Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
AAA^^AAA/WWV' />/AW/W«A/'A Hétfő es-. <u<ootitikai kommentárunk fl jövő vasárnap dől el NEM VÁLT BE a gépesítés rendszere a francia- országi választások első fordulójában: ötszáz szavazógépet állítottak be, de ezeknek többsége már kora délelőtt felmondta a szolgálatot.' így azután a választó- polgárok java része nem gombnyomásra, hanem hagyományos módon: fülkébe vonulva, szavazólappal adta le a voksát. A technika az eredmények összesítésénél is gyengélkedett: ezért van, hogy hétfőn délután, amikor e sorokat nyomdába adjuk, még mindig nem összegezték a franciaországi választások vasárnapi első fordulójának végleges eredményét. Az igazi kérdés persze az, hogy a hagyományos kormánytöbbség, az immár másfél évtizede uralmon levő gauile-ista többség is felmondja-e a szolgálatot? Az első forduló után ezt még nem lehet megállapítani. A 490 parlamenti képviselő közül az első fordulóban mindössze 58 kapta meg az abszolút többséget: az ő kerületeikben tehát befejeződött a választás, jövő vasárnap mér nem kell voksolni. Ez azonban olyan csekély végeredmény, hogy jóslásra is alkalmatlan. Igaza volt a Figaro hétfő reggeli főcímének: „Minden lehetséges”. Azaz, a jövő vasárnapi, második forduló után elvben ugyanúgy elképzelhető, hogy — ha az eddiginél lényegesen csekélyebb többséggel is, de — De Gaulle-ista koalíció marad kormányon mint az, hogy a baloldali tömörülés szerzi meg a többséget. MINDENESETRE már most megállapítható, hogy a gyakorlatban az utóbbi változat valószínűtlen, bármilyen szép eredményt érjen is el a szavazatok számát illetően a kommunista—szocialista tömörülés. A De Gaulle-isták ugyanis már az első forduló láttán a korábbinál jóval „tüzetesebben” kezdtek udvarolni a mérleg nyelvét képező centralistáknak, az úgynevezett reformereknek. Nyilvánvaló, hogy a kulisszák mögötti élénk politikai alkudozások során a gaulle-isták megfelelő miniszteri tárcákat Mnálnak majd a reformereknek. MINTHOGY a gaulle-isták az egyedüli kormányzás folytatásához valószínűleg meggyöngülnek, alkalmasint kénytelenek lesznek a reformistákkal szövetségre lépni és úgy tovább kormányozni. De ha így lesz is: már az első forduló megmutatta, hogy a baloldal jelentősen megerősödött, a nép tehát változásokat vár — és ezt a majdani kormánynak akkor is figyelembe kell vennie, ha továbbra is sikerül a hatalomból kiszorítania, s ellenzékbe utasítani a baloldali tömörü-^ lést. Szudán A terroristák megadták magukat ' Vasárnap hajnalban megadta magát a Szaúd-Arábia khartúmi nagykövetségét 60 órája megszállva tartó héttagú terroristacsoport. A Fekete Szeptember kommandó alakulata a két életben maradt túszt — a szaúd-arábiai nagykövetet és a jordániai ügyvivőt átadta a szudáni hatóságoknak és kiszolgáltatta a három meggyilkolt diplomata holttestét. A három napja tartó „idegháborúban” szombat este még úgy tűnt, nincs kilátás megoldásra. A terroristák szombaton este még azt a követelték: a szudáni kormány bocsásson rendelkezésükre repülőgépet, hogy Líbiába mehessenek. A szudáni kormány megadási követelésére válaszul a késő esti órákban a kommandó vezetője és öt társa a nagy- követség erkélyéről beszédet intézett az épületet körülvevő katonákhoz, hangoztatva, hogy nem akarnak harcolni „arab testvéreik” ellen. Az ultimátumot ekkor már elutasították, és mind a hatan „Isten, légy irgalmas!” kiáltásokkal sírva fejezték be beszédüket. Hajnalra azonban bizonyára belátták helyzetük kilátástalanságát, és miután a túszokat és a holttesteket kiszolgáltatták, egyenként kijöttek az épületből, hogy megadják magukat Az amerikai nagykövetség szóvivője egyébként közölte, hogy a terroristák elmondták: eredetileg azért akartak a túszokkal az Egyesült Államokba menni, hogy ott a repülőtér betonján a legnagyobb nyilvánosság előtt végezzenek foglyaikkal ♦ Miután a Fekete Szeptember terroristái közép-európai idő szerint hajnali 6 órakor megadták magukat, és a tűzszerészek elindultak, hogy hatástalanítsák a kommandó által emlegetett robbanótölteteket, meglepődve tapasztalták, az épületben nem találtak ilyeneket, csupán a csoport fegyvereit: négy géppisztolyt, három revolvert és hat kézigránátot. Nimeri szudáni elnök személyes táviratban nyilvánította a khartúmi diplomaták miatt érzett részvétét Nixon elnöknek és Baudouin belga királynak. Kifejezte részvétét Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár, Tito jugoszláv elnök és az indiai kormány is. A Fekete Szeptember elnevezésű palesztinaj terror- szervezet vasárnap nyilatkozatot tett közzé és ebben igazolni igyekszik khartúmi akcióját. A nyilatkozat szerint a meggyilkolt amerikai diplomaták a CIA ügynökei voltak „akik részt vettek a palesztinaiak 1970. évi jordániai lemészárlásának ki- tervezésében”. A közlemény bírálja azokat, akik „három ellenség halálán siránkoznak, de ugyanakkor meg feledkeznek népünk ezreinek szenvedéseiről”. Ezzel összefüggésben a Fekete Szeptember utal a szülőföldjükről elűzött palesztinaiak véráldozataira. (AP— UPI) A Fekete Szeptember vasárnap kiadott nyilatkozata kifejezi reményét, hogy Nimeri szudáni elnök „harcos forradalmárokként” fogja kezelni a khartúmi terroristákat. A szudáni hatóságok egyelőre hallgatásba burkolóznak és semmilyen hivatalos bejelentés nem történt a gyilkosok hollétéről sem. Hírügynökségek utalnak arra, hogy Nimeri rendkívül kényes helyzetben van, hiszen a khartúmi vérengzést az arab országok többsége is elítélte. A khartúmi tragédia ügyét heti ülésén vasárnap megvitatta az egyiptomi minisztertanács. Hivatalos bejelentés azonban az ott elfogadott állásfoglalásról nem történt (AFP) Nixon benyújtja a számiát AZ IZGATOTT tőzsdeügy nököket és a gyorsan változó árfolyamokat ábrázoló képek eltűntek már a nyugati lapok első oldaláról. Ám Nyugat- Európa és Japán üzleti körei nagy gondban vannak. A közeljövőben dől el, hogy az Egyesült Államok mikor nyújtja be a dollárleértékelés számláját és mennyi lesz e számla végösszege. * Nyugat-Európa és Japán legtapasztaltabb bankárai és gazdasági szakértői persze mindig tudták, hogy a dollárválság nem egyszerűen az amerikai pénz es még kevésbé az amerikai gazdaság valamiféle „gyengeségét” tükrözi. Már legalább két éve világos volt az összes szakértők előtt: az Egyesült Államok szándékosan törekszik a dollár értékének viszonylagos csökkentésére a versenytársak devizáival szemben — hogy ily módon olcsóbbá tegye az amerikai exportot és javítsa helyzetét a világpiacon. A dollár legújabb leértékelése így nem vereség, hanem voltaképpen győzelem a nyugat-európai és japán versenytársak felett. Ráadásul az az érv sem állja meg a helyét, amelyre hivatkozva az Egyesült Államok ezt a megoldást kikényszerítette. Tény és való, hogy a jelenlegi leértékelést megelőző árfolyamrendezés (amelynek során a dollár ugyancsak leértékelődött a konkurrens valutákkal szemben) nem változtatott az amerikai kereskedelmi mérleg hiányán. A kereskedelmi deficit 1972-ben több mint 6 milliárd dollár volt. Japán például 9 milliárd dollárnyi árut szállított az Egyesült Államokba, de kevesebb mint ötmillíárdnyit importált. A kibővített Európai Közös Piac kilenc országának exportja az USA-ba 13,3 milliárd volt, behozatala viszont kevesebb mint 12 miüiárd. '"INS- március 6., kedd Csakhogy: ezek a hivatalos számadatok nem veszik tekintetbe, hogy a nagy amerikai trösztök az elmúlt években óriási pozíciókat hódítottak meg a konkurrens országokban, mindenekelőtt Nyu- gat-Európában. A HIVATALOS számok tehát nem fejezik ki a valóságot. A kereskedelmi statisztikát az Egyesült Államok most mégis arra használta fel, hogy kényszerítse a dollár leértékelését és így további világpiaci előnyöket szerezzen. 'Miután pedig ez megtörtént, küszöbön a következő felvonás: ugyancsak a kedvezőtlen amerikai kereskedelmi mérlegre hivatkozva a vetélytársaktól további piaci engedményeket követelnek. Nixon február közepén a kongresszushoz intézett üzenetében „világ- gazdasági reformokat” sürgetett. Ezeknek az lenne a céljuk, hogy „jobb piaci részesedést” biztosítsanak az Egyesült Államoknak. Ezt a durva és egyoldalú megoldást persze valószínűleg csak azért szellőztetik, hogy utána minden más követelés engedménynek tűnjék. Így sokkal valószínűbb az úgynevezett „szelektív különadó” alkalmazása. Eszerint az Egyesült Államok maga választaná ki, hogy mely országokból származó importot (vagy milyen árucsoportokat) sújt a különadóval. A bot' természetesen azokat érné, akik nem nyitják meg megfelelő készséggel kapuikat az amerikai áruk beáramlása előtt.' EGYELŐRE nem könnyű elképzelni, hogy miképpen lehetne megállapodásra jutni. Nyugat-Európában az a helyzet, hogy a Közös Piacnak, mint zárt gazdasági blokknak egész szerkezetét megbonthatja — például — az amerikai mezőgazdasági cikkek korlátlan beáramlása. Ha pedig erre nem kerül sor és az Egyesült Államok büntetésül emeli a vámfalakat — erre a Közös Piac is csak hasonló megtorló intézkedéssel válaszolhat, ami már egyértelmű a kereskedelmi háborúval. Más természetű, de' nem kevésbé súlyos a japán dilemma. A távol-keleti szigetország Amerikából származó behozatalának nem kevesebb mint 42 százaléka nyersanyag és élelmiszer. Ezekből pedig a szükségletnek van egy természetes határa, amelyen túl már az importot nem lehet fokozni. Az egyetlen lehetséges módszer az amerikai iparcikkek előtt emelt viszonylag magas vámfalak lebontása — ezek viszont szerves részét alkották és alkotják ma is Japán egész iparosítási politikájának. LEHET, HOGY az Egyesült Államok most kezdődő világkereskedelmi offenzívá- ja eredményeket hoz. Ha így ‘lenne, a legelső „eredmény” mindenképpen Nyugat-Európa és Japán jelenlegi ipari- külkereskedelmi szerkezetének szétrombolása lesz. A brit szakszervezetek a munkásellenes kormánypolitika ellen Miközben majdnem egymillió brit dolgozó áll sztrájkban, vagy tervez munkabeszüntetést a tory- kormány bérbefagyasztó politikájának megbuktatására, Londonban összeült a tízmilliós szakszervezeti mozgalom országos kongresszusa. Hétfőn délelőtt, magyar idő szerint 11 órakor kezdődött a nagy érdeklődéssel várt tanácskozás, amelyen 103 szakszervezet ezer küldötte a munkásellenes kormánypolitika elleni harcról készül dönteni. A szaktanács főtitkára, Vic Feather terjesztette a küldöttek elé azt a 40 oldalas szakszervezeti dokumentumot, amelyet egy héttel ezelőtt hoztak nyilvánosságra, „Gazdaságpolitika és, kollektív béralku az 1973-as évre” címmel. A TUC központi vezetőségé, a több mint harminc tagból álló főtanács, eredetileg azt akarta, hogy a kongresszus csak az említett dokumentumról vitázzék, és csak erről szavazzon. A túlnyomórészt reformista vezetőkből álló szakszervezeti tisztikar ugyanis a bérbefagyasztás ügyében nem akarta kenyértörésre vinni a dolgot a kormány és a TUC között. Egyik szakszervezet május elsejére — amely Angliában nem munkaszüneti nap —, 24 órás általános sztrájk kimondását kérte. Egy másik óriás szakszervezet — g bányászoké J—, határozati javaslatot terjesztett a delegátusok elé, s azt követelte, hogy a kongresszus vesse el a főtanács tervét: ne csak a dokumentumról szavazzon, hanem vegyen fontolóra más javaslatokat is. A kongresszus — a tömbszavazati rendszer alapján 800 ezer szavazatos többséggel a bányászszakszervezet tervezete mellett foglalt állást (MTI) Abdulla Malhuk sejk, Szaúd-Arábia szudáni nagykövete, akinek fogadásán a Fekete Szeptember terroristái később meggyilkolt túszaikat ejtették, szabadulása után sajtókonferencián nyilatkozik az eseményekről. Bombázás Ka m bodzsában Partizántámadás T haiföldön Amerikai repülőgépek is* mét bombázták Kombodzsa felszabadított területeit —1 tűnik ki az Egyesült Álla* mok csendes-óceáni katonai parancsnokságának abból a közleményéből, amely bejelenti, hogy az amerikai taktikai légierő a' Phnom Penh-i kormány kérésére bevetéseket hajtott végre az országban. Thaiföldi partizánok vasárnap hajnalban Északkelet- Thaiföldön támadást hajtottak végre egy rendőrőrs ellen. A rendőrök egy részét harcképtelenné tették és rövid időre elfoglalták az őrsöt. A kínaiak és a Bundeswehr A Zycie Warszawy „A kínaiak és a Bundeswehr” című hétfői kommentárjában többi között ezeket írja: „A párizsi Vietnam-érte- kezlet idején Csi Peng-fej kínai külügyminiszternek alkalma volt arra, hogy találkozzék más országokbeli kollégáival. Ezzel az alkalommal „szelektív” módon élt. A kínai külügyminiszter párizsi magatartása-megfelelt a pekingi külpolitika legújabb irányzatának. Ezt az irányvonalat tömören így jellemezhetjük: Washingtonra, az Atlanti Szerződésre és a Közös Piacra tesz, s ugyanakkor nyíltan kimutatja haragját a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben. — A napokban újabb bizonyítékunk volt a kínai vezetőknek erre a magatartására. A „Zsenminzsipao” bő részleteket közölt Leber bonni hadügyminiszternek a „Süddeutsche Zeitung” hasábjaim megjelent pikkéből. Leber — funkciójából következően — dicséri a Bun- deswehrt és Nyugat-Európa „védelmében” játszott szerepét. — A „Zsenminzsipao” igyekezett Leber cikkéből kiszedni azokat, a téziseket, amelyek Európa állítólagos szovjet fenyegetéséről, a Nyugat részéről adott egyoldalú engedmények veszélyéről és az enyhülés terén elért sikerek ,.részegítő hatásának” károsságáról szólnak. A kínai újság csatlakozik ahhoz az állításhoz is, hogy Európában szükséges az Egyesült Államok katonai jelenléte. — Tudjuk, hogy a kínai vezetők ellenzik mind a helsinki, mind pedig a bécsi nemzetközi konzultációs megbeszéléseket. A bonni hadügyminiszter cikke és a Bundeswehr iránti érdeklődésük világosan mutatja törekvéseiket.” fg tane'ó- Kialeselbiztosítás iskolában, otthon, közlekedés, játék és sport közben, az ország területén bárhol egész évben érvényes Tanuló-balesetbiztosításra minden gyermeknek szüksége van. Az Eszak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat 1. számú Főépítés-vezetősége felvételre keres Heves megye területére ács szakmunkásokat Fizetés teljesítménybérezésben. Jelentkezés az 1. sz. Főépítés-vezetőségen,' Eger, Ív utca 8. munkaügyi előadónál. Telefon: 29-10. J. '
