Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

A Népújság Európa fóruma Lengyelország Válaszol: S. Olszowski külügyminiszter — Az 1972-er. év mely ese­ményeit tartja Ön az euró­pai béke és biztonság meg­szilárdítása szempontjából a legfontosabbaknak. különös tekintettel a szocialista or­szágok egybe bangóit és egy­séges fellépésére? — Az 1972-es év bővelke­dett az .európai béke és biz­tonság megszilárdítása szem- pjnijaból különleges jelen­tőségű eseményekben. — A Moszkvában kötött szerződések a Szovjetunió és a.. Egyesült Államok közötti kapcsolatok rendezéséhez ve­zettek, ami 3 különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelvét Lgazolta. Általában javult a. politikai légkör; az enyhülésnek a vitás nemzet­közi problémák fokozatos rendezésének számos jelét lehet tapasztalni, habár meg sok a gyúlékony tűzfészek és a rendezetlen kérdés a vi­lágban. — Európa az enyhülés és a normal ixalodas folyamaté­ban jelentősen megelőzte a világ többi részét. Az 1972- es év Európa szántára az or­szágok közötti kapcsolatok­ban egy sor történelmi je­lentőségű esemény eredmé­nyeképpen a. fordulat éve lett ‘ ~ 1972 júniusában életbe lépték a Szovjetunió és Len­gyelország szerződései az NSZK-vai, valamint s négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. No­vemberben megkötötték az NDK és az NSZK közötti alapvető kapcsolatokról szóló szerződést Ezek a szerződé­sek a mai közép-európai ha­tárokat megkérdőjelező, aa NDK elismerését elutasító revansiata nyugatnémet kö­rök által szított sok éves nyugtalanság időszakát zár­ták le. Európa életébe az enyhülés és a szilárdul ás elemeit hozták, az európai államok és határok általános tiszteletben tartásának elvét rögzítették. Ezek a szerző­dések a szocialista államok politikájának óriási vívmá­nyai. Egységünknek köszön­hető, hogy a jogos követelé­seinkért- folytatott nehéz harcban képesek voltunk olyan politikai eredmények kivívására, amelyek orszá­gainknak tartós, békés fej­lődést biztosítanak az álta­lánosan elismert határok között, együttműködésben valamennyi érdekelt állam­mal. — Európa viszonylatában egyáltalában nem minden­napi jelentőségű esemény volt az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia sokoldalú előkészítő megs- beszéléseinek megkezdése 1972. novemberében- Helsin­kiben. Ennek a konferenciá­nak az eszméje évekkel ez­előtt merült fel. 1972-ben értek véget a viták magáról az értekezés gondolatáról, amelyet 34 európai állam, az Egyesült Államok és Kana­da végül is elfogadott. Ez­után kezdődött el a nagy vállalkozás konkrét előkészí­tésének időszaka. Mit vár Ön az 1373-as évtől? — Mindenekelőtt az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési konferencia sikerét. Ügy gondoljuk, hogy a kon­ferencia tanácskozásainak már 1973 júniusában meg kell kezdődniük. Óhajtjuk, hogy a konferencia munká­ja megfelelően alakuljon és pozitív eredményeket hoz­zon. Ehhez, úgy véljük, a konferenciát össze leéli kap­csolni a külügyminiszterek konstruktív megbeszélései­vel és a szakbizottságok munkájával végső akkord­ként pedig magas szintű ál­lami képviselők találkozó­jával Mindez hangsúlyozni, a konferencia rendkívüli je­lentőségét a jelenle® euró­pai együttműködés és a jö­vőbeli békés fejlődés szá­mára. Ahhoz, hogy az euró­pai konferencia valóra vált­hassa e reményeket, ki kell dolgoznia a biztonsági poli­tika minden vonatkozását a megfelelő megegyezés szá­mára. Ebbe« a megegyezés­ben le kell rögzíteni és meg kell erősíteni a fennálló eu­rópai határok általános tisz­teletben tartasanak, a fegy­veres erőszak alkalmazásáról való lemondásnak, és a kü­lönböző rendszerű államok békés egymás mellett élésé­nek alapelveit. Az európai biztonsági és együttműködé­si konferencia tanácskozá­sainak természetesen ered­ményezniük kell a széleskö­rű gazdasági- tudományos együttműködést és a nem­zetközi csere más formái­nak fejlődését, továbbá nagy vonalakban a természeti környezet védelmének kidol­gozását. Arra számítunk hogy 1973-ban a konferencia meg­felelő határozatokat hoz az említett kérdésekben és lét­rehozza azt az állandó szer­vet, amely tovább folytatja a munkát az összeurópai biztonság és együttműködés rendszerének kiépítésén. Az 1973-as év másik eseménye lesz a fegyveres erők és a fegyverzet Európában végre­hajtandó csökkentésével fog­lalkozó tárgyalássorozat. Az e téren mutatkozó haladást — az európai biztonság egyensúlyának egyidejű fenntartása mellett — nagy megelégedéssel fogadnánk. Varga József Az ötéves reform AS ESZTENDÖVÁLTÁS hagyományosan meghitt és prózaian számszaki, családia­sán bensőséges és országos tényeket-adatokat mérlegelő pillanata életünknek. Ezút­tal valamelyest több ennél — az ilyenkor szokásos ese­ménysor; az évzáró és nyitó költségvetés, az újesztendő törvényerőre emelkedő ter­ve mellé még egy összege­zésre, áttekintésre késztető évforduló sorakozik, öt esz­tendeje módosult a tervezés- gazdaságirányítás rendszere. Emlékszünk rá, soká „új” mechanizmusként emleget­tük, majd a jelző észrevét­lenül elmaradt; az újból fo­lyamat, a változásból hét­köznapi gyakorlat lett. Fél évtized múltán az újdonság hatása-varázsa természete­sen még inkább tűnőben, jól­lehet, öt esztendő — bár a személyes élet pályaszaka­szán nagy időtáv —, orszá­gé*: fejlődésvonalán éppen csak pillanat S ha most öt év múltán, mégis olyannyi­ra foglalkoztatja társadal­munkat közéletünket mind­az, amit a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének neve­zünk; ha tehát az irányítá­si rendszer mindmáig a vál­tozás, alakulás, megújulás gazdaság, halmazállapotában van, az nem is annyira az elmúlt tél évtized történel­mileg értelmezett rövidség- bot mint az irányítási me­chanizmus jellegéből, lénye­géből következik. Ezzel pedig már az öt esz­tendő hatásait változásait összegező gondolatsor köze­péhez érkeztünk. Ha ugyan­is a tervezés-irányítás mai rendszerének legnagyobb előnyét próbálnánk tömören megfogalmazni, alighanem ezt az összegezést kellene vá­lasztanunk: a népgazdaság és benne a vállalatok-szö- vetkezetek hozzászoktak a folyamatos, dinamikus vál­tozáshoz, a rugalmas átala­kuláshoz, a szüntelen meg­újuláshoz. Ha netán akadna, aki — ezt az előnyt meg­kérdőjelezve — szívesebben venné a gazdasági ,.nyugal­mat”, a mozgás, alakválto­zás kiiktatását gazdálkodá­sunkból, az legfeljebbb ko­runk valóságával perelhet amelyben országok, és külö­nösképp az iparilag gyor­san fejlődő kis országok gazdaságát a körülmények kényszerítik szüntelen iga­zodásra, lépéstartásra, át­alakulásra. Pohárba zárt napfény. Ki­rályok itala, italok királya, ílesék és legendák csodála- os nektára. Ilyen és hasonló ílismerő jelzőkkel illették a söltők a világ minden táján emberemlékezet óta az ita­tok legnemesebbikét; a bort A jó bort! Megyénk nagyhírű borai, ondoljunk csak az Egri bi- avérre, vagy a Debrői hárs- ivelűre, valóban kiérdemel­ik a „legnemesebbik” jelzőt V. György angol fcirály is megkóstolta Egy bor karrierje A mátraalji dombok üveg- 5zárt ékessége; a Debrői írslevelű. Különleges ízű, írgetett mézre emlékeztető ,matú bor. Pohárba töltve ildéssárga, világos tónusú, .iné sejteti azt a könnyed egánciát, ami , megkülön- izfeti a nehéz, testes borok- l. A néhai debrői borvidék itve őrzött „kincse” ma is .smert a világon. Szívesen gyasszák e közkedvelt fe- rbor különlegességet. A jegyzések szerint már V. jörgy angol király udvará- t is elkerült, aki gyönyör- I kóstolgatta az addig is­meretlen bort. De hogyan jutott a debrői riadalomba ez a különleges íjta? A történelmi adatok érint Debrő már évszáza- ikkal ezelőtt is híres volt őlő- és bortermeléséről, islyet egykori földesura, fz i’szágos politikában is aktív lebröi István tett naggyá. A hárslevelű azonban csak óval később, a századfordu- S után került a Károlyi ura- alortba. A 20 as évek elején gy fiatal mezőgazdász, Pro- ászka Fereuc honosította meg és tette nemzetkö®leg is elismertté ezt a fajtát. Dr. Prohászka Ferenc fő­iskolai tanár ma már nyug­díjas. „A szőlő és bor’’ című könyvéről országosan is hí­res szakembert soroksári ott­honában kerestük fel. Régi emlékeket idéz. — 1922-ben Vécsen és Kisnánán telepítettek hárs­levelűt. Az oltványokat mind Tokaj hegyaljáról hozták. Jól emlékszem, akkor kerül­tem az uradalomba, s mint fiatal szőlész, nem voltam megelégedve a telep ítésekkeL Vécsen. az egykori Sáfrányo- si dűlőben voltak a legegye­netlenebbek a telepítések. Ezért a terület nagy részét újból telepítettük hárslevelű­vel. 1924-ben termett először igen jó minőségben ez a tábla. 800 hektó bort készí­tettünk, amely édeskés, aszú­ra emlékeztető nektárízü volt. A különleges íz és za­matanyagot, mint később ki­derült, a speciális talaj és mikroklímának köszönhette. Üj borral jelentkezhettünk tehát a piacon. De ezt nem is tudtuk, csak akkor, amikor a budafoki Állami Mintapin­ce borászai is megkóstolták és elragadtatással szóltak e bor kiváló minőségéről. Ak­kor én javasoltam, hogy ne­vezzük el ezt a bort Debrői hárslevelűnek, miután itt a debrői tájon terem. A Debrői hárslevelű iránt azonban nemcsak külföldön, hanem a hazai borkereskedők körében is nagy volt az ér­deklődés. Naponta jártak az uradalom kompolti pincéjé­be, hogy vásároljanak belőle, de a mennyiség korlátozott volt. — 1925-ben Kisnána és Al­dehid határában is telepítet­tünk Debrői hárslevelűt, amely később olyan hírnevet szerzett a magyar szőlő- és borgazdaságnak, hogy 1936- ban az akkori bortörvény alapján Aldebrő, Feldebrő és Verpelét határát magába foglaló szőlősterületet debrői borvidéknek nevezték eL Mindez az ottani táj szőlő- kultúrájának felvirágoztatá­sához vezetett. A debrői bor­vidék 1959-ig létezett, amíg bele nem olvadt a mátraalji borvidékbe. Dancz Pál, az Eger—Gyön- , gyös vidéki Pincegazdaság igazgatója a Debrői hársleve­lű jelenéről beszél. — A hatvanas évek elején a termelőszövetkezetekkel közös erővel hozzáláttunk a mátraalji szőlősterületek re­konstrukciójához. Néhány évig gondot okozott, hogy ezt a borvidéket nem is­merték el, mint első osz­tályú minősé® borokat termelő vidéket, ezért azon fáradoztunk, hogy fajtatiszta szőlőtelepítéseket hozzunk létre. Erre lehetőséget nyúj­tott a hagyomány, elsősor­ban a Debrői hárslevelű ter­mesztése, amely ma is előke­lő helyet foglal el megyénk minőségi bortermelésében. A hatvanas évek elején ismét megfelelő rangra emeltük a debrői bort, és megkezdtük a palackozást. Hétdecis üvegekben, stílusos címkék­kel ellátva, díszes dobozokba csomagolva hozzuk forgalom­ba, amely hamar megnyerte a közönség tetszését. Oly­annyira, hogy az utóbbi évek­ben a hazai borversenyeken hat aranyérmet nyert, s ez a kiváló minőségét bizonyítja. Az elmúlt évtizedben 15 mil­lió palackot töltöttünk Deb­rői hárslevelűvel, amely fe­hérbor exportunkban jelen­tős helyet foglal eL Ma leg­alább 30 országban — Svéd­országtól a Szovjetunióig, Lengyelországtól a Német Szövetsé® Köztársasá®g — jut eL A debrői tehát ismét visz- szakapta régi patináját, régi csillogását. Amelyet egykor dr. Prohászka Ferenc elindí­tott, az ma beteljesült való ság. E kiváló bor iránt foko­zott az érdeklődés mind az hazai, mind a külföldi fo­gyasztók széles táborában. Mentudz Káról? ÜGY TŰNHET, hogy az előny, amelyre az imént utaltunk, elvi lényegében tér el a gazdaságirányítás tartalmától, lényegétől, hi­szen első látásra is nyilván­való: a tudati, gondolkodás­beli megújulást, mondhatni: a szubjektív elemet mutat- ' tűk fel legfontosabb ténye­zőként, noha a gazdaság ja­vakkal, dolgokkal, mennyisé­gekkel és azokat mérlegelő mértékekkel dolgozik. Mégis, csak megerősíthetjük az ál­lítást; legnagyobb értékünk, amit az utóbbi fél évtized­ben mind jobban sikerült .Jelhalmoznunk”: a gondol­kodásmód, amely az ország, a vállalat, a szövetkezet gazdálkodását korántsem mi­nősíti szélvédett, kényszerű hatásoktól mentes, végre­hajtó tevékenységnek. Ellen­kezőleg: napjaink gazdasaga megtanult és tanul nemzet­közi összefüggésekben mérle­gelni, változatok között dönteni, az új és a régi, a születő és az elhaló szaka­datlan mozgásában szemlélni a világot csakúgy, mint a saját tevékenységét Aligha túlzás azt állítani, hogy az eredmények, ame­lyekről a tények beszélnek, nem is annyira a szabályo­zástól, mint a „szabályozot­tak” önálló, felelős munkájá­tól, nem is annyira a téve­désmentes döntésektől, mint a döntések vállalásától szár­maztathatók. Ennek tükrében nyer történelmi értelmet az MSZMP X kongresszusá­nak elemzése: trA kongresz- szus megállapítja, hogy az elmúlt évek össztársadalmi jelentőségű feladata volt a gazdaságirányítás reformja. A párt átfogó vizsgálat alap­ján, a szakemberek széles körének közreműködésével dolgozta ki, a gazdasági fel­adatok iránti közérdeklődést jelentősen fejlesztve és erre támaszkodva vezette be a re­formot. Ennek eredményeként tovább fejlődött hazánkban a szocialista tervgazdálkodás, erősödött a központi terve­zés hatása, növekedett a szo­cialista piac, az áru- és pénzviszonyok szerepe”. LASSÚK MOST MÄR mindezt az érveknél is so­katmondóbb tények tükré­ben, elvégre a gazdaság moz­gása mérhető, fejlődése a számokkal ábrázolható. Nos, a legnagyobb figyelmet ér­demli mindenekelőtt az a tény, amely elsőként szavaz­hat az elmúlt esztendők eredményeiről, ez pedig a nö­vekedés üteme, a gazdaság gyarapodásának mértéke. A nemzeti jövedelem — a nö­vekedésnek ez az összefog­laló jelzőszáma — a követ­kezőt mutatja: a növekedési ütem (évi átlagban, száza­lékban) 1961—1967 között 5,3 volt, majd gyorsult, és 1968—1971 között 6.2-re emelkedett. Talán nem árt. — a felgyorsulás jelenőségét bemutatandó — hozzáten­nünk: a 15 éves távlati terv életszínvonal előrejelzésének kidolgozásakor széles körű vita bontakozott ki a szakér­tők között, s végül is abban állapodtak meg, hogy az évenkénti 6 százalékos nem­zeti jövedelem gyarapodás az az alsó határ, amellyel az életszínvonal emelésének előirányzatai megvalósítha­tok! Ha már a növekedés üte­méről szóltunk, nem árt vá­zolnunk e fejlődés tervsze­rűségét, hiszen — úgy tűn­het — a közvetett szabályo­zás, a korábbi direkt terv- utasítások megszűnése vala­melyes „rencJetlenseget”, sza­bályozatlanságot visz a gaz­daságba. Nos, a szocializ­mus építésének negyedszáza­dában hat középtávú — há­rom- és ötéves — tervet hagytak jóvá, s a szakértői vizsgálódások nyomán ki­tűnt: a legtervszerűbben a harmadik ötéves terv való­sult me® amely pedig már nem tartalmazott kötelező tervutasításokat, amely tehát a módosult gazdasá®rányí- tás mozgásterében öltött vég­ső alakot. ISMERETES, HOGY a vál­tozás első időszakában, 1968- ban. majd 1969-ben mérsék­lődött, némely ágazatban stagnált, sőt csökkent a munka termelékenysége. Akadt annak idején aggodal­mas álláspont, amely e té­nyek tükrében minősítette az egész irányítási rendszert, jóllehet — amint azóta ki- vilá®ott — átmeneti jelen­ségről volt szó. Most már a növekedést teljes egészében a termelékenység javulása fedezi, s bár ebben kétség­kívül szerepet játszik a mun­kaerőhiány (amely nem ke­vés iparágban, vállalatnál csak művileg előálló hiány, mert szervezetlenséget ta­kar), mé®s, "a tény ettől tény marad: a termelékenység nö­vekedése erőteljesen fel­gyorsult. A gazdálkodást — bármi­lyen is a tervezés-irányítás rendje —, mindenekelőtt ter­mészetesen az minősítheti a társadalom, a közvélemény értékrendjében: hogyan vál­toznak az életkörülmények, tehát jobban élünk-e, és mennyivel? Adjuk át a szót itt is a tényeknek. Á reáljövedelem növekedése (évi átlag, százalékban) 1961—1967 1968—1971 Munkások, alkalmazottak Parasztság Két irányzat bukkan elő a számokból: egyrészt az álta­lános gyorsulás, másrészt az, hogy a parasztság jövede­lemnövekedése évi átlagban 1,3 százalékkal meghaladta a munkásokét-alkalmazotta- két Ez utóbbihoz csak any- nyit: a többlet együttjár a mezőgazdasá® termelés rend­kívül gyors emelkedésével, mégis, indokolt az ütem azonossága, kiegyenlítettsé­ge; ezt célozzák a Központi Bizottság novemberi állás- fo®alásának ismert jövede­lempolitikai döntései. A módosított gazdaságirá­nyítás öt esztendeje — jól is­mert ez —, korántsem volt mentes az immár divatossá vált kifejezéssel „feszült­ségnek” nevezett gondoktól. Három ponton tűntek elő el­sősorban ezek a feszültségek: a költségvetés, a nemzetközi fizetési mérleg és a beruhá­zások terepén. A tárgyila­gos helyzetkép követeli, hogy két megjegyzéssel egészít­sük ki ezt a feszültség-tér­képet. Egyrészt: mindhárom jond erőteljesen jelen volt gazdaságunkban korábban is, nincs szó tehát arról, mint- J ha a feszültségek és a gaz- ’ ■«döagira nyitás között okoza> 3,7 4,3 5,8 7,1 ti kapcsolat lenne. A másik megjegyzés: amint a közel­múltban az országgyűlésen elhangzott költségvetési mi­niszteri expozéból kitűnt, az idén — egész sor intézkedés hatására — mérséklődtek ezek a gondok. Bár a költ­ségvetés még deficites, a hi­ány csökkenő irányzatú; fi­zetési mérlegünk nagymér­tékben javult; a beruházási szabályozás nyomán pedig mérséklődött az építési nyo­más, koncentráltabb a ki­vitelezés, hatékonyabb az új építmények üzembehelyezc­ÖSSZEFOGLAEÜAN és a lényeget kifejezően aligha jellemezhetnénk jobban az elmúlt öt évet, mint a Köz­ponti Bizottság novemberi állásfo®aiásának e sorai; „Az 1868 január 1-én életbe léptetett gazdasagiranyítási rendszer alkalmas és haté­kony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait.” T. A. 1373. január X, méné»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom