Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

A szolgáltatóipar - és napjaink követelménye A ' fejlődéssel a gondok egy része is újratermelődhet, legfeljebb a jelle­gük változik meg. Ezt a többi között a szol­gáltatóipar helyzete is igazolja. Az életszín­vonal emelkedésével, az életkörülmények, -viszonyok változásával rendkívül gyorsan gyarapodtak azok az igények, amelyeket kiszolgálni ez az ágazat hivatott. Csupán az utóbbi hat-hét esztendőben megszokottá vált hazánkban is a hűtőgép, a mosógép, százezerszám találtak vevőre a kisebb gé­pek: a turmixtól a villanyborotváig. (A rézmozsárhoz, a zsilettpengéhez nem kel­lett szervizhálózat.) Rendkívül jelentős a keresletnövekedés a gépkocsik szervizszol­gáltatásában, hiszen 1960-ban még csupán 18 ezer magánautó futott az országban, napjainkban pedig már több mint 300 ezer. Az életszínvonal gyors és tartós emel­kedése, az életvitel, a szokások, a hagyo­mányos háztartásvezetés átalakulása mára 60-as évek végére kiélezte a különféle szol­gáltatások iránti kereslet és a rendelkezés­re álló kínálat közötti feszültséget. Ezért az utóbbi években kormányhatározatok és •rendeletek születtek, a szolgáltatások fej­lesztésének meggyorsítására. Így egy sor pénzügyi, fedezeti, elszámolási kedvezményt kaptak a szolgáltató vállalatok, hogy ez is serkentse gazdálkodásukat. Elégségesek voltak-e ezek a kedvezmé­nyek a fejlesztés hirtelen meggyorsításá­hoz, elégségesek-e a fejlesztési alapok, ezen lehet vitatkozni. 1971. végéig ugyanis a szolgáltatóipar teljesítménye — szövetkezeti, tanácsi, mi­nisztériumi együttvéve —, csak kis mérték­ben növekedett Szinte csak az autójavítás fejlődött gyorsabban a többinél. 1972-ben már valamelyest egyértelműbb a haladás. A szövetkezeti szektorban — amely egyma­gában nagyobb kapacitású, mint a tanácsi és a minisztériumi együttvéve, s így ennek fejlődése igazán sokat nyom a latban —, tavaly, a tavalyelőttihez képest 15—20 szá­zalékkal növekedett a teljesítmény. Igaz, a lakáskarbantartó kapacitás csak 6—7 szá­zalékkal, noha ez a munka évtizedek óta a legkeresettebb szolgáltatás rangját vív­ta ki. összegezésképpen tehát, a 60-as évek végén hozott intézkedések csak ahhoz vol­tak elegendők, hogy a helyzet ne rosszab­bodjon. A szolgáltató nagyiparhoz persze gépek kellenek, szervezettség, hatékonyság és ipa­ri háttér, ahonnan folyamatosan érkezik az alkatrész. Valamennyi szolgáltatóágazat­ban szükséges megszervezni — ennek ér­telmében — azt a technikát, amelynek be­vezetése a vegytisztító ágazatban már meg­kezdődött. a nagy termelékenységű, prog­ramozható berendezések beállításával. A la­káskarbantartást, takarítást rengeteg kis­gép, célgép teheti gyorsabbá, egyszerűb­bé és kisebb létszámszükségletűvé. Meg­valósítható az is, hogy a lakatos ne javít­sa a zárat, hanem csak cserélje. Az elekt­romos háztartási gépek javítását is lehet­séges a mai, általános gyakorlatnál terme­lékenyebbre szervezni. Az ipari szolgáltató szervizeket fel kell szerelni gyors, pontos diagnosztáié műszerekkel, hogy a hibake­resés, behatárolás percekig tartó rutin­munkává váljon... Az anyagi erők szűkösek, egy ilyen „iparosítási” program természetszerűen két ötéves tervet is igényel. A szolgáltatóiparban is létezik azonban belső tartalék. A szerve­zettség javításával itt is lehet — kevés pénzből —, gyorsan, megnyugtatóbb ered­ményeket elérni. A negyedik ötéves terv­nek ma már része — kiemelt része —, az infrastruktúra fejlesztése, ennek pedig nem kis fejezete a szolgáltatóágazatnak napja­ink követelményeihez illő korszerűsítési programja. G. FI Lesz konzerv — jól haladnak a gyárak és a termelők szerződéskötései 1973-ban megfelelő kon- zerv kínálatra számíthatunk — erre lehet következtetni január második felében a konzervipari üzemek és a termelők szerződéskötései­ből. Az elmúlt évben ilyen­kor a gyárak a feldolgozás­hoz szükséges zöldségeknek még csak alig kétharmadá­ra találtak termelő partnert, idén már 90 százaléknál tar­tanak, ami azt jelenti, hogy 55 500 vagon zöldséget már „elkönyvelhetnek”. Gyü­mölcsből tavaly ilyenkor a tervezett mennyiség felére sem volt szállítási szerződé­sük az üzemeknek, idén már 8506 vagon átvételére írtak alá megállapodást, s így a tervezett mennyiség kéthar­madára számíthatnak már­is a konzervgyárak. A mezőgazdasági terme­lőknek biztosított kedvez­mények köre idén tpvább bővül. A növényvédelmi tá­mogatást kiterjesztették a zöldbabra is, s így holdan­ként 500 forintot kapnak azok a termelők, akik leg­alább 30 holdon termeszte­nek konzervgyári alapanya­got. A fűszerpaprikára hol­danként 1000 forintos nagy­üzemi növényvédelmi hoz­zájárulást utalnak át az ál­lami gazdaságoknak, tsz-ek- nek. Az egyéb támogatások, ' kedvezmények az elmúlt évhez képest nem változtak, így például az 500 holdra vagy 100 vagonra szerződött paradicsomtermesztő gazda­ságok holdanként! 1000 fo­rintos növényvédelmi költ­ségmentesítésben részesül­nek. A felvásárlási árak is az elmúlt évihez hasonlóan — a termelőknek kedvező­en — alakulnak 1973-ban. A Konzervipari Vállalatok Trösztje 200 000 forintos megbízást adott a Kertésze­ti Egyetem zöldségtermesz­tési tanszékének, hogy dol­gozzák ki a fólia alatti pa­lántanevelés széleskörűen megvalósítható dokumentá­cióját. Ezt az anyagot in­gyen adják át a konzerv­gyárakkal szerződést kötő termelő üzemeknek: szá­mukra — az egyetem bevo­násával — költségmentes szaktanácsadást is biztosíta­nak. A mezőgazdasági gép- és alkatrészkereskedelem arra számít, hogy az elmúlt évi kedvező tapasztalatok alap­ján a gazdaságok nagyszá­mú zöldbab- és zöldborsó­szedő gépet, vásárolnak. Egy községi pártszervezet MINDENKI úgy tudja, Gyöngyöspata a gazdagabb községek közé tartozik. Ha a nevét hallja bárki, azon­nal a borral, a szőlővel hoz­za összefüggésbe. Azt már kevesen hallották, hogy a Béke Tsz-nek jócskán van olyan földje is, amiben alig terem valami. Legelőnek, er­dőnek lenne alkalmas, de hát ahhoz is pénz kellene. Szóval: Gyöngyöspatán sem fenékig tejfel. Gyorsan tegyük hozzá: az idén sem zárják azért rosszul az évet ebben a közös gazdaságban, mert az egy napra jutó jö­vedelem a száz forint körül alakul majd, így számolgat­ják mostanában, a pénzügyi összevetések idején. Mi a szerepe, a tenniva­lója ilyen helyzetben a pártalapszer vezetnek ? Erre a kérdésre vártunk választ Nagy Miklóstól, aki éppen tíz esztendeje tölti be a párttitkári funkciót itt. Készséggel sorolta is a tennivalókat. Vegyesen a gazdasági és elméleti témá­kat Ebből két dolog derült ka. Az egyik: a pártszerve­zet mindenen rajta tartja a tekintetét. Semmi nem tör­ténik tudtukon kívül. A má­sik: bár közvetlenül nem szólhatnak bele a gazdasági ügyekbe, nem is akarnak beleszólni, mert ezek ellátá­sáért a szövetkezet vezetősé­ge felel, de a véleményüket néni rejtik véka alá. Olykor nemcsak következtetéseket vonnak le az események után, hanem javaslatokkal is előállnak. Például a szeptemberi tag­gyűlései) hozott határozatok arra hívták lel a gazdaság vezetőinek a figyelmét, hogy szilárdítani kell a fegyel­met a gépcsoport háza tá­ján. Akadtak itt szabályta­lanságok. ha nem is nagy mértékűek, de éppen ele­gendőek ahhoz, hogy bánt­sák . mások igazságérzetét, rontsák a közösség hangu­latát. A tsz vezetősége in­tézkedett is. Ma már zárt helyen tartják a gépeket, néhány gépkocsivezetőt fe- gyelmileg is felelősségre vontak, és az eredmény nem is maradt el. AZT IS jól tudják, hogy a meglevő öntözési lehetősé­güket nem hasznosítják tel­jesen. A távlati fejlesztési tervben már szerepel az ön­tözött növények területének kiterjesztése majd, ha erre is jut pénz a beruházások során Mert az öntözési rendszer kiépítése is sok fo­rintot igényel, hiába van már meg a víztároló. A partszervezet törődik a különböző bizottságok tevé­kenységével is. Időnként ezeket is mérlegre teszi. Ügy tartják, az ellenőrző és a döntőbizottság jól műkö­dik. Bár a nőbizottság nevé­hez fűződik néhány ked­vezmény „kiverekedése” a nőkre, mégis, úgy gondol­ják, a nagy létszámú nőbi­zottság még hatékonyab­ban végezné a munkáját, ha nem lennének a tagjai so­rúban olyanok is, akik csak névieg tartoznak oda. A gyakorlatban ők előkelő kí­vülállókként viselkednek. Eljutottunk az összefüggé­sek és az okok keresése so­rán oda is, hogy kimond­hassuk : sokkal könnyebb gazdaságilag, anyagilag fej­leszteni egy közösséget, mint az emberek gondolkodás- módját a korszerű irányába befolyásolni. Példa is akad rá, többek között a közös beruházások ügye. Ne kö­zösködjünk, mert ami a mi­énk, az mégiscsak a miénk. Ha nem a mi földünkre építenénk meg — mondjuk a szakosított telepet —, ha bármi történne, például a közös vállalkozás megszűn­ne, akkor mi lenne a saját jussunkkal? LATSZÖEAG könnye* megválaszolható aggodalmak ezek. A kívülálló úgy lát­hatja, hogy semmi nehézsé­get nem okoz a mögöttük sejlő bizalmatlanság eloszla­tása néhány okos szóval. De hát ismerni kell a paraszti gondolkodást. Bele kell élni magunkat azoknak a vilá­gába, akik úgy nőttek fel, hogy mindig csak a mara­kodást látták, senkinek nem hihettek, senkiben nem bíz­hattak önmagukon kívül. Egy egész nemzedéknek kell kicserélődnie ahhoz, hogy a régi, megkövesedett „böl­csességeket” ki lehessen te­rülni az adukból, ....„ C sepegő csapok éjszakája Már Hatvanban is... ? Nem, nem! Hálózati térkép, úi kút készül Múlt hét egyik estéjén csepegő, hörgő csapok ijeszt­gették órákon át Hatvan lakótelepeinek polgárait. Fel­lobbant mindenkiben a kér­dés: csak nem jutunk Pest, Pécs, Miskolc, Eger sorsára, ahol utóbb némileg korlá­tozni kellett az ivóvíz-jel- használást? — Nem kell félni, alkal­mi üzemzavarról volt szó azon az estén! — válaszolta érdeklődő telefonunkra Ol­dal elvtárs, a Vízmű Válla­lat hatvani telepének mű­szaki vezetője. — Egyik tá­rolónk vize megcsappant, s elektromossági hibából a másikat nem tudtuk rögtön üzembe állítani... Másnap, Vincze Károly igazgató irodájában. Már csak azért is, hogy végleg megnyugodjunk. Illetve: szemrevegyük a város víz­ellátásának távlati terveit! — Cégünk tízesztendőst Az 1960-as évek elején vet­tük át a várostól a Rakoty- tyásban létesített három­ezer köbméteres, hét kútra épült vízmüvet, s a Strá- zsa-hegyen épült, ezerötszáz köbméteres magaslati víztá­rolót. A vízmű jó geológiai adottságokkal rendelkezik, kútjaink gazdag vízrétegből táplálják, töltik fel a táro­lókat. Gondunk pillanatnyi­lag valóban nincs, de az már több éves tapasztalat, hogy az idő javultával, kü­lönösen nyáron, csúcsidő­ben, nem tudjuk kielégíteni a lakosságot. Ez teszi szük­ségessé, hogy még ebben az esztendőben megfúrassuk nyolcadik kutunkat, ami az­tán évekre rendezi ezt a problémát Persze, nem ol­csó mulatság. Költsége, egy­millió forint körül van. Me­gyei főnökségünk, illetve a Hatvani Városi Tanács anya­gi áldozatvállalása azonban már biztosított, így megvan minden reményünk, hogy június végéig belép a víz­ellátásba az új kút is, ame­lyet szintén a Rakottyás- ban levő vízrétegbe fura­tunk — mondja Vincze igaz­gató. Érdemes megtekinteni a hatvani ivóvízellátás fejlő­dését tükröző statisztikai adatokat. Mind hálózatépí­tés, mind vízfelhasználás tekintetében dinamikus a Hiszen változott a parasz­ti élet akkorát az utóbbi alig két évtizednyi időben, hogy beleszédülünk, ha jól belegondolunk a történtek­be. Igaz, sokan akkortájt is kételkedtek, és már tud­ják is, hogy nem nekik volt igazuk, most mégis, időn­ként, esetenként megmaka­csolják magukat Majd az idő itt is helyrerak min­dent Aztán rögtön hozzáte­szi a párttitkár, hogy még­sem bízhatnak mindent az időre. Tenni kell, szervezni kell, magyarázni kell, agi­tálni kell, sőt: tanulni kell. Minél többet tud meg a mai világból az ember, annál jobban segíti ennek a mai világnak a jobbulását. Mi tehát a nehezebb? Mo­dern gépeket szerezni a kö­zös gazdaságnak, vagy az emberek gondolataiban ren­det rakni? Bár az első sem könnyű, de a második — az tudja igazán, mennyi fá­radsággal jár, aki csinált már ilyet, foglalkozott már emberekkel Ügy mondják, jó a párt- szervezet kapcsolata a gaz­dasági vezetéssel. Minden­ben kikérik a véleményü­ket, oda is, ügyelnek a sza­vukra. Most is jelentős dön­tés előtt állnak: egy nagy beruházásról kell igent vagy nemet mondaniuk. A felelősségük tehát óriá­si. MEG AKKOR IS, ha egy aránylag kis pártszervezete ről van szó, de hát ők, né­hány tízen mégis egy egész község életének alakulásá­ban játszanak fontos szere­pet. G? Mólnál Feieae fejlődés. Hét évvel ezelőtt például mindössze 956 vá­rosi lakásban volt egészsé­ges ivóvíz, míg tavaly ez a szám megközelítette a há­romezret. Érdekesen alakult a nyomócsőhálózat kiépítése is ugyanezen időszakaszban. Az utolsó hét esztendő so­rán huszonöt kilométernyi új vezetéket fektettek le a telep szakmunkásai, olykor a lakosság támogatásával, s ma már összesen mintegy 55—57 kilométer hosszú há­lózatot kell karbantartani­uk. Miért nem biztos az utób­bi szám? Erre is választ ka­punk. Sok gazdája volt év­tizedek folyamán a város vízellátásának, többféle vál­lalat foglalkozott csőfekte- téssel, bekötéssel. De ezeket a munkákat korábban nem dokumentálták kellően. S nem készült megbízható, használható térkép a vízhá­lózatról, illetve a földfelszí­nen, vagy pedig a föld alatt létesített különböző műtár­gyakról, csaptelepekről, víz- elosztókról. >— Lehet így valamit to­vább fejleszteni, tervezni hosszabb távon? — Természetesen nagyon akadályoz bennünket a hi­teles víztérkép hiánya! De pótlására megtettük a szük­séges lépéseket. Felkértük a budapesti Mélyépítő Terve­ző Vállalatot, hogy végez­zen „búvárfelmérést’’ Hat­van város területén, s en­nek alapján bocsássa ren­delkezésünkre a település megbízható vízhálózati tér­képét, amelyen valamennyi vállalat, intézmény, magán­ingatlan csatlakozása is sze­repel. Ez azért is fontos ne­Ezek bei} a napokban a posta a megye szinte min­den szocialista brigádjának kézbesít egy levelet. A le­vélben a Heves megyei Mú­zeumok Igazgatósága invitál­ja meg a szocialista brigád­tagokat múzeumlátogatásra, ismertetve a megye külön­böző helyein megtekinthető kiállításokat. Remélhetően egyetértéssel fogadják az érdekeltek a javaslatot, mint egyik mód­szerét annak, hogyan lehet a szocialista brigádon belül az általános műveltség fej­lesztését is segíteni. A kő­vetkező telj jjelek, néhány künk, mert nemcsak a to­vábbfejlesztést, a hibaforrá­sok kikutatását könnyíti meg, hanem a vízfogyasz­tást ellenőrizhetőbbé, vál­lalatunk munkáját pedig gazdaságosabbá teszi ’ Szóltunk arról, hogy a Rakottyásban, illetve a Strázsa-hegyen létesült víz­mű napi tárolása összesen négyezer-ötszáz köbméter víz, ami Hatvan város la­kosságának, üzemeinek el­látását szolgálja. A hatvani üzemvezetőségnek másfelé is akad azonban gondja-baja! — Hat községben üzemel­tetünk kisebb vízműveket, mintegy kétezer köbméter napi vízhozammal — foly­tatja tájékoztatóját az igaz­gató. — Ezek Csány, Hori, Petőfibánya, Lőrinci, Ró- zsaszentmárton, Heréd. Kút- jaik körül probléma pilla­natnyilag nincs, megfelel­nek a fogyasztási igények­nek. Inkább az üzemben tartás, a távolság nehezíti meg dolgunkat. De hát aho­gyan eddig elhárítottunk minden feliépő bajt, úgy lesz a jövőben is! Mintegr száz főre tehető, jó szak­emberekből, betanított munr kásokból, műszaki vezetők­ből álló személyi garnitú­ránk és gépi felszereltsé­günk rá a garancia... Az igazgatóval kilátogat­tunk a Rakottyásba. Amit ott tapasztaltunk, csak meg­erősítette szavait. Rend, tisz­taság, duruzsoló gépház, vas- talanító, tettre kész emberek minden szolgálati helyen. Aludjunk nyugodtán, hat­vaniak! Lesz víz holnap, holnapután a konyhán, meg fürdőszobáinkban. Moldvay Győző közős színház- és moziiá tó­ga tuson kívül, kevés közös kirándulás megtételére ad­nak lehetőséget. E lehetősé­gek száma most bővült. Megtekinthetik az egri Vármúzeum és a gyöngyösi Mátra Múzeum kiállításai mellett a kisnánai várat és parasztházat, a paxádi pa­lócházat, a verpeléti kovács­műhelyt. A közös élmény, amely szorosabbra fogja a brigádok közösségeit, egyben újabb ismeretek forrása is lesz. Reméljük, a szocialista brigádoknál visszhangra, ió fogadtatásra talál a múzeu­mok által kipált lelieUÓ&eg. Spoptpodlógprtós Győrött r A GRABOPLAST Pamutszövő és Mübörgyár 1966. óta foglalkozik habos padló gyártásával. A vállalat most kifej­lesztette a különleges minőségű, 8 mm vastag esztétikus sportpadlót. Jelenleg ezzel burkolják a soproni Széchenyi Gimnázium 50 négyzetméteres tornatermét. Az eddigi kí­sérletek jók, ezért 1973-ban nagy mennyiségű sportpadlót gyártanak a 150 méter hosszú gépsorolton. (MTI-foto — Matusz Károly.) Hasznos segítség a szocialista brigádoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom