Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

AAA^^AAA/WWV' />/AW/W«A/'A Hétfő es-. <u<ootitikai kommentárunk fl jövő vasárnap dől el NEM VÁLT BE a gépesítés rendszere a francia- országi választások első fordulójában: ötszáz szavazó­gépet állítottak be, de ezeknek többsége már kora dél­előtt felmondta a szolgálatot.' így azután a választó- polgárok java része nem gombnyomásra, hanem ha­gyományos módon: fülkébe vonulva, szavazólappal adta le a voksát. A technika az eredmények összesíté­sénél is gyengélkedett: ezért van, hogy hétfőn dél­után, amikor e sorokat nyomdába adjuk, még mindig nem összegezték a franciaországi választások vasár­napi első fordulójának végleges eredményét. Az igazi kérdés persze az, hogy a hagyományos kormánytöbbség, az immár másfél évtizede uralmon levő gauile-ista többség is felmondja-e a szolgálatot? Az első forduló után ezt még nem lehet megállapítani. A 490 parlamenti képviselő közül az első fordulóban mindössze 58 kapta meg az abszolút többséget: az ő kerületeikben tehát befejeződött a választás, jövő va­sárnap mér nem kell voksolni. Ez azonban olyan cse­kély végeredmény, hogy jóslásra is alkalmatlan. Iga­za volt a Figaro hétfő reggeli főcímének: „Minden le­hetséges”. Azaz, a jövő vasárnapi, második forduló után elvben ugyanúgy elképzelhető, hogy — ha az ed­diginél lényegesen csekélyebb többséggel is, de — De Gaulle-ista koalíció marad kormányon mint az, hogy a baloldali tömörülés szerzi meg a többséget. MINDENESETRE már most megállapítható, hogy a gyakorlatban az utóbbi változat valószínűtlen, bár­milyen szép eredményt érjen is el a szavazatok számát illetően a kommunista—szocialista tömörülés. A De Gaulle-isták ugyanis már az első forduló láttán a ko­rábbinál jóval „tüzetesebben” kezdtek udvarolni a mérleg nyelvét képező centralistáknak, az úgyneve­zett reformereknek. Nyilvánvaló, hogy a kulisszák mö­götti élénk politikai alkudozások során a gaulle-isták megfelelő miniszteri tárcákat Mnálnak majd a refor­mereknek. MINTHOGY a gaulle-isták az egyedüli kormány­zás folytatásához valószínűleg meggyöngülnek, alkal­masint kénytelenek lesznek a reformistákkal szövet­ségre lépni és úgy tovább kormányozni. De ha így lesz is: már az első forduló megmutatta, hogy a baloldal jelentősen megerősödött, a nép tehát változásokat vár — és ezt a majdani kormánynak akkor is figyelembe kell vennie, ha továbbra is sikerül a hatalomból ki­szorítania, s ellenzékbe utasítani a baloldali tömörü-^ lést. Szudán A terroristák megadták magukat ' Vasárnap hajnalban meg­adta magát a Szaúd-Arábia khartúmi nagykövetségét 60 órája megszállva tartó hét­tagú terroristacsoport. A Fe­kete Szeptember kommandó alakulata a két életben ma­radt túszt — a szaúd-arábiai nagykövetet és a jordániai ügyvivőt átadta a szudáni hatóságoknak és kiszolgál­tatta a három meggyilkolt diplomata holttestét. A három napja tartó „idegháborúban” szombat este még úgy tűnt, nincs ki­látás megoldásra. A terro­risták szombaton este még azt a követelték: a szudáni kormány bocsásson rendel­kezésükre repülőgépet, hogy Líbiába mehessenek. A szu­dáni kormány megadási kö­vetelésére válaszul a késő esti órákban a kommandó vezetője és öt társa a nagy- követség erkélyéről beszédet intézett az épületet körülve­vő katonákhoz, hangoztatva, hogy nem akarnak harcolni „arab testvéreik” ellen. Az ultimátumot ekkor már el­utasították, és mind a hatan „Isten, légy irgalmas!” kiál­tásokkal sírva fejezték be beszédüket. Hajnalra azon­ban bizonyára belátták hely­zetük kilátástalanságát, és miután a túszokat és a holt­testeket kiszolgáltatták, egyenként kijöttek az épü­letből, hogy megadják ma­gukat Az amerikai nagykövetség szóvivője egyébként közöl­te, hogy a terroristák el­mondták: eredetileg azért akartak a túszokkal az Egyesült Államokba menni, hogy ott a repülőtér beton­ján a legnagyobb nyilvá­nosság előtt végezzenek fog­lyaikkal ♦ Miután a Fekete Szeptem­ber terroristái közép-euró­pai idő szerint hajnali 6 órakor megadták magukat, és a tűzszerészek elindultak, hogy hatástalanítsák a kom­mandó által emlegetett rob­banótölteteket, meglepődve tapasztalták, az épületben nem találtak ilyeneket, csu­pán a csoport fegyvereit: négy géppisztolyt, három re­volvert és hat kézigránátot. Nimeri szudáni elnök sze­mélyes táviratban nyilvání­totta a khartúmi diplomaták miatt érzett részvétét Nixon elnöknek és Baudouin belga királynak. Kifejezte részvé­tét Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár, Tito jugoszláv el­nök és az indiai kormány is. A Fekete Szeptember el­nevezésű palesztinaj terror- szervezet vasárnap nyilat­kozatot tett közzé és ebben igazolni igyekszik khartúmi akcióját. A nyilatkozat sze­rint a meggyilkolt amerikai diplomaták a CIA ügynökei voltak „akik részt vettek a palesztinaiak 1970. évi jor­dániai lemészárlásának ki- tervezésében”. A közlemény bírálja azokat, akik „há­rom ellenség halálán sirán­koznak, de ugyanakkor meg feledkeznek népünk ezrei­nek szenvedéseiről”. Ezzel összefüggésben a Fekete Szeptember utal a szülő­földjükről elűzött paleszti­naiak véráldozataira. (AP— UPI) A Fekete Szeptember va­sárnap kiadott nyilatkozata kifejezi reményét, hogy Ni­meri szudáni elnök „harcos forradalmárokként” fogja kezelni a khartúmi terroris­tákat. A szudáni hatóságok egyelőre hallgatásba burko­lóznak és semmilyen hiva­talos bejelentés nem történt a gyilkosok hollétéről sem. Hírügynökségek utalnak ar­ra, hogy Nimeri rendkívül kényes helyzetben van, hi­szen a khartúmi vérengzést az arab országok többsége is elítélte. A khartúmi tragédia ügyét heti ülésén vasárnap meg­vitatta az egyiptomi minisz­tertanács. Hivatalos beje­lentés azonban az ott elfo­gadott állásfoglalásról nem történt (AFP) Nixon benyújtja a számiát AZ IZGATOTT tőzsdeügy nököket és a gyorsan változó árfolyamokat ábrázoló képek eltűntek már a nyugati lapok első oldaláról. Ám Nyugat- Európa és Japán üzleti kö­rei nagy gondban vannak. A közeljövőben dől el, hogy az Egyesült Államok mikor nyújtja be a dollárleértékelés számláját és mennyi lesz e számla végösszege. * Nyugat-Európa és Japán legtapasztaltabb bankárai és gazdasági szakértői persze mindig tudták, hogy a dollár­válság nem egyszerűen az amerikai pénz es még kevés­bé az amerikai gazdaság va­lamiféle „gyengeségét” tükrö­zi. Már legalább két éve vi­lágos volt az összes szakértők előtt: az Egyesült Államok szándékosan törekszik a dol­lár értékének viszonylagos csökkentésére a versenytár­sak devizáival szemben — hogy ily módon olcsóbbá te­gye az amerikai exportot és javítsa helyzetét a világpia­con. A dollár legújabb leér­tékelése így nem vereség, ha­nem voltaképpen győzelem a nyugat-európai és japán ver­senytársak felett. Ráadásul az az érv sem állja meg a helyét, amelyre hivatkozva az Egyesült Ál­lamok ezt a megoldást ki­kényszerítette. Tény és va­ló, hogy a jelenlegi leértéke­lést megelőző árfolyamrende­zés (amelynek során a dol­lár ugyancsak leértékelődött a konkurrens valutákkal szemben) nem változtatott az amerikai kereskedelmi mér­leg hiányán. A kereskedelmi deficit 1972-ben több mint 6 milliárd dollár volt. Japán például 9 milliárd dollárnyi árut szállított az Egyesült Ál­lamokba, de kevesebb mint ötmillíárdnyit importált. A kibővített Európai Közös Piac kilenc országának ex­portja az USA-ba 13,3 mil­liárd volt, behozatala viszont kevesebb mint 12 miüiárd. '"INS- március 6., kedd Csakhogy: ezek a hivata­los számadatok nem veszik tekintetbe, hogy a nagy ame­rikai trösztök az elmúlt évek­ben óriási pozíciókat hódítot­tak meg a konkurrens orszá­gokban, mindenekelőtt Nyu- gat-Európában. A HIVATALOS számok tehát nem fejezik ki a való­ságot. A kereskedelmi sta­tisztikát az Egyesült Államok most mégis arra használta fel, hogy kényszerítse a dol­lár leértékelését és így to­vábbi világpiaci előnyöket szerezzen. 'Miután pedig ez megtörtént, küszöbön a kö­vetkező felvonás: ugyancsak a kedvezőtlen amerikai ke­reskedelmi mérlegre hivat­kozva a vetélytársaktól to­vábbi piaci engedményeket követelnek. Nixon február közepén a kongresszushoz intézett üzenetében „világ- gazdasági reformokat” sürge­tett. Ezeknek az lenne a cél­juk, hogy „jobb piaci része­sedést” biztosítsanak az Egyesült Államoknak. Ezt a durva és egyoldalú megoldást persze valószínű­leg csak azért szellőztetik, hogy utána minden más kö­vetelés engedménynek tűn­jék. Így sokkal valószínűbb az úgynevezett „szelektív kü­lönadó” alkalmazása. Eszerint az Egyesült Államok maga választaná ki, hogy mely or­szágokból származó importot (vagy milyen árucsoportokat) sújt a különadóval. A bot' természetesen azokat érné, akik nem nyitják meg megfe­lelő készséggel kapuikat az amerikai áruk beáramlása előtt.' EGYELŐRE nem könnyű elképzelni, hogy miképpen lehetne megállapodásra jut­ni. Nyugat-Európában az a helyzet, hogy a Közös Piac­nak, mint zárt gazdasági blokknak egész szerkezetét megbonthatja — például — az amerikai mezőgazdasági cikkek korlátlan beáramlása. Ha pedig erre nem kerül sor és az Egyesült Államok bün­tetésül emeli a vámfalakat — erre a Közös Piac is csak ha­sonló megtorló intézkedéssel válaszolhat, ami már egyér­telmű a kereskedelmi hábo­rúval. Más természetű, de' nem kevésbé súlyos a japán dilemma. A távol-keleti szi­getország Amerikából szár­mazó behozatalának nem ke­vesebb mint 42 százaléka nyersanyag és élelmiszer. Ezekből pedig a szükséglet­nek van egy természetes ha­tára, amelyen túl már az im­portot nem lehet fokozni. Az egyetlen lehetséges módszer az amerikai iparcikkek előtt emelt viszonylag magas vám­falak lebontása — ezek vi­szont szerves részét alkották és alkotják ma is Japán egész iparosítási politikájá­nak. LEHET, HOGY az Egye­sült Államok most kezdődő világkereskedelmi offenzívá- ja eredményeket hoz. Ha így ‘lenne, a legelső „eredmény” mindenképpen Nyugat-Euró­pa és Japán jelenlegi ipari- külkereskedelmi szerkezeté­nek szétrombolása lesz. A brit szakszervezetek a munkásellenes kormánypolitika ellen Miközben majdnem egy­millió brit dolgozó áll sztrájkban, vagy tervez munkabeszüntetést a tory- kormány bérbefagyasztó po­litikájának megbuktatására, Londonban összeült a tíz­milliós szakszervezeti moz­galom országos kongresszu­sa. Hétfőn délelőtt, magyar idő szerint 11 órakor kezdő­dött a nagy érdeklődéssel várt tanácskozás, amelyen 103 szakszervezet ezer kül­dötte a munkásellenes kor­mánypolitika elleni harcról készül dönteni. A szaktanács főtitkára, Vic Feather ter­jesztette a küldöttek elé azt a 40 oldalas szakszervezeti dokumentumot, amelyet egy héttel ezelőtt hoztak nyil­vánosságra, „Gazdaságpoliti­ka és, kollektív béralku az 1973-as évre” címmel. A TUC központi vezetősé­gé, a több mint harminc tagból álló főtanács, erede­tileg azt akarta, hogy a kongresszus csak az emlí­tett dokumentumról vitázzék, és csak erről szavazzon. A túlnyomórészt reformista ve­zetőkből álló szakszervezeti tisztikar ugyanis a bérbefa­gyasztás ügyében nem akar­ta kenyértörésre vinni a dol­got a kormány és a TUC kö­zött. Egyik szakszervezet május elsejére — amely Angliában nem munkaszü­neti nap —, 24 órás általános sztrájk kimondását kérte. Egy másik óriás szakszerve­zet — g bányászoké J—, ha­tározati javaslatot terjesz­tett a delegátusok elé, s azt követelte, hogy a kongresszus vesse el a főtanács tervét: ne csak a dokumentumról szavazzon, hanem vegyen fontolóra más javaslatokat is. A kongresszus — a tömb­szavazati rendszer alapján 800 ezer szavazatos többség­gel a bányászszakszervezet tervezete mellett foglalt ál­lást (MTI) Abdulla Malhuk sejk, Szaúd-Arábia szudáni nagy­követe, akinek fogadásán a Fekete Szeptember terroris­tái később meggyilkolt tú­szaikat ejtették, szabadulása után sajtókonferencián nyi­latkozik az eseményekről. Bombázás Ka m bodzsában Partizántámadás T haiföldön Amerikai repülőgépek is* mét bombázták Kombodzsa felszabadított területeit —1 tűnik ki az Egyesült Álla* mok csendes-óceáni katonai parancsnokságának abból a közleményéből, amely be­jelenti, hogy az amerikai taktikai légierő a' Phnom Penh-i kormány kérésére be­vetéseket hajtott végre az országban. Thaiföldi partizánok vasár­nap hajnalban Északkelet- Thaiföldön támadást hajtot­tak végre egy rendőrőrs el­len. A rendőrök egy részét harcképtelenné tették és rö­vid időre elfoglalták az őrsöt. A kínaiak és a Bundeswehr A Zycie Warszawy „A kí­naiak és a Bundeswehr” cí­mű hétfői kommentárjában többi között ezeket írja: „A párizsi Vietnam-érte- kezlet idején Csi Peng-fej kínai külügyminiszternek al­kalma volt arra, hogy talál­kozzék más országokbeli kollégáival. Ezzel az alka­lommal „szelektív” módon élt. A kínai külügyminisz­ter párizsi magatartása-meg­felelt a pekingi külpolitika legújabb irányzatának. Ezt az irányvonalat tömören így jellemezhetjük: Washington­ra, az Atlanti Szerződésre és a Közös Piacra tesz, s ugyan­akkor nyíltan kimutatja ha­ragját a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben. — A napokban újabb bi­zonyítékunk volt a kínai ve­zetőknek erre a magatartá­sára. A „Zsenminzsipao” bő részleteket közölt Leber bon­ni hadügyminiszternek a „Süddeutsche Zeitung” ha­sábjaim megjelent pikkéből. Leber — funkciójából kö­vetkezően — dicséri a Bun- deswehrt és Nyugat-Európa „védelmében” játszott sze­repét. — A „Zsenminzsipao” igye­kezett Leber cikkéből ki­szedni azokat, a téziseket, amelyek Európa állítólagos szovjet fenyegetéséről, a Nyugat részéről adott egy­oldalú engedmények veszé­lyéről és az enyhülés terén elért sikerek ,.részegítő ha­tásának” károsságáról szól­nak. A kínai újság csatlako­zik ahhoz az állításhoz is, hogy Európában szükséges az Egyesült Államok kato­nai jelenléte. — Tudjuk, hogy a kínai vezetők ellenzik mind a helsinki, mind pedig a bécsi nemzetközi konzultációs megbeszéléseket. A bonni hadügyminiszter cikke és a Bundeswehr iránti érdek­lődésük világosan mutatja törekvéseiket.” fg tane'ó- Kialeselbiztosítás iskolában, otthon, közlekedés, játék és sport közben, az ország területén bárhol egész évben érvényes Tanuló-balesetbiztosításra minden gyermeknek szüksége van. Az Eszak-magyarországi Vízügyi és Közmű­építő Vállalat 1. számú Főépítés-vezetősége felvételre keres Heves megye területére ács szakmunkásokat Fizetés teljesítménybérezésben. Jelentkezés az 1. sz. Főépítés-vezetőségen,' Eger, Ív utca 8. munkaügyi előadónál. Telefon: 29-10. J. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom