Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

LZ-36 Beat zene zsíros kenyérrel Tudósítás egy jó buliról A régi rockt — újra rocktk. Mm JPíatalok! Szeretettel vá­runk benneteket a dohány­gyár klubjába!” — így szól a csalogató tábla szövege, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a kedves meghívás nem az én korosztályomnak szól. Azért elvitt a kíváncsiság: lát­ni akartam, hogyan szórakoz­nak a fiatalok vasárnap egy üzem klubjában. Még nem volt öt óra, de_ a hátsó bejárat kis portája előtt már fiatalok ácsorogtak. Le­fizették a nyolc forintot, s ez­zel megnyílt előttük a szóra­kozás lehetősége. A kapuban nyurga fiatal­ember fogad, Fajcsák Sándor, a klub vezetője. — És a zenekar mened­zsere — teszi hozzá felelős­ségteljes ügybuzgalommal, majd rövid percek alatt el­meséli a klub történetét. Az ötlet a fiataloké volt, elképzelésüket támogatták a KISZ és a gyár vezetői. Az­óta vasárnap öttől fél tízig övék a tágas kultúrterem. A menedzser — aki egyébként műszerész a gyárban — azt mondja, hogy ők valami újat akarnak. Nemrég látták a Zeppelin című filmet, amely-, ben az LZ—36 nevet viselte a a léghajó. Nos, akkor az volt az új, most pedig az ő zene­karuk a legújabb Egerben.^ Jönnek a fiatalok, ki ün­neplőben, ki csak egyszerűen, lezseren öltözve. Nincs sza­bály. A zenekar már áll a szín­padon, a hangtechnikus a ke­verőpultnál, a fénymester pe­dig a villanykapcsolónál fog­lal helyet. Mert nemcsak a ze­ne a fontos, hanem a hangu­lat, a színek játéka is. Aztán i az LZ—36 zenekar megkezdi j műsorát. Három jókedvű fiatalember ' zenél a színpadon. A dobok ! és cin tányérok szakértője Rózsavölgyi György, civilben fűtésszerelő az építőiparban, Kolmann Miklós, a műszaki egyetem vegyészmérnök ka­rának első éves hallgatója a gitárt, a hegedűt és a furu­lyát választotta. Olykor még ! énekel is. És nemcsak a beat- et, hanem a komoly zenét is szereti: Bartók-lemezeket gyűjt. A basszusgitárt Pogn- nyi István, a dohánygyár mű­szerésze pengeti, ö fogalmaz­za meg, hogy milyen irányza­tot követ a zenekar. Azt mondja, progresszív zenét játszanak, műsorukat többek között a Taste, a Jathra-Thul együttes, valamint Jimmy Hendrix számaiból állítják össze És saját műveikből! Már nyolc szerzeményük van: zene: Kolmann, szöveg Ró­zsavölgyi Kétszáz wattos hangerővel szól a zenekar. A fiatalok las­san megtöltik a termet, van­nak. akik ülnek és így hall­gatják a zenét, mások pedig táncra hívják partnereiket, »13. március 25, vasárnap de akadnak, akik kimennek a büfébe, megisznak egy-egy üveg sört, kólát és esznek hozzá néhány szelet zsíros ke­nyeret. Ez is új: zsíros kenyér egy forintért És milyen jól Egyszer csak hirtelen csend lesz, bejelentik a vendéget: Majoros László pol-beat szá­mai következnek. A fiatalem­ber is dohánygyári, , csak most éppen katona. Pétőfi-, József Attila- és Ady-feldol- gozásokkal kezdi műsorát. Később: játék és muzsika, tíz percben. A nyeremény két üveg sör vagy kóla. Ezen a vasárnapon igencsak gazdag a program, még vendégzene­kar i$ érkezett; a káli Szink­ron együttes a könnyebb ze­nét képviseli. A közönségnek ez is tetszik. Bevallom, a 200 wattos hangerő nem az én esetem, mégis tetszett az egész. Különösen a fiatalok egysze­rűsége, lelkesedése, ahogyan örültek egymásnak, ahogyan fogadták a törzsvendégeket és az újakat, akik most elő­ször jöttek kissé félszegen eb­KEREKES IMRE: be az űj klubba. Wert Jöttek sokan és nemcsak dohány­gyáriak, jöttek még a kör­nyékről is., A nyurga menedzser, ügy látszik, elleste a gondolato­mat, mert nem kis büszke­ség nélkül mondta: — Ugye, régen eolt már üyen klubban!? Csak rábólintottam, de nem mondtam el, hogy mennyire ismerős nekem ez a hangu­lat. Annak idején mi is ilyes­félét csináltunk a MADISZ- ban, csak akkor még örülni tudtunk az egyetlen zongorá­nak és az egyetlen hegedű­nek is. Kár, hogy a zsíros ke­nyeret akkor nem találtuk ki... Pontosan tél tízkor a ven­dégek hazafelé indulnak. A zenekar és a „vezérkar” pe­dig partvist ragad és kitaka­rítja a termet Ezzel vége a klubestnek. Mindenki elégfe­dett, a fiatalok azt mondják' jó buli bolt. El ne felejtsem: a zsíros ke­nyér mind elfogyott.. (márkást) Eltűnt nyolc űrhajó NDK—szovjet-bolgár film Minthogy így akar látni, mert már saját tévéje van, szignál, esti mese, meg hír­adó. De ezt a készüléket nem üzem gyártja, hanem a saját feje. Még csak egy gombot kell. megnyomnia, hogy úgy lásson, ahogy akar. Mert neki ebben van a fantázia és csak az a fon­tos, amiben fantázia van. Például abban, amit itt lát a környéken a portásfülke ablaka mögül, amikor beáll a csend & a tolvajoknak már a leghalványabb esé­lyei sincsenek arra, hogy lépteiket elnyelje a lárma, mert éjfél után már csak a némaság hull a földre, nagy tépett darabokban. — Most gyülekezik s semmi — mondja ilyenkor. Ezt is valami könyvből olvasta De neki ez kell. Hallgatózik. Hallom, ahogy harisnyanadrágján leszalad a szem Ügy forgatja a fü­lét, mint ahogy azokon a nagy radardombokon a ra­darkagylókat forgatják fel­jebb az országúton. — Te éjjeliőr — mondja —, neked van a legjobb ál­lásod a világon .. — Sötétben élsz — mon­dom —. nézz körül. Nagy csalás a sötét, semmi más. Olyan csalás, mini a Ume­A *d-fi alapszabálya rint messze járunk a jövő­ben. Mindenütt a megmun­kált fém uralkodik, az űr­rakéták és bolygóközi állo­mások úgy festenek, mint most nálunk egy forgalma­sabb utcasarok. A tévé és a radar, a rádióhullámok és nagy monstrumok azonban nem változtatják meg alap­vetően az embert, mert eb­ben a messzi jövőben is egyetlen egy dolog érdekli az embereket: meg lehet-e, meg szabad-e sérteni az em­beri alaptörvényt, az ember életének sérthetetlenségét, amely egyúttal méltóságát is jelenti? De van itt más kér­dés is. Van-e például joga a gépembernek a természe­tes ember ellen fordulni? S ha igpn, milyen parancsra engedelmeskedhetik es a gépember is? A sci-fi főkérdése mégsem ez, nem ezek, bár a gazda­gon ámyalódó képsorokban ezek is jókor hangzanak él, olyannyira, hogy a néző kénytelen a mellékesnek látszó problémákra is rezo- nálni A címben szereplő nyolc űrhajó pedig nem va­lamiféle katasztrófa követ­keztében tűnik el, inkább azért, hogy egy nagy tudós fiatalkori álmait megvalósít­sa. Az utdpia mindig izgal­mas ; már egyáltalán az, ahogyan a kérdés felvetőd­hetik: hol van ennek a nagy és végtelennek tűnő térrend­szernek a legközelebbi olyan bugyra, ahol tőlünk maga- sabbrendű civilizáció élhet. Nem tudjuk, miért nevezik ezt a filmben Eolomeának, de jól hangzik, nyilván ógö­rög szavak összetételéből származik ez az elnevezés. Hermann Zschocke, a film rendezője nem engedi el ne­künk az uniformisokat, amik minden sci-fi-ben kötelezőek már az Orion megjelenése óta. Az emberekben azon­ban. több egyéniséget hagy meg, mint általában a többi sci-fi-rendezők. Itt még többszörösen visszaeső űr- rendetlenkedők is lehetnek főhősök, sőt ezek a hősök ihatnak is, vágyódhatnak a földi szerelemre, az esetlen­nek tűnő földi boldogságok­ra, mint fürdés a tengerben, séta a tűző napon a homok­ban, vagy vágyódás a Gala- pagosz-szigetekre. De a him- nikus hang és képsor első­sorban azoké az embereké, akik neki mernek vágni az ismeretlennek, annak a be- foghatatlannak, amely téren és időn túl lenni látszik, legalábbis a földi mérték szerint. Daniel • Lagny szere­ti Máriát, mégis elmegy elő­le Eolomea felé, itthagyja a földi boldogság lehetőségét, mert egy más 'lehetőség, a már emberfelettinek a meg- kisértése izgatja. S talán azért emberi ez az egész sci-fi, mert az embernek azt a mindig is megvolt és azt a mindig is megmaradó készségét dicsőíti meg, aroefly a megismerésre, a kutatási* serkenti. Mi ennek a jövőbeli törté­netnek a valószínűsége? Annyi, amennyit a mai em­ber beláthat a jövőbe. De van valószínűsége, mert az ember nyugtalanságában ké­pes önmaga határain túl lép­ni. A film írójának, Angel Wagensteinnek a mondani­valóját jó: szolgálják Günt­her Jaeuthe képei, Günther Fischer zenéje. Cox Habbema rokonszen­ves szépség Mária szerepé­ben; Ivan Andonov, Vszevo- lod Szanajev, Rolp Hoppe és Peter Szlabakov jó együttest von a női főszereplő köré. Csak azt tudnánk megindo­kolni, miért is van mind­annyiszor egy ilyen sci-fi- ben a legfőbb parancs bir­tokában vagy annak közvet­len közelében , a szerelmes, fiatal és nagyon csinos asz- szony? Vagy szerelem nél­kül a jövőben sem fog mén- ni semmi? (farkas) Nemzeti Galéria tárlata Képzőművészetí alkotások Auschwitzból tő. Nyugszik, s házaspár, m sírkövön betongalambok csá­kó lóznak. Otthon meg sám­lival verték egymást. Mi is azok vagyunk. Betongalam­bok, Nevet. 0s akimé is nevei, amikor a konzervgyár félől megszólal a kis templom órája. Ott is indul az éjje­liőr. Nekem is el kell in­dulnom. Körben. Csak úgy, mint a raboknak, a falon belül. Nekem a falon kívül. De ki bántja a rabokat, ki les rájuk és a raboknak ki­től kell félniük? • A rabok nem félnek, ök tudják, hogy miért nem, és azt is tudják, hogy mikor kell félniük. Majd ha kilépnek a falak közül. Az éjjeliőrnek is ki kell most lépnie. Mindenre elszántan csak arra kell gondolnia, hogy a sötét át­látszó, és ha alaposan bele­néz, mindent lát, csak jól be­le kell néznie, hogy alapo­san átvilágítsa, mert semmi nem olyan világos, mint a sö­tét. Rohadt világ. A Nelli ma se jön. Akkor csapott fel az első láng. A középső épület mögött van egy raktár. A raktárban műanyag árui tárulnak. A műanyag ha ég, olyan mint­A Magyar Nemzeti Galé­riában április 20—23. között az auschwitzi volt koncentrá­ciós tábor tragikus eseménye­it megörökítő képzőművésze­ti alkotásokból nyílik tárlat, a Hazafias Népfront és a Ma­gyar Partizán Szövetség ren­dezésében. Valamennyi festmény, szo­bor és grafika a kivégzett foglyoknak, férfiaknak, asszo­nyoknak, gyermekeknek ál­lít emléket Kiállítják Picas- sonak „A koncentrációs tábor foglya” című “litográfiáját, Je- huda Baconnak asszonyfejet ha dögöt égetnének. Csak jobban lángol. És az a jó, hogy TángoL Mert a tűztől megvénül az éjszaka, szennyes lesz a sö­tét, remegnek a felhők, meg­hátrálnak a csillagok és visz- szafordul a tolvaj. Rohanás a tűzoltókészűlék- hez. Az fogott először lángot Ez így szabályos. Felvillanak a falak, élet költözik az ab­lakszemekbe. Valaki dühös. Rohan a láng végig az épü­leten. Lángész tervezhet ilyen tüzet Most gyertek, dögök, rablók és tolvajok, az alja nép a talponállókból, csőla­kók és börtöntöltelékek, a csőcselék krémje, vagányok és huligánok, most szabad az út Az éjjeliőrnek telefonál­nia kell! Istennek hála, ilyen­kor éjszaka van vonal, a riasztás gyerekjáték, alighogy leteszem a kagylót, messziről már hallani a tűzoltók sziré­náit. A diri fordítva kapta magára az alsónadrágot Még mondani akartam er­ről valamit, de most nincs időm. Ég a gyár. Kitárom a kapukat, előké­szítem a műhelyek kulcsát, hogy belülről is menjen a munka. Mármint a tűzoltás. Mit nem kell tudnia egy éj­jeliőrnek? A szakinak a szak­mát, az éjjeliőrnek mindent. Még azt is, hogyan kell fel­lármázni az éjszakát A raktár úgy ég, mint a máglya. A raktárak máglyá­nak készülnek. Már eleve úgy számolnak, ha majd a raktár leég... Igazi gyári tűz csak éjszaka van. A nappalit eloltják a melósok. Vödör víz is elég. Ráköpnek és eltapossák, pok­rócot dobnak oda, elsétálnak a tűzoltókészülékért. A kár ezer forint Nem kár. Utána megmossák a kezüket, háttal ábrázoló „Szomorúság" című grafikáját. A ritka képzőmű­vészeti alkotások egyike a „Krematóriumi Krisztus”, amelyet égett fahasábokból formált meg egy lengyel mű­vész. A képzőművészeti gyűj­teményben helyet kaptak a foglyok grafikái, festményei i*. A Nemzeti Galériában be­mutatásra kerülő, mintegy 130 festmény, foto és plakát a volt koncentrációs tábor te­rületén levő nemzeti múzeum anyaga. TIT természet­tudományos napok Egerben A TIT szervezésében már­cius 26-án, természettudomá­nyos napok kezdődnek Eger­ben. Hétfőn filmvetítéssel egybekötött Kopernikusz- emlékestet tartanak. Az elő­adók: dr. Mátrai Tibor, tan­székvezető főiskolai tanár, dr. Zétényi Endre, nyugalmazott főiskolai docens és Szilvást Lajos, főiskolai adjunktus. Március 27-én, délután 5 óra­kor dr. Anghi Csaba profesz- szor beszél élményeiről. Már­cius 28-án, a Vitaminok és hormonok szerepe az élő szer­vezetben címmel, dr. Vajon Imre, tanszékvezető főiskolai docens; március 29-én, dr. Udvarhelyi Károly, nyugal­mazott tanszékvezető főisko- laá tanár tart előadást. A TIT természettudományos napok programja március 30-án, dr. Szendy Júlia főor­vos előadásával zárul, aki azt elemzi, hogy hol tart az or­vostudomány a fertőző beteg­ségek leküzdésében. a gépnek támaszkodnak, né­zik a tűz helyét Rágyújta­nak, elküldik a tanulógyere­ket a kantinba, hozzon ab­ból a háromhúszas kolbász- bóL Ha nincs hozzá uborka, mustár is jó. Mire hozzálát­nak, már a szemüket se tör­lik. Egy könnyre való füst nem maradt Egy röhej. Nap­pal nem ég a világ. A világot csak sötétben le­het felgyújtani. Éjjel ég a világ, éjjel tűz a tűz és éjjel láng a láng. Csak éjjel fény « fény. Már közelről hallani a tűz­oltók szirénáit. Mi lesz mire ideérnek. Most minden mesz­ese van, most messze van a délután, és a reggel, most messze a világ. Csak a mesz- sze van közel. A lángok se tudják elűzni a csillagokat és remegnek a felhők, mert a hőségtől remeg a levegő. Tű­zijáték van. Mintha innen a portásfülkéből irányítanák, csak meg kell nyomni a gom­bai. Aki itt áll* maga k lát­hatja, csak játék az egész. A világot egy gombnyomással fel lehet gyújtani egyetlen éjszakán. Aljától ég a raktár. A lán­gok felnőttek, mert a tűznek is van gyerekkora. Aztán» míg van miből táplálkoznia, fejlődik. Mint az emberiség. A Nellit még délután lebe­széltem arról, hogy idejöjjön. Jött más. A tűzoltóknak meg se koty- tyan. Nézz rá egy ilyen arc­ra. Pont olyan az arcuk a tűzvilágnál, mint festett szentképek a sekrestye falán. A diri odakeveredik mellém. Felnőtt ember, tűz alatt nem beszél. — Mit látott előtte, Gás­pár? — Semmit — mondom. — Semmit? — Semmit — Egyszerre csak kigyűlt a raktár? — Gondolom, már előbb égett. — Maga akkor hol járt? — Nem aludtam. — Elhiszem. De miből lett ilyen nagy a tűz? — Gorsan nő. i — Gyorsan? — Ha egyszer kiüt, kész..'. Minden tűzfészek azért ve­szélyes, mert egytől is ki» gyulhat az egész világ. — Ezt honnan veszi? — Olvastam az újságban. — Ügy... — mond ja a diri — a jegyzőkönyvet azért majd maga is írja alá. — Én? I Még virradatkor is fenn volt az egész környék. Ahogy világosabb lett, szétnézte®, ÍÉolytatjulQ

Next

/
Oldalképek
Tartalom