Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

Tervek és városközpontok Az MSZMP Központi Bi­zottságának novemberi ha­tározata, most, legutóbb pe­dig a decemberi parlamenti ülésszak is többféle vonat­kozásban szó] a lakásepités- »61; utalnak arra is a meg­állapítások, hogy fokozni kell az állami lakásépítés üte­mét, arányait; amennyire le­het stabilizálni, illetve ma­ximálni az építkezések költ­ségeit is. Értnek egyik útja — s ez természetes — az ©kos tervezés, a gazdaságos építkezési forrnak alkalma­zása­Teljesen érthető a taná­csoknak — városokban, de a nagyobb községekben is — az a törekvése, hogy a szű- kebb pátria szépüljön, gya­rapodjék; a kisvárosba las­san „beköltözzék” a közép- blokkos építkezési módszer, a nagyvárosokban pedig ne legyen ritkaság a 6—8 eme­letes házak sora. Tulajdon­keppen érthető hat az a „ro­ham”, is, amelyet az Építési és Városfejlesztési Miniszté­rium szakemberei úgy fogal­maznak meg: vaxoskozpont- ép itesj .invázió”... A tanácsoknak megnöve­kedett a pénzkezelésben is megnyilvánuló önállósága, ez ötvöződve a jogos fejlődési igényekkel sok helyütt su­gallja: „Nosza, építsünk mi is városközpontot” S — te­gyük hozzá ilyen is előfor­dul — csendben azt is jel­képezi a tervek egyike má­sika: „Hadd pukkadjon * szomszéd, lesz nekünk az övénél különb is.” Az utób­bi szemlélet pedig, megint esdi hangsúlyozni kell, hogy helyenként bizonyos „draga” torzulásokhoz vezethet A gyöngyösi „magasház?” sokáig volt sajtócsemege. Ma már jobbára feledésbe me­rőit a históriája, az átuta­zók sem figyelnek fel any» nyira arra, hogy a méreg­drágán készült monstrum semmiképpen se lett dísze a tájnak, Gyöngyösnek is alig­ha. Az ÉVM fiókjaiban azonban pihen ma is néhány tervhasonmás az ország kü­lönböző településéről érke­zett terv — láttukra kíván­kozik a kérdés: ennyire gaz- dacok lennénk” Láttam ko­rábban egy he . toéki közép­városunk városközpont-el­képzelését pauszpapíron — méregdrága volt már a ter­ve is, s mint kidérült, hiába készítették el. Nem keve­sebb, mint tizenkét magas­házat, 20—22 emeletes monstrumot kértek a város vezetői a mérnökkollektívá­tól, mondván: lesz belőlük üzletház, szálloda, egy-kettő­ből esetleg öröklakásos há­zak ...) Harminc városközpointter- vet vizsgálnak, elemeznek és tanulmányoznak mostanában az ÉV'M szakértői; immár jogszabály — aktuális es szükséges előírás — biztosit betekintést a tervekbe s ad bizonyos fokú döntést is a minisztérium hatáskörébe. Nem a tanácsi önállóság megnyirbálásának jegyében, ezt talán hangsúlyozná sem kell. Hiszen nyilvánvaló, hogy — például — a salgó­tarjáni városrendezési ter­veik, ott, ahol a szanálások már megtörténtek, s gyakor­latilag a „II. ütemben” épít­keznek — „zöld utat” kap­tak; mértéktartóan, gazdasá­gosan végzik az építkezése­ket. Ahol azonban szinte még a tervezés sem történt meg, pontosabban, jól lát­hatok a túlzások körvonalai, megállj-ra, nyugodt ellenja­vaslatra van szükség, még akkor is, ha a nagyon lát­ványos megoldás híveinek ez keserű perceket bet. Nem elhanyagolható része a vidéki városrendezésnek: a magasház-problematika. Igen sok tervben szerepel ilyen, a 10 emeletet meghaladó épü­let, a legkülönbözőbb, hang­zásra tetszetős célok megje­lölésével. Holott — s ez me- gintcsak a racionális gon­dolkodás megvalósítás szük­ségéből fakad — közismert, laikusok számára is köny- nyen felfogható: mennyi minden szól ellene. Tíz eme­leten felül a szokottnál sok­kal drágább nyomásfokozó berendezésék, kiszolgálóléte­sítmények beépítése szüksé­ges. Az ilyen „áron” épített lakások költsége hovatovább csak csillagászati összegek­ben fejezhető ki. Világos te­hát, miért nem engedhetők meg ezek az építkezések, miért nem kapnak a jövő­ben vidéki városainkban, még kivételesen sem lehe­tőseget „a mi toronyházunk” felepitesere. A mértéktartás, a takaré­kos, ésszerű gazdálkodás — törvény. A városok „rang­ját” nem abban határozza meg társadalmi fejlődésünk, mennyire luxuskivitelű, rep­rezentatív a városközpont, van-e 30 emeletes szálloda vagy 16 emeletes üzletház? A pénztárcához szolidan iga­zodó, a lakáspolitikai kon­cepció elvei szerint végzett és végzendő lakásépítkezés az, amelyre „osztályzatot ad­nak” a lakók. Még ha nehéz is lemondani a látványos, a „szomszédnak ilyen nincs” építkezésről. Pontosan azok­nak aZ érdekében, akikért a tanácsok dolgoznak, az ál­lampolgárokért. a még la­kásra — állami lakásra, de legalábbis megfizethető árú lakásra — váró tízezrekért, <v. MJ ■ i i a Több a pénzűk a tanácsoknak Kellő alap a kiegyensúlyozott gazdái kodáshoz A tavaüyinil 8,5 százalék- bal több, összesen 25 mii- liáid 800 millió forinttal gazdálkodhatnak 1973-ban a tanácsok. A kiegyensúlyo­zott gazdálkodásnak kellő alapot biztosító költségve­tésből 8,1 milliárd forint a saociális és egészségügyi el­látás előirányzata; a pénzt bőven Vein mire költeni, hi­ssen az idén 683 új gyógy­intézeti ágy áll a rászorulók rendelkezésére, s az egy-egy ágyra jutó előirányzat 1973- bea már eléri az 52 000 fo­rintot. A bölcsődék fenntar­tására fordított pénz 10A százalékkal több a tavalyi­nál, így az idén újabb 2130 apróság részesülhet hóleső­déi gondozásban, A kulturális feladatok él­látására 9,3 milliárd forin­tot szánnak, ez 811 millió forinttal magasabb összeg az 1972. évinél. A tanácsok as idén 16 001-gyei több gyer­mek óvodai elhelyezését ter­vezik, az általános iskolai hálózat 508 tanteremmel bő­vül. A feltételek megterem­tésével 87 újabb tanulószo­bás esoporúot sbbwgs— ni, s az eddiginél 1460-nal több diák kaphat menzai el­látást. A vártnál ugyan ki­sebb mértékben, de növek­szik az általános iskolai di­ákotthoni férőhelyek száma. A népművelési intézmények, illetve feladatok céljaira 604 millió forint jut A tanácsi fejlesztési ala­pok idei bevételi és kiadási előirányzata 17,2 milliárd fo­rint A legtöbb pénz, 11,6 milliárd forint ebből lakás­építésre jut A tanácsok 1973-ban 28 ezer új otthon, bér- és tanácsi értékesítésű lakás tető alá hozatalát ter­vezik. Az „egyéb” címszó alatt elkönyvelt beruházások és kiadások összege 5,1 milliárd forint, a tanácsok ebből fe­dezik a közművesítéssel kapcsolatos kiadásokat (MTT) A taggyűlésekről iehntiük Utolérni önmagukat Mértéktartóan, higgad­tan, eléggé szűkszavúan, de minden lényeges dologra ki­térve hangzott el a beszá­moló Buda György párttit- kár felolvasásában. A Heves megyei Ruházati Ipari Vál­lalat gyöngyösi üzemében fi­gyeltek a kommunisták a vezetőség véleményét tartal­mazó megállapításokra. Azt sem lehet mondani, hogy valamiféle izzó hangu­latú vita alakult volna ki ezt követően. Nem is sokan kértek szót, igaz, a taglét­szám sem sok a vállalatnál. De mindennek a lényege összesűrűsödött egyetlen mondatban: kevés a hely. Aki ismeri ezt a vállala­tot, jól tudja, ugyanaz a megállapítás már évekkel ezelőtt is, majd azután még sokszor elhangzott. A ruhá­zati ipariak mindig a hely­szűkével bajlódtak. Kiköl­tözködtek. a járásbíróság mellé, és akkor megköny- nyebbülten- felsóhajtottak. Végre. Most már tudják ho­vá tenni a gépeket, az em­berek is levegőhöz juthat­nak egymástól. Aztán jöttek az újabb megrendelések, a még nagyobb feladatok, és azt vették észre: megint nincs hová tenni a gépeket, de a dolgozókat sem. Rengeteg a nő a vállalat­nál, ahogy a fiatalok száma is meglepően nagy. Aztán a KISZ tengődik, mert még egy szekrényük sincs. A párttagok nem tudnak hol összejönni. Klub kellene a fiataloknak, hogy szabad idejüket ott hasznosan tölt­hessék el. Ehelyett kószál­nak a városban azok, akik buszra várnak. De már a termelés is a helyhiány miatt követel egy­re nagyobb erőfeszítéseket. Megjegyezték: több hely­ről, több személytől kaptak ígéretet több alkalommal is arra, hogy segítenek a' válla­laton. Olyan feladatokat kel­lene megoldaniuk, amikhez a népgazdaságnak is nagy érdeke fűződik, dehát.. Korszerűsítettek, felújítot­ták a gépparkot, törődnek a fiatal munkásokkal, sze­mük ezeken a holnapi szak­munkásokon, viszont... * hely. Nem panaszkodni akartak, hangsúlyozták többször is, csupán a valóságot megmu­tatni. És kérni a pártveze­tőség segítségét. Egyszóval: a főfő gond megfogalmazódott, méghoz­zá úgy. hogy közben hang­súlyozták. ezúton is minden» erejükkel a termelési ered-» menyek fokozására törekszem nek, ebben mutatnak majd jó példát a kommunisták, mert jól tudják, minden igénynek a kielégítési lehe­tőségét a javak fokozott mértékű előállítása adja. Érdemes ennek a kis vál­lalatnak kis alapszervezeté­re odafigyelniük a felettes állami szerveknek is. (ffmf) Tort ültek q Metrónál Pataiak, pesti dicsősége Egy idő óta a gyöngyöspa­taiak is feliratkoztak a fővá­ros építői, szépítői közé: har­minckét emberrel nap nap után fordul a még ma is szinte vadonatújnak mond­ható jietőfibányai farmotoros Ikarus a község és Budapest között. Többségükben egykori bá­nyászokat visz és hoz Nyika István, a selypi pilóta. Olya­nokat, akik régi üzemük be­zárása óta sokfelé próbálkoz­tak, de végül is — jobb sorsot remélve — csak a Közleke­dési Építőipari Vállalat mel­lett döntöttek, a to borzó Hideg Danira, az öreg Szu- hányra meg Kontrára hall­gatva..." A csapat — amely a kez­detben persze sokkal kisebb volt — a Baross téren star­tolt a pesti munkában. A „nagy gödör”, a katlan épí­tésénél, a felüljárónál. Blaskó István a vizes futó- homokkal folytatott harcról beszél. Mondja, hogy a Rot~ tembiller utcánál úgy ömlött, hogy alig tudták visszatarta­ni a pátrialemezekkel. — Régi, szennyvizes fő­gyűjtőcsatornát kellett egy­szer betömnünk — beszéli Hegedűs Ferenc. —I Hat mé­terenként fúrtunk rá, hogy leengedhessék odafentről az anyagot. Néha azonban, mert sietett mindenki, nem enged­ték, hanem egyenesen zúdí­tották a szállítmányt, s ilyen­kor az egyik percről a másik­ra valósággal berekesztettek valamennyiünket a föld alá! Két esztendeig dolgoztak a Baross térnél, aztán a János­hegyi libegőhöz, a normafai, Istenhegyi úti benzinkutak építéséhez vezényelték őket, míg újra visszakerültek a Metróhoz. A Déli pályaud­varhoz. — Cudar, kemény kőzet van erre — magyarázza Só- regi István — fúrni, robban­tani kellett folyton, mert a légkalapáccsal semmire sem mentünk! Hű, nagy munka volt a Délinél! 16—12 órás műszakokban dolgoztunk, s egy-egy éjjel bevertünk 160 —180 köbmétert is, ha éppen betonoztunk. A markológép alól nyolc billenős autó hord­ta megállás nélkül az anya­got, s ugyanennyi vibrátor működött megállás nélkül. Képzelheti a,hajtást! Általá­ban fenn kaptunk feladatot, de időnként azért mi is dol­goztunk lenn: például a Dé­li pályaudvarnál levő mozgó­lépcsőhöz mi vágtuk a lejá­ratot... Csöndes fiatalasszony hall­gatja a férfiak élményeit. Mint kiderül azonban, nem kívülálló ő sem, hetedmagá­val, hat másik patai nővel ugyancsak az építőknél dol­gozik, Budapesten, utasa az ingázó busznak. Igen, igen, csak hát mi je­lentéktelenebb munkát vég­zünk mint a férfiak — sze­rénykedik. — Én például ebédkiosztó és takarító va­gyok. A társaimmal ilyenkor 23, nyáridőben pedig 300 em­berre dolgozom. Két eszten­deje csaltak magukkal a fa­lubeliek, hogy hirtelen elve­szítettem szegény férjem. A négy kis árva mellett majd­nem kétségbeestem, amikor szóltak, hogy találhatok oda­r Értéknövekedés A Gerecse-hegységben levő Tardos-bánya vörös már- ványát már több mint 200 éve fejtik. Az innen kikerülő márványlapokat, márványtömböket középületek és régi kú­riák' díszítésére használták és használják. A tardosi már­ványt Süttőn dolgozza fel a Kőfaragó- és Épületszobrász­ipari Vállalat. Napjainkban a Parlament, a Budai Vár és a metró szépítésére használják fel legnagyobb mehnyiségben az innen kikerülő burkolóanyagokat. A tardos-bányai vö- rösmárványbanyaban óriás tömbökben folyik a termelés. Ez a bánya a Gerccse-hegyseg legmagasabb pontján kor­látlan mennyiségű kőzetkincset ad a. népgazdaságnak. (MTI-juta — Balassa Ferenc,) Az. öreg Szabó ott állt a kerítés mellett és pipázott. Megfontolva nézegette a pi­rostetős, hófehér épületeket, az .aszfaltozott utakat, a gondozott, füves térsége­ket Már éppen hazafelé akart indulni, amikor észrevette a telepvezető. — Jöjjön be, Józsi bá­csi! — Látom én innen, kint­ről is. — Dehogyis látja, jöjjön csak be! Az öreg Szabó kisebb hú- zódozás után, amit csupán az illem kedvéért csinált, be- lépett az ajtón. Hiszen vég­tére azért ment oda a telep­hez. mert kíváncsi volt rá. Mentek együtt a telepve- :etővel az irodába. — Itt van egy fehér kö­peny, Józsi bácsi, vegye csak feL — Minek? Tán a malacok­nak? — Azoknak bizony. Majd meglátja, hegy tnegórdem*; ^8» - - .r*. Az öreg Szabó egy kicsit furcsának találta a dolgot, de hát úgy volt vele, hogy a telepvezető jobban tudja, mit kell csinálni. Felvette a fehér köpenyt és útnak indultak. Betértek az első épületbe. Hatalmas, hosszú teremben, kisebb-na- gvobb rekeszekben voltak elhelyezve a disznók. Csak úgy, a betonpadlón feküd­tek. Az öreg Szabó azt se tud­ta hirtelen, merre fordítsa a fejét és mit kérdezzen. Ügy meglepte minden. Főként a tisztaság, a rend. — Te, Jóska — kérdezte a telepvezetőt —, aztán nem fáznak meg ezek a disz­nók? — Hogy fáznának. Itt mindig annyi a hőmérséklet, amennyi kell. — Aztán, hány disznó van itt, ebben a teremben? — Ebben 480. Az öreg Szabó csak vakar- gatta a fejét. Ilyet ő meg büottv Limen se látott — És hány ember gondoz­za őket? — Kettő. Aztán mentek tovább a fiaztatóba, a takarmányke­verőbe, a húsüzembe. Az öreg Szabónak szinte már szédült a feje a sok látnivalótól, újdonságtól. Amikor elbúcsúzott a te­lepvezetőtől, az megkérdez­te: — Na, öreg, érti már a fehér köpenyt? — Hogyne érteném — vá­laszolta. Nagyonis. S ahogy hazafelé balla­gott a fagyos úton, azon gondolkozott, hogy hányszor mondta a fiainak, később az unokáim»* hogy tanuljanak, mert ha nem, h ** disznó­pásztor lesz belőlük. S hogy mennyire más az a kifeje­zés, hogy sertésgomdozó. Az értéknövekedés közgaz­dasági fogalom Néha azon­ban egy közgazdasági kate­gória mindennél jobban ki­fejezi a lélek belső rezdü­léseit fenn én is jó munkát. S sze­rencsére nem is csalódta»: a 2000—2300 form tot én i> megkeresem. ( özvegy Tóth Lászlóné » négy gyerek mellől minden» nap hajnali négykor kel, s hozzájuk hat-fél hét tájba jót vissza este. Napközben arz apósa van a kicsikkel, akik­nek munka után még min­den este főz. S mos, vasal, takarít Ügy, hogy csak II óra tájban tér rövid nyugo­vóra. Mégsem panaszkodik, újra meg újra elindul é is a többiekkel... A pataiak általában elége­dettek, úgy mondják, hogy megtalálták a számításai kast A férfiak hónapról hónapra megkeresik a 3000—4000 fo­rintot Szinte mindenki ka­pott már jutalmat, kitünte­tést. Hegedűs és Borik pél­dául már kétszeres kiváló dolgozó Pesten, Bokros Sán­dor pedig tavalyelőtt meg­kapta a Közlekedés Kiváló Dolgozója címet is! A „kapi­tány” ráadásul — mint büsa- kélkedik — kétszer szere­pelt már a tv-ben. Sőt: „fel­lépti díjat” is küldtek neki-» televíziótól! — Másodszorra a kislányo­mat is felhívatták az egri gim­náziumból, a kamera elé... — Ez utóbbi alkalommai, holmi disznótort is említett Bokros „kapitány”. — Valóban. Ugyanis a« építésvezetőségünk, a VI-os, vett két hízott sertést a metróavatás alkalmából. S most 10-én meg is történt az ölés! Az egyiket én szúrtaíp le, a másikat meg Jóvér építésvezető. A patai Béke Tsz-ből kapott szalmával, meg a pesti gázzal perzseltük meg az állatokat, s az ugyan­csak hazulról hozott fűsze­rekkel, krumplival, káposz­tával, hozzá való jóféle ott­honi borral tálaltuk aztán a magunk készítette, ízes, falu­si toroseledelt. Sajnos, még­sem úgy sikerült a disznótor mint szerettük volna, mert időközben, váratlanul gyo­morműtétre került a főépí­tésvezetőnk, s emiatt nem ünnepelhetett közöttünk... Így ért véget az ünnep — és kezdődtek megint a hét­köznapok. polgoznak újra, folytatják a munkát. Bokros közben — hetente kétszer — iskolába is jár: középfokú munkavédelmi tanfolyamot végez, minisztériumi vizsga - bizottság elé készül. Külön - be» pedig valamennyien másra is készülnek, egy ni", sik nagy határidőre: m 15-én szeretnék átadni a U. U pályaudvar egész ut- .zz . nokát rendeltetésének. Remélik: ez is sikerül! Gyóni Gyula Mmmes 0 matat

Next

/
Oldalképek
Tartalom