Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

Gazdaságtalan termelés A gazdaságosság pontos értelmezését egész sor ! tényező nehezíti — ezúttal csak néhányat említünk a több tucat közül. Nos, mint ismeretes, a tőkés világ Inf­lációs hatásainak számotte­vő részét nálunk nem a vál­lalatok érzékelik, hanem az állami költségvetés nagy kasszája. Mármost, kézenfek­vő, hogy ilyen módon a — mondjuk — inflációs áron behozott importáru valósá­gos gazdaságossági mutatóit a termelő vállalat, amely ezt az árut felhasználja, csak közvetve-torzítva érzékelhe­ti. A másik tényező: isme­retes az is, hogy a költség- vetés nemcsak az importált infláció semlegesítésére, de egész sor más okból is tá­mogatásokat nyújt a válla­latoknak. Ilyen módon folyó­sított milliárdok voltaképpen pontatlanná tehetik a válla­latok gazdaságossági mérle­gelését, hiszen megeshet (s ez nem is ritkaság), hogy a vállalat gazdaságosnak mi­nősíti egy-egy gyártmánya termelését, amely a népgaz­daság számára korántsem kifizetődő, hiszen csak a közpénzből nyújtott támoga­tás tette a vállalat számára azzá. Am ne érjük be csupán ennyivel, folytathatjuk az ér­telmezési gondokat azzal, hogy a gazdaságosság — ab­ban a feltételezett esetben is, hogy mértéke pontosan szá­mítható —, mindig viszony­lagos és mindig mozgásban levő fogalom. Viszonylagos azért, mert soha nem mel­lőzhető a kérdés: mihez ké­pest gazdaságos, pontosab­ban: melyik terméknél, ága­zatnál, iparágnál gazdaságo­sabb vagy ráfizetésesebb az, amelyre a mércét éppen al­kalmaztuk? Mozgásban levő fogalom pedig azért, mert ami ma gazdaságos vagy rá­fizetéses, az holnap — az ér­tékesítési vagy a gyártási körülmények változásával —, gazdaságtalanná, vagy nye­reségessé válhat S ha ennyi számítási, mér­legelési gondot-zavart hal­moztunk, akkor éppen ideje azt is hangsúlyozni: mind­emellett korántsem mondha­tunk le — sem népgazdasá­gi, sem ágazati vagy válla­lati keretekben —, a gazda­ságosság folyamatos vizsgá­latáról, a számítások sugall­ta döntésekről. A ráfizetés, a nem gazda­ságos termelés szűkítése és megszüntetése ilyen módon elsőrendű feladat, s megva­lósítására — párhuzamosan — több irányban haladva képzelhető el. Egyszerre kell törekednünk erre népgazda­sági méretekben az ágazati gazdaságszerkezet korszerű­sítésével, s vállalati körben a termékszerkezet folyama­tos megújításával. A prob­léma arányait hadd szemlél­tessük egyetlen ténnyel: mi­közben hazánkban egész sor, gazdaságossági mércével mérve is valóban világszín­vonalú, korszerű iparágunk alakult ki, más iparágak e mérce választóvonala alatt helyezkednek el, amit a Gazdaságkutató Intézet szá­mítása alapján olyképp jel­lemez, hogy a magyar ipar 54 ága közül 16 nemcsak hogy tiszta jövedelmet nem hoz, de a többi ágban előál­lított társadalmi tiszta jöve­delmet fogyasztja. S jóllehet — ez is a kép teljességéhez tartozik —, sokféle ok indo­kolhatja, persze átmenetileg, ilyen iparágak működését, tartósan, távlatilag azonban aligha nyugodhatunk bele a többiek hasznot hajtó tevé­kenységéből élő iparágak gazdaságtalan működésébe. Ami most már az előreha­ladást, a megoldást illeti, ter­mészetesen rendkívül bonyo­lult feladatról van szó, s mindjárt hozzátehetjük: el­sősorban nem is azért, mert gépek, eszközök esetleges át­csoportosításáról, iparágak- vállalatok gazdálkodásának átalakításáról, hanem mert emberekről, sorsokról, élet­pályák módosításáról van szó. A gazdaságosság javítá­sa, a ráfizetés megszüntetése ugyanis végeredményben an­nak a feladatnak a folyama­tos megoldását jelenti, amit a gazdaság ágazati és ter­mékszerkezetének korszerű­sítéseként emlegetünk. Ez pedig olykor a megszokott, beidegződött munka, a meg­tanult szakma felváltását is követelheti. Azok számára tehát, akiket ez a váltás, át- áramlás, esetleg szakmai át­képzés érint, természetesen súlyos sorskérdésről van szó — aligha várható, hogy bár­ki is könnyűszerrel megvál­jék a tevékenységtől, amely­hez esetleg évek-évtizedek fűzik, s amely élete tartalmá­vá, részévé lett. A szocialista gazdaság rendelkezik társa­dalmi méretekben mindaz­zal, ami ezt a váltást embe­rileg enyhítheti. Elég talán, szemléltetésként, a szénbá­nyászatban történt fejlemé­nyekre utalnunk, ahol — központi támogatással — mindent megkaptak azok a szénbányászok, akiknek eset­leg élethivatásuktól kellett megválniuk. A ráfizetéses termelés ** korlátozását, meg­szüntetését immár érvényes kormánydöntések írják elő; ezek alapján valamennyi mi­nisztérium intézkedési ter­vet dolgozott ki, amelyekben mindenekelőtt a gazdaságos­ság ágazati keretekben sajá­tosan értelmezett fogalmát, követelményrendszerét rög­zítik, s irányelveket adnak vállalatainknak a termék- szerkezet gazdaságosságának javításához. Mindez annak az alapelvnek az érvényesí­tésével valósul meg, amit az MSZMP Központi Bizottsá­gának novemberi állásfogla­lása így körvonalazott: „A feladat most az ipar prog­resszív ágazataiban a ter­melés ütemének emeléséhez szükséges rendszabályok ki­dolgozása a gazdaságos cik­kek termelésének növelése és a nem gazdaságos cikkek ter­melésének további, gyom üte­mű csökkentése," T. A. Fabók István és Nagy Imre betanított munkások irányításával a motoros gatterfúrén deszkákra vágja a hosszúrönköket. Amiből a mozailpMa ítészül Gyöngyösön; a vasŐtSIio- mássál szemben szerény kis üzem működik. Az arrajáró csak a magasra tornyosuló rönkökből sejti, hogy itt fa- feldolgozó üzemel. A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság gyárt­mányüzemét külföldön jól is­merik. Elsősorban Nyugat- Németországban, ahová szö­vedékekhez szállítanak or­sófákat Az üzemcsarnokban zöm­mel a Mátrában kitermelt tölgyet, bükköt, gyertyánt, és csert darabolják. Fűrészgé­pekkel deszkákra, illetve pallókra vágják a rönköket. A gyöngyösi parkettagyár megrendelésére készítenek alapanyagot”, amelyekből kocka és téglalap alakú par­kettákat gyártanak. A hagyományos parkettán kívül, a múlt év Budapesti Nemzetközi Vásáron sikert aratott több színárnyalatú mozaikparketták gyártásához is innen viszik a bükkfát. A kis üzem munkásai évente több száz köbméter vasúti talpfát, bányafát, simára csi­szolt bútorléceket és széklá­bakat is készítenek. Év vé­géig hétmillió forint érték­ben szállítanak különböző fagyártmányokat a megren­delőknek. Falusi ismerősök Az első noszvaji elnök Pénztáros — ahogy falu­helyen mondják — pénz- tárnok volt utoljára, nyug­díjaztatása előtt Sándor bá­csi, a noszvaji Űj Életben. Igen, az Üj Élet Termelő- szövetkezetben, amely ma már egyetlen közös gazda- 6ág a faluban, de volt va­lamikor három is. 0 mindig ebben dolgozott. Ebben már akkor is, amikor még úgy hívták, hogy „hármas szá­mú téeszcsé”. Ezzel kezdő­dött nemcsak: számára, de az. egykori noszvaji kisem­mizettek számára is, a szó eredeti értelmében is az — ilj élet. Ö, Kovácsházi Sán dór szervezte ezt a szövet­kezetét 1949-ben az újon­nan földhöz juttatottak kö­zül' 28 család, 80 hold föld, kocsi, szerszám és igás jó­szág nélkül. Milyen régen volt. Nevek merülnek fel emlékezetében — Nagy Mik­lós, Síké Bertalan, Ferenczi Mihályné, Mátyus Lajos... —, akikkel együtt kezdték annak idején. Azóta mind megöregedtek s vannak, nem is olyan kevesen, akik már nem is élnek. Sándor bácsi mindnyájukra emlék­szik. 6 volt aa első elnök Noss­«■yta. _____ T udtam én ezt róla tulaj­donképpen már régebben, de valahogy sohasem esett er­ről szó azelőtt, amikor még egy éve, sőt kettő is, hogy találkoztunk csendben, szor­galmasan végezte a dolgát a mostani Űj Életben, a pénztárban. A régi időikről csak nemrég, a zárszámadó közgyűlés után beszélget­tünk. Azután a közgyűlés után, ahol Sándor bácsi kis­sé fátyolos hangon, elérzé- kenyülve mondott köszöne­tét a most nyugdíjazott tsz- tagok nevében a vezetőség­nek, az egész tagságnak, amiért róluk olyan elisme­rően szóltak, s hogy még szerény pénzjutalomban is részesültek. Ebben az elérzékenyülés- ben persze — nem lehetett nem észrevenni! — sokkal több volt a pillanatnyi ese­mény fölötti örömnél. E né­hány, valóban meleg perc volt a 6zikra, amely fel­gyújtotta az emlékezés fák­lyáját ... Hosszú a dátumok, az ese­mények listája. Ezt az is bizonyítja, hogy Sáftdor bá­csi is belekezdett már a megírásukba, s nem kevés oldal telt meg öreges betűi­vel. Élete nem volt könnyű. Hároméves korában teljesen árván maradt, s eltelt má­sik három, mire egy gyfer- mektelen házaspár magához vette. Aztán valahogy ott sem lehetett dédelgetett kis­gyermek, mert nem sokkal odakerülése után sorra sa­ját gyermekei születtek ne­velőszüleinek ... Kiskondás, cseléd, sum- más lett, majd kisbíró a fa­luházán. Járt ölfát vágni az erdőre, meg mogyorófavesz- szőt gyűjteni, mert megta­nulta a kosárfonást. Szép formás „hátyikat” font. Mel­lékesen. A kisbírőság — ahogy a, fa iuha tán * hiSfe talsegédet titulálták — ko­moly „oskola” volt életében. Annál is inkább, mert az igaziból csak két osztályt járhatott. (A többi hatot már élete delén járta ki. ..) Csakhogy négyesztendei szol­gálat után — amikor egy­szer azt mondta a főjegyző­nek, hogy ő a község cseléd­je és nem a méltóságos úré — kipenderítettek a hivata­lából. ■ 1944-ben rákerült a „ve­szélyes vörös elemek”-listá­jára, s egy éjszaka elhur­colták a nyilasok. Csak a szerencsés véletlennek, meg töretlen élni akarásának kö­szönhette, hogy — útban Németország felé — a Du­nántúlról sikerült megszök­nie. Itthon már tiszta volt a levegő, de távolról sem mentek a dolgok simán. Földosztás... Pártalakítá­sok. .. Agitáció... A Magyar Kommunista Párt — így hívták akkor az MDP. az MSZMP előd­jét — Noszvajon 1945. feb­ruár 19-én alakult meg. Sándor hácsi volt az egyik alapító-szervező tagja. És ezután jött a szövetkezet megalakítása. A nagy és fe­lelősségteljes feladatok,' meg­bízatások egymást követték: szövetkezeti elnök, párttit­kár, aztán 1954-től — ami­kor a másik két téeszcsé széthullott — újra ő lett az elnök az Űj Életben, ame­lyik kiállta még az ellenfor­radalom próbáját is. Az emlékek, a nagy idők idézgetése közben egyre gyakrabban emeljük meg a poharat is Sándor bácsi dombtetőn, faluszélén álló házában. A konyhaablakból belátni szinte az egész fa­lut. Szép a kilátás és csend van. Pedig Bözsi néni, a halk és hűséges élettárs iga- zájjn óvatosan tesz a tűzre, hogy meg ne zavarja a üé4 fatalad ...... -n—­ö tvenhat. ETlenforrada- Iw Neki helyén volt ak­kor js a szíve, meg az esze. Keserűen idézi fel azt az epizódot, amikor a párt új­raszervezésekor (egyedül kezdte sorra járni azokat, akikre számított, s akik közül nem mindenkire le­hetett számítani) az egyik volt párttag azt kérdezte: „Nem lesz ez még korai, Sándor bátyám ...?” — A párt, az MSZMP, a téesz-ta- nyán kilenced magával még­is megalakult újra Noszva­jon is, amelynek ő lett a titkára. Majd 1958—62 kö­zött tanácselnök, ahonnan fájdalmas emlékekkel, bete­gen vált meg. Ezután — . egészen mostani nyugdíjaz­tatásáig — újra a maga szer­vezte Űj Életben kapott munkát: magtáros, pince­mester, majd pénztárnok. Emellett persze tsz-vezető- ségi tag, tanácstag, titkár­helyettes a pártalapszerve- zetben, küldött a fogyasztá­si szövetkezetben, aktíva a népfrontban. Most már valahogy mégis pihenni szeretne. Kószálni — kedvenc hobbyjának élve — puskájával az erdőben, vadra lesve, madárcsivite- lést hallgatva. Elmenni per­sze szívesen elmegy ő iáé­ba, ha hívják, ha szükség van az öreg harcos gazdag tapasztalataira, aki jogos és büszke tulajdonosa a Sza­badság Érdemrend, a Jubi­leumi Emlékérem . és a Ki­váló Termelőszövetkezeti Tag kitüntetéseknek. Már a búcsúpoharat is felemeltük, amikor Sándor bácsi hirtelen felállt a szék­ről, intve, hogy várjak csak egy csöppet, mert mutatni szeretne még valamit Pár perc múlva behozott és elém tett egy szép. for­más, mogyoróíavesszőbői! frissen font hátikosarat... i~ Fámái Éémm A már feldarabolt lécekből Sárkány László és Nagy Pálné gépmunkások parkettagyártáshoz készítenek „alap­anyagot”. (Foto: Tóth Gizella.) Háromszázharrainchétezer dolgozó pihenhet idén a szakszervezeti üdülőkben Hamarosan kiosztják a következő félévre szóló szak- szervezeti üdülési beutalókat a vállalatoknál, üzemeknél. Mint a SZOT üdültetési fő- igazgatóságán elmondották, idén 337 000 dolgozó vehet részt kedvezményes jutalom­üdülésen az ország szakszer­vezeti üdülőiben, vagy utaz­hat külföldre kedvezményes áron. A belföldi pihenés költségeinek 75 százalékát az állam viseli, s csak kisebb hányada terheli a beutalót kapott dolgozókat. A többféle üdülési lehe­tőség közül — családi, gyer­mek, ifjúsági stb. —. jelen­tős a SZOT gyógj'üdültetés, amelyet ebben az évben 77 000-en vehetnek igénybe: Hajdúszoboszlón, Gyulán, Hévizén, Párádon és Ba- latonfüreden két héten át pihenhetnek. A rászorulókat pedig szanatóriumba utalják, ahol orvosi ellátással, gyógy­kezeléssel regenerálhatják szervezetüket. Az ország legszebb vidé­kein már meglevő S70T- üdülőkön kívül idén Siófokon ű.i 900 személyes- családi üdülő épül, Sopronban pedig 690 szeméivé® gyógyüdülőt adtak át, »mely a KPVDSZ * óm, * nmse&em a harmadik negyedévben készül el. A tervek szerint az idén felújítják, korszerű­sítik a galyatetői SZOT-üdü- lőt. a hajdúszoboszlói Béke Szállót és a SZOT lillafüre­di üdülőjét. A hazai szakszervezeti üdültetésen kívül a szocia­lista országokba is szervez kedvezményes utazásokat a SZOT. Ennek keretében a Szovjetunióval, Csehszlová­kiával, Romániával/és Bul­gáriával ismerkedhetnek meg turistaúton a vállalatok dol­gozói, összesen hatezren. A SZOT két dunai üdülőhajó­jával 57 utat . szerveznek idén, egyebek között Cons- tanzáig és Bácsig. A SZOT kedvezményes üdüléseire s vállalati alap­szervezetek javaslatai alap­ján választják ki a jó mun­kát végzett dolgozókat. A be­utalók elosztásánál különö­sen a szocialista brigádta­gokat, a fizikai dolgozókat és a nagycsaládosokat része­sítik előnyben. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom