszéves törzsgár- datag, s érdekelt volt a számolásban a vándormadár is. Amíg az egyik tábor azt számolta, hogy mennyit lehet adni, addig a másik — nem kevesebb mint 1 300 000 munkás — azt latolgatta; mennyit lehet kapni. Jellemezte továbbá a nagy *ki mit tudott, ki mit kapott vetélkedőt” az is, hogy ez alkalommal a számolási műveletek közül az osztás kapta a főszerepet. Most ugyanis azoknál az üzemeknél, vállalatoknál is osztottak, ahol eddig csak összeadni, szorozni és kivonni tudtak elsősorban. \ Ráadásul a megoldandó példa sem volt túlságosan nehéz, mert az osztáshoz szükséges pénz nagyobb részét — mintegy 60 százalékát — a költségvetésből biztosították, így a legnagyobb nehézséget mindössze az okozta: ki mennyit érdemel, ki mennyit kapjon? Illetve, hogy mit mondjanak azoknak, akik státuszuk szerint nem tartoznak az állami ipar állami munkásai közé, s ez alkalommal nem is részesültek a központi bérrendezésben, így nem vettek részt a számolási versenyben sem. A VERSENY véget ért, a pénzt kiosztották. A garantált minimumot mindenki megkapta, a többi pedig a végzett munka, az emberi, * A vasútnál tavaly eisak- »♦■m 5 mii Hóval kevesebb túlórát vettek igénybe, mint a korábbi években, s ezzel több mint 20 millió forintot takarítottak meg. Az üsz- szeget az előre meghatározott feladatokat kiválóan teljesítő é» az egyéb, arra érdemes dolgozók jutalmazására tordították. A vasutasok szakszervezetében, értékelve a MÁV dolgozóinak munkaidő helyzetét, megállapították, hogy a túlórák Ilyen örvendetes mértékű csökkentése tervszerű intézkedéssorozat, évek óta tartó folyamat eredménye. A szakszervezet és a MÁV gazdasági vezetése az utóbbi években sokat tett a dolgozók munkakörülményeinek javítására, különöFályázali fel híva?* a korróxió- védelemre Minden évben óriási kárt okoz a korrózió, megrongálja az épületeket, fémeket, használati cikkeket, s ezáltal egy-két százalékkal csökkenti a nemzeti jövedelmet. Egy lakosra számítva minden évben ezer forint jövedelemkiesést okoz. A téma valamennyi hozzáértőjét ezért pályázati munka készítésére hívjá fel az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. A pályázatra jelentkezhetnek különböző anyagok, bevonatok, inhibitorok előállításával. korrózióvédelemre használható berendezések, eszközök készítésével, új eljárások kidolgozásával, valamint a korrózió mértékét meghatározó vizsgálati módszerekkel. A pályázaton kutatók és gyakorlati szakemberek, magán- személyek és intézmények egyaránt részt vehetnek. A pályázat benyújtásának határideje májup X5, s az elbírálásra szeptember 3-ig ke- rSl sor. A díjakat is szep- tnoaberben osztják ki. (MTI) szakmai értékek alapjan került „szortírozásra”. A nagy osztás során megyénkben is 38 ezer munkásnak lett vastagabb a borítéka. Elismerve, megbecsülve a művezetők felelősségét, a nők munkáját, az éjszakai, a több műszakot. Ismerek családot, ahol a három műszakban dolgozó asszony bérét 450, a férj fizetését pedig 470 forinttal emelték. Ez akárhogyan is számoljuk: pontosan 920 forint. Ezt a pénzt — ahogyan a feleség mondta — már igen erősen észreveszi majd a család. Igaz, nem mindenki kapott ennyit, van, akinek csak száz, százötven, kétszáz forint jutott. A tehetség, a szorgalom, a hűség, az áldozatvállalás döntő szerepet játszott a most véget ért osztásban. Abban te biztosak vagyunk: néhány napig még gyakran „téma lesz” a nagy osztás. Sokan a vártnál is jobban örülnek, s többen vérig sértődnek meg. Hogy X mért kapott annyit, hogy Y többet érdemelt volna. Ahogy ez nálunk szokás. Érvelni, vitatkozni természetesen lehet Egy dologról azonban senkinek sem szabad megfeledkeznie. Ez pedig a munka, a termelés. Még pontosabban: az értékesebb, a jobb munka, a gazdaságosabb termelés. Egyrészt, mert társadalmunk fejlődése, gazdagodása is ettől függ, másrészt a most kiosztott milliók 4« százaléka a vállalati forrásosen 3 munkaidő csökkentésével. A 'MÁV ipari ée építőipari jellegű területein — ahol a jogszabályok lehetővé tették — már több mint 6í.000-en dolgoznak heti 44 órás munkaidőben. A forduló- és a forgalmi szolgálatban csaknem Ö0.000 dolgozó kötelező munkaidejét csők- - kentették havi 240 óráról 210 órára. Az eredmények annál értékesebbek, mert olyan időszakban születtek, amikor a vasút létszáma fokozatosan — az utóbbi öt év alatt például 15,000 fővel — csökkent. A szakszervezet felhívta » figyelmet, hogy az eredmékat, terheS, s ugyancsak munkával kell fedezni gazdaságunknak a költségvetésből juttatott milliárdokat is. Nem a vezetők, a béremelésből most kimaradt műszakiak bosszúja tehát — ilyen véleménnyel is találkoztunk már —, ha felülvizsgálják a normákat, ha emelik a követelményeket, ha több pénzért többet is várnak. Jobb minőséget, kevesebb selejtet, több felelősséget, nagyobb rendet és fegyelmet. Ne lepődjön tehát senki se meg, ha az eddigi elégre most azt válaszolják: ennyi kevés. Mert ahol nem ezt teszik, ahol továbbra is csali beszélgetnek a belső tartalékokról, az üzem- és munkaszervezésről, ahol jelentősen nem növelik a termelés gazdaságosságát, a termelékenységet, a hatékonyságot, ott jövőre s az elkövetkezendő években is csak összeadni, kivonni és szorozni tudnak majd. A most végrehajtott bérrendezésnek nemcsak a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását kell tehát szolgálnia, hanem a termelés növekedését, a termelés gazdaságosságát, az olcsóbb, az ésszerűbb, a hatékonyabb munkát is. A MŰVEZETŐ, az essster- gályos, a gépmunkás, a villanyszerelő pénze március 1-ével ■ már lényegesen több, mint addig volt Most a munkán a sor. A népgazdaság, az üzemek, a vállalatok, társadalmi, politikai céljaink, az újabb osztások érdekében. ' Koős József nyék etlenéne a kötelezően meghatározott munkaidőn felül még mindig sok a vasútnál a túlóraíelhasználás, rendszeresen túlóráznak például az utazószolgáiatnáL s esetenként a munkás állománycsoportoknál is. A szakszervezet álláspontja, hogy ezen a létszám stabilizálásával a termelékenység növelésével lehet segíteni. Jelenleg még mintegy 60.000 vasutas munkaideje vár rendezésre. A vasutasok szakszervezete a MÁV Vezérigazgatóságával egyetértésben kidolgozta h munka- időcsökkentés további tennivalóit. (MTI) ©ma beszélgetésnek indult, de aztán fellángolt a vita tüze. Mindenkinek volt érve, ellenérve atékintetben, hogy szétválasztható-e a tanácstagi megbízatás. Vagyis: apró személyes ügyekben el kell-e járnia egy-egy kerület képviselőjének, vagy csak olyan kérdésben foglaljon állást magasabb fórumokon, amelyek már nagyobb közösség, utcák és lakótömbök polgárainak gondjaihoz tapadnak, Azt hiszem, dr. Bartos Imre, a Hazafias Népfront városi titkára fogalmazott ez ügyben a legtalálóbban, amikor azt mondotta: egyéni érdek és közügy legtöbbször találkozik valamilyen ponton, tehát a tanácstag választóinak minden észrevételét helyezze mérlegre, majd illessze kerületének problémakörébe.^ ★ Lőrinc Ferenc cipőboltvezető, a hatvani 27-es választókerület tanácstagja, ezt a szisztémát mindjárt meg is erősítette egy kitűnő, érzékletes példával. — Jött hozzám egyszer valamelyik választópolgár, nevére nem emlékszem, hogy neki sehogyan sem tetszik a Palkó-tanyához vivő út mentén, a lyukhídnál, az a nagy gödör. Öt ez kifejezetten idegesíti. Rontja az egész környék képét. Mit lehet erre válaszolni? Mondtam, nekem sem tetszik, s van még sok egyéb, amivel a kerületben nem vagyok kibékülve. A beszélgetés után azonban egyre többször megfordult a fejemben az a gödör. S morfondírozni kezdtem, vajon mi lenne, ha eltűntetnénk onnan? Tudja, hol tartunk most már? Eldöntött tény, hogy társadalmi összefogással, a kerület népességét megmozgatva befoltozzuk azt a horpadást, a tanács pedig piztositja a fel- töltött helyen egy játszótér tárgyi feltételeit. Látja, a Báthory utcában lévő közkifolyónál igényelt esteli világítás megteremtése nem ilyen könnyű ügy! Pedig sok-sok panaszos igénye nyomán kilincselek évek óta a műszaki osztályon, ígérik is, hogy kialakítják 'a lámpahelyet, de marad miniden a régiben. Srcj Sándor üzemgazdász a vasútnál, s a 2tl-ás választókerület" tanácstagjaként a Bornemissza, Gorkij, Czu- ezor Gergely és Újvilág utcák lakóit képviseli a város parlamentjében. ö azzal kupcso- iódik beszélgetésünkbe, hogy igen-igen minimálisra csők; kent utóbb azoknak 'a száma, akik „különbejáratú" kis ügyeikkel traktálják. Azt mondja: kezdenek az emberek közösségben gondolkodni. Hajdan, amikor a városszéli réten egy villanylárnpa alatt tartotta tanácstagi fogadóóráit, s az esteledésben olykor százhúsz polgár is össze- serfegiett, még sokan zaklatták íülemileperes dolgaikkal. Ma már inkább az érdekli őket, hogy rendben legyenek a Járdák, kifogástalan Jegyen a közvilágítás, eltűnjön a belvíz. És tesznek is érette! Nem kellett a lábát lejárnia, hogy a villanyoszlopok ásásához, vagy a szanálásból kikerült kőlapok lerakásához megfelelő létszámú társadalmi munkaerőt toborozzon. Egyetlen fontosabb „aktát” nem tudott még lezárni: mindmáig nincs egészséges ivóvíz az Újvilág utcában! ★ — Sanyikám, beadványodra írást küldtünk, 1975 , után erre is sor kerül! — reflektál a vitapartner megjegyzésére Cserkúti István tervcsoportvezető, az 5-ös kerület tanácstagja. S teheti, mert hivatalból az ő. „asztala" ez az ügy. X i Valljuk be, Cserkúti Istvánnak nincs könnyű helyzete. Ezt maga elismeri. Sok-1 szór kerül belső konfliktusba. Hozzá tartoznak a városfejlesztési kérdések, s tanácsülésen olyan dolgoknak előterjesztője, amelyekkel kerületének képviselőjeként talán vitáznia kellene. — Van viszont egy nagyon jó módszerem az összeütközések klüszöbölésére! Divat a Tabán és Bányász utcákban, hogy az emberek estente, délutánonként kiülnek tercierére a házuk elé. Amikor időm engedi, arra sétálok. Ilyenkor szóba elegyedek velük. Elmondják gondjukat-bajukat. Fontos intézkedés meghozataláról. kellett dönteni. A demokratizmus egyik alapvető szabálya, hogy ilyenkor meg kell hallgatni a kollektívát, s bár a vezető egy személyben dönt, a döntéshozatalánál jól jön a kollektív bölcsesség. A vezető a játékszabályokat betartva járt él: harminc gépelt oldalon kiadta az elképzeléseit a testület képviselőinek aszal, hogy másnap délig mondjanak véleményt. A testület, tagjai másnap határozatképesen — kétharmados jelenlét — összejöttek. Valaki felolvasta a harminc oldalt — akkor hallott ták először majd vitát nyitottak az elhangzottakról. Néhány rutinhozzászólás hangzott csak el, s egyhangú lag elfogadtak, támogatták a döntést. j Egy másik helyen már ' több időt. jó egy hetet adtak a döntés tervezetének megismerésére. De közölték a dolgozókkal, hogy a tervezetet támogatja a főmérnök, a felügyeleti szerv, a miniszterhelyettes. Csak éppen a dolgozók „ámen”-je hiányzik. Mindkét esetben formálisan eleget tettek a demokrácia követelményeinek, kikérték a testület, a dolgozók véleményét, s a dolgozók mindkét esetben jóváhagyólag vették tudomásul az előterjesztést. Csak éppen mindkét kérdés tárgyalásánál kevés volt a hozzászóló. főleg azok nyilvánítottak véleményt, akik minden alkalommal elpufogtatják közhelyeiket. 8 akik természetesen támogatták az előterjesztést. Formailag tehát minden rendben ment, tana Imilag azonban mindkét esetben csorbát szenvedett a munkahelyi demokrácia. Az első példában a megkerdezettek.a fejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseiket. Én kifejtem a költségvetés adta. lehetőségeket, vagyis a „takaró hosz- szád”. tgy aztán megelőzzük a szalmacséplést, a felesleges ajtódöngetést. Példának elmondom a Bányász utca dolgát. Fel kellene újítani, s fontos lenne a csapadékvíz elvezetése. Hivatalból tudom, hogy az idén még nem megy, mert nincs rá fedezet, de az ötéves tervbe belefér.' Elmondtam választóimnak, s most nyugalommal várnak! ★ „Humorban pácolva!” Olvastam hajdan egy ilyen című könyvet. írója nem él már, de a szellem, ahogyan témáihoz nyúlt, friss bennem. Megkérem tehát kis kerek asztal-beszélgetésünk résztvevőit, tőmondatokban, s „humorban pácolva”, idézzenek valami emlékezeteset elmúlt ciklusaikból. Dr. Bartos Imre: Jön egy választóm. Válni akarok, mondja. Adjon már tanácsot, magának olyan sok élettapasztalata van. Bocsásson meg, így én, nem tévesztette össze a népfrontbizottságot az ügyvédi munkaközösséggel? Srej Sándor: A lányom férjhez megy, lakás kellene, segítsen, Sanyi öcsém, zörget rám a választópolgár. Kiutalás rendben. De lakás a város túlsó felén. S leánya után költözik oda az én emberem is! Lőrinc Ferenc: Fogadó hivatalom a cipőbQlt, jön a panaszos mondván, beázott, tegyek valamit. Férfi, női? Tanácsi, dülleszti rám mérges szemeit az ügyfél. Cserkúti István: Ha ezt az ujjamat harapom, fáj. Ha amazt, az is fáj! (S nyírott kis bajuszát megpödörve magunkra hagy bennünket a népfrontirodánl Moldvay Győző nek idejük sem volt érdemben foglalkozniuk a vezető elképzeléseivel. Nem tudták ezt alaposan átgondolni, hogy kialakitsák saját elképzeléseiket. Hogyan módosíthatták volna az eléjük került tervezetet? Valójában tehát nem tudtak Vele szólni a döntésbe. A második példánál maradt idő a töprengésre. De az egyféle „változatban” elkészült tervezet annyira „előkészített” volt, annyi fontos ember bólintott már rá, — amelyre természetesen nyomatékosan felhívták a figyelmet —, hogy ember legyen a talpán, aki nem úgy gondolkozik: itt már nincs más hátra, mint megszavazni az előterjesztést. A valóban demokratikus döntéselőkészítés kellő időt ad a dolgozóknak véleményük kialakítására, Sokoldalúan informálja a közösséget, megteremti az információs szintet, mert csak ez adhat alapot a vélemény nyilvánításra, csak ilyen feltételekkel érvényesülhet a demokratizmus. Egy lehetőség — nem lehetőség, az egészséges, demokratikus vitához alternatívák szükségesek. Annak ismerete, hogy mi várható az egyik és mi a másik esetben. Munkahelyi demokratizmusunk formái többé-kevés- bé kialakullak. De tartalom nélkül ezek mit sem érnek, mert a legjobb szándék is visszájára fordulhat, ha holmi játékszabályok betartásává degradálódik mindennapjaink demokratizmusa. (G. J.) cHwmaaes I8W, március U„ vasárnap Folyamatos acélöntőm!! * Dunai Vasrlicn A Dunai Vasmű folyamatos acélöntőmüve nek építése a tervezeti ütemben halad, Ma befejezték az egyik gépegység vezérlőpultjának szerelését es már a másodikhoz is hozzáláttak. A tervek szerint a hatalmas létesítmény üzemi próbái 1973. második felében megkezdődnek. Képünkön: rövidesen elkészül -az acéltömbök szállítására szolgáló szairnó- ssalap, (MTI Foto — Bisztray Károly felvétele) 60 ezer vasutas munkaideje Sokat tettek a vasutas dolgozók munkakörülményeinek javítására Mindennapjaink demokratizmusa
