Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-24 / 19. szám
A beszámoló taggyűlések tapasztalatai E zekben a napokban, hetekben megyeszer Le az elmúlt esztendőben végzett miunkáról adnak számot a pártalapszervezetek kommunistái. Az elmúlt hét végéig január elejétől 244 alapszervezetben tanácskoztak La megye kommunistái. - Hogyan lehetne összegezni a tapasztalatokat, mi jellemzi az 1972. évi munkát értékelő taggyűléseket? A feltett kérdésre Lévai Ferenciéi, a megyei pártbizottság osztályvezetőjétől a következő választ kaptuk: —, Az idei beszámoló taggyűléseket az irányító párt- aaervék nagyobb tervszerűséggel és gondossággal készítették elő. A pártszervezetek vezetőségeinek többsége a Központi Bizottság november 14—15-i állásfoglalásának tükrében elemezte a pártmunkát, ennek alapján készültek el a beszámolók és az 1973. évi munkaterhek. A pártyeze tőségek beszámolóinak legtöbbje gondos előkészítő munkái tükrös és hasznos tényanyagokat tartalmaz. A beszámolók megmutatják az elért eredményeket, a teg- fontosább helyi feladatokat, felhívják a kommunisták figyelmét a továbbá teendőkre. Sok szó esik a Központi Bizottság novemberi állás- foglalásának néhol azonban csak általánonsághan idézik a feladatokat, nem váltották aprópénzre a párt belső életében, a gazdasági építő- munka irányításában, a tern egservezeti munka segítéseben, fl1«°T»órv,e>iPrhen szükséges tennivalókat. A konkrétabb, »megfoghatóbb" feladatok. célkitűzések megjelölésének elmulasztása kétségtelenül egyik hiányossága néhány beszámolónak. A taggyűléseiken a párttagság részvétele (közéi 80 százalék) és aktivitása — minden negyedik párttag részt vett. a vitában — jónak mondható. Az eddig megtartott taggyűlések többségét az jellemzi, hogy a párttagság hozzászólásaiban kritikusabban és konkrétabban fogalmazott, mint a beszámolók, nem fukarkodott az elismeréssel, az eredmények megmutatásával, a személyre szóló dicsérettel, azoknak, akik a termelésben, a pártmunkában élenjárnak. Viszont csak ritkán fordult elő, hogy valakit elmarasztaltak volna párt- megbízatásának elmulasztásáért. Igaz viszont, hogy a beszámolók többsége foglalkozott a pártcsoportok tevékenységével és személyre szólóan értékelték a pártcsoporthoz tartozó valamennyi kommunista munkáját is. A felsőbb pártszervek, pártszervezetek sok segítséget nyújtottak a beszámoló taggyűlések előkészítéséhez, több helyen elmulasztották azonban az alapszervezet munkájának minősítését, értékelését. Volt, ahol csak általában szóltak, volt, ahol meg sem említették, hogyan értékelik az alapszervezet tevékenységét Pedig a beszámoló taggyűlésen történő értékelés jelentős segítség lehetett volna és lehetne az alapszerveaet, a kommunisták nevelésében, feladataik meghatározásában és megoldásában. A taggyűléseken sokan szóvá tették: tovább kell fokozni a politikai munkát és ez alól egyetlen párttag, ■ egyetlen kommunista sem vonhatja ki magát. Több helyen hangsúlyozták a kritikai szellem, az őszinte véleménynyilvánítás fontosságát és hiányát, míg másutt a kommunista helytállás, példamutatás fontosságára hívták fel a figyelmet A z eddig megtartott taggyűléseket összegezve azt mondhatjuk: a beszámoló taggyűlések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a párttagság figyelme a X. kongresszus, a Központi Bizottság novemberi állásfoglalásának és a helyi feladatoknak következetes végrehajtására irányúi. lm » A megyei tanács végrehajtó bizottságának napirendjén Elfogadta a. végrehajtó bizottság a KÖJÁL beszámolóját Mint lapunk első oldalán már közöltük, tegnap, kedden délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága és főbb napirendi pontjai között megtárgyalta Heves megye közegészség- ügyi, járványügyi tevékenységét dr. Zsögön Évának, a megyei felügyelőség vezetőjének előterjesztésében. A végrehajtó bizottság egyöntetűen megállapította, hogy az állomás, s ennek nyomán a járási felügyelőségek munkája is jelentősen fejlődött az elmúlt évek folyamán, javultak a személyi és tárgyi feltételek, emelkedett a tevékenység színvonala Nagy szükség is van erre! Hiszen az urbanizáció, a környezetvédelem, a fokozott technikai és ipari fejlődés általában, s egy-egy időszak — a nyári ételmérgezések megelőzése, a különböző járványok stb. — konkrétan is évről évre nöA taggyűlésekről jelentjük Van mivel büszkélkedniük, de van mit feledtetni is a kerecsendieknek Gazdasági erednsényeOdseí joggal büszkélkedhetnek a Heves megy« Finommechanikai Vállalat kerecsened üzemének kommunistái, dolgozói. A vállalat 1971-ben elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, s tavalyi feladatainak is maradéktalanul eleget tett. A kerecsendiek az elmúlt évben 12 százalékkal növelték termelésüket, terveiket nem kevesebb mint 10 százalékkal ■teljesítette a 176 fős kollektíva. Stabil, jöl jövedelmez« profiljai vannak az üzemnek. Az elmúlt években jelentős összegeket fordított a vállalat a munkahelyek korszerűsítésére, az idei vállalati bérfejlesztésből is a vártnál nagyobb összeg került Kerecsenére. Mindezekről érthetően örömmel, s elégedettséggel adott számot az üzem kommunistáinak közelmúltban tartott taggyűlésén Kovácsuk László párttitkár te A beszamofo további rá* szenek azonban legfeljebb az önkritikáját lehet dicsérm, az üzemben végzett politikai, szervezeti munkát. viszont már semmiképpen sem. Mert, mint a hozzászólók is megerősítették: igaz, hogy mind5 össze másfél éves múltra tekint vissza az alapszerveaet, de mégis nagyon kevés a párttag (mindössze 11) az üzemben, teljesen elszürkült — sokak szerint nincs is — szakszervezeti munka a műhelyekben. Ráadásul nem mondható egységesnek az üzem párt-, gazdasági- és szakszervezeti vezetese sem. Különösen a part és a szak- szervezeti tisztségviselők vitatkoznak gyakran és fölöslegesen egymással, s a személyes villongásokat igen erősen megsínylette a politikai munka, a szervezeti élet. Nem véletlen, hogy egyre kevesebben keresik fel a politikai vezetőket a dolgozók. Néhány évvel ezelőtt még külföldre is eljutottak az üzem legjobb szocialista brigádjainak tagjai, az elmúlt évben viszont egyetlen rendezvénye sem volt a szak- szervezetnek. Az egyik legfontosabb feladat tehát a kerecsendi finommechanikában: az egység mielőbbi helyreállítása a vezetők között A személyeskedésekre, a fölösleges vitatkozásokra fordított időt és energiát inkább arra használják fel, hogy mielőbb megtalálják azokat az üzemben, akik méltóak a párttagságra, hogy a meghirdetett politikai tanfolyamok. előadások ne maradjanak el, hogy a politikai munka minden eszközével segítsék a párt és a szakszervezet vezetői a gazdasági feladatok teljesítését. Rajtuk tehát a ser, mert van ugyan mivel büszkélkedniük is, de van mit feledtetni is az üzem kollektívájának.- k. J. Ma már wHagsaerte áíA* mert,1 tudományos vizsgálatokkal bizonyított tény: a szakképzés a gazdasági növekedés legfontosabb feltétele. Hazánkban a felszabad ciulás óta 754 ezer szakmunkást képeztek ki. a különböző szakmai középiskolákban o77- ezer ember végzett, a felsőfokú oktatás 354 ezer főnek adott diplomát. Ennek eredményeként a népességem belül az 1945 előtti 15 százalékról 52-re növekedett a nyolc általánosnak megfelelő képzettségűek aránya, az érettségizet- ;eké négyről 16-ra, a felsőfokú végzettségűeké pedig 1,6-ről 4,3 százalékra emelkedett. Mindezek nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy a nemzeti jövedelem 1950 és 1971 között a 3,2 szeresére, az ipari termelés hz 5,5-szeresére bővüljön. IRÁNYOK,IGÉNYEK A szakképzés — mind i ^yénileg, mind társadalmi- -ag — felelősségvállalás. Itt ugyanis nem egyszerű a korrekció. a rossz pályaválasztást lehetetlen egyik hónaptól a másikra helyrehozni, ahogy az elvándorlókat is nehéz pótolni. Tavaly például a középiskolai tanari diplomát szerzők 53 százaléka már első munkahelyként sem az oktatási intézményeket választotta... A gimnáziumban érettségizettek 30 —35 százaléka tanul tovább felsőfokú képzés keretében, a többiek viszont nehezen kezdhetnek valamit csupán bizonyítványuk alapján. Továbbá: az egyetemekre, főiskolákra felvételt kérők szakonkénti megoszlása erősen eltér a tényleges társadalmi igényektől Van, ahol A legfontosabb beruházás pótlólag fs helyet lehet kapni, mert oly kevés volt a jelentkező, másutt a pályázók száma tízszeresen haladja meg a felvehetőkét... Bonyolult, szerteágazó teendő tehát a szakképzés, a jövőre döntő mértékben kiható legfontosabb beruházás. pénz és.:: Tavaly a nemzeti jövedelem 4,3 százalékát fordították oktatási célokra, de ez — nemzetközi összehasonlításban is — ma már kevés, nem fedezi a szükséges szint elérését. Holott hatalmas összegekről van szó, például a negyedik ötéves tervben 11,5 milliárd forint szolgálja a képzést, több, mint bármikor. Számítások szerint — s változatlan áron — 1985-ig legkevesebb 50 milliárd forintot kell befektetni az oktatásba, hogy az a minimális követelményeknek megfelelhessen. A pénz azonban még nem minden. Korszerűbb szakképzésre, a változó követelményekkel való szorosabb lépéstartásra van szükség, s bátor szembenézésre gondjainkkal. Igaz, ma már eltűntek a szélsőségek — például 1951-ben 6900 főt vettek fel a műszaki egyetemek első évfolyamaira, 1957-ben meg csupán 2200-at —, mind a felső, mind a középfokú oktatásban, de az egészséges arányok még nem alakultak ki. Kuiúnooen a szakmunkásképzésben nem. Holott az Országos Tervhivatalban készített prognózis szerint 1960-ig az összes ‘ foglalkoztatotton belül a szakmunkások aránya 24,9 százalék lesz, szemben az 1965. évi 18,7-tél. Joggal állapította meg tehát Aczél György, a párt Központi Bizottsága június 14—15-i ülésén elmondott zárszavában, hogy: „... adjunk sokkal nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést a szakmunkáshivatásnak, különösen az úgynevezett nehéz szakmáknak és magának a szakmunkásképzésnek is.” S ez valóban elengedhetetlen. Az üzemeknek alig fűződik érdekeltsége a képzés, a továbbképzés támogatásához, s így hosszú távú fejlődésük legfontosabb feltételét kockáztatják. A vélt és valós érdekek összeütközéséből napjainkban > legtöbbször az üzemek kerülnek ki győztesen; „szerzik” s nem nevelik az utánpótlást. S ez gondok halmából még csak marékra való. Történt persze sok minden a korszerűség jegyében. A szakmák kétharmadánál befejezték a tananyag felülvizsgálatát, modernizálását, létrejött az ún. emelt szintű képzés, megszervezték — felsőfokú intézményként — az üzemmérnökök oktatását. Ugyanakkor még mindig erősen eltérnek —s sok esetben kimondottan rosszak — % s-aiuuunkáuik. «evezésének tárgyi teltételei — csupán a tanulóik 12 százalékának jut például, kaüégiuím elhelyezés —, mert erre, sajnos, a legkevesebb jutott más iskolatípusokhoz mértem. ÉSSZERŰ ÁTRENDEZŐDÉS A tárgyi adottságok különbözőségét megtoldja a pedagógusok, a szakoktatók munkájának eléggé elváló szintje, s így ugyanaz a tanterv jól megvalósul az egyik, s rosszul a másik intézetben. Okkal, a társadalmi érdekek messzemenő érvényesítésével jelölte meg tehát a párt Központi Bizottsága már említett ülésének határozata az ésszerű átrendeződés halaszthatatlanságát, így a többi között az emelt szintű és a hagyományos oktatás egységesítését a szakmunkásképzésben, ifjú szakmunkások részére hároméves, szakközépiskolai érettségivel záruló esti, levelező tagozatok szervezését, a szakközépiskolák képzési céljainak változtatását, az átváltható ismeretek fontosságát. Hazánk népesedési helyzete nem ad módot a jövendő szakmunkásaival való megalapozatlan gazdálkodásra; mind a túlképzésnek, mind a szükségesnél kisebb létszámnak messzire gyűrűző hatásai lesznek az egyes iparterületeken. Ezért, hogy a legfontosabb beruházási tevékenységnek most mar minden tekintetben meg kell kapnia a legfontosabbnak kijáró figyelmet, törődést támogatást, vekvő terheket raknak a KÖJÁL dolgozóinak a vállára. Meg lehet állapítani, hogy a növekvő feladatok és az adott lehetőségek, bár nincsenek korántsem szinkronban. mégis egy meglehetősen reális összhang alapján, jól szolgálják Heves megye köz- egészségügyének fejlődését. A beszámoló- és a vita is hangsúlyozta, hogy a kétségtelen a személyi és technikai gondok mellett is éppen a megye fokozott iparosodása. az élelmiszer-kereskedelem, az élelmiszeripar, a vendéglátás növekedése a közétkeztetésben részt vevők mind nagyobb száma nemcsak további tennivalókat, hanem új, meg új feladatokat rónak erre a nagy fontosságú szervezetre. Hogy a KÖJÁL miként kíván lépést tartani ezekkel a tennivalókkal — erre egy-két példát: közétkeztetési konyhákat ellátták például kalória- és tápanyagszámítási táblázatokkal, az óvodás és iskolás korú gyermekeknél pedig rendszeres táplálkozásálet- tani vizsgalatot kezdtek. Az utóbbi években általában tovább csökkent a fertőző megbetegedések száma és a felszíni vizek felhasználásának előrelépésével párhuzamosan megkezdi a KÖJÁL a szennyvizvizsgálatot is a megyében Az a tény, hogy a KÖJÁL munkája a megyei tanács végrehajtó bizottságának napirendjére került, már egymagában is kifejezi e szerv fontosságát. mind hatósági, mind preventív egészségügyi tevékenységét illetően. Igaz, hogy gyakran és több helyütt „kukacoskodásnak” tartják a közegészségügyi felügyelők intézkedéseit. utasításait. Sőt, néha megpróbálnak fittyet hányni a KÖJÁL a legszigorúbb előírásainak is. Mégis aát kell mondanunk: Heves megyében is rendkívül fontos, közegészségügyi feladatokat old meg és oldat meg a KÖJÁL — éppen mindnyájunk érdekében. Heves megye úttörő volt a szőlőrekonstrukcióban Így lehetne mottóként summázni a végrehajtó bizottság álláspontját a Heves megyei szőlőrekonstrukció helyzetét illetően; míg a másik megfogalmazás már a jövőt körvonalazta; öt-hét ezer hektár területig úgy folytatni tovább e rekonstrukciót, hogy a megfelelő zárt rendszerű nagyüzemi technológiával a tavaly elért jó terméshozamot további 20—25 százalékkal magasabb szinten állandósítani lehessen. Ami a múltat, tehát Heves megye úttörő szerepét illeti az országos szőlőrekonstrukcióban, az a második és harmadik ötéves tervek időszakában, elsősorban a két történelmi borvidéken — Eger és a Mátra alja — telepített tizenkétezer, zömmel nagyüzemi szőlőültetvény igazolja. És az a tény is, hogy hektáronként Heves megyében ötven mázsára emelkedett a szóló hozama, ezen belül a termelő- szövetkezeteké megközelítette a 65 mázsás hektáronkénti átlagot. Mégis mi tette szükségessé. hogy a végrehajtó bizottság e pozitív eredmények ellenére is beható, hosszas vitában elemezze az e téren felmerülő problémákat, tennivalókat? Nem más, mint az a tény, hogy az adott köz- gazdasági közegben, nem utolsósorban éppen a köz- gazdasági szabályzók hatására, megcsappant az utóbbi egy-két esztendőben a szőlőtelepítési kedv, és bár a megye szőlőterületének több mint a fele 12 éves, vagy annál fiatalabb, mégis oly sok még az öreg szőlő, oly sok még a kivágni való, hogy ezzel így már hosszabb ideje nem tart lépést a szőlőtelepítés üteme. Jellemző erre, hogy bár egy ideig erőteljes volt a szőlőtelepítés Heves megyében, mégis az 1961. évi kereken harmincezer holdról 1972-re 22 ezer holdra csökkent a szöldterület. S rögtön hozzá kell tenni, hogy időközben a szőlőtelepítések állami támogatásának mértéke is 70 százalékról 30 százalékra csökkent. Az a paradox helyzet állt elő, hogy bár további rekonstrukciókra is szükség volna, ebben már kevésbé érdekeltek a termelőszövetkezetek, Ugyanakkor van egy másik ellentmondás is: miután Heves megyében magas volt a nemes borfajták hozama, és miután az alföldi részek közepes, vagy kommersz boraiból kevesebb termett a vártnál — a Heves megyéi jó termés miatt is eltűntek az olcsóbb borfajták a piacról. Ha Heves megye két történelmi borvidékén megfelelő ártámogatással, hiteise- gítséggel, esetleg a Boripari Tröszttel való kooperációval mód nyílik a kijelölt és szükséges szőlőrekonstrukciós feladatok megoldására — továbbra is a drágább borok maradhatnak uralkodóvá a hazai piacon. Ezért tűni helyesnek, a nagy hozamú, de olcsóbb borfajtákat hozó szőlők telepítése is a rekonstrukció keretében. Ezeknek tömege és gazda- sagossága jól kiegészítheti a nemes fajták termelését. A Nagy László osztályvezető által beterjesztett jelentés, az elhangzott vita, a hozott határozatok, ha egyik napról a másikra nem is oldhatják meg minden gondját a Heves megyei szőlőtermesztésnek, s ha nem is lehetnek így rögtön érezhető hozzájárulói az országos gondok enyhítésének sem, mégis jelentőségű segítséget adhatnak e hagyományosan Heves megyei mezőgazdasági ágazat „hazai" dinamikus fejlődéséhez. Gyurkó Géza Ui cigaretta: Tabán új terméke a Tabán cigaretta. Képünkön: csomagolják * Tubán ciyaU'Uút. (MTl-foto: Balogh P. Lá&kt felveteleO
