Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-27 / 72. szám

Uj folyóirat — a Hevesi Szemle Beszélgetés a szerkesztővel Megyénk kulturális élete hamarosan új színfolttal gaz­dagodik: megjelenik a Hevesi Szemie, amely időszaki folyó­iratként ezentúl negyedéven­ként kerül az érdeklődő ol­vasók kezébe. Szerkesztője Gyurkó Géza, a Népújság fő­szerkesztő-helyettese. Vele beszélgettünk, elképzelések­ről, tervekről, ötletekről; egyszóval: mindarról, ami az új fórum születését megelőz­te. — Hallhatnánk valamit a beköszöntőből, vagyis arról, hogy miért jött létre ez a folyóirat? — A megyei pártbizottság és a megyei tanács elképzelé­se találkozott a mi óhajunk­kal. Lényegében egyet akar­tunk: olyan fórumot, amely hangot ad a hevesi táj kultu­rális értékének, minden olyan törekvésnek, amely a nemes értelemben vett lokálpatrio­tizmus szülötte, s a maga produktumát beiktatja az ország kulturális vérkeringé­sébe, így gazdagítva a közös értékeket, így tükrözve egy tájegység sajátos ízeit. Poli­tikailag elkötelezett folyóira­tot csinálunk, fórumot az elsősorban Heves megyében élő, dolgozó, alkotni, terem­teni kívánó emberek számá­ra. Hisszük, hogy egy kisebb táj életének, terveinek, gond­jainak megjelenítése gyara­pítja mindannyiunk szellemi tőkéjét. Idézek a beköszöntő­ből: „A mátrai, a bükki táj e szemléje szó szerint is igyek­szik majd megszemlélni és megszemléltetni a megye szellemi kincseit, feltárná azokat, de szemlézni is, tehát válogatni belőlük, a lényeget kiemelni, s elválasztani a lényegtelentől. Vitázni is aka­runk, de nem a vitáért és persze szót is érteni is, de nem a szellemi megalkuvás langyos békéje kedvéért, ha­nem a szocialista jelenért, a szocialista iplnapért.” ‘vWyVWWWNAAA/WVW\AA<V%Mí**i#^ — Kikre számít a folyó­irat, kiket várnak munka­társnak? — Erről is szólunk a bekö­szöntőben. A Hevesi Szemlé vei 'olyan pódiumot akarunk biztosítani, ahová gondolatai­val, közérdekű töprengései­vel, ötleteivel felállhat bár­ki, akinek szívügye közös ügyünk formálása, jövőnk jobbítása. Szerzőket, íráso­kat, tanulmányokat vártunk és várunk. — Milyen rovatok lesz­nek? — Inkább három témakört említenék. Ezek: irodalom költészet; tudományos élet, s az aktuális, elsősorban helyi gazdasági-politikai kérdések­kel foglalkozó figyelő. Szán­dékosan nem szabtunk me­rev rovathatárokat. Nem, mert a szellemi élet egységét akarjuk tükrözni. — Április elején megje­lenik az első szám. Kap­hatnánk ízelítőt tartalmá­ból? — Az irodalmi' anyag ér­dekes és változatos. A He­ves megye? szerzők .mellett művekkel jelentkezik a test­véri Csuvas ASZBZK és a bolgár Targoviste #u gye iro­dalmának egy-egy karakte­risztikus képviselője. Tanul­mányokat közlünk a Heves megyei könyvnyomtatás tör­ténetéről, a Dózsa-paraszthá- ború helyi vonatkozásairól, a cukorrépatermesztés új me­gyei sikereiről. Bemutatjuk az író Reményi Zsigmondot mint költőt. Közöljük két nő­gyógyász orvostudós írását a fiatalkorú nők szexuális fel­világosításáról, neveléséről. A változatos anyagot kifejező grafikákkal tettük színeseb­bé. Remélem a szándék és a megvalósítás találkozott: szerzőnek várva és alkotásra inspirálva köszöntjük az ol­vasói. (pécsi) kerekes imrl; Nagy panoráma. A szemközti hosszú utca ablakát úgy len­gette a szél, mintha egy bér­háznyi óriásmadár ezekkel 1 a szárnyakkal akarna felszáll­ni. De ami nem megy, az nem megy. Az ablakban meg­ismertem az öreg tanárt, fe­lesége úgy könyökölt mellet­te a párkányon, mint Tölcs- váry Adrienne oldalán a daxli. Most láttam először, hogy Richter úr hálósapkát visel. Legyen neki. Vajda úr, a KÖZÉRT-es, sálat tekert a nyakára, mert akárhogy is égett a gyár, annyira azért nem fűtötte az utcát, hogy legénykedni lehessen. Erdélyi úr, a festő, külön ablakban állt. tőle jobbra, az erkélyajtóban a család. Még tűz esetén se vállaltak vele közösséget. A Lipták úr rezes orra illett' legjobban a helyzethez. Meg­engedem, lehet, hogy csak a hajnali széltől volt. Egye­dül Slezákné, aki odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem hozhatna-e nekem egy féldeci kevertek Egyszer elmúlik minden tél. Ez a tél is elmúlt, sok­szor elmúlt, de visszajött. Csak a mucusokat kell ii­*•73. március 27., kedd gyelni, hogy megtudjuk, mi­ként is áll a helyzet. Amíg felhajtott gallérral, behúzott nyakkal járnak, fejüket sál­lal kötik át, oldalt se néz­nek, csak műszak után meg­célozzák a villamosmegállót, addig nincs tavasz. Hiába 6üt a nap, az semmi. A mu- cusok tudják, hogy vissza­jön a tél és még siettükben is Összeszorítják térdüket. Van^ ilyen. Most már nincs sál a feT jükön, a gallért csak divat­ból hajtják fel, hátul a csücskét, pillognak jobbra- balra, hogy jobban hallják, ha valaki kocog utánuk, ak­kor aztán jól meghúzzák a lépést. Mert ha meghúzzák a lépést, jobban mutat a láb és ilyenkor már nem húznak fel olyan harisnyanadrágot, amelyen szalad a szem. És úgy indulnak neki az éjsza­kának, mintha soha nem akarnának felszállni arra á villamosra. Mégis feiszáli- nak, mert fel kel! szállni. Kitekintenek a villamos ab­lakán a lámpafénytől sárgán viruló éjszakai tócsákra. Ilyenkor igazítják meg ha­jukat, de hátul igazítják. És ha jó helyen állnak a villa­moson, akkor két,utcai lám­pái között, ahoi, egy villa- "násnyira tükör az ablak, be­lenéznek, hogy flörtöljenek az. éjszakával. A mucusok tudjak, hogy 74 ezer veszélyeztetett gyermekért Az iskolákban jelenleg 2ö ezer, a gyámhatóságoknál pe­dig mintegy 48 ezer veszé­lyeztetett gyermeket tartanak számon. A 74 ezer gyermek sorsát közvetlenül érintő is­kolai gyermekvédelmi mun­káról, a nevelési tanácsadó­ról szóló irányelvekről és az üzemi patronálásról tájékoz­tatták hétfőn a Művelődés- ügyi Minisztériumban a saj­tó képviselőit. A sajtótájékoztatón han­goztatták: a gyermek- és if­júságvédelmi munka egyik legfontosabb láncszeme vál­tozatlanul a megelőzés. A ve­szélyeztetettség megelőzése egyszersmind a gyermek, a család és a társadalom védel­mét is jelenti. Az Universitas egri bemutatójáról Az egyetemisták Universi­tas együttese az egri úttörő- ház színháztermében mu­tatta be Mario Moretti Há­rom majom a pohárban cí­mű kétrészes kamarajátékát. A kétrészes tragikomédia címe nem elírás: a Három majom a pohárban ugyaniá olyan játék, amit a néhány szereplő egy idegosztályi megfigyelőben játszik el. Itt még semmi nem biztos, csak az, hogy a három leendő őrült fél attól a világtól, amelyben eddig élt, ahon­nan szimuláns módjára, mellbelökő hazugsággal meg­szökött, hogy a bolondok között védelmet találjon. Az egyetemi docens hallgatást, illetve némaságot fogadott, a sokat lefetyelő .bankpénztá­ros azt a látszatot kelti, mintha ő nem hallana, míg a mindenfajta szakmát meg­járt világcsavargó vaknak tetteti magát az orvosok és az idegosztályi személyzet előtt. Miért? Jobb egy szige­ten, egy viszonylag nyugodt helyen védettséget élvezni a világ őrületbe kergető zaja ellen, mint részt venni ab­ban *a taposásban, marako­dásban, mint ami odakint folyik, a világméretű kon­centrációs _ lágerben. Ezt mondja Mario Moretti és ennék az igazságnak a ki­bontására parabolát játszat, amelyben a japán mese el­mondása taián fontosabb annál az esetleges elemzés­nél, amit ezek a pszichopa­ták önmagukon jól elvégez­hetnének. Az író ezt a há­rom majmot —, hogy a szó- használatnál maradjunk — az idegosztály'ketrecébe zár­ja. Ebbe a ketrecbe az ed­digi félelmek helyett egy ! # másfajta félelem költözik be, a sikertelenségé, az attól Shaw, a televízió» szerző Voltaképpen minden bi­zonnyal a televíziónak írta Shaw az Ördög cimborája című játékát. Ám miután az 1890-es évek végén Angliá­ban még csak az utópista szerzők műveiben szerepelt ilyesfajta távolbalátó, kény­telen volt megelégedni a színpaddal. S ha a televízió sikerének korában mégis új­ból színpadra vitték, mint tették ezt nálunk a budapes­ti Madách Színházban, úgy az minden bizonnyal a tele­víziós játék színházi adap­tációja lehetett és nem meg­fordítva. Gondolhatná az ember. Legalábbis erről a képte­lenségről igyekszik meggyőz­ni és Eszter darabbeli vé­konykára sikerült alakjától eltekintve, erről szinte me® mikor van igazán tavasz, nekik valami jelez, ha beáll az idő. Nyáron a békák, tavasszal a mucusok. Vállalati buli van. Nyere­ség után minden évben bu­lit rendeznek a kultúrte­remben. Este fújni kezdik, kis szünetekkel hajnalig fúj­ják és a nagy fújástól a gőz, meg a füst, meg a virsli pá­rája kicsapódik az ablakré­seken. Az éjjeliőrnek szünnap az ilyen buli. A tolvajok nem szeretik, ha trombitával vál­jak őket. Megkerülöm a kultúrter­met, belesek az ablakon. Fi­gyelem a lányok csípőjét elöl-hátul. Ha hosszabban nézhetném, még sok min­dent tudnék erről mondani. De nemigen, lehet ücsörögni az ablak előtt, mert a haver máris odaszól: — Gyere be, Gáspár, fize­tek egy féldecit. — Nem lehet. Szolgálat­in i csak a csapos iszik. — Féldeci az egészségedre, az is valami? ' — Nem köhögök én — mondom. is győzi a nézőt Ádám Ottó, aki televízióra vitte és ren­dezte a közel háromnegyed százados, de ma is primőr frisseségű drámát. A kép­mutató vallásosság, a kora­beli, de a mai Angliában is — és nemcsak ott — még jócskán fellelhető szemfor­gató puritanizmus a dráma egyik cselekményszála. 4 másik: a szabadság szerete- te iránti elkötelezettség, kis­sé fanyar visszaemlékezése Bemard Shaw-nak a szá­zadfordulón az egy század­dal azelőtti Amerika képvi­selte akkor még haladó esz­mékre. És nem mellékcse­lekménye, hanem szinte alapmotívuma a televíziós játéknak is az embert cseré­lő elkötelezettség gondolata, a próbán ismerszik az em­ber korántsem közhelye, ha­nem történeti és történelmi igazsága. Ha a televízióra aFkalrna- zás során, eltekintünk — már utaltam erre — Eszter váz­latosra sikerült alakjától. Megindulok, aztán mégis megállók a két homályos lámpa közt, távolabb a kul­túrától. A haverok szeme ide már nem követ, nem lát­nak a homálytól, ami a gyárudvaron kerülgeti az éj­szakát. Az ablakréseken, meg a szellőztető ventillá­torok lyukain át kihallat- szik, ahogy fújják, meg a csoszogás, ahogy lábuk nyü­szít a parkettán, meg a nagydob, ahogy belevág a trombitába, mintha a zene­kar közé ütne. Aztán fújják, meg dobolnak