Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

Rekettye körzetvezető és Berci bácsi: Kulcsár Imre és Csapó János a tragikomédia egyik jelenetében. Megmentett néhány milliót Pilláin lisztpor, vállán Hatvan gondjai Serei bácsi élt Látogatóban Berkesi Andrásnál Budapest, Angyalföld bejé ■ rata, negyedik emelet. Az asz­talon konyak, cola és ciga­retta, a beszélgetés megszo­kott kisérői. Mögöttünk sú­lyosra pakolt könyvszekrény áll őrséget, polcain sorakoznak az író művei is. Egy gyors leltár: 15 regénye jelent meg étidig és' kilenc drámáját ját­szották a színházak. A legna­gyobb siker a Játék a tisztes­seggel című regényének ju­tott: öt hazai kiadás, s több mint 350 ezer példány. A külföldi olvasók a Sellő a pe­csétgyűrűn című regényét kedvelik a legjobban, leg­alábbis ezt bizonyítják a számok: 10 nvelven jelent meg, több min1 ötmillió pél­dányban. Színuazí sikereiről legtöbbet mond, hogy a bu­dapesti József Attila Színház háziszerzőze, Angyalföldön rendszeresen játsszák drá­máit. Miután kölcsönösen kikér­deztük egymást — mi újság? —, megpróbálom óvatosan fogalmazni az első kérdést. Arról beszélgetünk, hogy vannak, akik olvassák Ber­kesi András műveit és van­nak, akik vitatják. Vajon n» a véleménye erről? — Nem vagyok sértődés és különben is megszoktam már az ilyen kérdéseket. Nem én vagyok az első író, akit el­utasít a kritika és ugyanak­kor szeret, olvas a közönség. Hivatkozhatnék Petőfire, vagy a határon túlról mond­juk Remarque-re és másokra is, akiknek hasonló sorsot szánt az élet. Tudom, én nem vagyok Petőfi, de bár más értékrenddel, a sorsok elég gyakran megismétlődnek. Igaz. Olvasnak és vitatnak. Szerencsére sokkal többen ol­vasnak. A vitával kapcsolat­ban pedig hadd mondjam el, hogy sok író bizonyára bol­dog lenne, ha ilyen vita ala­kulna ki körülötte. Nekem különben nincs vitám a kri­tikusokkal, tiszteletben tar­tom véleményüket és írok to­vább. Mert az én dolgom az, hogy írjak. És hogy hittel, meggyőződéssel írják. Mű­veimmel én felelősséget vál­lalok a jövő előtt. Aztán nem kis iróniával még hozzáteszi: — Irodalmi berkekben van egy közhangulat, s ügy lát­szik, még nem született meg az a kritikus, aki ezzel szem­be merne szállni. Vagy még nem kapott megfelelő fóru­mot. Elhatároztam, azt a szót, hogy krimi, elkerülöm a be­szélgetés során. Egy ideig si­került, de aztán valahogy kicsúszott. — Nem. Azt nem vállala­tom, én nem írok krimit. Az Angyal meg a barátja azok a krimihősök. Az én alakjaim eszmékért élnek és halnak meg, ha úgy hozza sorsuk. Történeteim természetesen izgalmasak, fordulatosak. De ilyen volt az élet is. S ha jói odafigyelünk, más vonatko­zásban ugyan, de ilyen ma is. Igaz, gyakran írok felderítők­ről, de nem szabad elfelejte­ni, hogy ezek a bátor embe­rek egy korszak hősei voltak. Mielőtt gondolatomban elő­tolakodna a nem tudom há­nyadik számú ügynök, gyor­san témát váltok. A Berci bácsiról kérdezem. — Feljött hozzám Sallós Gábor, a miskolci és az egri színház igazgatója, és azt kérdezte; van-e valami a tar­solyomban? Volt. Elmeséltem neki három sztorit, köztük a Berci bácsi történetét is. Ez megtetszett neki, s bíztatott, hogy írjam meg. Így kezdő­dött. Az előzményekhez tartozik az is, hogy Berci bácsi való­ban létezett, élt. Színházi sza­bó volt, olyan ember, aki a bohém világban élt és tet­szett is neki ez a légkör. Még színészi képességekkel is rendelkezett. Amíg béke és nyugalom volt, nem nagyon figyeltek az emberek Berci bácsira, de a kiélezett hely­zetek olykor előhozzák az emberek rendkívüli tulaj­donságait is. Ez a Berci bá­csi a nyilas idők közepette magára öltött egy katonaru­hát, ezredesi rangjelzéssel és elment, hogy kiszabadítson néhány kommunistát. _ — És a dráma? — A kisember humaniz­musát igyekeztem megírni. A tragikomédia Berci bácsija olyan háryjánoskodó típus, aki sosem volt bátor cseleke­detekről mesél. Csakhogy a kritikus helyzetek mindig döntésre késztetik az embe­reket. Berci bácsi is elérke­zett ahhoz a ponthoz, amikor vállalnia kellett a mesét. És hősöm a felnőttek felelőssé­gével bizonyított. Mosolyogva hozzáteszi: — Ennél többet nem illik elárulni egy Berkesi-drámá- ból. Hagyjunk valami izgal­mat, meglepetést a közönség­nek is. Annyit azonban még elmondok, hogy én nagyon szeretem Berci bácsit. ★ Bizonyára így vélekedik majd az egri közönség is. s érdeklődéssel fogadja Berke­st András tragikomédiáját, amelyet Jurka László rende­zett színpadra. A címszere­pet Csapó János alakítja. A további szerepekben: Somló Ferenc. Pákozdy János, Var­ga Gyula, Balogh Zsuzsa, Csiszár András, Daridag Ró­bert, Kulcsár Imre, Kovács József, Szili János, Héczey Era és Győri Ernő. Bemutató ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (márkusz) Arca, szemének villanása fiatalos, szinte gyermeki még, a lisztpor alatt is. Pe­dig jól a harmadik évtized derekán jár, boldog apa, szakmájában brigádvezető, s mellesleg két esztendeje vá­rosi és megyei tanácstag. Ennyit bevezetőben Morvái Lászlóról, akivel — talán nem a legszabályosabb! — a Hegedűs-féle öreg pékmű­hely dagasztógépe mellett beszélgetek. Persze, a pá­lyánál kezdjük. A mester­ségnél. — A bátyámtól kaptam kedvet hozzá! Tiszta, szép szakma, jól érzem magam a liszteszsákok, dagasztógépek, kemencék közelében. Az kü­lön öröm, amikor targoncán megindul egy-egy rakomány az autókhoz, s a villany­fényben tükrösen ragyognak a sárgára sült veknik. Mes­terségemet egyébként Sátor­aljaújhelyen tanultam. Ép­pen tíz esztendeje, hogy el­szegődtem ipari tanulónak... ★ — Nem ijedt meg a jelö­léstől, amikor annak ide­jén a „Tízhold” ötven csa­ládja bizalmába fogadta? Eléggé magára hagyott az a település, ott a gombosi út­félen! t — Magára hagyott, de nem elmaradott. Igaz, boltba messzire kell járnunk, nem a legesztétikusabb az a há­romszáz méter hosszú, dud- vával benőtt sáv sem, ami elválaszt bennünket a ma- kadámtól, s járda dolgában is eléggé gyengén vagyunk eleresztve: de jó mifelénk a közszellem, szívesen meg­mozdulnak az emberek, ak­kor pedig hamar úrrá lehe­tünk a gondokon. így van ez most a járdákkal! Ami­kor a KIOSZ-ban tanácsta­gi beszámolót tartottam, pa­naszkodtak a választók: Morvái elvtárs, elmerülünk a Hársfa utcában, meg az Akácfában, tegyen valamit Azt kérdeztem tőlük, vállal­nak-e társadalmi munkát? Valamennyi bólintott. Jó. a hozzávalót kihajtom. Meg­történt. Sódert, cementet ad a város. Amint javul az idő, elkészítjük a járdákat. De felszámoljuk ugyanakkor azt a csúf, dudvás „demarkáci­ós vonalat” is! A városgaz­dálkodástól piros salakot szállítunk oda, az kiöli a pá­rét, gyomot. Majd sövénnyel szépen körbeültetjük. Ha ősszel arra jár, egészen más­ként mutat már a mi kis lakótelepünk! ★ „Tízhold” lakói túlnyomó- részt vasutasok Háromne­gyede aktív. egynegyede nyugbéres. És természete­sen, az imént idézettek el­lenére, nem valamennyien angyalok. Ahogy lenni szo­kott, itt is „megterem” az olyasféle ember, aki foly­vást a szomszédját lesi, s jót-rosszat terjeszt felőle, at­tól függően, mennyire szim­patizál vele. Akad, aki bor­sot tör emez-amaz orra alá. Morvái László olyan utcabé­livel perlekedett, aki a kály­háiból kikerülő salakot, sze­metet az ő háza elé hordta. Más szisztematikusan kilő- dözte az utcai világításra szolgáló villanyégőket. Töb­ben azért méltatlankodnak, hogy nekik csak ásott kút- juk van, amikor odébb egy utcával már szolgál a Ba­lassi Bálint utcából ideveze­tett artézi kút. Ezekből az­tán előbb-utóbb olyan ügy lesz, amiben tanácstagként kell eljárnia a fiatal pék­nek. ♦ — E speciális kérdésekben mi a tanácstag kötelessége? — A salak és szemét tá­rolása általános probléma minálunk. Mintegy harminc „kukára” lenne szükség, s akkor menne a szemétel­szállítás. Csak éppen nincs pénzé a Költségvetési Üzem­nek. Azért a napokban még egyszer megkeresem a ve­zetőt, Hatvani elvtársat, hátha talál bajunkra megol­dást. A villanykörte-nyűvök- ről kiderült, hogy nem lé­teznek! Ne csodálkozzék. Ar­ról van szó, több estén át figyeltük az újonnan besze­relt égőket, s kiderült: a vezeték volt zárlatos. Az ÉMÁSZ azóta rendezte a problémát. A víz? Hát ez nehéz eset. Két esztendeje van' egy rendelet, ami a közművesítést a lakosság je­lentős anyagi hozzájárulásá­tól teszi függővé. Ott az a kis Hársfa utca, alig 4-—5 házzal. Ennek az utcának ti­zenhétezer forintot kellett volna állnia, hogy minden házban viz legyen. Nem ál­doztak rá. isszák a coiller- tőzött ásott kutak vizét... ★ Morvái László városi ta­nácstagságával egy időben lett a megyei tanácsnak is tagja, éspedig Hatvan kép­viseletében. Ott, Heves me­gye kis parlamentjében, mar húszezer ember gondjaival kell törődnie. — Mi jutott ebből önnek? — Egy eléggé rázós prob­léma! A város pénzgazdál­kodásával, az adózással ösz- szeíüggő kérdés ... Hatvan tanácsa abból gazdálkodik jelentős részben, ami a pol­gárok egyéni adóiból, vala­mint az üzemek teherválla­lásából befolyik. Két nagy gyárunk, a cukorgyár és a konzervgyár adóját, közte­herviselését egy igen jó gazdasági esztendő, az 197 li­es év alapján hétmillióban állapította meg a megyei hivatal. De azt az évet kö­vette két gyenge, s a város kasszájába emiatt nem folyt be a szép summa, ve­szélyeztetve néhány fontos fejlesztési kérdés megoldá­sát. Nohát, ebben az ügyben én interpelláltam a megyei tanács egyik ülésén. S az lett az eredménye, hogy a két gyárat vállalta a me­gye, s adózónak megkaptuk a Mátra vidéki Erőművet, va­lamint az erdőgazdaságot. Ezek remélhetőleg „hozzák” majd azt a termelékenysé­get, amiből Hatvan háztar­tásába is befut egy-két mil­lió forint... ★ Munkája elszólítja tőlem „Tízhold” tanácstagját, a város megyei képviselőjét. Annyi ideje azért marad, hogy utolsó kérdéseire még válaszoljon. — Nem érzem tehernek a kettős társadalmi funkciót — mondja. — Ügy vagyok vele most már, mint nagy bagós a cigarettával. Szen­vedélyemmé vált. Hiányoz­na, ha elfordulnának tőlem az emberek, s ha nem segít­hetnék erőmhöz mérten kör­zetem és Hatvan gondjai­nak megoldásában. Pilláin, arcán lisztpor. Ke­ze ragad a nyúlós tésztától, amelyből reggelre kenyér kerül asztalomra. A könyö­két szorítom meg, apukor elválunk. Moldvay Győző V\AAA/SAA/WV/WW*AA<VWWWWWiMyvySÄAAA/WV\/y\/v\^ <WVAA/VWWVAA/'»'A/VWWNAA/V\A/VW\AA/VWVWWWV Sugár István; mkociKsr __ MARGl A m A „jószívű" betyár Vidróczky a nép körében szinte erőszakolt módon tö­rekedett népszerűségének fo­kozására, hogy amögött megbújva űzhesse tovább zsi- ványságait. Kocsmákban, csárdákban bőviben szórta a könnyen szerzett pénzt, ete- tett-itatot.t mindenkit, pász­torokat, orgazdákat, s min­denféle rendű, s rangú sze­gény népet. S közben huzat­tá a nótát a cigánnyal —, nem takarékoskodva itt sem a bankóval. Ez az egyik magyarázata — a tőle való félelem, s a véres, irgalmat nem ismerő bosszú mellett —, hogy két hosszú esztendőn át nem akadt senki emberfia, aki fel merte volna adni a te­kintetes vármegye csendbiz- tns-ínél. s a pandúroknál. Ebből a magból erednek és táplálkoznak azok a napja­inkban is még itt-ott ele­venen élő történetek, me­lyek úgy mutatják be Vid­OílB Sü. február 82.» csütöttök róczkyt, mint a paraszti nép egyenes jótevőjét. Hallgassunk meg egy ilyen jellegű néphagyományos tör­ténetet a „jóságos szívű” be­tyárról. Szilvásról — a mai Szil­vásváradról egy szegény job- bágyparasztlány ballagott az erdőn át Eger felé, kis kesz­kenőjébe kötve hosszú esz­tendők alatt összekuporga- tott kis pénzecskéje, hogy azon egy kis „stafirung”-ot vásároljon valamelyik Eger városbéli boltban. Egyszeriben csak elibe toppan a betyár, mire még a vér is majdnem meghűlt a hajadon leányzóban. Szentül azt hitte, hogy a bozótból elibe tört marcona legény — mégha olyan jóvágású is —, elszedi minden pénzét. S akkor lőttek a pár napra ki­tűzött lagzinak. De amikor a legény barát­ságos szóval közeledett a lányhoz, sőt szívélyes han­gon útjának célja felől ■ ér­deklődött, felengedett a menyasszony szorongó félel­me. — A lakodalom lészen, oszt vásárolni megyek egy kis stafirungot, ami még hozzá hiányzik — vallotta ki úti célját. Erre Marci elővette a bu- gyellárisát, mely vastagon ki volt tömve bankóval, s csak úgy bajzomba belemarkolt, s odaadta a pénzt a szilvási lánynak —, hadd vásároljon csak bátrabban annál az eg­ri boltosnál. Már lefelé ment a nap, amikor visszafelé tértében, a jókora csomaggal felpakolt lánnyal ismét találkozott az ösvényen, ahol elvált tőle. Mikor megtudta, hogy mi­kor lesz a lakodalom, meg­kérte a lányt, hogy csak hív­jon meg mindenkit a lagzi- ra, mert ő majd gondosko­dik italról, ételről, sőt még muzsikusokról is. Vidr'Wky hetartotta a sza­vát. Jócskán megpakolva nászajándékokkal meg is je­lent a lány lakodalmán. Bő­viben folyt a bor, de nem hiányzott a finom báránype­csenye sem. No meg. nem csak ilyen­olyan cineogó muzsikus nép­ség húzta a mennyegzőn a talpalávalót, hanem messze környék legjobb hírű cigány­ban#**, - - ■ rorn,,^-, Hej — még hosszú eszten­dők múltán is emlegették Vidróczky „jószívűség”-ét. ★ Egy hagyomány szerint Felnémeten, a megyeszék­hely tőszomszédságában is pokoli nagy murit csapott a betyár. Egy álló nap. reggeltől ké­ső éjszakáig húzatta magá­nak a cigánnyal. Mindenkit vendégének fogadott, s itat­ta. Mit törődött a kocsmáros, hogy kicsoda is ez a kétes vendége. Az ősi kereskedő­hitvallás mellett állott őkel- me is: a pénznek nincsen szaga! A degeszre tömött buk­szája egyre apadt, s csak akkor szakadt vége a muri­nak, mikor az utolsó bankó is a kocsmáros zsebébe ván­dorolt. Amikor már alaposan fel­öntött a garatra, duplacsövű pisztolyát rántotta elő és te­lelövöldözte az ivó mennye­zetét apró ólomsörétekkel. Volt, aki felismerte — de tanácsosabbnak vélte, ha hallgat a betyárról, mert tartott gyors kezétől és irgal­mat ném ismerő haragos bosszújától. Inkább meg­itták a íelnémetiek is a po­tyabort. „Vidróczky borát”, mintsem beballagjanak Eger­be, hogy feladják a zsiványt. Mit törődtek a jóemberek, hogy a bankók milyen úton- módon jutottak a „jószívű” vendéglátó legény bugyellá- risába. Á cserépfalusi juhászkaland Pintér Pestával a cserép­falusi határban mulatott Vidróczky Marci. Egy bacsó, azaz egy juhászgazda vendé­gelte meg a két legényt, aki jól ösmerte őket, s tudta, hogy igen tanácsos jóban lenni a betyárral. Hát azon melegében, ahogy betoppant hozzá a két jövevény, nyom­ban levágott egy ürüt, s pom­pás pörköltet, meg nyárson- sültet készített a váratlanul jött vendégeinek. A juhásznak azonban volt egy másik vendége: egy má­sik juhász a .délibb, az al­földi vidékről. A beszélgetés hamarosan az erősen körö­zött Vidróczkyra terelődött és az alföldi juhász, akinek a neve Esztári Józska volt, cefetül szidta a betyárt, még a fajtáját is átkozta a zsi- ványnak. S nem átallotta ki­jelenteni. hogy hallotta, mi­szerint akadt olyan juhász, aki még birkát is vágatott a juhász részére. — Nincsen olyan isten az égben, hogy én ezt megten­nem annak az istentől elru­gaszkodott gazember Vid­róczky Marcinak és bandá­jának! bezzeg Marcinak sem kellett több. Már alig vár­ta, hogy . véget érjen a la­koma. és ki-ki a maga dolga után menjen ... Nem várattak sokáig ma­gukra — meglátogatták a juhászszállásán Esztári Jós­kát, s Pintér Pestával egye­temben bemutatkoztak ne­ki, s nem rejtették véka alá jövetelük célját: betyáros módon bosszút állnak, ami­ért meggyalázta Cserépfalva határában Vidróczkyt! Egyszer-kétszer a foko­suk nyelivel a nyaka közé vágtak, és villogó szemek­kel megparancsolták a be­gyulladt és minden tagjában már remegő juhásznak, hogy minden birkájának azon nyomban vágja el a nyakát. A juhász megpróbált sza­badkozni, ellenkezni, de a végén jobbnak, tanácsosabb­nak vélte, ha megkezdi a véres munkát. Mikor már vagy nyoíoSa jószágnak elvágta a bacsó a| nyakát, Pintér Pesta meg»« szánta a nyomorult juhásza és rávette Vidróczkyt, hogy? „kegyelmezzen meg” a többiI birkának. Szerencsés Jő fecTVébeH volt éppen Marci, és hallga­tott a jó szóra, és abbaha­gyatta a nyomorult bacsóval a nyája esztelen lemészárlá­sát. Mielőtt szélsebesen távoz­tak volna a tett színhelyé­ről, csak úgy foghegyről így szól a birkáitól csuromvéres alföldi juhászhoz: —- Vedd tudomásul, édes egy komám, hogy a betyár­ral nem jó ellenkezni, s ha kéri, le szokták néki vágni a birkát! Ne feledd, hogy a betyár is ember és szereti a jól kihízott ürüpecsenyét (Folytatjuk?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom