Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban A valóságban Tyimirjazev- neif. hí-vták azt a professzort, aki 75 éves aggastyán korban is csodálatos szellemi frisses­séggel és energiával dolgo­zott, és aki az elsők között értette meg és felelet cselek­vő igennel az orosz forrada­lomra, Lenin hívó szavára. Ez az idős professzor fogal­mazta meg először a szovjet tudományos élet aiapelvét: „Csak akkor fejlődhet iga­zán naggyá a tudomány, ha azt. a tiép tartjá a kezében”. Tyimirjazevből Polezsajev lett s ez a név bejárta a vilá­got. Rahmanov először for­gatókönyvet írt a történetből, majd szinte ezzel egyidőben készült el a drámai változat is. A filmet 1937-ben mutat­ták be Baltikum küldöttei címmel, Cserkaszovval a fő­szerepben. Évtizedek teltek el azóta, de úgylátszik Rahmanov drámája állja az idő próbá­ját. A magyar közönség köz­vetlenül a felszabadulás után ismerkedett meg a Viharos alkonyat-taL 1945. június 28- án. tehát alig három hónap­pal. hogy vége lett a háború­nak, a Budapesti Nemzeti Színház bemutatta Rahma­nov drámáját Ez volt az tir Simon György és Paláncz Ferenc, a dráma egyik jelenetében. só szovjet darab magyar színpadon. Az akkori nézőnek a leg­aktuálisabb valóság volt a dráma. De mit mond ma, szá­munkra Polezsajev története? — Ügy véljük, elsősorban egy nagyszerű emberi maga­tartás felmutatásával talál utat a mai nézőhöz Rahma­nov drámája, — mondja a rendező. — Polezsájev pro­fesszor életútja, kálváriája és törvényszerű győzelme annak az embernek a története, aki mentes mindenféle kisszerű meggondolástól, akinek tet­teit tudományos igényessége és magasrendű embersége határozza meg. A mű eszméi, erkölcsi erejét ennek a cso­dálatos embernek nagyszerű jelleme sugározza. A polezsá- jevi magatartás láttán bátran mondhatjuk: így érdemes él­ni! Rahmanov ezt a történetet kitűnő drámai formában táTr­Mélvponton a tanulólétszám Új óvodák, iskolák, diákotthonok 1973-ban AZ 1973-AS esztendő szá­mos vonatkozásban minden korábbinál kedvezőbb felté­teleket teremt hazánk két­milliós diákseregének, peda­gógus-táborának. Az ifjúság valamennyi rétege, korosztá­lya közvetlenül érdekelt a fejlesztési tervben. A legki­sebbek, az óvodások 1973-ban 10—11 ezerrel lesznek töb­ben, mint 1972-ben. A meg­növekedett létszám további elhelyezési gondokat jelent, a megoldás útjaként a he­lyek jobb kihasználását és újabb óvodák építését ter­vezik. Máris bizonyos, hogy ősszel 16 ezerrel több kisfiú es kislány lehet óvodás. Egy esztendő alatt tehát a lét­számgyarapodás ellenére 1—2 százalékkal tovább javul a kicsinyek elhelyezésének aránya. 1973 szeptemberé­ben már minden száz, há­rom-hat esztendős apróság közül 60 óvodás lehet. A helyzet további javítása tár­sadalmi összefogást sürget, amire eddig is számos jó példa akadt. A következő tanévben az általános iskolai tanulólét­szám eléri a mélypontot. Várhatóan 1,036.000-en tanul­nak majd a „mindenki isko­lájában." A tanácsok 1973-ban 508 általános iskolai osztályte­rem-fejlesztéssel számolnak. Az eddigi tapasztalatok sze­rint az általános iskolás nap- köziotthon-hálózat évről év­re nagyobb ütemben fejlő­dik a tervezettnél- Az idén a napközis ellátás a terve­zettnél magasabb arányú! országosan mintegy 24 szá­zalékos lesz. Meggyorsul az általános iskolai diákotthon­hálózat fejlesztése is: az idén a tanácsok 11 új diákotthon szervezését teszik lehetővé. Tovább javul a gyermek- védelmi, gyógypedagógiai há­lózat helyzete. Óbudán, a Szőlő utcában 100 szemé­lyes új épülettel bővül a ne­velőintézet, Aszódon folyta­tódik a 2-es számú nevelőin­tézet rekonstrukciós bővíté­se, tovább halad a 320 sze­mélyes miskolci gyermekott­hon, valamint a mozgássá­1973, Jaauir U* csütörtök; rültefc 440 személyes nevelő­képző- és nevelőintézetének építése. A KÖZÉPISKOLÁSOK munkafeltételeit javítja majd újabb 58 középiskolai osz­tályterem és 65 műhelyterem építésének befejezése mellett 1920 középiskolás kollégiumi hely megvalósulása is. Is­mét kevesebb lesz tehát a faluról, kisebb településekről naponta bejáró középiskolás diák. Gazdagabb és korszerűbb lesz a felsőoktatási intéz­ményhálózat is. A Nyíregy­házi Tanárképző Főiskolá­sok számára jelent előbbre lépést, hogy befejezik a helyi testnevelési és sportlétesít­mények építését. A Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdál­kodási főiskolai kara kollégiumot kap, a mis­kolci egyetem vegyipa­ri automatizálási főiskolai kara pedig műhelycsarnok­kal és tornatermekkel gaz­dagodik. Felépül a Debreceni Orvostudományi Egyetem el­méleti tömbje, korszerűbb lesz és bővül is a kertészeti egyetem. Folytatják a Buda­pesti Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem elméleti tömbjének építését és a győ­ri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola beruházá­sait. Változatlanul nagy erő­vel munkálkodnak a Szegedi József Attila Tudomány­egyetem menzájának és bio­lógiai épületének megvaló­sításán- Az új tervek között szerepel a Veszprémi Vegy­ipari Egyetem új tanulmá nyi épülete és a Budapesti Műszaki Egyetem Építész- laboratóriuma. Az állatorvos­tudományi egyetem rekon­strukciós bővítése pedig már a közeljövőben befejeződik. 1972-BEN ELDŐLT, hogy az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem természettu­dományi kara a lágymányo­si vásárváros helyén épül majd fel. A beruházási prog ram már készül, s még 1973- ban a kormány elé terjesztik. Együttvéve 1973-ban a ma­gyar felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatain ke­reken 60 ezer diák tanul majd, ez 1300-zal több, mint a jelenlegi létszám. A kol­légium-fejlesztés révén 1973. végére már minden második egyetemista-főisko­lás diákotthonban, kollé­giumban készülhet válasz Jött hivatására. „(MTli. ja elénk. Dramaturgiai bra­vúr, hogy egyetlen színhelyen a professzor lakásában ját­szódó jelenetekkel be tudja hozni a színpadra a történel­met. Polezsájevet, a nagy idők nagy tanúját Simon György .lászai-díjas alakítja, aki több évi távoliét után ezzel a szereppel tért vissza az egri színpadra: — Polezsájev kivételes ké­pességű ember, a zseni előre­látásával ismeri fel a pro­letárforradalom jelentőségét akkor, és abban az időben, amikor osztályának tagjai közül még csak nagyon ke­vesen jutnak el a forradalom igenléséig. Ebben a nagy tu­dósban és gondolkodóban az a legcsodálatosabb, hogy em­ber. így és ezt szeretném el­játszani az egri színházban. Szereplők: Simon György, Jászai-díjas, Demeter Hedvig, Jászai-díjas, Kulcsár Imre, Varga Tibor, Paláncz Ferenc, Jászai-díjas, Szabados Amb­rus, Nagy Mari, Kendeffy Gyula, M. Szilágyi Lajos, Iléczey Éva és Molnár An­na. A díszleteket és jelmezeket Suki Antal tervezte, a kísé­rőzenét Kalmár Péter állítot­ta össze. Rendező: Illés Ist­ván főiskolai hallgató, aki ezzel a munkájával mutatko­zik be az egri közönségnek. Érdeklődéssel várjuk a tna esti bemutatót. (m) Ratal művészek seregszemléje Stúdió Az idei évben az Ernst Mú­zeumban rendezték meg az immár hagyományos évi tár­latát a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. A tárlat célja és feladata, hogy számot adjon a hazai művészet legfiatalabb generációjának munkásságá­ról, fejlődéséről, útkeresésé­ről, eredményeiről. Az idén, elvetve a mindenkit bemu­tatni akaró helytelen, túlde­mokratizált jelszavat, á Stú­dió tagságából száz művész alkotásaival ismerkedhetnek a látogatók. A kiállítás érté­kelése egyénenként szinte le­hetetlen, hiszen egy-két al­kotás alapján nem lehet sen­kit megítélni. A tárlat festészeti anyagát egy kicsit erőtlenebbnek érezzük, mint az elmúlt évek­ben. A túlzott elvonatkozta­tás, a mondanivaló nélküli technikai mutatványok mel­lett ezért örülünk az olyan munkáknak, mint például Kudász Emese Triptichonja. A két szélső szárnyon a béke kék színe mesevilágot idéz, de a középső rész eluralkodó pirosai, sárgái nyugtalansá­got éreztetnek, s ezt alátá­masztják expresszív figurái. Miért lehet egy fiatal művész ilyen nyugtalan? Csak azért, mert érzi, hogy nincs! itt még minden rendben, érzi, hogy csak a hamis prófétáknak nincsenek problémáik. Bo- dóczky István Hinta és Nyár című kompozíciója az érzé­sek, érzelmek megfogalmazá­sa, de csak színeiben él iagzán. Kádár János Miklós ör című műve a tőle meg­szokott szinten mozog. Kéri Adám a végletekig leegysze­rűsített nyelven mondja el egy forradalom történetét Forradalom című képén: fe­hérre meszelt házfal, melyet kétszer fest le, s másod­szorra már öt golyóütötte nyom van a falon, és vár­udvara van a lukaknak. Ha­sonlóan egyszerű eszközök­kel beszél Razglednicák című munkájában. Mayer Berta tűzzománcai inkább dekora­tívek, mint eszmei mondani­valóval bírók. A grafikai anyag egy ré­szével már találkozhattunk a tavalyi évben a Dózsa em­lékkiállításon. Itt a szemünk előtt —, Molnár Gabriella három művén láthatjuk, hogy hogyan történik — végbe­megy a formai megoldások, átalakulása eszmei tartalmat hordozó művészetté. Kerék- betörés, Gyász című műve után az Üj világkép című munkáján már a tudományok előretörésének világnézetet, rendszereket változtató mon­danivalójának művészi meg­oldását fedezhetjük fel. A technikai felkészültség töké­letességét lemérhetjük ifj. Koffán Károly Tanulmány­fején, vagy Péterffy Gizella grafikáin. Ifj. Koffán Ká­roly azonban nemcsak tech­nikailag felkészült, de fantá­ziája is van s tehetsége is: ezt mutatja Dózsáról készült két monotypiája. Radóczy Gyarmathy Gábor három ki­tűnő rézkarccal gazdagítja a grafikai anyagot, melyek kö­zül talán a Cantata profana a leginkább helyesen megfo­galmazott. A kiállítás kétségtelenül leggazdagabb anyaga a szob­rászok munkáját dicséri. Kő Pál munkáit külön is ki kell emelni. Chagall és én című fából készült alkotása egy kis öniróniával megfogalma­zott tisztelet a világhírű mes­ternek. A kompozíció a két­oldalas dombormű és a tel­jesalakos figura furcsa egye­sítése. Egy kis faluból nő ki a festő alakja, hátán egy ha­talmas táblával, melyet sa­ját figurái: a bátyus zsidó, a fordítottfejű szerelmes, a he­gedűs és a többiek népesíte­nek be, s amelyre hátulról minden erejét megfeszítve Kő próbál felkapaszkodni. Má­sik műve Menyasszony a lá­dán. Itt összehoz követ, fát, ólmot, és szögei, farag, vés és jó munka kerül ki a kezé­ből. Harmadik alkotása az Utcaseprő, önmagáért beszél. Csikszentmihälyi Róbert egy művel szerepel csupán, de ezen a tőle szokott magas szinten szólal meg. Egy ter­vet mutat be, amely az EVIQ ceglédi ' gyáregységére kerüL Három tajtékozva rohanó lo­vat vájt bele egy általa fa- csíkokból összeragasztott fa- falba, úgy hogy egyetlen len­dület az egész kompozíció. A kiállítás anyagát diave­títéssel pótolták kk a felállí­tott, itt tehát be nem mu­tatható alkotásokról így tájé­koztatták a nézőket. Fekete Sándor? rt Petőfiék elszánták magu­kat a nap méltó megkoro- náztat^sára: a tömeg élén Budára vonultak, „a hely­tartótanácsot felszólítandó, hogy a cenzúrát rögtön el­törölje. Tánesicsot szabadon bocsássa...” Táncsics Mihály börtöné­nek ajtaja megnyílt, s este már győzelmi hangulatban fogadta őt a Nemzeti Szín­ház közönsége. A forrada­lom színházi előadással ért véget, rruutam — ez is rit­ka a történelemben — első napja vér nélkül zajlott le. De a legkivételesebb je­lenség maga a költő. Már másnap büszkén írta, vers­ben is: „Napóleon dicsősége, teveled sem cserélek!" Szokatlan e dicsekvés, ám teljesen jogos: a világtörté­nelemben sok kiváló forra­dalmár küzdött és sok nagy­szerű költő alkotott, de Pe­tőfi az egyetlen költő, aki egy népforradalmat szemé­lyesen vezetett! bizalmatlanul tekintett a nemesi miniszterekre. Még hevesebb politikai ellen­szenv támadt fel toénne ak­kor, amikor tapasztalnia kellett, hogy a kormány nem meri erélyesen szervezni a nemzeti önvédelmet. Petőfi, mint tudatos for­radalmár, mint a történelem kiváló ismerője és a Habs­burgok elszánt ellensége, egy pillanatig sem hitt az udvar jóhiszeműségében. Ma már okmányok bizonyítják, hogy ebben feltétlenül neki volt igaza: ismerjük az ak­tákat, amelyekből kiderül, hogy az udvar csak ideigle­nesen engedett, s várt az al­kalomra, hogy fegyverrel törje le a magyar forradal-. mat is. De a mérsékeltek, az egyezkedésre törekvők nem akarták elismerni a forra­dalmi költő igazát. Politikai hadjárat Indult az „izgató” ellen — fokozatosan elszige­telődött Ilyen helyzetben következhetett el a nem­zetgyűlési választás. Petőfi képviselőnek jelöltette ma­gát, de megbukott: nem tu­dott udvarolni a tömegek­nek és a kiváltságosok csa­ló eszközöket vettek igénybe vele szemben. Öt magát erő­szakkal távolították el vá­lasztói köréből. Mit erőszakkal? Mondjuk ki egyenesen* kis híján agyonverték. Petőfi kétségbeesett ha­ragjában sem a népet osto­rozta, „hanem ámílóit, félre­vezetőit”: „a nép én előt­tem szent, annyival inkább szent, mert gyönge, mint a gyermek. — Dícsér tessélc a nép neve most és mind örökké!” 1 ) Cikkek sorozatában tájé­koztatta a közvéleményt, le­leplezte ellenségeit, készült az új választásra. Erre azon­ban nem került sor — az események túlhaladtak a nemzetgyűlési vitákon. A készülődő ellenforradalom és a forradalom összecsapá­sában mellékessé vált egy . helyi választási csalás ügye. Petőfi mégis elmondta mindazt, amit a nemzet­gyűlésen ne® fejthetett ka Bánat és harc szól belőlünk...*' 1848 márciusában a for­radalmaktól megrémített bé­csi udvar engedményekre kényszerült és Magyarorszá­gon is — először a Habsbur­gok alatt — független kor­mány alakult. A haladó ne-, messég kiváló tagjaiból állt ez a kormány, Batthány La­jos vezérlete alatt tagja létt Kossuth Lajos, Széchenyi István, Eötvös József is. A miniszterek általában jó ha­zafiak voltak, de mint ne­mesek, természetszerűen sa­ját osztályérdékeifcet is fél­tették. Amellett, Kossuth ki­vételével, reformerekként gondolkodtak, idegenkedtek a forradalmi megoldásoktól, a kiharcolt vívmányokkal befejezettnek tekintették a forradalmat. Petőfi viszont, mint for­radalmár és mint a kisem­mizett milliók képviselője, márciust csak első felvonás­nak tartotta, amelyet majd követnie kell a második fel­vonásnak, minden feudális maradvány feisza m olásának. £pp ezert kezdettől fogva, verseiben és cikkeiben még hevesebben ostorozta a kor­mányt. Különösen „az olasz segély” kérdésé körül csap­tak össze a legtöbb sebet okozo szenvedélyek. Minden tekintetben a köl ­tőnek volt igaza, amikor a nemzetgyűlési többséggel szemben újra és újra elvsze­rű következetességgel kiállt az olasz szabadságharc nyílt támogatása mellett és meg­bélyegezte azt a megalkuvó politikát, amely a magyar önvédelmet összeegy ez teme­tőnek vélte az olaszok el­len harcoló osztrákok bár­mily csekély megsegítésével. A világszabadság költőjéhez méltó szavakkal ostorozta ezt a szűklátókörű felfo­gást: „...ők, kik azért van­nak összeküldve, hogy a ma­gyar nemzetet kiemeljék a régi fertőből, e helyett még egy új gyalázatot csapnak a képéhez: megajánlják a se­gítséget Austriának Olaszor­szág ellen s . ezzel magok zárják be előttünk az ajtót, melyen Európa nemesebb nemzeteinek rokonérzelme jött volna be hozzánk." E halhatatlan sorok nagy­szerűen mutatják, hogyan értelmezte a költő a nemze­ti és világszabadság egysé­gét. Sokszor volt már példa arra a történelemből, Petőt! előtt és utána is, hogy kü­lönben akár jószándékú po­litikusok is a nemzeti önér­dekre hivatkozva nem átal­lották más nemzetek rová­sára érvényesíteni ezt az ér­deket. Petőfi örökértékű pél­dát mutatott elvi hajthatat- lanságával. Ezen a zaklatott nyáron, szüntelen viták és politikai küzdelmek közepette, sereg­nyi más vers és cikk mel­lett élete főművét is megír­ta: Az apostolt. (Folytatjuk) Viharos alkonyat — itt és most Chikán Bálint Kő Pál: Utcaseprő

Next

/
Oldalképek
Tartalom