és amikor újra fújják, újra csak hal­latszik, ahogy a talpukkal surrannak és mint a porszí­vók úgy szippantják a virs- ligőzt, meg az illatokat, áimivel a lányok bekenik magukat a két mellük kö­zött, A büfében fröccsen a debreceni és a szódavíz. Van aki konyakkal önti le magát, aztán kisfröccsel bú­csúzik. Minden évben ugyan­az a buli. Nyereség után. A mucusok ilyenkor már kitakart fejjel járnak, á fod­rászok is jobban keresnek. Élni kell. A Nelli is el akart jönni a bulira, de minek. Az éj­jeliőr nem szállhat be a táncba. Ki látott már éjje­liőrt táncolni? Előző este beszéltünk erről, hogy itt járt. Hozott nekem íasírtot mustárral, túrósrétest, meg két deci bort, rizlinget. Ilyenkor leoltjuk a nagy­lámpát, minek az a nagy ki­világítás, van gyertya at fi­ókban, elég ha a sarokban az ég. Ettől ugyan a^-portás- fülke nem lesz eszpresszó, de Nelli nem is szereti a presszót, csali a táskarádiót. Halkra csavarja, épphogy zümmögnek a tancdalok. A s arról se ejtünk különösebb szót, hogy a tragikus mély­ségeket felvillantani tudó Sulyok Mária talán kissé „salemibb” mélységűvé for­málta figuráját, mint ezt a shaw-i világ megkövetelte volna — nos, ekkor egy nagyszerű televíziós élmény emlékeit őrizhetjük magunk­ban. Ádám Ottó feszes és mégis könnyed, gyors rit­musú, de nem elhadart ren dezése, nagyszerű szeme és ráér zése, hogy a cselek­ményszálak együtt és ne összegömbölyödött kuszaság­ban fussanak, egy ismert és mégis sajátos új Shaw-t mu­tatott be a televízió nézői­nek.. A színészi játék, Huszti Péter fölényes. de nem nyegle, a hős típusát kegye­sen karikírozó Dudgeon Ri- chardja, vagy a tiszteletes- ből szabadsághőssé avan­zsált Lőte Attila Ander- sona, Zent he Ferenc félel­metesen ostoba őrnagya és Gábor Miklós fanyar, intel­lektuális Burgoyne táborno­ka, hogy csak néhányat em­lítsünk a népes szereplőgár­dából, méltán járult hozzá a sikerhez. Örömmel látnánk gyakrab­ban is a klasszikusok ilyen értő és magával ragadó adaptációját (?) a televízió képernyőjén, Gyurkó Géza priccsen ülünk, szorosan, < fogjuk egymás kezét. Bevá- < gom a fasírtot a . mustárral, < borozgatunk. Vak szöveg, < hogy az éjjeliőr szolgálatban < nem iszik. Nem is lehetnél kibírni anélkül. Szemközt a raktárépület, a kormos falakról már le-< olvadt a hó. Most már csak < úgy emlékszem az egészre, < hogy a tűz időnként masni-< kát kötött a lángokból és a ] masnikból tornyokat épített. < Szaladtak egymás elől kör­ben az épületen, aztán az< épület tetején összefutottak < a lángok, hirtelen megeső- < kolták egymást és nevetve < szétszaladtak. Később, mi-j kor a tűz megkomolyodott < és önállósította magát, kö- < rülnyalta a szemben levő< épület ablakait, de végül isi megmaradt a raktárnál. Az 5 tetszett neki a legjobban. Aztán, hogy a tűz befalta < a tetőt, egy télen át a hő; marta a kormot az épületen. < Már bontják. Lebontják égé-5 szén. Azt mondják, ha nincs? a tűz, akkor is lebontották; volna, öreg faiak és a fa- < laknak egyszer úgyis le keli; omlaniuk. Már bontják há- < túl, ott, ahol magasan meg­maradtak a téglák. Építik ; az új raktárt, de hogy azí milyen lesz, ki tudja. Majd; megmutatja az éjszaka, ha< már felépült. Akkor már tudom, hogy< milyen lesz és azt is, milyen < lesz akkor, ha ég. Mert < mindig a raktár ég. A rak-< tár arra való. hogy leégjen. < linden raktárt már eleve < úgy építenek, hogy mennél < jobban leégjen. (Folytatjuk.) való félelem, hogy nem tud­jak majd elrejteni magukat a világ elől. Aztán mégis ki- fundálják a módját. Az öt­let nem ravasz, 'nem szelle­mes, inkáöb otromba, de célravezető. Ázt elérik, hogy végre megnyugodva és. nyu­galommal számíthatnak az őrültekházi állandó bérletre. Mario Moretti nyilván nem véletlenül választja a játék színhelyéül a bolon­dokházát, s az sem> véletlen, hogy viszonylag fiatalokat, alig harminc év körülieket dug ide be, súlyos lelki sé­rülésekkel. Mindhárman ér­telmiségiek, vagy legalábbis még arra alkalmasak, hogy feltegyék maguknak a fon­tos és bizonytalan kérdést: mivégrfe is lennének a» vilá­gon? A némaságot fogadó egyetemi docens betűkoc­kákból kirajzolja Isten ne­vét, s ezen a másik kettő összeveszekszik. Sehol, egy pillanatig nincs feloldás, az egymást gyötrő viaskodások, csak a belső monológok foly­tatásai, hiszen másképp nem is juthattak volna a já­ték helyére. Szaggatottak ezek a párbeszédek, mintha az író a cselekvést az idegek rángásávai akarta volna pó­tolni. Nem kételkedünk a para­bola alapjául szolgáló tör­ténet valódiságában, esetsze­rűségében, de a modem élet megannyi bplondériája, őrü­lete, zajártalma és mozai­kokra töredezettsége sem ad­hat ilyen képletmegoldást annak, aki a társadalmat szemléli, s benne az egyén­nek, az egészséges egyéni­ségnek keresi a helyet és a megoldást. És nem értjük, mi indokolja ezt az elő­adást? Vagy nem ismerjük jól fiatalságunk lelki igé­nyét? A darabot Padi István ren­dezte. Sok decibelt kitevő, egyperces szirénahangsorrsl sokkolja a játék nyitásánál és a játék szünetében is a nézőt, hogy az azt követő tétova szájharmonikázás el­vezessen bennünket a csend megértéséhez és dicséreté­hez. Mert ez a három szi­muláns, vagy okos bolond a csendre, • mint végső megol­dásra vágyódik. Hogy ehhez gyilkolniuk is kell? Fel sem merül az agyukban az er­kölcsi kétely. A játékosokat a rendező jól vezeti Emley András díszletei között. Ács János. Molnár István, Csizmadia Dezső, Bartha Zsóka és Hídvégi Mária összeszokott együttes benyo­mását keltették. Két meg­jegyzést azért nem hallgat­hatunk el. Az egyik a szép magyar beszéd követelmé­nye lenne, a njásik pedig a divat és a hajviselet. A dok­tor vállsúroló és nem is eléggé gondozott frizurája sokszor azt az ötletet jut­tatta eszünkbe a játék so­rán, mintha ez a megjele­nés szándékosan utalna ar­ra, hogy még az író és a rendező szerint sem egészen biztos, ki és hogyan bolond itt valójában. (farkas) Művelődési ház épül Nagyfügeden Az utóbbi két-három év alatt az intézmények egész sora kapott új otthont Nagy­fügeden, s a korszerű létesít-« ményekkel valósággal új „fák, luközpontot” is sikerült te* remteni. A tanácsházával egyidejű­leg avatták a felújított könyvtárat, aztán a tavalyi 'év elején modern postahiva­tallal, az esztendő végén pe­dig tűzoltószertárral, tanácsi szolgálati lakással gazdago­dott a község. Már hosszabb ideje épül a nagyfügediele tetszetős műve­lődési háza. A mintegy két­millió forintos legújabb léte­sítményben 240 személy be­fogadására alkalmas — film­vetítésekre, Színházi előadá­sokra, bálokra kitűnően meg­felelő — nagyterem lesz, s — egyebek mellett — helyet kap az épületben majd a fiatalok klubja, valamint egy presszó is. A község új kultúrházát még az idei nyáron szeret­nék átadni rendeltetésének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom