Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

Haívaui este Major Tamással •a**.,**­SE «2? S&drikíz? &í~ Báns magyaréra? Mélytüzű vallomáft? FéMmes nstrám- lat? Végű az egyszemélyes elő- adásnak, egy mágikus mo- nodrámának, szeretném bejyérs raka! magamban, mit is kaptam Major Ta­mástól, s’jaesn megy! Aa- táa l^yíntek, Nem is me­het, Az ihlet pillanata min* dig olyan dolgokat szül amelyeket befogadni szabad ősapán, s hagyni, hogy az ember vérévé, húsává ©öl­jék, A hcMseolgaíás, s mö­göttes rugók, összetevők ke­resgélése men u'icteüexul a szép halála... o o o o Amikor ezt s szűk négy Sál között, immár magunkra maradva kimondom, bozon­tos szemöldöke alól reám «sillan. » Ady megcáfol! S ha intőbb csappant hatása, hi- «©einek tábora, ez pontosan ««man ered, hogy ma már kevesen tadják egy-egy mű­vének történelmi, társadalmi "hátterét, nem ismerik ver­seinek indítékát. Egyetemis­ták között Jártam nemrég. SSmondtam Emlékezés egy nyáréjszakán című versét, s hogy e sorok tanúsága sze- sínt a költő azon öt ember 1= egyike volt, akik tudták, > érezték, bizonyították, mi­re is megy az első világhá­ború. Megértették, s hahin­ni lehet szavuknak, lépések­kel vittem közelebb hozzá­juk Adyt... Petőfi? őmás! Zsenialitása olyan korban bomlott ki, amely még ked­vezett az egyszerű, nagyon világos, nagyon tiszta pár­beszédnek, az érzelmek lep­lezetlen, szabad áradásának, a mindent felgyújtó tűznek. o o o o — Hogyan kell Petőfit szavalni? — Ezt nem szabad! Sza­valni. A deklamálás megöli a költőt, s megfosztja ver­seit a lélekhez szóló gyen­géd ragyogástól, máskor a gondolatok izzásától, igaz lángjaitól. De annak a szenvtelen, szárazán zörgő, monotóniába fúló előadás­nak is ellensége vagyok, amely a sokszor értelmetlen, üresen modernkedő köl­tészet citálása nyomán mind több tehetséges művészün­kön eluralkodik. Persze, mindkét stílus könnyű mun­ka eredménye. Az értelem­re, érzelemre egyaránt ható versmondáshoz, amely ki­bontja a mű valahány rej­tőző, szép vonását, mélyen az írott szövegbe kell ha­tolni. Ez fáradalmas! — Sok fiatal túl egyszerű­nek tartja Petőfit! ■— Az emberek a korral wéltoanakí ® így változik CPtofiSfe Zs&oag Zäs&Sä feényöSt As egpetanansaégi h&z tartozó éLeteiűvek, ami­lyen költőnké Is, értékük­ben nem devalválódnak, « mindenkor lesz közönségük, ahogyan Shakespeare-t sem» lehet a színről levenni, o o o o Etórfceztűnk teMt a szfe» házhoz, amely annyi felhan­goló, máskor gyötrelmes órát, napot hozott Major Tamás életében. Sok mindenről faggatom. Példaképről, si­kerről, írókról, pályatársak­ról, a jövő szmhazazűá, A szoba kitágul — Mindenekelőtt Brecht! ö a század színpadának forradalmára, aki eltünteti a közönség és a kulisszáit, közötti láthatatlan válaszfa­lat, bevon a játékba, néző­ként is felelőssé tesz min­den kimondott igazság ér­vényre jutásáért Pályatár­sak? Nem szeretem azokat, akik már szobrot csináltak maguknak. Az ilyenekkel nem lehet modem színházat játszani. Törőcsik, az igen. Mari minden darabbal meg­újul, minden szerepben fel­villant valami többletet ma­gából A jövő színháza? Szí­nésznek, rendezőnek a jelen színházával kell törődnie. Ha az jó, hat a jövőre is. Mindenesetre az út, a mér­ce: Brecht. Rajta kell túl­lépnie az újítónak, éspedig a láthatatlan fal további rombolásában. o o o o Major Tamás a két hábo­rú között már pártmunkás­ként dolgozott, s úgy, hogy művészetét adta a forradal­mi gondolatok csiholásához. Elveihez hűséges. . Rengete­get munkálkodik a közélet porondján, s a pártban, amely a Központi Bizottság­ba küldte — Művészet és politika, hogyan fér meg a kettő egy­mással? — Ebben megint Petőfi a példám, akinek életműve, költészete mindenhol a nem­zeti függetlenség, a világ- szabadság gondolatával ölel­kezik ... Egyszer nyersen nekem szegezte valaki a kérdést: meddig akar még politizálni, Major elvtárs? Amíg élek, s Színházat csi­nálok, válaszoltam. Egy jó rendezés, egy alakítás, egy jól kiválasztott vers politi­kai tett, közéletiséget su­gárzó cselekedet En ilyen értelemben politizálok, így szolgálom a közösség ügyét, így dolgozom a mi társadal­mi rendünkért, amely ki­bírja a mai színház szem­besítését Borthyék Petőfi, esetében nem viselhették el ezt a szembesítést, megha­misították költészetét en­nek magam vagyok btzon *o tanúja* Ö o O ö '**** A Mválo aahssstfvfer és •rendező, túl a hatvanon, fá­radhatatlan. s ég, lóbog, mint régiek és újak, akik csak a színház vonzásába kerültek. Most éppen Go­gol Revizorában, próbál egy kis szerepet —• Tavsztoaogw rendezi! Csodálatos, amit csinaL, aho­gyan megújítja, felfrissíti ezt a darabot... így akar­tam én is közelebb hozni a mához Madách Tragédiá­ját, amelynek Luciferét hat- százszor játszottam. Távolabbi tervek? — Arra gondoltam, abba­hagyom rövidesen a ját­szást csak rendezni fogok. Szeretnénk, ha e szándé­kát nem váltaná valóra Ma­jor Tamás. Sajátos egyénisé­ge, rekedtes hangja, széle­sen kibontakoztatott ábrá­zolóművészete nagyon, hiá­nyozna színpadjainkról, te­levíziónk képernyőjéről, filmjeinkbőL Maradjunk is annál: viszontlátásra a Re­vizor márciusi premierjén 'és sok más, testére szabott megálmodott szerepben! Moldvay Győző , Füzesabony lakóinak 20 százaléka könyvtári olvasó (Császár István tudósí­tónktól): Füzesabony nagyközség tanácsának végrehajtó bi­zottsága a járási könyvtár munkájának értékelését tűz­te napirendre tegnapi, — január 25-i — ülésén. Gaál Sándor, a könyvtár igazga­tója beszámolt arról, hogy a nagyközség fenntartásában üzemelő járási könyvtár a helyi feladatok végrehajtása mellett módszertani irányító munkát végez a községben. Beszámolt arról a gondról is, hogy a könyvtár jelenle­gi helye nem megfelelő, helyhiány miatt, külön gon­dot okoz a telepi lakosok igé­nyeinek kielégítése. Füzesabonyban a lakos­ság 20 százaléka könyvtári olvasó, kielégítően alakul az egy kölcsönzőre eső könyvek száma is, de kevés a válasz­ték az ifjúsági irodalomból. Ennek pótlása az idei fel­adatok közé tartozik, A vb s beszámoló megvitatása után úgy döntött, ki kell dolgozni a könyvtár fejlesz­tésének távlati tervét, s a következő ötéves terv során meg kell oldani a könyvtár elhelyezésének problémáját Tallózás a karácsortdi könyvtár éves tervében (Baranyi Imre tudósítónk­tól.) Járásunk legrégebbem ala­pított könyvtárainak egyike a karácsondi A község az elsők közé tartozik, ahol megteremtették a könyvtári szolgáltatás alapvető felté­teleit. Méltán büszkék az utóbbi évek állománygyarapítására is, hiszen a felsőbb szak­mai szervek által javasolt egy lakosra jutó értékátla­got ők érték el elsőként. 1972-ben mintegy 20 000 fo­rintot vásároltak el. Ennek eredménye, hogy az iroda­lom tartalmi színvonalának tekintetében sem • kell szé­gyenkezniük, hiszen voit miből válogatnia a beszerző könyvtárosnak. Sajnos, nem ilyen meg­nyugtató a könyvtár szak­mai berendezése, könyvtári bútorzata. Az állomány sok esetben összezsúfolódik, ez természetesen nehezíti az olvasók gyors eligazodását a keresett művek között. Bővíteni kell a polcmennyi­séget, az ülőhelyek számát, és egyéb berendezésekre is szüksége lenne az intéz­ménynek. 1973-ban — elő­zetes tervek szerint — a Heves megyei Könyvtár se­gít e gondokon és megoldja a könyvtár legégetőbb prob­lémáit. A könyvtár olvasó­szervező-nevelő munkája magas színvonalú. Elsőként vezették be a járásban azt a gyakorlatot, amely sze­rint a könyvtáros kölcsönző, olvasószervező munkájában fiatal, úttörő-könyvtárosok segítenek, akik maguk is ol­vasói a könyvtárnak.. A mű­velődési otthonnal közös iro­dalmi színpadot működtet­nek. A színpad tagjai — fő­leg a korábbi években — sok sikert arattak a külön­böző bemutatókon, községi ünnepségeken. Nagy nép­szerűségnek örvendenek a községben az író—olvasó ta­lálkozók is. 1972-ben Bara­nyi Ferenc költő baráti est­jén telt meg a művelődési ház klubterme. Jelenleg 914 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak, akik 5620 kö­tet között válogatnak egy- egy kölcsönzés alkalmával. Évi forgalmukra jellemző, hogy az 5140 látogató 15 OOŰ kötetet vett ki látogatásai alkalmával. Sok folyóirat, heti és na­pilap jár állandóan az ol­vasótermükbe (28), így na­ponta eljutnak a friss híres: az olvasókhoz. Reméljük, hogy a növekvő szintű ol­vasóigényeket az 1973-as évben is kielégíti a kany»*- fcm Intézkedési tervek az építőiparban az ifjúsági törvény végrehajtására Az ifjúsági törvény és en­nek építésügyi végrehajtásá­ról kiadott miniszteri utasí­tás alapján a vállalatoknál megkezdődött az intézkedé­si tervek kidolgozása. Az if­júság körében. végzendő munkát, segíti a minisztéri­um azzal, hogy február kö­zepéig részleteiben ismerte­ti a vállalatok személyzeti és oktatási osztályvezetőivel a miniszteri utasításban megjelölt legfontosabb fel­adatokat. Az építőiparban más nép- gazdasági ágakénál is jóval nagyobb gond, hogy a fizi­kai dolgozók tekintélyes ré­sze, a legutóbbi adatok sze­rint 75 000-en nem fejezték be az általános iskolai ta­nulmányaikat, s az iskolából kimaradtaknak majdnem a fele, mintegy 35 000 dolgozó még 40 éven aluli. Ezért hangsúlyozza a miniszteri utasítás, hogy a vállalatok hatékonyabban ösztönözzék a VIII. általános iskolai vég­zettséggel nem rendelkező fiatalokat tanulmányaik be­fejezésére, a szakmai képesí­tés megszerzésére és nyújt­sanak messzemenő támoga­tást a dolgozók esti iskolá­ját végzőknek. A tanulást szorgalmazza az az intézke­dés is, amely ugyancsak kö­telezővé teszi a vállalatok­nak, hogy béremelésben, ju­talmazásban, illetőleg dicsé­retben részesítsék mindazo­kat a fiatalokat, akik mun­kájuk mellett magasabb ké­pesítést — szakmunkás-, vagy érettségi bizonyítványt, technikumi vagy egyetemi oklevelet, tudományos foko­zatot stb. — szereznek. A munkahelyi vezetők fel­adatai közé tartozik az is, hogy rendszeresen foglal­kozzanak a pályakezdő fia­talokkal, mert a miniszteri utasítás szerint a pályakez­déstől számított hat hónap, két év és öt év elteltével egyénileg meg kell vizsgáim a fiatalok tevékenységét, fej­lődését, foglalkoztatásának feltételeit, jövedelmének ala­kulását, s a hiányosságok megszüntetésére intézkedé­seket kell tenni. Az ifjúsági törvény építő­ipari végrehajtásában fon­tos tennivaló, hogy az épí­tőipari vállalatok az eddigi­nél jobban kihasználják helyzeti előnyüket és kedve­ző adottságukat lakásépíté­si akciók szervezésére, a szakmai hozzáértésüknek megfelelően működjenek közre a vállalatok körzeté­ben fontos ifjúsági, oktatási, gyermekjóléti létesítmények megépítésében, a társadalmi összefogás kibontakoztatásá­ban. Elsősorban a megyei ál­lami építőipari vállalatok nyújtanak nagy segítséget dolgozóik lakásépítési akció­ihoz. A miniszteri utasítás­nak megfelelően, most még nagyobb figyelmet fordíta­nak a fiatal házasok lakás­igényeinek kielégítésére. Az utasítás ugyanis előírja, hogy a rendelkezésre álló forrá­soknak és lakáskereteknek a korábbi húsz helyett 40 szá­zalékát juttassák ifjú háza­soknak. Megkülönböztetett figyel­met fordítanak a munkás- szállásokon élő fiatalok helyzetének javítására. Nem. csak a munkásszállások fel­szerelését javítják, hanem a tanulás és szórakozás főté­teleit is. Gotyár Gyula: Hősök regénye (7) Az SS-járómek három tag­ja volt. A Körúton állították meg, közel a Nemzeti Szín­házhoz. ■ Már-már azt hitte, megússza a dolgot igazolta­tás nélkül. A járőr is túlment rajta, amikor hátulról kapta a felszólítást. — Az iratait. Iratokat? Miféle irata Tehet egy menekültnek, aki Szen­tesről jön és a rokonait ke­resi Pesten, akikkel már hó­napok óta nem találkozott, nem levelezett. Ezt a néme­teknek is elmondta. Elhitték. Ütjára engedték, de érezte, hogy sokáig figyelik merre megy, merre fordul. A Keleti pályaudvar felé ment. Nem arra volt dolga, de félt, hogy követik és akkor felfedezik igazi szándékát. A Divatcsar­noknál megállt. Nézegette a kirakatokat, de az árukat nem is látta. Az üveg tükrö­zésén keresztül tájékozódott, kik vannak körülötte. A nyomozót hamar észre­vette. . Unottan cigarettára gyújtott és átnézett a túlol­dalra, a patikához. Manapság, 1944. őszén nem sétálnak az emberek ilyen közömbösen és céltalanul Budapest ut­cáin. Inkább rohannak, hogy jegyre' megszerezzek ezt a te­nyérnyi kenyeret, hogy mi­előbb a kapuk mögött legye­nek, mert sosem tudhatták, honnan, mikor éri golyó őket. Most már mindenki lőtt min­denkit Az ellenállók a néme­teket, az SS-ek a zsidókat a provokátorok mindkettőt Híre ment, hogy feltörték az egyik újpesti fegyverraktárt, és sok fegyver, lőszer került a lakossághoz. Elindult TJjra csak a Keleti pálya­udvar felé. Először sietett, az­tán lassított és hirtelen hát­ranézett. A micisapkás, hosz- szúfelöltős férfi a nyomában volt Annyira a nyomában, hogy amikor váratlanul le­lassított, összeért a válluk. — Pardon! — Én magát ismerem vala­honnan — mondta a nyomo­zó, és mellészegődött — Mi már egyszer találkoztunk, va­lószínűleg a fronton. Ugye, maga is szökésben van? — És ha szökésben volnék — mondta határozottan és azzal a szándékkal, hogy mosf színvallásra készteti követő­jét — Akkor leartóztatom —- válaszolta amaz, és félig elő­húzta kabátja belső zsebéből rendőrségi igazolványéi, ,, „ Nem állt meg, igyekezett nyugalmat erőltetni magára, és tettetni a közömbösét, aki nem követett el semmit, akit olyasmivel gyanúsítanak, ami valótlan. A nyomozó pedig csak beszélt, beszélt, hátha elköp valamit a társa. — Nézze, én egy humánus rendőr vagyok. Tudom, hogy az emberek igyekeznek mi­nél távolabb szökni a front­tót Civil ruhát szereznek, aztán nyakukba veszik az or­szágot, elindulnak nyugat fe­lé. Azt hiszi, hogy én szívesen vagyok itt? A húgom férjé­nek én is szereztem hamis igazolványokat. Ebből is lát­hatja hogy mennyire. együtt érzek az olyanokkal mint ma­ga. Csak azt nem szeretem, ha palira vesznek. Ha azt hi­szik, hogy nem látok, nem hallok semmit Melyik front­ról szökött... ? Nem válaszolt, helyette zsebébe nyúlt és átadta kato­nai igazolványát a nyomozó­nak. A kellemetlen kísérő elsá­padt, összecsapta a bokáját és alázatosan visszanyújtotta az igazolványt. — Bocsánat, százados úr. Tévedtem. Elnézést. Miben Mietek a segítségére-^. — Az jó lesz — mondta & gyorsan végiggondolta leg­újabb, módosított tervét — Látótávolságból kísérjen és akadályozza meg, ha zavarni akarnak. Legyen az magyar, tábori csendőrség, vagy né­met SS, megértette? — Igenis százados úr, ahogy parancsolja. Amikor idáig jutott a tör- net elmesélésében Pável Bar- borják, a beszélgető partner — Nógrádi Sándor — rákér­dezett: — És sikerűit megtalálnia azt a lakást a Körúton? — Sikerült. Igaz, a nyomo­zó mindig a sarkamban volt, de ez biztonságérzetet adott Már nem féltem attól, hogy megállítanak és feltartóztat­nak, hiszen helyettem is őr­ködtek és segítettek. A Kör­úton, mielőtt bementem vol­na a kapualjba, intettem a nyomozónak, itt álljon meg és vigyázzon. A lakás, ame­lyiket kerestem, üres voit. A szomszédok mondták el, hogy az egész családot elhurcolták a németek. Ennek a búvó­helynek tehát vége. Pedig azt az utasítást kaptam Moszk­vából, hogy a Magyar Kom­munista Párt vezetői számá­ra keressek búvóhelyet. Hi­szen Nógrádi elvtárs tudja, kikről van szó, talán jobban mint én. Ezután elindultam a másik címre, az Andrássy út 29-be. Már messziről lát­tam, hogy nagy a kavarodás a ház körül. A rendőrök kardlapokkal kergeük el, a bámészkodókat, a ház , előtt csukott katonai ' kocsik áll­nak. Magyar és német kato­nák biztosítják az akciót és civileket hoznak ki az épü­letből. Később tudtam meg, hogy árulás történt és szem­tanúja lehettem dr. Tartsay Vilmos nyugalmazott száza­dos letartóztatásának. Egy Mikulics nevű páncélos szá­zados volt az áruló és a cél Szűcs ezredes elfogása volt. A „Szűcs” fedőnév alatt Nagy Jenő ezredes húzódott, aki részt vett a Felszabadító Bi­zottságban. Mikulics Tibor „mozijegy” jelszóval jutott be a lakásba, és nyomában már ott voltak a nyomozók, az SS-ek. így aztán ez a találkahely is megszűnt létezni az illegá­lis kommunista párt szamá­ra. — És maga, Palyus? — Mit tehettem volna, a kudarcsorozat után amerre jöttem, a fronton, a határon át visszatértem Zólyomba, és jelentettem az eseményeket a Szlovák Nemzeti Felkelés vezetőségének, személyesen Sverma elvtársnak, aki to­vábbította azt Moszkvába, az MKP Külfödi Bizottságához. Nógrádi Sándor csak any- nyit mondott: — Reméljük, a legközeleb­bi útja már sokkal sikeresebb lesz Budapesten. ... . * ... WolMafaed®

Next

/
Oldalképek
Tartalom