Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

Szerda etti külpolitikai kommentárunk Tizenkét év alatt... NEM SOKKAL AZUTÁN, hogy 1960, december 20-án megalakult a Dél-vietnami Nemzeti Független­ségi Front, sor került a szabadságért harcoló dél­vietnami fegyveres erők egyesítésére is. Ennek most van az évfordulója: immár tizenkét esztendeje tör­tént, 1961 februárjában.' Ugyanabban az országban még egy nevezetes esemény történt abban az esztendőben: 1961-ben kezdtek el beszivárogni Dél-Vietnamba az amerikai katonai „tanácsadók”, majd néhány év múlva leve­tették az álcázást. Már nem esett szó tanácsadókról, nyíltan özönlöttek be Dél-Vietnamba az amerikai fegyveres erők, szárazföldi csapatok, tengerészgyalo­gosok, légierők, amíg létszámuk a félmilliót is jóval meghaladta. Most az utolsók is elvonulóban vannak. Ha az Egyesült Államok betartja a januárban Párizsban aláírt egyezményeket, akkor három hónapon belül az utolsó csillagos-sávos katonának is távoznia kell Vietnam földjéről. S abban, hogy ez így történt, sok minden egyéb mellett az egyesítésük tizenkettedik évfordulóját most ünneplő dél-vietnami fegyveres erőknek is döntő szerepük volt. PEDIG MILYEN KEGYETLENÜL NEHÉZ kö­rülmények között indult el a harc a szabadságért, a függetlenségért Dél-Vietnam mocsaraiban, dzsunge- leiben, hegyeiben, falvaiban. Fegyvertelen parasztok kezdték, földjeikről eiüzöttek és milyen elmésen, furfangosan. Éjszakánként rajtaütöttek kisebb hely­őrségeken. Sípokkal, dobokkal óriási lármát csaptak, a katonák a sötétben nem látták, milyen erőkkel áll­nak szemben, a hatalmas zaj mögött hatalmas táma­dást sejtettek és futásnak eredtek, hanyatt-homlok rohantak, fegyvereiket hátrahagyva. Az első fegyve­rekhez, mint a partizánok általában, a dél-vietnami szabadságharcosok is így jutottak; az ellenségtől sze­rezték meg. Ez az eleinte kevesek által, kezdetleges eszközök­kel vívott küzdelem terebélyesedett olyan hatalmas méretű szabadságharccá — és a dél-vietnami fegyve­res erők tizenkét évvel ezelőtti egyesítése forduló­pontot jelentett ebben a küzdelemben —, amely vé­gül is győzelemhez vezetett. Bármennyi erőt is össz­pontosított erre a területre az Egyesült Államok, bármilyen aktívan segítette is a saigöni rezsimet fennmaradásában, végül is tudomásul kellett vennie, hogy nem „maroknyi kommunista lázadóval” áll szemben, mint azt hosszú ideig propagandájában hangoztatta. Hanem a nép túlnyomó többsége által, támogatott hatalmas fegyveres szervezettel, a DNFF- vel, amelynek az általa ellenőrzés alatt tartott terü­letein — s ez Dél-Vietnam jelentős része — önálló közigazgatása, kormánya is van: a Dél-Vietnami Ide­iglenes Forradalmi Kormány. TIZENKÉT ÉV ALATT zajlott le mindez. Ren­geteg szenvedésbe, áldozatba került a harc, de meg­érte, mert győzelem koronázta. lOO dollár 74,61 rubellel egyenlő Gazdasági válságot jövendölnek az Egyesült Államokban A nagyobb nyugat-európai valutapiacokon szerdán a dollár általában új árfolyama fölött kelt el, vagyis jelentős kereslet mutatkozott az ame­rikai valuta iránt. Ez éppen ellentétben áll a tokiói tőzsde tapasztalataival, mert itt a szerdai megnyitás után az eladók valósággal elárasztot­tak dollárral a piacot. Néhány európai valuta- tőzsde — Koppenhágában, Madridban és Oslóban és Helsinkiben — továbbra is zárva maradt. A londoni tőzsdén viszont új rekord született; első íz­ben fordult elő Londonban, hogy egy uncia arany 71,25 dollárért kelt el. Párizsban még ennél is magasabbra — 73,57 dollárra — szökött fel az arany árfolyama. A 9 közös piaci tagország pénzügyminiszterei szerda délutáni brüsszeli ülésükre készülődtek. Giovanni Mala- godi olasz kincstárügyi mi­niszter újságírók előtt kije­lentette, hogy Brüsszelben is­mertetni kívánja közös piaci partnereivel az olasz líra le­begtetésére hozott döntés in­dokait A líra lebegtetésének bevezetésével az olasz kor­mány megszegte azokat a kö­zös piaci egyezményeket, amelyek értelmében a nyu­gat-európai pénznemek csak korlátozott mértékben módo­síthatják árfolyamukat A skandináv országok pénzügyminisztereinek kedd délután megtartott találkozó­ja után szerdán a svéd kor­mány elvben döntött a koro­na új árfolyamáról, a határo­zatot azonban a többi északi kormánnyal folytatandó to­vábbi konzultáció után teszik csak közzé. Nelissen holland pénzügy­miniszter szerdán bejelentet­te, hogy a Belgiummal és Lu­xemburggal folytatott kon­zultációk után a guildent gyakorlatilag másfél száza­lékkal felértékelték. A görög és az izraeli kor­mány úgy döntött, hogy a drachma. illetve az izraeli font árfolyamát nem változ­tatják rrieg a dollárhoz ké­pest. Ez azt jelenti, hogy gya­korlatilag mindkét esetben körülbelül 10 százalékkal le­értékelték valutájukat MOSZKVA: Mint a Szovjetunió Állami Bankja bejelentette, az ame­rikai dollár leértékelése kö­vetkeztében február 13-án megállapított árfolyam sze­rint 100 dollár ezentúl 74,6» rubellel egyenlő. Az állami bank bejelenté­sét az Izvesztyija szerdai szá­mában közölte. WASHINGTON: Két ismert amerikai Bú*' dasági szakértő , — Lewis Smith és Henry Kaufman — Washingtonban azt a nézetét hangoztatta, hogy az év vé­gén, vagy 1974 elején gazda­sági válság következik be az Egyesült Államokban. A két szakértő szerint az amerikai kormány számára nehéz lesz a klasszikus méretű hanyat­lás megakadályozása. ROMA; Szerdán két- viharos nap után a valutatőzsdék Olasz­országban is kinyitották ka­puikat. A kormány előző na­pi döntése nyomán a líra ár­folyama a kereslet és kínálat hatására szabadon alakult. A dollárt 580 líra körül, tehát a leértékelés előtti ártoly anion jegyezték. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a líra követ­te a dollárt, ugyancsak veszí­tett értékéből majdnem tíz százalékot. TOKIO: A tokiói pénzügyi tőzsde újra megnyitásának első nap­ján a korábbi 308-ról 270,90- re esett vissza a dollár ára. ami a lebegő japán jen 13,7 százalékos felértékelését je­lenti. Mint várható volt, a japán Nemzeti Bank azonnal beavatkozott és több mint százötven millió dollár felvá­sárlásával elejét vette a jen nagyobb arányú felértékelésé­nek. A tokiói szállodákban és repülőtereken 270 jenért vál­tanak át egy amerikai dollárt, ami a japánokat nem zavar­ja, viszont kellemetlenül érin­ti az amerikai turistákat, akiknek egy része olcsóbb szállodába költözött, hogy ki­jöjjön a pénzéből. Közlemény Kissinger hanoi tárgyalásairól Hanoiban és Washington­ban egyidejűleg tettek köz­zé a Pham Van Dong mi­niszterelnök és Henry Kis­singer, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanács- adója tárgyálásairól szóló közleményt, amely a többi között bejelenti, hogy az ^ Egyesült Államok és a VDK közös bizottságot állítanak fel a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fej­lesztésére. A közlemény megállapítja, hogy Kissinger és a VDK vezetői „őszinte, mélyreható és konstruktív eszmecserét” folytattak a párizsi megálla­podásról, a tűzszünet prob­lémáiról és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok kap­csolatainak rendezése előse­gíti majd a tartós béke meg­valósítását Vietnamban, és' hozza fog járulni az indokí­nai és délkelet-ázsiai béke ügyéhez” — hangsúlyozza a többi között a közlemény. Szoviet-nviKrafnemet nazdasáni együttműködés Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök Moszkvában fogadta Hans Frlderichs (bal oldalt), nyugatnémet gazdasági minisztert. (Népújság-teletoto — TASZSZ—MTI—KS) Moszkvában fogadta Hans Frlderlchs Szerdán Moszkvában be­fejeződött a szovjet—nyu­gatnémet gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési bizottság második ülésszaka. Kína és a vietnami megállapodások MIUTÁN Vietnamban élet­be lépett a tűzszünetről és a béke helyreállításáról szóló Szerződés, világszerte felme­rült a kérdés: milyen szere­pe volt Kínának a megálla­podások létrejöttében és mi­lyen szerepet játszik majd a rendezés után a délkelet­ázsiai térségben? A hivatalos Peking nyilat­kozatban üdvözölte a megál­lapodást és a vietnami haza­fiak történelmi jelentőségű győzelmét. Hogy ténylegesen milyen szerepet játszottak a „színfalak” mögött, arra kö­vetkeztetni tudunk, ha visz- szapergetjük a kínai vezetők­nek az elmúlt években Viet­nammal kapcsolatos megnyi­latkozásait, cselekedeteit. Tény, hogy a háború folya­mán — a Szovjetunió és más szocialista országok melleit — a Kínai Népköztársaság is mindvégig katonai és gazda­sági segítséget nyújtott a vietnami hazafiaknak. Ami­kor pedig a múlt év májusá­ban Nixon elrendelte a VDK ismételt bombázását és a blo­kádot, Pekingben hozzájárul­tak ahhoz, hogy növeljék a Kí­nán át történő szárazföldi szállításokat Vietnamba. Am az egyetlen vasútvonal csak korlátozott szállítást, tett le-, hetővé. Hosszú időn át elzár­kóztak viszont, majd csak nagyon korlátozott mérték­ben járultak hozzá ahhoz, hogy a Szovjetunió és más 1*7*. február Uk, emitörfe* európai szocialista országok hajói kiköthessenek a dél-kí­nai kikötőkben. Teljesen el­zárkóztak továbbá a területük fölötti légiszállítások elől. S ami a legfontosabb, még eb­ben a kiélezett helyzetben, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország ismételt felszólí­tására sem járultak hozzá, hogy közösen lépjünk fel az indokínai hazafiak segítése érdekében. Pedig 1965 óta — vagyis az amerikai agresz- sjdó eszkalálása óta — a szov­jet kormány és más szocialis­ta országok kormányai is ja­vasolták, hogy indítsunk kö­zös akciókat a vietnami nép támogatására. Peking azon­ban mindannyiszor negatív választ adott. EMLÉKEZTETNI kell arra is; éveken át helytelenítették, hogy a VDK tárgyalásokba bocsátkozzék az amerikaiak­kal! A térség problémáinak megoldását kizárólag katonai úton vélték elérhetőnek és kifejezetten ellenezték, hogy a vietnamiak a politikai és a diplomáciai frontokon is fel­lépjenek és 1968-ban Párizs­ban tárgyalásokat kezdjenek az amerikai kormány képvi­selőivel. A kínai vezetők álláspont­jában csak akkor következett be fordulat, amikor ók ma­guk ültek tárgyalóasztalhoz Nlxonnal Pekingben. Miután megkezdték kapcsolataik nor­malizálását az amerikai kor­mánnyal és amikor felmerült a lehetősége annak, hogy a kapcsolataik javítása elvezet­het Tajvan valamilyen for­mában történő visszaszerzé­séhez, új húrokat kezdtek pengetni. Úgy léptek fel, mintha sohasem ellenezték volna a párizsi tárgyalásokat, sőt maguk kedték szorítani a vietnamiakat, hogy mielőbb — akár elvi engedmények árán is — egyezzenek meg az amerikai kormánnyal. Mind­ezzel időben egybeesik egy rendkívül figyelemre méltó hangváltás. Addig a kommu­nizmust építő Szovjetnuió és az imperialista Egyesült Ál­lamok közé egyenl őségi jelet tett a maoista propaganda. Ezt követően azonban a Szovjetunió az „első számú ellenség” lett a számukra, így hát joggal merül fel a gyanú, hogy a „fő ellenség” ellensúlyozására a kínai ve­zetés az amerikai imperialis­ták ázsiai jelenlétének fenn­tartásúban érdekelt. EMELLETT szól egyéb­ként az is, hogy Kína — Ni­xon tavaly februári pekingi látogatása óta eltelt egy év alatt — elsősorban a vezető tőkés országokkal fejlesztet­te kapcsolatait. Csupán az utóbbi fél évben a NATO tagállamainak hat külügymi­nisztere látogatott Kínába. Persze, a maoista vezetés nyilván nem amerikai érde­keket kíván szolgálni, hanem saját indokínai pozldiól erősí­tésére törekszik. Csakhogy ezt a szándékukat, amely el­lentmond az indokínai népen teljes függetlenségére és szu- verénitásAra való törekvései­nek, ilyen kerülő úton remé­lik megvalósítani. A béke helyreállításáról kötött megállapodások iga­zolták, hogy vietnami elv­társaink nagyszerű érzékkel kombinálták a katonai, a po­litikai és a diplomáciai írón­tokon vívott küzdelmet. Mi­közben hősi helytállással, le­nyűgöző áldozatvállalásával a vietnami nép kiváltotta a világ csodálatát, hadserege pedig a Szovjetuniótól kapott fegyve­rek segítségével valósággal megtizedelte a legyőzhetet- lennek hirdetett B—52-ese- ket. és Phantomokat, egy pil­lanatra sem engedték át az ellenségnek a politikai és diplomáciai terepet. S végül is ez a vaskövetkezetesség meghozta gyümölcsét. Ami a kínai vezetők e tér­ségben folytatott jövőbeni politikáját illeti, abban nehéz ma még bizonyosat mondani. Hiszen nagyon sok bel- és külpolitikai tényező változ­hat és velük együtt a pekin­gi magatartás is. Bizonyára többet látunk majd, ha megtudunk^valamit abból, hogy Csou En-laj mi­ben is állapodik meg a ma Pekingbe érkező Kissingerrel. S a kérdés megválaszolásá­hoz támpontot adhat majd a február 28-án Párizsban kez­dődő nemzetközi Vletnam- konferencla is. ahol Csi Peng­te! külügyminiszter képviseli a Kínai Népköztársaságot. AZ EDDIG tapasztaltak azonban nem kecsegtetnek azzal a reménnyel, hogy a maoista vezetés változtatna nagyhatalmi, nacionalista tö' rekvéscin. várnái Ferenc Mint az ülésszakról kiadott közös közlemény megálla­pítja, a kölcsönös megértés légkörében lezajlott tanács­kozáson különös figyelmet szenteltek a kölcsönösen elő­nyös alapon megvalósuló hosszú távú együttműködés további kibővítése és elmé­lyítése távlatainak. Megegyezés született arról, hogy fokozni kell az együtt­működés keretében megva­lósítandó közös létesítmé­nyek előkészítésére irányuló erőfeszítésüket. A tervek szerint a közeljövőben befe­jeződnek a tárgyalások a Szovjetunió és az NSZKkö­Két napig elzárva Jean Claude Mermier kapitány (bal oldalt) és társi! F ariao.száifban, a déli Alpokban a <z időjárás mint két napig el voltak zárva a külvilágtól, amíg aztán heli­kopterek siettek a megmentésükre. (Népújság - teletoto — AP—Mii—KS) ■H zött kötendő tudományos- műszaki együttműködési megállalpodásrál. ,; Az együttműködést bizott­ság kiemelte azoknak a tár­gyalásoknak a jelentőségét, amelyek a kurszki kohászati kombinát felépítésében meg­valósítandó együttműködés­re irányulnak. A két küldöttség vezető­je, Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese és Hans Friedrichs nyugatné­met gazdaságügyi miniszter aláírta az együttműködési bizottság ülésszakának jegy­zőkönyvét és méltatta az ok­mányban rögzített gyümöl­csöző eredményeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom