Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

Ilii ború

és béke

*

Prokofjev

Londonban

Londonban a Colosseum színházban mutatták be Szergcj Prokoíjev „Háború és béke” című operáját. A 13 jelenetből álló négyórás mű a kórus és a balettkar mellett 70 énekest vonultat fel; ennek ellenére költségei felét sem teszik ki — megközelítőleg sem hasonlóan érdekes —, a „Trójaiak” című Berlioz- opera bemutatási költségeinek.

A „Háború és béke” első része családi körben játszódik: Natasa és Andrej szerelmét, s a család ellenkezését mutatja be. A második rész témája ölt országos méreteket: bemutatja Borodinót, a haditanácsot, Moszkvát lángokban és Napóleon visszavonulását

A mű bevezető részlete századunk leggyönyörűbb lírai muzsikái közé tartozik. Egyenesen mágikus hatású.

J j Prokofiev , sajátos eszk»f zei közé tartozik a mclo- drámaszerű, zeneileg kötetlen beszéd: az énekbeszéd közönséges beszéddel mondatról mondatra változik. A zenei mondatok és a próza váltakozása a hangsúlyozás szerfölött hatásos eszköze.

Import szavak

Túró q törlölifől, bilincsr ” ' J" ”, nnori az eszkimóktól

A látszat ellenére az Itt következő sorokban nem külkereskedelmi kérdésekről lesz szó. A címben szereplő „áruk” tulajdonképpen szavak, amelyeket különböző országokból importáltunk évszázadok folyamán, hogy a fejlődő, változó élet szükségleteinek megfelelően kiegészítsük eredeti finn-ugor szókincsünket, amikor éppen nem tudtunk egy új fogalomra belső keletkezésű, vagy nyelvújítási kifejezést találni.

A címben olvasható túró

szót még a honfoglalás előtt vettük át a törökből a bika, az ökör, a borjú, a kecske szavakkal együtt A tehén és a tej viszont óperzsa jövevényszavak, még a törökökkel való első érintkezés előtti időkből. A török hódoltság idején átvett oszmán-török szavak közül megmaradt nyelvünkben többek között a csuha, a dolmány, a zse%, a csizma, a papucs, a szattyán, a tarhonya, a kávé, - a - findzsa, a kancsuka, a harács, a csó- táf.

A törökök mellett hosszan hatott nyelvünkre a honfoglalás után a német és a szláv szomszédság. Német nyelvterületről telepedett ide a herceg, a páncél, a kacagány, (!) a kastély, a torony, a porkoláb, a lant, a tánc, a,

farsang, a zsákmány, a polgár, a kalmár, a kufár, a garas, a zsellér, a bükköny, a pisztoly, a cikkely, a tucat, a huta, a borosta, a módi, a gigerli, a síből, a karalábé, a fasírt, a eódar, a komisz, a káplár, a kurázsi, a silbak, a giccs, a pemzli, a bakter, a zsalugáter, a cement, a sámli, a mismás, a sógor, a trampli, és még sok más szavunk.

A szlávból jött az ispán, a megye, az udvamok, a paraszt, a patvar, a rozs, a gabona, a kalász, a konkoly, a kasza, a len, a guzsaly, a bab, a lencse, a széna, a patkó, a kacsa, a macska, a tanya, a patak, a csónak, a vitorla, a kereszt, a malaszt, a pap, az apáca, a karácsony, a parázna, a szerda, csütörtök, péntek és a szombat, a család, az unoka, a mostoha, az ablak, a pitvar, a kemence, az ebéd, a pecsenye, a kovász, a kolbász, a gyertya, a palást, a kapca, a párta, a bodza, a moha, a szamóca, a medve, a galamb, a giliszta, a pisztráng, a szikra, a szikla, a bolond, a drága, a kuruzsol és még sok, számos kifejezés. Főleg a fel- szabadulás után vettük át az oroszból a kulák, kolhoz, szputnyik, kombájn, diszpécser, esztrád szavakat Természetesen mi is adtunk át szavakat és ezek persze változott hangalakban ma is élnek szláv szomszédaink nyelvében. Ilyen például a cifra, az icce, a csipke, a marokvas, a szerszám, az állás (amit a jószág delelő^ helye értelmében használnak), a bagó, a béres, a deres, a forgó, a buzogány, a tábor, a sípos, a sereg, a sisak és a sátor is.

t

A XXI., XIII. század köriül került nyelvünkbe francia nyelvterületről a kilincs, a lakat, a szekrény, a mécs, a mustár, a botos, a köre. A latin nyelvek közül vettünk át szavakat az olaszból is, például dús szavunk a dogé (velencei kiejtés szerint duzs) szó átvétele. Egy ide vonatkozó érdekesség: olasz jövevényszavainkat nyelvészeti szempontból Karinthy Ferenc dolgozta fel tudományosan. S ha már a latin nyelveknél tartunk, meg kell említeni, hogy magából a klasszikus latinból is sok szavunk származik. Az angolból szintén bőven van átvétel, néhány példa: a futball, a meccs, a story, a camping, a sztár.

Befejezésül: az anorák szó egészen friss átvétel és az eszkimó nyelvből származik!

Hol vagy jövendő?

Kalász László új kötete

Szépen ívelő költői pálya a Kalász Lászlóé. Harmadik verseskötete, a Hol vagy, jövendő? példázza Első kötete is meglepő üdeségével, eredeti hangszínével, a költői látás egyedi változatának erejével hatott ránk. A perkupái útőr fia egy nehéz gyermekkor élményvilágát fogta vallatóra, s a gyermeksors valóságában a szépséget mutatta fel. Már akkor okkal írták verseiről: „költészete nem maradt meg az egyéni sors peremén”, verseiben „táguló körök” módjára rajzolódik ki egy költői világ, mely. a sok „kemény kő-”, „seb-”, „kés-”, „fájdalom”-motívum mellett a közösség megtartó-megváltó erejének kifejezését is magában hordozza. Egy kritikusa így méltatta akkor, az első kötetes Kalász László költészetének értékeit: „Önkéntelensége kivételes, s ebből ered minden erénye és hibája. Ennek köszönheti, hogy... üdén és önfeledten tud énekelni, s hogy a költészet ősforrásainak ízével lepi meg az olvasót”.

A második kötet (Parttól partig volt a címe), a kiküzdött továbblépés példája volt. Míg az előző kötet versei a szűkebb hazában fogantak, s a falun belüli világ emberségéből fakadtak, addig a Pattól partig kötet költeményei egy „erőteljesebb, dinamikusabb”, keményebb tartasd és „méyebb, hitelesebb vallomást” megfogalmazó költőt mutattak. S ha nem is volt látványos ez az újbóli színrelépés, mégis értéket hozott: Kalász László a költői kiteljesedés biztos terepére lépett. Egyben igazolta az is, hogy nem állapodott meg ez a költészet alkotója meghar- eolta a költői értéket teremtő belső harcot.

A legújabb Kalász-kötetet lapozva újra hasonló Impressziók fogalmazódnak meg bennünk. Tovább ível Kalász László költői pályája — ahogy a kötet fülszövege mondja —, „új verseiben a költő hangja elmélyült, keményebb, de egyben hangulatilag intenzivebb is lett, képteremtő fantáziája kiteljesedett”. S programot fogalmaz, több helyütt is, a jövendőét A Kelek című versben tán legszebben:

lM szendergek is: álmaim

most már nagyívben elkerülnek gyermek- s ifjúkor szárnyain röpködnek vagy gubbasztva ülnél így ébren többet álmodom munkát harcot szilárd jövendőt ezért kurta minden napom: eleget nem tehet a felnőtt.

A „célok" „formát öltenek" ebben a programban, a költői látomás a rakétákkal repül versenyt, s a költő, az elme csodáját dicséri, a „bátorodó rakétákat” teremtő elme csodáját mely csoda maholnap természetszerűen invitálja az embert „szomszédait nézni / később a végtelenbe”. De a jövő dala zeng ebben a „virító világ” képzetét teremtő versben is, tömören, Kalász Lászó versépítő biztonságával:

Világ virít

mit ő se sejt még

ie átüti legkisebb sejtjét is a jövő

teszünk miatta mindent lomha

szerelmünket is feláldozva s hisszük:

helyettünk tenni jó

Ma is érvényes Kalász verseire a népi formák é> rit musok világához kötődése. Világában — ha áttételesen is —, ma is ott él a falu, az első élményeket adó táj és lakói. „Füstös ringatlan bölcsőimnek” becézi „a falusi házakat”, s nagy szeretettel szól a „jót kotyvasztó öreg- anyókról”, „öregvő öreganyáiról”, s a tulipán-szoknyában” „bibelábakon” lépő „menyecskékről”. Ezért is érezzük így: a realitás józansága csap meg bennünket a Kalász-versekből, ahogy költőjüket is e „megmaradó józanság” él- teti-viszi az ívelő pályán...

Lőkös István

\AAAA/WW^AVVWWWvVWV\VvVIMAAAAA

1A.LF WIENER:

la megtenné a szívességet...

Dorothea Plier, a tizenhét éves iDoránsnő, még soha életében — i, ne pont arra gondoljanak! De ível már megpendítették a té- íát: úgy látszott, Dorothea még dóban sohasem csókolt meg térit, és léha gyanúsításnak tartotta volna, ha szürkéskék szemében írki egyebet fedez fel, mint a lá- s eszközét. Természettől piros újának sem volt más rendelte- se, mint hogy kis tömlő segítsé- ével kémlőcsőbe juttassa a beteg árét. Ami pedig szép, formás keit illeti, annak hivatása kimerült izonyos folyadékok hevítésében, a likroszkóp beállításában és táblátok kitöltésében.'

Dorotheának a kórházban, aho- i enyhe lefolyású tüdőgyulladásai kerültem, az volt a híre, hogy legszebb, de a szerelem iránt .^érzéketlenebb női lény. Ez annál sajnálatosabb volt, mert bá- ossága egészen más dolgokra tet- e volna érdemessé s mert ha a okásos vérvételnél megkarcolta fülcimpámat, úgy éreztem, hogy szívemig hat.

Viselkedése valószínűleg sohasem változott volna meg, ha nem következik el március 21-e, a tavasz kezdetének napja. Langyos i szellő fújdogált, rejtett ösztönök

mozdultak, és én mint lábadozó, a kis telefonközpontban ültem, •hogy Willi barátomnak gratuláljak a születésnapjára.

„Nem tenne egy szívességet?" — kérdezte a beszélgetés után Ascher úr, a kórház telefonosa.

„Szívesen”, válaszoltam, „miről lenne szó”? ,

Ascher úr elővett egy kisebb dobozt. „Az előbb hozták. Ruha Plier kisasszony számára. Fentiakik a nővérotthon nyolcas számú szobájában. Én nehezen szabadulok most innen Ha megtenné...?” Két perccel később a nyolcas számú szoba előtt álltam. Mély lélegzetet vettem, azután kopogtam.

Dorothea nyitott ajtót. „Jó estét! Mit óhajt?”

„Bocsánat”, mondtam és meghajoltam. „Megkértek, hogy adjam át önnek ezt a dobozt.”

„Ö, ez igazán kedves”, felelte Dorothea. „Kérem, jöjjön be.”

Ez több volt. mint reméltem. Kis szívdobogással beléptem a szobájába, letettem a dobozt az asztalra, és máris indultam volna az ajtó felé.

Ebben a pillanatban hangok

szűrődtek be a folyosóról.

„Kérem, ne menjen most”, sutKözben a folyosón a kórház

igazgatója is beleszólt a vitába és kevés remény volt rá, hogy egyhamar abbahagyják. Dorothea is mind idegesebb lett. Színházba akar menni, mondta, és még át sem öltözött.

„Tudja mit?” suttogtam, „öltöztogta Dorothea „Ez a főnővér. Még azt gondolná, hogy férfilátogatóm volt, ami kínos lenne számomra”

Beláttam, hogy igaza van, és

leültem a felkínált székre. Elmúlt egy negyed óra. Ekkor hallottuk, ahogy a főnővér elköszönt: „Jó

éjszakát!”

Amikor felálltam, a folyosón újabb beszélgetés kezdődött.

„Dorothea kisasszony”, szólaltam meg egy idő múlva, „most igazán mennem kell. Biztosan keresnek. már a kórteremben.”

„Hova gondol”, felelte izgatottan. „Már egy fél órája is elmúlt, hogy bejött a szobámba Senki sem ogja elhinni, hogy csak egy do- K>zt adott át.”

Beláttam, hogy Dorotheának

a van.

zön át nyugodtan, én majd hátat

fordítok.”

És míg a folyosón a főnővér és

az igazgató egyre jobban belemelegedett a beszélge ésbe, a hátam mögött csobogott a mosdóvíz, Dorothea ruhát váltott, berúzsozta a száját, megfésülködött — és minden jól ment volna, ha nem áll előttem a tükör.

Először kikerültem a tekintetemmel, később lopva belepillantottam, azután már nem is néztem másfelé.

Végül Dorothea elkészült. Az órájára pillantott. „A színházat lekéstem”, jegyezte meg és először nézett figyelmesen rám ezen az estén. „Ma van a taúasz kezdete”, állapította meg. „Ne főzzünk magunknak egy kávét?”

Nem értettem ugyan, hogy mi

köze a tavasznak a kávéjához —, de amikor később a heverőn daráltam a kávét és ő olyan szorosan ült mellém, hogy a könyökömmel állandóan súroltam a derekát, nem kételkedtem benne, hogy ezt a március 21-ét nem fogom egyharmar elfelejteni.

„Először vagyok kettesben egy férfival”, súgta a fülembe Dorothea.

Erre kicsúszott a kezemből a kávédaráló és amikor fél órával később felvettük, Dorothea legyintett: „Hagyd csak, inkább hozok egy pohár likőrt!”

Így történt. Dorothea, a meg- 1 közelíthetetlen, kapitulált a tavasz ébredésének hatása alatt.

Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor néhány nap múlva a telefonközpont előtt elhaladva hallottam, hogy Ascher úr így szól egy fiatalemberhez: „Az

előbb hozták, ruha Plier kisasz- szony számára. Fent lakik a nővérotthon nyolcas számú szobájában. Én nehezen szabadulok most innen. Ha megtenné...?”

„Sose mérgelődjön”, jegyezte meg egy arra .sétáló őszes halán- tékú úr, aki észrevette, hogy a telefonfülke előtt hallgatózom. „Egyszer már én is felvittem a ruhát!”

Az esetről mindenkinek meglehet a véleménye. De a magam részéről azóta sokkal óvatosabb vagyok azoknak a nőknek a megítélésében, akik a nyilvánosság előtt olyan tartózkodóan viselkednek, mint Dorothea Plier.

Baldog Balázs fordítása

AWWAWMVVtV^VWVWWVWÄf f

I

Vv

FIACPALOTA — BETONBÓL £S ÜVEGBŐL, A SZOVJETUNIÓ VIBGUNI VAROSÁBAN,