Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-23 / 18. szám
Tervek és városközpontok Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi határozata, most, legutóbb pedig a decemberi parlamenti ülésszak is többféle vonatkozásban szó] a lakásepités- »61; utalnak arra is a megállapítások, hogy fokozni kell az állami lakásépítés ütemét, arányait; amennyire lehet stabilizálni, illetve maximálni az építkezések költségeit is. Értnek egyik útja — s ez természetes — az ©kos tervezés, a gazdaságos építkezési forrnak alkalmazásaTeljesen érthető a tanácsoknak — városokban, de a nagyobb községekben is — az a törekvése, hogy a szű- kebb pátria szépüljön, gyarapodjék; a kisvárosba lassan „beköltözzék” a közép- blokkos építkezési módszer, a nagyvárosokban pedig ne legyen ritkaság a 6—8 emeletes házak sora. Tulajdonkeppen érthető hat az a „roham”, is, amelyet az Építési és Városfejlesztési Minisztérium szakemberei úgy fogalmaznak meg: vaxoskozpont- ép itesj .invázió”... A tanácsoknak megnövekedett a pénzkezelésben is megnyilvánuló önállósága, ez ötvöződve a jogos fejlődési igényekkel sok helyütt sugallja: „Nosza, építsünk mi is városközpontot” S — tegyük hozzá ilyen is előfordul — csendben azt is jelképezi a tervek egyike másika: „Hadd pukkadjon * szomszéd, lesz nekünk az övénél különb is.” Az utóbbi szemlélet pedig, megint esdi hangsúlyozni kell, hogy helyenként bizonyos „draga” torzulásokhoz vezethet A gyöngyösi „magasház?” sokáig volt sajtócsemege. Ma már jobbára feledésbe merőit a históriája, az átutazók sem figyelnek fel any» nyira arra, hogy a méregdrágán készült monstrum semmiképpen se lett dísze a tájnak, Gyöngyösnek is aligha. Az ÉVM fiókjaiban azonban pihen ma is néhány tervhasonmás az ország különböző településéről érkezett terv — láttukra kívánkozik a kérdés: ennyire gaz- dacok lennénk” Láttam korábban egy he . toéki középvárosunk városközpont-elképzelését pauszpapíron — méregdrága volt már a terve is, s mint kidérült, hiába készítették el. Nem kevesebb, mint tizenkét magasházat, 20—22 emeletes monstrumot kértek a város vezetői a mérnökkollektívától, mondván: lesz belőlük üzletház, szálloda, egy-kettőből esetleg öröklakásos házak ...) Harminc városközpointter- vet vizsgálnak, elemeznek és tanulmányoznak mostanában az ÉV'M szakértői; immár jogszabály — aktuális es szükséges előírás — biztosit betekintést a tervekbe s ad bizonyos fokú döntést is a minisztérium hatáskörébe. Nem a tanácsi önállóság megnyirbálásának jegyében, ezt talán hangsúlyozná sem kell. Hiszen nyilvánvaló, hogy — például — a salgótarjáni városrendezési terveik, ott, ahol a szanálások már megtörténtek, s gyakorlatilag a „II. ütemben” építkeznek — „zöld utat” kaptak; mértéktartóan, gazdaságosan végzik az építkezéseket. Ahol azonban szinte még a tervezés sem történt meg, pontosabban, jól láthatok a túlzások körvonalai, megállj-ra, nyugodt ellenjavaslatra van szükség, még akkor is, ha a nagyon látványos megoldás híveinek ez keserű perceket bet. Nem elhanyagolható része a vidéki városrendezésnek: a magasház-problematika. Igen sok tervben szerepel ilyen, a 10 emeletet meghaladó épület, a legkülönbözőbb, hangzásra tetszetős célok megjelölésével. Holott — s ez me- gintcsak a racionális gondolkodás megvalósítás szükségéből fakad — közismert, laikusok számára is köny- nyen felfogható: mennyi minden szól ellene. Tíz emeleten felül a szokottnál sokkal drágább nyomásfokozó berendezésék, kiszolgálólétesítmények beépítése szükséges. Az ilyen „áron” épített lakások költsége hovatovább csak csillagászati összegekben fejezhető ki. Világos tehát, miért nem engedhetők meg ezek az építkezések, miért nem kapnak a jövőben vidéki városainkban, még kivételesen sem lehetőseget „a mi toronyházunk” felepitesere. A mértéktartás, a takarékos, ésszerű gazdálkodás — törvény. A városok „rangját” nem abban határozza meg társadalmi fejlődésünk, mennyire luxuskivitelű, reprezentatív a városközpont, van-e 30 emeletes szálloda vagy 16 emeletes üzletház? A pénztárcához szolidan igazodó, a lakáspolitikai koncepció elvei szerint végzett és végzendő lakásépítkezés az, amelyre „osztályzatot adnak” a lakók. Még ha nehéz is lemondani a látványos, a „szomszédnak ilyen nincs” építkezésről. Pontosan azoknak aZ érdekében, akikért a tanácsok dolgoznak, az állampolgárokért. a még lakásra — állami lakásra, de legalábbis megfizethető árú lakásra — váró tízezrekért, <v. MJ ■ i i a Több a pénzűk a tanácsoknak Kellő alap a kiegyensúlyozott gazdái kodáshoz A tavaüyinil 8,5 százalék- bal több, összesen 25 mii- liáid 800 millió forinttal gazdálkodhatnak 1973-ban a tanácsok. A kiegyensúlyozott gazdálkodásnak kellő alapot biztosító költségvetésből 8,1 milliárd forint a saociális és egészségügyi ellátás előirányzata; a pénzt bőven Vein mire költeni, hissen az idén 683 új gyógyintézeti ágy áll a rászorulók rendelkezésére, s az egy-egy ágyra jutó előirányzat 1973- bea már eléri az 52 000 forintot. A bölcsődék fenntartására fordított pénz 10A százalékkal több a tavalyinál, így az idén újabb 2130 apróság részesülhet hólesődéi gondozásban, A kulturális feladatok éllátására 9,3 milliárd forintot szánnak, ez 811 millió forinttal magasabb összeg az 1972. évinél. A tanácsok as idén 16 001-gyei több gyermek óvodai elhelyezését tervezik, az általános iskolai hálózat 508 tanteremmel bővül. A feltételek megteremtésével 87 újabb tanulószobás esoporúot sbbwgs— ni, s az eddiginél 1460-nal több diák kaphat menzai ellátást. A vártnál ugyan kisebb mértékben, de növekszik az általános iskolai diákotthoni férőhelyek száma. A népművelési intézmények, illetve feladatok céljaira 604 millió forint jut A tanácsi fejlesztési alapok idei bevételi és kiadási előirányzata 17,2 milliárd forint A legtöbb pénz, 11,6 milliárd forint ebből lakásépítésre jut A tanácsok 1973-ban 28 ezer új otthon, bér- és tanácsi értékesítésű lakás tető alá hozatalát tervezik. Az „egyéb” címszó alatt elkönyvelt beruházások és kiadások összege 5,1 milliárd forint, a tanácsok ebből fedezik a közművesítéssel kapcsolatos kiadásokat (MTT) A taggyűlésekről iehntiük Utolérni önmagukat Mértéktartóan, higgadtan, eléggé szűkszavúan, de minden lényeges dologra kitérve hangzott el a beszámoló Buda György párttit- kár felolvasásában. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat gyöngyösi üzemében figyeltek a kommunisták a vezetőség véleményét tartalmazó megállapításokra. Azt sem lehet mondani, hogy valamiféle izzó hangulatú vita alakult volna ki ezt követően. Nem is sokan kértek szót, igaz, a taglétszám sem sok a vállalatnál. De mindennek a lényege összesűrűsödött egyetlen mondatban: kevés a hely. Aki ismeri ezt a vállalatot, jól tudja, ugyanaz a megállapítás már évekkel ezelőtt is, majd azután még sokszor elhangzott. A ruházati ipariak mindig a helyszűkével bajlódtak. Kiköltözködtek. a járásbíróság mellé, és akkor megköny- nyebbülten- felsóhajtottak. Végre. Most már tudják hová tenni a gépeket, az emberek is levegőhöz juthatnak egymástól. Aztán jöttek az újabb megrendelések, a még nagyobb feladatok, és azt vették észre: megint nincs hová tenni a gépeket, de a dolgozókat sem. Rengeteg a nő a vállalatnál, ahogy a fiatalok száma is meglepően nagy. Aztán a KISZ tengődik, mert még egy szekrényük sincs. A párttagok nem tudnak hol összejönni. Klub kellene a fiataloknak, hogy szabad idejüket ott hasznosan tölthessék el. Ehelyett kószálnak a városban azok, akik buszra várnak. De már a termelés is a helyhiány miatt követel egyre nagyobb erőfeszítéseket. Megjegyezték: több helyről, több személytől kaptak ígéretet több alkalommal is arra, hogy segítenek a' vállalaton. Olyan feladatokat kellene megoldaniuk, amikhez a népgazdaságnak is nagy érdeke fűződik, dehát.. Korszerűsítettek, felújították a gépparkot, törődnek a fiatal munkásokkal, szemük ezeken a holnapi szakmunkásokon, viszont... * hely. Nem panaszkodni akartak, hangsúlyozták többször is, csupán a valóságot megmutatni. És kérni a pártvezetőség segítségét. Egyszóval: a főfő gond megfogalmazódott, méghozzá úgy. hogy közben hangsúlyozták. ezúton is minden» erejükkel a termelési ered-» menyek fokozására törekszem nek, ebben mutatnak majd jó példát a kommunisták, mert jól tudják, minden igénynek a kielégítési lehetőségét a javak fokozott mértékű előállítása adja. Érdemes ennek a kis vállalatnak kis alapszervezetére odafigyelniük a felettes állami szerveknek is. (ffmf) Tort ültek q Metrónál Pataiak, pesti dicsősége Egy idő óta a gyöngyöspataiak is feliratkoztak a főváros építői, szépítői közé: harminckét emberrel nap nap után fordul a még ma is szinte vadonatújnak mondható jietőfibányai farmotoros Ikarus a község és Budapest között. Többségükben egykori bányászokat visz és hoz Nyika István, a selypi pilóta. Olyanokat, akik régi üzemük bezárása óta sokfelé próbálkoztak, de végül is — jobb sorsot remélve — csak a Közlekedési Építőipari Vállalat mellett döntöttek, a to borzó Hideg Danira, az öreg Szu- hányra meg Kontrára hallgatva..." A csapat — amely a kezdetben persze sokkal kisebb volt — a Baross téren startolt a pesti munkában. A „nagy gödör”, a katlan építésénél, a felüljárónál. Blaskó István a vizes futó- homokkal folytatott harcról beszél. Mondja, hogy a Rot~ tembiller utcánál úgy ömlött, hogy alig tudták visszatartani a pátrialemezekkel. — Régi, szennyvizes főgyűjtőcsatornát kellett egyszer betömnünk — beszéli Hegedűs Ferenc. —I Hat méterenként fúrtunk rá, hogy leengedhessék odafentről az anyagot. Néha azonban, mert sietett mindenki, nem engedték, hanem egyenesen zúdították a szállítmányt, s ilyenkor az egyik percről a másikra valósággal berekesztettek valamennyiünket a föld alá! Két esztendeig dolgoztak a Baross térnél, aztán a Jánoshegyi libegőhöz, a normafai, Istenhegyi úti benzinkutak építéséhez vezényelték őket, míg újra visszakerültek a Metróhoz. A Déli pályaudvarhoz. — Cudar, kemény kőzet van erre — magyarázza Só- regi István — fúrni, robbantani kellett folyton, mert a légkalapáccsal semmire sem mentünk! Hű, nagy munka volt a Délinél! 16—12 órás műszakokban dolgoztunk, s egy-egy éjjel bevertünk 160 —180 köbmétert is, ha éppen betonoztunk. A markológép alól nyolc billenős autó hordta megállás nélkül az anyagot, s ugyanennyi vibrátor működött megállás nélkül. Képzelheti a,hajtást! Általában fenn kaptunk feladatot, de időnként azért mi is dolgoztunk lenn: például a Déli pályaudvarnál levő mozgólépcsőhöz mi vágtuk a lejáratot... Csöndes fiatalasszony hallgatja a férfiak élményeit. Mint kiderül azonban, nem kívülálló ő sem, hetedmagával, hat másik patai nővel ugyancsak az építőknél dolgozik, Budapesten, utasa az ingázó busznak. Igen, igen, csak hát mi jelentéktelenebb munkát végzünk mint a férfiak — szerénykedik. — Én például ebédkiosztó és takarító vagyok. A társaimmal ilyenkor 23, nyáridőben pedig 300 emberre dolgozom. Két esztendeje csaltak magukkal a falubeliek, hogy hirtelen elveszítettem szegény férjem. A négy kis árva mellett majdnem kétségbeestem, amikor szóltak, hogy találhatok odar Értéknövekedés A Gerecse-hegységben levő Tardos-bánya vörös már- ványát már több mint 200 éve fejtik. Az innen kikerülő márványlapokat, márványtömböket középületek és régi kúriák' díszítésére használták és használják. A tardosi márványt Süttőn dolgozza fel a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat. Napjainkban a Parlament, a Budai Vár és a metró szépítésére használják fel legnagyobb mehnyiségben az innen kikerülő burkolóanyagokat. A tardos-bányai vö- rösmárványbanyaban óriás tömbökben folyik a termelés. Ez a bánya a Gerccse-hegyseg legmagasabb pontján korlátlan mennyiségű kőzetkincset ad a. népgazdaságnak. (MTI-juta — Balassa Ferenc,) Az. öreg Szabó ott állt a kerítés mellett és pipázott. Megfontolva nézegette a pirostetős, hófehér épületeket, az .aszfaltozott utakat, a gondozott, füves térségeket Már éppen hazafelé akart indulni, amikor észrevette a telepvezető. — Jöjjön be, Józsi bácsi! — Látom én innen, kintről is. — Dehogyis látja, jöjjön csak be! Az öreg Szabó kisebb hú- zódozás után, amit csupán az illem kedvéért csinált, be- lépett az ajtón. Hiszen végtére azért ment oda a telephez. mert kíváncsi volt rá. Mentek együtt a telepve- :etővel az irodába. — Itt van egy fehér köpeny, Józsi bácsi, vegye csak feL — Minek? Tán a malacoknak? — Azoknak bizony. Majd meglátja, hegy tnegórdem*; ^8» - - .r*. Az öreg Szabó egy kicsit furcsának találta a dolgot, de hát úgy volt vele, hogy a telepvezető jobban tudja, mit kell csinálni. Felvette a fehér köpenyt és útnak indultak. Betértek az első épületbe. Hatalmas, hosszú teremben, kisebb-na- gvobb rekeszekben voltak elhelyezve a disznók. Csak úgy, a betonpadlón feküdtek. Az öreg Szabó azt se tudta hirtelen, merre fordítsa a fejét és mit kérdezzen. Ügy meglepte minden. Főként a tisztaság, a rend. — Te, Jóska — kérdezte a telepvezetőt —, aztán nem fáznak meg ezek a disznók? — Hogy fáznának. Itt mindig annyi a hőmérséklet, amennyi kell. — Aztán, hány disznó van itt, ebben a teremben? — Ebben 480. Az öreg Szabó csak vakar- gatta a fejét. Ilyet ő meg büottv Limen se látott — És hány ember gondozza őket? — Kettő. Aztán mentek tovább a fiaztatóba, a takarmánykeverőbe, a húsüzembe. Az öreg Szabónak szinte már szédült a feje a sok látnivalótól, újdonságtól. Amikor elbúcsúzott a telepvezetőtől, az megkérdezte: — Na, öreg, érti már a fehér köpenyt? — Hogyne érteném — válaszolta. Nagyonis. S ahogy hazafelé ballagott a fagyos úton, azon gondolkozott, hogy hányszor mondta a fiainak, később az unokáim»* hogy tanuljanak, mert ha nem, h ** disznópásztor lesz belőlük. S hogy mennyire más az a kifejezés, hogy sertésgomdozó. Az értéknövekedés közgazdasági fogalom Néha azonban egy közgazdasági kategória mindennél jobban kifejezi a lélek belső rezdüléseit fenn én is jó munkát. S szerencsére nem is csalódta»: a 2000—2300 form tot én i> megkeresem. ( özvegy Tóth Lászlóné » négy gyerek mellől minden» nap hajnali négykor kel, s hozzájuk hat-fél hét tájba jót vissza este. Napközben arz apósa van a kicsikkel, akiknek munka után még minden este főz. S mos, vasal, takarít Ügy, hogy csak II óra tájban tér rövid nyugovóra. Mégsem panaszkodik, újra meg újra elindul é is a többiekkel... A pataiak általában elégedettek, úgy mondják, hogy megtalálták a számításai kast A férfiak hónapról hónapra megkeresik a 3000—4000 forintot Szinte mindenki kapott már jutalmat, kitüntetést. Hegedűs és Borik például már kétszeres kiváló dolgozó Pesten, Bokros Sándor pedig tavalyelőtt megkapta a Közlekedés Kiváló Dolgozója címet is! A „kapitány” ráadásul — mint büsa- kélkedik — kétszer szerepelt már a tv-ben. Sőt: „fellépti díjat” is küldtek neki-» televíziótól! — Másodszorra a kislányomat is felhívatták az egri gimnáziumból, a kamera elé... — Ez utóbbi alkalommai, holmi disznótort is említett Bokros „kapitány”. — Valóban. Ugyanis a« építésvezetőségünk, a VI-os, vett két hízott sertést a metróavatás alkalmából. S most 10-én meg is történt az ölés! Az egyiket én szúrtaíp le, a másikat meg Jóvér építésvezető. A patai Béke Tsz-ből kapott szalmával, meg a pesti gázzal perzseltük meg az állatokat, s az ugyancsak hazulról hozott fűszerekkel, krumplival, káposztával, hozzá való jóféle otthoni borral tálaltuk aztán a magunk készítette, ízes, falusi toroseledelt. Sajnos, mégsem úgy sikerült a disznótor mint szerettük volna, mert időközben, váratlanul gyomorműtétre került a főépítésvezetőnk, s emiatt nem ünnepelhetett közöttünk... Így ért véget az ünnep — és kezdődtek megint a hétköznapok. polgoznak újra, folytatják a munkát. Bokros közben — hetente kétszer — iskolába is jár: középfokú munkavédelmi tanfolyamot végez, minisztériumi vizsga - bizottság elé készül. Külön - be» pedig valamennyien másra is készülnek, egy ni", sik nagy határidőre: m 15-én szeretnék átadni a U. U pályaudvar egész ut- .zz . nokát rendeltetésének. Remélik: ez is sikerül! Gyóni Gyula Mmmes 0 matat