Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

# ...hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Kérdőjellel a végén persze így: ma egy veréb inkább, mint holnap egy túzok? Hiszen, ha az ember biztos lenne a dolgában és még látná is a holnapi túzokot, amely sovány az istenadta, ösztövér, mintha korsze­rű módon táplálkozna, mígnem a veréb — ugye, jó zsíros falat lenne, pecsenyekacsára növesztett mére­tekkel. Hiszen, ha... De a veréb és a túzok szólás­mondás világában mégis könnyebb ám eligazodni, mert mindenki tudja, a kisiskolás is fújja, hogy való­ban jobb ma egy biztos veréb, mint holnap egy ae- szesemmifogdmegjól túzok madár. És, ha bemegyek a kereskedelembe? Pardon: az üzletbe? Mondhatom-e a kisiskolás magabiztosságával már az ajtóban, hogy mai vérebet kérek, nem holnapi túzokot. Más szóval és immáron a lényegre térve, megnyugpdhatok-e abban, hogy ugyanez nincs az üz­letben momentán, meg az sincs, sőt momentán udva­riasság sincs, de hát az mind csak vacakka mai ve- rebecske. De ott, a sarokban a pénztárnál, miriden száz forint után kapok egy mord és ki undorító pil­lantást, valamint egy sorsjegyet. A holnapi túzokot! A sorsjegyet, amellyel műholdat és leukoplasztoé, esatragányt és fuszeklit, sőt öröklakást és Zsigulit is nyerhet a kedves, azazhogy nem kedves, hanem talán majd szerencsés, itt az üzletben azonban nem szere­tett vevő. Nincs széles csíkú férfiing, van sorsjegy; nincs megfelelő méretű női garbó, van sorsjegy; van megfelelő méretű női garbó, de nincs megfelélő szí­nű, van semleges sorsjegy. Van türelmetlen eladó és nincs egyetlen /kedves szava hozzám; van sorsjegy. Nincs rendes üzlét, ahol láthatnám és válogathatnám a portékát, ahová úgy mennék be, mint aki csak kö­rülnéz, s úgy jönnék ki, hogy karom se bírná a cuc­cot, mondom, nines: van sorsjegy. Ismerik a régi viccet? Ha van vddOr, nine* Vb* ha van víz, nincs vödör, ha van víz is, meg vödör ia, akkor viszont csúsztatunk. Egyszóval, mindig van arra ürügyünk, hogy annyi és olyan mennyiségű' ob­jektív akadályt sorakoztassunk fel, amennyivel dol­gozni is tudnánk, jobban és szebben. De valahogy kényelmesebbnek tűnik az ürügy. Amely mindig va­lami trükköt takar. Nos, ez az elburjánzott hazai aorsjegymánia — van Belkereskedelmi Minisztérium az égben, amely végre „nem ért egyet” ezzel —, n£mi túlzással holmi lőttértává változtatta lassan már jó néhány régün­ket és kereskedelmi ágazatunkat A legkényelmesebb és legbiztosabb megoldásnak a „vevő becsalogatásá­hoz” azt tartották, hogy ha pénzügyi hatósági egyet­értéssel ugyan, sorsjegyet bocsátanak ki. Amellyel a sorsjegyek őrök szabálya szerint ugyan nyernie lehet sornak^ aki nver, de amelyben legtöbbet é* legkényel- tnr^otiben a kereskedelem sorsjegyén« lUetékesri nyertek. Talán. Mert még így sem biztos. Valahol, valamikor azt hallottam, hogy a sors­jegyek kibocsátása nem a csemegeboltok, vagy a íér- íinyakkendő-áruházak és még csak nem is a babape­lenkát forgalomba hozó cégek feladata. Ügy rémlik, hogy ez az állam más — hogy úgy mondjam —» szektorának a profiljába tartozott Hogy tartozik-e ma is. ebbe® as ügyben, mint eddig is kiviláglott, kétségkívül van bennem bizonyos tanácstalanság. Ám ennek ellenére is arra nézve semmi tanácstalanság sincs bennem, hogy a kereskedelemnek, a toalettpa­pírtól a nercbundáig, a pajkos női fehérneműktől a Zsiguli gépkocsikig az eladás a profilja, Az áru eladása és nem a sorsjegyé! rr*P A minap egyik városunk — minek a város meg­nevezése, a példa igaz, de teljes nyugalommal más boltra és más áruféleségre is általánosítható —, arra alkalmas üzletében női fürdősapkát kerestem. Állító­lag a nők télen is használják. A fürdőszobában álta­lában. Mondták az arra rendelt üzletben, hogy ilyen márpediglen nincs. Mást nem mondtak, csak gyanú­san Végigmértek, hogy mi bajom lehet nekem február elején, hogy jégvirágos hideg télben ilyesmit keresek. Makacs ember lévén, visszamentem két nap múl­va . . nincs... egy hét múlva: nincs... még egy hét múlva... nincs. A faluvégi szatócsnak, aki kocsikenőcsből élt és olcsó élesztőből, és aki a kulturált kereskedelemről annyit tudhatott egyébként, mint jómagam a mély­tengeri búvárkodásról, nos, a faluvégi szatócsnak bi­zonyisten feltűnt volna ez a nyűgösködés a fürdő­sapkával Már heccből is rendelt volna néhányat' Itt nem rendeltek. Csak sorsjegyet ajánlottak fel. amely- ivei kempin^felszerelést lehetett volna nyerni, é kem- níi-yfelszerelést nem zavarja a tél. Csak a fürdő­sapkát. Minden példa sántít. Ez is De minden példa, még néha az erőltetett is, mond igazat. Ez is. Nos tehát- jobb ma egy biztos, megkapható, ked- ^ vesen és szívesen kiszolgált veréh'ke, mint holnap egy soha el nem nyert túzok. A túzok különben is védett madár Mert ritka. Mint a fehér holló! Hogy a madaraknál maradjak. '/VWW^A/VWWWW\AAAAiVW\ŐA,\AA/^AfWWwV^AW^^^WVWS/WVW! BÉKE YAN.U Bgász Szibériát SesfÄgjrtJg» te a nap. Elcsendesültek a hóviharok, száraz hideg ural­kodott. A hatalmas utcai hő­mérők mínusz 22 fokot rau- tettek. Viktor Gorskov, a not. veszibirszki repülőtér ügy«- letet«, szokásához híven, «*- temívei korább» érkezet^ hogy as ügyeletes szolgál*» tét átvegye. Háromnegyed Ü» zen egy volt moszkvai idő szerint, amikor cigarettáját elnyomva megkezdte a szol­gálat átvételét \ ■ 11 előtt pár perccel jelen­tették Gorskovnak az első nyugtalanító hírt. Jenyiszej- ből értesítés jött, hogy a SAS skandináv légitársaság DC 8-as gépe elhagyta a szá­mára kijelölt légi folyósát és a szokásos tízezer méteres magasságból $ ezer métert« ereszkedett. A repülőgép pi­lótája kényszerleszállást ké­szült végrehajtani = Valószínűleg1 a hőszige­teléssel van valami baj => gondolta Gorskov, Az igazság azonban sok­kal nyugtalanítóbb volt. Ä leszállásig 58—60 pere Az AEROFLOT moszkvai irányítóközpontjából közöl­ték, hogy a 982-es Tokió— Moszkva—Koppenhága kö­zött közlekedő gép Novoszi- ♦ birszkben kényszerleszállást hajt végre. A gép kapitánya határozott így. Cselekedete jogos, megfelel a nemzetkö­zi polgári légitársaság nor­máinak A gép fedélzetén koppenhágai közlés szerint időzített bomba van. , Koppenhága továbbította a hírt Moszkvába és Tokióba. Gorskov számolni kezdett: a gép leszállásáig 58—60 perc maradt. Parancsot adott a mentő- szolgálat tagjainak értesíté­sére. Anatolij Protaszovot, az éjszakai szolgálat vezetőjét moszkvai idő szerint ponto­san 11-kor hívták fel laká­sán. Épp akkor tért vissza a javítóműhelyekből. 12 óra 37-kör Sven Palm, a gép kapitánya rádióössze­köttetésbe lépett a novoszi- bixszki repülőtér diszpécse­ICOPPENHÄGÄ rével, Vlagyimir Batenyev- vel A kapitány engedélyi kért, hogy 4200 méter magas- sásban feájrtethassa m rep4= Mat. Négy lépésit a géphex Protoszov ekkor már te- mertette a dolgozószobájá­ban összegyűlt szakemberek­kel elképzelését. Nem tudjuk, igaz-e a hír. Lehet, hogy nem. A gépnek Moszkvában kellett volna leszállnia üzemanyagért Ha valaki valóban fel akarta robbantani, akkor erre — hogy a legnagyobb zavart keltse — a moszkvai repülő­teret kellett volna választa­nia. Lehet az is, hogy a gép utolsó állomásán, Koppen­hágában robban at időzített bomba Az is lehet, hogy a gépnek az első földet éréskor kellene felrobbannia Ebből kell tehát kiindulnunk. Viktor Mihajlov mérnök és Valerij Uzupjonok beren- dezőmémök, valamint Prota- szov hozzáfogtak a repülőgép fogadásának műszaki előké­születeihez. A számítások szerint a gépen 25 tonna üzemanyag van. Az időzített bomba hatóereje ismeretlen. A robbanás nagyon erős le­het, de az is előfordulhat, hogy nem szakítja darabokra a gépet. Darukról kell gon­doskodni, hogy az egyes ré­szeket összeszedhessék, szál­lítóeszközök, traktorok kel­lenek. Sven Palm ismét összeköt­tetésbe lépett a "i1 ^tÁrrAl. Ekkor mú/r csak 90 km-re tóN *ttŐ!. WfhaS fvaite» diszpécser tartotta a kapcso­latot a géppeL A kapitány közölte, hogy a repülési ma­gasságát 1200 m-re csökken­ti, és kérte, hogy a géphez négy lépcsőt készítsenek elő a gyors kissálláshos, Ivan Oszípov, Nyugst-Srf­feéria polgári légiforgalmi vezetője Alekszandr Kurovsz. kijra, a repülőtér egyik ügyeletesére bízta a kiszálló utasok elhelyezését és szük­ség esetén a mentést 36 perc múlva Kurovszkij már fo­gadta a Novoszibirszkből a helyszínre érkezett tűzoltó­autókat A közeli Leninszk városkából a mentők még ha­marabb érkeztek. 21 perc alatt a helyszínen voltak. Bátor ember kefében a gép Palm kapitány közölte a diszpécserközponttal, hogy 30 km-re van a repülőtér le­szállóbetonjától. Engedélyt kért a leszállásra, de nem a szokásos 71 fokos, bánon 251 fokos szög alatt Mindenki megértette, hogy a gép bátor ember kezében van. A kapitány még az ilyen ^nehéz helyzetben is másokra gondol Nem akart a város felett repülni. Arra kért engedélyt, hogy kevés­bé lakott terület felől köze­líthesse meg a repülőteret A repülőtéren néhány per­cig feszült csend uralkodott. A gép egyre lejjebb ereszke­dett kerekei már a kifutó betonján gurultak. Mindössze 4 percre volt szükség ahhoz hogy az uta­sokat és a legénységet biz­tonságos távolságra szállít­hassák a géptőt ahol své­dek, angolok, japánok és dá­nok utaztak. Valamennyien könnyű ruhában, többen sapka nélkül. Mit sem tud­tak a vészterhes hírekrőL Néhány percen belül a re­pülőtér épületében voltak és forró szibériai teát és ká­vét kortyolgattak. A repülőtér egyik távoli sarkában álló gépen a kapi­tány, Sven Palm, Protaszov. két fiatal mérnök és Mila Gladiseva tolmácsnő maradt Megérkeztek a szakemberek, (Polo; Vie Nohv*| Is megkezdődött a gép átka* tatása. Gyanús lörej Ezt két alkalommal fa fél­beszakították. Először nova- szibirszki idő szerint 20 óra­kor, amikor a gépnek Moszk­vában kellett volna leszáll­nia. Másodszor, éjfélkor, amikor a koppenhágai érke­zés lett volna esedékes. A kutatócsoport késő éjjel jutott el a csomagtérig. Az egyik aknakereső fülhallga­tójában gyanús zörej hal­latszott Két csomagot emel­tek ki a többi közül. Az oda­érkező legénység azonban ne­vetett Ez az ő táskájuk, bamba nem lehet benne. Még három alkalommal Jeleztek az aknakeresők, de kiderült, hogy minden eset­ben ártatlan fémtárgyakat regisztráltak. Éjfélkor a tűzoltó- & mentőkocsik elhagyták a repülőtér területét. Hazain­dultak a 16 órás keresés minden feszültségét átélt emberek is. Az éjszakát az utasok a repülőtéren töltötték és reg­gel tovább indultak Koppen­hágába. Egyetlen orosz szóval . . . Nem tudjuk, miért jelezte a SAS skandináv légitársa­ság kétszer is, hogy időzí­tett bomba van a gép fe­délzetén. Az emberek életé­vel és biztonságával azonban nem lehet tréfálni. A köz­lemény okát majd kiderítik a skandináv hatóságok. Én azt szerettem volna elmon­dani, hogyan viselkedtek a nehéz percekben a szibériai polgári repülés dolgozói. Er­re egyébként külön megkért Sven Palm kapitány is, amikor indulás előtt bemen­tem fülkéjébe. Felszállás után a kapi­tány még egyszer összekötte­tést teremtett a novoszibirsz- ki repülőtér diszpécserköz­pontjával, és azzal az orosz- szóval fejezett ki mindent, amelyet itt-tartózkodása so­rán tanult: — Szpasziv® Sz. Sujpía JELENTI* Mázlit Hi a BC-S-ason

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom