Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-06 / 4. szám
I Kezed melegével Szovjet film Viharokkal teli történelmi időszakot, kerek ötven esztendőt sűrít rövid másfél órába a Kezed melegével ci - mű új szovjet film, amelyet a fél évszázados jubileum alkalmából vetítenek a filmszínházak. Nem könnyű ilyen jelentős évfordulóra filmet készíteni. Volt idő, amikor a sablonok az erőszakolt hősiesség és a széles pátoszok uralták az ilyen jellegű filmeket. Nem beszélve arról, hogy az ember mindig úgy érzi. többszörösen is kimerítették már e témát, csak ismételni lehet, de újat mondani aligha. Nos, Szuliko Zagenti forgatókönyvíró. valamint Sota Managadze és Nodar Managadze rendezők most rácáfoltak az ilyenféle okoskodásra. Űj alkotásukkal ugyanis újat merítettek a hagyományos témakörből. Filmjük hőse nem a forradalmi harcokban edződött, feleség és anya csupán De nyugodtan írhatnánk mind a kettőt végig nagybetűvel. Egy isten háta mögötti grúz faluban játszódik a film. Hőse Szidónia, a család anyja és összetartó ereje. Az ő emlékezésén keresztül szűri át a film több mint ötven esztendő történetét. Bár Szidónia egyszer sem hagyta el kis faluja határát, mégis részese volt a történelem viharának. Mert a történelem mindig házhoz jött. — Mindaz, ami kinn w nagyvilágban történt, a mi kis házunkon ment keresztül — mondja az ősz hajú asszony a film egyik jelenetében. S valóban, a men- sevikek megdöntésétől a szovjet hatalom győzelméig, a kollektivizálás nehézségeitől a Nagy Honvédő Háborúig minden jó és rossz megérintette a kis falut. S kijutott az örömből, bánatból is egyaránt. A kamera sem mozdul ki a faluból, ott időz mindig a felhőkig kapaszkodó hegyek között, az epizódok egyetlen család életéről szólnak, mégA demokratizmus érvényesülése a felsőoktatási intézményekben A Pedagógusok Szakszervezetének vizsgálata Szőke Sándor, ve, MTI munkatársa írja: Több mint három esztendővel ezelőtt kormányrendelet intézkedett az egyetemek és az egyetemi jellegű főiskolák szervezeti és működési rendjének módosításáról. Az új szervezeti és működési szabályzat nyomán a döntési jogok java része kikerült a minisztérium hatásköréből, és az egyetemek különböző testületéi határoznak a legfontosabb kérdésekben. Alapvetően megváltozott tehát az egyetemi és a kari tanácsok jellege és funkciója. E tényekből kiindulva a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége legutóbb ezt vizsgálta. Mindenekelőtt megállapította: testületek összetételében bekövetkezett változások, a testületek tagjainak új módon való kiválasztása önmagában is megsokszorozta a demokratizmus érvényesülésének lehetőségét, pozitívan hatott az intézmények belső életére. Növekedett a különböző rétegeket képviselők felelőssége az intézmény munkájáért. Az állami vezetők és a testületek jogainak és kötelességeinek új megfogalmazása, a döntések meghozatalában történt változások minőségében új helyzetet teremtett az egyetemeken. Gyakori probléma azonban, hogy bár az egyetemek önállósága növekedett, ezt nem követte az egyetemen belül következetes hatásköri decentralizáció. Ma még nem teljes az a gyakorlat, hogy minden szinten érvényre juttassák az önállóságot. Az utóbbi években az egyetemi bürokrácia növekedett. Az ügyek intézése az egyetemeken belül elhúzódik. Számos helyen a hivatali, gazdasági és az ügyviteli rend módosítása lassította az ügyintézést. Ugyanakkor az ügyintézés rendje is bonyolultabb lett, a dolgozók kellő tájékoztatás hiányában nehezen igazodeiMnmü 098. Műua* &a aaemhafc ftí nak el a hivatali labirintusban. Az ügyintézés képesítése még csak a kezdeti lépéseknél tart Viszonylag egy: szerű kérdések eldöntése is magas beosztású vezetőkhöz kötődik. Az ügyvitel korszerűsítésével egyidejűleg célszerűnek látszik megvizsgálni a döntési szinteket annak érdekében, hogy a karok és a tanszékek önállósága növekedjék. Minden kérdésnek azon a szinten kell eldőlnie, ahol a problémát a legjobban ismerik. A szocialista demokrácia érvényesülését akadályozza, hogy nem mindig alapos az egyes testületi döntések előkészítése. A döntések lehetséges változataira nem készülnek fel megfelelően. Komoly gondot okoz az olyan gyakorlat is, amelynek során fontos döntések idején nem indokolják meg az alsóbb szintekről érkező javaslatokat, illetve az ezektől történő eltérést. Máskor idő előtt és szükségtelenül befolyásolják „felülről” a döntések meghozatalát. Így a felelősség, a hatáskör és a kötelesség gyakran külön válik. A felsőoktatási intézmé-1 nyékben a demokratizmus ! továbbfejlesztésének iránya:! a tanszékeken is érvényesíte- j ni kell az egyetemi, kari j demokratikus vezetést. A • nyílt, őszinte demokratikus < tanszéki légkör a legjobb is- < kola lehet az oktatók többsé- j gének és a fiataloknak egyaránt; A hallgatók részvétele az; intézmények vezetésében új ; színt hozott az egyetemek; életébe. Számos helyen élnek J már a lehetőségekkel, s hoz- J zájárulnak a tanácsülések; alkotó légköréhez. A diákok! pozitív szerepet töltenek be ! a diákjóléti és a kollégiumi! bizottságokban. De a testüle-< tekben helyenként még pasz-! szív magatartást tanúsítanak: nem adnak hangot megbízó diáktársaik véleményé-! nek, nem informálják őket < a testületekben hozott dön- " tésekről. Az egyetemi ta- nácstagok diákképviselőinek < kiválasztásán tehát javítani; kell, beszámoltatásuk rend-; jét következetesen szükséges; érvényesíteni, (MXJá fe mögötte érezzük az egész nép küzdelmét, áldozatvállalását, s az új élet iránti bizalmát. Ez a tömörítés a film egyik nagy érdeme. A másik a mondanivaló költői tálalása. Mert olyan ez a film, mint egy szépséges költemény, vagy mint egy ballada, amely egy hős lelkű anyáról szól, s arról, hogyan küzd a családjáért. A történet egyszerűségén és emberségén, valamint a lírai képsorok látványán túl, bepillantást enged a film a grúz nép sajátságos nemzeti hagyományaiba, ízelítőt adva kultúrából, szokásokból. S teszi mindezt kedves derűvel, bölcs iróniával. Ritka színészi feladat ötven év történetét felölelve eljátszani egy hosszú és mozgalmas asszonyéletet. Szofi- ko Csiaureli Szidóniája egy erős lelkű asszonyt állított elénk, egyszerű játékkal , de drámai erővel,. szenvedéllyel. A többi szereplő is értékes alakításokkal gazdagította a filmet. Civi Racsvelasvili élményt nyújtó képsoraira, valamint Revaz Lagidze zenéjére még sokáig emlékezünk. Hadd említsük befejezésül a film utolsó jelenetsorát: a 80 éves Szidónia bizonytalan léptekkel járja már a szűk ösvényt, míg a gyerekek szinte repülnek, fel, fel a meredek kapaszkodón. Mindenki érti, miről van szó. _ Márknsz László A Gárdonyi Társaság felolvasó • • I r r rr I üléséről Az egri Gárdonyi Társaság csütörtökön délután tartotta első felolvasó ülését a Megyei Könyvtárban. Dr. Korompai János muzeológus, a társaság rendes tagja székfoglalójában Gárdonyi megfejtett titkosírásáról, a .titkosírással írt hagyaték gazdagságáról számolt be, idézetekkel illusztrálva és bizonyítva azt a helyes képet, amelyet most már a magyar irodalomtörténet megalapozottan kialakíthat az íróról. A még megfejtetlen titkosírásos hagyaték legendák szövegét indította el, hamis kép kialakítására nyújtott eddig lehetőséget és olyan képlet felállítására, amely eltorzította az író, az ember, a gondolkodó arcát. A titkosírásos anyag éppen arról a korszakról ad pontos tájékoztatást az utókornak, amely korszak — homályban maradva — sokszor a tapintat és mérték nélküli kombinációkat indította el az íróval kapcsolatban. Még 1955-ben is megjelent magyar szaklapban olyan megállapítás, amely nemcsak nem járult hozzá Gárdonyi írói egyéniségének és életművének megismeréséhez, de torlaszt is emelt a felderítés elébe. A székfoglaló Jől csoportosított idézetekkel, az előadás keretei miatt inkább csak jelzésszerűen a sok-sok félreértéssel átszőtt Gárdonyimítoszt oszlatta — sikeresen és meggyőzően. A székfoglalót követő vitában Nagy Sándor és Kapor Elemér szólalt fel. E vita során értesült a tagság és a közönség arról, hogy a titkosírásos hagyaték egy része talán még ebben az évben a. közönség elé kerül könyv alakban, míg az Akadémiai Kiadó által gondozott kritikai kiadás még várat magára. A felolvasó ülésen mutatkozott be Varga Zoltán, aki saját verseit mondotta el rövid szabadelőadás keretében. A közéleti elkötelezettségű, tehetséges fiatal költő rövid versválogatása nemcsak sokarcú egyéniségének megismerésére nyújtott lehetőséget, de a nagyszámú érdeklődő számára bepillantást is engedett alkotói műhelyébe. (farkas) Új élet — Boldog ui esztendőt! — Neked is, barátom. Gyere, koccintsunk egyet! Boldogan indul, azután visszahőköl. — Ne haragudj, pajtás, nem megyek. Mától kezdve új életet kezdek. Egy kortyot sem iszom! Abbahagytam nulla órától a cigarettát is. Tudod, ez szent és visszavonhatatlan elhatározás. — Csak nem az epéddel, a májaddal van baj? Az orvos rendelkezése? A fejét rázza. — Kutya bajom sincs. Ismerhetsz, -részeges se vagyok. Csak úgy egyszerűen megfogadtam. Nem iszom szeszt és nem szívok el egyetlen bagót sem ... Lehet, hogy észreveszi a szám szögletében a pici mosolyt, mert durcásan mondja: — Miért? Mi van ebben? Egy nagyszerű elhatározás. Egy nappal később száztíz kilós ismerősömmel hoz öszsze a sors. — Hogy teltek az ünnepek? — Nágyon jól! Disznót vágtunk és utoljára úgy istenigazából alaposan bekajálgattam. — Mi az, hogy utoljára? Csak nem akarsz leugrani a Lánchídról? Nevet. — Nem, barátom! 1973-ban teljesen új életet kezdek. Ma például csak tejet ittam. Egész nap. Tejet. Érted? — És mit eszel holnap? — Száraz, sovány ételeket: kétszersültet, főzelékféléket.. Nézem az arcát, vizsgálom a színét. Semmi változást nem tapasztalok. Csupa kicsattanó egészség. — Az orvos. Biztosan az orvos rendelte? Kötelező, drasztikus fogyókúrát írt elő? , Nevet. — A fenét. Nem járok én orvoshoz, csak ha már nagyon szükséges. Ez, kérlek, az én szent elhatározásom. Nem érted? Űj életet kezdtem. Év végére huszonöt kilót fogyok... Éjfélkor, amikor elénekeltük a Himnuszt, közöltem az egész családdal, a rokonokkal. Sőt, azóta telefonon már a barátokkal is ... Tegnap, január ötödikén, a véletlen összehozott a korábban említett „alkoholmentes” ismerősömmel. — Gyere! Házassági évfordulónk van. Kapjunk be egy kupicával. Kővé meredten néztem. — Én? Veled? Négy napja sincs, hogy elmesélted, hogv *5 életet élsz. Kedélyesen hátba ver. — Hülyeség ez az újéletkezdés, komám! Nagyot néz, hogy ebben sem osztom teljesen véleményét. Elvégre valóban kerülhetnek olyan helyzetbe emberek, hogy kell a gyökeres változtatás. Nemegyszer az élet függ tőle. Azután a hibáinkat is nyesegetnünk illik. Lassan, apránként, kürtölés és körtelefonálás nélkül... Koccintunk hát és megegyezünk abban, hogy az új élet is csak artnyiban és akkor lehet új, ha az ember nem akar kibújni a saját bőiéből... Szalay István Segélyhívó telefonok az M 7-esen Rövidesen megkezdődnek az első hazai országúti segélyhívó rendszer szerelési munkái. Az Elektroimpex és a Philips cég megállapodásának eredményeként még ez év végén működésbe lépnek az M 7-es autópálya mentén a segélyhívó telefonok. Az első ütemben Budapest és Kápolnásnyék között kiépülő rendszer készülékeit egymástól 2 kilométer távolságra, az út mindkét oldalán helyezik majd eb Minden készüléken két hivógomb lesz, egyikkel a baleseteket, másikkal az esetleges műszaki hibát lehet a Mar- tonvásárban létesülő központnak jelezni. A martonvásári központban hatalmas táblán fényjelzés adja tudtul, hogy a pálya melyik szakaszán történi baleset, vagy akadt el vala ki műszaki hiba miatt. Fekete Sándor: Ha a Hazánk című győri lapnak különben igen derék szerkesztője, Kovács Pál a költő Üti leveleiből kihagyott néhány megcsipkedett nevet, Petőfi így kezdte dorgáló levelét: „Édes Palim... Kaptam leveled, s többek között azt a tanulságot merítettem belőle, hogy kisebb-nagyobb mértékben minden szerkesztő gyáva. Ebadta.. Ne gondoljuk azonban, hogy az elvi könyörtelenség valamiféle rideg emberré tette volna a költőt. Éppen nem! Ismerős a történelemből az a fajta megszállott, aki körül megdermed még a levegő is, aki gyengeségének érzi a mosolyt és bűnnek a szeretetet, aki szemrebbenés nélkül áldozza fel ember mivoltát elveiért (rosszul felfogott elveiért). Petőfi távolról sem emlékeztet rájuk. Jó emberei között maga volt a szeretetreméltóság, a derű és önzetlenség, a hűség és az odaadás. Erre is hozhatunk példát, épp abból az esztendőből, amelyből kissé kitekinthettünk a költő jellemrajza kedvéért — 1847 januárjában tűnt fel Arany János, pályadíjat nyert Toldijával. Petőfi „egy ülőhelyében” olvasta el a nagyszerű költeményt és azonnal versben üdvözölte pályatársát. De hogy Petőfi mennyire nem volt az elvek és eszmék érzelemnélküli fanatikusa, azt persze legközelebbről mégiscsak szerelmi regénye mutatja. S ezzel a jellemrajzról vissza is térhetünk ag életrajzra. féfeéutattsskh JS. A kép éles, felfokozott, szinte túlzott, de lényegében fájdalmasan találó: ez volt az igaz költő sorsa a Habsburgok birodalmában. Petőfinek is tudnia kellett, milyen veszélyeket vállal forradalmi költészetével. A Pesten hemzsegő rendőrspiclik egyikének jelentésében olvashatjuk a bizonyítékot: „A társaságban többnyire néma és nem ott nyilvánítja forradalmi szellemét, hanem költői munkáiban. Petőfi a minisztérium és a monarchia ellen szidalmakat szedett versbe és egy fölhívást is készített Magyarországhoz a lagj8ljg| HUtMbaáttóaérg. továbbá egy forradalmi költeményt Magyarország részére, amely a szabadság minden határán túlmegy. Ezt a három költeményt Petőfi csak bizalmas körben olvassa föl vagy szavalja el. Ha észreveszi, hogy jegyeznek, akkor megszakítja előadását. Petőfi nagyon titko- lódzik ezekkel a versekkel, s ez az oka, hogy a referens eddig nem kaphatta meg..." Besúgók gyűrűjében, szegényen, a fizetett ügynökök és az elmaradt ízlésű szánalmas irodalmárok ellenséges kritikáinak füzében, „ábrándos golyhónak” vagy éppen „Mtboiondnak’i gúnyol tatva — Petőfi ment a maga útján. Ha azt mondjuk — mert ezt kell mondanunk — hogy az elvek és tettek eszményi egységét tekintve irodalmunkban senki sem állítható mellé, akkor nemcsak arra gondolunk, hogy elveiért végülis életét áldozta. Háborúkban, forradalmakban mások is haltak már meg hősökként. Talán még az eszméit megpecsételő halálnál is csodálatraméltóbb, hogy békés mindennapjaiban követni tudta a Ha férfi vagy önmaga fogalmazta erkölfcsi parancsát. Amilyen könyörtelen volt saját magával szemben, any- nyira az elvek embereként állt helyt nemcsak a hatalommal, a kiváltságosokkal szemben, hanem barátai között is. Az alakoskodást, a cél szentesíti az eszköz okoskodását, a sima mosolyú taktikázást megvetette. Elvei kimondására mindenkivel szemben kényszert érzett. Ha ezek az elvek parancsolták, összeveszett Tompa Mihállyal, barátjával és köl- tőtársával, megszakította Jókaihoz fűződő meleg barátságát, megtámadta (1848- ban) Vörösmartyt, atyai jótevőjét, összeütközött Széchenyivel, Kossuthtal, a szabadságharc több kiváló tábornokával. A szelíd Arany Jánoson és a rajongásig szeretett Bem tábornokon kívül aligha tudnánk olyan nevet említeni, a reformkor és a forradalom nagyjai közül, akivel ne lettek volna ki- sebb-aagyobb összecsapásai í
