Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

Szálún A recept egyszerű; idézzük esak konyhanyelven! Kell hozzá egy talpraesett, szak­máját, hivatását szerető ta­nár, legalább 10—15 érdek­lődő diák, jó néhány téma, s természetesen egy osztály­terem. Ezzel kész is lenne a szak­kör, legalábbis papírforma szerint. Ám a papír semmit­mondó — s ha már a kony­haművészethez fordultunk hasonlatért, maradjunk is an­nál —, mert a keverés, az ara­nyuk megállapítása, az „ízek" kombinálása és a gyakorlat teszi a mestert. S ezt legne­hezebb elsajátítani, hiába a szakmai felkészültség, a lel­kesedés. Ehhez már a ..sza­kácskönyv” sem ad utasítást; pedig minden ezen múlik... 1 ■ ■ * Valaha tanárként próbál­tam, nem ment könnyen, am a siker, ha korántsem volt teljes, mégis kárpótolt, a fel­készülésre, a töprengésre, a tervezgetésre telt délutá­nokért. Amikor az egri Gár­donyi Géza Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola lörlénelemszakkörét felkeres­tem, az egykori gondok éb­redtek fel bennem. Ügy ül­tem ott, mint szemlélődő új­ságíró, de néha önfeledten is tanár, érezve a volt hibákat, s kutatva ismét a jobb útját, módszereit, mini, jó néhány évvel ezelőtt BIBI f Ügy kezdődött, ahogy a ^nagy könyv" előírja. Időre megjöttek a fiúk, lányok —• mindössze ketten hiányoztak —, 6 a tanárnő, Juhász Irma, bejelentette az első előadót. Hamarosan az is kiderült, hogy a szakköri „ülés“ témá- áa 02 L Internationale törté- nets, tevékenysége. Arra gon­doltam: milyen messzire áH ez a ma ltjaitól, akik számá­ra a közelmúlt is tantárgy, ta- miíntvelá, A meglepetés es- ífTÁm következett: Simon Jó­ién érdekfeszítően, a szakem­ber számára is élményt nyúj­tó an idézte fel a megalaku­lás körülményeit, az inter- g-actoaálé összetételét, logi­kusan taglalta a marxizmus harcait a szemben álló esz­mei irányzatokkal, úgy ba­sáéit az egyes állásfoglalások* rój —■ Proudhon, Bakunyin, y Blanqui szerepéről —, hogy a tájékozatlan hallgató is érdekesnek, érthetőnek tar­totta volna az előadást. 1 A IV. C-6 Tóth László im­ponáló biztonsággal — alig pillantott jegyzeteibe — idéz­te fel a Párizsi Kommün tör­ténetének hetvenkét napját A hallgatót meggyőzte, hogy Ismeri a kort, az akkori nem­zetközi viszonyokat politikai áramlatokat, s mindezt újra képes élni, s eligazodik, segí­ti a tájékozódást a kevésbé járatosak számára. S a felkészült hozzászólók? Mindannyian ügyesen világí­tották meg az intemacionálé szerepét történelmi jelentő­ségét. Nem hiányzott az iro­dalmi szemléltetés sem, hi­szen az egyik lány Victor Hugo versét olvasta fel, han­gulati töltést adva a már történelemmé lett múltnak. , Kik is ők? Olyanok, mint a „nagy könyv” előírja, a his­tória iránt vonzódó, humán érdeklődésű fiatalok, akik szabad idejükben könyvtá­rakban böngészgetnek, keres­ve elmúlt idők sokak számá­ra rejtett összefüggéseit — Iga-, matematika—fizika tagozatta járok, mégis a tör­ténelem érdekel elsősorban, annál is inkább, mert a Szov­jetunióba szeretnék egyetem­re kerülni, s ha sikerül dip­lomata vagy újságíró — első­sorban nemzetközi kapcsola­tokkal foglalkozó — leszek. Ebben segít a szakkör, hiszen OMbímM kutatni, gondolkodni tanít. — mondja Tóth László. KáUay Mária csak harma­dikos, számára még ismeret­len az intemacionálé törté- neie, elégedetté — Hamarosan tamiljuk, így az órán már sokkal biz­tosabban mozgok, hozzászól­hatok, s elmondhatok olyat is, ami fontos, érdekes min­denki számára, S még egy előny: a szakkörön mindenki kap, illetve választ témát ez­zel elbíbelődhet böngészheti a szakirodalmat megtanul­hatja azt a munkamódszert amit a történészek használ­nak. Én mjd a Kommunista Kiáltványról tartok előadást nem lesz könnyű a lényeget kiemelni, s magyarázni. A HL F-es Szvcsüc A.gnes más oldalról világítja meg a szakkör előnyeit^ — Nemcsak eüőadásaínlrfcfe- máival foglalkoztunk, hanem az is érdekel, hogy miről tart referátumot valamelyik szak­köri társunk. így bontoko*- hat ki vita az előadások után. Erről beszél a IV. F-es Nagy István lat — Jogra jelentkezem, azért szeretem a szakkört, mert ön­álló munkára késztet, úgy ér­zem, ez előnyt jelent a fel­vételinél, BBSS " r-T"*" Érdeklődés, kistóriaszeretet, jelvételi előny. Ez vonzza a fiatalokat. De mi erről a szak­körvezető ts>nér véleménye? «— Azt szeretném, ha min­denkit az érdeklődés invitál­na ide. Ez persze túlzottan ideális kívánság, hiszen a szakkörön szerzett többletet minden diák a maga módján hasznosítja. Aki ide jelent­kezik vagy egyetemen, vágj' főiskolán óhajt továbbtanul-; ni, éppen azért, mert szereti ; a történelmet. Ezért jönnek : elsősorban a „humán" tagoza- : ton tanuló fiatalok. Arra tö­rekszel«, hogy mindannyiukat; érintő témákat válasszak ki — Huszonkét tanuló sok egy szakkörre, mert kevesebb lehetőség adódik a vitára, a megbeszélésre. Az sém a leg­hasznosabb, hogy III-os és IV-es gimnazisták dolgoznak együtt, hiszen a tananyag kü­lönböző. Miként lehetne ezen változtatni? — Nem könnyű,, hiszen ta­náraink elfoglaltak; volt olyan időszak is, amikor egy szakkör működött csak, s oda négy osztály tanulói jártak. Közbeszól természetesen a pénzügyi lehetőség is. Két órára, s az azt követő beszélgetésre ismét gyakorló tanár lehettem, felidézhettem saját szakköri élményeimet, kudarcaimat. Ügy érzem, el kellett ezt mondanom azelőtt, hogy tapasztalataimat összeg- zem. El, mert nem könnyű legsikeresebben többet, s azt is leghatékonyabban adni. Am mégis azt kell, mert a tanári pálya alkotó munka, állandó útkeresés. S ez az, ami ebből a szakköri foglal­kozásból hiányzott. A fotó kötetlen beszélgetést örökít dzí »urálivá, va* lahogy igy kellene. Ezek a gyerekek eleget ültek délelőtt az osztályteremben, s szeret­nének szabadabb légkörben, kedvükre vitázni. Épp ez hiányzott. Hogyan lehetne? Csak egyféleképp: sokszí­nűbbé, érdekesebbé, válto­zatosabbá formálni a foglal­kozásokat. Hiányzott a tér­kép, hosszúak voltak az elő­adások. Miért? A magyará­zat egyszerű: általános, gon­dolkodást, alkotó munkát ke­véssé igénylő témát kaptak ahelyett, hogy problémák megoldását kutatták volna tö­mören, röviden. Ha az elő­adók nem as L Internacioná- lé egészét dolgozták volna fel, nem adódott volna ilyen nehézség. S hiányzott az iro­dalom, a szemléltetés, a mo­dern oktatás valamennyi se­gédeszköze. Igaz, ezek mellék­szereplők, de nélkülük az egész „darab* vontatott, a hi­ányosság érzetét kelti, S a fiatalokban nem egy­szer percekre saibbasztó rö­vidzárlatot, az alkotó mun­ka, az olykor játékos teremtés csorbulását. ügy Egerben, mini másutt. Pécs! István Eredményes éret zárt az ŐRI Eredményes évet zárt 1972- bern az Országos Rendező Iro­da: sok színes, választékos könnyűzenei hangversenyt szervezett, külföldi és hazai művészek közreműködésével. Az idén elsősorban a bel­földi könnyűzenét legjobb reprezentánsai közreműködé­sével akarnak produkciókat rendezni, Zalatnay Sarolta például a Mini együttessel januárban és februárban az ország számos művelődési házában fellép. A Sláger *73 e£mű műsor szereplői — Cserháti Zsuzsa, Máthé Pé­ter, Aradszky László, Szege­di Molnár Géza, Nagy Éva és a Kék Csillag Együttes — szántén változatos műsorral szerepelnek majd a pódiumo­kon. Március 19-én a KI mit tud? — műsorban népszerű­vé vált Generál együttes elő­adását élvezhetik a könnyű­zene kedvelői, velük együtt fellép a Mikrolid vokál is Szűcs Judittal és Dévényi Ti­borral. Az Express—Koós show műsorában helyet kap Forgács Gábor is, a Ki mit tud? népszerű jódlizója. Gondolt az ŐRI a magyar- nóta kedvelőire is, s megren­dezi a „Leestek a téli havak" című magyarnóta műsorát, melyben közreműködik Bo­rosa Jolán, Horváth István, Dóri József, Világi Erzsi, ifj. Oláh Kálmán és népi zene­kara. Egy bolond Párizsban A FRANCIAKNAK külö­nös érzékük van a lírához és a meséhez. És ezt nem is szégyellik, íelnőttesen is, fel­nőtteknek is szívesen gyárta­nak mesét, filmre is, ma is. Serge Korbemek, a film rendezőjének az az ötlete tá­madt, hogy végre meg kelle­ne már mutatni a mai pári­zsiaknak, egyáltalán a nagy­városi embernek, mekkora bolondériáik vannak, milyen kétségbeejtően abnormálisak, mekkora félelmeik, neurasz­téniáik vannak és csak azért, mert a nagyváros, a házak vékony falai miatti neszek, riadalmak, a csörtetés, zen­gés és zúgás, a rohanó élet íelőrlik az idegeiket. A ren­dező és a film írói szerint ezt tapintatosan úgy lehet a nagyvárosi ember tudomá­sára hozni — mármint azt, hogy egy kicsit ó egészen bo­lond —, hogy egy vidéki, egyébként szorgos, becsületes, de gyengeelméjű fickót, a fa­lu bolondját, a bödönölőt Párizsba juttatjuk, ott össze« hozzuk a legkülönfélébb em­berekkel. Erre a hadművelet­re az utca jó, az utcalányok, a rendőrök, a Szajnapart, az ődöngó, önmagukat kereső és kikiabáló nagyvárosi pszicho­patákkal, a menhelyes hús­király, áld lehajol hozzá és érte. A logikátlan és össze­függéstelen, meg sem indokolt képsorokból később kivilág­lik az értelem, a mese betel­jesül : az utcalány lelkileg is visszaszépül egyszerű fa­lusivá, mert álmaiban vala­Bővíti szolgáltatásait az Egri Autóklub 1973. terveiről, feladatairól tanácskozott a Magyar Au­tóklub egri szervezetének elnöksége A klub aa idén tovább bővíti szolgáltatásait. Ankétet szervez a különböző típusú gépkocsik bemutatására — a ko­csikat alkatrészeire szedve mutatják be — a klubtagok részt vesznek majd — önkéntesség alapján — a forgalom ellenőrzésében, segítésében, az Eger TOURIST-ban pedig állandó információs irodát nyit a klub. hol élt a gyermekkor boldog­sága es illata, a vidéki ídióty»’ felfedezi magában a pormálísr embert, mert terveiben és életében korlátot szab álmái r nak az elfogadott és mások által rákényszerített társa­dalmi rend. EGÉSZ MELLÉKESEN mindenkit egy Kicsit fÖnák-1 járói ismerünk meg ebben-» filmben. A hatalom alsó es középfokú embereit, a zsár-., nokian fellepő, mindent a !e: lencség oldaláról nézó és máj. gyarázó húskirályt, a vidék' és helyi nagyságokat, ’ akik á szemünk láttára torpülnek; éK idiótává és nevetségessé, $ bár a párizsi emberekből csak szemelvény-példányokat kapunk, mintegy kinagyittva; őket a meséhez illó jelentő­ségüknél fogva, mégis realisz­tikus hatást gyakorol' ránk á2 a szózat, amelyet a húsluVály'. intéz béremelést követelő munkásaihoz. S ez a !iús.ki- rály a maga elképesztően egyoldalú szemléletével, a'Li-"' ga iránti hűségével, zsarnok­ságával, politikai, hatalmával-- bizonyára társadalmi jelen-,, ség a francia fővárosban, mert ennek a jellemnek az elemei messze kiütnek a. me­sélő kedvű rendező szereplő-, gárdájának karakteranyagá- bóL A film dallal . kezdődik,. virágokkal folytatódik;,: az egyszeri és megismetelhetet- len emberi ábránddá1 ér vé­gek A rendező bizonyárá- azért csinált az egész témá­ból ilyen szatírával és sok Urával, hiszékenységet is kí­vánó tündérmesét, mert ósá­gának is van a gyerekkor, vagy a serdülés hajnali ra­gyogásából egy álma, amit ki kellett egyszer vallania. Néha lassú vontatásé ez a film, a képek körülimbolyog- ják 5 hősödet, de ők így válnak személyes ismerőse­inkké. JEAN LEFEBVRS «oubk­ja érdekes jellemrajz, Dasy Carell utcalánya valóban nem mindennapi szépség és Bernard Blier búskirálya a köznapi zsarnok szerepében ugyancsak jó alakítás.' ■ * ttasfca* Fekete Sándor s m menő bátorságot tanúsított. Bem a szélindeki katlan­ban visszaszorította az ellen­séget, de erősítésért Vízak­nára vonult, ahol a túlerő vereséget mért rá. Hátrálást rendelt el, de a csata hevé­ben előre lovagló költő nem hallotta a parancsot és meg akarta állítani a visszakozó katonákat Kivont karddal, „torka szakadtából" kiáltot­ta: Ha lehull a két kezünk is, Ha mindnyáján itt veszünk *£, Előre! Az idézet a Csatadalból van, amelyet Petőfi nemrég ajánlott fel terjesztésre a nemzetgyűlésnek. Itt a szörnyű vízaknai 1 mészárlásban tanulta meg ismerni és becsülni Petőfi a lengyel tábornok rettenthe­tetlen lelkierejét és katonái leleményességét. <5, aki soha. fejet nem hajtott hatalmas­ságok előtt, ő, aki még Kos­suth dicsőítésére stem veit hajlandó, soha, most Jcöng- nyes szemetekét” bámulj» Bem'„lelki nagyságát“. Bemet a vereség ness fen­te meg, helyreállította a se­reget és a diadalmas csaták sorában kiűzte Erdélyből a* ellenséget Mielőtt még el­kezdődött volna a dicsőséges tavaszi hadjárat amelyben Magyarország szívéből is tete kergették a hódítókat Bem jelenthette. Kossuthnak, hogy felszabadította . Er­délyt. „Jött a halál kr 3 A esatáb* — aem a halál­ba. A kettő nem azonos. Vál­lalni a harcot annyi mint végszükség esetén a halált is vállalni. De a katonák több­sége általában túléU a hábo­rúkat Petőfi sem azért ment Bemhez; hogy „meghaljon” hanem azért hogy személye­sen küzdjön a hazáért A lengyel szabadságharc hősét nemcsak dicsőséges múltja igazolta a költő sze­mében, hanem erélyes erdé­lyi bemutatkozása is. Amíg a többi fronton seregeink visz- szavonultak, Bem villám­gyorsan rendbe szedte a rá­bízott csapatokat, s nekilá­tott a szégyenletesen elvesz tett Erdély visszafoglalási nak. Petőfit szeretettel fogad ták Bem táborában, a vezér és a sereg egyaránt. Petőfi ismerhette már Bem képét, metszetekről, leírások­ról, de a valóság bizonyára így is meglephette: egy nyo­moréknak látszó öreg ember állt előtte (pedig Bem csak ú« éve* volig näL komor, zárkózott, mit tagadjuk, csú­nyácska férfi, akiből senki sem nézte volna ki, hogy a forradalmi háború zsenijével van szerencséje beszélni. Már amennyit Bem egy­általán beszélt. Nem szerette a csevegést, tömör, sőt kurta vezényszavakon kívül nem sok mondatot lehetett halla­ni tőle. Petőfivel kivételt tett Néhány hét alatt meg­érezte benne — ha nem is a nagy költőt, hiszen verseit csak Petőfi hevenyészett francia tolmácsolásában is­merhette — a nagy jellemet és a hajthatatlan szabadság- harcost. Féltette, óvta, fiá­nak nevezte, s amikor csak 'ehetett, futárként a kor­mány székhelyére küldte, hogy addig is távol tartsa a csatától... Erre a gondoskodásra an­nál is inkább szükség volt, mert Petőfi nem sokkal meg­érkezése után átesett a tűz- keresz.tségen, és már első csatáiban a vakmerőségig Bem féltette Petőfit, s ezért minden lehető alka­lommal a kormányhoz küld­te futárként Debrecenben azonban Petőfi ismételten összeütközésbe keveredett a hadsereg vezetőivel, akik irigykedtek „a lengyelre”, s demokrata segédtisztjével előszeretettel éreztették ve­zért íensőbbségüket. A meg­sértett költő lemondott rangjáról. Amikor azonban április elsején jelentkezett Szebenben parancsnokánál, az tüstént visszaadta rang­ját, sőt kitüntette hadi ér­demeiért Bem saját hátaslovával, egy arabs ménnel is meg­ajándékozta segédtisztjét, főleg pedig előléptette őr­naggyá. Sajnos, ez is szerepet ját­szott abban a lehangoló ese­ménysorozatban, amely újabb összeütközésekbe so­dorta Petőfit a magyar had­vezetéssel. Az itt nem rész­letezhető csúnya viszályok után_ a jogtalanul megsértett költő lemondott őrnagyi rangjáról, sőt, a katonaság­tól iá meg akart válói „egé­szen és örökre*. Eladta Bee*,, tői kapott lovát és viasza- vonult „a polgári élei-' be”. -Vk. A fővárost, majd Buda vá­rát is visszafoglalta a boas- védség. A diadalmas tava­szi feltámadás minden hazafit bizakodással töltött eh A nagy örömből egy ember maradt ki .. . Pe-. tőfL Nem volt elég, hogy1 a honvédségből klpnart^^ hogy ismét a szegénység fe­nyegette, a halál is megláto­gatta: két hónap leforgása, alatt előbb apját, majd any­ját vesztette eh Néki sincs már több ideje hátra, csu­pán két hónapja.tt, ‘ . A derűre bofú jött -»* a megvert, megalázott Habs­burgok az orosz cártól kér­tek segítségét. S Petőfi, aki a diadal csúcsain visszavonult, most a bajban ismét je­lentkezett Üjra a harcoló nemzet költőjeként buzdí­tott a végső küzdelemre. (Befejező rész következzItá 1973. január 14» vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom