Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-14 / 37. szám
Kiskörén sikerült Egyenlő-e egy év hetvenkét órával? Nem. kérem, nincs ebben semmi turpisság, sem a matematika törvényeinek új értelmezése. Egy év mégis egyenlő hetvenkét , órával. Legalábbis Kiskörén erre esküsznek, mert bebizonyították. Nem matematikatudorok, hanem negyven-ötven éves munkásemberek, akik valóban hetvenkét órai tanulással szerezték meg a hetedik osztályos bizonyítványt. Méghozzá úgy, hogy közben helytálltak munkahelyükön, törődtek gyermekeik nevelésével, családjuk apró-cseprő gondjaival. Egyszóval: levelezésként. Az ötlet a kiskörei művelődési házban született. Dóra Zoltán kultúrotthon-igaz- gató látott benne fantáziát. Miért? Erről beszéljen ő! — Aki megállapodott, aki túljutott a harmincon, a negyvenen, nehezen vállalja, hogy munkaidő után, fáradtan iskolapadba üljön. Ezért jutott válságba a hagyományos levelező oktatás. Nálunk sem akadt már évek óta jelentkező. Ügy gondoltam, érdemes lenne új formával próbálkozni, s a Megyei Művelődési Központ, a járási művelődésügyi osztály és a helyi művelődési ház közös összefogásával megszervezni a hetvenkét órás tanfolyamot, így jött össze a pénz, így kezdtük. Nem kételkedtünk a sikerben, bíztunk az emberek szorgalmában. — Kik jelentkeztek? — Nem kellett senkit sem győzködnünk, mert mindenkinek tetszett az, hogy rövid idő alatt bizonyítványt szerezhet. Húsz magyar-, húsz matematika, nyolc történelem-, földrajz-, élővilág- és fizikaórát tartottunk. Akkora volt az érdeklődés, hogy a rákháti állami gazdaságban külön hetedik osztályt indítottunk. Nem volt lemorzsolódás, aki jelentkezett, eljárt minden foglalkozásra, s készült is lelkiismeretesen. Kiskörére épp a legjobb pillanatban érkeztünk: írásbeli dolgozatokat készítették a többnyire deresedő hajú „diákok”. Láthattuk, hogy az évtizedek mit sem számítanak: volt vizsgadrukk, izgalom bőven, úgy ahogy az a teenager korban divatos. S milyen jólesik mindezen túllenni. Ezt mondták ők is,'szívesen idézve a drukk emlékeit. Az ötvennégy éves Fehér Gáspár, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság munkavezetője elégedett: — Végre sikerült az, amit harmincegy évvel ezelőtt elmulasztottam. Nem anyagi érdek vonzott az iskolába, a vállalat sem ösztönzött, hiszen eddig is jól elláttam a munkám. Csak az zavart, hogy ma már mindenki tanul, s nekem csak hat elemis végzettségem van. Ha meglesz a nyolc általános, akkor sem kapok több fizetést, csak valahogy más, egészebb embernek érzem majd magam. A fiam érettségizett, s ma már a kiskörei betongyár üzemvezetője. Miért maradnék any- nyira mögötte? Ozse Károly a helyi termelőszövetkezet magtárosa. O sem vár több fizetést, nagyobb megbecsülést, akárcsak Hajdú Pál, aki a Volán 4-es számú Vállalat helyi üzemegységének tehergépkocsivezetője, s 31 évesen a tanfolyam Benjáminja: — A nyolc osztály a minimum, azt adja, amire az embernek feltétlen szüksége ban, ami nélkül képtelen lépést tartani a korral. Korábban családi okok miatt csak hat osztályt járhattam. A lemaradást szeretném most pótolni, s jó érzés, hogy részben már sikerült. Törekvésben, áldozatvállalásban, önzetlenségben nincs hiány a deresedő hajú „diákok” körében. A lehetőség, az új metódus is kedvező. Ezek után azt hinnénk, hogy olyan könnyű egyenlőségjelet tenni egy év és hetvenkét óra közé, hiszen Kiskörén sikerült. Kétségtelen. De mennyi munkával, mennyi gonddal! Íme a diákok véleménye: — Nehéz a történelem. Sok az adat, s kevés az idő a megértésre. Szerencsére a tanárok magyarázata segített, hogy legalább a nehezén túljussunk. — A fizikával is sokat kínlódtunk, a képletek, a szá-v mítások bizony megdolgoztattak bennünket, mert nem elég érteni — az se könnyű — hanem meg is kell tanulni mindent. S hogy látják a katedráról? Beszéljen erről Szombat Lajos igazgató, aki történelmet és földrajzot tanított a vállalkozó kedvű öregdiákok számára: — A forma új, de a tankönyv a régi. Azoknak a le- velezősöknek készült, akik még a hagyományos módszer szerint, egy év alatt végezték el a hetedig osztályt. Ezzel kell megbirkóznia a tanárnak, s ami még nehezebb, a diáknak. Megmagyarázni, , megértetni olyan összefüggéseket, amelyek a nappali tagozatosok számára is gondot' jelentenek, nem könnyű. . — A megoldás? — Pillanatnyilag csak áthidalható. A hatvankét óra után korrepetálásokat szerveztünk, itt felmértük a nehézségeket, s ezeket igyekeztük megmagyarázni több-kevesebb sikerrel.' Mégis azt mondom: ez az új forma a jövőben egyre inkább életképessé válik, Persze, tanterv, tanmenet, s ami még ennél is lényegesebb, jól megkurtított, érthető, könnyen emészthető tankönyvek kellenek. Akkor kevesebb munkával sokkal több eredményt lehetne elérni. Nehézség ide, nehézség oda, a deresedő hajú diákok mégis elégedettek. Amit nem értettek meg órán, azt pótolták otthon, munka után fáradtan, amikor lepihent a család, mert tudták, hogy hetvenkét óra nem könnyen egyenlő egy évvel. így sikerült Kiskörén az első forduló, s hasonló eredményt ígér a második is. Pécsi István Restaurátor a Budai Várban A Budai Vár újjáépítése során a régészek mindig találnak érdekességeket. A jelenleg épülő Várszínház helyén a XII. században Ferences templom és kolostor, a török korban pedig palota és dzsámi volt, később ráépült a karmelita templom és kolostor. Képünkön: a téli időszakban az említett épületek tárgyi emlékeivel a restaurátorok foglalkoznak. (MTI-foto — Csikós Gábor.) Hegemlékezések az iskolákban Kopernikusz születésének és a Chronika Hungarorum kiadásának 500. évfordulójáról Ebben a tanévben emlékeznénk M. Kopernikusz születésének, valamint az első Hárman az öregdiákok közül: . és Hajdú Fehér Gáspár, özse Károly Pál (Fotoí Tóth Gizella.) magyar nyomtatott könyv, a Chronika Hungarorum kiadásának 500. évfordulójára. A két évforduló ünnepségeinek előkészítésére emlék- bizottságok alakultak, amelyek állásfoglalása alapján a Művelődésügyi Minisztérium a következőket javasolja: A középfokú oktatási-nevelési intézmények egy természettudományi (fizika, földrajz) .órán, vagy osztály- főnöki órán, illetve — ha a körülmények engedik —, iskolai rendezvényen emlékezzenek meg Kopernikusz történelmi jelentőségéről, máig ható csillagászati, fizikai, filozófiai életművéről. A megemlékezést lehetőleg az évfordulón — 1973. február 19-én —, tartsák meg. A Hess András budai nyomdájában 1473. június 5-én elkészült első magyar nyomtatott könyv, 'a Chronika Hungarorum kiadásának jubileumi évfordulóiéi könyvkultúránk szocialista szellemű fejlesztésére és múltjának jobb megismerésére kívánják felhasználni. Ennek jegyében javasolja a minisztérium, hogy az alsó- és középfokú oktató-nevelő intézmények egyaránt 1973. június 5-én, illetve ehhez közeli időpontban osztály-, vagy iskolai rendezvény keretében emlékezzenek meg az évfordulóról. Az emlékbizottságok mind - két évforduló országos jellegű megünneplését részletes irányelvek kiadásával segi- tik. Ezekben az igazgatóka/, iskolai ünnepségek tartalmi előkészítéséhez is tájékoztatást kapnak. Sugár István: 3. Hogyan termett hajdanában, az igazi betyár? Vidróczky Marci gyermek- és legényke koráról nem tudunk semmit —, de valószínűleg nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy a palócföldi jobbágyfiatalok életét élte: őrizte a jószágot, vezette az ökröket az eke előtt, járta a dombos-hegyes vidék rétjeit, legelőit, s a Blikk-hegység akkoriban még szinte őserdősűrűségű rengetegeit. Rossz fát nemigen tehetett a tűzre ekkoriban még, mert akkor annak valami nyoma maradt volna a levéltárak bűnügyi törvényszéki irataiban, vagy jegyzőkönyveiben. Ezen ne ís csodálkozzanak kedves, olvasóink, hiszen általában csak azoknak a jobbágyoknak az életútját őrizhff/ts. február 14,, azertla . ték meg az egyre sárguló iratok, akik perlekedtek, vagy nem éppen valami dicséretre méltó tett elkövetői voltak... De Vidróczky Marci körül ennek a hallgatásnak egyszerre csak nagy hirtelen vége szakád, s mint derült égből a villám: felbukkan a Bükk és Mátra területén, Heves és Borsod vármegyékben, sőt a távoli Göndörben is egy csappangó betyár, aki bizony nem más, mint a mi mónosbéli születésű Marci barátunk... Na, de lassan a testtel! Lássuk csak szép sorjában az eseményeket — annál is inkább, mivel az EGER című lap érdekes és pótolhatatlan értékű beszámolót őrzött meg számunkra a híresneves bükki zsivány halála alkalmából, 1873-ból — éppen száz esztendős példányában. S ennek a beszámolónak az értékét az nő**■“?»‘M“‘ e sorok feüebbentflc a fátylat arról a rejtélyről, hogy tulajdonképpen miként és miért is lett a mónosbéli juhásznak, Vidróczky Andrásnak Marci nevű legényfiából országosan körözött, veszedelmes útonálló, a rablástól és fosztogatástól, sőt még az emberöléstől sem visszariadó, mindenre elszánt haramia — de semmiesetre sem —, amint egyesek szeretnék beállítani: a fennállott úri rend ellen nyíltan fellázadt, tőről metszett „népi hős’', ★ Az alábbiak szerint tárulkozik ki tehát az EGER című lap hasábjain Vidróczky Márton betyárrá. válásának kalandos, és mindenképpen regénybe illő históriája. 1859-ben, tehát 22 esztendős korában a Wasa nevét viselő 60. gyalogezredbe sorozták be, mint annyi sok parasztlegény társát’ e tájról, ahonnan ezred legénységét feltöltöttek. Kellett a katona Ferenc Józsefnek, mert bár ebben az évben az olasz háború elvesztése meghozta végül is a Bach-rendszer bukását, de Bach miniszter szükségszerűen kényszerű távozása még nem jelentett egyúttal rendszerváltozást is. Sőt, az , egyre jobban szervezkedő magyar nemzeti ellenzék komoly éberségre figyelmeztette az urakat a bécsi Burg- ban. Vidróczky jó ideig még csak szép rendjével el is viselte az angyalbőr viselésével járó, kény télén-kelletlen s éppen nem kellemesnek rtiondható katonaidőit. De a korlátlan szabadsághoz azokon, nyughatatlan vére végül is megunta Ferenc Jóska ármádiájának embertelenül kegyetlen viszontagságait. Mintegy négyesztendei katonáskodás után — úgy látta —, hogy elérkezett végre az 6 ideje: és szépszerével kereket oldott a Habsburgok kétfejű sasos címerével ékesített laktanya falai közül... A nyíregyházi levéltár ma is őriz egy hivatalosan Szabolcs vármegye címére megküldött országos körözést, melyet Vidróczky Márton és két másik társa, név szerint: Dudás Mihály és Dusi Márton katonaszökevények — vagy mint akkortájban emlegették: dezertorok ellen bocsátottak ki a katonai hatóságok. Ügy látszik, hogy Marci ekkor nem sokáig maradt „szabad legény'’, mert — mint áz újságban olvassuk — édesanyja, a derék Panna asszony kíséretében Egerbe érkezett. ... Jő szándékú és kétségtelenül önkéntes visszatérését szülőfalujából, Mónosbélből, bizonyára valamelyest figyelembe vették a katonai bíróság tisztjei, és csak kisebb büntetéssel sikerült szökését megúsznia a kaszárnya vasfegyelme alól. „Rövid idő múltán azonban másodízben is megszökött — olvassuk —, s mint csavargó, fegyveres betyár, zsarolásból tengette életét, eközben rablóhíre és az alacsony tömegnél népszerűsége mindinkább növekedvén ...” A tekintetes nemes Heves vármegye' pandúrai, csendbiztosaik parancsnoksága alatt, széles körű hajszát indítottak Vidróczky után. de mindhiába. Hol itt tűnt fel, hol pedig amott, de amikor megszorult körülötte a hurok, az utolsó pillanatban mindig sikerült meglépnie... „Ekkor határozta el a verpeléti pandúr, B. A. e betyár elfogását. Sokáig járt uLma, míg yugui, crmboraságot kötött vele és sikerült őt a pandúr házához elcsalnia, hol borozgatásban holtrészegre itta magát. (Egyébként, mint majd még fogjuk látni: Vidróczky Marci tőről metszett mulatós, jó borivó legényfajta volt, s e szenvedélye az elkövetkezendő esztendők során folyamatosan végigkíséri, és nemegyszer majdnem végzetét okozta. (E tehetetlen állapotban rohanta meg a betyárt a besenyői (besenyőtelki) csendbiztos...” Az elfogott és keményen megbilincselt legényt, kijózanodása után, szoros fegyveres pandúr-fedezet mellett Egerbe kíséri a csendbiztos, hogy átadja a katonai hatóságok kezére. i. Vidróczky ekkor, mint katonaszökevény — olvassuk tovább a korabeli beszámolóban — Egerből Komáromba szállíttatott, hol, mint mondják, 27 évi sanyarú togságra lön ítélve. Innét Therezienstadtba (ma Tere-' zin, Csehszlovákiába, Morvaországban) helyeztetett át várfogságra...” Tudnunk kell ugyanis, hogy ott a „jóságos királynő”, Mária Terézia idejében építették az erős várat, mely egyébként 1882-ig az Osztrák—Magyar Monarchián belül, az egyik legjelentékenyebb katonai gpepont volt, úgyannyira, hogy ott a mintegy 6 ezer főnyi lakosság mellett nem kevesebb, mint 16 ezer katonát tartottak fegyverben. ywylaijuk.)
